A TEJ – ÉLET, ERŐ, EGÉSZSÉG! …meg némi méreg!

Öreg mesterem arra tanított, hogy soha ne írjam ki magamból az első dühömet. Várjak egy keveset. Ha a mérgem leülepszik, talán nem is olyan fontos, hogy közkinccsé tegyem. Így tettem, vártam, várakoztam… hátha!

De hiába…

Lehet, már vagy két hete történt, hogy villámgyorsan szükségem volt némi tejre. Miért is magyarázkodnék, előfordul az ilyesmi még egy fölnőtt forma emberrel is! Csak a könnyebb bocsánat kedvéért írom, a tejecskére kifejezetten egy aprócska lénynek volt szüksége – aki nevelt már néhány palántát, tudja jól, a gyermek szomjúsága az egyetlen, ami nem tűrhet halasztást!

A jó szülő pedig a legjobbat szeretné, hát a kánikula kellős közepén, persze dél környékén útra keltem, hogy a falu derekán ácsorgó tejkiadó automatából egészséges italt hozzak az én apróságomnak!

Töredelmesen be kell vallanom, nem ez volt az első kísérletem, így felkészült vásárlóként pontosan kiporcióztam a kötelezően előírt mennyiségű aprópénzemet. 140 forintot szorongattam a bal kezemben, – tudtam, annyiba kerül egy liter tej! -a jobb kezemben táska, s mivel más üvegem nem volt, alaposan kimostam egy hét decis borosüveget. Az lapult a szatyorban. Gondoltam, a több tej, majd valahogy hazaér a kisebb üvegben, ha más nem lesz, besegítek… az emberi lelemény kifogyhatatlan!

Jó évtizede már, hogy a tejárak ellódulásakor egyre több vállalkozás döntött az egészséges ital automatákon keresztül való vásárlókhoz juttatása mellett. Szebbnél szebb házikók és képek mentén megjelentek a gépek és a vásárlók megszerették, használni kezdték az alkalmatosságokat.

00002

00001

Aztán telt múlt az idő, a házikók szokás szerint bódékká, bodegákká silányultak, oldalukon falragaszokkal, napfakította, kibogarászhatatlan elérhetőségekkel, meg persze a rendetlenkedőket eligazító okosságokkal.

Fő az, hogy a varázsszó, a HACCP is ott ragyog valamelyik fólia alatt, a méltó mennyiségű maszat még azt a tacepaót sem kíméli….

00005

00006

00004

Úgy tűnik, nekünk, vásárlóknak így is jó! Örülhetünk, hogy ez is van. Állítólag, jobb nem károgni, mert még megsértődik a Riska, meg az ő Bélája, oszt ez sem lesz…

Odaértem hát a tűző napon, a kiadó ablakhoz léptem, s a pénzbedobó nyílásba helyeztem a százasomat. Elnyelte. A nyílás melletti gomb nyomogatásával apró csodára vártam…. nem adta vissza! Már csak két huszasom maradt, gondoltam, lesz, ami lesz, megetetem vele! Jól lakott, de most már kiírta, hogy kész tejet adni. Behelyeztem hát a palackot, megnyomtam a csodaadagoló zöld gombot és a finom tejecske csordogálni kezdett. Mind a tíz csepp!

00008

Álltam, és vártam, tanácstalanul, aztán jöttek arra néhányan, szintén tejért. Tejért, amiből nekem aznap nem jutott, csak tíz csepp. Bánatosan hazaballagtam, aztán kamerával a kezemben vissza újra. Gondoltam, mérgemben legalább lefotózom ezt a csodamasinát. Mire odaértem a falu döntőbírósága már ítélkezett felettem: kiderült, én vagyok a balog egyedül, mivel mindenki más vásárolni tudott az életből, az erőből, no meg az egészségből is egy keveset.

Az én csemetém aznap tej nélkül maradt…

Utóirat:

Mondták, – már a falubéli “jóakarók”, hogy jobb, ha nem fotózgatok, nem ugrálok itt, lássam be végre, hogy hibáztam!

Belátom, tényleg így van, hibáztam. Nem vettem tudomásul, hogy a balgákból jól megélő vállalkozó, bizony sakkban tartja a vásárlóit: vagy így fogadják el, ezt a minősíthetetlen bodegát, vagy ez sem lesz…

00009

Csak közben eltelt két hét, jómagam pedig még a környékről is elmenekültem!