HALOTTAINK EMLÉKEZETE – I. Az elmúlás virágai

Egy több mint háromezer éves kínai legenda szerint a ma Japánhoz tartozó Szitakötő szigeten egykor egy olyan egyedülálló gyógynövény termett, amely fiatalító hatású volt, persze, csak, ha gyönyörű ifjú leányok és fiúk szedték le… Sokan a növény felkeresésére indultak, s bár sok kalandot átéltek, a fiatalító gyógynövényt soha nem lelhették meg. Helyette megtalálták az aranyvirágot, amivel kereskedni kezdtek. Kínában az ősz jelképe, de az idős kor erényét is neki ajánlják. A 9. hónap 9. napjának ünnepén már a Han-korban aranyvirág-bort ittak. Azt tartották, hogy aki aranyvirág-bort iszik, hosszú életű lesz a földön…

SONY DSC

Felénk legkorábban margitvirágként jegyezték, mely egyfelől a margarétafélékhez való rokonságára utal, másfelől a kertművészet jelentősnek tartotta a vele való gondoskodást: „Ha azt akarjuk, hogy szép nagy virágot hozzon a margitvirág, akkor Margit napkor (Június 10) kell visszatörni a szárukat. Amikor bimbókat hoz, a kicsi mellékbimbókat le kell csípni, és csak egy bimbót kell hagyni egy-egy szár végén. Ilyenkor szép, nagy virágot hoz a margitvirág, míg ha ezt nem csináljuk, akkor sok apró virága lesz.”

SONY DSC

Október vége felé járva e virágról, a krizantémról az elmúlás, a közelgő Mindenszentek és a Halottak napja jut az eszünkbe. Nagymamánk, édesanyánk, aki reszkető kézzel törte le a legnagyszerűbb virágokat, hogy öregapánk sírján pompázhasson…

Az elmúlás virága az aranyvirág, mondhat bárki bármit, amikor megjelennek a virágárusok standjain a margitvirágok, egy kicsit mindannyian összébb húzzuk kabátunk hajtókáját, s szelíden hallgatunk.

SONY DSC

Kevesen tudják, de a krizantémot gyógynövényként is számon tartják. „Állítólag megőrzi az erőt, és úgy tartják, hosszú életet biztosít. A krizantém virága gyulladáscsökkentő, vérnyomáscsökkentő hatású. Emésztési problémák ellen is hatásos. A sárga krizantém virág a leghatékonyabb lázas állapot, meghűlés, fejfájás kezelésére. A meleg időjárás okozta kellemetlenségek ellen is használható. A szirmok enyhén fanyar ízük miatt kiváló salátaízesítők.

A tradicionális távol-keleti gyógyítás szerint a krizantém virág a máj és a tüdő meridiánjaira hat. A belőle főzött tea belsőleg fogyasztva ragyogóvá teszi a szemet, javítja a látást, méregtelenít, csökkenti a vérnyomást, hűtő, altató hatással rendelkezik. Használható hőhullám esetén, májgyengeség okozta szédülésre, számítógép okozta szemfájdalom és látászavar jelentkezésekor. Külső alkalmazásban szemöblítőként kötőhártya-gyulladás, szemduzzanat esetén hatásos.”

SONY DSC

A krizantém nem randevú-virág, nem névnapok, születésnapok ajándéka, de az eljövő és a bandukoló elmúlás feledhetetlen szimbóluma. Az évek múlásával egyre gyakoribb vendég, színpompás virágzata, megidézi és felemlegeti a régmúltat, lehet szeretni, vagy akár gyűlölni is – a krizantém, a margitvirág örök.

SONY DSC

Dolgos ember a kertész, aki fóliasátrában hosszú hónapokon át nevelgeti e nemes virágokat, hogy aztán a hó végi, gyertyafényes ünnepen, megannyi síron vigyázhassa a krizantém a holtak nyugalmát. Az egyházasrádóci kertész, őstermelő és alkalmasint piaci kofa, Poór László fóliasátraiban valódi krizantém erdő honol, a jó gazda szeretettel, gondoskodással vigyázza növényeinek virulását.

SONY DSC

SONY DSC

SONY DSC

SONY DSC

Christina fotóit nézve leginkább azt mondhatnánk, az ember e nemes virágok ölelésében éli meg a gondoskodás valódi boldogságát! Pedig mindez „csak” mesterség, amit ez az ember az édesanyjától tanult, gazdáktól lesett el, s vállal a legnagyobb alázattal. Ilyenkor, október végén…

HALOTTAK NAPJÁN

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
— Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón…
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!…
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk —
— Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!…

(Ady Endre)