APÁK NAPJA – apaország, apaföld, apanyelv, meg a többi…

Június harmadik vasárnapja. Szinte végtelen a választék, mindenki ünnepelhet, emlékezhet a kedvére! Akad, aki Nagy Imre, néhai moszkovita miniszterelnök, – elvtársai által rá méretett haláláról – kivégzéséről emlékezik; vannak, akik Leopold Bloomra fogják, s az írországi Bloomsday okán festékszóróval a kezükben körbepecsételik a szombathelyi belvárost. De talán, az öregebbek még emlékeznek jól, 1977-ben ezen a napon választották a Szovjetunió vezetőjévé Leonyid Brezsnyevet, 63-ban Tyereskova szintén e napon indult Föld körüli pályára a Vosztok 6-os fedélzetén. Dél- Afrikában ez a fiatalok napja, a Youth Day

Az eget felhők borítják, odakint 26 fokot mutat a hőmérő, ma épp egy ág sem mozdul. A monitorra bambulok, és az általam soha nem látott óceán partjáról készült képet nézem. De jó volna most ott lenni! Jó volna, persze, hogy jó volna ott, nagyokat lófrálni a süppedő homokban, hallgatni a morajlást. Illetve, csak gondolom, hogy jó volna, hiszen aligha tud hiányozni az ismeretlen, amiről valakik által rögzített tipikus képeken át értesülhettem mindezidáig… Itt ülök ennek a végtelenül összetöpörödött anyaországnak a csücskében, olykor talpam alatt döng az anyaföld és mondom, néha írom a magamét az anyanyelvemen…

Bámulok egyre, s a tengert idéző képernyő alsó csücskében egyszer csak feltűnik egy aprócska boríték! Levelet hozott a postás! Manapság ehhez nem kell már az öreg bajuszos bátyó a ződ-dómányában, nem kell már figyelni az irányító számra. Levelek jönnek-mennek, se bélyeg, se koperta, csak egy icurka-picurka piktogram, mely a képmezőbe ágyazva villog és nyüstöl egyre, hogy levelet kaptam, lájf…, és nógat, olvassam el, de íziben!

Video üzenetem érkezett. Egy egészen apró kisfiú és egy kisleány, a múltam málló tükörcserepei elevenednek meg a képeken… a lányom, meg a fiam, évtizednyi távolból, s a mosolygós arcok mellett versike mesél, ...s valami ördöngös módon egyre homályosabban látok… Könnyek szöknek a szemembe!

0004

Úgy hitetlenkedek, mint egykor öregapám, amikor az első unokája a világra jött: ezt is megértem! Az üzenetet a lányom küldte, nekem, köszöntésül, apák napjára! Mert bár már jó néhány évet hagytam elszelelni a rám kimértből, ma értesülhettem elsőként arról, hogy június harmadik vasárnapján az édesapákat, az apukákat ünnepeljük! Ma van apák napja!

0006

Nem olyan bokrétás, nem is olyan tavasziasan zsongó nap, mint az édesanyák ünnepe, és egészen kicsi az esélye annak, hogy valaha apaországról és apaföldről szólnak majd a hírek, s ennek az ostobácska vetélkedésnek nyilván semmi értelme sem volna… mégis jó tudni és érezni, hogy ma rólunk, édesapákról; vagyis most éppen rólam szól ez a nap!

0001

Meg persze arról a gyermekről, akinek mindenkinél fontosabb az édesapja! Mert ez a dübörgő és prüszkölő, pillanatokra sem megtorpanni képes világ azért olykor adhat egy keveset azoknak is, akik a rengeteg világsztár, celeb,  hatalmasság, meg megélhetési politikus által összekuszált világban, csak úgy, szimplán és egyszerűen édesapák szeretnének maradni. Apukák, apik és papik, kinek, mi jut…

0003

Édesapák, akikről talán sokkal ritkábban írnak megható verseket, mint az édesanyákról, akik, lehet, soha nem lesznek olyan izmosak, mint a világhírű testépítő bajnokok, ruhájuk nem lesz olyan elegáns, mint a népszerű filmszínészeknek, nem sikoltoznak előttük tinilányok, és veres szőnyeg sem szalad a léptük alatt. Csak simán édesapák, olykor fáradtan és elkeseredetten, de mindannyiszor boldogan, ha a fölnőtté lett gyermekük felől hallanak…

Nem tudom, kinek jutott az eszébe, hogy ezt a napot az édesapáknak ajándékozza, de gyanítom, szép képek jártak az eszébe! Valahányszor arra az emberre gondolt, akinek jó levelet írni egy lustácska júniusi vasárnapon… aki az óceánról álmodozik, vitorlásokról, meg nagy halakról, akár Santiago egykoron.

0002

Éljenek az édesapák! Szeretetben és örömben végre, mert hát ez volna a dolgunk!