KÖLTÖZZ EL! – a hajlék, a főnök, a haza, meg persze az igazság odaátról…

Napok óta nem néztem már tükörbe. Bár jóakaróim megtanítottak rá, hogy ez – csak ez!– mennyire fontos, és bár én ez ellen folyamatosan protestálok, most kivételesen nem az én hibámból adódik ez a távoltartás. Mondjuk ki, minek szépítsem a dolgot, a tükör és én egy időre megváltunk egymástól. A tükör, a cipős doboz, a seregnyi nyűtt cipő, a hosszúnadrágok, meg a nagykabátok; kedvenc könyveim, polcaim és fekvőhelyem, meg a féltve őrzött kincsek, persze még a gyermekkorból; mondhatni, előre mentek. Én meg lemaradtam, mint rendesen. A fogkefe, meg a bicska, néhány öltözet nyári viselet, meg a hordozható számítógép. Már csak mi ülünk itt a bamba félhomályban és várunk.

001

Várakozunk, mint a gyógyíthatatlan beteg a kórház végtelen folyosóján, mint a megbélyegzett hajléktalanok az ételosztás végtelen hosszú sorában, mint a bagós, akit kiközösítettek előbb a büdös füst, most meg a mutyi miatt. Várakozunk, mint a legtöbb gyanúsított, akik felett dönteni méltóztatnak, ha úgy lesz jó, várakozunk, mint az árvák, akiknek nem jut, még bocsánat sem.

Várakozunk, mint a fecskék, mintha csak egy intő jelnek kellene megérkezni, a rettenthetetlen távolból. Amikor menni kell. A vakok persze elintézik majd ezt is az önsajnálat kielemzésével; a vakok, akik leginkább nem akarnak látni. Nem méltóztatnak. Mert nekik éppen az én bizonytalanságom a bizonyság.

A deviancia különös bosszúja, amint valaki megkapja az ukázt, összeszedi a cókmókját és illanni kezd. El, innen. A hajlékból, a főnöktől. És bár hajléktalanná válhatunk, főnöktelenség soha nem lesz. Akkor sem, ha dolgoznak rajta! De menni kell, mert a fészkünket másoknak nézték ki, már egy ideje útban vagyunk. Eleinte a magyarázatok egymással sincsenek beszélő viszonyba, majd a magyarázatot felváltja a beszélő viszony mentes állapot, melyben az igazság tág fogalma csővé szelídül. Az „eltáv” örökre szól, a távozás napja kőbe vésetett, mégis, szinte naponta kukkolják, vajon fészkalódunk-e már. Aztán, mintegy záróesemény gyanánt, még egy utolsó báj-csevej a főnökkel, mely koronát helyez a történések legszebbikére: jó lenne már nem is lenni, de, ha lehet, távozóban, nehogy meglopjuk már őfőméltóságát…

003

Valaki megtanított: „Ha a jóisten nyulacskát ad, füvecskét is ád majd hozzá.” Most leginkább arra tanít, ha bántanak, bátran öljek! Valaki szelleme, aki tudja, nincs más választásom. Menekülésre kevés az esély, ha menni kell, csak veszteségeim árán, mezitláb indulhatok. Mert a széttaposott cipőim nélkülem menetelnek… Szétmorzsolt életem, mint a homokóra örvénye, a mélybe ránt. Költözz el! Minden és mindenki ezt harsogja. Ez a nagy megállapodás alapja. Hogy a tükör és a tükörképem nem láthatják egymást. A tükröm egy járműtárolásra alkalmas hajlékba költözött, én pedig menekülök!

407881_313828995385263_1850859886_n

Eszembe jut a gyermekkor, amikor mindennél fontosabb dolgokat tanultam. Hogy tisztelnem és szeretnem kell a felnőtteket, szüleimet, tanítóimat, s hogy a barátság a legnagyobb érték. Vigyáznom kell a holmimra, és óvnom a másét. Becsülnöm kell a munkám, ha van, elfogadni és követni irányítóimat, s akkor az elmúló időben, biztonságban érhetem meg az aggastyánok korát. Ez volt a kötelességek sora… Voltak jogaim is, bár azt mindig úgy intézték, hogy csak tudjam jól a létezésüket, aztán – bár fogalmam nem volt róla, hogy mitől – tanuljak meg félni a büntetéstől. Talán ezért van az, hogy ma már semmitől nem félek igazán, de – hogy ezzel örömet szerezzek a végrehajtóknak – mindig akadnak mondataim, melyek a reszketésemről adnak hírt. Így lettem, ez által váltam felnőtté.

A felnőtt olyan lény, mely / aki alkalmasint férfinak, vagy éppen nőnek látszik, rengeteg gondot okoz az őt irányítóknak és erejét birtoklóknak, s ha nem eléggé engedelmes, olykor meg kell őt tanítani erre. Mindig lesz, aki a módszereket gyakorolja, aki újra és újra megtorlásokat, retorziókat emleget, miközben persze alkot – persze csak másokért! Nos, mára szinte bizonyos, hogy felnőtté váltunk, hogy ez a törekvés is célba ért, így szép lassan elviselhetővé gyúrtak, akik közül egyre többen válnak a társadalom értékes tagjává. Ők maradhatnak. Páciensek – tehát engedelmesek – elfogadók és megtörhetők, irányíthatók és szimplán seggnyalók… A kórkép évtizedek óta ismert, csak a kukák, hol a körút közepén, hol otthonaink előtt állnak. Mi pedig kerülgetjük azokat. Esélytelenségünk aztán szép lassan a feleslegesek táborába vezényel.

002

Egy nap – eljön ez is, mert világos a szisztéma – megérkezik az utolsó üzenet: KÖLTÖZZ EL! Amikor már nem vagy haszonnal forgatható, a belőled kinyerhető érték alig fedezi a fenntartásodhoz szükséges befektetési értékeket. Amikor eddigi tűrőid – bár végigcsalták a veled vállalt éveket, és felzabálták az általad létrehozott értéket, úgy, hogy abból a köznek soha nem adtak – most – persze a közre hivatkozva – még utoljára megaláznak és meggyanúsítanak. Azt mondják, – búcsúzóul – úgy menj, ahogy jöttél, nehogy valamit ellopj, abból, ami az övék! És bár tudják, hogy menekülésedet immár önként vállalod, erre a gesztusra azért szükséged lesz. Ez lesz a bélyeg, amit akkor is viselned kell, ha ők már nem lesznek. És te, aki soha nem tettél semmit ellenük, immár ellenségként kényszerülsz a védekezésre. Hajlékod a másé, főnököd, aki ítélkezhet feletted, hazád az álmod, az igazság pedig, lassan kiderül, tényleg csak odaát lehetséges… Már persze annak, aki mindezek után, miatt és okán még hisz benne. Így lesz, hogy nyugaton kél a nap, s keleten nyugszik. Mégis, mire számítottál?

Talán már nincs messze a nap, amikor én és a tükröm, újra egymásra találhatunk. Nem lesz derűs a találkozás. Látnom kell majd a ráncokat, az ősz hajszálakat, lyukas fogaimat, meg persze annak a mosolynak a helyét, amit olyan jó volt egy másik ember felé küldeni! Az volt a jel, a semmivel felül nem írható, a mimika csúcsa, mely gesztusok, testbeszéd nélkül is megóvott, szinte mindentől. A mosoly helyén bajusz és szakáll, helyettem meg önmagam maradványai láthatóak. Ugyan, hol lesz még akár egy nyugodt pillanat, amikor, ha csak másodpercekre is, de újra önmagam lehetek? Nem az, aki megfelelő, de az, aki valaha lenni szerettem volna. A teremtett világ teremtménye, a szabadság birtokosa…

Utóirat:

Úgy lesz minden, ahogy elvárják tőlem. Elmegyek. Éppúgy, ahogy mindazok, akiknek kitelt a becsülete. Vagyunk pár millióan. Először csak a hivataloknak hiányzom majd, nekik én leszek „a címzett ismeretlen”. Aztán a szolgáltatóknak, akik ugyan minden eddiginél jobb ajánlattal nógatnak, de én nem kívánok élni vele. Ami jön az a „nem áll módomban” világ, meg a „sajnos, nem tudom megmondani” rendszere. Ez jut a kapaszkodóknak, meg a sáv, az út legszélén.

Ha időben menekülhettem volna, még élne a macskám. Napokkal a költözködés előtt elütötte egy kamion. Egy lapos szőnyeggé tiporták reggelre a másoktól másokhoz igyekvők, az országutak szörnyetegei.

hdguru.com_wp-content_uploads_2007_08_fpd-monoscope-pattern-400

A szünet, ami következik, nem az én hibám. Másra sem jut, ugyan hogy írhatnék tovább. Talán csak magamnak néha, aztán majd körbejárok a környéken, hátha valahol lopható némi internet. Akkor majd üzenek, benek, bár ki tudja, mi hallatszik messzebb a messzeségből, a sírásnál?

NE KUKSOLJ, VOKSOLJ! – előrehozott választások szele lengedez…

Nem kell mellébeszélni!

Lehet végre készülődni, hamarosan mehetünk voksolni!

Napnál is világosabb, hogy alig néhány hétre, esetleg hónapra vagyunk már csak az előrehozott választásoktól! Világos, hogy ez az egyetlen lehetősége Orbán Viktornak, ha újabb ciklus kitöltésére vállalkozik. Vállalkozna!

Mert világos, hogy ezt szeretné! Nem is igen tehet mást. Már nem!

Újrafidesz

Az idei ősz olyan felkészületlenül éri majd a magyarokat, az ellenzéki pártok annyira képtelenek elbűvészkedni a felelősségüket, mely az összefogásban teljesedhetne ki, hogy a fideszkdnp számára szinte elveszíthetetlen a referendum.

Persze az efféle úri hancúrban nincs nagy gyakorlatunk, a hosszúemlékezetűek számára is kuriózum az „előrehozott” választás!

Várjuk…Várom a pillanatot.

Egyvalaki elénekelhetné végre! …hogy a dolgok miért történnek éppen úgy, ahogy azt „tudjukki”, még 2000-ben ukázba adta? Mert, ha az az „egy” tudja a történetet, akkor másik száz, meg ezer is tudja! Tudták 2002-ben, meg 2006-ban is! És tartják magukat a paktumhoz.

Tartják a vastag bőrt, meg a hátukat… vagy éppen a tenyerüket!? Ostobák, vagy majmok? Tökmindegy!

Lakattal a szájukon…

ov

Valaki elmondhatná végre, miért éppen Schmitt Pál bukott, s miért lett egy hónappal a bakui merengés után éppen miattunk ünnepelt hős Ramil Safarov?

Vajon, miért volt a váltás az Új Színháznál, miért éppen a Dörner-Csurka párossal, miért fogyott el a levegő a Klubrádió körül?

Miért maradhatott zárva a CET, miért vonult nyugdíjba a tévémaci és vajon miért zsidózott éppen akkor és ott, Gyöngyösi Márton?

Még mindig érdekel, ki alkotta meg és ki pénzeli a Békemenetet, vezetőiket, akik persze mind civil emberek… miért van szükség a Fekete György féle Magyar Művészeti Akadémiára, ha megosztja a magyar művészeket és a magyar művészeti életet?

Lehet még néhány kérdésünk? 47 ezer forint? Geréb Ágnes? Hajléktalan törvény? Csekkadó? Távközlési adó? 500.000 kivándorló? Egyetemet végzők röghözkötése? Vidnyánszky Attila, Markó Iván? Épülő futballstadionok? Nyírő József hamvai utazótáskában? Oligarchák és bankvezérek ? CÖF? Trafikmutyi? Brrrrrrrrrr… Képtelenség volna mindent felsorolni!

Jön majd újabb négy remek év, túléljük, lehet!

Úgy hozta a véletlen, hogy a világhálón szembetalálkoztam egy műalkotással! Nekem tetszik! Csak úgy! Gondoltam közreadom. Bár nyilván ismerik, rengetegen…

DIANE-VICTOR-Shepherd-Sheepish-669x900

Egy férfinak látszó lényt ábrázol, száján lakattal, príma bőrzekében, hóna alatt farkassal és báránnyal, mit tagadjuk… elég gyatrán lógó szerszámmal! Azok, ott, messze tőlünk, már megint tudnak valamit, helyettünk, rólunk!

A műalkotás címe: Shepherd Sheepish. Az általam használt fordítóprogram szerint ez magyarul annyit jelent: mafla pásztor. A mű alkotója Diane Victor, amúgy a pretoriai egyetem tanára…

A jó pásztor, aki nyilván viszi a jószágait… az előrehozott választásra…

FILLÉRES KIRÁNDULÁSOK III. – Rohonci kerékpártúra

„Valaha az aprópénz értékében határozták meg azokat az utazásokat, melyek úgymond nem igényeltek hosszadalmas, fárasztó zötykölődést, járhatatlan utakon… Így azok is részesévé válhattak, akik ugyan kimozdultak volna a négy fal bezártságából, de a tehetségük nem igazán adott módot a távoli országok, tájak megismerésére. A mértékadó szegénység ma is köztünk él, -kár volna tagadni-, de az elérhető kincsek karnyújtásnyira várják felfedező családok érkezését… akár gépkocsi nélkül is!”

Felsőőr, Szalónak, Rohonc térkép

Akinek volt alkalma felnőtté válni a Derkón, aki a lakótelepre vezető sugárúton, a Rohoncin lakott évtizedeken át, az nyilván – persze kíváncsiságból – ellátogatott már Rohoncra, amit manapság Rechnitz néven illet a köznyelv, no meg az ausztriai elhelyezkedés. Torony iránt indulva, túl a második körforgalmon, kellemes kerékpárút vezet a határ menti településhez, Bucsuhoz. Első nekibuzdulásra azt gondolhatnánk, hogy a település nevéből elkoptak az ékezetek, így, mielőtt búcsút intünk Magyarországnak, a búcsú szó jelentése helyett a valódi településnév magyarázatával kell szolgálnom.

A búcsú eredeti neve “elengedés” (latinul: indulgentia) volt. Ez a szavunk fejezte ki, hogy Isten az egyház által elengedi az ideigtartó büntetést. A magyar “búcsú” kifejezés arra utal, hogy az ember búcsút vesz a reá váró büntetéstől,  Jézusnak az egyház révén közvetített kegyelme által, s miután maga is elengedte haragját mások iránt, méltósággal készülhet az üdvösségre…

Bucsu, az Arany-patak mentén fekvő apró település azonban nem a “búcsú” kifejezésből nyerte nevét. Első okleveles említése már 1236-ból való. Akkor még Bulcsunak hívták, utalva ezzel Árpád nagyfejedelem után a legnagyobb hadvezérünkre.

A legendák szerint itt volt fellelhető Bulcsu nyári szállásának központja. Bulcsu annak a hét hadvezérnek volt az egyike, akik hadat viseltek Hispánia ellen.

A 945-ös háborút sikerrel zárta, 955-ben Augsburgnál hősies küzdelemben veszítette életét. Ezzel a horkák uralmának vége szakadt, az Árpádok magukhoz csatolták a törzset. Bulcsu Vezér egykori nyári szállásának központja továbbra is őrzi őseink emlékét. A település nevét csak 1495-ben változtatták Bulcsuról Bucsura.

A falun átkerekezve dombok ölelő lankái közt jól látszanak a piros-fehér-zöld és a piros-fehér-piros színűre festet karók, melyek a kukoricás szélén az országok határát jelzik. Aztán akövetkező településre éppen csak beérünk, Bozsok első kereszteződésében balra fordulva elindulunk a dombtető hírneves városába,  az ausztriai Rohoncra. A húzós tekerés a dombtetőre valódi gyöngyszemmel kárpótol! Jobbra tekintve a nyüzsgő belváros, balra viszont a messzeségben mai kirándulásunk célja vár. Túl a benzinkúton, a Zielpunkt és az épülő SPAR parkolóin a városhatárig biciklizünk. A közkedvelt Billával szemben különös építmény és környezete várja a túrázó magyar családokat.

SONY DSC

Ez a Kreuzstadl, a hírhedt keresztpajta emlékhely! A  város modern szabadtéri múzeuma az úgynevezett dél-keleti fal építésében részt vett több tízezer kényszermunkásnak állít emléket, köztük a rohonci keresztpajtánál egy éjszaka alatt lemészárolt 180 magyar zsidónak is.

Rohoncon még 1991-ben indult el a kezdeményezés, hogy a náci uralom rémtetteire és az 1945 márciusában történt mészárlásra méltó képpen emlékezzenek. 1992-ben alakult meg a RE.F.U.G.I.U.S. Egyesület. 1993-ban megvásárolták a keresztpajtát. Két évvel később, a mészárlás 50. évfordulóján felavatták Karl Prantl emlékkövét, amely kiegészíti az emlékhelyet. Azóta minden év márciusában megemlékeznek a helyszínen a tömeggyilkosság áldozatairól.

SONY DSC

Hogy mi is történt Rohoncon 1945-ben? Utánanéztünk!

„1944 őszétől a Vörös Hadsereget feltartóztatni remélt Südostwall építésére munkaszolgálatosok ezreit hajtották Rohoncra és környékére. 1945 tavaszán magyar munkaszolgálatosok jelentek meg a kisvárosban. Annak a “halálmenetnek” a megkínzott, elcsigázott tagjai, melyben Radnóti Miklós magyar költő  is elpusztult. Március 24-én, egy az SS és az SA helyi vezetői számára a Batthyány-kastélyban rendezett mulatság után, melyen Batthyány bárón és a feleségén kívül helyi notabilitások is részt vettek, a részeg vendégek kihajtottak szálláshelyeikről és brutálisan kivégeztek 180 munkaszolgálatost a város melletti istállóban, az úgynevezett Kreuzstadl-ban. Már az oda úton meggyilkoltak 11 embert, majd a rákövetkező napon – már józanon – azt a 18 férfit is, akit előző éjjel csak azért hagytak életben, hogy a holttestek elföldelésére kényszerítsék õket.Tizenkét nappal késõbb a szovjet hadsereg átlépte a város határát…

A szovjetek rögtön felfedezték a tömegsírokat (összesen 21 gödröt, mindegyikben 10-12 holttesttel) és jelentést is készítettek, amelyet 1945. április 12-én a Vörös Csillag című szovjet napilap publikált is, a hírt azonban az osztrák nyilvánosság bolsevik propagandaként tálalta. Az egyik szomszéd település orvosa, amikor tudomást szerzett a mészárlásról, feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. Noha a per megkezdődött, gyanúsítottak is akadtak (az alacsonyabb rangúak soraiból), a sírokat is újra felnyitották, helyüket egy térképen pontosan rögzítették, és azt a felsőőri (Oberwart) bíróságon letétbe is helyeztek, e dokumentumok rövidesen eltűntek, a tanúk pedig a vádlottak mellett vallottak, így az eljárást megszüntették. 1946-ban egy kocsmai verekedés során elhangzott: “holnap elmondom a rendőrségen, kik voltak a gyilkosok”. A két vitázó férfit – mellesleg ők voltak a tárgyalás koronatanúi – másnap holtan találták. Jóllehet az újonnan induló népbírósági per szokatlanul hosszúra nyúlt – az utolsó tárgyalás 1962-re esett – a tetteseket nem találták meg. Batthyány báró és neje a szovjetek kivonulása után, 1956-ban visszatért Rohoncra, újonnan épült vadászkastélyukba (a régit a szovjetek felgyújtották). Halálukig megúszták a számonkérést.

SONY DSC

1980-ban a burgenlandi Független Antifasiszta Bizottság kezdeményezte a mészárlás emlékművének felállítását és a tömegsír felkutatását, eredménytelenül. A város (megint) hallgatott. A kilencvenes évek elején ismeretlen tettesek (feltehetően helyi szabadságpárti suhancok) feldúlták a rohonci zsidó közösség egyik utolsó tárgyi emlékét, a temetőt. 1993-ban és 1996-ban a Wiesenthal Center kezdeményezett újabb kutatást, hogy megtalálják a tömegsírt, ismét sikertelenül. Ezek után az egyik vezető osztrák napilap, a der Standard a rohonciakat en bloc antiszemitának bélyegezte. Az utolsó sikertelen kutató expedíció 2005 októberében zajlott. (Egy salzburgi műkedvelő történész máig kutat olyan korabeli katonai légi felvételek után, melyeken nyomára bukkanhatna a tömegsíroknak.)

SONY DSC

2007-ben újra a világsajtó hasábjaira került a burgenlandi kisváros. David Litchfield brit művészettörténész az iparmágnás és műgyűjtő Thyssen- család (úgy is, mint Thyssen-Bornemisza gyűjtemények) történetét kutatva bukkant rá Rohoncra 2005-ben. Odautazott, és többekkel beszélgetett az 1945-ös mészárlásról. S noha az osztrák történészek – akik előtt a Thyssen-család viselt dolgai természetesen nem voltak ismeretlenek – ezt vitatják, Litchfield könyv alakban is megjelent esetrekonstrukciója szerint az 1989-ben elhunyt Batthyány Margit (született Margareta Thyssen- Bornemisza) volt a gyilkosságok egyik felbujtója.”

SONY DSC

Az újonnan létesített szabadtéri múzeum -avatására 2012. március 25-én került sor- tablókkal, videókkal és tárgyi emlékkel dokumentálja, mi vezetett oda, hogy 1944-45-ben civilek, vendégmunkások és kényszermunkások a dél-keleti falat megépítsék. Közülük tízezrek, magyar zsidók számára mindez gyötrelmeket és halált jelentett, az építkezés során, vagy a mauthauseni koncentrációs táborba tartó halálmenetekben.

Végigolvasva a tablók és tárlók magyar feliratait, tagadhatatlan, hogy a Szombathelyről, a Rohonci útról kerékpárokon érkező magyar család minden tagja elérzékenyült… A rét vadvirágaiból fontunk sebtében koszorút, azt helyeztük a pajta falának tövébe…

SONY DSC

Rövid pihenő után megfogadjuk, hogy Rohoncra még visszatérünk – bár véletlenül sem shoppingolni!  Az az út a Faludi-völgy tavához vezet majd, meg a felette csörgedező patakhoz… A Faludi-völgyet 1961-1964 között a Rohonci-patak vizével töltötték fel és egy strandolásra is alkalmas tavat hoztak létre benne, amely kedvelt pihenőhelye mind a környékbeli osztrákoknak, mind a magyaroknak…

SONY DSC

Búcsúzóul még egyszer átnézünk a semmibe vezető kapu végtelen nyílásán, aztán nyeregbe szállunk. Hazafelé, mindenki, mintha még csendesebben tekerné a pedált. S ez nem csak a fáradtság miatt van ma így!

(Köszönet Christina fotóiért és a múzeum tárlóin olvasható dokumentumokért!)

TÖRVÉNYTISZTELŐ kontra ERKÖLCSÖS LEGYEK? – Mutyiország, Zsák utca…

Mert hülye azért nem vagyok! Ismerős a szlogen? Ezt fújja boldog, boldogtalan. Nagyrészt azok, akik biztosak lehetnek abban, hogy – bár magukat nem tartják éppen bolondnak -, azok számára, akik valamit rendkívüli módon szeretnének velük megetetni, a stupid kategóriát is éppen csak elérik! Mondhatni, ez az általános jelző, ha magyarokról gondolunk!

Ostoba, tehát magyar!

Simicskaország

Aki előbb összerakja a lapra szerelt komódot, s csak ha nagyon billegni kezd, akkor olvas összeszerelési utasítást! Amiből persze kiderül, – utólag! -, mit kellett volna csinálni, ha betartjuk a szabályokat! Aki előbb leégeti a műszaki cikk motorját, de nem kérdez, nem olvas, mi kell a hosszú élettartamhoz – ugyan már, csak nem fog ki rajtunk egy vacak daráló? Magyarok?

A mieink – mivel a „magunkfajták” kifejezés már nagyon foglalt – boldogok, ha nem kell ott lenni, amikor bárki más egyetlen pillanatra nem tágítana! Boldogok, ha nem kell iskolába járni, de a „jóindulatú” tanárember utólag leigazolja az óralátogatást, imádják, ha a biztonságunkért létrehozott egészségügyi vizsgálatokon meg sem kell jelenni, de a jó doki berajzolja a „megfelelt” besorolást!

Tabló

A mieink, akik persze nem hülyék! …azok a legkevésbé! Sokkal inkább buták, tájékozatlanok, egyenesen ostobák, akik számára a törvények tisztelete kimerül a bőrkötéses könyvek évenkénti portalanításában. Bibliák, szentírások, törvények és törvénytárak, mint valami tündöklő nehezékek. Néznek lefelé a polcokról, méltósággal és felvágatlanul, a maguk bamba érintetlenségével.

Nem baj, ha nem tudunk számolni, a magyar vásárló felkészült, „tudományos” Casio kalkulátorral járkál az osztrák hipermarket polcai közt, hogy több férjen a hitvány húsz euroba, amit a napi feketemunkáért kapott! Ha valamit kérdezne, németül teszi: kukken vír bitesőn! Nem baj, ha furikázás közben nem értjük a kresz logikáját, ha nincs a közelben rendőr, úgysem fáj a keréknek a záróvonal! A boltostól nem kérünk nyugtát, meg számlát, minek az, ugyan, ki hallott már orgazdaságról! Aztán,  ha házat épít, 36 négyzetméter alatt tákol, kalákában a magyar, mert így sem mérnök, sem statikus nem vacakol lakhatatlan viskó mentén! Az olvadó biztosítékot megpatkoltuk, a Sokolhoz laposelemet gumiztunk,  televíziót ütve javítottunk. Hajat otthon nyírunk, a falainkat magunk kenjük teddyvel, s ha megbetegszünk, előbb a gyogyász keneget hájjal, meg vizelettel, csak mikor már menthetetlen, lesz az orvos dolga az élettel összeegyeztethetetlen folyamatok megállítása … etc, etc, etc…

Birodalom

Volt valaha, péntek esténként egy hírhedt kecskénk, bizonyos Mekk Elek! Mindenhez érteni méltóztatott…tehát semmihez! Tanulságos történetein jókat derültek a tévék előtt rekedt felnőttek! Mert vicces volt látni, ahogy mindent akart, bár, semmit nem tudott. Aztán minden aktuális balhé után jól elagyabugyálták, jött a bűnti, de a derék jószág persze egy hét múlva újra kezdete a megtévelyedést…

4_1_mekkelek

Mekk Elek a miénk volt és marad. Ő a minta! Maga a magyar ember, és ezt persze tudják jól a mindenre elszánt hatalmasságok. Akik törvényeket alkotnak, melyek ismeretlenek az életüket itt leélők között. Aztán a törvényeiket be nem tartókat szankciókkal sújtják, melyről visszatartó erőként rebegnek. A büntetésektől rettegő, folyamatos félelemben élők pedig szép lassan bujkálóvá, mindent kijátszani képes ügyeskedővé válnak, akik már csak a kötelező maszlag föletetésére jók. Na akkor jöhet az erkölcstan, meg a hittan, a prédikátorok ideje, akik a nyilvánvalóan bűnben élőket rendre feloldozáshoz segítik. Mennyi – mennyi ok az elégedettségre!

A legfőbb hatalmasság tudja ezt. Jól tudja! Sündörgőivel megalkottatta a jó keresztény ember figuráját, aki ugyan törvénytelenségek sorát követi el, bűnben él, de vasárnaponként templomba igyekszik és kölkeit is erre tanítja. Megalkottatta a gondolkozni, tanulni nem akaró, de a dogmákat betéve fújó szerencsétleneket, akik estéről estére személyesen járnak közben a Jóistennél, kérve az uralkodóknak egészséget és bőséget! A középkor üzenete, bőséges lehelete ez 2013-ban, közepén az önmagát hőssé magasztaltató diktátorral és udvartartásával.

hittan

TÖRVÉNYTISZTELŐ, VAGY ERKÖLCSÖS LEGYEK? – tudatlanok maradjunk, vagy állítólag tiszták? Ez a kérdés, mely egyben nyilvánvalóvá teszi, hogy az állítólagos erkölcsi tisztaság majd reményt pumpál a tudatlanok agyába. Elintézhetővé válik az üdvösség, akár hosszú távon is, csak a fondorlatokat kell helyesen egymáshoz igazítani. Másfél hónap múlva indul a hittan project, mely kötelező jelleggel készíti fel a nebulókat, a jövő nemzedékét az alattvalóság, az engedelmesség új dimenzióira. Mutyiország, 2013/2014 tanév…

Keresztény, magyar ember.

Így nevezik majd a kiválasztottakat, akik mellett a horda többi tagja rendre bélyeget kap. Ők nem lehetnek mások, csak “a” kommunisták, “a” fasiszták, az előző rendszerek kegyeltjei, a már eltávozottak és a külföldre készülődők, a néhai munkások és parasztok fiai, unokái.

A feleslegesek.

Mert a jövőt megtestesítő magyar ember egy idegenek által működtetett multi vállalat alkalmazottja, katolikus hittant taníttat gyermekével, bár maga mindig is gyűlölettel készülődött a templomba; boldog arccal virul a rezsicsökkentés neki vetett megtakarítása miatt és a jövő tavasszal minden tudatlanságát latba vetve a lehető legjobb, tehát egyetlen lehetséges helyre rajzolja majd az x jelet. Az alaptörvényről és a többi rá vonatkozó törvényről mit sem sejt, fogalma sincs a demokráciáról, a köztársasági államformáról, de tudja jól, nyomorult életét állandóan fenyegetik az EU mindenre elszánt hiénái, akiktől a rettenthetetlen vezető minden magyarját megvédi!

images

Azt is tudni véli majd, hogy a büntetések azért vannak, hogy ő jobb legyen, a bűnök pedig automatikusan megbocsátást nyernek majd, hiszen a nagy vezető ott is közben jár! Ez csak természetes. Egy apró mozdulattal bekapcsolja majd az “igazmondó” Kossuth Rádiót, ahol elmesélik, milyen szédületes iramban fejlődik a magyar gazdaság, milyen módon sikerült szinte teljesen felszámolni a munkanélküliséget, mennyivel lett olcsóbb az élet. Elmesélik, hogy a világ minden pontján miféle ádáz nehézségek kínozzák az ott élőket, különösen azokban az országokban, ahová a sok megszédült orvos, mérnök, meg a többi nagyon buta magyar ember kitántorgott… Elzengik a dalokat a mérhetetlenül olcsó magyar dinnyéről, a kiváló búzatermésről, meg persze a jó ütemben épülő felcsúti stadionról, mely oly sok ember örömére növekedik a vezér budija mögött.

Erkölcstelenül okos szeretnék lenni, maradni. Tehát bűnös, akit az elkövetkezendő tavaszon legyőznek. Ez az egyetlen esélyem, hogy valaha felkészülhessek a nagytakarításra!

Addig is olvasgatom a HVG cikkét:

http://hvg.hu/hvgfriss/2013.29/201329_simicskaek_agrarterjeszkedese_megis_mozog_a#rss

2 – mások együtt, örömben, mi örökké egymás ellen…

Azt mondják a számok misztikus világával foglalkozni tudók, hogy a kettes szám jelentése a két ellenkező, ugyanakkor a másikat kiegészítő nemmel, a férfival és nővel hozható kapcsolatba. Jelenti még a két, egymást is kiegészítő jegyet: a jin-jangot is. Világok kettőssége, a tűz és víz, a fehér és fekete, az ég és föld ölelése, harca…

A kettő a bölcsesség száma. A számmisztika szerint az élet anyagi oldalát jelzi. Jelenthet ésszerű gondolkodást, képzelőerőt, alkalmazkodó képességet, lelkiséget. Utalhat ugyanakkor határozatlanságra, ingadozásra, belső nyugtalanságra, titkolózásra, kiszámíthatatlanságra. A z betű 2-es számmá alakulása az anyagiasságon kívül szókimondásra, erős akaratra és cselekvési energiára is utaló jel.

2

Felénk a töprengők  a második gyermek mellőzöttségéről, a félannyi szeretetről meséltek, s ha szóltak is olykor a másodikról, a másodikká válásról, ez a státus, mintha nagyobb szégyen lett volna, mint minden, ami a győzelem felé rohant.

Milyen furcsa, a győzelem jele mégis a V alakban felmutatott két ujjunkkal lendül ma is a magasba!

wwwwwww

Talán a lehetetlen világos volta, talán a józanság teszi, de már jó ideje, hogy a „másodikban” hiszek. Magamban ünneplem, s ha tehetem, félve, de másokkal is megosztom érzéseimet. Nem vagyok, nem vagyunk egyedül!…

Egyszerű oka van a megtérésemnek. Míg mások, máshol a valódi összefogás, az együttműködés erejét használva százak, ezrek csodálatát vívják ki estéről estére, addig a velünk és belőlünk élő maradék hősök asztalhoz sem ülhetnek. Sohamár! A gyökereinkből fakadók feloszlatják a duókat, duetteket, a testvérek elfarkasodnak, a barátok összeugranak, s a versenytársak méltatlanná válnak még e nevükre, címükre is.

Családok ezrei szakadtak szét, csak mert nem merték nem követni az önjelölt igazmondót, a letéteményest! Aki mindig meg tudja magyarázni, más, miért hibás!

(…)

Nézem és hallgatom az általam a minap felfedezett két muzsikust. A két, mára Horvátország béli csellistát, a szlovéniai, maribori születésű Luka Šulić-ot és a horvát tengerpartról,  Pula-ról származó Stjepan Hauser-t. A 2Chellos-t. Nem tisztem, mert zenei felkészültségemet nyilvánvalóan meghaladja, megítélni zenei nagyságukat, azt helyettem minden filmen megteszi a jelentős számú publikum…

Csak a mosolyukat, mimikájukat, gesztusaikat nézem, a semmihez nem fogható örömet, az „együtt örömét”, ahogy láthatóan és őszintén egymásba kapaszkodva és olykor ölelkezve hitetik el közönségükkel az „együtt” lehetőségének boldogságát. Mely egyszerre hihetetlen tudásról és frenetikus érzelmekről, érzésekről is tudósít! Örömmé, élménnyé válik hallgatóságból rajongóvá válni!

Milyen kár – gondolom és mondanám – milyen kár, hogy ők ott, mi pedig itt létezünk, ebben a nagyon más dimenzióban! Itt az összefogás csak szólam, ócskává lett giccs, azok meg ott, estéről estére, előadásról előadásra adnak bizonyságot lelkek tömegeinek! Azok ott, tőlünk, határainktól alig távol… Ők, akik annyira tudnak szólni a lélek hangján!

https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=jjOQac1vOEc

Bizony, jó volna eltanulnunk ezt az egyszerű titkot, két ember őszinte szeretetét! Amit valaha biztosan tudom, hogy tudtunk, ismertünk! Mely a közönség szívében kis rőzsetüzeket rakva, estéről estére elvarázsolja ott a hallgatóságot!

https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=mSByjqMGtaU

Vajon, mi is képesek lehetünk valaha erre? Vagy nekünk, magyaroknak már örökké szemlesütve és megtévedve kell járkálnunk, haragban és harcban egymással, egymás között? Haragban egymással és a világgal, küzdve a nagy vezető árnyékában, aki naponta velünk és általunk, no meg persze értünk vívja ádáz küzdelmét Európával, és a világ szinte minden sarkával…

puskástivadarpolgármesterfideszkdnpszombathelyorbánviktorminiszterelnök

Végtelen hatalma egymás ellen fordította színművészeinket, muzsikusainkat,  akik utálják egymást a hangversenytermekben,kormánypárti és ellenzéki írókká váltak az üzengető írástudók, s ha valakinek pusztán fütyülni szottyan kedve, egy réges-régi melódiát, tettét alaposan mérlegelnie kell, mert könnyen válhat kommunistává, fasisztává, attól függ, hogy éppen hol fütyüli nótáját… Már festeni, rajzolni is lehet pártelvek alapján, s a szobrász pártfüggősége okán válik népszerűvé, vagy éppen szégyellni való ostobává.

Amúgy, nekünk is van csellistánk…

Nálunk a világhírű csellista is arcát adja a vezér mellett, színt vall és politikai nyilatkozatokat tesz, nálunk az író könyve által válik nem kívánatossá, mert sorai közt az ellenséggé rombolt ellenfél hangulatát idézi. Merészeli! Mi van itt???

(…)

A morfondírozás vége