FRISSSEN FACSART NARANCS – az erőlködés dicsőséges fogalmazványa bumburnyákéknál

Nem természetem az ok nélkül való pocskondiázás. Jól tűrő fajta lettem…Tegye mindenki a dolgát! Ha az a feladat, hogy fogalmazást kell írni, hát hagyom; veselkedjen csak neki T. Kolléga, aztán majd persze elolvasom, tanulmányozom a kész művet! Nem mondom, hogy gyötör a kíváncsiság, de néhai magyartanárom arra tanított, hogy csak akkor szidjam Berkesi Andrást, vagy Szilvásy Lajost, ha legalább egy-két könyvüket elolvastam. Na, de akkor nagyon…

0004

Valami efféle gerjedelem vezetett, amikor értelmezni próbáltam az írást, ott a zöld prüssssszenet felületén, elmerülni, evickélni benne, megmeritkezve sorai közt, vágyva az új ismeretekre, a versenytárs véleményére, de bevallom, elszontyolodtam. A delikvens, valami jóféle oktatás után, – tehát kellő instrukciókkal felvértezve – nekiült, a gép mellé vont némi rágni valót, langymeleg kólát és eszeveszett tempóban írni kezdte ragyogó sorait.

Szinte látom…

Először egy tuti címet kellett fogalmazni, amitől megszédül az oldalra látogató, szemei foszforeszkálni kezdenek, a címsor, mint egy porszívó magával rántja az éppen csak arra bandukoló tekintetet. Tudják, olyan ez, mint amikor a szófosó Lendvai-Horváth duó kommunikációs tréninget tart a városháza szökőkútja előtt!

A döbbenettől, ugyebár, megszólalni is nehéz!

Szóval itt a cím, mely örkényi tömörséggel, nem vacakol, a lényegre tör, s tudatja, hogy bizony feladták a szocialisták Szombathelyt! A mester itt mindjárt eltűnődött, vajon, miként adhatna nyomatékot e dicső sornak, így élve a kádári hagyományokkal, a sor végére, némi szünet után odabiggyesztette: is! Na, így mindjárt maga a tökély! Aki ezek után képes lenyelni a ropit, vagy akár rágni, ahelyett, hogy falni kezdené e nemes röpdolit, az bizony nem érdemel említést sem!

A rendkívül figyelemfelkeltő címsor után aztán indulhat a banzáj, muszáj pontosan idéznem:  „Több, egymást megerősítő információnk, amelyek között magukat megnevezni nem kívánó szocialista politikusok is vannak, arra engednek következtetni…” Tessék figyelni erre a hallatlanul kifinomult és precíz forrásmegjelölésre! Ez nem holmi „Azt beszéli már az egész város…”, ez nem pletyka, ez kérem maga az archívum kincse, lám, ők azok, akik magukat megnevezni nem kívánják! Hmmm! Nem tudom, olvastak-e már olyan írást, ahol azok, akik magukat kívánják köpködni, előbb sorban bemutatkoznak, elmondják a lakcímüket, születési dátumukat, anyjuk nevét, aztán jól elintézik magukat! Életszerű, ugye? Aztán a folytatás sem semmi! A vélelem a tökéletes és stabil tudás alapja: arra engednek következtetni, hogy az MSZP feladta választási reményeit.

Nem leveleket, nem is a csomagokat adta fel az MSZP, hanem a reményeket, s talán az irányítószámokat sem feledte pontosan felírni! Hogy miként kell reményeket feladni, arról a továbbiakban sem szól a fáma, de ez talán nem is lényeges! Van ennél itt sokkal szebb sor, ami önmagáért beszél: „Már nem csak az országos eredményeket illetően, hanem Szombathelyen is.” A feladott remény, mint országos eredmény, nem semmi teljesítmény! Csak sejtjük, mit szeretett volna alkotni a mester, de kérem a magyar nyelv nem túl egyszerű, valljuk be! Nem születhet mindenki Bayernak!

Ami ezután következik, az felér egy rövidített iskolai kötelező olvasmány élményével: „Visszafogott kampánybüdzsé, szerény sajtómegjelenés, unalmas sajtótájékoztatók.” Mondhatta volna szebben kis lovag! Mondjuk így: turituri más brifkójában, cenzúra ezerrel aztán vihogás a levegő után kapkodóról, avagy „ami Simicska után maradt”, és persze predesztinált rottyanatok mindenről, ami nem rezsiböffentés! Ugye, mennyivel változatosabb volna így!

0005

Ami ezután következik az még Marsiné Palik Laci agyszintjét is felülmúlja: „megkérdőjelezhetetlen ugyanis dr. Hende Csaba nagyarányú győzelme a térségben, a Jobbik képviselőjelöltje pedig a baloldali közös jelölttől alig lemaradva kapaszkodik fel második helyre.” Tudják, itt már semmi más kérdés nem jut az eszünkbe, csak a szokásos: de hová lett Damon Hill? Erre a megkérdőjelezhetetlenségre amúgy a rávezetés sem kevésbé ravaszdi, hogy azt mondja: „…mindkét nagy politikai párt rendelkezik a legfrissebb helyi közvélemény-kutatási adatokkal, amelyek az általunk megkérdezett politikusoktól származó információk alapján meglehetősen hasonló képet festenek fel áprilisra.” Bravó!

Gondoljanak bele, ha mindezt mondjuk éhgyomorra kellet így létretojni!

Ami pedig az MSZP rendkívüli elkeseredését illeti, irodalmi nobel esélyes publicistánk olyan füzért állított össze, ami, minden eddigi állításra koronát helyez: „A csapból is Hende folyik, és nehéz elmagyarázni az embereknek, hogy a miniszter által Szombathelyre hozott sokmilliárdos kormányzati támogatás miért nem jó a vasi megyeszékhely lakóinak” – így összegezte forrásunk az MSZP politikusainak szűkre szabott helyzetértékelését, aki azt is hozzátette, hogy „nem marad más, mint a stadionépítés körül kialakult bizonytalan megítélésre rájátszani, és azt ütni-vágni”.

0003

Nesze neked MSZP! Nem marad más, mint ütni-vágni! Nyilván! Amúgy nem tudom, tetszettek-e már látni élőben, amint az MSZP nekilódul ütni-vágni?! A következő olimpián lehet, már versenyszámként is jegyzik majd, ha addig jól begyakorolják a fiúk!

Szomorúságunkra az írás további részéhez érve, mintha kissé elfáradt volna a derék zsurnaliszta, lehet, elfogyott a ropi, meglangyosodott a bubitvesztett kóla, már-már a dögunalom felé gurulna az írásmű, amikor – nyilván benyitott egy aktivista, vagy egy alpolgármester – s az írás újabb lendületet vett: „A Fidesz kampánygépezetének hatékonyságát mutatja, hogy nem álltak meg a szükséges ajánlóív mennyiségnél, folyamatosan a „terepen” vannak, és kopogtatnak a rezsicsökkentés vívmányainak megvédéséért. Ami valljuk, meg – nem nehéz feladat.”

Csak a vénebbek emlékezhetnek azokra az időkre, amikor a János Vitéz előtt minden moziban büntető híradót vetítettek. Ilyen magasztos gondolatok akkor ömlöttek utoljára felénk, s mi tűrtük, vártuk, hogy vége legyen!

És íme, a mi derék bértollnokunk is érzi már az estve közeledtét, a célegyenesre fordul, fickándozva az utánozhatatlan stílus és nyelvi bravúr birtokában. Bár ez az idézet kicsit hosszabb, nem volt szívünk lecsípni belőle:

0001

„A pártok vezetői nem szívesen osztják meg alacsonyabb szinteken a belső közvélemény-kutatási adatokat, mert azok motiválatlanságot okozhatnak – erősítették meg értesüléseinket mindkét politikai oldalon. Viszont nehéz titokban tartani olyan adatokat, amelyeket kettőnél több ember tud – mondják forrásaink. A szocialistákat azonban fejbe vágta a legfrissebb kutatási eredmény, mert azt hitték, sokkal jobban állnak Szombathelyen – fejezte be értékelését baloldali informátorunk.”

Valahogy így, így kell ezt csinálni, hogy a buksira később barackot nyomhasson Hendeapó, meg Puskáspapi, a két fiatal demokrata. Így kell ezt csinálni, hogy a láttamozás után legalább a kettes alá ott viríthasson, mint fenyő alatt a cipősdoboz, melyre Balogbácsi kedvéért rápingálták: 13-14 éves fiú. A véghajrá előtt kell ünnepelni, gratulálni a jól megérdemelt győzelemhez, amihez persze nem férhet kétség!

Őszintén szólva sajnáljuk, (sic!) hogy nem iparkodtunk eléggé, s nem pályáztuk be magunkat a nívós önkormányzati hírcsárdához. Mondjuk, segédfogalmazónak…

20040623hendecsabMost lassan két hete ünnepelhetnénk, a jó módtól nem látva szarhatnánk efféle ocsmányságokat azok fejére, akiknek négy év alatt nem volt elég százszor elmondani, hogy a hely meglehetősen sűrűn lakott a Marton által befogott verebek, galambok, meg egyéb kopott jómadarak által!

AZ ŐSZÖDI BESZÉD – társasjáték

Minden ember szeret játszani. A játék fontos eleme az életnek, akár a munka, tanulás, vagy éppen a sport. Összehozza az embereket, a családokat, közösségeket.

„Ha dicső nemzetünk aképpen viszonylana a haza és a sors kérdéseihez, minőképpen a játék viszonyul a szerencse forgandó koczkájához, akkor országunk és népünk emelkedése biztosítva leende Európa és a világ roppant tengerének hánykolódó habjai közepette.”                                           (Széchenyi István)

Társasjáték

Ez hát a mi játékunk, és az elnevezése: AZ ŐSZÖDI BESZÉD. Mint minden klasszikus társasjátéknak, van a dobozában játékmező, figurák, dobókockák és olykor szerencsekártyák, valamint a lejátszandó történetnek egy több oldalas leírása, az úgynevezett JÁTÉKSZABÁLY. Ez – mint általában – ismerteti, milyen jellegű játékkal van dolgunk, milyen életkorú játékosoknak ajánlott, vagy milyen életkor alatt nem javallott, esetleg tiltott.

A szabályzat meghatározza, hányan játszhatják, mivel indulhat és mikor ér véget a játék. Ahogy a játékszabályok szinte mindegyike tartalmaz egy fontos mondatot, mely felhívja a játékosok figyelmét a sportszerűségre, a szabályok és az ellenfél tiszteletben tartására, vagyis feltételezi, hogy akik játszanak, a legkevésbé sem fognak csalni. Verseny ez, megmérettetés, melynek a végén egyetlen győztes és több vesztes lesz, ügyesség, lelemény, logika és persze szerencse folytán.

Magyar ember használati utasítást és játékszabályt soha nem olvas! Mindent tud, mindenhez ért, aztán később h i b á z t a t !

A társasjátékok kitalálói, bár tisztában voltak az emberi természet gyarlóságával, elsősorban tisztességes játékosokra számítottak. Úgy rendezték a játék menetét, hogy győzhessen, aki jobb, hogy az esélyek minden játékos számára azonosak lehessenek; bárki hibázhasson, de a forgandó szerencse olykor mindenkit több esélyhez juttathasson… akár a veszteseket is.

Mert minden társasjáték alkotója feltételezi, hogy a játékosok elolvassák, hogy megérthessék és alkalmazzák a játékszabály pontjait, rendelkezéseit. Csak egy magyar játék kitalálója tudja, hogy ez nálunk nem így van!

A sztori, mely még 2002-ben kezdődött, amikor a narancszín bábukkal játszó Viktor, mérgében, mert csúnyán kikapott, elmondott egy meglehetősen ellentmondásos beszédet az övéinek, „a haza nem lehet ellenzékben” témában. Szimpatizánsai gyülekezeteket, köröket alkottak, hogy az elvárásoknak megfelelően mozdulni tudjanak, ahogy mondták, ha itt az idő.  Derék koordinátora is lett a dolognak, Hende Csaba, ki más!

A következő négy évet táboruk erősítésére és az ellenség legyőzésének kiumbuldálására fordítva, a történelem főutcáján jutottak el 2006-ig, amikor úgy érezték, az a bizonyos idő elközelgett. Győzelem közeleg, (hujujujj)! Mindeközben ellenfeleik, az ország irányítói Ferenc játékosai tették a dolgukat, melynek eredménye egy újabb győzelem lett. Viktornak pedig egy újabb veszteség, (hajajajjj) amit persze azonnal kiterjesztett az ő népére!

Nyolc éve létező, olykor lappangó, mondhatni tradicionális játék immár AZ ŐSZÖDI BESZÉD. Struktúráját tekintve a „Ki nevet a végén” típusú társasok közé tartozik. Volt már, hogy hónapokig a sufniban pihent, akadt, amikor napokig játszottak vele, sőt, olyan helyzet is adódott, amikor bizonyos körök, megpróbálták végletekig degradálni a játék valódi értékeit.

De most…Szerettek volna egyszer s mindenkorra, kizárólag nekik megfelelő bajnokot hirdetni. Ezért most újra leporolták…

Lássuk, most mi a játék lényege, menete és tétje!

A játékosok a legfrissebb trend szerint a start mezőről indulnak. Ez a 2006-os választások utáni első nap. A narancssárga és a piros figura vetélkedik. Ez itten kérem Magyarország! A piros nekilódul és hamarosan egy különös mezőbe lép. A helyszín Balatonőszöd, a kormányüdülő. Ferenc feladata, hogy értékelje útjukat a győzelemhez. Ő pedig beszédet mond, nem szokványosat, nem ok nélkül örömmámorban úszót. A beszédet rögzítik, aztán a piros táborában nekilódultak az elégedetlenek. (Belső ellenzék?) A nehezen értőknek hívjuk őket egyszerűen árulóknak, irigyeknek, másoknak stb. akik elhatározták, hogy ma még ismeretlen indíttatásból kiteregetik a szennyest…

(Igen, ez az a pont, amiről most, 2014 februárjában mindenki újra beszél. Szili, Baja, meg Szekeres elballag Rosa Flores Eduardo lakására, átadja neki a hangdokumentumokat, amik aztán Debrecen polgármesterénél landolnak, miközben megismerik annak tartalmát Varga, Navracsics és persze maga Orbán Viktor is. Kósa Lajos pedig útjára indítja a haragot…)

A narancs játékos, Viktor pedig lép, a Dísz téri kártyát újra keveri, forgatja, kiszámolja, vajon mikor és, hogy lehetne a zártkörű beszédet úgy szétszórni, hogy egy ország lappangó mérgét lehessen azzal haraggá szítani. Hónapokig vár, keresve az alkalmat!

És ekkor kispekulálja október hatodikát, a Kossuth téri óriás tüntetéssel, ahol heccel és hazaküldi az ő népét…

http://www.youtube.com/watch?v=tATOmq-1WxU

Majd végigasszisztálja, míg a rendőröket agyonverik a futballhuligánok a TV ostromnál.

Majd huszonharmadikát, ahol úgy tesz, mintha csodálkozna az események sodratán.

Ünnepel és persze újra heccel az Astoriánál, aztán pár nappal azelőtt beszerzett páncélozott BMV-jével elillan, még a környékről is. És jön a vérbe fojtott ünnep, a legendák a szemkilövető Ferencről, amire annyian emlékeznek ma is.

Az emlékezők többségükben persze otthon ültek, a HIR TV-re meredtek és kapták közben a muníciót. Mindent „tudtak” tehát, amit elmagyaráztak nekik, pontosan úgy, ahogy azt a narancsárga játékosok eltervezték. Így vált bűnné Ferenc számára minden. Amiről utána és azóta csak megállapítanak, soha senki nem hajlandó beszélni!

Mert a puccs már csak ilyen! Sokan forradalomról vizionáltak és motyognak ma is. Csak éppen az ok-okozati összefüggéseket nem bírták eléggé összemaszatolni!

A következő lépésekben a piros figura az október 23-i mezőre lép. Emlékezni szeretne. Ünneplőkkel és szított népharaggal találkozik. Miközben a narancssárga figura úgy tesz, mint aki kimarad a dobásból…

Ugyanis nem Ferenc veszítette el a választásokat, hanem Viktor. Nem Ferenc szeretett volna revansot, hanem Viktor.

“Gyurcsány Ferenc ünnepelni akart, ezért építtette meg Magyarország mindmáig egyetlen 1956-os emlékművét, ezért hívta Magyarországra megannyi nemzet vezetőjét.”

Most az a bűne, hogy a felheccelt tömegeket nem engedte, hogy féktelen dühükben romhalmazzá változtassák a fővárost, szétverve a megemlékezéseket. Látszólag Viktor is ünnepelt, de a következő órák forgatókönyve ismeretében jobbnak látta, ha eliszkol.

Ferenc pedig – mivel erre tett esküt – a rendvédelemre bízza az este végkimenetelét.

Hol tartunk most? 2010-ben elég volt hivatkozni Őszödre, a sebbé magasztosult demagógia tette a dolgát. Majd jön a hatalom, a kétharmad, meg a felelősségre vonás ígérete. De elmaradt! Mert Viktor tudta jól, hogy az egész, ahogy van hazugság! Mert a tények makacs dolgok! De mert nem jutott több az eszükbe, most, 2014-ben újra elővették a lemezt, kicsit leporolták, kicsit meghamisították, aztán, bízva az emberi butaságban, meg gyatra emlékezetben, újra kezdték a sárdobálást!

Csakhogy ez a játék, AZ ŐSZÖDI BESZÉD, mégsem egy elavult társasjáték, ami nem azért nem bírt elkopni évek alatt, mert agyonjátszották, hanem, mert a narancssárga játékos a harmadik mező után egyszerűen és rendszeresen minden megkezdett játszma alkalmával megsértődik és összecsomagolja a játékot! Dühből szeretett volna, szeretne nyerni most is, bízva a balga többségben, akiknek korábban elég volt hangosan előmondani a rigmust, s azok csaholni kezdenek:

GYURCSÁNY TAKARODJ!

Már csak az a bökkenő, hogy a nép, az istenadta, most éppen nagyon éhesnek méltóztatik lenni. Látva a rengeteg megtollasodott újgazdagot, a végtelen mutyizások sorát, meg a saját mérhetetlen gondjait, már nem nagyon tud haragudni nyolc évvel ezelőttre. Csak ezért kell hárommilliószor előhozakodni a Bolíviában megölt postásra, Eduardóra, mert halott!!! . Aki egyébként a legszimplább szereplő ebben az egész maszlagban. Azért kell firtatni a szocialista kiszivárogtatókat, hogy soha ne tűnjön elő a főkolompos szerepe!

Mikor szerzett tudomást a fidesz a beszédről, ki volt a koordinátor és miért tagadták mostanáig mindezt? – csak ennyi a kérdésünk…

A játék pedig hamarosan újra dobozba kerül. Évekre száműzik majd a leghátsó polcra.

Valamivel kell majd szarakodni 2018-ban is…

………………………………………………….

Epilógus: Mai postánkkal érkezett Gyurcsány Ferenc levele!

A Fidesz és a zavargások

Hosszabb lesz ez a szokottnál, pedig nem is szeretek erről írni, más dolgunk is van ebben a kampányban. Az őszödi ügy újramelegítése, a szivárogtatás körülményeiről készült titkosszolgálati jelentések manipulatív, csonkolt, mint ilyen aljas és hazug változatának nyilvánosságra hozatala a Fidesz politikai érdekeit akarta szolgálni. De csak akarta. Kósa beismerő vallomását követően, mintha kicsúszott volna kezükből az irányítás. Eddig azt hittem, ha valamiben, hát aljasságban és hazugságban jó a Fidesz. Most kiderült, már ebben sem jók. Csapdát akartak állítani és maguk estek bele. Most az lenne a dolga, nem csak az ellenzéknek, de a demokratikus nyilvánosság maradékának is, hogy ne engedje ki a Fideszt ebből a csapdából. Ha a sajtó – az ügyészségtől kár várni ilyesmit – teszi a dolgát, hamar kiderülhet a magyar politika egyik nagy titka: ki volt az őszödi szivárogtató? És az is: ki áll a 2006-os zavargások hátterében? Mert ma már többet tudunk, mint eddig bármikor. Tudjuk, pontosan tudjuk, kiket kell kérdezni ahhoz, hogy kiderüljön az igazság. Nézzük, hát melyek a tények és mik a kérdések ebben az ügyben.

1. A hétvégén Kósa Lajos kénytelen volt beismerni, hogy ő már a megjelenése előtt hallotta az őszödi felvételt. Ha ez nem lenne elég, a bülbül szavú Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban azt ismeri be, hogy a Fidesz hozta nyilvánosságra az őszödi beszédet. A két beismerés lényege: az őszödi beszéd terjesztését a Fidesz végezte.

Mondhatnák, még szép: ha a politikai ellenfeléről egy párt, vagy pártvezető kap ilyen muníciót, persze hogy nyilvánosságra hozza, ha jól értem, ilyesmivel büszkélkedik írásában Bayer Zsolt is. Csakhogy van egy aprócska bökkenő: a Fidesz, egy tudatosan manipulált, párperces, leginkább a káromkodásokat és kiszólásokat tartalmazó anyagot küldött el a sajtónak, nyilván azzal a céllal, hogy belpolitikai lavinát indítson el. Hogy ők álltak a kiszivárogtatás mögött azt egészen vasárnapig, közel nyolc évig tagadták. Azaz hazudtak. Nem az történt, hogy a kezükbe jutott anyagot bemutatták a sajtónak vagy teljes terjedelmében saját szerepüket vállalva is nyilvánosságra hozták, hanem az hogy ismeretlen motoros futár mögé bújva manipulálták a közvéleményt. 

A történelmi hűség kedvéért jegyezzük meg: miután 2006. szeptember 17-én, 16 órakor ezt a manipulált anyagot leadta a Kossuth Rádió és miután kollegáim ellenőrizték, hogy a sugárzott anyag az én 2006 májusi beszédem rosszindulatúan összevágott változata, kollégáim az én kérésemre hozták nyilvánosságra a teljes vágatlan anyagot. A Fidesz – most már beismert – szerepe tehát nem csak a nyilvánosságra hozatal volt, hanem a náluk lévő hanganyag, megvágása, megcsonkítása, vagyis manipulálása. Ők emelték ki a mondatokat a szövegkörnyezetükből, ők vágták egymás után a szenvedélyes és káromkodós mondatokat. Ők csináltak hazugságmixet az igazságbeszédből. Manipuláltak, aljasul manipuláltak. Hazudtak.

Első kérdés tehát: melyik fideszes vezető utasítására vágták meg a náluk lévő hanganyagot, ki hagyta azt jóvá, ki végezte a manipulációt?
Van-e újságíró még, aki ezt a kérdést felteszi?

2. Kiderült az is, hogy a kiszivárogtatás afféle láncakció volt. Valaki lemásolt egy felvételt, azt odaadta valakinek, az eljutatta egy fideszesnek, az a fideszes eljutatta a Fidesz vezérkarának, a Fidesz vezérkara pedig eldöntötte, mi legyen vele, hogyan manipulálják, miként építsenek rá politikát. Ennek a sornak a végén nyilvánvalóan Orbán Viktor, a Fidesz elnöke áll. Az utána következő személy Kósa Lajos, aki ezt kénytelen volt beismerni. (Jegyzem meg, nyolc évig hazudott a saját szerepéről, most rajtakapták – ha már hazugság.) A sorban utána következő személy a jelek szerint Bíró Márk nevű fideszes képviselő, aki egyes sajtóhírek szerint azért kapta a parlamenti mandátumát, mert szerepet játszott a szivárogtatásban. Lehet benne valami, mert ez a Bíró egyetlen büdös szót nem szólt a parlamentben négy év alatt, csak a fizetését vette fel. Vagyis, elég szépen megfizették a szolgálatait. 

Aki tehát azt kutatja, ki lehet az őszödi szivárogtató, az már tudja, kit kell kérdeznie. Nem engem, hisz én elmondtam ezerszer: biztos tudásom nincs, csak erős sejtésem, ki lehet ebben a láncban az első szem. Ameddig nem tudom bizonyítani, nem lenne tisztességes, ha nevekkel dobálóznék. De én már nem tudok ehhez mit hozzátenni. Akik tudnak: Orbán Viktor, Kósa Lajos, Bíró Márk, és a Fidesz akkori vezérkarának tagjai.

A második kérdéssor:

Kósa Lajostól: kitől kapta a kazettát? Tudja-e, hogy ki volt a szivárogtató? Fizettek-e a kazettáért, ha igen, mennyit? Kikkel és mikor egyeztetett a felvétel manipulálásáról? 

Bíró Márktól: részt vette a szivárogtatásban? Kik között közvetített? 

Orbán Viktortól: kitől és pontosan mikor értesült a felvételről? Adott-e utasítást annak manipulálására? Készített, vagy készítetett-e stratégiát a manipulált felvételt politikai hasznosítására? Tudja-e, hogy ki volt a szivárogtató? Fizetett-e a Fidesz a hanganyagért, kinek, mennyit, milyen forrásból?

Van-e újságíró, aki ezeket a kérdéseket felteszi?

3. A megvágott és manipulált őszödi beszéd nem csupán a politikai riválisok kiélezett vitáját hozta, hanem lángba borította a fővárost, zavargások sorát robbantotta ki, emlékezhetünk. Szerintem a beszéd kapcsán az egyik legfontosabb kérdés: a kiszivárogtatás mellett volt-e szerepe a Fidesz a zavargások megszervezésében is?

Emlékezzünk csak: Orbán Viktor már 2006 nyarán, szokásos tusnádfürdői beszédében elkezdte építeni a hazugság-tematikát. Onnantól, minden fideszesnek, minden témában, minden alkalommal kötelező volt kimondani egy mondatban legalább kétszer: hazudtak. Orbán produkált akkoriban még fura dolgokat, például váratlanul megjelent a Fradi B-középben is. Aztán egyszer csak, szeptember 17-én többek visszaemlékezése szerint már a korai órákban leparkolt a Kossuth téren a Hír tv közvetítő kocsija, aztán nyilvánosságra került a vágott, manipulált beszéd, és egyszer csak megtelt a tér tüntetőkkel, amit a Hír Tv odakészített kocsija élő egyenesben tudott közvetíteni. Másnap, a mindenféle B-közép vezetésével felgyújtották a tv székházat. Ezt követően kezdetét vette a Fidesz szisztematikus politikai építkezése, a randalírozók heroizálása. 
Mindez véletlen lenne? Én nem vagyok annyira naiv, hogy véletlennek tartsam. Márcsak azért sem, mert az úgynevezett wikileaks iratokból kiderült, hogy a Budapesti Amerikai Nagykövetség arról tájékoztatta Washingtont, hogy a zavargások mögött minden bizonnyal a Fidesz áll. Márpedig a wikileaks-iratokról az derült ki, hogy azok valódiak és hitelesek, a bennük foglaltak tényszerűek, ezért aztán nincs okunk azt gondolni, hogy ez esetben ne ez lenne a helyzet. 

A harmadik kérdés tehát: annak a Fidesznek, amelynek szerepe volt manipulált beszéd terjesztésében, milyen szerepe volt az erre épülő 2006-os zavargásokban? Szervezték-e, vagy csak bátorították a randalírozást? Ennek a kérdésnek egyértelmű címzettje: Orbán Viktor.

Van-e újságíró, aki ezt a kérdést felteszi?

Szeretném hinni, hogy lesz, aki nem hagyja, hogy válasz nélkül maradjanak ezek a kérdések. Én azon leszek, hogy minden magyar választó megkapja a válaszokat, hogy tisztán lássunk végre. A Fidesz egyik újabb hazugsága lelepleződött. Jön a következő.

ROSSZABBUL ÉLÜNK MINT NÉGY ÉVE – Fata Jánosné már belehalt Orbánba!

Mintha tegnap történt volna! Pedig, szinte napra pontosan nyolc évvel ezelőtt! Szíjártó (Orbán Viktor magyar hangja) Péter, (aki manapság leginkább arról híres, hogy jóval kevesebbet keres, mint amivel gyarapszik, bár eszik, iszik, szik, szik.) (Megtakarításai lassan-lassan így is potom Mészáros Lőrinci magasságokba kúsznak…)  (Amúgy, nyilván nincs mit vizsgálódni relatíve incurka-pincurka vagyonán…)

Szóval ez a Petike, éppen nyolc esztendeje hóna alá vette a különös ismertető jeggyel a bal szeme felett közismertté vált Fata Jánosnét. Elbandukoltak így kettesben a Népszabadság nevet viselő sajtótermék székháza elé. El bizony!

gp_01

Tiltakozni mentek, tyühahó!

Merthogy bizonyos felforgató, liberálbolsi firkászok nem hagyták nyugodtan rosszabbul élni mindenki fidesz-nénijét, akit aljas indokból, előre megfontolt szándékkal jól össze kevertek egy hasonlóan fess nyolcvanas matrónával, akinek viszont két lakása is volt Budán, így aligha élhetett volna kellőképpen rosszabbul! Fata mama amúgy akkoriban minden jóravaló tűzfalon ott szomorkodott.

001

A komcsik – nanááááá! – elcsórták a dohányt amit szívgyógyszerre dugdosott, ezért maszkírozni sem kellett, annyira elesett volt!

ROSSZABBUL ÉLÜNK, MINT NÉGY ÉVE!

Ezt rebegte falról falra… Ez volt az alapsztori!

Belevaló ötlet volt, annyi szent, csak az átkozott nép, az istenadta nem volt kellőképpen felkészült az efféle negatív kampányra! Nem tudtak mit kezdeni ezzel a mérhetetlen letargiával. A párt meg jól belebukott…Nem mintha bárki jólétét reklámozni lehetett volna, de a nénire nézve állítólag többen vetettek véget önkezükkel az életüknek, mint Seres hírhedt Szomorú vasárnapja után!

Fata néni maga volt a balsors! Peti ezért karolta fel, homokszín pulcsijában, akkor még többnyire hajjal borított okos kis fejével. Ezért vezetgette oly bájosan az ő nénijét, s vívta mellette nagy harcát a csúnya újságíró bácsikkal szemben.

gp_07

„Hogy a kedves olvasó is értse, mit nem fog érteni, az előzményekről számolunk be röviden:

-A Fidesz a szívgyógyszerek árának emelkedését Fata Jánosné arcképével demonstrálta a “rosszabbul élünk, mint négy éve” kampányában.

-A Népszabadság hétfői számában felfedni vélte a néni kilétét, mondván, nem is él rosszabbul, mint négy éve, mert két lakása is van, az egyiket kiadja. A lap viszont bakot lőtt, mivel a néni, Börzsönyi Jenőné nem az a néni, azaz nem Fata Jánosné volt.

-Börzsönyiné a cikk hatására kikészült, és állítólag pert indított a lap ellen.

-Kedden a Turul megírta, a szívgyógyszeres néni Fata Jánosné, 11. kerületi szívbeteg nyugdíjas, aki állítása szerint tényleg rosszabbul él, mint négy éve. A nénit képviselőjelöltje, Kristóf József vitte el fotózni.

-Szerdai számában a Népszabadság elnézést kért Börzsönyinétől, elismerte, hogy tévedett, azt viszont többször megjegyezte, hogy Börzsönyinének is illett volna felvenni a telefont, ha az ország legnagyobb politikai napilapjától keresik.”

Telt múlt az idő. Fata néni csak várt, várogatott huszonhat négyzetméteres, tizenegy kerületi szobakonyhájában, de Peti csak nem jött érte, sem fehér lovon, sem gyalog.

Szart rá!

Fontosabbak lettek az utazások, a rengeteg miniszteri biztosság, államtitkárság, felügyelőbizottsági tagság, Azerbajdzsán, Törökország, Oroszország, Kína, szóval a mesés vadnyugat! Fatamami szimplán belehalt ebbe a rettenetes várakozásba. Pedig a közelmúltban új szereplőt keresett vagy egy fél tucat párt. Mind azt szerették volna, ha Fata Jánosné hirdeti majd, valahogy így:

ROSSZABBUL ÉLÜNK, MINT NÉGY ÉVE!

002

Óriásplakátok ma is vannak. A Simicska world tábláin… Szinte egytől egyig nyakig merülve az impotenciától megrémült, kapuzárási pánikkal küzdő férfiemberek szlogenjével:

…JOBBAN TELJESÍT…

…JOBBAN TELJESÍT…

…JOBBAN TELJESÍT…

Ki tudja, mire fel ez a végtelen és féktelen bizonygatás! Képzeljék el, mi lett volna, ha ez a derék egypárt, valami olyan kellemességgel hozakodik elő, hogy Magyarország jól érzi magát, vagy mondjuk, Magyarország nagyon szeret! De nem! Ha kilépünk az utcára, előbb-utóbb belebotlunk egy hatalmas gigant-poszterbe, amin általában egy kopaszodó, vagy tarkopasz ürge egy rakás fehérnép társaságában bizonygatja, hogy ő bizony jobban teljesít. Teszi mindezt úgy, ahogy azt a Nesquik nyuszis reklámból megismerte.

Rákeni Magyarországra! Rákeni…

Csak állnak a férfiak kérem, ott a narancsban fürdő tájban és bizonygatnak, agitálnak: csak tessék-tessék, itt a jobban teljesítés. Egyik-másik hatvanas, mondhatni siheder, fiatal-demokratát nézve inkább azon támad kedvünk tűnődni, vajon ebből a hevületből miként képesek előhozakodni, ott, a nőknél… azzal a két megnyomorodott negatívummal, amivel ezt az egész választást simán, csont nélkül nyerik majd. Merthogy sem a „Rezsi-csökkentés” szóösszemosás, sem a „Nem érdemelnek több esélyt” mondat nem nevezhető a legnagyobb jóindulattal sem pozitívumnak. Ezekbe az agyalmányokba csak belebukni lesz módunk, ahogy végezte maga is, ez a jobb sorsra érdemes Fata nénike.

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Fata néni meghalt.

BELEHALT ORBÁNBA!

Hej, pedig de rosszul tudná most magát érezni!

MOST ÉREZNÉ MAGÁT CSAK IGAZÁN ROSSZABBUL!

006

005

Mi ne érezzük magunkat rosszul! Most nem ez a dolgunk!

Ha velünk tartanak, Szombathelyen járva…időnként mindannyian jobban tesszük, ha nem csak a házfalakat, meg az eget kémleljük, (ahol többnyire Hende szeretne végre jobban teljesíteni… ) ha maguk elé nézünk!

Abban a magasságban ugyanis, ahol mindannyian élünk, szóval ott is van élet!

Meg néhány szerényebb, de fontos plakát, megszívlelendő üzenettel!

SZÉGYELLJÉK MAGUKAT! – fél évszázad szolgálat után megbélyegezve

A parlamenti választások hevében olykor el-elszólják magukat a biztos befutók, meg bérenceik. A bumburnyákok! Már nem lehettek olyan könnyelműek, hogy a demokrácia eszköztárában bízva vártak volna a választók döntésére, jobb belátására. Nem mutatnak sok hajlandóságot a versenyre. Úgy intézték, úgy alakították, hogy az átlagember áprilisban átélhesse ugyan, hogy voksával a jövőről dönt, de mivel csak nagyon sok munkával lehetett volna új célokat megfogalmazni, most a „jobban teljesítés” hevében mindössze az újabb és újabb rezsicsökkentés falkáiba lehet és kell becsatlakozni.

rogan

Ők az alternatíva. Aki mást mond, vagy mást gondol, az bélyeget kap, szélsőség, felesleges lény, egy önmagát mindentől és mindenkitől megvédeni kész állig felfegyverzett hadsereg előtt.

A rosszabb, hogy azok is elítéltetnek, akik csak egyszerűen nem értik, mi lett, mi van! Mert akár a rádiót kapcsolják be, akár az újságokat olvassák, csak a siker és gazdagság örömmámorának dagályát tapasztalhatják, miközben a pénzük értéktelen, nyugdíjuk, fizetésük a hónap felénél egyszerűen elfogy, tartozásaikat próbálják megadni és szinte semmi másra nem várnak, csak, hogy elmúljék ez a nem is igazán tél, ami bár nem hozott rengeteg förgeteget, a gázszámlákat rendre feldagasztotta. Megöregedtek… köröttünk élnek.

Jönnek, folyton és egymás után a betegségeik, az egyre drágább gyógyszerek, egyik a másik után. A másik után, aminek mellékhatásait csak egy harmadik, még drágább orvosolhat! És egyre komorabbak, lassan a napjaik nagyobbik részében csak szégyenkeznek. Az magyar öregemberek többsége tradícióként örökölte, hogy a nyakába szakadó nehézségek során ne segítséget kérjen, hanem szégyellje magát!

Nem szólnék én! Hallgatnék, ahogy mindenki, ha nem a bőrömön érezném a fájdalmat, ami a minap Szombathelyen egy körzeti rendelőben történt.

Szombathelyen, egy orvosi rendelőben! Ahol a város fideszes polgármestere maga is orvos!

Hallgatnom kéne róla, de egyre az jár a fejemben, vajon rajtam, rajtunk kívül még hány szombathelyi ember éli, élheti meg ugyanezt? Ahogy a ma aktívkorúak többségének, úgy nekünk is „akkor” dolgoztak a szüleink, amikor a mai hatalom szerint csak a szégyen, a ránk maradt terhek születtek…

De magamért, magunkért nyilván nem nyavalyoghatok!

Tehát ők…Szombathelyen élők… egykor lakótelepeket, iskolákat, utcákat, tereket és kórházakat építettek, tanítottak, vízvezetéket szereltek, rendőrként szolgálatot teljesítettek…  abban az időben, amikor a Magyar Népköztársaság területén a szocializmus időszaka virágzott, örültek a gyarapodásnak, ünnepeiket pedig örömben élték meg, önfeledten, közösségeik részeként…

002

Ha így jobb, mert ezzel senkit nem sértek, mostantól tehát, kizárólag a  m á s o k  szüleiről írok! Öregek, betegesek.

A minap felvették rendesebb ruháikat, és elballagtak a lakótelepi orvosi rendelőbe, a beutalóért, ami nélkül nincs rendelőintézeti vizsgálat és kórház. Mivel előjegyzett időpontra érkeztek, csak másfél órát kellet várakozniuk! Ugyan, hová sietnének! Az orvos egyenként megvizsgálta őket, felöltözhettek, aztán  most már együtt, kettejükkel közölte, hogy bizony nem sok értelmét látja a beutalóknak, merthogy „nagyon meg tetszettek öregedni”!

 Nagyon meg tetszettek öregedni!

Az évtizedeket becsülettel végigdolgozó bácsi és néni megtudhatta, hogy a mostani, jobban teljesítő világnak már nem igazán van kedve meghosszabbítani az életüket. Ahogy az öreg járgányt, a hűtőszekrényt, a vasalót nem érdemes megjavítani, úgy a hetvenen túl még mindig élő magyar ember sem jó befektetés. Nem gazdaságos, meg aztán a várólisták alapján igen bizonytalan megérni magát a lehetőséget is!

old_hospital_by_tombusby-d5ruqvr

A bácsi ekkor nekibátorodva előhozakodott nálánál is jóval idősebb ismerősének történetével, akit a minap nagyműtéten erősítettek fel, hogy a kilencvenharmadik születésnapja után is aktív maradhasson. Ő odaát él, burgenlandban…

doctor_angryAz orvos – miközben látszólag irományaiba feledkezett – úgy tett, mintha érdekelné, mintha hallaná is igazán a történetet, aztán, mert a bácsi kissé nagyot hall, összeszedve erejét tagolt mondatokkal, az arcába hajolva, jó hangosan, rövid kortes beszédet tartott:

Nem kellett volna itt a kommunistákkal jóban lenni! Maguknak is minden volna, ha nem hagyták volna, hogy az a szar szocializmus tönkretegyen itt mindent!

004Szégyellhetik magukat… s most tessék, ihatják annak a fene nagy jólétnek a levét! A Kádárjuk miatt jutottunk ide. Tudhatták volna! Most meg itt nekem az osztrákokkal példálózik…

A bácsi leforrázva, felsegítette felesége hátára a nagykabátot, kicsit még mélyebbre nézve, alázattal behúzta maguk után a rendelő ajtaját, s már alig hallotta, de valahogy mégis elért a tudatáig az orvos utolsó hangos mondata: Nem szégyellik magukat, osztrákoznak itt! Aztán üres kézzel, a megoldhatatlan és legyőzhetetlen biztos tudatában hazaindultak. Mentek, mennek, ki tudja meddig és hová?

Fél évszázad szolgálat után megbélyegezve, meghalni van már csak joguk, mindazoknak, akik az előző időszakban dolgoztak, tették a feladatukat?

A szüleinknek!

S akik most alkotnak, építenek és annyit, de annyit szenvednek a múlt hibáinak kijavításáért, akik a zelmúltnyócévután minden erejükkel “a tönk széléről visszahozták ezt az országot”, méltó jövőjüket várva teljesítenek egyre jobban…

10_rogan_antal_nemeth_szilard_reszi_csokkentes_forum

Mehetünk szavazni ezekre a jobban teljesítő rezsicsökkentőkre! Ők egytől egyig tiszták, szüleik, sőt a nagyszüleik is patyolatfehér üldözöttek voltak korábban, vagy egyenest a marsról érkeztek. Van idejük. Megvárják, míg az utolsó bolsi is kihal, míg eltűnnek ebből a derék országból ezek a rettenetes “szociforma” emberek, aztán jön Viktor kánaánja!

 

(Az orvosról készült kép csak illusztráció!)

NYUGDÍJASOK PATTHELYZETBEN – az elsíbolt nyugdíjvagyon hordaléka és következményei

Kialakulóban Orbán négy éve ígért egymilliós munkahely-teremtése! Már csak 15 év és lám, önmagától is elérjük! Ahogy azt is, hogy míg ma két aktív kereső teremti elő egy nyugdíjas korú személy nyugdíját, addig 15 év múlva ehhez a teljesítményhez legalább négy aktív kereső kell majd.  A mutatvány lényege, hogy egy napokban megjelent kimutatás szerint 15 éven belül 2 millió 147 ezren mennek nyugdíjba, ezzel szemben az ugyanebben az időszakban az aktív korba lépők száma csak 1 millió 633 ezer lesz!

És ehhez a teremtéshez – mint megannyi máshoz – csak Orbán Viktornak nincs semmi köze!

A teljes magánnyugdíj-pénztári vagyon 2011. március 31-én 3162 milliárd forint volt, (!) ebből a magyar állampapírok 1529 milliárd, a befektetési jegyek 1085 milliárd, a részvények 343 milliárd, a jelzáloglevelek pedig 78 milliárd forintot tettek ki. Selmeczi Gabriella miniszterelnöki biztos szerint a magánnyugdíj-pénztárak nem csak eltőzsdézték az emberek pénzét, de egyenesen életveszélyes volt a rendszer!

A nyugdíjvédelmi miniszterelnöki biztos szerint, ha a manyupok állampapírba fektettek volna minden pénzt, ma 700 milliárddal több lenne a számlákon. Úgy állította mindezt 2011. augusztus 8-án Selmeczi nagyságos asszony, hogy semmiféle konkrétummal nem támasztotta alá ezt az összeget. Az adatot hasalni méltóztatott!

003

Ennek a pénznek azóta a legutolsó fillérig nyoma veszett, és e „nemes” cselekedethez kizárólag Orbán Viktornak volt köze! Az ő megbízatását teljesítették!

A kormány azt ígérte, a pénzt az államadósság csökkentésére fordítják, és állítólag erre is költötték a pénz nagyobbik részét. Állítólag! Az államadósság viszont mégsem csökkent annyival, mint amennyit elköltöttek a leendő nyugdíjasok félretett pénzéből. Mostanra a GDP bő 8 százalékának megfelelő összeg került ki az egykori nyugdíjvagyonból, a GDP-arányos államadósság viszont a pénztári vagyon átvétele és tavaly év vége között csak 4,6 százalékponttal csökkent.

Egy éve azt lehetett olvasni, hogy az akciónak köszönhetően tavaly és tavalyelőtt összesen nagyjából tehát 3 ezer milliárd forint került az államhoz a magánnyugdíj-pénztáraktól. Igaz, a pénz egy részét visszaadta a tagoknak reálhozam címén, egy másik része pedig állítólag még egy éve is megvolt az Államadósság Kezelő Központnál és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnél, de 2300 milliárd forint elfogyott belőle így is.

Elporladt… Elillant… Volt – nincs!

Öt hónappal ezelőtt a Világgazdaság az alábbi gondolatsorral rukkolt elő: Miközben újabb százmilliókért hirdetik a plakátok, hogy a kormány “jobban teljesít” a tények picit mást mutatnak. Bár a kormány fő ellensége az államadósság volt, bukni látszik az ellene folytatott harc. Ami azonban igazán súlyos, hogy az államadósság csökkentése érdekében elköltött magánnyugdíj-pénztári megtakarítások gyakorlatilag teljesen eltűntek. Július végére csak 218,7 milliárd maradt a több, mint 3000 milliárdból. A szemléltetéshez zero-nak, a Vastagbőr bloggerének az ábráit használták fel.

002

001

A Nyugdíjasok Együttműködési Fóruma (NYEF) néven közelmúltban társult érdekvédelmi szervezetek leírták, mit várnak el a mindenkori nyugdíjasok védelme érdekében. Íme:

Nyugdíjas Minimum 2014

1./ A nyugdíjasok jogait, a nyugellátást, az időskorú nemzedék biztonságát, méltóságát, a megszerzett jogai megőrzését az Alaptörvény garantálja.

2./ A parlament által 2009-ben egyhangúlag elfogadott „Idősügyi Nemzeti Stratégia” és végrehajtási programja az idős társadalom érdekeit leginkább összefoglaló, társadalmi és politikai támogatottsággal bíró összegzés, mely – aktualizálást követő -megvalósításának következetesen érvényt kell szerezni. ( A teljesség igénye nélkül néhány fontos téma: az idősek munkavállalása, művelődéshez, kultúrához, tanuláshoz való joga, hagyományápolás, mobilitásukat szolgáló intézkedések, egészségmegőrzés stb.)

004

3./ A fiatalabb generációk érdekében is – fenntartható, biztonságos, többpilléres, tervezhető és ellenőrizhető nyugdíjrendszer létrehozását támogatjuk, ösztönözve az öngondoskodást.

4./ Biztosítani kell a nyugdíjak értékállóságát, reálértékének megőrzését, amely a mindenkori „nyugdíjas kosár” figyelembevételével történjen. Az időskori megélhetéshez szükséges minimálnyugdíj megállapítását és bevezetését javasoljuk.

5./ A nyugdíjrendszerben lévő igaztalanságok felszámolása a ma és a jövő nyugdíjasainak érdeke is. Ezért szükséges nyugdíjkorrekciós programot indítani, és bevezetni a magyar gazdaság teljesítményétől függő nyugdíjprémiumot.

6./ Szükségesnek tartjuk az öregségi, az özvegyi és a rokkant nyugdíjasok, valamint a volt fegyveres testületi tagok ellátását érintő korábbi hátrányos intézkedések felülvizsgálatát és korrigálását.

005

7./ A korhatár előtti nyugdíjba vonulás lehetőségét fenn kell tartani, ami a veszélyeztetett szakmákban és a 40 éves munkaviszonnyal rendelkező nőknél különösen indokolt.

8./ Az egészségügyi ellátást korszerűsíteni kell, törekedve a szolgáltatások, ellátások minőségének javítására és a hozzájutás idejének csökkentésére. Nem elfogadható az egészségügyi ellátás minősége és ideje tekintetében az idősek kárára gyakorolt hátrányos megkülönböztetés. Csökkentendők az ellátásban tapasztalt területi egyenlőtlenségek, kialakítandók a gyógyszerár-támogatás feltételei.

9./ A 65 év felettieknek újra biztosítani kell a teljesen ingyenes közlekedést.

10./ Az időseket képviselő – legalább 100 000 fős tagsággal rendelkező (5 százalékos küszöb!) – szervezetek részére rendszeres és érdemi konzultációt kell biztosítani a mindenkori kormányzattal. Ezen önszerveződéssel létrejött nyugdíjas szervezetek legitimitását, érdek-képviseleti szerepét olyan módon is el kell ismerni, hogy – a pártokhoz hasonló – működési forrást biztosítsanak nekik.

Nos, mindeddig – sajnálatos módon – kizárólag az MSZP közölte közleményben: támogatja a nyugdíjasok programját.

De hol a lé? Miből lesz ehhez forrás?

Orbán legújabban ötmilliós foglalkoztatásról szeret vízionálni

„Nemcsak most, a foglalkoztatottak számának 4-ről 5 millióra növelésével álmodott egymillió új munkahelyet a kormányfő, ezt megígérte már a 2010-es kampányban is. Igaz, tíz év alatt ígérte az egymilliós növekedést, ám ezt időarányosan sem sikerült teljesítenie az Orbán-kormánynak. A ciklus első három évében – tavaly nyárig – ugyanis összesen 207 ezerrel bővült a foglalkoztatás, ami évi kevesebb, mint 70 ezer új munkahelyet jelent a tervezett 100 ezerrel szemben, nem beszélve arról, hogy az új állásba lépők jelentős része csak közmunka-lehetőséget kapott.

A kiábrándító számok ellenére a kormányfő ismét megígérte az egymillió új munkahelyet tíz év alatt.”

006

“Továbbra is tartom azt a vállalásomat, hogy egymillió új munkahelyet teremtünk 10 év alatt. Ha kapok tíz évet a választóktól, akkor meg is fogom csinálni”

– jelentette ki tavaly nyáron…

Ha kíváncsiak arra, hogy egy kiváló rezsicsökkentő bohóc, egy szombathelyi orvos miként bánik el öreg betegeivel, olvassák el a következő írást is: SZÉGYELLJÉK MAGUKAT!  klikkre nyílik!

Epilógus:       (A Népszava nyomán…)

old_couple_and_the_sea_by_atc61„Ötletből pedig nincs hiány. Az MSZP-s Korózs Lajos szerint például az ötmilliós határ eléréséhez az első lépés lehetne az, hogy egyvalaki elveszíti a munkáját. Ha ez az egy megszűnő munkahely az április 6-i választások eredménye alapján Orbán Viktoré lenne, “már beljebb lennénk”. Hiszen – magyarázta – ha nem Orbán lenne a miniszterelnök, az önmagában és már rövid távon “jótékonyan hatna” a befektetői bizalomra, hiszen beruházások létestülnének, amelyek új munkahelyeket teremtenek. Ha visszaáll a befektetői bizalom, akkor bővül a foglalkoztatás, ami pedig adó- és járulékbevétel növekedést is hoz – mondta a szocialisták elnökségi tagja.

Korózs

 

Korózs szerint amúgy hiába éri el valóban a négymilliót a foglalkoztatottak száma, ennek egy része statisztikai bűvészkedés, “szemfényvesztés”, másrészt a foglalkoztatás szerkezete sem egészséges.”

MINISZTERI DOSSZIÉ I. – barátok és polgári körök hálózatában

Tudják, mi a barátság? A barátság összetett, támogató emberi viszony. Tartalma és meghatározása koronként és kultúránként eltérő, valamint az alanyok társadalmi helyzete és személyiségjegyei is befolyásolják. A barátság egyéni vonatkozásban lelki, vagyis érzelmi, anyagi és kognitív erőforrás. A barátság az egyik emberi kapcsolat, mely emberek között alakul ki több örömteli találkozás, beszélgetés által. Jellemzi a kölcsönös elfogadás, rokonszenv, szeretet, bizalom, szövetség, együttérző képesség, nyitottság, törődés.

Márai Sándor így pontosította:

„Néha már gondoltam arra, hogy talán a barátság is hasonló kötés, mint az ikrek végzetes összetartozása. A hajlamnak, rokonszenvnek, ízlésnek, műveltségnek, indulatnak különös azonossága összekötöz két embert ugyanabba a végzetbe. S hasztalan csinál az egyik bármit a másik ellen, mégis közös a sorsuk. S hiába menekül egyik a másik elől, mégis tudnak egymásról minden lényegeset. S hiába választ egyik új barátot vagy szeretőt, a másik titkos, íratlan engedélye nélkül nem tud szabadulni ebből a közösségből.”

És azt tudják, mi az a „National Security Risk”? – Így nevezik azt a bonyolult helyzetet, ami akkor adódhat, ha egy vezető, magas rangú politikus, egy miniszter különös kapcsolatokba bonyolódik. Ahogy ő mondja, barátságokat épít, odaáll általa kiválasztott emberek, ideológiák, élethelyzetek mellé, támogató, vagy ahogy ő mondja kedvesen, harcostárs, bajtárs, jóbarát lesz. Barátságnak nevezi, amikor szimpátiájával, társaságával és általa elintézhető támogatásokkal igyekszik kedveskedni az illetőnek. Kivételez, persze puszta szimpátiából, önzetlenül.

Olykor a magáénak érzett közösből.

Aztán amikor arról az illetőről különös dolgok kezdenek kiderülni, néhány kívülálló számára furcsává, követhetetlenné válik a kapcsolatuk. Mert mások számára komoly kockázatot rejthet a fentiek barátsága!

„National Security Risk” – vagyis, nemzetbiztonsági kockázat.

De vajon el tudják-e képzelni, hogy ma egy magyarországi miniszter olyan idegenben élő magyar származású embert támogat és nevez barátjának, akit lakhelyén felforgató tevékenysége miatt hatalmas ellenszenv övez, akit fasizmussal, nacionalizmussal és nyílt antiszemitizmussal vádolnak?

El tudják képzelni, hogy Magyarország kormányában jelentős pozíciót töltsön be egy olyan ember, aki közvetlen, mondhatni napi kapcsolatot tart fenn a hivatalosan is náci portálként jegyzett magyarországi média tengerentúli gazdáival? Vagy ahogy manapság elegánsan illik ezt zengeni, alaposan gyanítható, hogy kapcsolatrendszere kiterjed a szélsőjobboldali hírportálhoz köthető körökre?

Lehet kapaszkodni!

A Kanadai Magyar Hírlapban különös cikkre lehettünk figyelmesek, még január végén. Egy bizonyos Lázár György sajátságos kirohanást intézett Dr. Papp Lajos szívsebész, emeritus professzor, egyetemi tanár személye ellen. Az évek óta önmagát csak gyógyítóként, a nemzet lelkiismereteként aposztrofáló, világszerte elismert orvosi múlttal rendelkező Papp Lajost nemes egyszerűséggel újfasisztának bélyegzi, miután a hírneves előadó egy nyári, amerikai ünnepség leendő résztvevőjeként a közelmúltban megjelent a rendezvény beharangozóiban. A KMH publicistája különböző aspektusból fejezi ki nemtetszését a professzor utazásával kapcsolatosan, felrója neki, hogy miután ő, mármint az újságíró nem igazán ismeri a szívsebészi pálya eredményeit, nyilván sem a gyógyításhoz, sem magához a sebészethez nem konyít! (Ez jellegzetes megmozdulás egy valamihez egyáltalán nem értő, tájékozatlan zsurnaliszta tollából!) Kifejti, hogy az erdélyi író, Wass Albert méltatásával Papp Lajos nyílt közösséget vállalt a háborús bűnösökkel, maga is nyilván gyilkos, újfasiszta kapcsolatokkal rendelkezik, tehát a kanadai hatóságok radarernyőjén található, ún. nem kívánatos személy, persona non grata!

El tudják képzelni a Kedves Olvasók, hogy Dr. Papp Lajos Amerikába való szerepléseit kikönyörögte, majd évek óta egy olyan személy intézi, a saját érdekeinek megfelelően, akiről a cikkíró megjegyzi, hogy közismert szélsőjobboldali kapcsolatokkal rendelkezik? Olyan személy, aki korábban kinevezte magát a New Yorki Polgári Kör vezetőjének, és ugyanakkor felháborodottan tiltakozott a Magyar Gárda feloszlatása ellen?

El tudják képzelni, hogy az az ember, ott, Amerikában, az amerikai magyarok többségét megosztva, élvezve fidesz-közeli kapcsolatrendszerét, nyíltan felvállalva a Magyar Gárda, a szélsőjobboldali Kuruc-infó működtetőinek barátságát? Rendszeres kapcsolatot ápolva a „fideszhez egyáltalán nem köthető” CÖF vezetőivel, a Magyar Hírlapot birtokló Széles Gáborral, a Bétex vezér Csizmadia Lászlóval, Orbán Viktor udvari plajbászával Bayer Zsolttal, a Magyar Szovjet Baráti Társaság korábbi vezetőjével, a Demokrata  tulajdonosával, Bencsik Andrással, részvételeivel erősítve a Békemeneteket, és ezek után kussol?

Mint a szar a fűben!

El tudják képzelni, hogy az amerikai útjait évek óta nagybetegen is felvállaló Papp Lajos mellett egyetlen szót nem szól, nem tiltakozik, és főleg nem érvel? Aki korábban remekül használta Dr. Papp Lajos nevét és személyét egyéni ambícióihoz? Végighordozta az amerikai magyarság nevezetes helyein, hogy honlapjain, mint skalpgyűjteménnyel dicsekedhessen e találkozókról!

El tudják képzelni, hogy ez az ember tűri és tétlenül nézi a magára maradt szívsebész elkeseredett válaszát, vergődését, miközben a Kanadai Magyar Hírlap és az Amerikai Népszava olvasói kommentjeikben százával mocskolják és taposnak rendre a köztiszteletnek örvendő orvos lelkébe?

Mert szinte hihetetlen hogy önszántából kussol!

Nem kell tovább találgatni! Ez az ember a magyar miniszter barátja, s ami ennél rosszabb, hogy a magyar miniszternek ő is a nyilvánosan felvállalt „nagyszerű barátja”! Barátságuk a 2002-ben  a Polgári Körök alakításának időszakában gyökeredzett, s mára behálózza a miniszter úr tevékenységét. Még elgondolni is veszedelmes, vajon miféle felelősséggel!? Mert olykor, lehet, nem csak naptárak készítésében, azok Stefánia palota béli megünneplésében és Lobogó-dal gyártásban telnek együtt töltött pillanataik!

Vajon, mi minden még, amiről olykor tájékozódhat  a New Yorki Polgári Kör vezetője, aki ápolja a Magyar Gárda és a Kurucinfó vezetőivel a kapcsolatait, persze, pusztán évtizedes barátságból, amikor együtt töltik az időt a magyarországi miniszterrel?…

Merthogy az az ember, aki nem volt képes megvédeni és szót emelni Dr.Papp Lajos mellett, az őt ért nemtelen támadások miatt, nem más, mint Szilágyi Ákos, a hírhedt New Yorki, aki természetesen magyar állampolgár, ha kell Amerikában, ha kell Magyarországon őrködik, nehogy érthetővé váljanak ott és itt a legegyszerűbb dolgok!

Aki pedig az ő nagyszerű barátja – ki más?! – aki legutóbb Szilágyi rendelkezésére bocsájtotta a Stefánia Palotát, hogy Lobogó dalát – amit azóta sem játszik egyetlen rádióállomás sem – előadhassa, és képes falinaptárját – melyen piros, fehér és zöld almák vigyorognak – bemutathassa: Hende Csaba, Magyarország Honvédelmi minisztere, reménybéli vasi országgyűlési képviselő, aki előszeretettel sertepertél sehová nem vezető hidak, két szintet elért kórházak és egyéb attrakciók átadásán!

hcshhh

Vajon miféle mutyik lapulhatnak még Hende Csaba és Szilágyi közös tarsolyában?

“New York magyar gárdistái 

Üdvözletét küldi a Magyar Gárdának a New York Polgári Kör, amelynek tiszteletbeli tagja Hende Csaba, Szájer József és Bayer Zsolt is, s amelyet kitartásra buzdított levelében Orbán Viktor. Vezetője televíziós csatornát működtet, amelyen Kossuth téri antiszemita beszédeket játszottak le, szimpatizánsai tavaly ősszel árpádsávos zászlókat és fegyvereket kerestek a New York-i magyar könyvesboltban. 

A New York Polgári Kör vezetője, Szilágyi Ákos fogtechnikus. A kör 2002. június 24-én jegyeztette be magát a Demokrácia Központnál, amelynek vezetésével Orbán Viktor Hende Csabát bízta meg, és arra szerveződött, hogy “a baloldali túlsúlyban lévő média által elhallgatott hírekről” tájékoztassa a polgári köröket. A New York Polgári Kör – állítása szerint – “szervesen tagozódott be ebbe a kommunikációs rendszerbe”. 

A tagozódás valóban sikerült: a magyarországi eseményekkel párhuzamosan szerveztek tüntetéseket New York utcáin, ahol Gyurcsány miniszterelnökről számos felirat volt olvasható, közülük a legszelídebb: “Pszichopata állat, börtönben a helyed.” Mindezt összhangban azzal a célkitűzéssel, hogy “egy bizonyos, jól körvonalazható értékrend mentén tevékenykednek”, “pusztán a jobbító szándéktól vezérelve”, “a keresztény polgári értékek megörzéséért, gyakorlásáért s adott esetben felélesztéséért”. 

cserkesz_01

Hende Csaba, a polgári körök főkoordinátora 2003. október 10-én meg is látogatta New Yorkban a polgári kört, rendezvényén felszólalt, egyúttal tiszteletbeli taggá választották.”

„National Security Risk”? Szerintük nyilván nem az! Az ő elképzeléseik szerint kizárólag Mesterházy Attila, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon jelent nemzetbiztonsági kockázatot. De óva intek mindenkit Hende és barátai kapcsolatrendszereitől. Bárki könnyen úgy járhat, mint Papp Lajos professzor, aki bánatában elhatározta, hogy soha többé nem utazik az amerikai magyarok közé.

Pedig inkább volna kit büntetnie, idehaza, azok közül, akik olyan jól megférnek ebben a maguk mutyizta világban!

Folyt.köv! Íme:

borosspeterkep2Jobbágy – jellemezte korábban Hende Csabát Boross Péter egykori miniszterelnök, ezt az MDF alelnöke egy mondattal egészíti ki: “ő az, akinek hűbérúr kell, ez az életeleme, csak így tud dolgozni.” Utal arra, hogy korábban Dávid Ibolya volt a hűbérura, most pedig Orbán Viktor.

Hende úr varázslatos kalandjainak történeteit hamarosan folytatjuk!

ÚJGAZDAGOK, OLIGARCHÁK, HATALMASSÁGOK – avagy, hogy gondolkoznak nyolc millióan Magyarországon?

Egy Steve Siebold nevű szakember, a “How Rich People Think” (Hogyan gondolkodnak a gazdagok) című könyv szerzője közel három évtizedet töltött azzal, hogy gazdagokkal készített interjúkat az egész világon, és kutatta, hogy mi különbözteti meg őket a többi embertől.

628x471A Business Insider írása szerint az eredmény az volt, hogy ez nem annyira magával a pénzzel kapcsolatos, hanem inkább a mentalitásukkal. „A középosztály azt mondja az embereknek, hogy legyenek boldogok azzal, amijük van. Ráadásul a legtöbben rettegni kezdenek, ha pénzről van szó” – mondta a szerző.

Magyarországon Steve Siebold minden megállapítása remekül érvényesül, nem volt más dolgunk, mint kvázi újra fordítottuk a művet! Kijavítottuk! Az „átlagember” kifejezést behelyettesítettük, ő lett a „szegény magyar ember”, az a közel 8 millió választásra jogosult kisember, aki Magyarországon él, míg a „gazdag ember” kifejezést az „újgazdag”, „oligarcha”, vagy egyszerűen „fidesz közeli” kifejezésekkel váltottuk fel. És, hogy, hogy nem, minden a helyére került! Íme:

Évtizedeken át azt gondoltuk, hogy az „újgazdagok” a maguk módján mind becstelenek, (naná!) de legalábbis fidesz-közeli kapcsolataiknak köszönhetően mázlisták. Nálunk, az alacsonyabb jövedelmű közösségekben – tehát mindenütt – emiatt a meggazdagodásuk valósággal csodának számít. „Az újgazdagok íme tudják,hogy a pénz nem garantálja a boldogságot, de könnyebbé és sokkal élvezetesebbé teszi az életüket” Ez a kevéske becstelenség a bűnük…

Az újgazdagok mennek és mindenáron megpróbálják boldoggá tenni magukat. Nem fogják megjátszani, hogy megmentik a világot, a magyar nemzetet, meg a hazát! Az a baj, hogy a falunk béliek ezt olykor negatívan értékelik, és ez az ami állítólag szegénységben tartja őket! „Ha nem tudsz vigyázni magadra, nem vagy abban a helyzetben, hogy bárki máson segíts. Nem adhatod oda azt, amid nincs…”

an06

A magunkfajta „becsapottak” arra várnak, hogy kihúzzák az ő számaikat, és bőszen imádkoznak a változásért. A kormánypárti erős emberek eközben megoldják a problémákat! Egymás problémáit! Ez a mutyi! A körülöttünk élők várnak valakire, lehet, hogy Istenre, lehet, hogy az új kormányra, a főnökükre vagy a házastársukra. A kifosztott, elszegényedett emberek gondolkodása szüli ezt az életfelfogást, miközben egyre ketyeg az életük órája.

Az átlag magyar ember azt hiszi, a gazdagsághoz vezető út a hivatalos oktatással van kikövezve. A gazdagok a speciális tudás megszerzésében hisznek. Hiába tudják, hogy sok világklasszis csak kevés hivatalos iskolát végzett, és vagyonukat további speciális szaktudás megszerzésével és értékesítésével halmozták fel. A tömegek meg vannak győződve arról, hogy az alapkompetenciák – mit mond a medve? – az érettségi vizsga és diploma megszerzése vezet a gazdagsághoz, többnyire, mert be vannak zárva saját gondolkodásmódjukba. Mert bezárta őket a közmunka program…A újgazdagokat nem érdeklik az eszközök, csak a végeredmény.

Sokan a régi szép idők után vágyódnak. Kádár gulyáskommunizmusa, 3.60-as kenyér… A gazdagok a jövőjükről álmodnak. A persze maguk erejéből milliomossá lett emberek azért lettek kőgazdagok, mert hajlandóak voltak „nagy kockázatot vállalni”, előrevetíteni álmaikat, céljaikat, ötleteiket egy ismeretlen jövőbe! Akik azt hiszik, hogy a legszebb éveik már elmúltak, ritkán lesznek gazdagok, és gyakran boldogtalansággal és depresszióval küzdenek.

De ők tudták:

“Jó kezekben az ország, mert jövőjét azok alakítják, akik valóra váltják álmaikat” 

De ki beszélt itt az egyszerű emberek álmairól?!

A mindössze négy évente fontos magyar emberek a pénzhez érzelmileg viszonyulnak. „Szeretnék…” Az újgazdagok sajátos logikával gondolkodnak róla. Egy többnyire okos, jól képzett és egy korábban más szempontból is sikeres személy egyik pillanatról a másikra volt képes átalakulni egy félelemközpontú személyiséggé, akinek a legnagyobb pénzügyi ambíciója az, hogy elvonulhasson, és egyszer békében vonuljon nyugdíjba. Az újgazdagok látják, mire képes a pénz és mire nem, a logika szemüvegén keresztül. Tudják, hogy döntő fontosságú eszköz, amely választási lehetőségeket és esélyeket kínál. És persze jól tudják, hogy a nyugdíj, a nyugdíj-vagyon, főleg annak eltapsolt része, csak illúzió!

A pro-European protester throws a Molotov cocktail towards riot police near burning tyres during clashes in Kiev

A megnyomorított magyar emberek a multik által eszkábált ázsiai redszerű, nemszeretem dolgokkal keresik a pénzt. Az újgazdagok a szenvedélyeikkel. Az átlagember számára úgy tűnik, mintha az újgazdagok állandóan dolgoznának. Pedig a felső tízezer egyik legokosabb stratégiája, hogy azt csinálja, amit szeret, és talál rá módot, hogy meg is fizessék érte. A másik oldalról, a sok éven át feleslegesen jól- és túl-képzett, de piacképes képesítéssel nyilván soha nem rendelkező magyar ember olyan állásokat fogad el, amelyeket nem szeret, mert a pénzre van szüksége. Az iskolában és a társadalomban ugyanis arra tanították, kondicionálták, hogy a pénzkereset egyenesen arányos a fizikai vagy szellemi erőfeszítéssel.

A magyar emberek alacsony elvárásokat támasztanak, hogy sohase kelljen csalódniuk. Az újgazdagok velük szemben keresik a kihívást. Pszichológusok és más szakemberek gyakran azt javasolják az embereknek, hogy alacsonyra tegyék az élettel szembeni elvárásaikat, hogy biztosan ne érje őket csalódás. Magas elvárások nélkül azonban senki sem vált volna gazdaggá vagy valósította volna meg álmait… Ugyan, mi lett volna a szegény, majdhogynem tönkrement gázszerelővel, ha nem jut eszébe a foci?

A többség azt hiszi, mert ez tolták az arcába folyamatosan, míg gyermek volt, hogy „tenned kell valamit, hogy gazdaggá válj”. Az újgazdagok azt hiszik, hogy lenned kell valakinek hozzá. Ahhoz, hogy valaki lehess, oda is kell tartoznod! Míg a tömegek a teendőkre fókuszálnak és cselekedeteik azonnali eredményére, addig a nagy fülkeforradalomból jött emberek tanultak és minden tapasztalatból tovább gyarapodnak, akár siker volt, akár kudarc. Tudják, hogy a valós jutalmuk az, ha oligarchává válnak, amely státusz egyszer kiemelkedő eredményeket fog produkálni, nekik, gyermekeiknek, unokáiknak… És ez az egyszer már az ajtóban toporog!

Az egyszerű emberek azt hiszik, pénz kell a pénzcsináláshoz. Az újgazdagok mások pénzét használják. Mindenkiéből így lesz az ő pénzük! A lineáris gondolkodás szerint az embereknek először pénzt kell keresniük, hogy még többet kereshessenek, miközben az újgazdagok egy cseppet sem haboznak mások pénzéből megalapozni a jövőjüket. Az újgazdagok tudják, hogy nem számít, hitelképesek vagyunk-e valamihez. Az igazi kérdés az, „megéri-e látszólag pályázni, megvásárolni, befektetni, harcolni érte”?

n02

A magyar emberek azt hiszik, a piacokat a logika és a stratégia irányítja. Az újgazdagok tudják, hogy az érzelem és a kapzsiság. Az újgazdagok tudják, hogy a pénzügyi piacokat elsősorban a félelem és a kapzsiság mozgatják, és ezt a tényezőt figyelembe veszik az EU-s pályázatoknál, a nemzeti dohányboltok megszerzésénél,  vagy a földbérleteknél, meg a többi mutyinál… Ez a tudásuk a magyar emberre jellemző emberi természettel kapcsolatban, és a hatalmaskodásukra átterjedő hatása stratégiai előnyhöz juttatja őket a vagyonuk felépítésénél. Így lesz bűntelen minden újgazdag végül!

Az egyszerű magyar ember a lehetőségein felül él. Az újgazdagok persze lehetőségeiken alul. Az újgazdagok a rendszerváltás óta tudják a titkot: először légy újgazdag, aztán majd megengedheted magadnak. Az újgazdagok nem azért élnek a lehetőségeik alatt, mert annyira okosak. Hanem mert annyi pénzt keresnek, hogy megengedhetik maguknak, hogy kiskirályként éljenek, miközben még mindig van dugiban néhány fél királyságra való pénzük. Kinek más nevén, kinek idegen ország béli bankban… kinek a strómanoknál!

A lecsúszott magyar ember azt tanítja a gyermekeinek, hogyan éljenek túl. Az újgazdagok azt, hogy legyenek gazdaggá. Nyerjenek újabb négy éveket vezérüknek, meg persze maguknak!

Az egyszerű emberek azt mondják, hogy az újgazdagok azt tanítják gyerekeiknek, nézzék le a tömeget, mert azok szegények. Egy amerikai ezzel nem értene egyet, szerinte azt tanítják nekik, hogy az objektív valóság szemüvegén át nézzék a világot – oly módon, amilyen a társadalom valójában. Mert elképzelni sem tudják, ha a magyar gyerekek korán megérthetnék a vagyon jelentését, valószínűbb, hogy később is törekednének a megszerzésére. Az egyszerű magyar ember már feladta… soha, sehol nem tanulhatott mást, csak az odavetett jussból spórolni. Ez a rezsicsökkentés legnagyobb hazugsága!

Az elszegényedett magyar emberek hagyják, hogy stresszelje őket a pénz. Az újgazdagok megnyugvást találnak benne.

Az egyik oka, hogy az újgazdagok több vagyont szereznek, az, hogy nem félnek beismerni: a pénz a legtöbb problémát képes megoldani! Nincs ellenfél, nincs határ – alaptörvényük van, meg kétharmaduk! A sok szerencsétlen a pénzre mint egy szűnni nem akaró szükséges rosszra tekint, amelyet az élet részeként el kell viselni. A meggazdagodott oligarcha, az újgazdag a pénzt mint a nagy felszabadítót látja, amelyből ha elég van, akkor meg lehet vele szerezni a lelki nyugalmat.

És megszerzi! Olykor jachtokon, olykor másutt. Pia, nők, narkó, ugyan, mi kell még?

Bár az újgazdagok nemigen foglalkoznak azzal, hogy a formális (hivatalos) oktatás segítségével növeljék gazdagságukat, mégis nagyra értékelik, ha jóval az iskola után is tanulhatnak. Módszereket például. „Menj be egy újgazdag ember otthonába, és azon dolgok egyike, amelyeket meg fogsz pillantani, egy hatalmas könyvtár lesz, kényelmes fotelok és rekamié körül amelyet – ahogy ők mondják – önképzésre használnak azért, hogy még sikeresebbek legyenek. A kisember ezzel szemben regényeket, bulvárirodalmat, szórakoztató magazinokat olvas”. Hogy mi van a könyvtárak mögött, az maga a titok!

n08

Az szegény magyar ember azt hiszi, az újgazdagok sznobok. Pedig az újgazdagok csak hasonló gondolkodásúakkal akarják körülvenni magukat. A pénzhez való, a népet mérgező negatív mentalitás az, aminek eredményeképp az újgazdagok az újgazdagokkal lógnak. Nem keverednek a szegénnyel!

 „Akinek nincs semmije, az annyit is ér”

Az újgazdagok nem engedhetik meg maguknak a pesszimista, fatalista hozzáállást, gondolatokat, amit gyakran sznobságként értenek félre. A  felső tízezer sznobnak való megbélyegzése egy újabb módszer arra, hogy az egyszerű magyar ember jobban érezze magát saját magával és középszerű életútjával kapcsolatban. Legalábbis ezt gondolják, míg beletörődnek a narancsuralomba….

A tipikus szegény a spórolásra összpontosít. A gazdagok a pénzkeresetre. A fidesz közeli újgazdagok arra fókuszálnak, mit fognak azon nyerni, ha kockázatokat vállalnak, és nem arra, hogy megőrizzék, amijük van. Miközben a vesztes tömegek kuponokat gyűjtögetnek és spórolósan élnek, elszalasztják a nagyobb lehetőségeket. Az újgazdagok még a legnagyobb pénzszűke esetén is elvetik a tömegek filléres gondolkodásmódját. Mesterei annak, hogy ilyenkor is arra fókuszálják szellemi energiáikat, amire kell: a nagy pénzre. Ilyenkor békemenetelnek, naggyűléseken mutatják kiállásukat Paks, a rezsicsökkentés, meg a jobban teljesítő Magyarország mellett…

Míg az egyszerű magyar ember balekként jár el a pénzügyekben, az újgazdagok tudják, mikor kell kockázatot vállalni. A magyar ember törleszt, felvett lakáshitelt nyög egy életen át. Fészket rak, hogy hátha, majd, egyszer…

A tőkeáttétel a gazdagok jelmondata Siebold szerint: „A tőkeáttétel saját tőkénk növelését jelenti idegen tőkével, például kölcsönből, hogy nagyobb értékű üzletet tudjuk kötni. Így a lehetséges nyereség és lehetséges veszteség értéke egyaránt megnövekedik.”

Légy a fidesz feltétlen híve, ápold a kapcsolatokat és neked is jutni fog a háládért!

A kisemberek a nyugalmat szeretnék. Az újgazdagok a bizonytalanságban is megtalálják a békéjüket. Imádják a rezsiharcot, a háborút, mert ezt látják a vezérüktől. A legtöbb embernek nehezére esik, hogy felvállalja a seggnyalást, amellyel milliomossá, újgazdaggá lehet, sokan nem szeretnek ilyen kihívásokkal élni. Fizikai, pszichikai, érzelmi nyugalom, elégedettség áll a kisemberek gondolkodásának középpontjában. A fidesz közeli újgazdagok korán megtanulták, hogy milliomossá válni nem könnyű, és a nyugalom iránti vágy romboló lehet. Megtanulták, hogyan érezzék magukat nyugodtan folyamatos bizonytalanság közepette is. Harcolnak, olykor a puccsokat is vállalva, gyűlölve bárkit, aki az útjukba áll! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

A szerző eredeti műve 21 pontban foglalja össze a gazdagok gazdagságának ismérveit. Az újgazdag, fidesz közeli jómódúak meghatározásához ennyi éppen elég. Magyarország jobban teljesít! Ezt mondják ők, mi meg, hogy milyen gondokkal küzdünk.

Gondolkodjunk egy picit, mert még mindig nem késő!

Valóban ennyit érünk? Ha véletlenül egy szegény magyar ember is olvassa ezt az írást, engedje meg, hogy feltegyünk egy egyszerű kérdést: Költhettek, megtakaríthattak, netán befektethettek már önök, akár egyetlen hónapban is annyi pénzt, amennyit megérdemelnének?

 

 (Elnézést kérünk az újgazdag olvasóktól, hogy mai írásunkhoz az ukrajnai forradalom képeiből válogattunk illusztrációkat!)

VAJON KI AZ, AKI A BESZÉDET ÍRTA? – 001-es, akire nincs többé szükség…

Akadtak néhányan, akiknek tetszett! Ez egyáltalán nem a véletlen műve, ne keressünk különleges összefüggéseket! Bőven láthatunk olyan helyeket, ahol egy alkalmanként jelentősnek mondható tömeg, tömegecske tátott szájjal hallgat! Ott is akadnak összetett mondatok, a mondolat javát ott is szóról szóra felmondják, s a frappáns idézetek után ott is jár a gesztikuláció, a homlokráncolgatás, meg az irományok permanens rakosgatása a pulpituson. Ami pedig az öntömjénezést illeti, az ehhez szokottak számára az extatikus bólogatás szinte már akaratlan fejmozgássá vált, talán észre sem veszik, hiszen itt minden nagyon szép, minden nagyon jó…stb. Halleluja!

Élmény volt látni a kivezényelt osztályokat!

000003

000009

Orcáikon azzal a végtelen áhítattal, amit ez a generáció jól begyakorolt – informatika órán az elaggott, selejtezésre érett iskolai számítógépeken – a Windows XP-re várva. Ugyan, miért is kellett volna kimutatni, hiszen megértették a feladatot, a világ úgy hülye, ahogy van, csak ők bírják tekintetükben hordozni az értékes és értelmes jövőt, meg aztán, talán az a húsz perc sem lesz hosszabb húsz percnél! Csak nézni kellett, nem túl vidáman. Ez volt a dolguk.

000004

000005

000006

A rágót kiköpették, a pechingeket már otthon ki kellett szerelni füleikből, s most a tapitelót sem volt elég elnémítani. Néztek, meredtek maguk elé, aztán amikor a terem jobb szélén ülő fószer tapsikolni kezdett, ők is rázendítettek. Na, ne mondja senki, hogy ez bonyolult! Magyarország kétséget kizáróan jobban teljesít! Ezek a lánglelkű fiatalok nem csak hallották, értették is a mester minden szavát! Naná, nem volt nehéz! Már az iskolai tornateremben gyakorolva is mind a tizenkét alkalommal sikerült majd mindenkinek memorizálni, mikor jön a szűnni nem akaró, mikor csak a rövidke taps. Aztán, amikor az a hihetetlen erejű humor bomba robbant, tudják, amikor azt a fertelmes beszédet figurázta a vezér, szinte potyogott a könnyük, úgy hahotáztak. Csak úgy kellett fordulni, mindig, hogy a kamerák minden szögből jól lássák ezt a mérhetetlen aktivitást!

A beszéd, na a beszéd pedig önmagáért beszélt!

007Még jó, hogy csak a következő ülésszakig kell várni, gyakorlatilag szóról szóra beemelhető az alaptörvénybe, hála Schmitt Pálnak! Előbb – mert olyan egyszerűek vagyunk, kérem szépen – azt gondoltuk, hogy talán magát az évértékelő beszédet is Pali bácsi írta, de nem! Ő most nyilván nem érhetett rá, hiszen a kapásból csak neki elérhető nagydoktori disszertáció ollózásán méltóztatik fáradozni! Nem lehetett az alkotó sem Rogán, sem Kövér, de még csak Áder sem. Ők már a jövővel bíbelődnek! Rogán a 19. rezsicsökkentés felépítésén, Kövér a következő ciklustól alkalmazandó hetesek ülés előtti jelentésén, Áder pedig az egyszerre két kézzel való aláírás technikájának finomításán dolgozik. Ők mind, mind jobban teljesítenek, ráadásul nem is hagyják magukat!

A beszédet nem írhatta más, csak, aki mostanáig két cikluson át maga volt a 001-es, a fidesz emblematikus nőalakja, a divatdiktátorokat megszégyenítő pulóver-arzenállal és millió kockás kiskosztümmel rendelkező, képviselőnője! A feladatra ő volt a legalkalmasabb. A cél egyértelmű volt. Az évtizedeket áthadaró mester szájába olyan mondatokat kellett falatkákra tagolhatóan fogalmazni, ami nem haladja meg egy nyolc elemit elfogadható szinten teljesítő egyén befogadó képességét. Tehát, mindaz, ami ott elhangzott, nem lehetett túl bonyolult, s úgy kellett előadni, mintha a szövegelő évtizeden át a szabadulást várná, mindhiába! Morcosan, hogy a szavai millióknak okozzanak kínszenvedést. Sikerült! Igen, mondhatjuk, jól sikerült! Úgy csendült minden szó, mintha soha – soha nem lehetne megbocsátani azokat az éveket! Erre a fogalmazványra csak ő lehetett képes!

000001

Így már minden érthető. Ez volt az orbáni duplázás végkielégítése.

Az elégtétel.

Sajnos, a beszédből a Balog végül kivágatta a rész a Hornról, aki nem képes már megdögleni, de csak azért, mert valahogy megtudta, hogy Magyarország egykori miniszterelnökét időközben eltemették. Pedig a három tönkretevő, a nem érdemlők nevének sajnálatos elhallgatása mellett még jól esett volna ez a kis kitérő a búcsúzó képviselőnőnek.

Ez volt, ennyi volt Orbán Viktor évértékelője! Felesben disznóból, meg csigából…

000007

„A kormányfő évértékelő beszédében elmondta, senki nem gondolta volna néhány éve, hogy Magyarország képes lesz a saját lábára állni és az uniós átlagot meghaladó növekedést elérni.”      Youtube

A Millenáris erre a fél órára ismét maga lehetett a mennyeknek országa, igaz, most nem akadt folklorműsor, így szegény Ráhel kénytelen volt a tökúj mobilján némi unaloműző után nézni.

011Újabb négy év, négy gyönyörű esztendő a papával, aki nemsokára unokájával a karján indulhat a nagy fal felé, miközben egyre azt zengi majd, mint egykori földönkívüli barátja: HAZA.

HAZA…

Epilógus:

A jupiterlámpák fénye kialudt. Az ipari tanulók a zakókat a nejlonzacskókba csomagolták, s a kijáratnál leadták, éppen úgy, összehajtogatva, mint, amikor befelé jövet felvették. Kicsit belehúztak, várta őket a romkocsma, meg az esti jegyre kapható ingyen sör…

Csak a néhai rosszabbul élő plakát-néni unatkozott aznap este, otthon. Szerette volna körbenyalogatni az ő Viktorját, de nem kapott meghívót!

Már nincs rá szükség.

Már sincs szükség…

AKINEK SZOMBATHELY UGYANAZ MARAD – ez már nem az az ország, ami négy éve volt?

Először csak a játszótereink tűntek el Szombathelyről. Azt mondták, nem EU-s, nincs többé szükség a rakétákat formázó vas mászókákra, melyekről sorra a mélybe zuhannak a srácok… Leszerelték az állítólag gerinctörő kakashintákat. Felszámolták a betonkockákkal szegélyezett, számtalan gyermek fulladását okozó homokozókat, no és a lurkóikat a messzeségbe repítő, halálosztó hintákat is. Egyik sem fért össze az unióval. Ezt mondták…

A házak mellől felszámolták a porolókat, mert rettenetes volt félteni az azokon húzódzkodó kölyköket. Elmesélték, hogy szinte látják a rengeteg halott gyermeket, egymásra halmozva… Nem akarhattunk több gyermekáldozatot, hát leszámoltak velük! Az egykori, lakótelepi játszóterekkel. Nem maradt semmi! Srácok, kölykök sem…

Aztán az utcákról, terekről egy tavaszi nap hajnalától fogyni kezdtek a fák. A mi szeretett fáink! Jogszabályokra, visszafordíthatatlan allergiára és asztmatikus betegségek következményeire, meg korhadó, balesetveszélyes ágakra hivatkozva érkeztek a favágó emberek, visítva nekilódultak a motorfűrészek és az évtizedeken át árnyat adó lombkoronáknak másnapra csak a hűlt helye lett. Gyökerestül tépték ki a földből a nyaranta káposztalepkéket csalogató bokrokat, letarolták a virágágyásokat. Mindezt tették az áttekinthetőbb terek érdekében. Nem gondolhatjuk komolyan, hogy a huszonegyedik században akár pillanatokra is árnyas búvóhelyekhez juthatunk!

1656183_211881292344694_650677859_n

Szombathelyre a néhai parkok városára, gyermekkorunk színterére ráférne az egykori béke, a hajdani nyugalom, mert mostanság nagyon alkotnak a gyüttmenték… és újra jóval több szeretet és megértés, ahogy régen is volt…amikor még találkozó helyek voltak játszóterek. Mert lehet tagadni, mégis így van: betört közénk a széthúzás, az acsarkodás, minden baj, ahogy az országos politikába. A minden korábbi megtagadása! A leszámolás!

A hendeizmus…

Választások jönnek, napról napra egyre több negatív hírrel… gőgös avatásokkal, lesajnáló gesztusokkal…

Talán a legfájdalmasabb a minap mégis, az a pillanat volt, amikor a nagyon rövid időre közénk költözött érzés, a bizakodás helyébe újra egy komor tekintet percei özönlöttek. Éveken át örvendeztünk, hogy talán örökre búcsút inthetünk a tányérsapkák alól kandikáló szemöldök-pamacsoknak, az összeráncolt homlokú, összeszorított ajkú gyáva arcoknak, melyekről lerítt a gyűlölet, miközben a közös ellenség legyőzéséről motyogtak. Meg a közös felelősségről, vagy inkább kollektív bűnösségről? És, most valami visszatért…

orban(4)

„Ez már nem az az ország, ami négy éve volt!”

(…)

Jó, hogy van másik oldal. A mieinknek üzenő így nevezte: Kádár népe.

Nem akaródzik megfelelni ez a titulus? A 3.60-as kenyér népe? Sehogy sem?

Pedig ez az örökség! Horthy Miklós, vagy éppen Rákosi Mátyás népe volnánk inkább? Az nem volna megosztóbb? Nem furcsa, hogy ezért a legkevésbé sem azok tiltakoznak, akik nem is éltek akkor, mégis Kádár bűneiért vezekelhetnek? Akkor, ha nyíltan kimondják, nem tetszik a rendszer?! Ez a mostani!

A még egy ideig ártó…?

Ezen tűnődtem, amikor egy rokonszenves ember önvallomása került a kezembe.

„37 éves vagyok, jogász és bölcsész végzettséggel, angol és német középfokú nyelvvizsgával rendelkezem. Az egyetem elvégzését követően előbb cégvezetőként, majd a Nyugat-Magyarországi Egyetem – Savaria Egyetemi Központ stratégiai bizottságának elnökeként dolgoztam. 2000-ben léptem be az MSZP szombathelyi szervezetébe, 2009-ben Vas megyei elnöknek választottak meg.

na001

Feleségemmel, Edinával, aki angol fordító, és két lányunkkal, Dorkával és Fruzsinával Szombathelyen lakunk. Tágabb családom is szombathelyi, nagymamám és édesanyám évtizedekig dolgozott pedagógusként, édesapám végzettsége agrármérnök.

Gyerekként nagyon jól éreztem magam ebben a városban, és bár a Zrínyi Ilona Általános Iskola és a Nagy Lajos Gimnázium elvégzése után Fehérváron és Pécsett folytattam tanulmányaimat, soha nem fordult meg a fejemben, hogy máshol éljek. Hiszek abban, hogy van kötelességünk saját szülővárosunkkal szemben! Úgy éltem más városokban, hogy azt is figyeltem: mi az, amit Szombathelyen hasznosítani lehetne. Pécsi joghallgató éveim alatt például nyilvánvalóvá vált számomra, mennyire fontos, hogy legyen jól működő egyetemünk, szép főterünk, pezsgő színházi életünk, de legyenek nyugodt, élhető kistelepüléseink is.

2006-2010 között a Szombathelyi Közgyűlés tagja voltam, ahol előbb a Pénzügyi és Gazdasági Bizottság majd a Költségvetési Bizottság elnökeként és frakcióvezetőként egyaránt szembesültem városunk mindennapos problémáival, valamint a Szombathely életét meghatározó nagyobb kihívásokkal. Ebben az időszakban rengeteg fontos dolog történt nálunk. Büszke vagyok arra, hogy hozzájárulhattam a Weöres Sándor Színház megalapításához, a Berzsenyi Dániel Főiskola egyetemmé válásakor pedig, mint a szombathelyi delegáció egyik vezetője, képviseltem városunk, megyénk és az alakuló Savaria Egyetemi Központ érdekeit. A Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács tagjaként sikerült elérnem, hogy a régión belül a vas megyei intézmények kapják a legtöbb forrást az iskola- és óvoda felújításokra adható keretből. Aktívan nyomon követtem a Lukácsházi víztározó projektjének elindítását, amely az egész térségnek nyújt biztonságot az árvíz-fenyegetettséggel szemben. Örömmel vállaltam szerepet a megye első autista lakóotthonának létrehozásában is. A sport támogatása is nagyon közel áll hozzám, leginkább a kosárlabda, amelyet magam is űzök. A Haladás Labdarúgó Kft. valamint a Falco KC Felügyelő Bizottságának tagjaként részese lehettem sportcsapataink sikereinek

parl

2010 óta országgyűlési képviselőként dolgozom, és mindennapi küzdelmet folytatok azért, hogy kormánypárti képviselőtársaim is érzékeljék, hogyan csapódnak le a törvények mindennapi életünkben. Több száz módosító javaslattal és felszólalással próbáltam, próbálom az általam fontosnak tartott értékeket megjeleníteni, beépíteni a jogalkotásba.

Az MSZP frakció Fejlesztési Kabinetjének vezetőjeként elsősorban a fejlesztéspolitikai, a Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottság tagjaként a munka világához kapcsolódó törvények vitájában vettem részt.

Sikerként éltem meg, hogy egy éves küzdelem után elértem a cukorbetegeket hátrányosan érintő jogszabályok megváltoztatását, részükre az emberhez méltó élet esélyének megtartását.

A cukorbetegségben magam is érintettként tudom és hiszem, hogy a nehézségekből akaraterőt lehet kovácsolni. Ennek a tapasztalatnak a közvetítését tartom mind magánemberként mind közszereplőként az egyik legfontosabb feladatomnak.”

Elolvastam mindezt, és arra gondoltam, milyen jó volna egy régi játszótéren összefutni. Így, ismeretlenül! Mert azonnal a bizalmamba fogadtam…Ott, a mászóka mellett, ahol az a gyönyörű bokor várt nyaranta, míg kergettem a káposztalepkéket! Ahol minden ugyanaz, mint régen!

Mert, úgy érzem, ha tetszik, ha nem, így is lehet!

Köszönöm Nemény András, fiatal barátom! Előre is köszönöm! Szombathely nevében!

U.i.:

…aztán, majd ősszel, amikor a szél a falevelekkel játszik,  jöhet a folytatás!

Már hétfő délutánra – valószínűleg elsőként – összegyűlt Nemény Andrásnak, az MSZP szombathelyi országgyűlési képviselőjelöltjének a szükséges számú, azaz 500 darab ajánlása. Egész nap folyamatosan jöttek a választók, hogy alá tudják írni az ajánlóívet – közölte Czeglédy Csaba Vas megyei kampányfőnök, városi képviselő Facebook-oldalán.

A BOHÓC ÉN VAGYOK! – Májsztró Viktórió… világszám!

Felismert valaki? Mindenki? Mert ebben a cirkuszban én vagyok a bohóc!

Tudják, amikor a két felvonás közti szünetben felépített acélkalitkát – atyaég, majdnem kordont írtam! – nekilát szétszedni a cirkuszi szolgák sokasága; igen, én vagyok az, a sztár, aki a porond szélén imbolyogva megjelenik!

Én vagyok, a bohóc!

Ne tessék tovább találgatni! Minek? Én már jól mulatok!

apocalypse-32vvv

Bő bugyogóban, bumfordi cipőben, tiritarka kiskabátban, vigyorgósra maszkírozott arccal, krumpliorral és persze szivárványszínű frizurával! Jövök, mintha bizony rám várnának, és, ha nem tennék, nem teszek semmit, a publikum akkor is jól szórakozik! Frankón!

Ez az egyik dolgom! Ez az egyik feladatom; boldoggá tesz, amint szórakoztatok…röhögnek rajtam? Ugyan! A nevetségesség a lényeg. Mint egy dakota történetben… Nem értik? Ők, mind azt hiszik…

U45P5029T2D383714F24DT20110728111217

A munkaköri leírásom – ha volna – így kezdődne: ” a nézők megnevettetése céljából mulatságossá torzított figura, aki valahol egy erősen ittas személy mozgáskultúrája szintjén okoz derültséget azáltal, hogy az átlagember hibáit felnagyítja, miközben csak megjátssza esetlenségét…”

Igen, a másik dolgom, hogy becsapjam a lelkes közönségemet! Ez a második, a legmulatságosabb feladatom! Azok nevetnek, én meg jót röhögök, rajtuk, látva, hogy a világ legaljasabb mutatványához ingyen asszisztálnak! A hülyék! Majd megszakadnak, egymást túllicitálva hahotáznak, éppen úgy, ahogy én akarom! És egynek nem jut eszébe, hogy kételkedjen, vajon, nem verem-e át éppen, őket, a nagyérdeműt?

A ruhámnak köszönhetően leginkább a csehszlovák rajzfilm sztárra, a kisvakondra hasonlítok! A nagy zsebes nadrággal! A lényeg itt is a nagy zsebek, az eltűntetés mesterségének mély titka mögött rejlik!

Ez a harmadik dolog, amihez remekül értek! Az eltüntetés!

Volt-nincs!

Odalépek valakihez, bárkihez, kezéről leveszem a karórát, meg az értékes aranyláncot és zsebre dugom! ( Magánnyugdíj pénztár tag volt? Sebaj! )

Azok meg, ott, a többiek, ehhez az egészhez jó pofát vágnak! Egymáson vihognak, míg én csendes nyugalommal, olykor egyetlen szó nélkül fosztom ki valamennyit. Ez a bohócmesterség lényege. Ehhez kell a tudomány. Meglopom őket, de nem nyargalnak utánam tolvajt kiáltva, csak hahotáznak egyre, én meg a végén majd jól elfelejtem visszaadni az értékeiket… Kapnak helyette művirágot, léggömböt, meg fűrészporral tömött similabdát.

Odalépek hozzájuk, viszem az értékeiket, adom a semmit és a fülükbe visítom: Hajráááá magyarooooook!

Mióta a cirkuszból nyugatra vándorolt az összes világszám – a hülyék azt hiszik, a pénz boldogít! – magam vagyok az attrakcióóóóó! Előttem és utánam is akadnak „egyebek”, de az előadás lényege én vagyok, meg a mutatványom!

Hallották már?

Rezsicsökkentés!

Világszám!

why so serious

Nem adni semmit, csak kevesebbnek hazudni, amit eddig és ezután is ellopok… na ez azért nem semmi! Ezt csak én tudom!

A bohóc!

A publikum nyerít a röhögéstől, egymást tépik, hogy ki tudja a másikat túllicitálni! Azt hazudtam nekik, hogy az ország jobban teljesít.

És bevették!

Van egy különösen lelkes része a publikumomnak! Ök úgy kéthavonta a színem elé tódulnak, tábláikra a nevemet vésik, arcképemmel díszítik ruházatukat és menetelnek. Erőltetett menet.

dadada

Így nevezem ezt a lelkes csapatot. Igazi békeharcosok, élükön a szovjet-magyar baráti társaság egykori elnökével, az autóbuszgyáros sajtómágnással, meg az ufók által ittfelejtett miskolci trubadúrral. Ott tolják maguk előtt az udvari plajbásztartómat. Az írnokomat, akivel elhitettem, hogy jó neki, ha úgy érzi, velem bohóckodik. Az alföldi turul után most gábrielt állíttatok nekik sassal, aztán majd nézem, ahogy kötelességtudóan a védelmemre kelnek! Akkor, amikor mások más erőltetett menetről erőlködnek majd…

Bohóc vagyok. Bohóc, hasonlatos ahhoz a nemes állatfajhoz, melynek pedigréjébe azt a furcsa mondatot vezették: nincs természetes ellensége. Tehát úgy tűnik, végelgyengülésben fogok elmúlni! Legalábbis, ez volna a dolgok rendje! Megtanítottam nevetni a közönségemet, megtanítottam, hogy mik azok a szavak, amiket elég csak egyszer és csak félig kimondanom. Ők torkuk szakadtából hahotázni kezdenek!

Azt mondom „Gyurcsány” és ők őrjöngenek, azt mondom szemkilöve….és fetrengeni kezdenek. Ez ám a bohóctudomány! Nem kell ide, holmi „tudjukki”, nem kell titkolózni, elég csak tréfásan nekilódulnom, hogy kimondjam a nevét, és, amint azt évek alatt megtanítottam, máris tudják, kórusban a választ: GYURCSÁNY TAKARODJ!

csakazorbán

Ha hazudnék, elég csak trilláznom a jól betanított mondatot: hazudtak reggel, éjjel, meg este…. ezt valahogy mindig így zörgöm, mint egy mákgubó. Elég trilláznom és a bosszú népe – ahogy udvari dalnokom elkeresztelte őket – már ugrik is, tudva a dolgát. Élvezik a hazugságaimat, élvezik, hogy engem, a bohócukat isteníthetnek!

Most majd kapnak Gábrielt, meg sasmadarat…

Hol van már a cirkusz, meg a kavicsos manézs, a rengeteg elefánt-, meg oroszlánkakával?

Már csak én vagyok… a világszám!

Azok meg ott, a hülyék, valamivel több, mint kilenc és fél millióan.

Nem érdemelnek több esélyt!