MEGÉLHETÉSI KERESZTÉNYEK – mégis, kinek az országa jött el?

Sokan kérték, akarták, hát eljött.

Ő, meg az ő országa.

Amit állítólag sokan akartak már korábban is, de nem elegen! De lám, aztán (megint csak állítólag), akarni kellett, akarni; vele át/élni és neki örvendezni!

Lett!

Győzött és most lehet viselni minden következményét mindannak, amit “akartattak” – vele és általa! Nagyon akartuk, (mint a megváltókat általában) mert így akarták, erőlködtünk, mert nagyon nem akaródzott, aztán, most, hogy van, egyre inkább olyan, mint az, ami helyett, és ami ellen akartuk! Menekülni attól, akit (állítólag) szerettünk volna azok helyett?

Ez mind olyan ismerős! Déja vu! (Paramnézia?)

És most ennek is vége!

Azt mondták, senkit nem hagynak az út szélén! Aztán most, hogy már alig-alig akadnak páran azon a bizonyos úton, megint csak “lett” egy fickó, aki komolyan vette elhívásukat, és szólt, (nekik), hogy baj van! Akkor, amikor ez már nagyon nagy bajjá lett!

Dézsmálják a közöst! Szólt, de utánaszóltak!

Mert most meg (már) nem jókor szólt. Akkor, éppen amikor minden olyan szépen alakult (nekik)! És tessék, ő, aki nem jókor “lett”, aki annyira védeni akarta a győzőt, (mert ez volt a dolga), aki mindenáron beszélni akart a bajról, ma reggel arra ébredt, hogy lakása előtt megállt a fekete autó.

ha

Érte küldtek, ellene! Ahogy azok, akkor, akiktől egykor szabadulni kellett! Házkutatás… erről szólnak a hírek; vitték az iratokat, meg a mindent rejtő merevlemezt.

Így lett az üzenetből hadüzenet, a hadüzenetből így lesz háború.

Vele az eddig csak vélt diktátorból törvények feletti… Akinek elfogyott, a türelme! Neki, aki “lett“, lám, nincs szüksége másikra!

Ezért döntött és likvidál. Mielőtt sérülhetne a dogma!

A megélhetési keresztények pedig rábólintanak.

Az “egyesek”!

(Ennyi…?)