AKIK NEM ÉRDEMELNEK TÖBB ESÉLYT! – árokparti mocskolódás agyatlanoknak, meg sajna, nekünk!

Van, amit nem lehet elmesélni. Mert bizonyos dolgok magyarázhatatlanok. Kár időt pocsékolni, hogy megpróbáljunk valamit értékként értelmezni, ha egyszer vacak, gagyi, giccs, vagy csak egyszerűen sz@r! Nulla!

És persze olyan is létezhet, hogy valamit nem kell magyarázni! Sőt, tilos! Nem kell és nem szabad! Naná, hogy nem azért, mert annyira tökéletes, hanem mert egész egyszerűen nem kell foglalkozni más tehetségtelenségével, ügyetlenkedéseivel, vagy egyszerűen… székrekedésével. A „képtelenség”, az impotencia ugyanis legalább olyan „privát szféra”, mint a hányás, meg a hasmenés… (Amiről minden csekély képességgel rendelkező világosan tudja, hogy annyira magánügy…) amiről nem szólunk, nem írunk, nem beszélünk, mert szégyen! Rettenetesen nagy gáz! Még akkor is így van ez, ha az a valaki, aki saját és társai tápanyagcseréjét a hatalom okán bármikor csodaként élheti meg!

Akivel előfordult már, hogy órákig rágódott, vajon leírhatja-e amit érez, az megérti, mi a gondom éppen! Szétfeszít a düh, meg leginkább a sajnálat, a mások iránt érzett szánalom. Mert azt gondolom, senki nem érdemli ezt a mostani, eszement “propagandát”, manipulációt! Azt a görcsös, mindenáron való, pökhendi erőfitogtatást, amit mostantól akár naponta többször is beletolhatnak a képünkbe!

Mert mostantól tutira megteszik! Ők, a felkentek, persze!

orbi

A kellemes nyugalom közepébe megérkezett a mumus! Elkezdődött az izgalom, véget ért a békés semmi idilli állapota, amikor nem kellett gondolni a versenyre, sem az esélyekre, mert elég volt néha páváskodni, totyorogni, akár tömegével is! Most akkor hihetetlen gyorsan ki kellett találni valamit, felfedezni a spanyol viaszt, rácsodálkozni valami édeskés semmire! Létrehozni, közzé tenni valamit, ami éppoly harmatgyenge és primitív, mint mindaz, ami eddig sem igazán érdemelt néhány szónál többet! Ez történik most, ne tessék álmodozni!

NEM ÉRDEMELNEK TÖBB ESÉLYT!

Ezt a kissé retardáltra sikeredett mondatocskát nagyon ki kellett gondolni, ahogy anno az „együtt tették tönkre” bénázását, hogy aztán valami állati szellemes, meghökkentő, irritáló képanyaggal kiegészítve, ez a gyötrelem árokba vezényelje az országút vándorait. Hogy az ámulattól egymásba vezessék nyergeseiket a betűket bogarászó sofőrök, a kismamák falnak tolják a gügyörgőkkel teli babakocsikat, hogy a postás eldobja megilletődöttségében a kezében szorongatott kopertákat! Mert erre való a plakát, a gigantposter, az óriásplakát. Ez a dolga! A meghökkentés!

b

Aki még nem látta volna a CÖF legújabb melléktermékét, amit szokás szerint bőséggel támogatott Orbán és Simicska médiabirodalma, sietve írom le, hogy a fenti mondatocska felett, egy amerikai filmekből ismert rendőrségi fényképész helyiségben ácsorog a Mesterházy-Gyurcsány-Bajnai trió, Hagyó Miklós és, ha hinni lehet a mendemondáknak, Viktor bohóc társaságában! Hogy mi szükség van neveik táblácskákon való feltűntetésére, az nem derül ki, ilyen leginkább a Moulin Rouge színpadán szokás. Ott viszont pucér hölgyek cipelgetik némi csípőmozgás kíséretében. Szóval, ennyi az ötlet, a sziporka –  sunyi szellentés, mely leginkább példátlan illatanyagával terhes.

g

Orbán félelme és szokásos kakaskodása, jó szolgáin keresztül így érvényesül, szerintük a mi*  miheztartásunk végett.  (*alattvalók)

A CÖF mégis úgy érezte, hogy ezt a nullát, ezt a nyilvánvaló semmit meg kell magyarázni, ezért a minap sajtótájékoztatón voltak szívesek elájulni alkotásuktól.

A CÖF alapítója, Csizmadia László feltárta a mindenütt látható plakát értelmezését. Eszerint a bohóc egy tanár, „aki mosolyogva üdvözli álruhás társait, akik nap mint nap tőle vesznek leckét”.

„Elmondhatjuk, nagyon jó tanulók. Bohóckodásból már kitűnőre vizsgáztak” – olvasta fel nyilatkozatát Csizmadia.

f

„Ők 2010-ben a választópolgárok által kifüstölt paraziták, élükön a főbohóccal, Gyurcsány Ferenccel. Ők azok, akik megsebezték a polgárok testét, lelkét, romba döntötték egzisztenciájukat, és a csőd szélére sodorták hazugságaikkal hazájukat” – folytatta a CÖF vezetője, szakítva a bohóc metaforájával.

e

„Bohócot csinálnak önmagukból, a politikából, bohóckodnak, nem veszik komolyan az állampolgárokat” – vette át a szót Fricz Tamás, az ellenzékről szólva. A politológus szerint az egyszerű bohócos üzenetüknél sokkal érdekesebb az MSZP simicskás, orbános maffiakormányozós plakátja. „Ez sokkal rejtettebb és sokkal bonyolultabb kérdés, mint a CÖF plakátja.”

a

„Alapozzunk az egyszerű emberek rossz oldalára: irigységre, kicsinyességére, és megnyerjük a választásokat – vallják a szocialisták” – egyértelműsítette gyorsan Fricz, aki szerint ez a gyurcsányi világkép egyenes folytatása, „az emberi jellem nem angyali, hanem ördögi oldalának felhasználása”. Szerinte ez jelent meg a kettős állampolgársággal szembeni állásfoglalásban is 2006-ban.

d

Fricz szerint ha az MSZP valóban demokratikus párt, akkor az ellenkezőjét kéne tennie: erősíteni az emberekben, hogy a politikai munka kiemelkedően fontos és értékes dolog, hogy az ország vezetői megérdemlik a tiszteletet, és azt is megérdemlik, hogy valóban fáradságos munkájuk mellett ne egy lakótelepi panellakásban szorongjanak, hanem kényelmes körülmények között éljenek, arányban felelősségük mértékével és jelentőségével.

c

Fricz szerint a kádári reflexek alapján „az sem kóser” ha egy magyar vállalkozó gazdagszik meg. Sőt: „a kádári mentalitás előbb fogadja el egy multi cég vezetőjének gazdagságát, mint egy magyarét, mert mi magyarok hol vagyunk tőlük.

És ha egy magyar vállalkozó meggazdagszik, például Simicska Lajos, akkor az kizárólag csalás, lopás rablás  és korrupció útján lehetséges, tehát fujj!

– analizálta tovább a kádári kisemberre építő MSZP-kampányt Fritz, aki szerint az MSZP mérhetetlen pofátlansággal jár el, amikor a Fideszt bármiféle kádárizmussal vádolja. „Ez az a múlt, aminek nem szabad visszatérnie”                                              (Köszönet az Indexnek!)

A dolog, a melléktermék, ez a nyomorék gigantposzter csak a kezdet. Nyilván semmi köze a fidesz lavinájához. A CÖF egy sziget, áldások útján gyarapodik, aztán, ha az alkotás mégis megbukik, majd böffen egy nagyot a jó Bayer Zsoca, háta megett a házelnökkel, aki szokás szerint gyalázkodva az ő gennyedző sebeivel, meg köteleivel jár-kel a Magyarország nevű magángazdaságukban.

Ahol miattuk kell megtanulnunk újra: Я люблю!

Mert persze gyarmat sem leszünk már!

Van, amit nem lehet elmesélni. Mert bizonyos dolgok magyarázhatatlanok. Kár időt pocsékolni, hogy megpróbáljunk valamit értékként értelmezni, ha egyszer vacak, gagyi, giccs, vagy csak egyszerűen sz@r! Nulla!

NEM ÉRDEMELNEK TÖBB ESÉLYT!

Ennyit erről!