SZEKENDY TAMÁS HALÁLÁRA – nincs több legutolsó futam, se ráadás!

Ismertem egy muzsikust, aki – ahogy senki más – órákon át tudott mesélni a csodálatos Bösendorfer zongoráról, amin hamarosan játszani fog, ott, a Pannóniában! Megígértette velem, hogy ott leszek!

tamas

Aztán, hogy eljött a nap, vonatra szálltam és Sopronba utaztam. Meglátott, amint a tömeg mögött, a terem végében éppen kinéztem magamnak a védett sarkot. A legelső sor közepén volt egy üres szék… – Neked foglaltam! …mondta szelíden, s a mosolya mögött nem volt semmi színpadiasság, de valóban úgy érezhettem, hogy rám várt. Nagyon. Gondoskodott rólam és mindenkiről, s akit hívott, azt szeretettel hívta, neki játszott…

Mindig, mindenkinek tudott örülni, nem hiszem, hogy valaha létezett nála szerényebb és alázatosabb, a muzsikát, a hangszereit, a mestereit és a tanítványait jobban tisztelő ember! Mindegy volt, hogy a szombathelyi művészeti iskola körtermében, a Pannónia szálloda halljában, a Sztent Mihály-templomban, vagy éppen a Bartók teremben játszott; hogy gyakorolt, tanított, vagy éppen hangversenyt adott! Az a pillanat, amikor ujjai alatt megszólalt a hangszer, amikor a billentyűkön cikázva elfeledtette, ha odakint szakadni kezdett a hó, vagy éppen a ború fellegei takarták el a napot, az ő játéka szenvedéllyel és örömmel töltötte be a termet, csarnokot,a szíveinket…

Nem tudom elfogadni, hogy már csak emlékezhetek Rólad! Hogy mindaz, amiről írhatok, már csak múlt idő, minden mögé odakerülnek az elmúlás igéi! Hogy többé nem lófrálhatunk a perzselő nyárban, míg te izgatottan mesélsz a készülődésről, a következő Csajkovszkíj estről… Lecsuktad a hangszered fedelét. Soha, soha többé nem lehetek már büszke arra, hogy a Bartók teremben játszó művész, ez a csupa szeretet, hatalmas ember, ott, a zongora mögött, a barátom…

2014.01.26.10.00…

Elhunyt Szekendy Tamás Fidelissima-díjas zongora-, orgona- és csembalóművész

szekendytamas2006

Súlyos veszteség érte ismét Sopron zenei életét. Szekendy Tamás  Fidelissima-díjas  zongora-, orgona- és csembalóművész  életének  53. évében január 24-én rövid szenvedés után elhunyt.

Szekendy Tamás  a soproni zeneélet egyik reprezentáns alakja volt. 1961–ben született Sopronban.  A helyi zeneiskola  után a Bartók-szakközépiskolában csiszolta tudását.  Zenei tanulmányait Budapesten folytatta, zongoraművészi diplomáját a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban szerezte meg.  (1985). Hazatérését követően a rendszeres koncertezés mellett a győri és a szombathelyi zeneművészeti szakközépiskolában tanított.

34917

A soproni Sztent Mihály-templom orgonistája és a Capella Savaria csembalistája volt. A kamara zenekarral számos alkalommal lépett fel szólistaként , több lemezfelvételt is készített.  A Trio Antiqua tagjaként, continuo-játékosként világszerte rendszeresen koncertezett neves énekesek partnereként.  A legmuzikálisabb, legtechnikásabb előadókhoz tartozott. A  Régi Zenei Napokon az ő fellépése volt a rendezvény fénypontja, hiszen játékával és  a kiválasztott darabokkal megmutatta, mi mindenre képes még az orgona. Egy egész zenekart tudott felidézni, ütőst, húrost, fúvóst a mély tubától a csilingelő piccolóig. 

„A Szent György templomban áradt a madártrilla, kakukkszó, zúgott az erdő, koppantak a tánccipők. Némi kezdeti elfogódottság után a művész játéka erőteljessé, meggyőzővé vált, tele szenvedéllyel, energiával, de finomsággal és bájjal is. Az elvárt veretes méltóságtól a játékos tréfálkozásig mindent kicsalt hangszeréből.”

– írta róla egyik kritikusa.

2

Sopronhoz való hűsége azonban töretlen maradt: megannyi orgona- és zongorakoncerten örvendeztette meg művészetével a nagyközönséget. Ezek nagy része jótékonysági koncert volt.

Tanárával, Ferencz Évával kiváló kapcsolatot ápolt egészen haláláig.

Legutóbb így nyilatkozott:

– Ajándéknak tekintem az állandó lehetőségeket, hogy a Pannoniában a Bösendorferen játsszak, a Szent György-templom historikus orgonáján zenéljek, amely Közép-Európa legrégibb barokk orgonája, vagy épp a fertődi Esterházy-kastély fortepianóján.

A soproni közönség utoljára az újévi koncerten láthatta – hallhatta közreműködőként.

A legtisztább szívű, lelkű és legalázatosabb muzsikus, akit valaha ismertünk – így búcsúznak tőle barátai. Hálásak vagyunk, hogy ismerhettük… Emlékét tisztelettel és kegyelettel megőrizzük!”

(Köszönöm, hogy idézhettem Orbán Júlia írását!)

2 thoughts on “SZEKENDY TAMÁS HALÁLÁRA – nincs több legutolsó futam, se ráadás!”

  1. Csatlakozni szeretnék azokhoz, akiknek Szekendy Tamás elvesztése mély fájdalommal érintett.
    Felejthetetlen a személyisége, csodálatos tehetsége, és az az öröm ahogyan játszott és amilyen örömet tudott nyújtani jétékával a közönségnek.
    egy régi ismerőse
    dr. Vajda Ákosné
    Marosi Zsuzsanna

  2. Rettenetesen sajnálom hogy Tomi halálhírét csak most tudtam meg! Òriási élményeimet a vele való Capellás idöböl fájdalommal idézem föl! Emlékét a Dabasi Laci mellett örökké megörzöm! ISTEN nyugosztalja! Szorongó szivvel, Tarnai Gyuri Grácból.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.