BÉLYEG ALATT– büszkeség, vagy szégyen a közfoglalkoztatottság?

„Ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani.” 2002-ben hangzott el ez az ominózus mondat, egészen pontosan dakota közmondás, abban az időben, amikor a vezéri retorika szerint efféle példabeszédekkel illett újra meg újra mosolyt rajzolni a veszteségeibe éppen belehalni készülő nyáj orcájára. E mérhetetlen bölcsesség előtt persze jóféle magyar felvezetés érlelte az összetartás moraját, minek is titkolnánk:

„Komolyabb utazás előtt az ember elviszi a szervizbe a kocsit, nehogy baja essék az úton. Amikor érte megy, jó hírrel fogadják: nincs gond, csak egy-két csavart kellett meghúzni, no és egy-két apróságot kicseréltünk. Egyébként minden rendbe van, ha kell, elfut még vidáman akár négy évig is. Az ember bizakodva indul neki, de hamarosan rájön, hogy valami nincs rendben. Először egy kis kopogást hall, aztán mintha az egész balra húzna. Aztán rájön, hogy valahogy a kormány sem úgy működik, mint régen. Ilyenkor visszaviszi a szervizbe, megint egy kicsit állítanak a járművön. Ám a baj mintha egyre nagyobb lenne. Talán éppen azt cserélték ki újra, amitől eddig jól működött. Egyre több a bosszúság, egyre kevesebb a bizalom. Így megy ez hónapról hónapra, mígnem egy rosszkedvű napon az egész fölmondja a szolgálatot. Amit mi tehetünk, nem több annál, minthogy csak egy tanáccsal szolgálhatunk az uraknak a szervizben. Ha megengedik régi dakota bölcsesség ez: ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani.” (O.V. Dísz téri beszéd, 2002.)

(…)

Egy friss hír szerint: „Sérti az emberi méltóságot és az egyenlő bánásmód követelményét, hogy egy cég megkülönböztető jelzés viselésére kötelezte a közfoglalkoztatottakat – állapította meg Szabó Máté ombudsman. A munkavállalónak sárga láthatósági mellényt kell viselnie, rajta a felirattal: közcélú foglalkoztatás. A cég vezetője a közfoglalkoztatás társadalmi hasznosságának propagálásával indokolta az előírást.”

57846_szabo_mate

Jó volna tudni, most éppen hol tartunk! A kopogásnál? Netán a kocsi balra húz és a kormány sem úgy működik, mint régen? Vajon a szervizben mit tudnak még javítani, állítgatni az összességében egyre több gondot felmutató helyzeten? Szabó Máté az emberi méltóságról beszél, a cég vezetője meg a társadalmi hasznosságról. De vajon az emberi méltóság megsértéséért nem éppen a társadalom a ludas? Világért sem gondolnánk, hogy a cég vezetője ne értené, mit jelent a munkanélküli lét. Talán arról is van fogalma, hogy mekkora szégyen ma Magyarországon a  nélkülözés. Bizonyára kipróbálta már a méregtelenítés népszerű formáját, a lé-böjt kúrát, vagyis a böjtölést is, mely sok ponton kísértetiesen hasonlít az éhezésre. Víz és semmi más, hosszú időn keresztül, a méreganyagok távozása okán. Igen, ez valami hasonló, a nehéz sorsot élők tudata is tisztul, csak éppen kényszerűségből. Talán az sem baj, ha erről nem értesülnek az ismerősök a Facebook oldalakon…

Mert a nehéz sors bizony olykor együtt jár az éhezéssel és a folyamatos lemondással olyan kellemes dolgokról, mint a napfürdőzés egy strandon, wellness program egy életmód táborban, valahol a tenger partján, vagy éppen a mélyládából előtörő ritmusok mentén történő száguldás egy vadonatúj gépcsoda volánja mögött. Ami a jobb sorsúak közt persze mindennapos élmény! Mondhatni, természetes velejárója a mindennapoknak. A gyönyörű modell elhíresült mondata szerint:

„Mert Ön megérdemli!”

Vajon kinek van igaza? A sárga mellényben, – KÖZFOGLALKOZTATOTT felirattal – dolgozókat látva, felháborodó ombudsmannak, vagy a cégvezetőnek, aki a társadalom, tehát a KÖZ helyett nyilatkozik és bélyegez? Vajon elég érett ma már a társadalom arra, hogy elfogadja és értelmezze a valódi alkalmazottként átélhető munka helyett alkotott KÖZFOGLALKOZTATOTTi munkavégzést? Vajon egyenlő félként tekint elsuhanó kocsijából egy jómódban élő mindazokra, akik az út szélén kapálgatva, lapátolva próbálnak – a státusukba beletörődve – túlélni egy újabb hónapot?

kozmunkasok-miskolcon3

„Mélyen megalázó, diszkrimináló a mellény viselése, hiszen a közfoglalkoztatottakkal együtt dolgozó, szabálysértés miatt közérdekű munkára kötelezetteknek és a közfoglalkoztató cég más munkavállalóinak nem kell ilyen felirattal ellátott mellényt viselniük. Róla pedig – noha nem követett el semmilyen szabály- vagy törvényellenes cselekményt – mindenki messziről láthatja, hogy közfoglalkoztatott.” Ezzel fordult az alapvető jogok biztosához egy panaszos.

87757_kozmunka

A miniszterelnök munkát ígért. Milliók számára biztos megélhetést, aztán a szokásos teremtés közben feltalálni szíveskedett a KÖZFOGLALKOZTATOTT figuráját, a közterületeken mások elé sárga mellényben, KÖZFOGLALKOZTATOTT felirattal kiterelt közmunkást, az értelmes és tanult szakmája, diplomája alapján elfogadható munkát nem találó embert, aki persze annak a társadalomnak a tagja, mely elfogadja a neki vetett alamizsna társadalmi hasznosságát! Vajon érezhető az ellentmondás, vagy még jöhet számtalan igazítás, míg a végén az egész be nem fuccsol? „Ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani.” A munkanélküliség felszámolásának ez a módja sokak számára megalázó, talán nem kellene még bélyeget is sütni a nyomorultak hátára!

93771

„A közfoglalkoztatottnak nincs választása, hol és milyen munkakörben kíván elhelyezkedni, így az iskolai végezettségéhez, szakmai gyakorlatához képest kevésbé kvalifikált munkát is el kell végeznie. A közfoglalkoztatási programok sok esetben a nagy nyilvánosság előtt zajlanak – ilyen például a közterületek, parkok gondozása, ároktisztítás, parlagfű-mentesítés – így adott esetben széles körben ismertté válhat, hogy az érintettnek nincs a munkaerőpiacon elérhető munkája” – közölte az ombudsman.

„Mindezek miatt kiemelten fontos, hogy a közfoglalkoztatás megszervezése során fokozottan tiszteletben tartsák a közfoglalkoztatottak emberi méltóságát. Annál is inkább, mivel a közfoglalkoztatáshoz – éppen a munkanélküliség, a rászorultság, a kiszolgáltatottság és számos egyéb körülmény miatt – számos társadalmi előítélet is kötődik.”

Szabó Máté gondolatait vélhetően nem csak a KÖZFOGLALKOZTATOTT érti, de megszenvedi mindahány gyermeke, hozzátartozója és ismerőse, barátja is. Valami ehhez hasonló már történt az elmúlt század közepe felé Magyarországon! Azok az idők nem tartoznak a magyar történelem legdicsőbb napjai közé…