ELVEGYÜLJÜNK, VAGY MEGNÉMULJUNK? – 150 nap és folyt.köv.

A választópolgárok akaratából. Ez a demokrácia lényege. Állítólag! Meg leginkább a szólásszabadság, ami elvileg a korlátozások nélkül kimondható véleményről szólna, amihez képest mások egyetérthetnek, vagy ellenvéleményüket fejezhetik ki. Normális esetben ezt vitának nevezik, érvek ütköztetésének, tudomásul véve a különböző érdekek megnyilvánulásait. Merthogy érdekek nélkül nem létezik vélemény, vélemény nélkül pedig a vita leginkább civakodás, erőfitogtatás, melyben az aktuális hatalmasság a föld alá küldheti a jóval kisebb méretű, vagy hangú ellenfelet. Ma leginkább ellenséget! Itt az éleslőszer nem praktikum, inkább eszköz, a félelemkeltés primitív fegyvere. Mely minden olyan területen beválik, ahol a nagy pofon, az ököl az egyedül üdvözítő módszer…

Uszkve 150 nappal a nagy folyt.köv. előtt, amikor még látszólag szabad a választás, eldönthetjük, hogy lájkolunk, vagy törlünk. Leginkább magunkat, meg a megszólalásainkat! Végre eltűnnek a határok író, újságíró, blogger, meg egyéb köpködőinasok között! Kiosztatnak a bélyegek, lesznek a jó birkák, meg a fekete bárányok. Utóbbiak mehetnek a húsdarálóba! Akkor is, ha firkászok, akkor is, ha amatőr filmesek, jó lesz berendezkedni egy két hár… évre, ennyit kóstálhat holnaptól az oknyomozás! Holnaptól tilos valamiről értesülni, valamit megtudni, kinyomozni és feltárni, leginkább azt másoknak elmondani, persze bizonyítékokkal alátámasztani!

„A pofádat befogod!” Ugye, hogy ismerős a mondat?

„A büntető törvénykönyv (Btk.) szigorítását javasolja a Fidesz, hogy ne fordulhasson elő újra a bajai videóügyhöz hasonló eset – közölte a kormánypárt parlamenti frakcióvezetője sajtótájékoztatón.

000822967-6547-625

Rogán Antal elmondta, az Országgyűlésnek még hétfőn benyújtják a várhatóan decemberben hatályba lépő Btk.-módosítási javaslatukat, amely alapesetben egy évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti majd azt, aki mások becsületének csorbítására hamisított vagy valótlan tartalmú hang-, illetve képfelvételt készít. Aki ezt elérhetővé teszi, az két évig, aki pedig nagy nyilvánosság előtt vagy jelentős érdeksérelmet okozva követi el a bűncselekményt, az három évig terjedő szabadságvesztéssel lenne büntető – ismertette az indítványt.

A “bizonyítékhamisítási botrány” mélyen aláásta a demokratikus intézmények működésének normális rendjét, ezért “nem engedhetjük meg, hogy a közelgő választás előtt ilyen még egyszer előforduljon” – indokolta javaslatukat a frakcióvezető.”

Holnaptól majd írunk vicces történeteket!

Nagy Lajos, ez a derék íróember, – amúgy a Nyugat egykori szerkesztője! – felülmúlhatatlan írásművet hagyott maga után, melyet könyvbe öntvén, nemes egyszerűséggel „Karcolatok” címmel zúdított a bárdolatlan utókorra. A Képtelen természetrajz pedig azon belül is maga a tökély, az úgyszólván felülmúlhatatlan irodalmi bravúr. Állatokról írni, úgy, hogy közben persze végig gyűlölt emberekről írunk, emberi tulajdonságokat, megnyilvánulásokat tükrözünk, előszeretettel alkalmazott eszköz, ma is; a kiválóan játékos alkotói fantázia fegyvere.

Az elnémíttatottak utolsó eszköze; nemdebár!

A minap frissen mázolt gyep kapcsán magam is elgondolkoztam, s amint arra Karinthy tanított, fogalmazni kezdtem.

Nos: így írtok én!

A VAKOND

A vakond, vagy ahogy a szakirodalom említi, a vakondok, – leginkább pedig ahogy kimúlt példánya felett a zoológus szokta volt mondani -, a chordaták törzsébe, a vertebraták altörzsébe, a soricomorphák rendjébe és a talpidaek családjába tartozó rovarevő; mely az EU-s előírásoknak megfelelően leginkább a Talpa europaea névre hallgat; köztünk él.

Alapvetően „heles” kis állat! A maga zömök bumfordiságával, kopaszra nyírt buksijával, odaadó, szűnni nem akaró mosolyával.

A vakond egy ideje minden igyekezetével azon munkálkodik, hogy mindenhol ott/itt legyen. Territóriuma látszólag maga a végtelen, de amint pompázni kezd akár egyetlen nemes virág is szűkebb pátriánkban, a vakond azonnal körbetúrja. Lételeme, hogy megtett métereit méretes földkupacok hátrahagyásával jelezze. Jöhet a tavasz, lehet nyár, vagy akár ősz, dombocskái szanaszét meredeznek. Hanzsiktúrás. Ez az általa elkészített műalkotás neve. A látszólag tetemes humuszkupacnak amúgy semmi értelme nincs. Mégis, fáradhatatlanul teszi a dolgát! Kora reggeltől késő estig… (Nagy Lajos emlékére, szeretettel!)

Ezek után Rogán Tóni máris elkezdhet töprengeni, hány évet méret rám! Mert ugyan konkrét képeim a Talpa europaea-ról nincsenek, sem videot nem rögzítettem árokásó tevékenységéről, azért nyílván bűn, már maga a gondolatvezetésem is!

Eltűnődtem. Vajon mi indította be ennyire ezt a derék embert?

20030703roganA mi Rogán Tóninkat, aki, mint köztudott a szlovén-osztrák-magyar hármashatárnál fekvő Szakonyfaluban nőtt fel, szlovén eredetű családban. A középiskolát a szentgotthárdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban végezte. Tóni, aki a “Szentgotthárd” című városi újság 1989-es évfolyamának 3. számában „Diákmozgalom a gimiben” címmel következő értekezést jelentette meg:

rogan-kozepes„Az iskolai KISZ szervezet befolyása és jelentősége továbbra sem csökkent, annak vezető szerve az Iskolai KISZ Bizottság (IEB), az iskolai KISZ tagság révén, de döntően befolyásolta a diákmozgalom alakulását. Ez a mi iskolánkban sem történt másképp, ezért bírt számunkra is olyan jelentőséggel az országos KISZ értekezlet, (OKÉ),  amely 1988 novemberében ült össze és felismerve a KISZ súlyos problémáit, újító szándékkal a következő döntést hozta: a jövőben csak az lehet KISZ tag, aki elfogadja az OKÉ platformját, csatlakozik valamely alapszervezethez, az az alapszervezet a tagjai által befizetett tagdíj igazolásával, valamint tagjainak nevével és címével bejelentkezik valamely kapcsolódási ponthoz (városi, megyei KISZ bizottság, vagy KISZ KB). Az OKÉ platformja minden eddiginél nagyobb szabadságot enged meg az alapszervezetek számára, az alulról szerveződése és a demokratikus irányítást tűzi ki feladatul, ezt fogadja el értéknek.”

20020117roganEz a derék és persze elkötelezett KISZ titkár,  alig pár év múlva, 1996. október 11-én alakította meg cimboráival a Fidelitast, amely azóta is létezik, – vezetője szintén kiváló földink, Ágh Péter -, és magát Magyarország legnagyobb ifjúsági szervezeteként aposztrofálja. Magukról így vallottak:”…már a rendszerváltás után eszmélő nemzeti szabadelvű, konzervatív és kereszténydemokrata gondolkodású diákok alapították.”

rogan2_353_2010030322801_398

Rogán, a nagy igazságszolgáltató karrierje a Fideszben teljesedett ki, s ma már mint törvényalkotó tartja a hozzám hasonló elvtelen emberek ezreit rettegésben. Ez a legújabb ultimátuma, mely leginkább a szólásszabadság korlátozásában teljesedik ki, vélhetően nem az utolsó cserép, amivel égbe nyúló karrierjét építgeti.

A magunk egyszerű módján csak azt tudjuk, mert megtapasztalhattuk: amint egy profi köpönyegforgató a szabadság védelmében büntifalakat húz, már felesleges jogról, jogállamról, meg főleg demokráciáról papolni.

Jobb nem bukkanni a gazságra, nem beszélni az igazságról és főleg nem bizonyítani azt képekkel, videoval, mert könnyen eltalálhat Rogán Tóni ökle!

A Talpa europaea meg úgyis teheti, amit csak akar! Uszkve 150 napig…

H mint HÁZTÁJI HŐS – aki a téli időszámítást is elhozta közénk

Az éjszaka csoda történt! Úgy tűnt, nem álmodtunk, a Kossuth is bemondta, hogy kaptunk egy órát! Kapni pedig újabban tőle szoktunk! A szembe szomszéd már hajnal óta a kapuban toporog, mindenkivel megosztja a jó hírt! Mert azért egy óra az egy óra! Nem kis idő! Lesz mire használni, nem csak ma, hanem minden nap, akár április 6-ig… Egy teljes óra, mivel a vekkereket, a faliórákat a karórát, de még a telefonokat is rendre visszaállítottuk – ennyi a nyereségünk! Rezsicsökkentés! Mi más!

És mondhat bárki, bármit, – véli a nagy tudású szomszéd -, ez a mi nyereségünk, ez az óra nyilvánvalóan az ő érdeme! Tőle kaptuk! Ezt is! A parkerdő, meg a meccs után ez még belefért! A rosszindulatú pletykák éveken át arról szóltak, hogy ő volna a Viktor táskacipelője, de lám, mára egyértelművé vált, hogy neki van Viktorja, meg Vas megyéje, meg Szombathelye is, ahová hamarosan az ő nyócvanhatosán andalgunk, egyenest az ő mese-stadionjába!

„Őáltala, Ővele és Őbenne!”

qqq

Ne legyenek kétségeik, ez a jövő is elkezdődött, – az övé! -, s még hol vannak a rügyező fák! Csak az ötletek és az álmok el ne fogyjanak!

November elseje mindjárt Mindenszentek! Az egyértelműen neki köszönhető, jó lesz, ha Szombathelyre látogat, beszédet mondhat, ünnepelhet. Ahogy ő nyiszál nemzetiszín szalagot, úgy senki!

Ötödikén nálunk ünnepelhetné Salvador Függetlenségi Napját, november 6. Nemzetközi nap a környezet, háború és fegyveres konfliktus során történő kifosztásának megelőzéséért – itt a helye! A kifosztás megelőzése az ő asztala! Persze közben rendületlenül harcolhatna a rezsicsökkentésért, ahogy ezt az ő Viktorja is teszi!

Hetedikén a NOSZF emlékére is leruccanhatna, persze csak úgy beidegződésből, mint egykor… s, ha már hazaballagna, mindjárt maradhatna a Nemzetközi ifjúsági világnap alkalmából! Elvégre évek óta fiatal és persze demokrata! Egy beszédet megérne az is! November 13-án a Diabéteszesek Klubját avathatná a cukorbetegek világnapján, 16-án pedig lehetne csapni egy jó kis Tolerancia napi avatási ünnepséget, persze csakis a szippantós pajtás társaságában… Másnap a dohányzás elleni napon ünnepélyesen felavathatná a 16. Nemzeti Dohányboltot a Szelestey utcában, mely lassan átkeresztelhető Marlboro Streetre…  25-én a magyar labdarúgás napján felavathatna még néhány addig kikandikáló fűszálat a hali pályán, közvetlenül a beigért buldózerek előtt… aztán november utolsó péntekjén, a Nemzetközi Ne vásárolj semmit napon tobzódhatna igazán! Íme városunk szülötte átadja, felavatja, megünnepli a nagy semmit, mindenki örömére! Mondjuk egy kis újraélesztéssel a haverok társaságában, babukkal!

Ez még csak a november! December ennél is szebb lehet, ha a gyedmaróz helyett is ő érkezik majd rénszarvas szánon, ha a jászolban őt bámulják majd a juhok, szamarak, meg persze a barmok…ahogy kell! Ő persze avatna, átadna, ünnepelne…

– Csak tudnám, hogy bírja ez a szegény ember, ezt a rettentő strapát? Mi lesz, ha egyszer rádöbben, hogy minden igyekezete hiábavaló? – kérdi a szembe szomszéd.

– Mert egyszer volt már ez így, ha tetszenek még emlékezni…

HALOTTAINK EMLÉKEZETE – I. Az elmúlás virágai

Egy több mint háromezer éves kínai legenda szerint a ma Japánhoz tartozó Szitakötő szigeten egykor egy olyan egyedülálló gyógynövény termett, amely fiatalító hatású volt, persze, csak, ha gyönyörű ifjú leányok és fiúk szedték le… Sokan a növény felkeresésére indultak, s bár sok kalandot átéltek, a fiatalító gyógynövényt soha nem lelhették meg. Helyette megtalálták az aranyvirágot, amivel kereskedni kezdtek. Kínában az ősz jelképe, de az idős kor erényét is neki ajánlják. A 9. hónap 9. napjának ünnepén már a Han-korban aranyvirág-bort ittak. Azt tartották, hogy aki aranyvirág-bort iszik, hosszú életű lesz a földön…

SONY DSC

Felénk legkorábban margitvirágként jegyezték, mely egyfelől a margarétafélékhez való rokonságára utal, másfelől a kertművészet jelentősnek tartotta a vele való gondoskodást: „Ha azt akarjuk, hogy szép nagy virágot hozzon a margitvirág, akkor Margit napkor (Június 10) kell visszatörni a szárukat. Amikor bimbókat hoz, a kicsi mellékbimbókat le kell csípni, és csak egy bimbót kell hagyni egy-egy szár végén. Ilyenkor szép, nagy virágot hoz a margitvirág, míg ha ezt nem csináljuk, akkor sok apró virága lesz.”

SONY DSC

Október vége felé járva e virágról, a krizantémról az elmúlás, a közelgő Mindenszentek és a Halottak napja jut az eszünkbe. Nagymamánk, édesanyánk, aki reszkető kézzel törte le a legnagyszerűbb virágokat, hogy öregapánk sírján pompázhasson…

Az elmúlás virága az aranyvirág, mondhat bárki bármit, amikor megjelennek a virágárusok standjain a margitvirágok, egy kicsit mindannyian összébb húzzuk kabátunk hajtókáját, s szelíden hallgatunk.

SONY DSC

Kevesen tudják, de a krizantémot gyógynövényként is számon tartják. „Állítólag megőrzi az erőt, és úgy tartják, hosszú életet biztosít. A krizantém virága gyulladáscsökkentő, vérnyomáscsökkentő hatású. Emésztési problémák ellen is hatásos. A sárga krizantém virág a leghatékonyabb lázas állapot, meghűlés, fejfájás kezelésére. A meleg időjárás okozta kellemetlenségek ellen is használható. A szirmok enyhén fanyar ízük miatt kiváló salátaízesítők.

A tradicionális távol-keleti gyógyítás szerint a krizantém virág a máj és a tüdő meridiánjaira hat. A belőle főzött tea belsőleg fogyasztva ragyogóvá teszi a szemet, javítja a látást, méregtelenít, csökkenti a vérnyomást, hűtő, altató hatással rendelkezik. Használható hőhullám esetén, májgyengeség okozta szédülésre, számítógép okozta szemfájdalom és látászavar jelentkezésekor. Külső alkalmazásban szemöblítőként kötőhártya-gyulladás, szemduzzanat esetén hatásos.”

SONY DSC

A krizantém nem randevú-virág, nem névnapok, születésnapok ajándéka, de az eljövő és a bandukoló elmúlás feledhetetlen szimbóluma. Az évek múlásával egyre gyakoribb vendég, színpompás virágzata, megidézi és felemlegeti a régmúltat, lehet szeretni, vagy akár gyűlölni is – a krizantém, a margitvirág örök.

SONY DSC

Dolgos ember a kertész, aki fóliasátrában hosszú hónapokon át nevelgeti e nemes virágokat, hogy aztán a hó végi, gyertyafényes ünnepen, megannyi síron vigyázhassa a krizantém a holtak nyugalmát. Az egyházasrádóci kertész, őstermelő és alkalmasint piaci kofa, Poór László fóliasátraiban valódi krizantém erdő honol, a jó gazda szeretettel, gondoskodással vigyázza növényeinek virulását.

SONY DSC

SONY DSC

SONY DSC

SONY DSC

Christina fotóit nézve leginkább azt mondhatnánk, az ember e nemes virágok ölelésében éli meg a gondoskodás valódi boldogságát! Pedig mindez „csak” mesterség, amit ez az ember az édesanyjától tanult, gazdáktól lesett el, s vállal a legnagyobb alázattal. Ilyenkor, október végén…

HALOTTAK NAPJÁN

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
— Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón…
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!…
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk —
— Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!…

(Ady Endre)

A BOLYGÓ KAPITÁNYA – elkúrta, nem kicsit, nagyon!

Talán három éves lehetett a fiam. Vasárnap reggel mindig a televízió elé hívott. Ott izgultam, vele, valahányszor a Bolygó Kapitánya következett!

captain-planet-and-the-planeteers

Tudom, ahhoz, hogy most felidézhessük, mesélnem kell róla egy keveset!

Egyszer volt, hol nem volt…Gaia, a Föld istene, felébredve hosszú álmából, azt állapította meg, hogy az emberek nem törődnek eléggé a Földdel. Ezért öt varázsgyűrűt ajándékozott öt fiatalnak, mindegyik gyűrű más-más erőt képviselt: Kwame Afrikából a föld, Wheeler Észak-Amerikából a tűz gyűrűjét birtokolta. Linka a Szovjetunióból a szél gyűrűjét kapta, Gi Ázsiából a víz gyűrűjét, Ma-Ti Dél-Amerikából a szív gyűrűjét használhatta. Ezek külön-külön is ütősek, de erejüket egyesítve megjelenik a Bolygó Kapitánya, egy nagyon erős, okos, természetfeletti erejű szuperhős.

Akár arra is képesnek bizonyult, hogy legyőzze Dr. Mételyt, a környezetszennyezés kapitányát!

captain-planet

A fiam felnőtt. Televízió helyett délután a számítógép monitorja előtt ültem… Ahogy néztem a mai közvetítést az ellenzéki megemlékezésről, eszembe jutottak a régi vasárnap délelőttök! Egyre azt a pillanatot vártam, hogy a helyi (önjelölt) bolygó kapitánya majd felsétál a tribünre, előveszi, aztán látványosan összetépi előre megírt beszédét.  (Ahogy azt anno felejthetetlenül megtette George Bush…) Aztán a színpadra hívja az őt megelőző szónokokat, magasba lendítik a karjukat, hogy a közönség, mely torka szakadtából „összefogást” követelt, végre boldog lehessen… De nem!

A mi bolygónk kapitánya ma nem ilyen volt! Limuzinjában felejthetetlennek szánt beszédjét memorizálva azt a másodpercet várta, hogy a speaker őt szólítsa. Nem tűnt fel neki, hogy a publikum egyre csak skandálta nyilvánvaló álmát, nem látta és nem hallotta a szinte karnyújtásnyi lehetőséget. Talán, mert nem tehette?

Mindegy is már! Csak Dr. Mételyt volt képes kiszolgálni, meg mindazokat, akik hatalmának fennmaradásában érdekeltek!

Elkúrta, nem kicsit, nagyon!

captain-planet (1)

Azok az egykori vasárnap délelőttök valódi örömben teltek. Fiammal együtt izgultuk végig az összes epizódot, a Bolygó Kapitánya mindig győzött. Legyőzte Ártányt, a Pikkelyes sugárnyelőt, Fosztogatót, meg Tartályos Sly-t; mindenkinél többre volt képes, a társak ereje által.

Mert képes volt az összefogásra!

1956 GYERTYA – könyörgés a még velem élő történelemről…

Október huszonharmadika. Nemzeti ünnep. Talán csak az elmúlt néhány év tette, de irtózom a szótól is! Nemzeti…Valahogy olyanná vált ez az egykor kivételes kifejezés, mintha kimondásával valami irtóztató venné a kezdetét, mely félelmes és kirekesztő. Mintha bizony a nemzet nem mi volnánk mindahányan! Mert nem lehetünk! Ma minden, ami nemzeti, a hatalom és annak élvezői kezében van, mindaz, ami nemzeti, a távolságtartást, a tűrést viseli; ellenünk és persze miattunk, ha muszáj.

Talán ezért vált fontossá, hogy elmondjam az én október huszonharmadikámat! Ami személyes és ettől mindenki másénál fájdalmasabb is. Nem várhatom, hogy legyen, akár csak egy is, aki átvállal egy keveset a kínjaimból. Tonnányinál is nehezebb, mégis hurcolnom kell, mindörökké. Hurcolnám…

Lyukaszászló

Ragaszkodom hozzá…

Gimnazista voltam, amikor meghalt a nagyapám. Hétről hétre rengeteget csavarogtunk, ő közben mesélt mindaddig, s aztán, hogy elment, kiderült, hogy semmiről nem beszélt. Semmiről, amiről nem is sejtette, hogy érdekelhet, vagy ami annyira fájt neki, hogy ezt az érzést a legtávolabb akarta tartani tőlem. Szinte mindent hallottam a háborúról, a gondokból való kilábalásról, a távoli falu szokásairól, emlékeiről. Ötvenhatról alig beszélt. Amikor szóba került, furcsa módon forradalomnak nevezte, ami akkoriban érthetetlen volt, hiszen tudnunk kellett, hogy „1956-ban ellenforradalom zajlott, a letűnt idők restaurációs kísérlete, melyet még időben vérbe fojtott a felszabadító szovjet hadsereg…”

Aztán meg az is igaz, hogy ami történt, Budapesten zajlott, távol a Dunántúli területektől…ugyan, minek is firtattam volna, mi történt ott, akkor. Nagyapó elment, én készültem a nagybetűs életre, az lettem, ami szerettem volna…  A főiskolai évek végén, a sors úgy hozta, hogy az államvizsgán éppen az 56-os ellenforradalom tétele jutott, s a „kiválóan megfelelt” minősítés nyilván azt jelentette, hogy mindent tudtam az ötvenhatos ellenforradalomról. Nyilván!

Kellett vagy két évtized, amire kinyílhatott a szívem és a szemem! Meg egy rendszerváltozás, a szovjet csapatok eltávozása, hogy érdekelni kezdett, mi történt 1956-ban. Előbb csak érdekelt, aztán valódi szenvedéllyé vált. Nem telt el nap, hogy ne kerestem, kutattam volna az összefüggéseket, s nagy volt az út a „mártír miniszterelnök” fogalmától a „moszkovita árulóig”

2003-ban jártam először a Corvin közben. Azóta minden sarkot, minden szegletet ismerek ott. Tudom, hol, mi történt, ki hol halt meg, ki mit mesélt, nyilatkozott, vagy éppen hazudott az ott töltött napokról. Vagy ki az, aki hallgat… azóta is!

A woman at Budapest's central cemetery prays over the grave of her relative who was killed during Hungary's 1956 revolution against Soviet rule

Úgy 2005 végén jöttem rá, hogy az egyiket, akinek nevét nem jegyezték fel, csak a keresztnevén emlegették, vagy néha csak a monogramja tűnt fel… Cs.F….szóval, azt az embert ismerem!!! Tudom, azóta egyre biztosabban, hogy azzal az emberrel rengeteget csavarogtunk, ő közben mesélt mindaddig, s aztán, hogy elment, kiderült, hogy semmiről nem beszélt…

Az anyám akkor a tanítóképzőben tanult, kollégiumban nem lakhatott, az albérlet az Üllői úton volt. Pár lépésre a Corvintól… egyszer a fiammal felkerekedtünk, hogy benézzünk abba az udvarba, fel a gangra, ahol nyílt a lakás ajtaja. Ahol 1956-ban az anyám, mint főiskolai hallgató lakott. Azt a felfelé pillantást soha nem feledhetem el! Ott álltunk, ahol valaha nagyapám állhatott, amikor búcsúzásul még egyszer, utoljára felpillantott. Így búcsúzott a lányától, akihez a fővárosba sietett. Tudni szerette volna, mi van vele. Mivel a rádió, az újság szinte semmiről nem írt, csak hallani lehetett a „sajnálatos eseményekről”. Ő meg az a fajta volt, abból a fából faragták, aki, ha kellett, útnak indult. Nagyanyám összekészített némi elemózsiát az útra, bepakolt pár doboz cigarettát, aztán vonatra szállt… ( ment anyámhoz, aki mára az utolsó élő tanú nagyapám útjáról…)

Azt mondta, az édesapja nem sokáig maradt. Nála nem…Már másnap elindult.

De csak jóval Mindenszentek után érkezett haza…

A Corvinisták – ahogy magukat nevezték az 56-os Forradalom és Szabadságharc hősei – nem keresték egymást. Összeverődtek, egymásra leltek, mert közös volt a céljuk, az ellenségük, az elhívásuk: Ruszkik haza! Valahogy ez a legrövidebb meghatározása az összetartozásuknak! Öregapám szájából sokszor hallottam a szót, ruszkik… soha nem nevezte őket oroszoknak, vagy szovjeteknek!…

Gimnazista voltam, amikor meghalt a nagyapám. Hétről hétre rengeteget csavarogtunk, ő közben mesélt mindaddig, s aztán, hogy elment, kiderült, hogy semmiről nem beszélt. Semmiről, amiről nem is sejtette, hogy érdekelhet, vagy ami annyira fájt neki, hogy ezt az érzést a legtávolabb akarta tartani tőlem. A nagyapám ott volt a Corvin közben, ott volt 1956 poklában, ahol maroknyi felkelő vívta élet-halál harcát a mérhetetlen túlerővel szemben…

Ma persze mindenki mást gondol azokról az időkről. Mást a hite, meggyőződése, de leginkább tudatlansága okán. Nekem, hozzám a nagyapám nem beszélt, nekik a tankönyvek, a filmek formálnak negédes legendákat, igazságot, hazugságot, mindenféle katyvaszt. A hozzánk legközelebbi sorsfordulóról beszélnek a legtöbben a legtöbbet. Ahány megnyilvánulás, annyiféle igazság! És lassan elmennek mind a szemtanúk, azok, akik ott voltak 1956 október huszonharmadika és november negyedike között Budapesten.

Minden okom megvolna hát, hogy méltósággal emlékezzek, a magam módján, hogy ünnepeljek 1956 gyertyával, vagy csavarogjak az 1956 bitófa között. Igen, akár ott, a most aktuálisan, a hatalmasok által éppen gyűlöltetett vaskefe méltóságos cölöptengerében…

00005702

Az én október 23-ám 2013-ban szomorúbb, mint bármikor. Mert a legutolsó kéz, amibe kapaszkodnék, amit szorítanék, most a leggyengébb… Naponta félelemmel nézem, simogatom, szorongatom, amíg tehetem!

Tudom, hogy segítenem kellene rajta, de nem adatik lehetőség. Nincs rá módom, hogy gyógyíttassam, soká szoríthassam! Ez a világ legembertelenebb érzése! A tehetetlenség. 

Kiáltanék, kérnék, de tudom, ezt sem tehetem, mert mára az ember koldussá, kunyeráló karommá töpörödött – az marad, ami jár: olykor semmi, olykor annál is kevesebb! Tudom, az utolsó kapocs is elvész, s ahogy elmentek a hősök, mind, úgy elmegy majd az én legendám is. A titkot cipelő…

Magam maradok bűneimmel. ( Ahogy mindannyian! ) Nélküle!

Aki bárhogy kérem, nem mesél azokról a napokról. Makacsul hallgat, ahogy egyre többen 1956 kapcsán. Csak a hazugságok, a kitalált történetek, a kreált mítoszok burjánzanak, meg a haszonlesők sokasága…

Azt mondják majd az okos szövegelők, hogy emlékezzünk, meg ünnepeljünk! Meg persze lesznek majd jóféle kampányszövegek, ócska emberek mocskos szövevényei, kuncsorgások, tőlünk, nincstelenektől. Némi muníció a következő négy évre…

Október huszonharmadika. Nemzeti ünnep. Talán csak az elmúlt néhány év tette, de irtózom a szótól is! Nemzeti…Valahogy olyanná vált ez az egykor kivételes kifejezés, mintha kimondásával valami irtóztató venné a kezdetét, mely félelmes és kirekesztő.

Végérvényesen…?

NE LÁJKOLJ FORRADALMÁRT – elkésett gólpassz a békemenet statisztáihoz

Gondoltam szólok, – talán még időben – sem én, sem a hozzám hasonlóak nincsenek fent! Amit posztolhatnék, se nem a teljesítményem öntömjénezéséről, sem arról nem szólhatna, miként ütök vissza, ha kell! Magamat meg végképp nem nevezném…Magyarországnak!

Valamikor, ott a kóterban másként volt ezzel a ti vezéretek! Míg a buborék a pohár tetejére ért, kigondolt és elmondott egy mondatot, hallgattuk, hallgattam, de valahogy nem kellett kételkednem benne. Mert pontosan olyan volt, mint egy forradalmár! Mostanra egy szavát sem hiszem, ráadásul egyre összefüggéstelenebbek a hazugságai. Már nem fontos, hogy figyeljenek rá: akik körülötte állnak csak megköszönni és felerősíteni tudják a neten négyszemközt súgott mondatokat.

x23a

Orbán Viktor

A mi gondolatváltásaink akkoriban még szóban működtek. Az enyémek ma is! Gondoltam, szólok neki, de ő már csak ott, fent elérhető… ha egyáltalán még ő az a valaki, aki működteti párbeszédjeinek felületét!

Gondoltam szólok, elmondom, hogy volt vele egy közös ismerősünk, a barátom, akit sikerült neki egész jól felhasználni, még 2002-ben, azon a bizonyos október 23-án! A mi közös ismerősünk, a barátom elmondta, – megtanított arra -, hogy a szabadságharcosok szeme olykor könnyes. Többnyire akkor, ha a fájdalom legyőzhetetlen! Megtanított, mennyivel fáj jobban a társnak hitt ember árulása, mint az ellenfél támadása. És főleg arra tanított, hogy legyen erőm kételkedni a közös ellenség fóbiájában!

x23b

A szabadságharcos, a Corvin főparancsnoka, Pongrátz Gergely éppen nyolc esztendeje halott. Ha élne sem volna facebook profilja, sem megosztásai, amint a lángoló orosz katonák kitántorognak a megbénított harckocsiból, vagy Maléter beszorul tankjával a Kilián kapujába! Nem próbálná saját hőstetteit képekkel igazolni, amint ölében elvérzik Falábú Jancsi a repeszránát ütötte sebből, vagy amint testvéreivel a Corvin mögötti benzinkútról üzemanyagot cipelnek a molotov koktélokhoz! Sem baráttal, barátnővel, sem gitárral a nyakában…De tudná, miért tanít az elfelejthetetlen mondatra: a haza nem eladó! Amit elmondhatok, tőle tudom, helyette szólok!

Gondoltam, elmondom, hogy az összetartozás legfőbb ellensége a kirekesztés! Tudták ezt 1956 hősei, de nem tudják 2006 cinikus kiforgatói, akik akkor és ma is bátran címkéznek élőt és persze a védekezésképtelen elmúltat. Pedig éppen nekik kellene tudni, hogy a halott katona nem ellenség. Aki pedig meg sem érhette 2006-ot, az végképp nem az! Nem elég minduntalan hivatkozni, nem elég felemlegetni a forradalmat és a levert szabadságharcot! Nem elég gyáván beférkőzni mások mögé, aztán hivatkozni, sosemvolt pillanatokra, mondatokra! Mert a közösség ereje a kimondott szavakban van. Szavakban, amelyekre válaszolhatsz, válaszolhatok!

Gondoltam, szólok, a békemenet – valakik ellen -, a leggyávább tett! A legnagyobb hazugság éppen azokkal szemben, akik odasereglenek. Tölteléknek! Mennek majd vonattal, busszal, ételcsomagokkal, meg persze ajándékokkal a szatyrokban, és lépnek, tátognak, tapsolnak a vezérnek, ha kell, éppen úgy, ahogy azt instruktoraik betanították! Ott lenni többet jelent majd, mint egykor a búcsúcédulák, csak éppen üdvözülni felejthetnek el, mind, az 57-ben bemocskolt tér üdvrivalgói!

Hole_in_flag_-_Budapest_1956

A Corvin 1956-ban

Hét év nem volt elég az igazsághoz, négy év nem volt elég az ígért felelősségre vonásokhoz! De elég volt az országban élő emberek teljes szétforgácsolásához! Mert nyilvánvaló hazugság a hét évvel korábbi állapot és a hozzárendelt felelősség, mert a hatalom mindenáron való megszerzése nemhogy forradalmi tett lett volna, de szégyen, mára Európa szégyene! Európáé, amitől, akiktől nem kell félni, főleg nem megvédeni a magyarokat…

Persze, akadnak ma is, akikhez nem vihetünk stafétát. Neki csak gólpassz kell, aztán, ha nem sikerül, jöhet az éktelen káromkodás, a szitkok, a bűnbakkeresés. Meg a végeláthatatlan ünneplések, átadások, avatások, a meghatódottságból ocsúdni sem képes plebs átverése, megnyomorítása.

A mindennap, minden órában sulykolt hallelúják, a keresztényi álruhába burkolt gaztettek, az ország elsimicskásítása!

Gondoltam szólok, – talán még időben – sem én, sem a hozzám hasonlóak nincsenek fent! Amit posztolhatnék, se nem a teljesítményem öntömjénezéséről, sem arról nem szólhatna, miként ütök vissza, ha kell.

„Mert az én felfogásom más, a mi indíttatásunk és származásunk e mogorva önzésen túlmutat! Bár ismerjük az alsó utca béliek mentalitását, már kölyökként is inkább elkerültük őket, mintsem tetéztük volna a bajt… Mert velük sosem volt érdemes ujjat húzni. A mi utcánk, az egyenes utca, ahol az emberek egyenes derékkal érkeznek. Az volt mindig, az lesz holnap is.”

x23d

Pongrátz Ödön szabadságharcos

Október 23-án a csendes szavú forradalmárra is emlékezem. Magamban, ahogy ő tanított. Ünneplek majd. Lángot gyújtok valakikért, de nem valakik ellen. November negyedikéig hallatom ezt a csöndet… Halottak napján és Mindenszentekkor neveiket végigolvasom, felidézem arcukat, mozdulataikat…aztán tudomásul veszem a visszafordíthatatlant: beengedem a kapukon a túlerővel érkező telet.

Mert megadatott az a tudás, a bizonyság, ami a tavaszról, a rügyfakadásról, a megújulás képességéről szól. Ami nem a facebookon, meg nem is más hazugság-falakon virít, de ott lapul, mélyen az emberi szívekben!

94 MILLIÓS TÁMOGATÁS? – újraélesztési gyakorlat Acsádon

Olvasták már azt a frappáns sajtóközleményt, amit ma hoztak nyilvánosságra az Acsádi Idősek Otthona kapcsán? Kellemes időtöltés, valódi negédes selyemcukor az elsőtől az utolsó mondatig! De…

Elképzeltük, milyen romantikus volna maga az „esemény”!

Ha lehetne!

Újraélesztési gyakorlat Acsádon!

Az öreg kastély nagytermében végeláthatatlan hosszúságban ágyak sorakoznának, éppen úgy, ahogy 2012. március 10-e óta… És úgy, ahogy ez a reanimációs parádékon dukál! Az ágyakban öreg, szerencsétlenül járt emberek, akik a sors által éppen e kastélyban élik utolsó éveiket, most végre megkaphatnák, ami jár nekik! Részt vehetnének egy Puskás Tivadar által szabadalmaztatott reanimációs bemutatón! Most először műanyagbábuk helyet, még élő embereken gyakorlatozhatnának az adakozástól izzó hatalmasságok: Huszár Lilla, Harangozó Bertalan, Soltész Miklós, Kovács Ferenc, Ágh Péter, na és persze a „nem szombathelyi probléma” ellenére is önfeláldozó Puskás Tivadar; talán akkor és ott Lazáry Viktor és Hende Csaba felemelő társaságában!

Képzeljék el, amint az a sok szerencsétlen ember szótlanul mosolyogna és várná a szívmasszázs, meg a belégzés-kilégzés örömeit! Hogy utána hálás lehessen, de nagyon!

Hiszen annak ellenére, hogy mindössze 2012.március 10 óta tárolják zacskókban és dobozokban a holmijukat, és annak ellenére, hogy „az intézményt biztosító társaság nem megfelelő helytállása miatt”, tehát biztosítás hiányában nem volt oka kártérítést fizetni a biztosítónak, végül mégis lesz tető a pavilon felett! Annak ellenére, hogy kitiltották Gyurcsány Ferencet, aki ezek után országos hírverést biztosított, ő, akik a kamera elé áll vagy a parlamentben éjszakázik, de valójában nem akar cselekedni és dolgozni… 

Szerencsére hamarosan országgyűlési választások lesznek, így nem volt okuk tovább halogatni a kötelességüket…

Az öreg emberek pedig már csak ilyenek! Majd úgy emlékeznek, csak pár napig tartott a késlekedés, pár pillanat volt az egész! A Soltész úr jött és többször is meglátogatta őket, ahogy Puskás úr, Harangozó úr, meg Kovács úr, meg Ágh úr! Lillácska naphosszat ült az ágyacskáik végében, és mesélt, mesélt, mesélt! A hatalmasságok ajándékaitól, a kezdetben huszonnégy, majd harminc és most negyven millió forinttól meg egyenesen újraélednek majd! Őket ezzel támogatja a nemzeti rezsim! Az egyébként halaszthatatlan stadionépítések közepette lám, jut pénz csip-csup pavilonok tetőzetére is! És persze semmiféle hálát, semmiféle behúzott x-eket nem várnak érte!

Lesz majd egy sűrű hét, egy nap, amikor a jóságos és magasságos Viktor fekete mikrobusza lefékez a kastély előtt, ahol tapsikoló, kerekes székeikben sikoltozó nagymamák és nagypapák között elnyisszantja a nemzetiszín szalagot, aztán már szalad is tovább! Csak, hogy mindenki tudja, biztosan, milyen legény ő! Az otthon lakói majd tudni fogják, hogy Magyarország jobban teljesít, meg nem is hagyja magát, s bár az EU minden erejét latba vetve szerette volna megakadályozni, hogy a leégett épületet újra lakhatóvá tegyék, a kormány megvédte az alattvalóit! Bár maga Gyurcsány Ferenc, meg Bajnai Gordon lobbantották lángra az épületet, azért a dicsőséges fülkeforradalom teszi a dolgát, a kétharmad alapos!

A Segítés Városa után így leszünk a Segítés Országa, mindent és mindenkit újraélesztve. Csak előbb az itt élők egy részének még bele kell dögleni a képmutatásba!

Nézzenek végig, kérem, nézzenek végig e díszes kompánián, ott a kizöldülő, megnyesett fa árnyékában, nézzék azokat a szeretetről csicsergő szempárokat, és kérem, olvassák végig még egyszer a sajtóközleményt!

acsád

„Az állam 40 millió forintot biztosít a 2012. március 10-én leégett acsádi Idősek Otthonának befejező munkálataira – jelentette be rendkívüli sajtótájékoztatón Soltész Miklós, szociális és családügyért felelős államtitkár, Harangozó Bertalan kormánymegbízott, Ágh Péter és Kovács Ferenc országgyűlési képviselők, valamint dr. Puskás Tivadar, Szombathely Megyei Jogú város polgármestere, szerdán, Szombathelyen.

– Ott voltam, a katasztrófa napján, tudom, hogy mekkora tragédia ez, éppen ezért mindent megtettem a probléma mielőbbi orvosolásáért. A közelmúltban levelet intéztem Soltész Miklós államtitkár úrhoz, aki ennél jobb hírrel nem is érkezhetett volna Vas megyébe – fogalmazott Ágh Péter vasi országgyűlési képviselő a sajtótájékoztatón.

Harangozó Bertalan kormánymegbízott utalt arra, hogy az intézményt biztosító társaság nem megfelelő helytállása miatt a munkálatok késve kezdődtek el. Az állam először 24 millió forinttal, majd 30 millió forinttal támogatta az acsádi Idősek Otthonának rendbehozatalát, a legutóbbi kormánydöntés pedig 40 millió forintot biztosít a befejező munkálatokra. A tervek szerint a szilvesztert már a régi-új otthonukban tölthetik a lakók.

– Vannak, akik a kamera elé állnak vagy a parlamentben éjszakáznak, de valójában nem akarnak cselekedni és dolgozni. Vannak olyanok is, akik csendben maradnak és megoldják a problémákat. A jelen levő Vas megyei képviselők ilyenek – hangsúlyozta Soltész Miklós államtitkár. Dr. Puskás Tivadar, Szombathely polgármestere hozzátette, ez egy szükséges és jó hír a vasi megyeszékhely számára is, hiszen számos szombathelyi él az otthonban.”

A NÉMASÁG HÉT ÉVE – sorok a halálra vert tanárt felejtőkhöz

Szögi Lajos 1962. március 4. – 2006.október 15.

„2006. október 15-én Szögi Lajos (44) tiszavasvári földrajz-biológia szakos tanár két kisebbik lányával, Emesével (14) és Zsófival (5) a közeli Vámosújfaluba tartott.

szogilajos (1)

Délután fél négykor, Olaszliszkán áthaladva a közlekedési szabályokat betartó tanár autója előtt átszaladt az úttesten egy helyi kislány, Kitti (11); s ennek következtében az út melletti vízelvezető árokba esett. A média többször tévesen tájékoztatta a közvéleményt úgy, hogy a tanár kocsijával a kislányt elsodorta. A valóságnak megfelelően a vizsgálatok ugyanis megállapították, hogy: “a jármű nem ütötte el, a visszapillantó tükörbe sem akadt bele és az autón sodródási nyomok sem maradtak vissza”.

Szögi Lajos megállt, hogy megnézze, nem lett-e baja a gyereknek, de az autóból kiszállni már nem tudott, mert addigra a lány bátyja a kocsihoz rohant, és annak motorháztetejére felugorva, ököllel a szélvédőre ütött, ami betört. Szögi Lajos ekkor megpróbált az autóval elindulni, de nem tudott, mivel ekkora odaért a kislány apja, még fiatalkorú bátyja és további három rokona, akik együttes erővel kirángatták a kocsiból a férfit; majd ütlegelni, rugdosni kezdték. Ez alatt Kitti anyja kicsivel távolabbról – bujtogatva az ütlegelőket – azt kiabálta, hogy „Öljétek meg a magyart, mert meghalt a gyerek!”, holott esése után a lány a házuk udvarára beszaladt, és éppen “balesetének” hírét vett anyjának címezve mondta: “Ne sírjál anya! Élek!”. A későbbi harmad- és negyedrendű vádlottak családjában évekkel korábban történt egy halálos kimenetelű baleset, hasonló körülmények között. E miatti felindulásukkal próbálták az azonos rokoni körbe tartozó (gyanúsított majd terhelt végül elítélt) elkövetők utólag megmagyarázni, hogy emberi mivoltukból kivetkőzve a köztiszteletben álló, és közmegbecsülésnek örvendő többgyermekes családapára és tanárra közel 100 ütést és rúgást mértek.

A legtöbb rúgást a kislány bátyja követte el, egy másik rokon pedig nekifutásból rúgta fejbe Szögi Lajost. Kitti apja az udvarba is beszaladt, ahonnan egy baltát hozott elő, amivel le akarta vágni a földön fekvő, miattuk már súlyosan sérült ember fejét. Szögi Lajos könyörgött, hogy a lányait ne bántsák, a lincselők viszont ezután csak azért is azt ordították a két kislánynak, hogy ha nem fogják be a szájukat, akkor meg fogják erőszakolni őket. Ők ekkor elmenekültek a város közepe felé, és egy szembe jövő asszony autóját megállítva, majd a telefonját elkérve értesítették édesanyjukat és nővérüket.

Mire Sátoraljaújhelyről a mentők megérkeztek, Szögi Lajos már belehalt súlyos fejsérüléseibe. Az elsődleges orvosszakértői vélemény szerint 45 ütés, rúgás érte Szögi Lajost. Az ütések, rúgások netán valamilyen tompa tárgytól származó sérülések túlnyomórészt a fejét és a nyakát találták el; közvetlenül ezek okozták a férfi halálát. A rendőrség három gyanúsítottat vett őrizetbe, köztük a helyi cigány önkormányzat akkortájt megválasztott képviselőjét. Később a gyanúsítottak körét megváltoztatták, bővítették.

Szögi Lajost október 21-én helyezték örök nyugalomra Tiszavasváriban. Temetésén gyászolók több ezres tömege vett részt. A család mély gyászán és a személyes valamint családja barátainak és ismerőseinek megrendülésen túl Szögi Lajos halála és annak szörnyű körülményei az egész országot megrázták.

Hét év telt el azóta. Olaszliszka fogalommá vált, választások idején jó ürügy az ország gondjait a cigányok kiirtásával megoldani kész politikai irányzatok kezében. Emese és Zsófi felnőttek, ahogy Kitti is lassan nagykorúvá válik. A tett helyszíne, az emlékhely olykor nemzetiszín zászlókkal körbelengett oltár, máskor meg vidám purdék gyakorlóhelye… csúzli-lövő versenyek céltáblája.

Szögi Lajos emléke egyre homályosabb, végül is csak egy tanár volt, nem különösebben megbecsült tagja a társadalmunknak… még, ha politikus, focista, vagy pap lett volna, na, de tanár!!! Nem nagy ügy!

Gyermekeit rajongásig szerető… Édesapa! Egy kisember, egy lúzer, aki rosszkor vezette meggypiros Thaliáját, aki rossz felé ment, s mert bajt észlelt, segíteni próbált. Egy egyszerű ember… „Akinek nincs semmije, az annyit is ér” (Lázár János) ember, akikből naponta ezrek vállalnak kockázatot: vagy célba érnek, vagy nem!

Azok ott, a börtönben, napokat számlálva, centit vágva bíznak az örökkévaló eltörlésében. Tehetik. Olykor megadatik a hatalmasságoknak az engesztelő jókedv! Majd csak jön valami jó kis amnesztia! Meg aztán csak egy tanár volt, valami Szögi nevű… Amúgy meg az ügy, mint azóta tudjuk „nemcsak az olaszliszkai, hanem az egész ország romáinak és a cigányság megítélésének árt.”

Egy neves kriminálpszichológus kifejtette, Magyarországon elszabadultak a morális fékek, az emberek nem tudják, mit szabad és mit nem. Sok baleset után az emberek azt tapasztalták, hogy a bíróságok lassan ítélkeztek, az ítéletek pedig számukra elképesztően enyhének tűntek. Az agressziókutató felhívta a figyelmet arra, hogy több közösségen belül létezik a szemet szemért elv, ami most egy szikra hatására kirobban. A kriminálpszichológus szerint ugyanakkor ez egy egyedi eset volt.

„A bűnügyet első fokon a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróságon Czibrik Attila bíró tanácsa tárgyalta. A bíróság elvetette az erős felindulást, mint enyhítő körülményt, és megállapította, hogy a tettesek szándéka az áldozat megölése volt, így a bűncselekmény nem minősíthető halált okozó testi sértésnek. 2009. május 29-én a bíróság valamennyi vádlottat bűnösnek találta különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés illetve felbujtás miatt, és egy tettesre életfogytiglani, öt másikra 15 évi, kettőre pedig (ők fiatalkorúak voltak) 10 évi fegyházbüntetést szabott ki. Az elítéltek fellebbeztek, így az ügy másodfokon a Debreceni Ítélőtáblán folytatódott. A jogerős ítéletet 2009. november 13-án hirdette ki az ítélőtábla, miszerint a nyolc vádlottból hárman életfogytig tartó szabadságvesztést kaptak, hárman 15-15-17 év fegyházbüntetést, ketten pedig 10-10 évet a fiatalkorúak börtönében.

Olaszliszkailincselok

Elsőrendű vádlott: ifj. Horváth Dezső (H. Kitty idősebb bátyja) – első fokon 15 év fegyház – másodfokon súlyosabb büntetés: 17 év fegyház

Másodrendű vádlott: id. Horváth Dezső (H. Kitty apja) – első fokon életfogytig tartó fegyház (min 30 év) – másodfokon életfogytig tartó fegyház

Harmadrendű vádlott: Szarka András – első fokon 15 év fegyház – másodfokon 15 év fegyház

Negyedrendű vádlott: Szarka Gergő (fiatalkorú) – első fokon 10 év fiatalkorúak börtöne – másodfokon 10 év fiatalkorúak börtöne

Ötödrendű vádlott: Id. Horváth Dezsőné (H. Kitty anyja) -első fokon 15 év fegyház – másodfokon 15 év fegyház

Hatodrendű vádlott: Fercsák György – első fokon 15 év fegyház – másodfokon súlyosabb büntetés: életfogytig tartó fegyház

Hetedrendű vádlott: Jónás Gusztáv – első fokon 15 év fegyház – másodfokon súlyosabb büntetés: életfogytig tartó fegyház

Nyolcadrendű vádlott: Horváth Krisztián (fiatalkorú, H. Kitty fiatalabb bátyja) – első fokon 10 év fiatalkorúak börtöne – másodfokon 10 év fiatalkorúak börtöne

Ezután 2010. október 20-án a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság első fokon egyetemlegesen 46 millió forint kártérítés és annak kamatai megfizetésére kötelezte a büntetésüket töltő elkövetőket, ami decemberben jogerőre emelkedett. Az elítéltek nevén azonban ekkor már nem volt értékesíthető vagyontárgy. A magyar Országgyűlés 2010 decemberében Fideszes többségi döntéssel nem vette tárgysorozatba azt a képviselői törvénymódosító javaslatot, hogy különös méltánylást érdemlő esetekben az állam átvállalhassa az elkövetőt terhelő kárenyhítést…”

FID-ESZTELENÜL – Gyönnek, gyönnek, ebből a gyövésből nagy einstand lesz…

„Ez különleges pesti gyerekszó. Mikor valamelyik erősebb fiú golyózni, tollazni vagy szentjánoskenyér-magba – pesti nyelven: boxenlibe – játszani lát magánál gyöngébbet, s a játékot el akarja venni tőle, akkor azt mondja: einstand. Ez a csúf német szó azt jelenti, hogy az erős fiú hadizsákmánynak nyilvánítja a golyót, s aki ellenállni merészel, azzal szemben erőszakot fog használni. Az einstand tehát hadüzenet is. Egyszersmind az ostromállapotnak, az erőszaknak, az ököljognak és a kalózuralomnak rövid, de velős kijelentése.”

Molnár Ferenc szavai ezek, a Pál utcai fiúk kötetből. Ahogy ezek is:

“Hát csak jöttek a Pásztorok, egyre közelebb jöttek, és nézték nagyon a golyókat. Mondom a Kolnaynak: – Te, ezeknek tetszik a mi golyónk – és még a Weisz volt a legokosabb, mert ő mindjárt mondta: – Gyönnek, gyönnek, ebből a gyövésből nagy einstand lesz”

Látszólag persze éppen nem ezek a szavak kellene, hogy eszembe jussanak. Most, két komoly „megvilágosodás” után. Az első attitűd alig egy hete, a második, mely jóval markánsabb, pár napja történt.

Az akol mindkét esetben narancsszínű, elébb egy kábítószer használaton elcsípett politikus ejtette tagságát, no persze csak, hogy ne vetüljön árnyék a pártjára, a minap pedig egy lényegében kegyvesztett párttag küldte be a központba igazolványát. Merthogy elege lett. Mi meg, akik kívül e pántlikás körön, bambán szemlélődünk, csak kapkodunk levegő után!

Lazáry csak úgy, ( tán igazándiból nem is ), átmenetileg engedelmeskedett a kívánatos einstandjának, Debreczeny meg éppen maga idézett elő egy furcsa ön-einstandot, választott hozzá egy jó erős kopertát, aztán fölsürgönyözte a plasztiklapot egyenest a vezérkarhoz!

Mindketten kemények!

Egy árnyékvetülést meggátló és egy kegyvesztett fidesznyik agóniája a velejéig züllött rendszerükben.

Nekem valahogy mindketten ugyanazt jelentik! Akkor is, ha első nekifutásra mindkét esetben felfedezni véltem némi furdalást, lelkiismeretileg… Csak erről az egészről Szolzsenyicin másként vélekedett: „A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret.”

20111024orbanvikt4

Mert persze éljenezhetnénk is, hogy lám-lám, hová nem szorult abból a rengeteg féle tisztességből, meg lám-lám, azért a szunnyadó emberi értékek olykor elő-előbukkannak… De nem szerencsés, ha szimplán beájulunk!

A párhuzamosan futó történeteknek mégiscsak volt egy szakasza, történetesen mostanáig, mely tökéletesen kimeríti a cinkosság fogalmát!

“Nekem senki se mondja, hogy nem vagyok kemény, Babettával járok, anyámmal lakom, macskát tartok, nekem senki se mondja, hogy nem vagyok kemény”

Csoki örökérvényű mondatai járnak a fejemben! Tűnődöm, mi volna velem, ha szombatonként meccsre, vasárnap délelőtt meg templomba igyekeznék? Ugye, milyen kemény volnék akkor én is!? Talán másképp látnám a tegnapi „nyócegyet”, meg a minapi megerősítést a püspök részéről; Ferenc jön és kész! Mert bár az ország háromnegyede filléres gondokkal küszködik, a foci, meg a pápa tutira aktuális! Beleillik a nemzeti kormányunk országimázsába.

Nem vagyok sem focidrukker, sem katolikus. (Elvárják, hogy örüljek!)

Meg bolond sem, hogy még mindig elhihessem, ha néhányan a lelkiismeretükre hivatkoznak, amikor nagy a gáz! Mert semmi nem változik! (Elvárják, hogy örüljek!)

Stadionok épülnek holnap és holnapután, mert nyilván akad pár tucat megszállott focirajongó e kies hazában. Aztán majd Ferenc lázban úszik mindenki, bár csak az ország harmada katolikus! Meg lesznek még néhányan, akik megtévesztésül hátat fordítanak Orbán Viktornak, kik örökre, kik meg csak kis időre! Hogy ne vetüljön árnyék! Bla-bla-bla!

De szép is volna egy kevés őszinteség, mondjuk egy valódi igazmondó szájából, aki nem számításból, nem bosszúból, csak úgy, ahogy illik, elénk állna, hogy azt mondja:

Elkúrtuk. Nem kicsit. Nagyon!

GYŐZELMI MÁMOR – Orbán Viktor barátja megvédte magát!

Magyarország megvédi magát, ahogy Azerbajdzsán is megvédte magát. Ott Ilham Aliyev, itt meg a jóságos Orbán Viktor bácsi, a baltás Ramil Safarovot szabadon engedő jóbarát!

AZERBAIJAN-POLITICS-VOTE-ALIYEV

“Az exit-poll felmérések szerint harmadszor is Azerbajdzsán elnökévé választották Ilham Aliyevet. A volt szovjet köztársaságban szerdán tartották az elnökválasztást, és a hivatalban lévő államfő a felmérések szerint a szavazatok 83,9 százalékát kapta. Az ellenzék jelöltje, Jamil Hasanli történész a voksok 8,2 százalékát kapta.” (MTI)

Tehát: “A magyar kormány kedves barátja, Ilham Aliyev szerdán 83,9 százalékos győzelemmel megnyerte a választást,  és ezzel megint ő lett az azeri diktatúra elnöke.

290070_10151060876881093_1251991110_o

529540_10151060876761093_91389487_n

Azt eleve kevesen feltételezték, hogy szabad választások lesznek majd az országban, Alijev nem nagyon tűr meg más sajtót az országában a hozzá hű állami médiáén kívül, újságírókat tartóztat le, ellenzékieket üldöztet, és számos jelentés érkezett a szólásszabadság korlátozásáról is. De azért a külföldi megfigyelők azt sejtették, hogy a látszatra adva legalább meg fogják rendezni a választásokat.

458519_10151060877351093_68131852_o

Mindezt meg is próbálták, de az azeri választási bizottság valamiért egy nappal korábban közölte a végeredményt, mint hogy a választásokat egyáltalán megtartották volna.

323292_10151060877536093_1286989861_o

Azon az okostelefonokrara készült applikáción keresztül, amit maga a választási bizottság üzemeltetett, küldték ki a feldolgozott eredményeket. Ezek szerint Aliyev 76,84 százalékos eredménnyel győzött.

288380_10151060964201093_772503952_o

287771_10151060963971093_1257477177_o

287703_10151060964536093_450612296_o

Az adatokat gyorsan visszavonták, a hivatalos magyarázat szerint véletlenül a legutóbbi, 2008-as információkat küldték ki újra a rendszerben. Ez csak azért nehezen hihető egy picit, mert a kiszivárgott eredmények az idén induló jelöltekről szóltak.

Másnap pedig természetesen megrendezték a választásokat, amin Aliyev az eredetileg kiszivárgott eredményekhez képest is fényes győzelmet aratott. (via Washington Post / 444.hu)

Ramil_Safarov_310812_005

Ramil Safarov állítólag nekilátott, hogy lefordítsa Móricz Zsigmond regényét, mely a “Rokonok” címet viseli.

Ramil Safarov, az örmény katonatársát baltával megölő azeri katona jobban teljesít…

Ahogy Orbán Viktor nevű barátja, majd ő is megvédi magát!

Protesters burn Hungarian national flag during rally outside Hungarian consulate in Yerevan

Nehézségei nem lesznek.

Legfeljebb elbaltázza!