FILLÉRES KIRÁNDULÁSOK II. – Csatangolás a Miród forráshoz

A minap elhatároztuk, hogy bebizonyítjuk, igenis léteznek elérhető élmények, kirándulások szűkebb pátriánk, Vas megye területén is! Egy valójában, már nem is létező település felkeresésével kezdtük, Magyarbükkös temetőjéig jutottunk. Most szintén a környékre invitáljuk olvasóinkat! Kemestaródfa, a híres Miród forrás a mai célunk!

0001 Miród forrás

„Valaha az aprópénz értékében határozták meg azokat az utazásokat, melyek úgymond nem igényeltek hosszadalmas, fárasztó zötykölődést, járhatatlan utakon… Így azok is részesévé válhattak, akik ugyan kimozdultak volna a négy fal bezártságából, de a tehetségük nem igazán adott módot a távoli országok, tájak megismerésére. A mértékadó szegénység ma is köztünk él, -kár volna tagadni-, de az elérhető kincsek karnyújtásnyira várják felfedező családok érkezését… akár gépkocsi nélkül is!”

Vonattal és gyalogszerrel indultunk Magyarbükkös területére, a mai kiruccanást kerékpárral teljesítettük, gurultunk tíz egynéhány kilométert oda és vissza, de megérte!

Szentpéterfáról – álmodozva – indultunk! E Vas megyei kis településről, amely 1923-ban kiérdemelte a leghűségesebb község kitüntető címet… A falu közepén magasló kápolnától vitt az utunk Ausztria felé, hogy egy egészen apró külföldi tekerés után máris visszatérhessünk hazánk területére…

Nagysároslak, vagy ahogy mostanság nevezik Moschendorf a Németújvári járás jellegzetes falucskája, egyfelől Szentpéterfával, másfelől Pinkamindszenttel határos. Némi bringázás a tűző napon, jön Vasaljamelyből utazásunk során vagy kettőt is érintünk – túlsó körforgalma, ahol Csákánydoroszló felé mutatnak az útjelző táblák, s mi hamarosan egy különös nevű községbe érünk!

Miród túra útvonal

Kemestaródfát néhányan Kemenestaródfaként illetik, pedig ez badarság, a község elnevezésének meséje is csodálatos:

„A mai település két, egykor önálló faluból, Kemesmálból és Taródfából egyesült 1939-ben. Kemesmált 1409-ben Kemesmal, Taródfát 1418-ban Torlodfalua alakban említik először. Kemesmál neve a magyar Keme személynév és a mál (=hegyoldal) főnév összetétele. Taródfa neve a torló (= volt ura lelki üdvéért az egyháznak szolgáló szabados) főnévből származhat. A település területén a 13. században határőrző erődítmény állt, melyet 1248-ban említenek és helye ma is látható a község határában a Váradszigeten.”

Vasalja felől érkezve aprócska tábla hirdeti a Miród forrás felé vezető utat. A fáradt vándor itt jobb, ha szusszan egy keveset a Strem patak hídjánál, aztán kezdődhet a festői községen át vezető séta, majd a stációkkal díszes út a forrásig.

Gyaloglás közben idézzük fel, mit is illik tudnunk a Miród forrásról?

„Az első írásos emlék a forrás múltjából, 1248-ból származik. Igaz erre a forrás újraszentelése után két évvel derült fény. A Váradsziget nevű vár keresése közben a levéltárban került elő egy földeladási bizonylat, mely kimondja, hogy a Váradsziget a Miród vizétől északra van. A másik adat 1265-ből származik, ami azt mondja ki, hogy a Miród-forrás a Stremtől délre helyezkedik el. A két oklevél bizonyítja azt, hogy a forrás már a XIII. század közepén valamilyen formában létezett.

01

   A pontos, hiteles, és új adat, 1864-ből származik, amikor Pesty Frigyes történész megpróbált a falvakból minden nevezetességet összeszedni, és Kemestaródfán ezt találta, illetve a feltett kérdésére Márton Ferenc községbíró ezt a választ adta.

10

„Rákos-kút, az Ó-hegy tövében egy forrás, s nevezetét Rákos családtól nyerte. Ehhez a forráshoz szoknak a hideglázban szenvedők járni, vízéből inni, és a mellette lévő bokrokra, hajakból vagy más rútságokból egy darabocskát kötni. A szomszéd községek előtt is ismeretes forrás vize hideg, és kemény, talán némi gyógyerővel is bír, minthogy több hideglázban szenvedők vízétől meggyógyultak.”

02

   Hogy pontosan mikor keletkezett a forrás, arról nincs adat. A fent olvasható írás keletkezésének idejében, a faluban lakó Erdődy család egyik leszármazottja (neve sajnos a feledés homályába veszett) foglalkozott a forrás történetével. A következő, immár hiteles leírás a XIX. század végére tehető. Ekkor, a Gasztonyban élő József főhercegnek a vadásza (a név itt sem ismeretes) foglalkozott a kút történetével. Tisztogatta a forrást, széppé varázsolta a környéket. Ez az ember feleségül vett egy Láng Teréz nevű taródfai lányt, aki férje halála után minden írásos adatot megőrzött. Az Ő elbeszéléséből tudjuk, hogy régebben a falusiak, és a környékbeliek korsókkal, és kancsókkal felszerelkezve jöttek a forráshoz, és vittek haza a vízből, mivel az a hír járta, hogy a forrás vízének gyógyító hatása van, és a női bajok, elsősorban anyaméhrák gyógyítására szolgál.

05

   A forráshoz közellévő Strem nevű patakon (ebbe csordogál bele a forrás vize) még egy híd is átívelt, amin még a Monarchia idején az osztrákok is átjártak a forráshoz. A kút közelében padok voltak találhatók, hogy a messziről jött emberek kipihenjék fáradalmaikat. A kút mellett néha tábortüzet gyújtottak, szalonnát sütöttek a látogatók. A forrás mögött, a partoldalba pedig egy oltárkápolna volt, benne pedig egy Szűz Mária szobor, mivel az akkor a faluban élő idős emberek Szűz Máriát választották a forrás védőszentjéül. Minden év szeptemberében a falusiak Mária búcsút tartottak, és kizarándokoltak a forráshoz.

04

   Az 1940-es évek elején a cserkészek jártak a faluban, és amikor megtudták, hogy van a községben egy ilyen nevezetesség, felkeresték azt, és rendbe is szedték. A cserkészek vezetője Sinkovits Imre, a későbbi kiváló színművész volt, aki nemrég távozott az élők sorából.

   A régi rendszer, és annak ideológiája, hogy mindenáron a határt meg kell védeni az idegen „betolakodók” ellen teljesen elsorvasztotta a kút legendáját.

03

   Mivel a forrás nagyon közel van a határhoz (20 méter) a kutat betemették, a kút felett található oltárkápolnát lerombolták.  Így vegetált a kút 1990-ig, amikor a faluban élő három ember gondolta úgy, hogy mégiscsak meg kellene menteni a kutat az enyészettől. A forrást kiásták, vízelvezetés miatt vízelvezető gyűrűket raktak le, és megtisztították a környéket a gaztól.

   2000 októberében vetődött fel először a kegyhely felújítása, de akkor még csak vágyakoztunk rá, hogy ebből talán lesz valami.

06

   Végül sok szervezés meghozta a gyümölcsét, sok támogató anyagi támogatásával és hihetetlen sok társadalmi munkával felépítettük a kegyhelyet. Egyszer elkészült maga a forrás, ami egy kápolna, melynek aljából csobog a forrásvíz. Felállításra került egy hatalmas fakereszt, ami a forrás mellé került, szembe a bejárattal, hogy messziről kitűnve fogadja a zarándokokat. A kereszt elé, a forrás mellé helyeztük a miséző oltárt, a kegyhely elé pedig a Sinkovits emléktábla került. A kegyhelyet körbekerítettük kerítéssel a vadak elleni védekezés miatt. Mára a Miród-forrás kegyhely Vas megye egyik legnagyobb turisztikai látványossága lett.

07

   A munkálatok 2003-2004-ben is folytatódtak. Egy Lourdes-i barlang került felállításra, Boldog Batthyány László boldoggá avatásának emlékére. Továbbá a forráshoz vezető mintegy 700 méteres út mellett 2004-ben a 14 úti stáció keresztjei lettek elhelyezve. A dolog egyedüliségét az adja, hogy minden egyes keresztnek külön gazdája, gondozója van. Gondozóik a falusi gyerekek, illetve szüleik. Időközben a kegyhelyhez vezető utat a falusi emberek adományaiból kaviccsal borítottuk, így most a forrás, esőben is jól megközelíthető. 2005-ben egy harangot szenteltünk a kegyhelyen, valamint a Miród-forrás versét márványtáblába vésettük, és azt helyeztük el a forrásnál. 2005 év szeptemberében Mindszenty-emlékművet szenteltünk a hármas Mindszenty évforduló alkalmából, melyet Lezsák Sándor a Mindszenty Társaság elnöke avatott fel. 2006-ban az I. és a II. világháborúban elesetteknek, és az 1956-os forradalom üldözötteinek állítottunk emléket. 2007-ben Brenner emlékművet szenteltünk Brenner János plébános meggyilkolásának 50 éves évfordulója alkalmából. Továbbá a régi, elsősorban a vadak ellen készült kapu helyett egy csodaszép székely kaput készítettünk…”

08

Takó Gábor gondolatait felidézve – és megköszönve – sétálunk a forrásig, meg vissza. A forrásnál előkerülhetnek az elemózsiás kosárkák, no meg a kulacsok, melyeket most friss forrásvízzel tölthetünk fel! Aztán bringára pattanunk, hogy hazafelé újra gyönyörködhessünk a festői táj szépségében. Vasalja, Pinkamindszent, Nagysároslak és Szentpéterfa… minden település rejtegeti a maga kincseit! Ide még visszatérünk!

Ez a kirándulás is egyszerű volt, de mégis, mindannyiunk számára feledhetetlen! A folytatás pedig hamarosan Vas megye újabb kincsét tárja majd elénk…

 

Utóirat:

Bizakodással tölti el a szívünket, hogy a csákányiak szép számmal köszönték meg a látogatásunkat. Tudjuk, a kemestaródfaiak vendégszeretete is messze földön híres. Mi ide is haza-haza térünk!