NEMZETKÖZI FÉRFINAP – csendben telt november tizenkilencedike

Túléltük! Már, ami a Nemzetközi Férfinapot illeti. Se hóvirág, se ibolya, se gerbera, se rózsa, talán még a jól bevált dobozos orchideák sem fogytak, mint rendesen… A taxisofőr hölgyek is csak igen kevés ajánlattal lettek gazdagabbak az ünnep hevétől kapatos urak által.

Elmúlt, eltelt, lecsengett, leginkább totális érdektelenségbe fulladt! Mint sokminden más is, ha erőlködés okán bár, de mégsem akar gyökeret ereszteni hazánkban! November 19-e a Nemzetközi Férfinap elbaktatott, mi meg vártunk rettentően felvillanyozva, hogy majd mi, urak, jól meg leszünk gratulálva!

De nem! Semmi!

Nem lepték el a világhálót bókokkal, negédes fotók tömegeivel, mintha tényleg nem is lett volna november tizenkilencedike! Trinidad és Tobago után, tizennégy évvel a kitalálás, megalkotás után, lám, így hullik a néma semmibe ez a fenomenális csoda, a nemzetközi férfinap!

Pedig lehetett volna mondjuk némi avatást, megnyitót tartani, férfinapi össznépi ünnepet ülni, a szokásos jobban teljesítő szlogen égisze alatt, államtitkárok, miniszterek sertepertélhettek volna, éltetve szokásos bugyuta szólamaikkal a hímeket, kanokat, pasasokat, ürgéket, kölköket, legényeket és srácokat… De nem, tegnap mélyen hallgatott a médiák sokasága! Magyarországon – úgy tűnik – nem nyert teret e szép hagyomány!

Ha jobban belegondolunk, tegnap az égvilágon semmi nem történt. A nap teljesítménye a nulla felé tendált, nemhogy ünnep nem volt, a nap, a maga keddségével mindössze arra volt jó, hogy megtudhattuk, hamarosan tél lesz, amire némely derék emberek készülgetni méltóztatnak, bár maga a hó nyilván most is a meglepetés erejével dörömböl majd a kertkapukon. Bemondták, hogy a rendőrség hol mér gyorshajtókat, hogy a versenyből kirostáltak mégis hogy lesznek majd óriások, hogy a fokozódó nemzetközi helyzet ellenére mi majd miként védjük meg magunkat, persze volt permanens rezsicsökkentés, de a nemzetközi férfinap, elmaradhatatlannak vélt pucér férfipopsik nélkül telt! Szimplán, mondhatni dögunalomban! A zsurnaliszták nem láttak benne fantáziát!

Ilyenkor persze illik felkutatni a felelősöket. Ki a hibás? Vajon kik mulasztottak, kik feledkeztek el, kik nem tettek eleget a kötelességüknek? Miért nem káromkodhatott egy igazán szaftosat a hungarocellorbánt legyőző rapper, vagy a nőkben szimplán kurvát látó önjelölt életmódguru? Miért nem legozhatott egyet a baseballsapkás hülyegyerek, vagy miért nem tántoroghatott bátran a sohanemrészeg nyugdíjas hiradós, aki keresztényi elvei miatt lett legjobbpajti? Miért nem ünnepelte senki sarkánét, vagy vajnapalácsiknét, miért nem sikitozhatott updateanyu az ő apujának, persze mint mindig, meredő műdidikkel, méretes metszőfogakkal?

Éljenek a magyar férfiak, hurrá, hajrá, húzzunk bele, összefogást stb.

Ha jobban belegondolok, lehet, hogy nem is véletlenül maradt el az ünnep! Merthogy az ünnep lényege maga az ünnepelt.

Felénk újabban ez a fajta, ez az egyed nincs, finoman szólva, kiveszett, eltűnt! Helyette bájalexek, dajcstomik, istenesbencék meg egyéb hasonszőrű tagok lézengenek honunkban szerteszét.

Férfiak? Hja, az újabban nem divat, nem trendi, nem cool!

Melléklet: néhány kép, persze csak szigorúan a régmúltból, néhány férfi arczképével…

oreghonved_06

oreghonved_07

24_pasztor_halasz

09_pasztor_halasz

35_pasztor_halasz

38_pasztor_halasz