BOMBA KIBIZTOSÍTVA – közmunkaprogram, felnőttképzés és tankönyvpiac a hazugságspirálban

A közelmúlt egyik legfontosabb, legizgalmasabb kérdése kétségtelenül a felnőtt korú lakosság foglalkoztathatósága, iskolázottsága, szakmai felkészültsége, válaszképessége a naponta változó kihívásokra.

A kérdés, hogy a hagyományos értelemben egykor létezett magyar mesterségek helyébe lépő részmunkák elvárásai mennyiben kívánnak más felfogást a munkavállalóktól, illetve milyen módon győzhető le a folyamatos munkanélküliség réme, ha nem feltétlenül ragaszkodunk a gyors és látványos foltozáshoz!

Miközben a közmunkaprogramok és a tél beköszöntével e hónapban indult, felnőttképzésnek álcázott pénzmosás egyértelmű módon kibiztosított bombaként rettenti az útjába tévedőket, sajátosan aljas módon, lassan két hete hallgatnak a felelősök!

20120424-fidesz-eredmenyvaro-valasztasok-masodik-evforduloja3

 Mintha bizony minden a legnagyobb rendben volna!

Miközben a beiskolázottak között szép számmal találkozhatunk érettségivel, több szakképesítéssel, sőt, diplomával is rendelkező kárvallottakat, akik jellemző módon, a közmunkaprogramból előteremthető fillérekért koptatják a padokat! Azért vállalták, hogy problémás kisiskolások mérésére teremtett tesztek felnőttesített változatai során napocskákat és fellegeket rajzolgatva röfögnek és bégetnek a tanerő kívánságára, mert, ha ellenszegülnek a megalázó procedúrának, automatikusan kizárják magukat a támogatottak rendszeréből!

A röfögni, bégetni tanulók nem mernek nyilatkozni. Féltik azt a keveset, aminek hiányában télvíz idején, különleges kockázatot jelentene a pénztelenség. Úgy tesznek, mintha a tanórák látogatása valóban hordozna magában akár mákszemnyi hasznosítható tudást, szakmaiságot, mintha az ott töltött, és persze jelenléti íveken gondosan igazolt testi való magában hordozna akár néhány cseppnyit a biztonságból, a várható jövő kapcsán. Ott vannak, melegszenek, mindezt persze azért, hogy a korábban csak az aktív időszakban, tehát jellemzően nyáron folyósított közmunkás alamizsnát most is megkaphassák. Ez az összeg, az elhíresült 47 ezernél ma is csak alig több, alig a fele a következő évre ígért minimálbérnek, a naponta vásárolható kenyér, némi felvágott, tejtermék és kávé árát éppen csak fedezni képes sarc, amiért azért meglehetősen szépen kaszál a jóságos kormányzat!

A tanfolyamnak elnevezett tortúra ugyan mutat némi hasonlóságot a “munkanélküli hivatal” korábban bevetett, ún. ingyenes képzéseihez; itt is van hevenyészve összeollózott jegyzet, szép számú nyugalmazott tanár, – akik dögunalommal összemagyaráznak maguknak némi nyugdíj kiegészítést -, itt is igazolni kell a hiányzást, – illik ott ülni, amikor kering a jelenléti ív -, végül itt is illik érdeklődést mutatni, aminek hiányában a sajnálatra szintúgy méltó tanárok olykor hetekig elkerülik a tükreiket!

A tanítók is hallgatnak. Amit vállaltak, hihetetlen távolságra van mindattól, amire a régmúltban felesküdtek, ráadásul szenvednek, hiszen a többségük először találkozik felnőttekkel. Akik bizony a legkevésbé sem nagy gyermekek!

A tanmeneteken és tananyagokon egyetlen dolog érződik. A kapkodás, az az egyetlen hónap, mely leginkább a crtl és c billentyűk szorgos nyomkodásával telt a megbízást kiadó KLIK és az azt felvállaló TIKK szakemberei körében – tisztelet a kivételeknek! Szakmaiságot nélkülöző, amolyan időtöltő tákolmányokból tanítani nem lehet leányálom! Főleg, ha az említett egy hónapba a szakértők elemző munkája is vastagon belefért! Nyilván magas színvonalú munka született!  (Lehet, hogy mostantól ez a módi?) Mely egyértelműen harmonizál a legújabb Felnőttképzési törvénnyel – igazi okájés csemege!

Egyedül a Közmunkások Szakszervezetének irányítói nyilatkoznak. Hangjuk ugyan hallatszik, akad köztük szelíd és tréfálkozó kedvű, láthatjuk is, amint el-elképednek némi napocskán, brummogáson, meg röfögésen, de miután valamennyien szocialista hátszéllel érkeznek, a közszolgálati médiák a leginkább csak megmosolyogni engedik észrevételeiket!

Csak azok nem nyilatkoznak, akiknek ez volna a kutya kötelességük! Akik tudják jól, hogy a közelgő választások hevében kiagyalt gumicukor vajon mit is takar? Nem mondják el, hogy az EU-tól képzésekre lehívott pénzek jelentős hányada így változik ellenőrizhetetlen eredetű választási pénzzé, a közmunkásoknak odavethető alamizsnává, az oktatók és szakértők (!) bérévé, terembérletté, jegyzetköltséggé és jelentős állami bevétellé a járulék- és adóvonzatok tükrében!

Nem szólnak az örök vesztesek, az ebből is kimaradók sem, akiknek mint máskor, most sem kedvezett a szerencse! Akik otthon ülnek, karácsonykor, majd a kezüket tördelik, mert a hatalom sem aktívan magyarázni képes, a felnőttképzés területén szerzett évtizedes tapasztalatukra nem volt kíváncsi, sem a segítségüket nem kérte, ha már egyedül képtelen volt megbirkózni a feladattal!

Kezüket tördelik, aztán újra végigolvassák azt a hírt, mely szerint a kormány rendezi a hittan tanárok fizetését, s a havi 309 ezer forintról 330 ezerre emeli a papok és fullajtárjaik munkájának havi értékét! Ez éppen hét közmunkás havi jussa! Ugye?

És ez még mind semmi! Naponta jön a folytatás!!!

…………………………………………………..

Mostantól elhallgatnak mindazok, akik évtizedeken át azon dolgoztak, hogy a magyar iskolákba megfelelő színvonalú tankönyvek kerülhessenek.

Egy vasárnap esti hír: NO COMMENT!!!

 Vasárnap este nyújtotta be a parlamentnek Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a tankönyvpiac teljes államosításáról szóló törvényjavaslatát, amit kedden már el is fogadhat az országgyűlés. Január elsejétől ennek értelmében a tankönyvek teljes ellátása, így a terjesztés, előállítás állami kézbe kerül.

A törvényjavaslatot várhatóan kivételes sürgős eljárásban, már kedden, az idei utolsó ülésnapon elfogadja a parlament, legalábbis erre utal, hogy már január 1-jén hatájba lépne. A javaslat államosítja a tankönyvellátást, illetve feloszlatja tankönyves vállalkozók testületét. Atörvényjavaslat indoklásának 6.pontja egyértelműen fogalmaz: „jogi értelemben is megszűnik a piaci elvekre épülő tankönyvellátás, és megvalósul az állam teljeskörű felelősségére épülő állami közfeladatként megszervezésre kerülő köznevelési tankönyvfejlesztés és –ellátás”.

Egy októberi kormányrendelet alapján már számítani lehetett a törvényre, azonban a Nyomda- és Papíripari Szövetség a hét elején jelezte megdöbbenéssel értesültek a törvényjavaslatról. Szerintük, egy ilyen központosított gyártás teljes mértékben ellehetetleníti annak a 20-25 nyomdának a működését – köztük például a 450 éves múlttal rendelkező Alföldi Nyomdáét, vagy éppen Dabasi Nyomdáét, Dürer Nyomdáét, Kaposvári Nyomdáét stb. –, amelyek meghatározó tevékenysége a tankönyvgyártás.

A kormány részéről a tankönyvek fejlesztésének és terjesztésének központosításáról a tárca oktatásért felelős államtitkársága korábban azt közölte Világgazdaság című lappal, hogy a tananyag egységes tartalmi szabályozása feleslegessé teszi a jelenleg átláthatatlan, a valódi választás lehetőségét korlátozó tankönyvválasztékot. Mint írták, a kormány nem foglalkozik az “egy évfolyam, egy tárgy, egy tankönyv” híreszteléssel.

(HVG – köszönettel a lehetőségért!)