PAVLOV GURULÓ CSÁRDÁI – csengetések zajában éjjel és nappal

Szombathelyi barátaimnál beindult a nyálképződés. Elég volt leterelgetni a nagy stadionépítő király táskahordóját, beígérni a „nagy tepsit”, s a nép, az istenadta nép máris eltelt optimizmussal, vidám bizakodással: hát kellünk, mégis? Naná, kérem! A csengettyűk szép ígérete – majdnem – ingyen van! Csak egy bátor „x” és lesz minden, mint a mesében! Kerékpárút hálózat, digitális laktanya project, meg most a komplexum a stadion körül! Mert Szombathely megérdemli!

Jó az ízlése, szereti a narancs árnyalatait!

stadi

Narancs színű stadion – ez a hónap ígérete!

„Pavlov kutyája (kutyái) csengőszóra csorgatták a nyálukat. Ezt akaratukon kívül tették, de nem hiszem, hogy bánták volna. Kivéve, amikor nem kaptak utána ételt. Merthogy Pavlov minden etetés előtt csengetett, aztán a kutyák megkapták a kajájukat. Aztán már csak csengetett, és a kutyák azt gondolták, hmmm jön a vacsi, gyűlik a nyál, de kaja sehol. És így került leírásra a feltételes reflex. Vagyis a tapasztalat útján kialakuló automatikus válaszreakció, egy adott külső ingerre.”

A mi falunkban nem lesz stadionépítés. (Az sem!) Legutóbb, mikor a mérkőzés előtti fűnyírás után megjelentek a csíkfestők és girbegurbán kirajzolták a felezőt, meg a többi cirkalmat, még azt is csodának véltük, ha a vakondtúrásokban nem tűnnek majd el a bőrlasztik! Az utak hepehupáit nem igen foltozzák, a kátyúzások (ígéreteiből) is csak kevéske jut. Lelátó, csarnok… ugyan már! Ez itt nem FELCSÚT! Ez jut, itt, az Isten háta megett…

Úgy kell nékünk!

Itt nem kellenek szép ígéretek, nem kell a maszlag! Elég lesz a templomban némi emlékeztető kommunistázás, véletlenül épp a választások napja előtt… Mindenki tudni fogja a dolgát!

001

003

004

006

A világot jelentő csoda itt egyetlen mértékadó jelenségben testesül meg, s az a mozgóbolt! Itt ez is lehet nemzeti… Akkor meg, frankó!A néptelen utcákon tódul tutulva, ez veri fel a hajnal csendjét, ez nyomja el a déli harangszót, és persze hála a gondosságuknak, vasárnap este fél tízkor is jön még egy, a heti utolsó mozgóbolt. Ha tetszik, ha nem. Kitilthatatlanul, trombitálva, megrendszabályozhatatlanul!

Mozgóboltok!

007

005

Van belőlük vagy egy tucat! Boci-boci tarka hozza a tápot, a Für elise jelzi tán a süteményt…(?) klasszikusra érkezik a három pékség egyike, de a zöldséges pergő diszkóritmusait is fel kellene ismernünk már. A gázos rövid beszédet tart, mint Kun Béla egykor a fő téri erkélyről, a húsboltos verssel köszönt… megannyi báj és kecs…hogy felsorolni is nehéz!

A pénztárcákat, meg a bevásárló szatyrokat felénk kár elpakolni, itt permanens bevásárlás folyik! Mamik és papikák készenlétben várakoznak, némelyek kempingszéken múlatják az időt, kapuikban diskurálva! Aztán, hogy a faluba ér a jóságos, a megváltó kisteherautó, gigafonjából himnusz árad, ígéret és hírverés az érkező mannáról.

„Pavlov csupán némi betekintést kívánt nyerni a kutyák emésztőrendszerének működésébe, amikor mintegy melléktermékként azonosította a klasszikus kondicionálás elnevezésű tanulási jelenséget. Az alaphelyzet az volt, hogy a kutatócsoport műtétileg behelyezett csövön át kivezette a kísérleti kutyák nyálát a szájukból, így az nem a gyomorba jutott, hanem a sipolyon át távozott a szervezetből egy mérőedénybe. Amikor táplálék kerül az élőlény szájába, automatikusan megindul a nyálképződés, hogy biztosítsa az étel útját a nyelőcső felé. Pavlov a nyálelválasztás mennyiségére, összetételére volt kíváncsi, amikor észrevette azt, hogy a paciensei elkezdenek nyáladzani a táplálék látványára, mi több, egy ételtől teljesen független ingerre, mondjuk csengetésre is. Akkor jött rá arra, hogy az együtt járó ingerek összekapcsolódnak és a kutyák ugyanúgy reagálnak akkor is, ha csak egyik vagy másik van jelen. Magyarán, mikor a kutya sokat tapasztalta, hogy a csengetés után mindig táplálék jön, akkor csupán a csengetés hangjára beindult a nyálképződés.”

Ha a műszaki áruházlánc azt dörgi, hogy „ hülye azért nem vagyok”, a mozgóboltok szlogenje bátran lehetne a „tiszta hülye vagyok”! Akkor is szükségem van a portékára, ha éppen nincs szükségem semmire! Házhoz jön…

A szlogen alatt gyülekezhetnének a várakozók, a kocsik után szaladgálók, a vásárlók, akik persze megszokták és mondhatni, nagy örömmel várják már e tutuló szekereket! Csak a coop zár be lassan, működése immár érdektelen. Vásárlói megfogyatkoztak, ugyan kit érdekel, ha maholnap, hagyományos értékesítési módjukkal, a bolti kereskedelem rendszerében az egyetlen eladót sem tudják fenntartani?!

Győzött a bolt nélküli kiskereskedelem, a mozgó bolt, ahol nem kell bevásárlókosár, nem kell árfeltűntetés, nem kell fajtánkénti elkülönítés, szeparálás, nem kell ellenőrző mérleg! És persze NAV-val összekötött pénztárgép, meg nyugta, számla sem!

Mindenre és minden helyett van megoldás, trükk, legyintés, mutyi így elszabotálható a higiénia, a HACCP, a csomagolás, nem kell kirakat, meg tájékoztató táblák sem.

A fürge legényke kiugrik a sofőrülésből, viccelődik, meg morog, ha kell, és máris kész a jóságos kereskedő markáns változata a modern korból! Sofőr és kereskedő egyben! Vagy a leginkább egyik sem…

Nincs szükség itt a vásárlók könyvére! A szakmai hiányosságokról a leginkább a szakmabéliek körében kutakodhatna a hatóság, de valószínűleg a mi falunk – meg a többi pár ezer… – eltűnt a vizsgálódásaik térképéről.

Egyenlők és egyenlőbbek korát éljük. Vannak a megtűrtek, a konccal dobottak, az ok nélkül is mindig vigyorgók, meg mi, néhányan, a megátalkodottak, akik tele aggódással nem vagyunk képesek beájulni a mézes madzagok láttán. A máz pedig olyan szép! S hogy miért gondolom, hogy akad némi hasonlóság a mozgóboltjaink muzsikája, meg a stadionok ígéretei között? Nos, ha Pavlov kísérletében gondolkozva elmerengünk az eljövendőn, talán ezt is megérthetjük…

„Pavlov a nyálelválasztás mennyiségére, összetételére volt kíváncsi, amikor észrevette azt, hogy a paciensei elkezdenek nyáladzani a táplálék látványára, mi több, egy ételtől teljesen független ingerre, mondjuk csengetésre is. Akkor jött rá arra, hogy az együtt járó ingerek összekapcsolódnak és a kutyák ugyanúgy reagálnak akkor is, ha csak egyik vagy másik van jelen. Magyarán, mikor a kutya sokat tapasztalta, hogy a csengetés után mindig táplálék jön, akkor csupán a csengetés hangjára beindult a nyálképződés.”

Utóirat:

Emlékezetemben ott él még az a tél, az a csikorgó, amikor nem akadt ember, árus, aki a puszták népének kenyeret vitt volna. Oda, ahol valaha értettek a gabona vetéséhez, aratásához, az őrléshez és a kenyérsütéshez.

002

Nem, nem a mozgó boltok, meg a stadionok ellen szólok, inkább csak a hagyományok ledózerolása ellen; az elmaradó, a meg nem valósuló ígéretek, a folyamatosság és biztonság hiánya miatt félek, féltem az öregeket, a magatehetetleneket, a szegényeket. Meg magamat persze…

Mindazokat, akikre jövőre is csak egy pár pillanatnyi mozdulat erejéig lesz szükség…