FRISSSEN FACSART NARANCS – az erőlködés dicsőséges fogalmazványa bumburnyákéknál

Nem természetem az ok nélkül való pocskondiázás. Jól tűrő fajta lettem…Tegye mindenki a dolgát! Ha az a feladat, hogy fogalmazást kell írni, hát hagyom; veselkedjen csak neki T. Kolléga, aztán majd persze elolvasom, tanulmányozom a kész művet! Nem mondom, hogy gyötör a kíváncsiság, de néhai magyartanárom arra tanított, hogy csak akkor szidjam Berkesi Andrást, vagy Szilvásy Lajost, ha legalább egy-két könyvüket elolvastam. Na, de akkor nagyon…

0004

Valami efféle gerjedelem vezetett, amikor értelmezni próbáltam az írást, ott a zöld prüssssszenet felületén, elmerülni, evickélni benne, megmeritkezve sorai közt, vágyva az új ismeretekre, a versenytárs véleményére, de bevallom, elszontyolodtam. A delikvens, valami jóféle oktatás után, – tehát kellő instrukciókkal felvértezve – nekiült, a gép mellé vont némi rágni valót, langymeleg kólát és eszeveszett tempóban írni kezdte ragyogó sorait.

Szinte látom…

Először egy tuti címet kellett fogalmazni, amitől megszédül az oldalra látogató, szemei foszforeszkálni kezdenek, a címsor, mint egy porszívó magával rántja az éppen csak arra bandukoló tekintetet. Tudják, olyan ez, mint amikor a szófosó Lendvai-Horváth duó kommunikációs tréninget tart a városháza szökőkútja előtt!

A döbbenettől, ugyebár, megszólalni is nehéz!

Szóval itt a cím, mely örkényi tömörséggel, nem vacakol, a lényegre tör, s tudatja, hogy bizony feladták a szocialisták Szombathelyt! A mester itt mindjárt eltűnődött, vajon, miként adhatna nyomatékot e dicső sornak, így élve a kádári hagyományokkal, a sor végére, némi szünet után odabiggyesztette: is! Na, így mindjárt maga a tökély! Aki ezek után képes lenyelni a ropit, vagy akár rágni, ahelyett, hogy falni kezdené e nemes röpdolit, az bizony nem érdemel említést sem!

A rendkívül figyelemfelkeltő címsor után aztán indulhat a banzáj, muszáj pontosan idéznem:  „Több, egymást megerősítő információnk, amelyek között magukat megnevezni nem kívánó szocialista politikusok is vannak, arra engednek következtetni…” Tessék figyelni erre a hallatlanul kifinomult és precíz forrásmegjelölésre! Ez nem holmi „Azt beszéli már az egész város…”, ez nem pletyka, ez kérem maga az archívum kincse, lám, ők azok, akik magukat megnevezni nem kívánják! Hmmm! Nem tudom, olvastak-e már olyan írást, ahol azok, akik magukat kívánják köpködni, előbb sorban bemutatkoznak, elmondják a lakcímüket, születési dátumukat, anyjuk nevét, aztán jól elintézik magukat! Életszerű, ugye? Aztán a folytatás sem semmi! A vélelem a tökéletes és stabil tudás alapja: arra engednek következtetni, hogy az MSZP feladta választási reményeit.

Nem leveleket, nem is a csomagokat adta fel az MSZP, hanem a reményeket, s talán az irányítószámokat sem feledte pontosan felírni! Hogy miként kell reményeket feladni, arról a továbbiakban sem szól a fáma, de ez talán nem is lényeges! Van ennél itt sokkal szebb sor, ami önmagáért beszél: „Már nem csak az országos eredményeket illetően, hanem Szombathelyen is.” A feladott remény, mint országos eredmény, nem semmi teljesítmény! Csak sejtjük, mit szeretett volna alkotni a mester, de kérem a magyar nyelv nem túl egyszerű, valljuk be! Nem születhet mindenki Bayernak!

Ami ezután következik, az felér egy rövidített iskolai kötelező olvasmány élményével: „Visszafogott kampánybüdzsé, szerény sajtómegjelenés, unalmas sajtótájékoztatók.” Mondhatta volna szebben kis lovag! Mondjuk így: turituri más brifkójában, cenzúra ezerrel aztán vihogás a levegő után kapkodóról, avagy „ami Simicska után maradt”, és persze predesztinált rottyanatok mindenről, ami nem rezsiböffentés! Ugye, mennyivel változatosabb volna így!

0005

Ami ezután következik az még Marsiné Palik Laci agyszintjét is felülmúlja: „megkérdőjelezhetetlen ugyanis dr. Hende Csaba nagyarányú győzelme a térségben, a Jobbik képviselőjelöltje pedig a baloldali közös jelölttől alig lemaradva kapaszkodik fel második helyre.” Tudják, itt már semmi más kérdés nem jut az eszünkbe, csak a szokásos: de hová lett Damon Hill? Erre a megkérdőjelezhetetlenségre amúgy a rávezetés sem kevésbé ravaszdi, hogy azt mondja: „…mindkét nagy politikai párt rendelkezik a legfrissebb helyi közvélemény-kutatási adatokkal, amelyek az általunk megkérdezett politikusoktól származó információk alapján meglehetősen hasonló képet festenek fel áprilisra.” Bravó!

Gondoljanak bele, ha mindezt mondjuk éhgyomorra kellet így létretojni!

Ami pedig az MSZP rendkívüli elkeseredését illeti, irodalmi nobel esélyes publicistánk olyan füzért állított össze, ami, minden eddigi állításra koronát helyez: „A csapból is Hende folyik, és nehéz elmagyarázni az embereknek, hogy a miniszter által Szombathelyre hozott sokmilliárdos kormányzati támogatás miért nem jó a vasi megyeszékhely lakóinak” – így összegezte forrásunk az MSZP politikusainak szűkre szabott helyzetértékelését, aki azt is hozzátette, hogy „nem marad más, mint a stadionépítés körül kialakult bizonytalan megítélésre rájátszani, és azt ütni-vágni”.

0003

Nesze neked MSZP! Nem marad más, mint ütni-vágni! Nyilván! Amúgy nem tudom, tetszettek-e már látni élőben, amint az MSZP nekilódul ütni-vágni?! A következő olimpián lehet, már versenyszámként is jegyzik majd, ha addig jól begyakorolják a fiúk!

Szomorúságunkra az írás további részéhez érve, mintha kissé elfáradt volna a derék zsurnaliszta, lehet, elfogyott a ropi, meglangyosodott a bubitvesztett kóla, már-már a dögunalom felé gurulna az írásmű, amikor – nyilván benyitott egy aktivista, vagy egy alpolgármester – s az írás újabb lendületet vett: „A Fidesz kampánygépezetének hatékonyságát mutatja, hogy nem álltak meg a szükséges ajánlóív mennyiségnél, folyamatosan a „terepen” vannak, és kopogtatnak a rezsicsökkentés vívmányainak megvédéséért. Ami valljuk, meg – nem nehéz feladat.”

Csak a vénebbek emlékezhetnek azokra az időkre, amikor a János Vitéz előtt minden moziban büntető híradót vetítettek. Ilyen magasztos gondolatok akkor ömlöttek utoljára felénk, s mi tűrtük, vártuk, hogy vége legyen!

És íme, a mi derék bértollnokunk is érzi már az estve közeledtét, a célegyenesre fordul, fickándozva az utánozhatatlan stílus és nyelvi bravúr birtokában. Bár ez az idézet kicsit hosszabb, nem volt szívünk lecsípni belőle:

0001

„A pártok vezetői nem szívesen osztják meg alacsonyabb szinteken a belső közvélemény-kutatási adatokat, mert azok motiválatlanságot okozhatnak – erősítették meg értesüléseinket mindkét politikai oldalon. Viszont nehéz titokban tartani olyan adatokat, amelyeket kettőnél több ember tud – mondják forrásaink. A szocialistákat azonban fejbe vágta a legfrissebb kutatási eredmény, mert azt hitték, sokkal jobban állnak Szombathelyen – fejezte be értékelését baloldali informátorunk.”

Valahogy így, így kell ezt csinálni, hogy a buksira később barackot nyomhasson Hendeapó, meg Puskáspapi, a két fiatal demokrata. Így kell ezt csinálni, hogy a láttamozás után legalább a kettes alá ott viríthasson, mint fenyő alatt a cipősdoboz, melyre Balogbácsi kedvéért rápingálták: 13-14 éves fiú. A véghajrá előtt kell ünnepelni, gratulálni a jól megérdemelt győzelemhez, amihez persze nem férhet kétség!

Őszintén szólva sajnáljuk, (sic!) hogy nem iparkodtunk eléggé, s nem pályáztuk be magunkat a nívós önkormányzati hírcsárdához. Mondjuk, segédfogalmazónak…

20040623hendecsabMost lassan két hete ünnepelhetnénk, a jó módtól nem látva szarhatnánk efféle ocsmányságokat azok fejére, akiknek négy év alatt nem volt elég százszor elmondani, hogy a hely meglehetősen sűrűn lakott a Marton által befogott verebek, galambok, meg egyéb kopott jómadarak által!

AZ ŐSZÖDI BESZÉD – társasjáték

Minden ember szeret játszani. A játék fontos eleme az életnek, akár a munka, tanulás, vagy éppen a sport. Összehozza az embereket, a családokat, közösségeket.

„Ha dicső nemzetünk aképpen viszonylana a haza és a sors kérdéseihez, minőképpen a játék viszonyul a szerencse forgandó koczkájához, akkor országunk és népünk emelkedése biztosítva leende Európa és a világ roppant tengerének hánykolódó habjai közepette.”                                           (Széchenyi István)

Társasjáték

Ez hát a mi játékunk, és az elnevezése: AZ ŐSZÖDI BESZÉD. Mint minden klasszikus társasjátéknak, van a dobozában játékmező, figurák, dobókockák és olykor szerencsekártyák, valamint a lejátszandó történetnek egy több oldalas leírása, az úgynevezett JÁTÉKSZABÁLY. Ez – mint általában – ismerteti, milyen jellegű játékkal van dolgunk, milyen életkorú játékosoknak ajánlott, vagy milyen életkor alatt nem javallott, esetleg tiltott.

A szabályzat meghatározza, hányan játszhatják, mivel indulhat és mikor ér véget a játék. Ahogy a játékszabályok szinte mindegyike tartalmaz egy fontos mondatot, mely felhívja a játékosok figyelmét a sportszerűségre, a szabályok és az ellenfél tiszteletben tartására, vagyis feltételezi, hogy akik játszanak, a legkevésbé sem fognak csalni. Verseny ez, megmérettetés, melynek a végén egyetlen győztes és több vesztes lesz, ügyesség, lelemény, logika és persze szerencse folytán.

Magyar ember használati utasítást és játékszabályt soha nem olvas! Mindent tud, mindenhez ért, aztán később h i b á z t a t !

A társasjátékok kitalálói, bár tisztában voltak az emberi természet gyarlóságával, elsősorban tisztességes játékosokra számítottak. Úgy rendezték a játék menetét, hogy győzhessen, aki jobb, hogy az esélyek minden játékos számára azonosak lehessenek; bárki hibázhasson, de a forgandó szerencse olykor mindenkit több esélyhez juttathasson… akár a veszteseket is.

Mert minden társasjáték alkotója feltételezi, hogy a játékosok elolvassák, hogy megérthessék és alkalmazzák a játékszabály pontjait, rendelkezéseit. Csak egy magyar játék kitalálója tudja, hogy ez nálunk nem így van!

A sztori, mely még 2002-ben kezdődött, amikor a narancszín bábukkal játszó Viktor, mérgében, mert csúnyán kikapott, elmondott egy meglehetősen ellentmondásos beszédet az övéinek, „a haza nem lehet ellenzékben” témában. Szimpatizánsai gyülekezeteket, köröket alkottak, hogy az elvárásoknak megfelelően mozdulni tudjanak, ahogy mondták, ha itt az idő.  Derék koordinátora is lett a dolognak, Hende Csaba, ki más!

A következő négy évet táboruk erősítésére és az ellenség legyőzésének kiumbuldálására fordítva, a történelem főutcáján jutottak el 2006-ig, amikor úgy érezték, az a bizonyos idő elközelgett. Győzelem közeleg, (hujujujj)! Mindeközben ellenfeleik, az ország irányítói Ferenc játékosai tették a dolgukat, melynek eredménye egy újabb győzelem lett. Viktornak pedig egy újabb veszteség, (hajajajjj) amit persze azonnal kiterjesztett az ő népére!

Nyolc éve létező, olykor lappangó, mondhatni tradicionális játék immár AZ ŐSZÖDI BESZÉD. Struktúráját tekintve a „Ki nevet a végén” típusú társasok közé tartozik. Volt már, hogy hónapokig a sufniban pihent, akadt, amikor napokig játszottak vele, sőt, olyan helyzet is adódott, amikor bizonyos körök, megpróbálták végletekig degradálni a játék valódi értékeit.

De most…Szerettek volna egyszer s mindenkorra, kizárólag nekik megfelelő bajnokot hirdetni. Ezért most újra leporolták…

Lássuk, most mi a játék lényege, menete és tétje!

A játékosok a legfrissebb trend szerint a start mezőről indulnak. Ez a 2006-os választások utáni első nap. A narancssárga és a piros figura vetélkedik. Ez itten kérem Magyarország! A piros nekilódul és hamarosan egy különös mezőbe lép. A helyszín Balatonőszöd, a kormányüdülő. Ferenc feladata, hogy értékelje útjukat a győzelemhez. Ő pedig beszédet mond, nem szokványosat, nem ok nélkül örömmámorban úszót. A beszédet rögzítik, aztán a piros táborában nekilódultak az elégedetlenek. (Belső ellenzék?) A nehezen értőknek hívjuk őket egyszerűen árulóknak, irigyeknek, másoknak stb. akik elhatározták, hogy ma még ismeretlen indíttatásból kiteregetik a szennyest…

(Igen, ez az a pont, amiről most, 2014 februárjában mindenki újra beszél. Szili, Baja, meg Szekeres elballag Rosa Flores Eduardo lakására, átadja neki a hangdokumentumokat, amik aztán Debrecen polgármesterénél landolnak, miközben megismerik annak tartalmát Varga, Navracsics és persze maga Orbán Viktor is. Kósa Lajos pedig útjára indítja a haragot…)

A narancs játékos, Viktor pedig lép, a Dísz téri kártyát újra keveri, forgatja, kiszámolja, vajon mikor és, hogy lehetne a zártkörű beszédet úgy szétszórni, hogy egy ország lappangó mérgét lehessen azzal haraggá szítani. Hónapokig vár, keresve az alkalmat!

És ekkor kispekulálja október hatodikát, a Kossuth téri óriás tüntetéssel, ahol heccel és hazaküldi az ő népét…

http://www.youtube.com/watch?v=tATOmq-1WxU

Majd végigasszisztálja, míg a rendőröket agyonverik a futballhuligánok a TV ostromnál.

Majd huszonharmadikát, ahol úgy tesz, mintha csodálkozna az események sodratán.

Ünnepel és persze újra heccel az Astoriánál, aztán pár nappal azelőtt beszerzett páncélozott BMV-jével elillan, még a környékről is. És jön a vérbe fojtott ünnep, a legendák a szemkilövető Ferencről, amire annyian emlékeznek ma is.

Az emlékezők többségükben persze otthon ültek, a HIR TV-re meredtek és kapták közben a muníciót. Mindent „tudtak” tehát, amit elmagyaráztak nekik, pontosan úgy, ahogy azt a narancsárga játékosok eltervezték. Így vált bűnné Ferenc számára minden. Amiről utána és azóta csak megállapítanak, soha senki nem hajlandó beszélni!

Mert a puccs már csak ilyen! Sokan forradalomról vizionáltak és motyognak ma is. Csak éppen az ok-okozati összefüggéseket nem bírták eléggé összemaszatolni!

A következő lépésekben a piros figura az október 23-i mezőre lép. Emlékezni szeretne. Ünneplőkkel és szított népharaggal találkozik. Miközben a narancssárga figura úgy tesz, mint aki kimarad a dobásból…

Ugyanis nem Ferenc veszítette el a választásokat, hanem Viktor. Nem Ferenc szeretett volna revansot, hanem Viktor.

“Gyurcsány Ferenc ünnepelni akart, ezért építtette meg Magyarország mindmáig egyetlen 1956-os emlékművét, ezért hívta Magyarországra megannyi nemzet vezetőjét.”

Most az a bűne, hogy a felheccelt tömegeket nem engedte, hogy féktelen dühükben romhalmazzá változtassák a fővárost, szétverve a megemlékezéseket. Látszólag Viktor is ünnepelt, de a következő órák forgatókönyve ismeretében jobbnak látta, ha eliszkol.

Ferenc pedig – mivel erre tett esküt – a rendvédelemre bízza az este végkimenetelét.

Hol tartunk most? 2010-ben elég volt hivatkozni Őszödre, a sebbé magasztosult demagógia tette a dolgát. Majd jön a hatalom, a kétharmad, meg a felelősségre vonás ígérete. De elmaradt! Mert Viktor tudta jól, hogy az egész, ahogy van hazugság! Mert a tények makacs dolgok! De mert nem jutott több az eszükbe, most, 2014-ben újra elővették a lemezt, kicsit leporolták, kicsit meghamisították, aztán, bízva az emberi butaságban, meg gyatra emlékezetben, újra kezdték a sárdobálást!

Csakhogy ez a játék, AZ ŐSZÖDI BESZÉD, mégsem egy elavult társasjáték, ami nem azért nem bírt elkopni évek alatt, mert agyonjátszották, hanem, mert a narancssárga játékos a harmadik mező után egyszerűen és rendszeresen minden megkezdett játszma alkalmával megsértődik és összecsomagolja a játékot! Dühből szeretett volna, szeretne nyerni most is, bízva a balga többségben, akiknek korábban elég volt hangosan előmondani a rigmust, s azok csaholni kezdenek:

GYURCSÁNY TAKARODJ!

Már csak az a bökkenő, hogy a nép, az istenadta, most éppen nagyon éhesnek méltóztatik lenni. Látva a rengeteg megtollasodott újgazdagot, a végtelen mutyizások sorát, meg a saját mérhetetlen gondjait, már nem nagyon tud haragudni nyolc évvel ezelőttre. Csak ezért kell hárommilliószor előhozakodni a Bolíviában megölt postásra, Eduardóra, mert halott!!! . Aki egyébként a legszimplább szereplő ebben az egész maszlagban. Azért kell firtatni a szocialista kiszivárogtatókat, hogy soha ne tűnjön elő a főkolompos szerepe!

Mikor szerzett tudomást a fidesz a beszédről, ki volt a koordinátor és miért tagadták mostanáig mindezt? – csak ennyi a kérdésünk…

A játék pedig hamarosan újra dobozba kerül. Évekre száműzik majd a leghátsó polcra.

Valamivel kell majd szarakodni 2018-ban is…

………………………………………………….

Epilógus: Mai postánkkal érkezett Gyurcsány Ferenc levele!

A Fidesz és a zavargások

Hosszabb lesz ez a szokottnál, pedig nem is szeretek erről írni, más dolgunk is van ebben a kampányban. Az őszödi ügy újramelegítése, a szivárogtatás körülményeiről készült titkosszolgálati jelentések manipulatív, csonkolt, mint ilyen aljas és hazug változatának nyilvánosságra hozatala a Fidesz politikai érdekeit akarta szolgálni. De csak akarta. Kósa beismerő vallomását követően, mintha kicsúszott volna kezükből az irányítás. Eddig azt hittem, ha valamiben, hát aljasságban és hazugságban jó a Fidesz. Most kiderült, már ebben sem jók. Csapdát akartak állítani és maguk estek bele. Most az lenne a dolga, nem csak az ellenzéknek, de a demokratikus nyilvánosság maradékának is, hogy ne engedje ki a Fideszt ebből a csapdából. Ha a sajtó – az ügyészségtől kár várni ilyesmit – teszi a dolgát, hamar kiderülhet a magyar politika egyik nagy titka: ki volt az őszödi szivárogtató? És az is: ki áll a 2006-os zavargások hátterében? Mert ma már többet tudunk, mint eddig bármikor. Tudjuk, pontosan tudjuk, kiket kell kérdezni ahhoz, hogy kiderüljön az igazság. Nézzük, hát melyek a tények és mik a kérdések ebben az ügyben.

1. A hétvégén Kósa Lajos kénytelen volt beismerni, hogy ő már a megjelenése előtt hallotta az őszödi felvételt. Ha ez nem lenne elég, a bülbül szavú Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban azt ismeri be, hogy a Fidesz hozta nyilvánosságra az őszödi beszédet. A két beismerés lényege: az őszödi beszéd terjesztését a Fidesz végezte.

Mondhatnák, még szép: ha a politikai ellenfeléről egy párt, vagy pártvezető kap ilyen muníciót, persze hogy nyilvánosságra hozza, ha jól értem, ilyesmivel büszkélkedik írásában Bayer Zsolt is. Csakhogy van egy aprócska bökkenő: a Fidesz, egy tudatosan manipulált, párperces, leginkább a káromkodásokat és kiszólásokat tartalmazó anyagot küldött el a sajtónak, nyilván azzal a céllal, hogy belpolitikai lavinát indítson el. Hogy ők álltak a kiszivárogtatás mögött azt egészen vasárnapig, közel nyolc évig tagadták. Azaz hazudtak. Nem az történt, hogy a kezükbe jutott anyagot bemutatták a sajtónak vagy teljes terjedelmében saját szerepüket vállalva is nyilvánosságra hozták, hanem az hogy ismeretlen motoros futár mögé bújva manipulálták a közvéleményt. 

A történelmi hűség kedvéért jegyezzük meg: miután 2006. szeptember 17-én, 16 órakor ezt a manipulált anyagot leadta a Kossuth Rádió és miután kollegáim ellenőrizték, hogy a sugárzott anyag az én 2006 májusi beszédem rosszindulatúan összevágott változata, kollégáim az én kérésemre hozták nyilvánosságra a teljes vágatlan anyagot. A Fidesz – most már beismert – szerepe tehát nem csak a nyilvánosságra hozatal volt, hanem a náluk lévő hanganyag, megvágása, megcsonkítása, vagyis manipulálása. Ők emelték ki a mondatokat a szövegkörnyezetükből, ők vágták egymás után a szenvedélyes és káromkodós mondatokat. Ők csináltak hazugságmixet az igazságbeszédből. Manipuláltak, aljasul manipuláltak. Hazudtak.

Első kérdés tehát: melyik fideszes vezető utasítására vágták meg a náluk lévő hanganyagot, ki hagyta azt jóvá, ki végezte a manipulációt?
Van-e újságíró még, aki ezt a kérdést felteszi?

2. Kiderült az is, hogy a kiszivárogtatás afféle láncakció volt. Valaki lemásolt egy felvételt, azt odaadta valakinek, az eljutatta egy fideszesnek, az a fideszes eljutatta a Fidesz vezérkarának, a Fidesz vezérkara pedig eldöntötte, mi legyen vele, hogyan manipulálják, miként építsenek rá politikát. Ennek a sornak a végén nyilvánvalóan Orbán Viktor, a Fidesz elnöke áll. Az utána következő személy Kósa Lajos, aki ezt kénytelen volt beismerni. (Jegyzem meg, nyolc évig hazudott a saját szerepéről, most rajtakapták – ha már hazugság.) A sorban utána következő személy a jelek szerint Bíró Márk nevű fideszes képviselő, aki egyes sajtóhírek szerint azért kapta a parlamenti mandátumát, mert szerepet játszott a szivárogtatásban. Lehet benne valami, mert ez a Bíró egyetlen büdös szót nem szólt a parlamentben négy év alatt, csak a fizetését vette fel. Vagyis, elég szépen megfizették a szolgálatait. 

Aki tehát azt kutatja, ki lehet az őszödi szivárogtató, az már tudja, kit kell kérdeznie. Nem engem, hisz én elmondtam ezerszer: biztos tudásom nincs, csak erős sejtésem, ki lehet ebben a láncban az első szem. Ameddig nem tudom bizonyítani, nem lenne tisztességes, ha nevekkel dobálóznék. De én már nem tudok ehhez mit hozzátenni. Akik tudnak: Orbán Viktor, Kósa Lajos, Bíró Márk, és a Fidesz akkori vezérkarának tagjai.

A második kérdéssor:

Kósa Lajostól: kitől kapta a kazettát? Tudja-e, hogy ki volt a szivárogtató? Fizettek-e a kazettáért, ha igen, mennyit? Kikkel és mikor egyeztetett a felvétel manipulálásáról? 

Bíró Márktól: részt vette a szivárogtatásban? Kik között közvetített? 

Orbán Viktortól: kitől és pontosan mikor értesült a felvételről? Adott-e utasítást annak manipulálására? Készített, vagy készítetett-e stratégiát a manipulált felvételt politikai hasznosítására? Tudja-e, hogy ki volt a szivárogtató? Fizetett-e a Fidesz a hanganyagért, kinek, mennyit, milyen forrásból?

Van-e újságíró, aki ezeket a kérdéseket felteszi?

3. A megvágott és manipulált őszödi beszéd nem csupán a politikai riválisok kiélezett vitáját hozta, hanem lángba borította a fővárost, zavargások sorát robbantotta ki, emlékezhetünk. Szerintem a beszéd kapcsán az egyik legfontosabb kérdés: a kiszivárogtatás mellett volt-e szerepe a Fidesz a zavargások megszervezésében is?

Emlékezzünk csak: Orbán Viktor már 2006 nyarán, szokásos tusnádfürdői beszédében elkezdte építeni a hazugság-tematikát. Onnantól, minden fideszesnek, minden témában, minden alkalommal kötelező volt kimondani egy mondatban legalább kétszer: hazudtak. Orbán produkált akkoriban még fura dolgokat, például váratlanul megjelent a Fradi B-középben is. Aztán egyszer csak, szeptember 17-én többek visszaemlékezése szerint már a korai órákban leparkolt a Kossuth téren a Hír tv közvetítő kocsija, aztán nyilvánosságra került a vágott, manipulált beszéd, és egyszer csak megtelt a tér tüntetőkkel, amit a Hír Tv odakészített kocsija élő egyenesben tudott közvetíteni. Másnap, a mindenféle B-közép vezetésével felgyújtották a tv székházat. Ezt követően kezdetét vette a Fidesz szisztematikus politikai építkezése, a randalírozók heroizálása. 
Mindez véletlen lenne? Én nem vagyok annyira naiv, hogy véletlennek tartsam. Márcsak azért sem, mert az úgynevezett wikileaks iratokból kiderült, hogy a Budapesti Amerikai Nagykövetség arról tájékoztatta Washingtont, hogy a zavargások mögött minden bizonnyal a Fidesz áll. Márpedig a wikileaks-iratokról az derült ki, hogy azok valódiak és hitelesek, a bennük foglaltak tényszerűek, ezért aztán nincs okunk azt gondolni, hogy ez esetben ne ez lenne a helyzet. 

A harmadik kérdés tehát: annak a Fidesznek, amelynek szerepe volt manipulált beszéd terjesztésében, milyen szerepe volt az erre épülő 2006-os zavargásokban? Szervezték-e, vagy csak bátorították a randalírozást? Ennek a kérdésnek egyértelmű címzettje: Orbán Viktor.

Van-e újságíró, aki ezt a kérdést felteszi?

Szeretném hinni, hogy lesz, aki nem hagyja, hogy válasz nélkül maradjanak ezek a kérdések. Én azon leszek, hogy minden magyar választó megkapja a válaszokat, hogy tisztán lássunk végre. A Fidesz egyik újabb hazugsága lelepleződött. Jön a következő.

ROSSZABBUL ÉLÜNK MINT NÉGY ÉVE – Fata Jánosné már belehalt Orbánba!

Mintha tegnap történt volna! Pedig, szinte napra pontosan nyolc évvel ezelőtt! Szíjártó (Orbán Viktor magyar hangja) Péter, (aki manapság leginkább arról híres, hogy jóval kevesebbet keres, mint amivel gyarapszik, bár eszik, iszik, szik, szik.) (Megtakarításai lassan-lassan így is potom Mészáros Lőrinci magasságokba kúsznak…)  (Amúgy, nyilván nincs mit vizsgálódni relatíve incurka-pincurka vagyonán…)

Szóval ez a Petike, éppen nyolc esztendeje hóna alá vette a különös ismertető jeggyel a bal szeme felett közismertté vált Fata Jánosnét. Elbandukoltak így kettesben a Népszabadság nevet viselő sajtótermék székháza elé. El bizony!

gp_01

Tiltakozni mentek, tyühahó!

Merthogy bizonyos felforgató, liberálbolsi firkászok nem hagyták nyugodtan rosszabbul élni mindenki fidesz-nénijét, akit aljas indokból, előre megfontolt szándékkal jól össze kevertek egy hasonlóan fess nyolcvanas matrónával, akinek viszont két lakása is volt Budán, így aligha élhetett volna kellőképpen rosszabbul! Fata mama amúgy akkoriban minden jóravaló tűzfalon ott szomorkodott.

001

A komcsik – nanááááá! – elcsórták a dohányt amit szívgyógyszerre dugdosott, ezért maszkírozni sem kellett, annyira elesett volt!

ROSSZABBUL ÉLÜNK, MINT NÉGY ÉVE!

Ezt rebegte falról falra… Ez volt az alapsztori!

Belevaló ötlet volt, annyi szent, csak az átkozott nép, az istenadta nem volt kellőképpen felkészült az efféle negatív kampányra! Nem tudtak mit kezdeni ezzel a mérhetetlen letargiával. A párt meg jól belebukott…Nem mintha bárki jólétét reklámozni lehetett volna, de a nénire nézve állítólag többen vetettek véget önkezükkel az életüknek, mint Seres hírhedt Szomorú vasárnapja után!

Fata néni maga volt a balsors! Peti ezért karolta fel, homokszín pulcsijában, akkor még többnyire hajjal borított okos kis fejével. Ezért vezetgette oly bájosan az ő nénijét, s vívta mellette nagy harcát a csúnya újságíró bácsikkal szemben.

gp_07

„Hogy a kedves olvasó is értse, mit nem fog érteni, az előzményekről számolunk be röviden:

-A Fidesz a szívgyógyszerek árának emelkedését Fata Jánosné arcképével demonstrálta a “rosszabbul élünk, mint négy éve” kampányában.

-A Népszabadság hétfői számában felfedni vélte a néni kilétét, mondván, nem is él rosszabbul, mint négy éve, mert két lakása is van, az egyiket kiadja. A lap viszont bakot lőtt, mivel a néni, Börzsönyi Jenőné nem az a néni, azaz nem Fata Jánosné volt.

-Börzsönyiné a cikk hatására kikészült, és állítólag pert indított a lap ellen.

-Kedden a Turul megírta, a szívgyógyszeres néni Fata Jánosné, 11. kerületi szívbeteg nyugdíjas, aki állítása szerint tényleg rosszabbul él, mint négy éve. A nénit képviselőjelöltje, Kristóf József vitte el fotózni.

-Szerdai számában a Népszabadság elnézést kért Börzsönyinétől, elismerte, hogy tévedett, azt viszont többször megjegyezte, hogy Börzsönyinének is illett volna felvenni a telefont, ha az ország legnagyobb politikai napilapjától keresik.”

Telt múlt az idő. Fata néni csak várt, várogatott huszonhat négyzetméteres, tizenegy kerületi szobakonyhájában, de Peti csak nem jött érte, sem fehér lovon, sem gyalog.

Szart rá!

Fontosabbak lettek az utazások, a rengeteg miniszteri biztosság, államtitkárság, felügyelőbizottsági tagság, Azerbajdzsán, Törökország, Oroszország, Kína, szóval a mesés vadnyugat! Fatamami szimplán belehalt ebbe a rettenetes várakozásba. Pedig a közelmúltban új szereplőt keresett vagy egy fél tucat párt. Mind azt szerették volna, ha Fata Jánosné hirdeti majd, valahogy így:

ROSSZABBUL ÉLÜNK, MINT NÉGY ÉVE!

002

Óriásplakátok ma is vannak. A Simicska world tábláin… Szinte egytől egyig nyakig merülve az impotenciától megrémült, kapuzárási pánikkal küzdő férfiemberek szlogenjével:

…JOBBAN TELJESÍT…

…JOBBAN TELJESÍT…

…JOBBAN TELJESÍT…

Ki tudja, mire fel ez a végtelen és féktelen bizonygatás! Képzeljék el, mi lett volna, ha ez a derék egypárt, valami olyan kellemességgel hozakodik elő, hogy Magyarország jól érzi magát, vagy mondjuk, Magyarország nagyon szeret! De nem! Ha kilépünk az utcára, előbb-utóbb belebotlunk egy hatalmas gigant-poszterbe, amin általában egy kopaszodó, vagy tarkopasz ürge egy rakás fehérnép társaságában bizonygatja, hogy ő bizony jobban teljesít. Teszi mindezt úgy, ahogy azt a Nesquik nyuszis reklámból megismerte.

Rákeni Magyarországra! Rákeni…

Csak állnak a férfiak kérem, ott a narancsban fürdő tájban és bizonygatnak, agitálnak: csak tessék-tessék, itt a jobban teljesítés. Egyik-másik hatvanas, mondhatni siheder, fiatal-demokratát nézve inkább azon támad kedvünk tűnődni, vajon ebből a hevületből miként képesek előhozakodni, ott, a nőknél… azzal a két megnyomorodott negatívummal, amivel ezt az egész választást simán, csont nélkül nyerik majd. Merthogy sem a „Rezsi-csökkentés” szóösszemosás, sem a „Nem érdemelnek több esélyt” mondat nem nevezhető a legnagyobb jóindulattal sem pozitívumnak. Ezekbe az agyalmányokba csak belebukni lesz módunk, ahogy végezte maga is, ez a jobb sorsra érdemes Fata nénike.

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Fata néni meghalt.

BELEHALT ORBÁNBA!

Hej, pedig de rosszul tudná most magát érezni!

MOST ÉREZNÉ MAGÁT CSAK IGAZÁN ROSSZABBUL!

006

005

Mi ne érezzük magunkat rosszul! Most nem ez a dolgunk!

Ha velünk tartanak, Szombathelyen járva…időnként mindannyian jobban tesszük, ha nem csak a házfalakat, meg az eget kémleljük, (ahol többnyire Hende szeretne végre jobban teljesíteni… ) ha maguk elé nézünk!

Abban a magasságban ugyanis, ahol mindannyian élünk, szóval ott is van élet!

Meg néhány szerényebb, de fontos plakát, megszívlelendő üzenettel!

SZÉGYELLJÉK MAGUKAT! – fél évszázad szolgálat után megbélyegezve

A parlamenti választások hevében olykor el-elszólják magukat a biztos befutók, meg bérenceik. A bumburnyákok! Már nem lehettek olyan könnyelműek, hogy a demokrácia eszköztárában bízva vártak volna a választók döntésére, jobb belátására. Nem mutatnak sok hajlandóságot a versenyre. Úgy intézték, úgy alakították, hogy az átlagember áprilisban átélhesse ugyan, hogy voksával a jövőről dönt, de mivel csak nagyon sok munkával lehetett volna új célokat megfogalmazni, most a „jobban teljesítés” hevében mindössze az újabb és újabb rezsicsökkentés falkáiba lehet és kell becsatlakozni.

rogan

Ők az alternatíva. Aki mást mond, vagy mást gondol, az bélyeget kap, szélsőség, felesleges lény, egy önmagát mindentől és mindenkitől megvédeni kész állig felfegyverzett hadsereg előtt.

A rosszabb, hogy azok is elítéltetnek, akik csak egyszerűen nem értik, mi lett, mi van! Mert akár a rádiót kapcsolják be, akár az újságokat olvassák, csak a siker és gazdagság örömmámorának dagályát tapasztalhatják, miközben a pénzük értéktelen, nyugdíjuk, fizetésük a hónap felénél egyszerűen elfogy, tartozásaikat próbálják megadni és szinte semmi másra nem várnak, csak, hogy elmúljék ez a nem is igazán tél, ami bár nem hozott rengeteg förgeteget, a gázszámlákat rendre feldagasztotta. Megöregedtek… köröttünk élnek.

Jönnek, folyton és egymás után a betegségeik, az egyre drágább gyógyszerek, egyik a másik után. A másik után, aminek mellékhatásait csak egy harmadik, még drágább orvosolhat! És egyre komorabbak, lassan a napjaik nagyobbik részében csak szégyenkeznek. Az magyar öregemberek többsége tradícióként örökölte, hogy a nyakába szakadó nehézségek során ne segítséget kérjen, hanem szégyellje magát!

Nem szólnék én! Hallgatnék, ahogy mindenki, ha nem a bőrömön érezném a fájdalmat, ami a minap Szombathelyen egy körzeti rendelőben történt.

Szombathelyen, egy orvosi rendelőben! Ahol a város fideszes polgármestere maga is orvos!

Hallgatnom kéne róla, de egyre az jár a fejemben, vajon rajtam, rajtunk kívül még hány szombathelyi ember éli, élheti meg ugyanezt? Ahogy a ma aktívkorúak többségének, úgy nekünk is „akkor” dolgoztak a szüleink, amikor a mai hatalom szerint csak a szégyen, a ránk maradt terhek születtek…

De magamért, magunkért nyilván nem nyavalyoghatok!

Tehát ők…Szombathelyen élők… egykor lakótelepeket, iskolákat, utcákat, tereket és kórházakat építettek, tanítottak, vízvezetéket szereltek, rendőrként szolgálatot teljesítettek…  abban az időben, amikor a Magyar Népköztársaság területén a szocializmus időszaka virágzott, örültek a gyarapodásnak, ünnepeiket pedig örömben élték meg, önfeledten, közösségeik részeként…

002

Ha így jobb, mert ezzel senkit nem sértek, mostantól tehát, kizárólag a  m á s o k  szüleiről írok! Öregek, betegesek.

A minap felvették rendesebb ruháikat, és elballagtak a lakótelepi orvosi rendelőbe, a beutalóért, ami nélkül nincs rendelőintézeti vizsgálat és kórház. Mivel előjegyzett időpontra érkeztek, csak másfél órát kellet várakozniuk! Ugyan, hová sietnének! Az orvos egyenként megvizsgálta őket, felöltözhettek, aztán  most már együtt, kettejükkel közölte, hogy bizony nem sok értelmét látja a beutalóknak, merthogy „nagyon meg tetszettek öregedni”!

 Nagyon meg tetszettek öregedni!

Az évtizedeket becsülettel végigdolgozó bácsi és néni megtudhatta, hogy a mostani, jobban teljesítő világnak már nem igazán van kedve meghosszabbítani az életüket. Ahogy az öreg járgányt, a hűtőszekrényt, a vasalót nem érdemes megjavítani, úgy a hetvenen túl még mindig élő magyar ember sem jó befektetés. Nem gazdaságos, meg aztán a várólisták alapján igen bizonytalan megérni magát a lehetőséget is!

old_hospital_by_tombusby-d5ruqvr

A bácsi ekkor nekibátorodva előhozakodott nálánál is jóval idősebb ismerősének történetével, akit a minap nagyműtéten erősítettek fel, hogy a kilencvenharmadik születésnapja után is aktív maradhasson. Ő odaát él, burgenlandban…