MIÉRT NEM LETTEM ALKOHOLISTA? – mentegetőzés helyett

Pedig sokkal egyszerűbb lenne! Simán összefoglalhatnám néhány egyszerű mondatban, hogy tekintettel életkoromra, iskolázottságomra, anyagi helyzetemre, családi állapotomra, a politikai helyzethez való viszonyomra, idejekorán leküzdött pubertáskori zavaraimra, a Magyar Néphadseregben leszolgált mintegy 24 órámra, melynek során még a hosszú hajamtól sem szabadítottak meg… Szóval? Hmmmm. Mindazok ellenére, amin és ahogy átvergődtem, viszonyomat az alkoholtartalmú italok köréhez a legegyszerűbben úgy jellemezhetném, hogy nem lettem alkoholista!

reszeg-figura-es6624-0

Tettem ezt minden olyan körülmény ellenére, ami nyilvánvaló módon determinálja a köröttem élőket, akik bár nem tehetnek róla, mondhatni, akaratukon kívül, de, alkoholistává itták agyukat. Tudom, minden jóval egyszerűbb volna körülöttem, lehetne korholni, sajnálni, hibáztatni és sorolni „mi lett volna, ha…” kezdetű mondatokkal, ha esténként, mielőtt az asszony számára egyértelművé tenném az otthoni helyzet erőviszonyait, jókat kurjongatva hazadülöngélnék, néha le-le piszkítva a szomszéd házfalát.  Mert akikről ma dalok szólnak, bizony, rendre részegen visítanak; olykor megemlékeznek mindarról, amire nem emlékeznek „akkori” állapotukból kifolyólag, és legendák szólnak elhajlásaikról, azokról az állatira sikeredett hétvégi nájtokról.

Ha jobban belegondolok, a legszimplább fazonok közül való vagyok.

Egy nulla.

A mai kor menő figurái, a cool arcok közelébe sem érhetek. Tudom jól, csak kicsit könnyebben kéne vennem az életet, jobbára „beleszarni az egészbe”, ahogy ezt azok teszik, akik közé bekukkantani sincs esélyem. Mert gondoljunk bele, azért, az mégiscsak rettentő gáz, hogy nem lettem alkoholista!

reszeg-figura-es6620-0

Nem bagózok, nincs tetkóm, se testékszert nem cipelek a fülcimpáimon, ajakfeltöltést is csak egyszer mímeltem életemben, mikor foghúzás után egy fél napig nem eresztettem útjára a tampont…

Töredelmesen be kell vallanom, még egyetlen férfiemberrel sem bújtam ágyba, nem voltam gruppenszex részese, nemi szervemről nem készítettem fotót és azt nem helyeztem fel büszkén az oldalamra. Mert töredelmesen be kell vallanom, oldalam sincs.

Nem vagyok fönt!

Tehát sem engem nem lehet, sem én nem tudok mást lájkolni, ha valamelyik kismacskánk szellent egy heveset, nem tudom posztolni, sem megosztani mások cukiságait. Mindezek után, talán egyértelmű, hogy mentegetőzésnek tűnik, de…nem lettem alkoholista. Más sem. Sem narkós, sem kivarrt, sem buzi, sem alkesz, sem… Mármint olyan valami, vagy valaki nem lettem, akit be lehet sorolni. Oda, ahová mindenki más tartozik. Kilógok a sorból. Kétségtelen! Hogy mindez még meddig mehet így, nem tudom, bár az igazat megvallva egyre többször gondolok rá. Milyen volna másképp?

Ez nem az a másság, amire most a kedves olvasó gondol. Véletlenül sem! Az ugyanis az én helyzetemet nagyon leegyszerűsítené. Vagy, ha legalább megváltozott munkaképességű, vagy netán fogyatékkal élő volnék, bár Isten ments!

bortarto-reszeg-figuras-es6622-0

Flepnim sincs. Se rokkant kártyám a kocsimban, merthogy kocsim sincs, ezért esténként nem lógok a parkolókban, bambán bámulva kifelé, olykor nyikkantva kitépve, majd egy rövidke kör után visszatérve, betolatva a törzshelyemre. Az sem én vagyok…

Bár az igazat megvallva, a közelmúltban igen előnyös helyzet nézett ki a számomra, kis híján hajléktalan lettem… de nem! A homeless szőrös, izzadtságszagú figurája sem én lettem. Lakom. Nem messze a fából készült szívtől, melyre ügyes mozdulatokkal felírták: „Home is where you hang your heart.” És bár hála a magyar törvényeknek, nem vállalkozhatok és nem bizonyíthatom hitelt érdemlően, hogy erkölcsi feddhetetlenségem birtokában bolyongok, nem vállalhatom fel a munkanélküliség megdicsőült ódiumát, a közfoglalkoztatottságot, mert a másoktól elvett lehetőség okán egyszerűen a szégyen ölne meg…

Nem lettem alkoholista, bár olykor átélek kemény pillanatokat, melyet jó társaim egy pohár kiürítésével könnyedén megoldanak, aztán ráisznak még, s, ha a haverok közelítenek kérnek még egy kört, meg még egyet, meg még egyet… Pedig érzem és naponta átélem annak fontosságát, hogy tartozhassak végre valakik közé! Én, akihez valaha annyian tartoztak örömmel, aki fontosnak éreztem, hogy mindenkihez jó szavam, tettem legyen…

Hogy miért nem lettem alkoholista? Anyagi megfontolások miatt? Talán, mert a szégyenérzetem fogalomkörébe nem fért bele az ivászat? Mert szégyenkezem a szegénység miatt, szégyenkezem, hogy nem tartozom a győztesek közé, ott, ahol a győztesek törvénye lesújt a nélkülözőkre, ahol eltüntetik a koldusokat, hajléktalanokat, kéregetőket? Vagy, mert idegenkedtem a részeg ember látványától? Nem tudom. Egy biztos: az ami most van, vagy éppen készülődik, számtalan tudathasadásos helyzetet fog okozni sok ember fejében. Mert a törvényeket írók, a korábbi rendet alapjaiban felszámolók két dologról biztosan megfeledkeztek! Az egyik a hagyományok rendje, a szokásoké, mely sok esetben képes felülírni minden törvényt, ha tetszik, ha nem! A másik pedig a deviancia elhatalmasodása, mely mára az elszabadult szellem álarca mögött leng egyre.

Vajon, meddig lehet még ereszteni a gyeplőn, s utána miféle barbár büntetésekkel lehet majd megfékezni a hisztériát?

Orbán úgy mondja, a keresztény konzervatív megoldások híve, miközben egyenlőbbjei rendre valósíthatják meg legsajátabb liberalizmusukat. Gyermekeimnek kötelezően erkölcstant taníttat, ahol én magam vagyok a fertő! Társadalmi kérdések esetén ezután a többség ereje kétséges lehet, főleg, ha az a többség csak időlegesen csendes! Ugye, Viktor?

Végül néhány egyszerű válasz a kérdésekre. Jellemzően Hamvas Bélától, aki – belegondoltak már, 1968-ban meghalt! – így el sem képzelhette, mi lesz velünk 2013-ban!

„Szeretet az, amikor valakinek létnehézségeit magamra veszem, hogy annak életét szebbé tegyem.” Ezt tanultam, és még mindig ebben hiszek! „Valaki vagy él, és az élet ára a beszennyeződés, vagy nem akar beszennyeződni, de akkor az életről kénytelen lemondani.” Vagy itt a következő: „Aldous Huxley kiszámította, hogy a csend köre évenként tizenhárom és fél kilométerrel szűkül. Már nincs messze az az idő, szól, amikor a csend a földről tökéletesen eltűnik. Boldog lesz, akinek néha sikerül a Himalájában, vagy az óceánon félórás megnyugvásban részesülni. A meghittség köre egyre kisebb.” Végül: „Az embert nehéz becsapni. Nem lehet azt mondani neki, hogy eredj erre, itt kapod a többet. Egy idő múlva rájön a csalásra, és akkor vége. Az ember pedig egészen elképzelhetetlenül életéhes lény. Mindig odamegy, ahol több életben van része. (…) Mindig a több kell, a ragyogóbb, a tüzesebb, az érdekesebb, a komolyabb, az izgatóbb, a hatásosabb, a megragadóbb.”  

Én ezért nem lettem, nem lehettem alkoholista… Már elnézést érte!