NE LÁJKOLJ FORRADALMÁRT – elkésett gólpassz a békemenet statisztáihoz

Gondoltam szólok, – talán még időben – sem én, sem a hozzám hasonlóak nincsenek fent! Amit posztolhatnék, se nem a teljesítményem öntömjénezéséről, sem arról nem szólhatna, miként ütök vissza, ha kell! Magamat meg végképp nem nevezném…Magyarországnak!

Valamikor, ott a kóterban másként volt ezzel a ti vezéretek! Míg a buborék a pohár tetejére ért, kigondolt és elmondott egy mondatot, hallgattuk, hallgattam, de valahogy nem kellett kételkednem benne. Mert pontosan olyan volt, mint egy forradalmár! Mostanra egy szavát sem hiszem, ráadásul egyre összefüggéstelenebbek a hazugságai. Már nem fontos, hogy figyeljenek rá: akik körülötte állnak csak megköszönni és felerősíteni tudják a neten négyszemközt súgott mondatokat.

x23a

Orbán Viktor

A mi gondolatváltásaink akkoriban még szóban működtek. Az enyémek ma is! Gondoltam, szólok neki, de ő már csak ott, fent elérhető… ha egyáltalán még ő az a valaki, aki működteti párbeszédjeinek felületét!

Gondoltam szólok, elmondom, hogy volt vele egy közös ismerősünk, a barátom, akit sikerült neki egész jól felhasználni, még 2002-ben, azon a bizonyos október 23-án! A mi közös ismerősünk, a barátom elmondta, – megtanított arra -, hogy a szabadságharcosok szeme olykor könnyes. Többnyire akkor, ha a fájdalom legyőzhetetlen! Megtanított, mennyivel fáj jobban a társnak hitt ember árulása, mint az ellenfél támadása. És főleg arra tanított, hogy legyen erőm kételkedni a közös ellenség fóbiájában!

x23b

A szabadságharcos, a Corvin főparancsnoka, Pongrátz Gergely éppen nyolc esztendeje halott. Ha élne sem volna facebook profilja, sem megosztásai, amint a lángoló orosz katonák kitántorognak a megbénított harckocsiból, vagy Maléter beszorul tankjával a Kilián kapujába! Nem próbálná saját hőstetteit képekkel igazolni, amint ölében elvérzik Falábú Jancsi a repeszránát ütötte sebből, vagy amint testvéreivel a Corvin mögötti benzinkútról üzemanyagot cipelnek a molotov koktélokhoz! Sem baráttal, barátnővel, sem gitárral a nyakában…De tudná, miért tanít az elfelejthetetlen mondatra: a haza nem eladó! Amit elmondhatok, tőle tudom, helyette szólok!

Gondoltam, elmondom, hogy az összetartozás legfőbb ellensége a kirekesztés! Tudták ezt 1956 hősei, de nem tudják 2006 cinikus kiforgatói, akik akkor és ma is bátran címkéznek élőt és persze a védekezésképtelen elmúltat. Pedig éppen nekik kellene tudni, hogy a halott katona nem ellenség. Aki pedig meg sem érhette 2006-ot, az végképp nem az! Nem elég minduntalan hivatkozni, nem elég felemlegetni a forradalmat és a levert szabadságharcot! Nem elég gyáván beférkőzni mások mögé, aztán hivatkozni, sosemvolt pillanatokra, mondatokra! Mert a közösség ereje a kimondott szavakban van. Szavakban, amelyekre válaszolhatsz, válaszolhatok!

Gondoltam, szólok, a békemenet – valakik ellen -, a leggyávább tett! A legnagyobb hazugság éppen azokkal szemben, akik odasereglenek. Tölteléknek! Mennek majd vonattal, busszal, ételcsomagokkal, meg persze ajándékokkal a szatyrokban, és lépnek, tátognak, tapsolnak a vezérnek, ha kell, éppen úgy, ahogy azt instruktoraik betanították! Ott lenni többet jelent majd, mint egykor a búcsúcédulák, csak éppen üdvözülni felejthetnek el, mind, az 57-ben bemocskolt tér üdvrivalgói!

Hole_in_flag_-_Budapest_1956

A Corvin 1956-ban

Hét év nem volt elég az igazsághoz, négy év nem volt elég az ígért felelősségre vonásokhoz! De elég volt az országban élő emberek teljes szétforgácsolásához! Mert nyilvánvaló hazugság a hét évvel korábbi állapot és a hozzárendelt felelősség, mert a hatalom mindenáron való megszerzése nemhogy forradalmi tett lett volna, de szégyen, mára Európa szégyene! Európáé, amitől, akiktől nem kell félni, főleg nem megvédeni a magyarokat…

Persze, akadnak ma is, akikhez nem vihetünk stafétát. Neki csak gólpassz kell, aztán, ha nem sikerül, jöhet az éktelen káromkodás, a szitkok, a bűnbakkeresés. Meg a végeláthatatlan ünneplések, átadások, avatások, a meghatódottságból ocsúdni sem képes plebs átverése, megnyomorítása.

A mindennap, minden órában sulykolt hallelúják, a keresztényi álruhába burkolt gaztettek, az ország elsimicskásítása!

Gondoltam szólok, – talán még időben – sem én, sem a hozzám hasonlóak nincsenek fent! Amit posztolhatnék, se nem a teljesítményem öntömjénezéséről, sem arról nem szólhatna, miként ütök vissza, ha kell.

„Mert az én felfogásom más, a mi indíttatásunk és származásunk e mogorva önzésen túlmutat! Bár ismerjük az alsó utca béliek mentalitását, már kölyökként is inkább elkerültük őket, mintsem tetéztük volna a bajt… Mert velük sosem volt érdemes ujjat húzni. A mi utcánk, az egyenes utca, ahol az emberek egyenes derékkal érkeznek. Az volt mindig, az lesz holnap is.”

x23d

Pongrátz Ödön szabadságharcos

Október 23-án a csendes szavú forradalmárra is emlékezem. Magamban, ahogy ő tanított. Ünneplek majd. Lángot gyújtok valakikért, de nem valakik ellen. November negyedikéig hallatom ezt a csöndet… Halottak napján és Mindenszentekkor neveiket végigolvasom, felidézem arcukat, mozdulataikat…aztán tudomásul veszem a visszafordíthatatlant: beengedem a kapukon a túlerővel érkező telet.

Mert megadatott az a tudás, a bizonyság, ami a tavaszról, a rügyfakadásról, a megújulás képességéről szól. Ami nem a facebookon, meg nem is más hazugság-falakon virít, de ott lapul, mélyen az emberi szívekben!