ŐSZÖDI BESZÉD, TRAFIKMUTYI – a mindenek felett álló fregoli története

Szeretnék tudni, valójában mitől olyan keresettek a bulvárlapok? Tudják, a tömegeket megszólítani képes, állítólag értéktelen hírharsonák… Manapság a feltartóztathatatlanul tomboló fogyókúra, a persze csakis ebből következő – hírességek és kevésbé nevezetes – emberek párkapcsolati válsága, hetedhét országra szóló primitív veszekedéseik, undorító válásaik, a hozzá vezető utak, a félrelépések bugyuta izgalmaival – állítólag – tartósan képesek lekötni az olvasók figyelmét!

Sokkoló híreket, tomboló erőszakot, vért bámulva még szívesebben töltik szabadidejüket a bulvárért rajongók, de töretlen népszerűségre tarthat számot minden, ami szex, – főleg, ha az a normálisnak mondható egy férfi, egy nő által végezhető átlagtevékenységtől eltér -, vagy szimplán mindaz, ami mások házasságából kifürkészhető, kukkolható. A végén persze fontos kiteregetni a híressé lett hölgyek esküvőjének, terhességének és gyermekeik születésének minden pillanatát. Szinte mindegy, hogy a világ melyik részén böngésszük a magazinokat, a pletykalapokat ezektől a címlaphírektől viszik, mondhatni valamennyit, mint a cukrot.

De sehol, semmi gazdaság, tudomány, politika!

0009

Nekünk, magyaroknak is juthatna bőven a sima-dumából, velős és véget nem érő történetek szórakoztathatnák a nagyérdeműt. Hétről hétre így is jut egy kevés a Schobert-Rubint házaspárból, csakúgy, mint a Hajdú-Sarka duóból, de izgatottan várjuk a szexmániás Niki, meg a focicsászár Dzsuzsák dejólennemegtanulnivégrevezetni Balázs morzsáit is! Az efféle, a világon általánosnak definiálható izgalmak puhítására Magyarországon két téma lebeg, szinte permanens módon: az egyik az elhíresült őszödi beszéd, a másik pedig a mutyi világa.

Mindkét történet folyamatosan aktuális, naponta frissül, ha úgy tetszik, egymást generálva pulzálnak, csak egyre inkább úgy tűnik, a legkevésbé sem értik már az egészet a lelkes olvasók, ha egyáltalán szeretnék még érteni… Beszélnek róla, indulatba jönnek tőle, de igazán senki nem tudja már, melyik botrány, hol kezdődött és éppen merre tart! Úgy teszünk, mintha nem rólunk szólna ez az egész!

Forgatókönyvek által, persze aljas indokból, előre eltervelten cselekedve, miattuk és általuk vagyunk kénytelenek elszenvedni és sajnálatos módon elfogadni a médiák által ömlesztett szennyet! Olyan ez, mint az éppen áradó Duna, a terjedő H1N1, vagy mondjuk a katolikus egyház pedofil papjainak lankadatlan papolása a keresztény emberek makulátlanságáról, melyek ellen szinte semmit nem tehetünk! A hírek pedig éppen addig tolulnak, míg az olvasók csömört nem kapnak az egésztől. Elkövetkezik a legrosszabb, az elfordulás, vagyis a közöny!

De ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk: itt, Magyarországon, éppen ez a cél!

Okolni a mumust a rákent sárért, aztán védekezésből támadni, széles tömegek rokonszenvétől kísérve… bűbáj ez a javából!

Ha tudni szeretnénk, mi volt az őszödi beszéd valódi helyzete, oka és értelme, s miért volt probléma – miért az ma is?! – a kiszivárogtatása, meghallgathatunk néhány elismert, – tehát komolytalan – kommentátort, de a legjobb, ha mégis a kulcsfigurát kérdezzük, ha tehetjük! A balatonőszödi beszéd legpontosabb meghatározását ugyanis egyedül Gyurcsány Ferenctől érdemes megismernünk!

0003

Mindenki más a pecsenyesütő kategóriába sorolható! Igazságát nem köti feltételekhez, ő az egyetlen, aki valóban akarja, hogy kiderüljön az igazság! Nos, Gyurcsány szerint – mert ezek után talán nyilvánvaló, hogy megkérdeztük! – a 2006-os újraválasztása utáni, a párt vezetői részére tartott előadását úgy kell elképzelni, mint egy idegenben játszott, fontos labdarúgó mérkőzés két félidő közti szünetét, melyben a csapat edzője, zárt körben, az öltözőben, instrukciókat ad a játékosainak. Elmondja, értékeli a történteket, az első félidő pillanatait, mely után ugyan vezetésre áll a csapata, de szeretné, ha az eredményesség fennmaradhatna és főleg, ha a gyengébben teljesítők, a győztesek között is, végre felocsúdnának. Az edző, az újjáválasztott miniszterelnök indulatait azoknak kellett megérteni, akik látták és hallották őt, ott a balatonőszödi kormányüdülő termében. Ahol maguk közt voltak!

De nem ez történt! Képzeljék el! Mintha az öltözőben mikrofonok lettek volna elhelyezve, a pálya felé kihangosítva, úgy, hogy az instrukciókat jól hallhassa az ellenfél csapata, sőt a lelátón helyet foglaló nézők is!

Valahogy így kell megértenünk ezt az azóta sokféle módon támadott beszédet! (Nem csak védve, vagy csak támadva az “alkotót”!) Olyanok hallották, pontosabban olyanok is, olykor csak olyanok, akikre ezek a gondolatok nem tartoztak! Na és persze olyanok is, akik ezeket a gondolatokat a saját elképzeléseiknek megfelelően köríthették, tálalhatták, hergelve ezzel az elveszített választások miatt csüggedő frontharcosaikat. A vesztes övéiket! A beszéd megszerzéséhez csak megfelelő erők kellettek, árulók, akik tálcán kínálhatták – persze a legsportszerűtlenebb eszközökkel -, az ellenség, a megrendelő számára, a demokratikus módon választásokat nyert párt vezetőjének terveit. Legyőzni nem voltak képesek, hát ellehetetlenítették…

És ma is csak az árulók személye fontos, a megrendelőt fedezik, de vajon miért?

0001

Sportnyelven szólva tehát csalás történt, nemtelen eszközökkel megszerzett előny, mely úgy tűnik, a mai napig jó önigazolásul szolgálhat Orbán hatalmához! Ahol nem lehet fontos, valójában mi történt, az a fontos, miként lehetett a helyzetet kommentálni… Az egyszerű emberek, a négy évente fontosak, akik persze már beleuntak, belefásultak abba, hogy gondolkozzanak az őket körülölelő világ eseményein. Ma is inkább csak arról beszélnének, amit betanított számukra a rezsim: bármiről van szó, mindenért Gyurcsány okolható, mindent „ők tettek tönkre” és persze a konklúzió… Gyurcsány takarodj! A többi nem számít! A plebsnek ma egyetlen dolog van, ami nem hiányzik:  ez, a meggyanúsított gyilkosokat is megillető ártatlanság vélelme.

0002

Az orbáni demagógiának éppen ez a veszélye: nem hallgatja meg, nem áll szóba ellenfelével! Leegyszerűsíti a problémákat, fenntartja az ellenségre kivetített „mindenért bűnös” képet és a legelemibb párbeszéd lehetőségét is elveti! És ez a fent megjelölt megrendelő valódi bűne! Ítélkezik, ha kell, ha nem! Persze, nincs egyedül. Lábai közt vergődik a mindenre kapható hős: a fregoli…

A jelenünket mérgező „mutyi” mindennél látszólag sokkal… bonyolultabb!!!

A központi figura itt is a megrendelő.  Ő és „a vezető” , aki jelenleg az ország irányításának szolgálatáért felel, aki felesküdött a törvényes utak betartására és betartatására. Aki attól a naptól, hogy elfoglalta helyét a miniszterelnöki bársonyszékben, az összes létező törvényt átírta. Felhatalmaztatta önmagát és kormányát mindarra, amire az őt hatalomba segítő törvények nem adtak elég felhatalmazást. 2/3-os többségére hivatkozva, lemondva a párbeszéd minden formájáról, kizárólag a vele egy platformot képviselők közt épít neki tetsző jövőt és hatalmat. Minden eredményt önmagától származtat, minden kudarcért az őt megelőző időket teszi felelőssé – persze engedelmes alattvalóitól is ugyanezt várva el. Példája természetesen követhető és követendő hatalma alsóbb szintjein is, így maga a mutyi ült a következmények helyére Magyarországon… nincs pardon!

0007

A közelmúlt és a legközelebbi jövő mutyija a dohányárudákat érintette. A hivatalos, tehát kormány-közeli sajtó a fiatalok védelméről és a multik nagy bevételeinek elvételéről ír, a pénzről, ami mostantól úgymond a „miénk” marad… miközben családok ezrei veszítik el a megélhetésüket. Demagógia a javából. A munkájukat, megélhetésüket siratók helyébe jóbarátok, rokonok, elvhű cimborák kerülnek, minden eddiginél jelentősebb hasznot bezsebelve – nemzeti dohányboltnak csúfolva rezidenciáikat! Aki ezt felemlegeti, mondani merészeli, nyilván áruló, talán éppen hazaáruló! Mert hiszen, bátor,  előhozakodni a titokkal!

0006

Hogy miért gondolunk, gondolhatunk összefüggést az őszödi beszéd, annak kiszivárogtatása és a nemzeti mutyi elburjánzása között? Nagyon egyszerű, és, ha már a beszéd kapcsán sport példával éltünk, talán itt is előhozakodhatunk valami hasonlóval. Példázatunk főszereplője egy futó, mezei futó, aki hosszú éveken át a réteken, pályákon edzett, hogy aztán valódi versenyen méresse meg az évek alatt megszerzett tudását. Rajthoz állt, hogy győzelmet arathasson. Nem viselt különleges sportruházatot, nem futott speciális futócipőben. Mezét nem kapta bőkezű szponzoroktól, edzői nem biztathatták a célszalag előtt. Magányosan készült, de elszánt volt. Szeme előtt az egyetlen cél lebegett! A győzelem! Elérte!

A vele együtt indulókat versenytársaknak tekintette, tisztelte a felkészültségüket, elszántságukat. Számára ismeretlen volt az ellenség fogalma! Igaztalan előnyökhöz, doppingszerekhez soha nem fordult, de éveken át nem volt ellenfele. Éppen ezt vették el tőle a kihívói. A mutyi után! Az utolsó futásán mindent elvettek tőle, magára maradt. Ma már csak a fájós lába emlékezteti a versenyekre!

0005

A versenyekre, amik ma lényegesen mocskosabbak, hangosabbak és látszólag persze profibbak a korábbiaknál. Ahol az előre leosztott lapokon túl jó eséllyel mérkőzhetnek a közös szponzor színeiben versengők, de ahol nincs esélye a néhai versenytársaknak… hogy miért, az titok! Ez a mutyi világa! Az időről időre leosztott mocskos pénzek világa, a magyar valóság!

A “nagy titok” pedig – ha hiszik, ha nem! – egyetlen emberhez köthető. Ő az, a fregoli! A magyar bulvár főszereplője! Aki nem fogyókúrázik, nincs magánéleti zűrje, nem írhatnak szexuális szokásairól, de pontosan tudta, mire lesz használható az őszödi beszéd, és tudja, mit okoz majd a dohányárudák, gyógyszertárak, italboltok és még ki tudja mi minden piacának újrafelosztása a mutyi törvényei szerint! Ő a háttéralkuk embere, aki nem pózol címlapon, mégis évek óta a szalagcímek legyőzhetetlen bajnoka! Így, név nélkül is! A fregoli…

(…)

De ugye tudjuk… akad még egy ember, szintén névtelen! Egy másik, aki a titok titkának tudója. Aki még mindig a pillanatra vár! Mert ez a dolga! Akkor is, ha a felszín olykor fecseg és akkor is, ha rendre tódulnak elő az „igazmondók”, és a vélt igazságaik! A bulvár-világ már csak ilyen. Ez a természete. Nem zavarja, ha közben emberek ezrei mennek tönkre az egyre mérhetetlenebb hazugság terhe alatt!

A mi emberünk tudja jól, ki a fregoli!

A bulvárlapok olvasói szeretik a pletykát, mely úgy hömpölyög, mint az áradó folyó, a titok körül. Izgatottan szemlélik a híreket és közben egyre várnak… addig is hetente jönnek a leleplezők a kiszivárogtatókról, meg a szarrágó gyülekezeteikkel nyomuló laosziak, jó tanítványok módjára, a maguk egyre mömpölygő mutyijával!

 

BARACKFA – kajszi blues, avagy vesszen Trianon?!

„A kormány erkölcstelen, etikátlan ügyei, a súlyos botrányok és korrupciógyanús történetei megrendítették az emberek hitét. Napról napra újabb, a demokráciát súlyosan bántó hírek kerülnek napvilágra.”

Lehangoló és persze figyelemfelkeltő mondatok ezek, a hatalom iránt felelősségteljes módon áhítozó magyar politikus gondolatai egy tiszántúli sportcsarnokból. Abból az időből, amikor hétvégenként magyar városok központjaiban jelentős lélekszámú csoportok verődtek össze, azzal a büszkén megvallott céllal, hogy elkergessék az országot irányító, a választók akaratából működő kormányt. Melynek munkáját és intézkedéseit az első pillanattól elfogadhatatlannak tartották…

foutca01

A Történelem Fő utca rendezvény során a hős politikus szavai előtt és után neves előadóművészek izzították a levegőt, Philip, – a már nevében is igaz – magyar fiú közös énekre hívott, aztán Gergely Éva, Ókovács Szilveszter és Varga Miklós stb. előadóművészek kántáltak egy csokorra való háborús és némi irredenta nótát. Később a műsorszámok végén, a közönség aktív tagjaival közösen, térdre ereszkedve mondták el a békeszerződés aláírása után elhíresült nemzeti hitvallás sorait, mondván, hogy hisznek, hisznek Magyarország feltámadásában… Aztán következhetett újra a politikus, hogy hitet tehessen – ahogy ő mondta – az elveszített magyarság ügyében…

Akkoriban, esténként, kedvenc csatornájuk dokumentumfilm sorozatot sugárzott a békediktátum aláírásának körülményeiről, az elfogadhatatlan döntésekről, az elcsatolt területekről. A képernyőt bámulók többsége gond nélkül elfogadta, hogy az éppen hatalmat bitorlók bűne ez is, ahogy a többi… a kormány erkölcstelen, etikátlan ügyei, a súlyos botrányok és korrupciógyanús történetek…

Az idők változtak, az évforduló megítélése is. Jött a punó, mi meg beléptünk…

Bár a jószándékú esztergályos-lelkész, persze tévedésből (!) a minap még kitüntette a nemzeti rock-zenekar bőgősét, aki esténként heves indulatokkal szakképzi lelkes közönségét, a Justice for Hungary mentén, pár éve már leginkább nemzeti összetartozásról zengnek a negédesen bárgyú hivatalos dalocskák. Hajdanában csasztuskának nevezték az efféléket, bár alkotóik ma nyilván örökbecsű himnuszkészítésben jeleskednek.

petras_janos2

A recept kiváló. Írj egy bugyuta, lehetőleg senkinek semmit az eszébe nem juttató versikét, mely leginkább a röpüljpávaestek világát idézi, keríts hozzá egy nyilván igazságtalanul mellőzött popszakembert, egy igazi slágergyárost, aztán kutass fel egy mívesen tátogni kész gyermekkórust és persze csillagokat, meg megasztárokat, abból úgyis van dögivel, aztán mehet! … A nagyasszony majd – mert most már nem egyszerű énekesnő, nem ám! – elkántálja, és bár valójában énekelhetetlen, prozódiailag szétzuhant, néhol, mondhatni vérgagyi, ettől zengnek negyedikén az iskolák… Derék elképzelés, mondhatni forradalmi, az Apponyi meg le van sz…..va! Minek búslakodni! Vesszen Trianon!

1369226316_3598De ki is valójában ez az éppen-szőke tündér, aki úgy odarittyentette ezt a dalocskát? És vajon, mi búvik meg a hamarosan a Kedvesemre támadó sorok mögött? A kezem izzad, mint egykor, magyar órán, amikor műelemzést írva kellett kifejteni, mit is gondolt magában a megboldogult költő… miközben meghalni készült!

http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=2VovZhioGs4

Mert a barackfa, mint alapmotívum, a mitikus körök felemlegetésével egyszerre több síkon mozdul! Naná! Szemeink előtt felsejlenek a jelre váró polgári körök csakúgy, mint a veterán rocker kör közepén álló figurája; de lelki szemeink látják a jobban teljesítő ország kiemelt szövetségesének emblémáját, az Audi köreit is. Miért ne? Aztán jönnek az összeérő kezek, az egymásra tipró lábak, meg a selymes fű, a mező, és a boldogság fénye meg persze a szemünkben ég! A konklúzió pedig egyenesen gyönyörű: ne vacakolj tovább, állj be a körbe, táncolj, ahogy hajt a véred, érezd, hogy a föld szíve dobban veled stb. stb. Egyszerűen nagyszerű! Mert egyéb iránt, érik már a barack, áldott föld gyümölcse! Ugyan, kit is ne hajtana a vére, némi kajszi láttán?

1-2

Reménykedve, hogy a lényeget sikerült kiragadnunk, leírjuk septiben, ez az a nóta, sanzon, dalocska, bánomisén… amit az 1920. június negyedikén aláírt Trianoni béke évfordulóján ajándékoz nemzetének szeretett kormányunk. Szuvenír! A dalt Doncsev Andrásné, azaz Gergely Éva ( az Emberi Erőforrások Minisztériumának  parlamenti államtitkárának felesége ) felvezetésében élvezhetjük, de persze nem azért, mert ő Doncsev András felesége, hanem mert sokadik rendkívül sikeres műsora után (sic!) a kajszi dicséretében találta meg legújabb énjét! A hölgy amúgy ugyanaz, aki korábban negédesen búgta a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, vagy éppen a Hamvadó cigarettavég dalokat, de lássuk be, új arca, a gondoktól megmenekült országban üdítő színfoltként csalhat derűt, megfáradt milliók arcára. Elvégre lálálázni talán mindenki tud!

Reményik Sándor, József Attila, meg a többi felforgató, izgága elem meg végérvényesen törölhető, amolyan múzeális csecsebecse, a megrögzött magyarkodók köreiben! Akik 2003-ban még könnyeket csorgattak a határokon túl rekedtekért, ma együtt nyomják a kajszi bluest.

Egy-egy jelentősebb rendezvény kapcsán talán még Hende Csaba is mikrofonhoz léphet, hogy 2003-hoz hasonlóan elmondhassa elhíresült mondatait, ma is:

„A kormány erkölcstelen, etikátlan ügyei, a súlyos botrányok és korrupciógyanús történetei megrendítették az emberek hitét. Napról napra újabb, a demokráciát súlyosan bántó hírek kerülnek napvilágra.”