2 – mások együtt, örömben, mi örökké egymás ellen…

Azt mondják a számok misztikus világával foglalkozni tudók, hogy a kettes szám jelentése a két ellenkező, ugyanakkor a másikat kiegészítő nemmel, a férfival és nővel hozható kapcsolatba. Jelenti még a két, egymást is kiegészítő jegyet: a jin-jangot is. Világok kettőssége, a tűz és víz, a fehér és fekete, az ég és föld ölelése, harca…

A kettő a bölcsesség száma. A számmisztika szerint az élet anyagi oldalát jelzi. Jelenthet ésszerű gondolkodást, képzelőerőt, alkalmazkodó képességet, lelkiséget. Utalhat ugyanakkor határozatlanságra, ingadozásra, belső nyugtalanságra, titkolózásra, kiszámíthatatlanságra. A z betű 2-es számmá alakulása az anyagiasságon kívül szókimondásra, erős akaratra és cselekvési energiára is utaló jel.

2

Felénk a töprengők  a második gyermek mellőzöttségéről, a félannyi szeretetről meséltek, s ha szóltak is olykor a másodikról, a másodikká válásról, ez a státus, mintha nagyobb szégyen lett volna, mint minden, ami a győzelem felé rohant.

Milyen furcsa, a győzelem jele mégis a V alakban felmutatott két ujjunkkal lendül ma is a magasba!

wwwwwww

Talán a lehetetlen világos volta, talán a józanság teszi, de már jó ideje, hogy a „másodikban” hiszek. Magamban ünneplem, s ha tehetem, félve, de másokkal is megosztom érzéseimet. Nem vagyok, nem vagyunk egyedül!…

Egyszerű oka van a megtérésemnek. Míg mások, máshol a valódi összefogás, az együttműködés erejét használva százak, ezrek csodálatát vívják ki estéről estére, addig a velünk és belőlünk élő maradék hősök asztalhoz sem ülhetnek. Sohamár! A gyökereinkből fakadók feloszlatják a duókat, duetteket, a testvérek elfarkasodnak, a barátok összeugranak, s a versenytársak méltatlanná válnak még e nevükre, címükre is.

Családok ezrei szakadtak szét, csak mert nem merték nem követni az önjelölt igazmondót, a letéteményest! Aki mindig meg tudja magyarázni, más, miért hibás!

(…)

Nézem és hallgatom az általam a minap felfedezett két muzsikust. A két, mára Horvátország béli csellistát, a szlovéniai, maribori születésű Luka Šulić-ot és a horvát tengerpartról,  Pula-ról származó Stjepan Hauser-t. A 2Chellos-t. Nem tisztem, mert zenei felkészültségemet nyilvánvalóan meghaladja, megítélni zenei nagyságukat, azt helyettem minden filmen megteszi a jelentős számú publikum…

Csak a mosolyukat, mimikájukat, gesztusaikat nézem, a semmihez nem fogható örömet, az „együtt örömét”, ahogy láthatóan és őszintén egymásba kapaszkodva és olykor ölelkezve hitetik el közönségükkel az „együtt” lehetőségének boldogságát. Mely egyszerre hihetetlen tudásról és frenetikus érzelmekről, érzésekről is tudósít! Örömmé, élménnyé válik hallgatóságból rajongóvá válni!

Milyen kár – gondolom és mondanám – milyen kár, hogy ők ott, mi pedig itt létezünk, ebben a nagyon más dimenzióban! Itt az összefogás csak szólam, ócskává lett giccs, azok meg ott, estéről estére, előadásról előadásra adnak bizonyságot lelkek tömegeinek! Azok ott, tőlünk, határainktól alig távol… Ők, akik annyira tudnak szólni a lélek hangján!

https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=jjOQac1vOEc

Bizony, jó volna eltanulnunk ezt az egyszerű titkot, két ember őszinte szeretetét! Amit valaha biztosan tudom, hogy tudtunk, ismertünk! Mely a közönség szívében kis rőzsetüzeket rakva, estéről estére elvarázsolja ott a hallgatóságot!

https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=mSByjqMGtaU

Vajon, mi is képesek lehetünk valaha erre? Vagy nekünk, magyaroknak már örökké szemlesütve és megtévedve kell járkálnunk, haragban és harcban egymással, egymás között? Haragban egymással és a világgal, küzdve a nagy vezető árnyékában, aki naponta velünk és általunk, no meg persze értünk vívja ádáz küzdelmét Európával, és a világ szinte minden sarkával…

puskástivadarpolgármesterfideszkdnpszombathelyorbánviktorminiszterelnök

Végtelen hatalma egymás ellen fordította színművészeinket, muzsikusainkat,  akik utálják egymást a hangversenytermekben,kormánypárti és ellenzéki írókká váltak az üzengető írástudók, s ha valakinek pusztán fütyülni szottyan kedve, egy réges-régi melódiát, tettét alaposan mérlegelnie kell, mert könnyen válhat kommunistává, fasisztává, attól függ, hogy éppen hol fütyüli nótáját… Már festeni, rajzolni is lehet pártelvek alapján, s a szobrász pártfüggősége okán válik népszerűvé, vagy éppen szégyellni való ostobává.

Amúgy, nekünk is van csellistánk…

Nálunk a világhírű csellista is arcát adja a vezér mellett, színt vall és politikai nyilatkozatokat tesz, nálunk az író könyve által válik nem kívánatossá, mert sorai közt az ellenséggé rombolt ellenfél hangulatát idézi. Merészeli! Mi van itt???

(…)

A morfondírozás vége pedig csak annyi, hogy nagy baj van, s jön még nagyobb, csak idő kérdése! Mert ma már csak magyarabb magyarok és arra mások szerint érdemtelenek élnek köröttünk. Elfogadhatatlan és sajátosan kirekeszthető fajok, bűnös nációk, meg persze az általuk áhított rendet megteremteni akarók zavaros kotyvaléka, az össznemzeti mutyi katyvasza, ahol minden fuldokló mindig kész a másik fejét a víz alá nyomni…

Hatalmasságok és hatalmukkal visszaélők, akik rendjük szerint teszik a dolgukat a gazdaság, a politika, az oktatás, az egészségügy és a kultúra minden területén.

horntemetes

Béna karmesterek, akik képtelenek egymás szemébe nézni, ha egy közülük – bár a hatalmasságok úrhölgye szerint sokáig képtelen volt meghalni végre! – elmegy… s ők búcsúzást játszanak!

Komisszárok és akarnok farizeusok, árgyilus simicskák és zöldbáró csányik tömegei a mai hatalmasságok, akik döntenek, még a hangulatunkról is! Hogy olykor az idegen, bár ősi hangulatnövelők sem segíthetnek…

viktátorú

diktátor

Akkor, most végre merjünk újra kicsik lenni!!!