H mint HÁZTÁJI HŐS – aki a téli időszámítást is elhozta közénk

Az éjszaka csoda történt! Úgy tűnt, nem álmodtunk, a Kossuth is bemondta, hogy kaptunk egy órát! Kapni pedig újabban tőle szoktunk! A szembe szomszéd már hajnal óta a kapuban toporog, mindenkivel megosztja a jó hírt! Mert azért egy óra az egy óra! Nem kis idő! Lesz mire használni, nem csak ma, hanem minden nap, akár április 6-ig… Egy teljes óra, mivel a vekkereket, a faliórákat a karórát, de még a telefonokat is rendre visszaállítottuk – ennyi a nyereségünk! Rezsicsökkentés! Mi más!

És mondhat bárki, bármit, – véli a nagy tudású szomszéd -, ez a mi nyereségünk, ez az óra nyilvánvalóan az ő érdeme! Tőle kaptuk! Ezt is! A parkerdő, meg a meccs után ez még belefért! A rosszindulatú pletykák éveken át arról szóltak, hogy ő volna a Viktor táskacipelője, de lám, mára egyértelművé vált, hogy neki van Viktorja, meg Vas megyéje, meg Szombathelye is, ahová hamarosan az ő nyócvanhatosán andalgunk, egyenest az ő mese-stadionjába!

„Őáltala, Ővele és Őbenne!”

qqq

Ne legyenek kétségeik, ez a jövő is elkezdődött, – az övé! -, s még hol vannak a rügyező fák! Csak az ötletek és az álmok el ne fogyjanak!

November elseje mindjárt Mindenszentek! Az egyértelműen neki köszönhető, jó lesz, ha Szombathelyre látogat, beszédet mondhat, ünnepelhet. Ahogy ő nyiszál nemzetiszín szalagot, úgy senki!

Ötödikén nálunk ünnepelhetné Salvador Függetlenségi Napját, november 6. Nemzetközi nap a környezet, háború és fegyveres konfliktus során történő kifosztásának megelőzéséért – itt a helye! A kifosztás megelőzése az ő asztala! Persze közben rendületlenül harcolhatna a rezsicsökkentésért, ahogy ezt az ő Viktorja is teszi!

Hetedikén a NOSZF emlékére is leruccanhatna, persze csak úgy beidegződésből, mint egykor… s, ha már hazaballagna, mindjárt maradhatna a Nemzetközi ifjúsági világnap alkalmából! Elvégre évek óta fiatal és persze demokrata! Egy beszédet megérne az is! November 13-án a Diabéteszesek Klubját avathatná a cukorbetegek világnapján, 16-án pedig lehetne csapni egy jó kis Tolerancia napi avatási ünnepséget, persze csakis a szippantós pajtás társaságában… Másnap a dohányzás elleni napon ünnepélyesen felavathatná a 16. Nemzeti Dohányboltot a Szelestey utcában, mely lassan átkeresztelhető Marlboro Streetre…  25-én a magyar labdarúgás napján felavathatna még néhány addig kikandikáló fűszálat a hali pályán, közvetlenül a beigért buldózerek előtt… aztán november utolsó péntekjén, a Nemzetközi Ne vásárolj semmit napon tobzódhatna igazán! Íme városunk szülötte átadja, felavatja, megünnepli a nagy semmit, mindenki örömére! Mondjuk egy kis újraélesztéssel a haverok társaságában, babukkal!

Ez még csak a november! December ennél is szebb lehet, ha a gyedmaróz helyett is ő érkezik majd rénszarvas szánon, ha a jászolban őt bámulják majd a juhok, szamarak, meg persze a barmok…ahogy kell! Ő persze avatna, átadna, ünnepelne…

– Csak tudnám, hogy bírja ez a szegény ember, ezt a rettentő strapát? Mi lesz, ha egyszer rádöbben, hogy minden igyekezete hiábavaló? – kérdi a szembe szomszéd.

– Mert egyszer volt már ez így, ha tetszenek még emlékezni…