ADVENTI GYANAKVÁS – nyomor, gyakorlat és video a gyertyák mellé

“Kezelhetetlen lett a családok nyomora.”

A mondat nem Dickenstől való, nem valamelyik “fejlődő ország” helyzetének rövid sommázata, és sajnos nem is a világ egy tőlünk távol eső szegletének korrajza. Magyarország, tehát a hazánk az a hely, ahol már komoly problémát jelent a mélyszegénység milliónyi riasztó megnyilvánulása, ahol kezelhetetlen lett a családok nyomora.

poor-kids

A szigetszentmiklósi brutális gyermekbántalmazás kapcsán felkeresett Magyar Családsegítő- és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének elnöke állapította meg a kialakult helyzetről, hogy kezelhetetlen a nyomorunk, hogy védhetetlen a családok és gyermekek egyes csoportjainak helyzete Magyarországon!

A szigetszentmiklósi brutális gyermekbántalmazás kapcsán, melyben gyermekeikkel emberi ésszel felfoghatatlan borzalmakat műveltek a szüleik; kiskoruk óta kínozva, arra tanították őket, hogy csótányokat fogjanak, majd azokat egyék meg, eltiltották őket a legalapvetőbb emberi normáktól, a közös étkezésektől, tisztálkodástól, majd a gyermekeket rendszeresen félholtra verve, a társaságukban végignézetett pornófilmek jeleneteiben látottakat, rajtuk próbálták ki…

A szakemberek szerint az utolsó néhány év alatt embertelenné növekedett nyomor vezetett idáig. Szerintük legtöbben a kilátástalan szegénység miatt fordulnak ki magukból, a szülők közül így egyre többen válnak nevelésre alkalmatlanná.

Olvasom mindezt, közben a rádióban pontos időjelzés után híreket mondanak. Megállás nélkül dübörög a jobban teljesítés, meg a rezsicsökkentés kampánya, miközben az ország fele bűnözővé silányul a kilátástalanság, a nyomor miatt. A retorzióktól való rettegés, a mindenütt jelen lévő megfélemlítés és az egyre különlegesebb megalázások által elállatiasodó hordák már nem csak önveszélyesek!

Miután a társadalom tűrőképessége elveszett, jönnek a leszámolások, s mint valami rossz horrorfilmben, a gyengék és elesettek likvidálása után a néhai társak, a mai ellenségek kivéreztetése következik. Az ellenfelek nélküli élet, a túlélésért vívott küzdelem korát éljük. A mindenkinél jobb és okosabb vezető, az őt körülvevő cinkosaival lehetetlenné teszi a “szabadon választás” élményének megélését, így válnak családok ezrei éhes hordává, mely világban többé nem bűn az erőszak, a természetes halál pedig legendává porlad.

Tél van. A Kárpát-medence földrajzi területén tradicionálisan a leghidegebb, legcsapadékosabb évszak. A doktorPintér belügyminiszter és katasztrófavédő doktorBakondi pajtása gyakorlatot tart!

20130320-bakondi-gyorgy-az-orszagos-katasztrofavedelmi6

Mondják, majd később bevonják doktorHende honvédő bajtársat is, Vas megye és Szombathely mindent átadó és felavató jollyjoker-ét, de előbb éles helyzetet modellezve kipróbálták a tutit!

Huszonöt centi hó, minusz 25 fok hideg, és a technika minden vész ellenére teljesít! Nem jöhet újabb malőr, nem lesz több húsvéti hó!

Mindenki megkapja a maga sms-ét, az utakat prímán bekamerázták, sőt, a több tízmilliós befektetés révén a legfantasztikusabb fegyvert is bevetik! Facebook oldalt kapott a következő hóvihar, melyet a jobban teljesítők e világszínvonalú eszköz használatával simán legyőznek! Az ország rendjéért felelős emberek lám, kipipálják a dolgokat, megszabadulnak és megszabadítanak a leselkedő veszélytől! Ahogy a fenevaddá változott hordáktól is nyilván majd képesek lesznek megszabadítani a nyugalomban élni akarókat. Elintézik, lerendezik majd a nyomorban élőket. Az előző Orbán kormány az országimázs építésbe pumpált, ma a nyomort bűnként kezelő, kétharmadtól felhatalmazást vízionáló, mutyizó haverok zsebéből kandikáló milliárdok irányítanak. Mert övék az igaznak hazudott hatalom, minden, amit csak nemzeti jelzővel illethetnek! Övék ez a stadionoktól körbeölelt kicsi ország, az idétlen ésszerűtlenséggel, vakablakos dohánykunyhókkal körbeépített puszta, ahol a magukat nem hagyók kultúrája gyarapszik… csak az!

Mindeközben a közszférában dolgozó nők, lestrapált ruháikban, smink nélkül, fodrászt és fogorvost évek óta messze elkerülve, videot készítettek a vezérnek. Amolyan korképet a szeretet ünnepe előtt négy héttel. A rövidke videoüzetetben megszólaló nők, asszonyok, édesanyák és nagymamák vázolnak, emlékeztetnek és kérnek, szelíd egyszerűséggel, mintha bizony nem a kötelesség elé kellene utat kotorniuk! Emlékeztetnek és kérnek a hetven ezer forinton túli világtól, amit, lehet, éppen ők tartanak még egyben a szorgalmas, de annál értelmetlenebb odaadásukkal.

Közszféra

http://indavideo.hu/video/A_kozszolgalatban_dolgozo_nok_uzenete_Magyarorszag_Miniszterelnokehez

Közszolgák, napszámosok ők, a néhai biztonságból a mindennapi bizonytalanságba zuhantak. Irodisták, akta kukacok, mellékszereplők, akik a hátukon cipelik a rettenet hatalmának államát!

Elérkezünk az esztendő utolsó hónapjához. Emlékezetünk legszegényebb adventjéhez, mely elvezet a legcsendesebb és leghiábavalóbb karácsonyhoz. Ahol a jászolban felsíróért titokban kell majd örvendezni, és  gyanakvóan tekinteni a pásztorokra, meg a háromkirályokra…!

MEZTELEN EMBER A BLAHÁN – a megváltás nem kötelesség

q1

Kiugrott, vagy kiesett egy ruhátlan férfi egy fővárosi szálloda ablakából a forgalmas úttestre, ahol a járókelők fotózkodó tömege – egy embert kivéve – tétlenül szemlélte a haláltusáját.  Ha leegyszerűsítjük a dolgot, ennyi történt! Mentők, rendőrség, helyszínelés következett, majd a holttest eltakarítása. Jókora vödör víz a vértócsa eltűntetésére… jópár homályos, kitakart, vagy éppen mindent  mutatni akaró kép a közösségi oldalakon, aztán, azóta több írás a világhálón a töketlenségről, az érzéketlenségről, no meg az egyetlenről, aki stabil oldalfekvésbe fordította az aszfalton még hörgő embert. Merthogy a szíve még dobogott. Néhány idióta mondat még megjelent a haldoklásról, a “szörnyethalásról”, következhet a kép-cserebere a szemtanúk körében, hogy mindenféle divat és persze a bulvár jóllakhasson.

Hankiss Elemér három évtizede szinte ugyanott végezte el a kísérletet,  mely az akkori társadalom anti-szolidáris viselkedésére kívánta felhívni a figyelmet. A történet akkor is roppant egyszerű volt. A pesti Belváros forgalmas utcájában egy kukát állítottak az úttest közepére, azzal a céllal, hogy videokamerával rögzíthessék, milyen megnyilvánulásokat vált ki a közlekedőkből az úttestre helyezett akadály. Az történt, amit vártak. Pillanatokon belül hosszú kocsisor alakult ki, az autók sofőrjei mérgesen araszoltak, majd morogva, káromkodva kerülgették az akadályt. Vagy tíz percnek kellett eltelni, hogy egy autós, túljutva az akadályon, megálljon, és bár az ő haladását már nem befolyásolja a felszabadító mozdulat, a hulladékgyűjtőt az úttest szélére húzza… nem fotózták, nem lett híres, mert akkor még sem internet, sem digitális fényképezők, sem mobiltelefonok nem léteztek! Hankiss Elemér megállapításait azóta tanítják, lecke lett az egyetemen az egy ember története, aki valami olyat tett, amiből neki már semmi haszna nem származott.

Ahogy akkor, harminc éve, úgy most sem történt szinte semmi. Mondhatnánk, szóra sem érdemes, csak annyi történt, ami mindennapos; haláleset, tragikus hirtelenség, vélhetően öngyilkosság kusza háttérrel, némi közlekedési káosz, sün alakzat rendőrségi autókból, végül egy jókora folt az aszfalton, meg krétanyomok, a szakértők ábrái szerteszét…

Napok óta tart a hacacáré, hogy az az egy miért volt egy! Hogy amit tett, hogy odaszaladt, – nem parázott, mint a szabadnapos rendőr a Hummer gázolta bajtárs láttán, pisztolyával hadonászva -, hogy nem firtatta, van-e értelme a segítő szándékának, csak próbálta életben tartani a  menthetetlen áldozatot.

q2

Megadni neki azt, ami a legeslegelső kötelességünk. Akkor is, ha a látvány, a haldokló emberi roncs irtózatos volt, a bámészkodó és fotózó csürhe visszataszító, tette, amit elsősorban az ösztönei diktáltak. Amiről manapság már nem csak szimplán megfeledkezünk! Mondhat bárki bármit, ma nem természetes a segítés, nem öröklődik a szolidaritás egykorvolt érzése, nincs mit várni senkitől, ha baj van! És a segítség nyújtás önzetlen érzése, ahogy mostanság képzelik, még csak nem is oktatható!

(Ezek után nem lehet kétséges, ha úgy véljük, a megváltás sem kötelesség. Csak a Megváltó gondolja úgy. Tudják, ő is az egy!)

Az egészben az a legszomorúbb, hogy nem “valaki másokról”, hanem magunkról kell mindezt megállapítanunk! Hogy belőlünk veszett ki valami, végérvényesen. Már nem rémlenek a hagyományok, nincs örökölt lélek, a magyar ember vált ilyenné, cáfolhat bárki, bármivel, reménykedve a következő választások sikerében…

q3

A segítés magánügy. Tenni másért, akkor is, ha nem tud kérni, úgy adni, hogy közben nem várni viszonzást, csak elégedetten szemlélni, amint kiárad a jó… a kevesek öröme ez, éppen nem azoké, akik viszonzásul háláról spekulálnak! A keveseké, akiknek még élmény az összetartozás, a kettétörhető karéj kenyér. Akik az aszfalton haláltusát vívóhoz a mindenáron való segítés szándékával lépnek, akik eltávolítják az akadályt mások útjából… mondják, ma már nincs ilyen!

A gyerkőcök előbb superman-nek, vagy éppen pókembernek gondolnák, s ha látták a Hihetetlen családot, már tudni vélhetik, mennyire nem kifizetődő mások segítése, a másikról való gondoskodás! Mert az élmények már nem apáról fiúra öröklődnek, s a néhai Isten, ma szimpla földön túli hős, bárkit legyőzni képes sztár, divatos ruhákban csillogó, vagy éppen kihívóan pucér celeb! Ők a jövő generációinak példaképei! Akiknek szülei már nem tudtak mit kezdeni egy kukával, és akik ma leblokkoltak egy haldokló láttán! Ők, akik interaktív játékaik során medencényi vérben fürdenek, filmélményeik a haldokló világból valók, már csak fotózni képesek az iszonyatot, majd megosztani, továbbadni az infantilizmus közösségi oldalain!

Jön a tél. Az életképtelenné vált milliók rácsodálkozhatnak a hóra, áradásokra. A hideg egyetlen gombnyomásra legyőzhető, az étel elejtve, feldolgozva, félig kész állapotban vár a mikrókra, a fájdalomra ott a gyógyszer, s a szomszéd sarokig elvisz az autó…

Mit akarunk mi ezzel a földön fekvő haldoklóval, meg az ő egyetlen segítőjével?

REZESOVACSÖKKENTÉS – az új megváltó elintézi…

Sándor György humoralista örökbecsű mondatai jutottak eszembe, amikor izgatottan figyeltem az ítélethirdetést, bizonyos Eva Rezesova ügyében.

Hat év fogházra ítélték a halálos balesetet okozó szlová

MIÉRT GÖRBE A BANÁN? – miért, görbe?

A kiváló író, humorista azt kívánta érzékeltetni e jeles mondatával, hogy olykor csak a hangsúly tesz különbséget gazdag és szegény között, no meg a mentalitás persze. Mert akadnak képletek, amik természetes, mondhatni bagatell dolognak tűnnek a biztos holnap tükrében, ugyanakkor érthetetlenek, ha a máért és holnapért való permanens aggódás a múlt romjaira épül.

Amikor jó szándéktól vezérelve megpróbálok felvázolni egy napokon belül meglehetősen fázóssá váló történetet, sietve kell hát szabódnom a mélyen tisztelt gazdagok előtt, mert okfejtésem alapvetően a szegény oldalról tudósít! Indokom egyszerű: fogalmam sincs, milyen gazdagnak lenni, megtakarításokkal, javaimmal gazdálkodva élni a mindennapokat, és tervezni, legalább holnaputánig! A hozzám hasonlóak elenyésző számban, talán, ha nyolc millióan lézengenek e kies hazában…

Tulajdon nélkül, tehát felelősséggel vigyázva a semmire, a minap a faluban kötelességét végző leolvasó ember után szaladtam, hogy szerény bérleményem fogyasztásmérőinek adatait megoszthassam a szolgáltatóval. Mert nekem meg ez a kötelességem – gondoltam, ha éppen munkám okán nem tartózkodtam odahaza, a minapi eljövetelekor. Kötelességem, tehát a büntetéstől való félelmem! Végigmértük egymást, rövid diskurzussal örvendtük a hasonszőrűséget, aztán az “alaptörvény szellemében” megvitattuk a rezsicsökkentés rám mért előnyeit, azt a mintegy havi kettőszáz forintot, ami ugye a zsebemben marad. Merthogy annyi az egész!

Ahogy a magyar népmese mondja: aki nem hiszi, járjon utána!

Az illetővel elbeszélgettünk a becsapott, felheccelt öregekről, akik esténként még imáikba is belefoglalják az új megváltó szerepében tetszelgő vezetőt, aki mintha a sajátját osztaná, mint valami mannát hinti szép ígéretét, amit leginkább rezsicsökkentésnek nevez. Rezsicsökkentésnek, a jobban teljesítő ország üdvtörténeteként, melyet meg kell és meg tudunk védeni – vagyis tavasszal gondolkodás nélkül választjuk újra a fülkeforradalom hőseit!

A dologról szinte mindenki tud, úgy intézik, hogy a vízcsapokból is ez folyhasson. Csak ez! Csak éppen a dolog, a rezsicsökkentés magyarázata marad kicsit olyan, mint egykor a dedóban: miért? mert bőr az egér! de miért? mer csak! és miért mert csak? mert azért! Szóval, a dolog, a rezsicsökkentés ajándék, adomány, jutalom, ráadás, nyilván a tehetősek ajándéka a nyomorult nyolcmilliónak. Minden képzeletet felülmúló népmesei fordulat, ahol a jóságos király, meg a pereputtya megprezentálja a szegény szolgalegényt. Aki szegény alig-alig veszi észre, hogy már nem is napszámos, zsellér, cseléd, de leginkább csicskás!

A rezsicsökkentés a jövő tavaszi országgyűlési választások ünnepelt csicskáztatása.

Nem becsapás, jóval több annál! Szemfényvesztés, a káprázat maga, a “cirkuszt kenyeret” konca, a legkiválóbb marketingköntösben! Amit ráadásul megvédet önmagunkért a nagy rezsicsökkentő. S hogy ne harcoljunk mindegyre az ismeretlen ellenséggel, kiderül, hogy a mi ellenségünk, a nagy rezsinövelő nem más, mint az őt már két alkalommal simán legyőzni képes szemkilövető, multimilliárdos, tehát gazdag (gaz)ember.

A rezsicsökkentő hatalmasság pedig  nyilván szintén nagyon szegény, mint mi mindannyian! Közülünk való, gumicsizmás, hátizsákos, szotyizabáló fociőrült, aki ráadásul tisztességes, nyilvánvalóan, mert keresztény!!! És éppen ez az, amitől a sokaság megtébolyodik! Mert ha nem gazdag, akkor miből adja az ajándékot, az ingyen kegyelmet, mint ahogy, amúgy rendesen, a megváltóknál szokás? Csak nem máshonnan veszi el, amit elenged, amivel csökkenti azt, amit mindmáig megfizettetett? S, ha mindmáig megfizettette, most hol az a rengeteg pénz, amiről mostantól lemond?

Ebből is látszik, ma milyen nehéz dolga van a megváltónak!

Meg a szegény embernek, aki hálára született, alázatra, meg persze töprengésre, hogy vajon az élet kinek jár, kinek jut, megvásárolható-e, és, ha igen, akkor mi is valójában az élet? Mert, ha az élet a szabadság, akkor a szabadságvesztés nyilván kifejezhető értékben!

varholikova-rezesova1

Ez az a pont, amikor a szegény ember megtorpan és félni kezd! Rettenetesen! Mert látja, amint ma Magyarországon a milliárdosnő kezéről leoldják a bilincset és négy ember kegyetlen halálának okozójaként átballag egy havi több száz ezer forintot kóstáló luxuslakásba! Ahol a közelmúlt szüksége után eltöprenghet, miért görbe a banán!

o_varholikova-mreze5

Ahogy a szegények, úgy szimpla nyolcmillióan a csodára ámulva ismételhetik: Miért? Görbe? Hogy vajon van-e még igazság, meg főleg igazságszolgáltatás… amiben az is hihet, aki nem gazdag!

Egy régi keleti adoma szerint, aki kérdez, hülyének nézik, aki nem kérdez, hülye marad! Tessék mondani, egy idegen országban, ha valaki álmában baltával megöl egy másikat, hogy lesz belőle hazájában szabad ember, hős? Ha valaki ugyanabban az idegen országban betépve, száguldva belerohan négy ember kocsijába, azok bennégnek, hogy mehet luxuslakásba az ítéletig, majd három év múlva békével, haza?

rezesova

Nekik, mert nyilvánvalóan rengeteg pénzük van, a szabadság, meg az élet jut. De vajon mi jut a szegényeknek. Rezsicsökkentés? Az micsoda? Rabszolgasors, meg halál… Mikor lesz REZESOVACSÖKKENTÉS?

CINI, & BUBU – szeressük egymást gyerekek!

A közvélemény-kutatások (sic!) szerint az éppen regnáló kormánypárt igen jelentős szavazótábort szerzett a fiatalok körében! Nem kell ezen csodálkozni, felénk a tizenöt – tizenhat évesek egyszerűen bomlanak, ha meglátják az ő Orbán Viktor pajtásukat! Amióta Kövér Lackó lemackózta magát, egyre többen viselnek némi kötelet a kabáthajtókájukra tűzve, s kevés kivételtől eltekintve, szinte minden srác Rogántóni szeretne lenni, ha felnő! Állítólag a csajok közt újra divat a kócos fogsor, és persze a hozzá dukáló söprű-szőke sörény! Hol vannak már azok az idők, amikor a nemzedéki ellentétek miatt egyszerűen elfordult az ifjúság a képviselő taták, meg anyókák láttán? Ki volna képes visszaemlékezni azokra az időkre, amikor a parlamenti közvetítéseken a szereplők megállás nélkül igazgatták protéziseiket?!

Ugyan kérem, itt mindenki dinamikus, fiatal és persze demokrata… Azért akadnak csak köztük elenyésző számban kopaszok, meg ápolatlanul szőrösek, mert a seggig homlok, meg a borosta végtelenül macsós, és legyünk őszinték, erre buknak a kölykök! A pocak, meg a toka pedig mindössze a jobban teljesítés kísérőjelensége!

Ebben a világban nyilván senkinek nem jelent problémát, ha egy öreganyám korabéli, enyhén túlsúlyos, narancsbőr ligetekkel tarkított, tejeszacskókkal feltuningolt nőstény egyed, az ő viruló mókuskáiról zsezseg. Amik persze jól láthatóan, mintegy piedesztálra emelve jelennek meg nagycsoportos gyermekeink fejlődő szempárja előtt, ha netán szörfözni támad kedvük két mackókaland között! Mert kérem, ez most Guinness rekord! Világszám!

aaaaa

Igazi attrakció, ilyen még nem volt, nem van, nem nincs! Szóval ez a szolidan is csak kimustrált tehénnek nevezhető egykor szebb napokat elfuserált díva, megirigyelve Donatellácska és az ő felülmúlhatatlan Tündi mamijának sikerét, fali naptárat készíttetett, mely igen jelentős mértékben emelheti majd az amúgy sivár autószerelő műhelyek és dobbantós fabudik falát! Mert ő bizony megmutatta! Ne tessék találgatni! Ilyen a világon csak egyetlen akad, az ő korában erre a barbárságra még senki nem veselkedett őelőtte! De, hogy teljes legyen a gyönyörűségünk, Zalatnay Sarolta változatlan minőségben ontja magáról e rengeteg bájt és persze a kecs zöngéit, ő bizony most is, mint mindig, mindeddig, mindenkinek csak CINI!

bbbbb

Matuzsálem Barbie, üde virágszál a kufircálók végtelen pázsitján!

Nagyapók, apukák, fiak és unokák örömére ő a mi Cinikénk, a maga végtelenül otromba valóságában! Lehet őt szeretni, mert mostantól e becses portéka bárki számára elérhető, és van olyan végtelenül őszinte, mint egykor Faludy Gyurci az ő Fannikájával, kicsit ráncos és kicsit kókatag valóságában! Aki ráadásul azonos volt Faludy György költőóriással, már, ha lehet hinni a rossznyelveknek!

dddddd

Ez az ország, Magyarország lassanként az örökifjak hazája lesz, nem csoda hát, aha a hatalmasságok mindegyikét odaadó örömmel imádják gyermekeink! És ugyan miért ne tennék? Értük dobban a fidesz szíve, nekik, gyermekeinknek terem itt a jövő, a biztos elhelyezkedés, a boldog gyermeknevelés minden ígéretével! Ugyan, miért is akarnának innen elmenekülni fiaink, lányaink!

Ez itt Payer Öcsi, meg Presser Pici hazája, az aktuális ítészek legszebbike Szikora Robi, néhai fegyvertársa Fenyő Miki, a rizirozoga Kordagyurci, meg az ő édesen bakfis Klárikája, hogy csak az éppen eszembe jutó zsenge hatvanasokat, hetveneseket soroljam! Nincs mese, nekünk is éppen erre van szükségünk!

Szombathelynek is meg kell újulnia, s ugyan ki más lehetne, akiről tinédzser leánykáink álmodozhatnának, mint BUBU, aki bizony macsósan kopasz, mackósan tokás és pocakos, sőt, legújabban trendi szemüveget is visel, ami, tudják, ha kisüt a nap besötétedik, ha árnyékba húzódik, kivilágosodik boldog viselője orrán! A rossznyelvek – a balliberális csürhe bértollnok képviselői, fúúúúj – persze rögtön és nemes egyszerűséggel lerövidlátózták a mi BUBUnkat, de kérem, ő eddig és ezután is minden Szombathelyen élő kedvence volt, van és lesz!

eeeeeee

( Mindezt csak a miheztartás végett szögeztük le, meg mert szerettük volna tutira megúszni a kiszabható bűntiket, és csak a pajkosság kidomborítása, az irónia kedvéért merészeltük közös írásban megemlíteni városunk mindentfelavatnikész, mindenbensegítő hősét, holmi Faludygyurcival, Zalatnaycinivel, Presserpicivel… Magyarországon minden fiatal Gyurci, Cini, meg Pici szeretne lenni… ha nagy lesz! )

És persze a közvélemény-kutatások szerint ő az egyértelmű befutó a magyar fiatalok között! Mindenki BUBU szeretne lenni, éjjel látó agylokátorba bújva, kórházi védőfityulát viselve, vagy éppen sárga kukás lájbiban! Mert BUBU – valljuk be fanyalogva –tényleg a legeslegesleges legjobban teljesít!

Akárcsak CINI, meg a többiek!

 

NEMZETKÖZI FÉRFINAP – csendben telt november tizenkilencedike

Túléltük! Már, ami a Nemzetközi Férfinapot illeti. Se hóvirág, se ibolya, se gerbera, se rózsa, talán még a jól bevált dobozos orchideák sem fogytak, mint rendesen… A taxisofőr hölgyek is csak igen kevés ajánlattal lettek gazdagabbak az ünnep hevétől kapatos urak által.

Elmúlt, eltelt, lecsengett, leginkább totális érdektelenségbe fulladt! Mint sokminden más is, ha erőlködés okán bár, de mégsem akar gyökeret ereszteni hazánkban! November 19-e a Nemzetközi Férfinap elbaktatott, mi meg vártunk rettentően felvillanyozva, hogy majd mi, urak, jól meg leszünk gratulálva!

De nem! Semmi!

Nem lepték el a világhálót bókokkal, negédes fotók tömegeivel, mintha tényleg nem is lett volna november tizenkilencedike! Trinidad és Tobago után, tizennégy évvel a kitalálás, megalkotás után, lám, így hullik a néma semmibe ez a fenomenális csoda, a nemzetközi férfinap!

Pedig lehetett volna mondjuk némi avatást, megnyitót tartani, férfinapi össznépi ünnepet ülni, a szokásos jobban teljesítő szlogen égisze alatt, államtitkárok, miniszterek sertepertélhettek volna, éltetve szokásos bugyuta szólamaikkal a hímeket, kanokat, pasasokat, ürgéket, kölköket, legényeket és srácokat… De nem, tegnap mélyen hallgatott a médiák sokasága! Magyarországon – úgy tűnik – nem nyert teret e szép hagyomány!

Ha jobban belegondolunk, tegnap az égvilágon semmi nem történt. A nap teljesítménye a nulla felé tendált, nemhogy ünnep nem volt, a nap, a maga keddségével mindössze arra volt jó, hogy megtudhattuk, hamarosan tél lesz, amire némely derék emberek készülgetni méltóztatnak, bár maga a hó nyilván most is a meglepetés erejével dörömböl majd a kertkapukon. Bemondták, hogy a rendőrség hol mér gyorshajtókat, hogy a versenyből kirostáltak mégis hogy lesznek majd óriások, hogy a fokozódó nemzetközi helyzet ellenére mi majd miként védjük meg magunkat, persze volt permanens rezsicsökkentés, de a nemzetközi férfinap, elmaradhatatlannak vélt pucér férfipopsik nélkül telt! Szimplán, mondhatni dögunalomban! A zsurnaliszták nem láttak benne fantáziát!

Ilyenkor persze illik felkutatni a felelősöket. Ki a hibás? Vajon kik mulasztottak, kik feledkeztek el, kik nem tettek eleget a kötelességüknek? Miért nem káromkodhatott egy igazán szaftosat a hungarocellorbánt legyőző rapper, vagy a nőkben szimplán kurvát látó önjelölt életmódguru? Miért nem legozhatott egyet a baseballsapkás hülyegyerek, vagy miért nem tántoroghatott bátran a sohanemrészeg nyugdíjas hiradós, aki keresztényi elvei miatt lett legjobbpajti? Miért nem ünnepelte senki sarkánét, vagy vajnapalácsiknét, miért nem sikitozhatott updateanyu az ő apujának, persze mint mindig, meredő műdidikkel, méretes metszőfogakkal?

Éljenek a magyar férfiak, hurrá, hajrá, húzzunk bele, összefogást stb.

Ha jobban belegondolok, lehet, hogy nem is véletlenül maradt el az ünnep! Merthogy az ünnep lényege maga az ünnepelt.

Felénk újabban ez a fajta, ez az egyed nincs, finoman szólva, kiveszett, eltűnt! Helyette bájalexek, dajcstomik, istenesbencék meg egyéb hasonszőrű tagok lézengenek honunkban szerteszét.

Férfiak? Hja, az újabban nem divat, nem trendi, nem cool!

Melléklet: néhány kép, persze csak szigorúan a régmúltból, néhány férfi arczképével…

oreghonved_06

oreghonved_07

24_pasztor_halasz

09_pasztor_halasz

35_pasztor_halasz

38_pasztor_halasz

 

MELLÉZUHANTAM ÁTFORDULT A TESTE – s feszes volt már mint húr ha pattan

Ugye, hogy van lejjebb!? Ugye, hogy látni fogunk még annál is cifrább dolgokat, amikről azt gondoltuk volna korábban: ez maga a lehetetlen!? Ugye, hogy a két hét alatt megvalósuló rend, a jobban teljesítő ország hazugsága egyszer végképp szétrobbanhat!?

2

“Szabó Zsolt abdai polgármesternek falubeliek szóltak, hogy kidőlt a faluhoz közel lévő részen, de már Győr területén lévő szobor. A faluvezető a helyszínre ment és azt látta, hogy térdmagasságban tört ketté a költőt ábrázoló alkotás és nagyobb része a tuják közé esett.

Azt nem látta pontosan, mennyire sérült meg a letört rész. Úgy tudja, hogy nekihajtó autó döntötte ki a szobrot és az üggyel kapcsolatban a hatóságok Öttevényen magyar rendszámú fekete Mercedest vizsgáltak, amely megsérült.

00015660

Az abdaiakat megrendítette az eset, ugyanis Radnóti emlékét méltón ápolják. Nemrégiben halálára emlékeztek úgy, hogy több környékbeli faluban is irodalmi szakember tartott előadást és diák szavalt gitárkíséret mellett. A költő ugyanis Abda határában hunyt el, úgy tudni, munkaszolgálatos sorstársaival együtt 1944. november 9-én lelőtték.”

Radnoti_Abda2

A Győri MSZP közleménye: “Megdöbbentő barbárság, hogy az egyik legnagyobb magyar költő, a tragikus sorsú Radnóti Miklós szobrát Győr határában, városunkban, ahol ilyesmi egyáltalán nem volt eddig jellemző, valakik ledöntötték. Az ilyen, akár politikainak is felfogható kegyetlenség csakis embertelen világokra jellemző, ahol a múlt értékeit el akarják fedni, be akarják temetni. Nem becsülik a művészetet, nem fogadják el a szabad gondolatot. Radnóti ember volt az embertelenségben, élete, versei üzenetek a jövőnek. Annak a jövőnek, amiben hitt, és amely jövőkép nélkül nem lehet normális országban élni. Bízom benne, hogy a bűnösöket gyorsan megtalálják, és méltó módon megbüntetik. Ebben mind magam, mint az MSZP nevében figyelemmel fogok eljárni, és mindent megteszek azért, hogy a szobor mielőbb újra ott álljon megszokott helyén, mementóként és útjelzőként” 

A helyszíni szemle adatai szerint az abdai útról lefutó autó zúzta szét Melocco Miklós alkotását.

A Győri Rendőrkapitányság ismeretlen tettes ellen indított szabálysértési eljárást az ügyben, mivel a sofőr nem jelentette a rendőrségen az károkozást.

A helyszíni szemle során a rendőrök megállapították, hogy a rongálást gépkocsival okozták. Az eddig rendelkezésre álló adatok alapján a gépkocsivezető relatív gyorshajtás miatt elvesztette uralmát járműve felett, letért az útról és a szobornak ütközött.

radnoti-szobor

Az autó vezetője az általa okozott balesetről nem tett bejelentést, elhagyta a helyszínt.

A helyszínelők Öttevény határában, az árokban megtalálták azt a Mercedes gépkocsit, amivel a szobornak nekihajtottak.

A Győri Rendőrkapitányság közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése szabálysértés miatt indított eljárást.

Még keresik a személygépkocsi vezetőjét.

Még keresik…..

Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.

media_3

 (köszönet a Kisalföldnek!)

SZOMBAT A KISVÁROS PIACÁN – újabb mondat a zsarnokságról

A novemberi ködben a közeli város az elérhetetlennél is messzebbről sejlik. Szombat délelőtti nyugalom tódul a dideregve, kopaszodva ölelkező ligetek mentén kígyózó útra, mely öreg házak közt vezet. Míg ott, messze a lüktető mindennapok hívogatták a helyieket, szinte mindenki oda járt, naponta végigszámlálva az akácfákat, ma az itteniek helyben múlatják az időt. Magukba zárkózva. Ez a “semmi”, az meg az “elmúlt szép” birodalma.

Mondják, ez a gazdag Dunántúl! A nyugati fertály. A határmenti falvak, ahová átruccannak a sógorok, tömött brifkóikkal, ahol még a kerítés is kolbászból terem. Urban legend ez is, a végtelenülő nyomor makkal álmodott víziója. Vélők és tudatlanok mondják ezt is, zavartan, összekulcsolt kezekkel, a messzi semmibe nézve.

A város felé utazunk, ahol évekkel ezelőtt nap-nap után szűntek meg a nagymultú gyárak, üzemek, ahol a hajdanvolt mezővárosi arculatot szétforgácsolta a modern huszadik század, s ahol ma napról napra fogy maga a remény is! Megélhetés, jövő ígérete nélkül élik a mindennapjaikat az itt rekedtek. Akiktől alig huszonöt kilométerre, a határ túloldalán ma is élhető élet zajlik.

A piac felé vesszük az irányt, bizton kutatva némi novemberi csemege után. Szombatonként a városi piacra hozzák eldugdosott portékáikat a falusi anyókák. A nagykendők alatt kofává magasodva az asztalokra terítik a pincék, padlások gyümölcseit, hogy némi pénzecskét reméljenek kiegészítésül, a mindennapok alamizsnája, az értéktelen nyugdíj mellé.

SONY DSCPiacra járni jó, különleges kiváltság, ajándék, látva a fogyhatatlan életösztön derűjét. Az anyókák zsivaja megtölti a frissen fedett csarnokot, s a nézelődők rendre elégedett vásárlókká válnak. Jól esik diskurálni, kokettálni, vagy épp csak hallgatózni közöttük. Átélni, megérezni a világ újságait, úgy, ahogy ezt csak ők tudják mívelni. Szólnak a hosszú nyárról, meg az ajándékról, amit a vénasszonyok kaptak, beszélnek a templomok híreiről, gazdagok és szegényelk viselt dolgairól. Szólnak, bár alig a betegségről, meg az istenükről, s hallgatnak nagyokat, ha arrafelé terelődik a szavak járása, amit ők csak politikának neveznek. A legvénebbek tudják, volt ez már így. Féltek akkor, meg most sem szólnak, ha nem muszáj…

SONY DSCValahogy ösztönösen ódzkodnak a megnyilatkozástól. Vagy csak szeretnék, ha nem ülne mindúntalan a portáikra a rossz hangulat. Mert tudják mind, megvezették őket rendesen! Becsapták a fajtájukat a szép ígéretekkel hatalmat rablók. Riogatásaikkal befészkelték magukat a falusi templomokba, megfáradt öregek otthonaiba, s már nem lehetett menekvés…

Az öregeket úgy tűnik, mégsem lehet becsapni. Megérzéseik az elszenvedett évtizedekben gyökereznek, az átélt világégés óta megsejtik a hamiskás szólamokat. Csak nekünk akartak jót, az utánuk baktatóknak. Akik annyira akartuk a változást! Keltünk és feküdtünk a “Gyurcsány takarodj” gügye rigmusával, démonná emeltük a sulykolt blablát, s most ehetnénk, amit főztünk, lassan semmit nem lehet visszacsinálni… valahogy, mégsem hagynak a sorsunkra!

Ma délelőttig senkit nem hallottam még szólni erről, de a pirosló almák mögött mégis megtört a csönd. Talán mert tovább bámészkodtam, beszélgettem, mint szoktam, tovább válogattam, vagy mert öreganyám emlékével példálóztam, nem is tudom. De mélyről, kutathatatlan mélységből mégis feltört egy anyóka sóhajtása. Mert csendes szóbeszédünkkel a meg nem változtatható sanyarúságról kezdtünk szólni, csak ennyit mondott:  

-Kár, hogy a Feri nem jöhet vissza!…

Aztán elfordította az arcát, a zsebéből kendőt vett elő, s könnyeit törölgette. Nekem, a messziről jöttnek ejtette ezeket az ólomnyi könnyeket, nem törődve hiúsággal, büszkeséggel, korral és a környezettel. Nem törődve a csahos kofák haragjával, kimondta, amit gondolt. Nem valaki ellen, hanem valakiért szólt. Ahogy régen volt szokás. Azt siratta, akiről manapság nem ildomos szépen szólni, akiről tudni kötelesség, tönkretette az új földesurak játékát. Aki ezért vált céltáblává, a bajok hirhedt okozójává, ahogy arról naponta szólnak a televíziók és rádiók műsorai, az újságok írásai…

SONY DSCVajon, mekkora erő kellett ettől a törékeny kis asszonytól, hogy sóhajtásával szembeszegüljön e rendelt igazságnak? Vajon tudta-e kimondott szavainak pillanatában, hogy amit mond, még hány ember lelkéből fakad, magja hány ember szívében talál fészket?

Az általam válogatott almákat egyenként, gondosan a kosaramba rakta, mintha bizony búcsúzkodott volna tőlük. De érezte, jól érezte, hogy jó helyre kerülnek!

Hazajöttem. Az almákat az almárium polcára rendezgettem, aztán a kályhában kevéske fával tüzet varázsoltam. Közben az anyókára gondoltam. Vajon, neki jutott-e ma délután, az átfagyoskodott hajnal és délelőtt után egy tál leves, krumpli, némi hús? Vajon az öreg sparhelt tűzterében felragyoghatott-e a láng, ebben a nyomorultjaival jobban teljesítő hazában? S a mondat, amit alig hallhatóan mormogott, a félve formált szavak egyszer belőlünk is kiszakadhatnak-e majd?

Vagy örökké fontosabb lesz már a megfelelés? Földig meghajolni egy ostoba diktátor alamizsnájáért? Fontosabb, mint bevallani a nélkülözést, a lemondásaink sorát, míg a hatalmasok jachtokon, kényelmes hotelszobákban, meg medencéikben úszkálva élvezik a szombati semmittevést?

Olykor felszippantva egy csíkot az asztal széléről, megcirógatva egy vigyorgó utcanő fenekét, a hazugságok poklába tartó út vége felé…

Utóirat:

Azóta órák múltak el, s én elolvastam vagy negyedszer Gréczy Zsolt írását …

PÁPAI LESSZNEMULASS – Kövér az övéi közt (hamárottjárt) démonizál

Mielőtt valaki gyanútlanul azt gondolná, hogy Budapest a mi hazánk fővárosa, ahol az igazság, meg a lakozik, sietve leírjuk – és nem csak az Airport Hende miatta nagy dolgok Pápán történnek egy ideje! Írjuk pedig ezt akkor is, ha ezzel súlyosan vétünk Felcsút megkérdőjelezhetetlen nagysága ellen, ugyanakkor, hogy azt is tudjuk, két Pápa van! Azon a fertályán, ahol a mindenható lacakultusz festi narancsszínre a mindennapokat, a minap gyönyörűséges ünnepséget tartottak. Írhattuk volna egyszerűen, hogy a házelnök hazaugrott, de ki tudja, azért hány év jár?

Szóval, ez a derék Kövér ember hazalátogatott Pápára, – az ő, meg Gyurcsány Ferenc -ajajajjj- szülővárosába -, s ha már otthon járt, felkereste a pápai polgári kört. Pápa hálás település, meg a jelek szerint, ott még nagyon megéri némi polgári kört fenntartani. (…) Tagjai nyilván változatlanul hisznek a szeretet, meg az összetartozás erejében, tudják, mikor van itt az idő, egytől egyig jobban teljesítenek és, ha kell, megvédik magukat. Naná, hogy ők Magyarország! Ki más!?

Kövér László, ha már odahaza járt, tartott egy frappáns elővezetést aktuális teóriájáról. A magvas előadás lényege a leginkább abban domborodott ki, hogy szerinte “rosszabb hangulatú kampányra kell készülni, mint amilyen a 2002-es volt”. Pedig, ha valaki, Kövér igazán tudja, milyen volt az a kampány, amit személyesen ő baltázott el, utóbb elkeseredetten kimagyarázott köteles beszédjével! Nehéz volna elfelejteni azokat a hervadt szóvirágokat, melyekkel az általa megcélzottak számára a pince egy eldugott helyiségét javallotta a lottyadt bajszú politikus. Kötél, meg szög, no meg némi szándék, és a boldog fideszes fényre derül. Ennyi volt az akkori recept.

169050_179270712110769_100000835239472_371772_6354895_n

A mai lendület talán ennél is elkeserítőbb. Kövér, ez a hazánknak pereputtyostul már majd száz közmunkás havi jussából viruló közeltartott, tudni véli az ádáz ellenség minden mocskát. És ahogy szeretett diktátora a minap a szuronyos puskák előtt tanította, mozgósít, harcra hív, megvédetni pökhendi hatalmát.

Talán nem bízik a palotaőrségnek a minap berendelt vagonnyi éleslőszerében? Nem bízik az eszement módon kiépített vazallusi rendszerében? Vagy, csak úgy beidegződésből fél? Rosszul alszik, mint a hóhérok általában? Ki tudja? Mindenesetre az övéi, ott a körben nagyon tapsikoltak! Alig akarták hazaengedni… ez volt a pápai “lessznemulass”!

“A házelnök, az elkövetkezendő hónapokban még a 2002-esnél is durvább lejárató kampánytól tart. Mint mondta, az ellenzék mindent el fog követni annak érdekében, hogy elterelje a figyelmet a lényegi dolgokról és az érzelmekre, a gyűlöletre próbáljon építeni. – 2002 morális és lelki mélypont volt. Az után a gyalázatos fekete kampány után azt gondoltuk, ennél nem jöhet rosszabb, de azóta bölcsebbek lettünk és a bajai videóhamisítási botrány után már nem gondolom azt, hogy van olyan mélység, amit a baloldali ellenzék alul ne tudna múlni. Mégis azt remélem, hogy a józan mértéktartás valamennyire korlátozza őket és ennek a videóhamisítási botránynak a kudarca – amiből végül is ők jöttek ki vesztesen, nem pedig a Fidesz, amit szerettek volna hamis színben feltüntetni – kissé óvatosabbá teszi őket – fogalmazott Kövér László.”

 “Az Országgyűlés elnöke hangsúlyozta, hogy most az összegzés és felkészülés ideje van, hiszen legkorábban jövő áprilisban lesznek az országgyűlési választások. – A kormányváltáskor, 2010-ben a szakadék széléről kellett visszarántani az országot. A Fidesz minden területre kiterjedő mély válságot örökölt: a gazdaság totálisan visszaesett, a munkanélküliségi ráta rekordmagasan állt, eladósodott az állam, az önkormányzatok, a családok a devizahitelek miatt, eltörölték a családtámogatási rendszert, a rendőrség, a titkosszolgálatok és az ország morális csődbe kerül. Amikor az ország mai teljesítményéről beszélünk, tisztában kell lennünk azzal, hogy honnan indultunk. Így pedig elvitathatatlan, hogy Magyarország jobban teljesít.

Bla, bla, blablabla, bla, bla…

5283c25278687

9475449c8592b4e6d5b2d89da627eb5e

A pinceklubban, ott Pápán, lehettek vagy százan. (Az mti szerint félezren…) De vajon, mit csináltak eközben a többiek? Azok a pápaiak, akik nem részesülnek a polgári kör mannájában, sőt, esetleg… netán a gyurcsányi mentalitás hívei??? (!!!!!)

Nem, nem találják ki! Nem tüntettek, nem tiltakoztak, odahaza fagyoskodtak a fűtetlen lakásban, kevés kenyeret majszoltak némi hús emlékével…

NEM KELL FÉLNI, NEM FOG FÁJNI! – a keresztényi léc után szabadon

A fenti mondatról a fél országnak ugyanaz az ember jut az eszébe. Akivel állítólag annyi baj volt és nem nehéz megjósolni, lesz nemsokára! Mert ez most az elvárás: Baj lesz vele, hajaj! A jelenlegi igazlátók céltáblája, akik úgy tudják, és ezért össznépi tudatunktól is úgy várják el, hogy úgy véljük, ő és utódja, együtt tették tönkre… Persze, Magyarországot.

Azzal, aki jött, és jönni készül, és azt igéri, hogy fájni fog. Világos, ugye? Nem? Ne keressék, a hiba nem az önök készülékében van! Baj, ha nem fáj, baj, ha fáj! A mostani igazlátóknak mindegy, mindenki ellenség ebben az ellenfél nélküli versenyben. Ezért van az, hogy hét évvel a sikertelen puccs után, a létre erőltetett állítólagos (fülke)forradalom után, ebben a mostani hibátlan és bűntelen keresztényi nemzeti-katyvaszban (majdnem) mindenki fél. Aki meg nem fél, azzal  nagy baj van! Azt meg kell büntetni!

Budi Ojmjakonban

Ez az ő sajátságosan bűntelen, ön-fájdalommentes világuk!

Olykor körbefaggatják a fájdalmaikról e félelemben élőket, van-e, akinek nem tetszik, ami van? De soha nincs panasz, kétkedés, leginkább csend van… ebből aztán levonják azt a konzekvenciát, hogy stabil a bizalom, (erősen nyerésre állnak). Persze az ő istenük akaratából. Ez a privát gondviselésük! Mert hazudni tudni kell, – meg aztán, ha ők teszik, az nem is hazugság!

Vajon, miért nem lazíthatnak mégsem? Minek, ez a rengeteg hacacáré? Avatás, ünnepség, lótás-futás? Csak nem tudnak valamit? Sejtenek? Amiről azt remélik, hogy “azok” nem tudják… vagyis, mi, a nyáj!?

Hogy is mondta a minap a miniszter? (az udvari seg.lelkész, ez a derék esztergályos, akit az ő döbrögije úgy szeret?)

A keresztények nem próbálják meg lejjebb venni az erkölcsi “lécet”, még akkor sem, ha nem tudják átugrani, szemben a nem keresztényekkel.

Ezt találta mondani a derék balog, midőn egyesek szerint az ő derék pálffyja állítólag seggrészegen botorkál, majd feljelenti mindazokat, akik azt mondják róla, hogy alkoholos befolyásoltság állapotában imbolygott. Ezt mondta a derék balog, miközben valószínűleg az ő lazáryja körbeszippantotta a jachton az örömlányok lábai közt a fehér por asztalkáit, de tudni véli, hogy bayer, meg huth csicskásai leleplezték a leleplezőt; miközben a feleségét egyengető komondoros balogh megbüntetteti a büntetésért kiáltókat!

Ugyan, minek is sorolnánk?

Ha házunk táján sepregetve, ha összefuthatnék városunk vezetőjével, a segítés városának persze keresztény és orvos polgármesterével, aki a rengeteg reanimáció után éppen szeretné kitalálni az ő élhető városát, megkérdezném szívesen, milyen döntést hoznánk, ha volna rá módunk:

Nos, ha…Két orvos vár nagybeteg szülénk gyógyítására… Az egyik azt ígéri, nem fog fájni a beavatkozás, megoldódik, ami ebben a korban elvárható, terhet és elérhetetlen körülményeket sem kíván. És kéri, bízzunk a természet csodájában.

A másik keserves harcról, fájdalomról beszél, komplikációkat kizáró elővigyázatosságról, hosszú, kínokkal teljes gyógyulásról. Megfizethetetlennek tűnő terápiával. Nem kéri, mégis tudhatja, mi benne bízunk. Akkor is, ha elérhetetlennek tűnik!

(Akad persze, aki szerint nincs is betegség, a haldokló napról napra jobban van…)

Mi legyen?

Fájni fog, vagy nem? Féljünk, vagy ne? Baj-e, ha fáj? Baj-e, ha félünk? Hol a bánatban van az a léc? És mi van, ha netán mi is keresztények vagyunk?

És mi lesz, ha mi is megbetegszünk?

TALÁLJUK KI EGYÜTT – ilyen egy kétezer éves élhető város?

Nem szeretem a folytatásos krimiket. Hosszú hónapokon át vajúdó, ezer szálon futó történetük, a rengeteg lényegtelen epizód csak azért kell, hogy ne tudjam a helyemet. Manipulálnak, nehogy logikát kereshessek a cselekményben, csak az érzelmeimet, a hangulataimat akarják kicsikarni belőlem. Tudják,hogy tudom, ki, mit követett el, mégsem akarják, hogy leránthassam a leplet. Inkább úgy intézik, hogy magam is elbizonytalanodjak! Hátha, mégis tévedek… nyilván, nem jól látom a probléma gyökerét. Nem is láthatom, nincs hozzá jogom, a nyomorom rabja vagyok! Akkor is, sőt, akkor, ha ők tettek nyomorulttá! Szavam meg gondolatom nincs, csak pofám, amit befoghatok! A bűntények felett jobb, ha nem próbálok pálcát törni. Magam is bűnnel jöttem, a terhemet cipelem, ezért a kuss!

Próbálom követni a történetet, a cselekményt, de, ahogy már kinyilvánítottam, nem szeretem a folytatásost. Az egypercesek rabja vagyok, a párbaj szerelmese, a nyers erő meg a verseny tisztelője. Utálom a trükköt, a hazudozást, a kilóra megvett igazmondókat. Őket a leginkább! S ha valamit igazán gyűlölök, az a némán kushadó, beszari alakok összeölelkezése, várva az apályt. Statiszták, bár magukat, meg talpnyalóikat választópolgárnak becézik.

aaaaaa

Most azzal fárasztanak, hogy látszólag a közelükbe hívnak, lapot osztanak, a részvételemet kérik, hogy találjuk ki együtt… mintha bizony az álmok a tömegek műfajához tartozhatnának. Az én forgolódásaim, meneküléseim, harcaim, ugyan, kire tartoznának még? Csak az én párnám lesz csatakos, mi dolgom velük? Nem értem, mi közöm az ő szárnyalásukhoz, vagy éppen szárny-próbálgatásukhoz? Nem akarok eszköz lenni ehhez az ostobán megkoreografált végjátékhoz! Nem kell júdáspénz, meg cinkosnak mímelt mosoly! Rájuk maradt a megromlott gyümölcs, ne szédítsenek a zamatos pálinka ígéretével! Most már ne, vége az érlelő szép napoknak. Ez a romlás ideje, a bomló anyag egyneműsödésének ideje!

Ők fogják a kormányrudat, kapaszkodnak, s közben azt kérdik, hogy tehetnénk élhetővé az általuk felélt és letarolt romvárost?

qqqqqqq

Azt kérdik, milyen egy jó hely a kétezer éves városban? Romantikus, modern, tágas, kedves, mosolygós, előkelő… Milyen egy élhetőnek mondott város? Ezt kérdik a nagy újjáélesztők az elvártan reanimációs babává degradált polgároktól. Tőlem, tőled, tőlünk. Aztán, mintegy sziporkát, odadörgölik még, hogy tudják, a turista is csak egyszer csalódó típus! Beh szép manír, sztaniolba rontott gumicukor!

Mert volt idő, amikor nem volt kérdés, vajon élhető-e ez a város! Csak akkor akadtak néhányan az irányítók közt, akiknek a realitás érzékét nem rombolták tudatmódosító szerek, s ez a város nem pusztán egy ideiglenes kísérlet volt értéktelen életükben! Ma új műsor indult: találjuk ki együtt Szombathelyt, csak előbb sározzuk be a múltját! Ma, november 11-én!

Szeretem a frappáns, rövid, a logika mentén zajló történeteket. A klasszikus rend szerint épülő történetet, amit a nép legegyszerűbb fia is kitalálhatott: ahol a jó elnyeri a jutalmát, a rossz pedig bűnhődik. Unom ezt a permanens homokozósdit, ahol a beképzelt, fél fejjel mindenkinél kisebb lumpen kölyök rendre végigtarhálja a szimplán normális egyedeket, vagy üvölt a sarokban napokon át, mint egy vadszamár! Mert ő mindenkinél eleve jobban teljesít, és különben sem hagyja magát!

Ki volt az, aki szidta az anyját?