A VIKTÁTOR LEVELE – avagy dicsérőszöveg egy bárdtól, a tízezres utalványhoz

Az idei december egyik leglelkesítőbb pályázata, mely talán éppen ma jelent meg – egy egyszerű szövegírói feladat.
Írásműveket várnak, nemzeti érzésektől dagadó rigmusokat, dicshimnuszt, a szavak művészetével közeli barátságot ápoló egyénektől. Nem számít az illető előképzettsége, kora, neme, szövegírói múltja, lehet kezdő is, akár – a lényeg, hogy az elkészült mű legyen képes magasba emelni az adományozó alakját. Igen, egy levél kéretik, rövidke blues, vagy hosszabb ballada, mely magában foglalja a levont konzekvenciák és áhított ébredések minden zizzenetét, miközben egészalakos pátosszal képes zengeni a hős Viktátor dicséretét.

0004

Jöjjön hát egy fregoli, akinek semmi nem büdös, és daloljon, énekeljen, faragja azokat a bátor rímeket a tízezres Erzsébet utalvány mellé, mely éppen elfér egy laza A/4-esen, belétömve egy átlagos kopertába!!!

Úgy kb. ennyi a feladat, dicshimnusz a nyuggerekhez, a vezér hőstetteiről; nyilván az alkalomhoz illő javadalmazással motiválva – a cél, hogy a megkentek nagyon, de nagyon érezzék a sok-sok szeretetet és gondoskodást, s ha lehet, mostanában ne lármázzanak.

0002

A startpisztoly eldördült, a felizzított írógépek belelendülhetnek a munkába, tódulhatnak a kecsek és csodák, a csillogó rímek és szóvirágok – ünnepet álmodott a fenség, tessék alátámasztani!

Volt már ilyen, anno. „Edward, a kegyetlen, zsarnok angol király diadalittasan, önelégült gőggel járja végig a leigázott Wales tartományt. Elvárja, hogy a Montgomeryben rendezett lakomán őt dicsőítsék a megalázott „velsz urak”, a „hitvány ebek”. Ám a pohárköszöntő elmarad, s a vendéglátók néma ellenállása éktelen haragra gerjeszti a hódítót. Parancsba adja az énekeseknek, zengjék el ők a tetteit.
Három bárd lép a színre; külön jellem, külön egyéniség mindhárom. Eltérő az életkoruk, más a stílusuk is, de azonos a gyűlölet a zsarnok ellen, lelkükben a fájdalom, a gyász az elesettek miatt, s azonos a meg nem alkuvásuk, hazaszeretetük.

Az ősz énekes „fehér galamb”. Ez a metafora (bibliai jelkép) magában a békesség hangulatát sugallja, de a felzengő ének a pusztulás iszonyú képeit, a fegyverek csörgését, a haldoklók hörgését idézve mond átkot a királyra. Az ifjú „lágyabb éneke” – a hangzás és a tartalom ellentétével – folytatja Edward bűnlajstromát. Ám hiába küldi őt is máglyára a felbőszült király, hívatlanul egy harmadik bárd lép elő, s az ő kobzán is felsír a dal…

A király dühe fékezhetetlen: ötszáz velszi énekest ítél szörnyű máglyahalálra. Feldúltan „vágtat fakó lován” vissza Londonba, de égbekiáltó bűnéért lakolnia kell. Bűntudata, lelkiismeretének súlya űzi, kergeti az őrületbe. A vértanúk dalát hallja a néma csendben, az ő átkaik zúgnak fülébe a síp, dob, harsona zenéjén is át.”

Jó volna bízni egy mai bárd bölcsességében.
A dalos ma tán képes volna, egy ugyan eurokomform, ámde echte magyar érzésekkel teli, nemzeti ódát zengeni, süketen és vakon.
Tán megoldaná e cseppet sem könnyed feladatot: levelet konstruálna 2,8 millió magyar nyugdíjashoz. Szöveget, mely képes felülírni az erzsébeti tízezer megnyomorító semmiségét, a küldött utalvány értéktelenségét, a jóllakni évek óta alig bátorodó nagyapákhoz és nagyanyókhoz.

0005

Jó volna bízni a rímfaragó eszességében, bátorságában, hogy sorai közt ne bujdokoljon a félelem, az aggódás – tartás a következményektől. Mert szólni kellene, úgy, hogy az szinte fel se tűnjön – s mégis üvöltsön, mint akinek hangja van!

A pályázat persze csak fikció!
Nem kell ide senki esze, furfangja, a jól olajozott gépezet egykettőre megoldja majd az ukáz minden sorát.
Az elégedettség, a juss iránti mérhetetlen hála, meg a kötelező elkötelezettség ott virul majd, mint büszke kötelesség, elvárt következmény. Mindegy, hogy közben szétrohad az ország, fáznak és éheznek a gyógyíthatatlanul beteg öregeink, akik végiggüriztek egy életet a méltó halálhoz…

0001

A Viktátor tudja a dolgát, a gépezet precíz és könyörtelen. A levélke elkészül majd, a bal sarokban ott lesz a sátáni mosoly, meg mellette némi karácsonyra utaló gezmet stilizált firkája. Meg persze statisztika, az eredmények magasba ívelő grafikonjaival és a legvégén a magabiztos autogram, mint valami hiteles okmány ellenjegyzése.

Légy ostoba! Vénember, neked ez jár! Elbírta az államkassza, hát örvendj! Azt a tízezret kamatostul fizeted majd vissza, lehet, már egy hónapon belül!

0003

Szinte látni, amint a Viktátor jóllakik, s a nyakába tűrt hángedlire lecsurrant pörkölt foltja boldog ünnepet kíván annak a nyomorult sornak, ott, a Blahán!

„Elhullt csatában a derék –
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.

„Emléke sír a lanton még –
No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd.”

VOLTÁL MÁR MIKULÁS? – ha nem, semmit nem tudsz az örömről!

Azt mondom, próbáld ki!
Ez az egész olyan egyszerű – nem kell hozzá semmiféle különleges készülődés, piros hacuka, szakáll, meg mindenféle csilingelő apróság!

Hó sem kell, s ha kellene – nos, évek óta az sincs!

Bár a spekulánsok folyton a fehér ünnepekről ábrándoznak, a Mikulás évek óta gyalog érkezik, olykor sáros, lucskos utcákon át, s a szállingózó hópihék elkerülik. Az igazat megvallva nem is lehetne az a dolga, hogy hasig érő hóban evickélve topogjon, hatalmas létrákon másszon kéménytől kéményig – ez csak a fantáziátlan fölnőttek kitalációja!

0001

A Mikulás lényege a láthatatlanság!
Bárki, bárhol elvégezheti a dolgát, azután hallgathat, mint akinek fogalma sincs, ki volt a nagy ajándékozó!
Mert a Mikulás maga a megérkezett, és persze ki tudja, honnan jött az ajándék, a gesztus, az adomány.

Persze a Mikulásból kampányt csinálni – nos, ez is az ostoba fölnőttek műve.

Az idióta híradásokban hetek óta zengő adománygyűjtések, a fellengzős és dagályos jótékonykodások éppen nem arról szólnak, hogy valaki képes a jóságra! Ahogy a szegénység szégyen és bűn, lassan a hangos és kampányokkal tarkított adományozásokkal szembeni ellenérzés is megvetést szül, s ami talán ennél is rosszabb, a rászorulók mutogatása és megnevezése egyenesen divat lett. Szégyen!

A másoknak adni méltóztatók újabban minden lépését látni akarják az adományaiknak, s szép lassan így lesz a lelkiismeret ajándékából juss, megvásárolt üdvösség! Azt mondják, kételkednek, pedig csak őszintétlenek!

A Mikulást meglesők, az adományozás közben önmagukat sajnálgatók, vagy éppen a köpenyeiket felezgetők soha nem érthetik meg, mit jelent jónak, valóban jónak lenni! Akik a hat pár cipejükből odalökik a négy vásottabbat, akik addig adnak a gyümölcseikből, míg az mind el nem rohad, nem érthetik a Mikulás szándékát!

Voltál már Mikulás?
Mert még lehetsz!
Van rá esélyed és nem csak ezen az egyetlen éjjelen!
Bárhol, bármikor cselekedhetsz úgy, ahogy a szíved diktálja, s nem kell, hogy bárkinek beszámolj róla!
Csak egyszerűen adj.
Ma, holnap és holnapután!
Csak egyetlen dologra figyelj: soha ne tudja meg az ajándékozott, hogy te voltál! Mert akkor az egésznek elveszik az éltelme, a lényege!

0002

P.s.:
Van egy ember; a barátom, aki évek óta, minden szombaton és vasárnap útra kél. Falvakat, városokat látogat, s gondolatait kínálja némi adományért az ott élőknek. Az adományokból másnap a legegyszerűbb emberi szükségleteket pótolgatja megnyomorított nagyapók és nagyanyók otthonaiban.

A tudományát egy barátjától tanulta. Aki az életét mentette meg…

Ad, de soha nem várja meg, míg bárkinek is eszébe juthatna megtudakolni, kicsoda ő. Dolga van. ÖRÖME! Ennyi!
Ja…És nem ő a Miklulás… “csak” egy boldog ember!

ERZSÉBET UTALVÁNY NYOLCEZERÉRT – csere nem érdekel!

A komor lépcsőház hirdetőtábláján, két napja, egy igazán különös hirdetés árválkodik. Amolyan ákombákom iromány, csupa nagybetűvel, mintha az „alkotója” tisztában volna azzal, mit is jelentenek a csupa nagybetűvel írott szövegek.

ERZSÉBET UTALVÁNY NYOLCEZERÉRT – csere nem érdekel!

A legkevésbé sem gondolnám, hogy a hirdetmény négy sarkát gondosan rajzszögelő bármiféle haragból, indulatból tette volna a dolgát. Maga elé terítette a rajzlapot, aztán határozott mozdulatokkal felírta:

ERZSÉBET UTALVÁNY NYOLCEZERÉRT – csere nem érdekel!

Csak sejtéseink lehetnek, miféle címlet az, amit éppen nyolcezerért kínál a hirdető -de sanda a gyanúnk, hogy már jóval a 2,8 millió öreget megalázó tízezres Erzsébet utalvány érkezése előtt döntötte el ő, az illető, – egy a 2,8 millióból -, hogy megszabadul e szégyenbankótól.
A tízezres címletért mindössze nyolc ezer forintot vár, kp-ban, s a csere minden formáját elveti. Pénzt akar az árva! Nyolc valódi ezrest, ropogós bankjegyekben.

Már jó párszor végigálmodta a pillanatot, amikor a lépcsőházba érkező kormányhivatalnok becsenget hozzá, elkéri valamennyi hivatalos okmányát, adószámát, meg tán még a legutolsó nyugdíjszelvényt is vizslatja egy darabig, hümmög fölötte, aztán elővesz néhány aláírni való elismervényt, végül átadja Orbán Viktor karácsonyi meglepetését. Igen, azt tartja a legvalószínűbbnek, hogy ez a procedúra így fog lezajlani, persze a háttérben egy éles lőfegyverét tisztogató biztonsági őr társaságában. Így lesz a legjobb, megadják a módját, nehogy, akár egyetlen nyugdíjas úgy gondolja, hogy ez az egész csak játék! A kormányhivatalnokok közben körülnéznek majd kicsit, a szekus talán még jelentést is ír, feljegyzéseket készít, de a lényeg úgyis a jelenléte. Ő a kíséret, mint a stampó szóda jobb helyeken a capuccinohoz. Procedúra, aktus, átadási ceremónia, megannyi gyönyörű elnevezés némi karácsony előtti megalázáshoz.

Lelki szemeivel szinte látja, amint a vezér az egyre terjedelmesebb tokája felett röhög egy nagyot a legújabb gaztett felett – hogy kieszelte! A semmiféle európai normával össze nem egyeztethető Bözsi bankókhoz küld némi folklórműsort, némi parádét, mert a posta félezre túlterhelte volna a büdzsét! Így, ráadásul, 5.555 forint viszi a tízezrest – ennyi kalkuláltatott a munkaidőben ingyenessé vált kézbesítésre.

Valaki egyszerűen zsebre tesz kettő millió nyolcszáz ezer darab tízezres utalvány után 15.554.000.000 forintot!

aaa

Egy figyelmes zsurnaliszta erről a csekélyke összegről szerette volna faggatni a NAV igen tisztelt, és nyilván nagytudású góréját – arról kívánt faggatózni, ez vajon miért olcsóbb így, mintha az utalványok kopertába rejtve, ajánlott küldeményként érkeztek volna a pontos címekre.
Az adóhatóság vezetőjének monoszkópját nézve, majd furfangos és a rendkívüli tájékozottságra valló válaszát hallgatva nem tudunk tovább csodálkozni a lépcsőházi tacepaó alkotójának nekibuzdulásán.

nevtelen

https://www.facebook.com/hirtv/videos/1345503648801528/

Ha megalázható nyugdíjas korúak volnánk, magunk is így próbálnánk megszabadulni: ERZSÉBET UTALVÁNY NYOLCEZERÉRT – csere nem érdekel!

Utóirat:
Amúgy a lépcsőház elejében, a bejárati kapura, pontosan oda, ahová korábban öles betűkkel szokták hajdanán felírni, hogy „Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánunk”, tegnap tixós rögzítésre került az idei kopogtató, az alábbi igen tanulságos szöveggel:

MARAGGYÁ KINN!

89 ÉVES TOLVAJ SZOMBATHELYEN – sajtot kísérelt meg ellopni a néni

„Egy 89 éves asszonyt értek tetten az egyik szombathelyi üzlet biztonsági szolgálatának munkatársai csütörtökön, miközben sajtot kísérelt meg a boltból elvinni.
A nőt előállították és meghallgatták. Vele szemben tulajdon elleni szabálysértés elkövetése miatt szabálysértési eljárás indult – számolt be róla honlapján a rendőrség.”

0001

Szombathelyen, a segítés városában történt az eset. 2016. december elsején, a tél első napján egy nyolcvankilenc esztendős asszony a bűn útjára lépve, nem törődve mások véleményével, megvetésével; talán, mert nem volt már pénze, mert nem sikerült megtakarítania nyugdíjából, mert nem tett eleget félre évtizedeken át…

Szombathelyen, a Szent Márton évben, amikor minden a köpönyegét megfelező katonáról, később püspökről, Mártonról szól, melynek ünneplésére vagy tíz milliárd jutott, egy asszony, egy nő, egy anya, nagymama elballagott egy élelmiszer jellegű egységbe, ahol előre megfontolt szándékból, vagy éppen erős felindultságból arra a elhatározásra jutott, hogy nem csak felidézi a sajt ízét és illatát, de meg is kóstolja.

Elképzelte, amint a mintegy háromszáz forint értékű különlegesség íze szétáradhat az ízlelőbimbóin, s a rengeteg tejtermék elfogyasztása után jóllakottan álmodozhat majd tovább a jéghideg szobában, ahol hetek óta nem tud befűteni…

Egy nyugdíjas pára, akinek a havi alamizsnáját most majd nulla egész kilenc tied százalékkal megemeli a kormány, s akinek hamarosan kopogtatni fog az ajtaján egy hivatalnok, kezében az Orbán által beígért tíz ezer forintnyi Erzsébet utalvánnyal! Egy nyugdíjas, aki végiggürizte az életét, felnevelte a gyermekeit, ide jutott – sajtot lopott.
Ügyetlen volt szegényke, s talán nem is tiltakozásul, feltűnőségből tette, mint egykor a szalámi tolvaj… Belőle azóta hős lett. Szalámi tolvaj hős. Csak a néni lett megvetés áldozata. Ügyetlen volt, lefülelte a biztonsági őr, rendőrt hívtak rá, nyilván beszállították, kihallgatták, jegyzőkönyvezték a súlyos szabálysértés miatt. Most majd kántálhatja a rögtönítélő társadalmunk: úgy kell neki! Most majd megtanítják a móresre, nem fog többé sajtot lopni a vénasszony! Mert Orbán országában, Orbán népe ilyen egyszerűen tud majd ítélkezni.

0002

Pusztuljanak a sajtlopók! Lépjünk fel együtt a tejtermékeket eltulajdonítókkal szemben. Ugye????

Csak azok maradjanak lefüleletlenül, akik stadionnyi pénzekkel, az egészségügytől és oktatástól elorozott milliárdokkal élhetik a világukat. Akik ki kérik maguknak, ha valakik számon kérik rajtuk a milliárdos rablásokat! Az nem bűn.

Egy 89 éves nő sajtlopása rendőrségi eljárást, híradást, sajtófigyelmet érdemel!
Szégyen ez!
Nem a néni szégyene – a mi szégyenünk, annak a nyolcmillió maradéknak a szégyene, akik ezt bambán tűrik, s megtanulják megvetni a sajtlopó nénit!

(Nehéz lenne elképzelni, hát bennünk fel sem merült, hogy a 89 éves néni passzióból, a jó hecc kedvéért, poénból lopott volna! Bocsánat érte!)

(…)

Prévert, Jacques: Éhség

De szörnyű is
az asztal éléhez vert kemény tojás roppanása
de szörnyű is e nesz ha felidézi egy éhező ember fantáziája
s még szörnyűbb ám az az emberfej
az éhező ember feje
amint magára mered éppen
reggel hatkor egy nagy áruház
kirakatüvegében
elnyűtt porlepte fej
de ő szegény nem is a maga fejét látja
az áruház tükröző ablakába’
fütyül ő az ő saját emberfejére
rá se gondol
másról álmodik
egész másféle fej jár az eszébe’
egy borjufej például
ecetes szószban
vagy bármi más fej de tüstént fogyaszthatóan
és rágóizmai máris működni kezdenek
finoman
szájában dolgoznak az idegek finoman
s mert a világ csak ugratja és nem ad neki teret
s mivel a világ ellen ő semmi sem tehet
így hát ujját mozgatva számol egy kettő három
egy kettő három
éppen három napja hogy nem evett
s három napja elismételte eleget
Hogy ez így tovább nem mehet
de megy
három éj
három nap
mióta nem evett
és a kirakat megett
palackok májkrémek konzervek
s a pompás halakat védik a dobozok
a dobozokat védik az ablakok
az ablakokat védik a rendőrök és
a rendőröket védi a tőlük való rettegés
így kiált hány barikád zár el tőlem hat nyomorult szardíniát…
És kicsit arrébb ott a bisztró
tejeskávé és kifli forró
már támolyog
agyában minden szó
ködben forog
ahogy motyog
hal felfalni hal fal
tojás kávé
tejes kávé
tej – ká – vé
tej – kár – vér
fej – vágd – vér!…
Egy kerületében rendkivül tisztelt embert
világos nappal fejbe vertek
s az éhengző gyilkos tőle nem lopott
csak két frankot
amiből éppen kitelt
egy tejes kávé hetven szantim
kettő vajas kenyér
és öt szu borravaló amiért még mosolygott is a pincér
De szörnyű is
az asztal éléhez vert kemény tojás roppanása
de szörnyű is e nesz
ha felidézi egy éhező ember fantáziája.

Tamkó Sirató Károly fordítása

(képeink illusztrációk!)

KORMÁNYHIVATALNOKOK RÉNSZARVASSZÁNON – tán a kézcsókot is kézbesítik?

Amikor először olvastam, azt hittem, rosszul látok!
De nem!
Itt és most, szeretett hazánkban megtörténhet, ami még sehol…
Harmincöt ezer kormányhivatalnok kap ajándékba négy szolid munkanapot, hogy a mikulás lestrapált rénszarvas szánjára pattanva, vagy anélkül, de váljanak hósipkás kézbesítőkké.
Ők fogják háztól házig szállítani Orbán Viktor karácsonyi ajándékát, amivel megvásárolni méltóztatik pár millió nyugdíjas szívét.

Tíz ezer forintos Erzsébet utalványok százaival szaladgálhatnak lakásról lakásra a szorgalmas kormányhivatalnokok, nejlonszatyrokban cipelik majd a temérdek utalványt, mert a kormány nagyon megterhelőnek érezte volna, ha az október kilencediki, népszavazási brosúrákhoz hasonlóan ezek a Böske bankók is vagy félezer forintért slisszantak volna a nyuggerek otthonaiba, a postások jóvoltából! Arra volt pénz, erre nincs?

0001

A kormányhivatalnokok négy napot kapnak a szorgoskodásra, számítások szerint éppen elegen vannak ahhoz, hogy minden nyugdíjashoz odaérjenek, még szenteste előtt. A Kormányhivatalokban erre az időre zárórát rendeznek, így az általánosan járó munkabéren felül egy kanyi sem ütheti a kormányhivatalok dolgozóinak markát.
Postáskodhatnak, mindenféle biztonsági táskák és védőfelszerelés nélkül, hogy azután a migráncsok majd jól megerőszakolják őket, s meglovasítsák az Erzsébet utalványokat! Ehj! Már megint ezek az ostoba negatív gondolatok! Ugyan, ki akarna Erzsébet utalványt lopni?

0002

Orbánék elképzelését Lázár János egy illetlen kérdés nyomán tárta a nyilánosság elé:
„Az utalványokat december 20-21-én kapják kézhez a hivatalnokok és ezt követően kezdődhet a kézbesítés. A kézbesítést munkaszervezéssel oldják meg. Lesznek olyan ügyfélszolgálatok, amelyek nem fognak működni, de erről időben tájékoztatják az ügyfeleket – tájékoztatott.
Arról is beszélt a miniszter, hogy felkészültek arra is, hogy ha személyesen nem tudják átadni az utalványt, akkor értesítést hagynak az adott nyugdíjasnál és majd a hivatalban tudja átvenni a 10 ezer forintos prémiumot.
Ezek a hivatalnokok minden nap járnak helyszínekre ügyfelekhez. Vagyis a helyszíni felkeresés nem újdonság, ez alapvető elvárás, képesség. A kapacitás rendelkezésre áll. Ezek helyi szervek, ott vannak a városokban, kisvárosokban. A 35 ezer kormányhivatalnok mellett megkérhetnék a 35 ezer önkormányzati hivatalnokot is, de erre nem lesz szükség – fejtette ki egy újabb kérdésre…”

0005

A szorgos kis kormányhivatalnokok külön kérésre Orbán Viktor kézcsókját is kézbesítik, bár ehhez – nyilván – külön kérelmet kell megfogalmazni a kisnyugdíjasnak. A kérelemmel azután fel kell keresni a kormányhivatalokat, ahol a maradék melósok – takarítónők, fűtők, sofőrök – majd iktatják azokat, s még karácsony előtt, személyesen a helyi kormányhivatal vezetője fárad a helyszínekre a személyes nyalakodás végrehajtása céljából!

0003

Mód nyílik az elkölthetetlen, a mindennapi szükséglet mértékét bőven meghaladó Böske bankók pénzzé váltására is, de nyilván, így az eredeti címleteknek csak tört részét fogják kézhez kapni a nagyanyók és nagyapók. Az uzsora természetesen a feladók pénztárcáját fogja gazdagítani.

Nos, kedves nyugdíjasok, lehet ráhangolódni!
Lehet gyakorolni, hogy mire a jóságos kormányhivatalnokok megérkeznek, az addig gyakorolt dalocskák jól működjenek!
Egy kis hullapelyhes, egy kis suttogafenyveszölderdő jól fog esni az angyalszárnyú Tercsikéknek, meg Arankáknak!
Ők, a szorgos kormányhivatalnokok hozzák a Viktor prémiumát! Önöknek nincs más dolguk, mint ezt a rengeteg pénzt jól elkölteni, s a 2018-as választások előtt majd párszor gondosan felidézni a Kedves Vezető takarékos gesztusát!

0004

Azt a jóságot, amit a drága posta helyett az ingyenes kormányhivatalnokokra taksált pártunk és kormányunk!

Balsoje szpászíba!

FERENC PÁPA LECKÉJE – aki Romániában ünnepel Budapest előtt

Két esztendeje ilyenkor még minden híradó attól zengett, hogy Ferenc pápa Magyarországra látogat, megtisztelve a szombathelyiek Szent Márton évét.

A leghatározottabban arról szóltak a hírek, hogy elfogadta Hende Csaba és Áder János meghívását! Nem volt semmi „lehet” és „talán”, mi szombathelyiek nekiláthattunk a készülődésnek – ami vezetőink sertepertélése révén a leginkább mérhetetlen pénzek megszerzését jelentette.

Lett palotánk, meg palota előtti terünk, meg persze rengeteg hókuszpókusz, ami mind-mind az érkező pápa, no meg persze Szent Márton tiszteletét volt hivatva erősíteni. A balhét nekik szánták, végül más vitte el…

A szombathelyi felszabadulási emlékmű dombja megtelt gyóntatófülkékkel, s az ígéretes ötvenezres tömeg helyett remekül érezhette magát az a néhány ezer, – többnyire nyilván elkötelezett zarándok -, meg sok bármilyen ingyenes programra mozgósítható környékbéli, akiknek kis szerencsével még ingyen ebéd is dukált. Igen, ez volt az a csúcsrendezvény, amelyre véletlenül sem érkezett római pápa, csak megbízott és némi nemzeti zúzda, Ákos tolmácsolásában, labdarúgó bajnoksággal fűszerezve.
(Elnézést kérek minden kifelejtett szereplőtől!)

A lényeg sajnos azóta sem tisztázódott!
Nem tudhatjuk, mi történt!
Vajon, őszentsége nem is tudott a neki tulajdonított ígéretekről, vagy éppen meggondolta magát, netán zavara a személyét folyamatosan érő magyar nemzeti mocskolódás?
Mindegy is!
Persze felfoghatjuk úgy is, hogy valakik csúsztattak, lódítottak, esetleg valaki, vagy inkább valakik hazudtak? Mi pápátlanul töltöttük a nyarat, még jó, hogy időben bezengték, hogy 2020-ban örvendezhetünk, elvégre Magyarország rendezi meg a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust!
Persze, Ferenc pápa érkezik, s a magyarok örömére sokakhoz ellátogat majd – már, ha ennek egyesek örvendeni méltóztatnak majd, miközben Bayer Zsoltot medáliákkal bombázzák…

Ferenc pápa jön, csak előbb Romániába látogat!

Igen, a katolikus egyházfő két esztendővel Budapesti jelenése előtt tiszteletét teszi azokon az ünnepi alkalmakon, melyeken megemlékeznek majd Erdély és Románia egyesítésének századik évfordulójáról.

1748902

Pontosan két esztendő múlva lesz a nagy esemény: 2018. december 1-je minden bizonnyal a modern román történelem egyik legfontosabb dátuma lesz, ekkor ünneplik majd ugyanis az Erdély és Románia egyesülését kimondó gyulafehérvári országgyűlés századik évfordulóját.

Ha úgy tetszik, a magyarok számára legfájdalmasabb veszteség, Erdély elorozása lesz annak az ünnepi alkalomnak az apropója, amelyre Ferenc pápát Romániába invitálták. A „rossznyelvek szerint” – és itt most még nem is egyértelmű, hogy Szíjártó Péter rosszallásáról van-e szó – Ferenc pápa útját szándékosan úgy szerveznék meg, hogy magyar (katolikus) kegyhelyeket ne keressen fel a szentatya.

Hogy mi lesz ebből? Nem nehéz megjósolni!

A magyar diplomácia nyilván képtelen lesz tolerálni Ferenc pápa döntését, az egyházfő ellen eddig is szép számmal uszító egyházi méltóságok most majd még inkább nekiereszthetik a hangjukat – hogy a KDNP-s honatyák indulatairól ne is beszéljünk! 12582869_796503d243ae689311c257f160159b77_wm

A jelek szerint Ferenc pápa kihúzza a gyufát Orbán Viktornál! Lelki szemeink előtt megjelenhetnek az orbáni fészbukosok dörgedelmei, újra nógathatják majd vezérüket, némi tettlegesség irányába, természetesen a pápa ellen!

Az egészben az a legbosszantóbb, hogy senki nem fog törődni „Erdély magyarjainak” érzéseivel. Mint mindig, most is csak közvetítőjük, Semjén Zsolt mondhatja majd a magáét, nagykalapban, lóhátról…

ADVENTI HISTÓRIÁK I.- Az ország, a hatalom, meg a dicsőség

Csak másnap merészkedtem a Bakonyba.
A falu határában még mindent hó borított, az utakra fagyott jégbordákon át bukdácsolva, jócskán késve érkezhettem – már elkezdődött a vasárnapi mise. A nyikorogva táruló hatalmas kapun túl, a padok mögött leltem a zugra, ahol elvackolhattam magam az odakünn dúló szél, a mindent beborító, korai tél emléke elől.

A lelkipásztor épp a prédikációjába feledkezett, az alig tucatnyi fejkendős öregasszony, mint megannyi fázós madár ringott a szavak tengerén, mikor az idő múlásában megpillantottam a kócos, piros kabátkás kislányt. Az ürességtől kongó, valószerűtlenül sápadtra világlott templom alsó szegletében guggolt. Vásott kiscsizmában, lyukas harisnyában és egy hatalmas, valaha kerekeken gördülni kész hátizsákkal mocorgott, bíbelődött rendre. Kincseit rendezgette. Jól látszott ez, a mindennél fontosabb, ezernyi titkot rejtő táska feletti műgond, ahogy csak egy parányi gyermek képes gondoskodni a kacatjairól.

aaa

Az üresen tátongó legeslegutolsó padra rakosgatta két ruhátlan angyalkáját, „akik” valaha báli kisasszonykák lehettek, foszlott pántlikával a hajukban; egy alaposan szőre vesztett mackót, felhúzható alumínium kiscsibét, meg néhány kibelezett kisautót. A tragacsok ugyan nem illettek egy kislány mesebőröndjébe, a kis kócos mégis valamennyit pontosan egymás mellé parkolta. Bár nem hallhattam, de mintha valamennyihez lett volna pár jó szava… Azután kihajtogatott a kis hátizsák oldalzsebéből egy papír zsebkendőt, s gondos mozdulatokkal takarítgatni kezdte kincseit. Leporolta a markolót, meg a kerekei nélkül is mosolygós mentőautót, ledörgölte az angyalkák szurtos orcácskáit, leporolta a mackó talpát, mely talán még havas lehetett a tegnapi ítéletidő nyomán.

Azután kezdte komótosan visszapakolni a játékokat. Mintha csak sejtette volna, hogy eljárt az idő, a mamókák épp sorban álltak, hogy magukhoz vegyék Krisztus testét, s a kislány úgy iparkodott, hogy mindennel végezzen.

Amikorra a pap útjára engedte nyáját, a kislány már úgy állt a nagykapu árnyékában, mint aki az éppen menetrend szerint arra közlekedő autóbuszt várja. Pedig csak a botjára támaszkodó mama érkezését fürkészte. Sápadt kis arca gödreiből, mint drágakövek fénylettek apró, bogár szemei, s igyekezett mindenkitől észrevétlenül is minden rezdülést megtapasztalni. Nagyot sóhajtott, amikor megpillantotta a nagymamát.
A nagyit, akit a templomba kísért, hogy a mise végén „behajthassa” rajta ígéretét. Aztán, hogy a mami mellé lépett, s az jóságosan végigsimított az arcán, nem hallgathatott tovább:

-Ugye, ha jó voltam, most kaphatok végre kalácsot?

Ez a cérnavékony kislány, ez a kócos tündér, ott a vasárnap zord, jeges estéjén, odabújt az ő áldott nagymamájához, aki szelíd mosollyal köszönte kis unokája csendes hűségét, ott, a templom szegletében, s bár nem válaszolt, csak rövidke léptekkel elindult a sötét utcán; a vásott kiscsizmák hahotázva botladoztak utána.

Az ország, a hatalom, meg a dicsőség odabent maradtak, s az üres templomra csak a pislákoló, vereslő mécses csöndje zuhant. Elillant belőle a rengeteg titkot rejtő, szurtos-rózsaszín hátizsák, a kopottas mackó, az angyalkák, meg a sok-sok tragacs, s elillant velük a kalácsról álmodó angyalka is. De kár…

bbb

Különös este volt, 2016 novemberében, jócskán ádvent előtt, a messzeségből bandukoló karácsonytól fényévnyire. Volt itt minden, ima, ének, meg áhitat… Csak a sokat dicsért jólét, meg a csillogás maradt el ebből az estire sikeredett hajnali miséből. Csak a jóllakott gyermekek szuszogása, a kalács feledhetetlen illatával.

Különös novemberi este volt ez, odafent a Bakonyban, a világvége előtt kicsivel, egy parányi falu templomában. Ahol az ágrólszakadt kislány álmodozott a kalácskáról, amit a nagyi ígért, ha csendben elnyugszik, míg a szentmise bevégeztetik… ki tudja, végül, megkaphatta-e?
A Bakony havából éppen csak annyi maradt, hogy ne dideregjenek a vetések, az ember szívének vacogását, semmi nem állíthatja meg…

A BELEEGYEZÉS NÉLKÜLI SZEX HAZÁJA – Magyarország…

„A 16 akciónapot 1991 óta világszerte november 25. (a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja) és december 10. (emberi jogok világnapja) között rendezik meg civil szervezetek és magánszemélyek, hogy felkeltsék a nyilvánosság figyelmét, és tájékoztatást nyújtsanak a nők elleni erőszakról, kifejezzék szolidaritásukat az áldozatok iránt, és nyomást gyakoroljanak a döntéshozókra a nők elleni erőszak minden formájának megszüntetése érdekében.”

0005

A nők elleni erőszakról kellene gondolkoznunk, a 16 akciónap keretében, ott, ahol egy Eurobarometer nevű cég felmérése szerint a válaszadók több mint negyede, 47 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy bizonyos körülmények között elfogadható a szex a másik beleegyezése nélkül.

47 százalék, vagyis a válaszolók majdnem fele az, akit nem zavar, hogy általánossá vált a nőkkel szembeni erőszak – elfogadhatónak tartják, hogy leányainkat, feleségeinket, édesanyáinkat, s őt, akár a nagymamákat is inzultus érje!

Haragos plakátok uszítottak a jöttmentek ellen, rémisztgettek a rajtunk átvonulni készülő szíriai és afgán erőszaktevőkkel. Ők elmentek, erőszak nélkül, aztán most úgy tűnik, senkit nem zavar, ha a „beleegyezés nélküli szex” egyik szereplője magyar, közöttünk él, lehet, éppen a szomszéd lépcsőházban…

0001

Hogy miért lehet elfogadott a gátlástalanság, hogy a legminimálisabb erkölcsi normáknak sem kell megfelelni – már ami a 47 százalék véleménye szerint elfogadható – nehéz megmondani. Mindenesetre a 16 akciónap című fellángolás eredménytelensége szinte borítékolható Magyarországon!

„A magyarok majdnem fele, 47 százalék gondolja úgy, hogy elfogadható a nem kölcsönös beleegyezésen alapuló aktus, ha az egyik fél részeg vagy drogos állapotban van, kihívó, szexi ruhát visel, nem közli egyértelműen, hogy „nem”, vagy nem vág vissza fizikailag, vagy esetleg azért, mert önkéntesen hazament valakivel egy parti vagy randi után. Legyen egyértelmű: a magyarok kb. fele úgy gondolja, hogy ha egy lány mattrészegre itta magát, nem nagyon tiltakozik és rövid szoknyát visel, akkor szabad a pálya.”

0003

A felmérést végző cég, az Eurobarometer idei, az EU-t érintő felmérésének számai megdöbbentőek!
Íme, néhány szörnyű adat:

„Az Európai Unióban minden harmadik nő átélt már szexuális és/vagy fizikai,és ugyanennyien lelki bántalmazást, gyalázkodást.
Ötből egy nő élte már át, hogy akarata ellenére követik, megfigyelik (stalking), és több mint a nők fele (55%) szenvedett már el szexuális zaklatást, de ez a vezető beosztású nők háromnegyedére igaz.
Minden huszadik nőt erőszakoltak már meg.
Egy másik, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2014-ben publikált reprezentatív kutatása szerint Magyarországon milliós nagyságrendű azon nők száma, akik ellen nap, mint nap erőszakot követnek el. A 15 éves koruk óta a fizikai és/vagy szexuális bántalmazás valamely formájának áldozatává vált magyar nők aránya 28 százalék a válaszadó 18 -74 éves korosztályban, ez mintegy 1,1 millió áldozatot jelent.”

Magyarország tehát a beleegyezés nélküli szex hazája lett – bár nyilván írhatnánk ezt szebb, akár virág-nyelven is, lehetne mellébeszélni, de a száraz tények igen makacs dolgok.
Akkor is így van ez, ha az a negyvenhét százalék nem csak egyszerűen elfogadhatónak gondolja az erőszakot, de egyesek, kirívó módon, egyenesen úgy gondolják, hogy ez a viselkedés a normális, kívánatos, élvezeteket nyújtó stb.

Nem tartják problematikusnak mások bántását, nem gondolják, hogy vadállati ösztönök következményeként nők ezrei válnak szorongó, visszahúzódó áldozattá.

0004

A legváratlanabb helyzetekben, a korábban elképzelhetetlen foglalkozások mentén, szinte bárhol és bármikor lecsaphat egy szörnyeteg, aztán bestiális tettét olyan megfélemlítés követheti, hogy az áldozatok többsége inkább hallgat. A napi hírek azt mutatják, hogy a korábban szinte elképzelhetetlen rangban és munkában felemelkedett emberek, orvosok, sportolók, edzők, nagyfőnökök és középvezetők…a köztiszteletben állók akár kivételt jelenthetnek – UGYAN MÁR!!! a mi társadalmunkban sajnos, úgy tűnik, már bármi megtörténhet!

A szakszerű megfogalmazás, a beleegyezés nélküli szex, talán túlságosan is enyhe, szinte triviális kifejezés. A helyzet megváltoztatásához talán kevés volna az össztársadalmi felháborodás, a megfelelő megelőző felvilágosítás kampánya, nem hihető, hogy bármiféle elrettentés, vagy megtorlás legyőzhetné e sajnálatos elfogadást! Hogy mi a teendő, ma még kutatják, de a viselkedési normák megváltozásához évtizedek kellettek, a normális megnyilvánulások visszaállításához ennek az időnek, bizonyára, a többszöröse.

Addig marad a félelem és a különös hozzáállás tudomásul vétele.

A valódi szörnyeteg felismerése szinte lehetetlen. Csak azok vallhatnak róla, akik maguk is átélték már e kegyetlen bántás pillanatait. Egy ember, igen, egy férfi így írt, egy ezzel a témával foglalkozó cikk hozzászólásai közt:
„Képzeld el azt, hogy egy tőled jóval erősebb kan, aki mondjuk nagy darab és kb. semmit se tudsz tenni ellene, erőszakkal lenyom a földre (esetleg kioszt pár pofont is), letépi rólad a gatyádat és ánuszon töfköd a nagy f***szával és nagy ívben leszarja azt, hogy te hogy sírsz, könyörögsz neki, hogy ne tegye, mert szétreped a segged a fájdalomtól. Ott helyben, szárazon elintéz. Na, ugyan ilyesmit élhet át egy nő is. Ha azt mondják neked, hogy nem, akkor NEM. Értelmes, tisztességes férfiember ilyenkor szépen elteszi a kukit. A szararcú nyomorék meg tovább nyomul, ezért én simán támogatnék egy országos szintű önvédelmi tanfolyamot nőknek, vagy tök jó lenne, ha oktatnának bizonyos fogásokat pl tesi órán. Több haszna lenne, mint a kidobózásnak…”

No comment!!!

A felháborodás, az ítélet az egyetlen, ami talán segíthet. Segítheti a mozgalmat, a 16 akciónapot, melyet 1991 óta világszerte november 25. (a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja) és december 10. (emberi jogok világnapja) között rendeznek meg civil szervezetek és magánszemélyek, hogy felkeltsék a nyilvánosság figyelmét. Tegyünk együtt, egymásért, amíg nem késő!

Ha szeretnél csatlakozni a 16 Akciónaphoz, írj az info@nane.hu email címre!

JAVULT ORBÁN POZÍCIÓJA? – szerinte Trump nagyra tartja Magyarországot

Viktor telefonált.
Fehívta Donaldot.
Ugye fészbukosok?

Íme, a nekünk, magyaroknak készített giccses adventi koszorú – valami sebtében összerántott asztali izé, némi gezmet, hogy jól mutasson – megjelent a Kedves Vezető hozsannázása egy állítólagos telefonos elbeszélgetésről.

0003

A vonal túlvégén – állítólag – egy prezidentnek frissen megválasztott amerikai milliárdos igazgatta aranysárga parókáját, itt pedig – állítólag – Magyarország miniszterelnöke nyaldosta ajkait, miközben olvadozni méltóztatott a dicsérő szavak okán.

Trump a maga módján próbálta magát kissé beljebb nyalni, amikor – állítólag – elismerően nyilatkozott a fidesz nevű politikai képződmény játszóteréről.
De az eredeti, a telefonos elbeszélgetésről való interorbán kinyilatkoztatás persze mindennél pontosabban fogalmazott:

„Beszéltem telefonon az új amerikai elnökkel, így állíthatom, hogy a mi pozíciónk sokat javult. Donald Trump világossá tette, hogy nagyra tartja Magyarországot.”

Mivel egy ideje – tudjuk jól! – a többes szám első személy az nyilvánvalóan Orbán Viktort és b. hierarchiáját jelöli, nem lehetnek kétségeink afelől, hogy Donald Trump tökéletesen képben van, már ami Mészáros Lőrincet, Habony Árpádot és Rogán Antalt illeti, hogy csak a csatársort említsük…

0001

Donald Trump komálja a támadókat, meg nyilván bírja Andrew Vajna, Lázár János, Matolcsy György, meg persze a Pintér Sándor és Polt Péter összjátékát is. Ha nem így volna, nem beszélhetett volna elragadtatással arról az Orbánról, aki természetesen maga Magyarország. Nos, ha már őket mind nagyra tartja Trump, akkor Orbán joggal beszélhet pozíciója javulásáról – semmi kétség, ha végre kireppenhet magyar hangjával, Szíjártó Péterrel a Fehér házba, évtizedeken át lesz mit a tejbe aprítani Felcsúttól Budapestig.

Na és mi van velünk, maradék magyarokkal?
Mi, akik nem vágytunk migránssá lenni, nem tódultunk be mások hazájába, hogy ott elvegyük mások munkáját?
Velünk mi lesz, akik ide születtünk és itt élünk még mindig Magyarországon?
Ugye, nem akarja velünk elhitetni, kedves Orbán úr, hogy Donald Trump akár azzal is képben volna, egyáltalán, hol van ez a Magyarország?

0002

Ugye, nem kell elhinnünk, hogy akár csak egyetlen pillanatra is eszébe jutottak volna, valaha, a magyarok? (Na, igen, igen a Hajdu feleségét nyilván fel akarta szedni, ahogy ő mondta, de az az affér is csak Moszkvában volt, így a Budapest, meg Söpte, Pornóapáti szavak nyilván az égvilágon semmit nem jelentenek a milliárdosnak!)

Mindenesetre szép gezmet azt ragozni, milyen nagyra tartja Donald Trump Magyarországot….

Donald Trump nyilván elmerült a magyar történelem nagy alakjainak megismerésében, tudja, ki volt Dózsa György, hallott Zrínyiről, meg a Hunyadi familyról, nagyra értékelte Petőfi és Kossuth forradalmát, Széchenyi hazaszeretetét, aztán legfőképp a hős patriótát, Nagy Imrét!

0004

De kár, hogy mindez nyilvánvaló sületlenség, Donald Trumpnak fogalma sincs hol van ez az országocska, kik azok a magyarok és így azt sem tudhatja, miféle diktátor hívta volna fel, ha felhívja…
Donald Trump számára ez a mi kis kertecskénk, ez a „szeletke paradicsom” nem egyéb a többi, Európa területén marakodó paránynál, hazánk és népünk jelentéktelenségét még a hatalmasságra vágyó, önhitt törpünk sem lenne képes bárkivel is feledtetni!

Szánalmas ez az újabb izgalmas story, most éppen Orbánról, meg az ő Trumpjáról! Vagy inkább szemen szedett hazugság, olyan, mint az audiencia Ferenc pápával!

Egy fotó tanúsága szerint valóban úgy hozta a véletlen, hogy Orbán Viktor keze Ferenc pápa kezében pihegett… Most pedig az is lehetett, hogy Sarka Kata – mivel azért nyilván megőrizte Donald privát számát egy jó kis kufircolás reményében… -átadta Orbánnak a titkos hívószámot és talán fel is tárcsázta Trumpot a mi Kedves Vezetőnk….
De!
Ennyi!
Az az audiencia csak álom volt! Ezt a csevejt sem hallotta senki!

Semmi több nem történt, mint,kicsengett, felvették, Orbán köszönt egy illedelmes Hi-t, futott egy szolid kört a lábtörlő alatt, anyázott egy keveset, mint mindig, aztán várt, míg végül megszakadt a vonal…

Orbán e semmi után még „azt is mondta, hogy meghívást kapott Washingtonba, erre elmondta, hogy rég nem járt ott, mert „fekete bárányként” kezelték, amire Trump nevetve annyit válaszolt, hogy őt is.”

0006

Na igen, ezt még a szellemileg elsorvasztott, agyilag megnyomorított övéinek oda kellett bökni. Így lett igazán pompázatos az idei gezmet.

Szexi, meg fancy, ahogy minden az álmok tengerén.
Most, a hétvégén illene meggyújtani az első gyertyát.
De lehet, hogy az egész bozótos koszorút, az összes sallanggal együtt kellene valami mérhetetlenül nagy tűzbe vetni…

Mert ez az állítólagos telefonálás olyan égő!
Piti kis hazugság az egész!

POKOLI HARC AZ ÉLETÉRT – Jessica édesapja mindent megmutatott…

Jessica Whelan, egy négyéves kislány hosszú harcot vívott a rákkal, azonban a betegség elhatalmasodott felette, és Jessica nemrég elhunyt. Ebből az alkalomból idézzük fel újra a róla írott cikkünket!

“A kislányom ma reggel angyalszárnyakat növesztett és már onnan fentről néz le ránk.”

(…)

Különös véletlen?
Nyilván, nincsenek véletlenek.
Ma, amikor a világ minden pontján a halottakról emlékezünk, a kezembe akadt egy néhány esztendővel ezelőtti írás, Alice Pyne bakancslistájáról.
alice
Igen, ő volt az a kislány, aki gyógyíthatatlan betegsége közben összeállított egy felsorolást, mindazokról a különös dolgokról, amit még szeretett volna megélni. Emlékeztek?

„15 éves vagyok, és halálos beteg. Elkészítettem a bakancslistámat, mert rengeteg dolog van, amit még szeretnék megtenni… egy részükre van lehetőség, de jó pár közülük csak álom marad. A blogom a családommal és a barátaimmal eltöltött csodálatos időt mutatja be, amikor megvalósíthatom az álmaimat. Csak egy életed van… éld meg!”

„15 éves vagyok, és halálos beteg.” Ezekkel a szavakkal indította – internetes naplóját – blogját Alice Pyne, akinek megrendítő történetét a világ minden részén megismerték, meghitt vallomásait olvasták, megosztották és küldözgették egymásnak az ismeretlen ismerősök… Talán éppen ti is…
alice-2
Alice Pyne, ő volt az aki még alig tapasztalhatta meg, milyen az élet, már naponta megkínozta a halál. Angliában élt, és éppen négy esztendeje küzdött a rákkal. Sajnos, sem a kemoterápia, sem a csontvelő-átültetés nem segített rajta… Emlékezetes bakancslistáját egy film ihlette.

A Bakancslista című film két halálos beteg férfiről szól. Egyikük egy szegény, de annál okosabb autószerelő, a másik egy iszonyúan gazdag, de nagyképű és kiállhatatlan alak. Betegségük hetei alatt különös barátság szövődik köztük, miközben rájönnek, hogy nincs vesztegetni való idejük – ezért közös kalandokra indulnak. A bakancslista azon dolgok sora, amelyeket az ember meg akar tenni az életben, mielőtt feldobná a bakancsot…

Alice Pyne listája így nézett ki:
-Cápákkal együtt úszni
-Minél több embert rávenni arra, hogy csontvelődonor legyen
-Elutazni Kenyába (most már nem fogom megtenni, de régebben vágytam erre)
-Benevezni Mabelt, a kutyámat egy labrador-szépségversenyre
-Közös fotót készíteni Millyvel, Clarissával, Sammie-vel és Megsszel
-Beülni egy privát mozivetítésre a legjobb barátaimmal
-Tervezni egy Emma Bridgewater-bögrét, és felajánlani jótékonysági célokra
-Beköltözni egy lakókocsiba
-Kapni egy lila iPadet, de ezt igazából nem is írhattam volna ide, és anyu úgyis próbál egyet kölcsönözni nekem
-Delfinidomár lenni (most már ez sem fog összejönni)
-Találkozni a Take That tagjaival
-Elmenni a Cadbury Worldbe, és felfalni egy csomó csokit
-Közös képen szerepelni Mabellel
-Beköltözni az Alton Towers vidámpark csokiszobájába
-Megcsináltatni a hajam, ha lehetséges
-Egy jó hátmasszázst
-Bálnákat látni

A Hodgkins limfómában szenvedő Alice, amikor megtudta, hogy csak hónapjai, évei vannak hátra, összegyűjtötte utolsó kívánságait, afféle bakancslistát készített, amelynek a halála előtti napokban a végére ért.
A kamasz lánynak a fájdalmas kezelések, és a testét emésztő kór ellenére nemcsak arra volt ereje, hogy bejárva a világot beteljesítse élete nagy álmait, hanem egy saját alapítvány is létrehozott, amely segítségével már akkor 40 ezer embert sikerült regisztrálnia a csontvelő donor központban.

Álmait sorra váltotta valóra szülei segítségével, a legboldogabb mégis akkor volt, amikor imádott Labradorjával, Mabellel benevezhetett egy kutyakiállításra és versenyre…

Ahogy nézegettem Alice képeit, bukkantam egy újabb képsorozatra és megrendítő írásra:
001

„Egy szülő számára szinte semmi nem lehet nehezebb, mint amikor beteg a gyermeke. A brit Andy Whelan szíve teljesen összetört, amikor tizenhárom hónapja megtudta, hogy a négyéves lánya, Jessica rákos.”

Egy édesapa, aki nem tudja és nem akarja elereszteni a gyermeke kezét, holott tudja, hogy az alattomos kór szinte teljesen elhatalmasodott már az apró gyermeken.

A betegség, amiben kislánya szenved, a neuroblastoma.
„A neuroblastoma (ejtsd: neuróblasztóma) az ún. szimpatikus idegrendszer rosszindulatú daganata. Leggyakrabban a mellékvese velőállományában jelentkezik, de előfordulhat a gerinc mentén a nyaktól a medencéig, a mellkasban, a hasban és a kismedencében is. Sokszor jelen van már a születéskor, de ilyen esetekben gyakran előfordul, hogy magától visszafejlődik és semmilyen következménnyel nem jár. Magyarországon évente körülbelül 20-30 új beteg kerül felismerésre. Leggyakrabban 2 éves kor alatt fordul elő (1 év alatti az esetek 25%-a), de idősebb korban is jelentkezhet.
003
A tünetek attól függően váltakozhatnak, hogy a neuroblastoma a test mely részén alakult ki. Az esetek jelentős részében semmilyen tünetet nem okoz és csak véletlen más okból végzett vizsgálat derít rá fényt. Ezért fordulhat elő számos esetben, hogy csak az előrehaladott daganat okozta általános (más banális betegségek következményeként ugyanúgy gyakran fellépő) tünetekből kerül felismerésre, mint fáradékonyság, étvágytalanság, fogyás, vérszegénység, gyengeség. Speciális általános tünetként észlelhető panaszok lehetnek a visszatérő lázas állapot, vizes hasmenések, hirtelen kipirulás, vérnyomáskiugrás.
002
Klasszikus kezdeti tünete lehet, ha a daganat a koponyába illetve a koponya alapjára terjed, a szem kidülledése és a szem körül észlelhető vérömleny (pápaszem-hematoma). Különböző jelentkezési helyei a testben más és más tünetekkel járhatnak:
-mellkasi daganat: légzési panaszokat, elhúzódó köhögést és nyelési panaszt okozhat
-hasi daganat: fájdalmat, étvágytalanságot, ingerlékenységet okoz, esetleg széklet vagy vizeletürítési zavarral jár
-csontrendszerbe terjedés: csontfájdalmat okozhat
-gerinccsatornába történt terjedés (gyakran `homokóra` formájú a daganat): alsó végtagi gyengeséggel bénulással, járásképtelenséggel jár
-ritka esetekben különleges nehezen felismerhető tünetegyütteseket is okozhat”

Forrás:http://www.gyermekdaganat.hu/betegsegek/idegrendszer/neuroblastoma/

005„Jessica édesapja, Whelan nemrég az orvosokkal konzultálva megtudta, hogy a lányának csupán hetei vannak hátra.

Hiába kap a kis Jessica kemoterápiát, az nem bizonyult elég hatásosnak. Elhatározta, hogy fényképezőt ragad, s a közösségi oldalán mutatja meg, min is megy keresztül egy beteg gyermek.”

Míg a képeket néztem, eszembe jutottak azok a pillanatok, amiket magam is átéltem, vagy három évtizeddel ezelőtt, unokaöcsém tizenegy napos haláltusája közben. Tizenegy napon át őrölte és kínozta a halál a rákos kisfiút, s a kórházi ágya körül álló szülei tehetetlenségének kínját nehéz volna jó szavakkal leírni…
004
Jessica édesapja üzeneteit olvasva megdöbbenhetünk: milyen parányi és megismételhetetlen csoda az élet!
Milyen kevés kell, hogy minden tönkremenjen…

“A kislányom ma reggel angyalszárnyakat növesztett és már onnan fentről néz le ránk.”

Jessica meghalt.”Csak csukd le a szemed és aludj nyugodtan” – Így altatta el utoljára édesapja a négyéves rákos kislányt…

Már csak a halott elkísérésének micvája minden más micvánál fontosabb maradt az édesapának… nekünk pedig egyetlen kavics, amit a sírhoz vihetünk…

Milyen végtelen szomorúság elveszíteni a szeretteinket…