FILLÉRES KIRÁNDULÁSOK III. – Rohonci kerékpártúra

„Valaha az aprópénz értékében határozták meg azokat az utazásokat, melyek úgymond nem igényeltek hosszadalmas, fárasztó zötykölődést, járhatatlan utakon… Így azok is részesévé válhattak, akik ugyan kimozdultak volna a négy fal bezártságából, de a tehetségük nem igazán adott módot a távoli országok, tájak megismerésére. A mértékadó szegénység ma is köztünk él, -kár volna tagadni-, de az elérhető kincsek karnyújtásnyira várják felfedező családok érkezését… akár gépkocsi nélkül is!”

Felsőőr, Szalónak, Rohonc térkép

Akinek volt alkalma felnőtté válni a Derkón, aki a lakótelepre vezető sugárúton, a Rohoncin lakott évtizedeken át, az nyilván – persze kíváncsiságból – ellátogatott már Rohoncra, amit manapság Rechnitz néven illet a köznyelv, no meg az ausztriai elhelyezkedés. Torony iránt indulva, túl a második körforgalmon, kellemes kerékpárút vezet a határ menti településhez, Bucsuhoz. Első nekibuzdulásra azt gondolhatnánk, hogy a település nevéből elkoptak az ékezetek, így, mielőtt búcsút intünk Magyarországnak, a búcsú szó jelentése helyett a valódi településnév magyarázatával kell szolgálnom.

A búcsú eredeti neve “elengedés” (latinul: indulgentia) volt. Ez a szavunk fejezte ki, hogy Isten az egyház által elengedi az ideigtartó büntetést. A magyar “búcsú” kifejezés arra utal, hogy az ember búcsút vesz a reá váró büntetéstől,  Jézusnak az egyház révén közvetített kegyelme által, s miután maga is elengedte haragját mások iránt, méltósággal készülhet az üdvösségre…

Bucsu, az Arany-patak mentén fekvő apró település azonban nem a “búcsú” kifejezésből nyerte nevét. Első okleveles említése már 1236-ból való. Akkor még Bulcsunak hívták, utalva ezzel Árpád nagyfejedelem után a legnagyobb hadvezérünkre.

A legendák szerint itt volt fellelhető Bulcsu nyári szállásának központja. Bulcsu annak a hét hadvezérnek volt az egyike, akik hadat viseltek Hispánia ellen.

A 945-ös háborút sikerrel zárta, 955-ben Augsburgnál hősies küzdelemben veszítette életét. Ezzel a horkák uralmának vége szakadt, az Árpádok magukhoz csatolták a törzset. Bulcsu Vezér egykori nyári szállásának központja továbbra is őrzi őseink emlékét. A település nevét csak 1495-ben változtatták Bulcsuról Bucsura.

A falun átkerekezve dombok ölelő lankái közt jól látszanak a piros-fehér-zöld és a piros-fehér-piros színűre festet karók, melyek a kukoricás szélén az országok határát jelzik. Aztán akövetkező településre éppen csak beérünk, Bozsok első kereszteződésében balra fordulva elindulunk a dombtető hírneves városába,  az ausztriai Rohoncra. A húzós tekerés a dombtetőre valódi gyöngyszemmel kárpótol! Jobbra tekintve a nyüzsgő belváros, balra viszont a messzeségben mai kirándulásunk célja vár. Túl a benzinkúton, a Zielpunkt és az épülő SPAR parkolóin a városhatárig biciklizünk. A közkedvelt Billával szemben különös építmény és környezete várja a túrázó magyar családokat.

SONY DSC

Ez a Kreuzstadl, a hírhedt keresztpajta emlékhely! A  város modern szabadtéri múzeuma az úgynevezett dél-keleti fal építésében részt vett több tízezer kényszermunkásnak állít emléket, köztük a rohonci keresztpajtánál egy éjszaka alatt lemészárolt 180 magyar zsidónak is.

Rohoncon még 1991-ben indult el a kezdeményezés, hogy a náci uralom rémtetteire és az 1945 márciusában történt mészárlásra méltó képpen emlékezzenek. 1992-ben alakult meg a RE.F.U.G.I.U.S. Egyesület. 1993-ban megvásárolták a keresztpajtát. Két évvel később, a mészárlás 50. évfordulóján felavatták Karl Prantl emlékkövét, amely kiegészíti az emlékhelyet. Azóta minden év márciusában megemlékeznek a helyszínen a tömeggyilkosság áldozatairól.

SONY DSC

Hogy mi is történt Rohoncon 1945-ben? Utánanéztünk!

„1944 őszétől a Vörös Hadsereget feltartóztatni remélt Südostwall építésére munkaszolgálatosok ezreit hajtották Rohoncra és környékére. 1945 tavaszán magyar munkaszolgálatosok jelentek meg a kisvárosban. Annak a “halálmenetnek” a megkínzott, elcsigázott tagjai, melyben Radnóti Miklós magyar költő  is elpusztult. Március 24-én, egy az SS és az SA helyi vezetői számára a Batthyány-kastélyban rendezett mulatság után, melyen Batthyány bárón és a feleségén kívül helyi notabilitások is részt vettek, a részeg vendégek kihajtottak szálláshelyeikről és brutálisan kivégeztek 180 munkaszolgálatost a város melletti istállóban, az úgynevezett Kreuzstadl-ban. Már az oda úton meggyilkoltak 11 embert, majd a rákövetkező napon – már józanon – azt a 18 férfit is, akit előző éjjel csak azért hagytak életben, hogy a holttestek elföldelésére kényszerítsék õket.Tizenkét nappal késõbb a szovjet hadsereg átlépte a város határát…

A szovjetek rögtön felfedezték a tömegsírokat (összesen 21 gödröt, mindegyikben 10-12 holttesttel) és jelentést is készítettek, amelyet 1945. április 12-én a Vörös Csillag című szovjet napilap publikált is, a hírt azonban az osztrák nyilvánosság bolsevik propagandaként tálalta. Az egyik szomszéd település orvosa, amikor tudomást szerzett a mészárlásról, feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. Noha a per megkezdődött, gyanúsítottak is akadtak (az alacsonyabb rangúak soraiból), a sírokat is újra felnyitották, helyüket egy térképen pontosan rögzítették, és azt a felsőőri (Oberwart) bíróságon letétbe is helyeztek, e dokumentumok rövidesen eltűntek, a tanúk pedig a vádlottak mellett vallottak, így az eljárást megszüntették. 1946-ban egy kocsmai verekedés során elhangzott: “holnap elmondom a rendőrségen, kik voltak a gyilkosok”. A két vitázó férfit – mellesleg ők voltak a tárgyalás koronatanúi – másnap holtan találták. Jóllehet az újonnan induló népbírósági per szokatlanul hosszúra nyúlt – az utolsó tárgyalás 1962-re esett – a tetteseket nem találták meg. Batthyány báró és neje a szovjetek kivonulása után, 1956-ban visszatért Rohoncra, újonnan épült vadászkastélyukba (a régit a szovjetek felgyújtották). Halálukig megúszták a számonkérést.

SONY DSC

1980-ban a burgenlandi Független Antifasiszta Bizottság kezdeményezte a mészárlás emlékművének felállítását és a tömegsír felkutatását, eredménytelenül. A város (megint) hallgatott. A kilencvenes évek elején ismeretlen tettesek (feltehetően helyi szabadságpárti suhancok) feldúlták a rohonci zsidó közösség egyik utolsó tárgyi emlékét, a temetőt. 1993-ban és 1996-ban a Wiesenthal Center kezdeményezett újabb kutatást, hogy megtalálják a tömegsírt, ismét sikertelenül. Ezek után az egyik vezető osztrák napilap, a der Standard a rohonciakat en bloc antiszemitának bélyegezte. Az utolsó sikertelen kutató expedíció 2005 októberében zajlott. (Egy salzburgi műkedvelő történész máig kutat olyan korabeli katonai légi felvételek után, melyeken nyomára bukkanhatna a tömegsíroknak.)

SONY DSC

2007-ben újra a világsajtó hasábjaira került a burgenlandi kisváros. David Litchfield brit művészettörténész az iparmágnás és műgyűjtő Thyssen- család (úgy is, mint Thyssen-Bornemisza gyűjtemények) történetét kutatva bukkant rá Rohoncra 2005-ben. Odautazott, és többekkel beszélgetett az 1945-ös mészárlásról. S noha az osztrák történészek – akik előtt a Thyssen-család viselt dolgai természetesen nem voltak ismeretlenek – ezt vitatják, Litchfield könyv alakban is megjelent esetrekonstrukciója szerint az 1989-ben elhunyt Batthyány Margit (született Margareta Thyssen- Bornemisza) volt a gyilkosságok egyik felbujtója.”

SONY DSC

Az újonnan létesített szabadtéri múzeum -avatására 2012. március 25-én került sor- tablókkal, videókkal és tárgyi emlékkel dokumentálja, mi vezetett oda, hogy 1944-45-ben civilek, vendégmunkások és kényszermunkások a dél-keleti falat megépítsék. Közülük tízezrek, magyar zsidók számára mindez gyötrelmeket és halált jelentett, az építkezés során, vagy a mauthauseni koncentrációs táborba tartó halálmenetekben.

Végigolvasva a tablók és tárlók magyar feliratait, tagadhatatlan, hogy a Szombathelyről, a Rohonci útról kerékpárokon érkező magyar család minden tagja elérzékenyült… A rét vadvirágaiból fontunk sebtében koszorút, azt helyeztük a pajta falának tövébe…

SONY DSC

Rövid pihenő után megfogadjuk, hogy Rohoncra még visszatérünk – bár véletlenül sem shoppingolni!  Az az út a Faludi-völgy tavához vezet majd, meg a felette csörgedező patakhoz… A Faludi-völgyet 1961-1964 között a Rohonci-patak vizével töltötték fel és egy strandolásra is alkalmas tavat hoztak létre benne, amely kedvelt pihenőhelye mind a környékbeli osztrákoknak, mind a magyaroknak…

SONY DSC

Búcsúzóul még egyszer átnézünk a semmibe vezető kapu végtelen nyílásán, aztán nyeregbe szállunk. Hazafelé, mindenki, mintha még csendesebben tekerné a pedált. S ez nem csak a fáradtság miatt van ma így!

(Köszönet Christina fotóiért és a múzeum tárlóin olvasható dokumentumokért!)