ÚJGAZDAGOK, OLIGARCHÁK, HATALMASSÁGOK – avagy, hogy gondolkoznak nyolc millióan Magyarországon?

Egy Steve Siebold nevű szakember, a “How Rich People Think” (Hogyan gondolkodnak a gazdagok) című könyv szerzője közel három évtizedet töltött azzal, hogy gazdagokkal készített interjúkat az egész világon, és kutatta, hogy mi különbözteti meg őket a többi embertől.

628x471A Business Insider írása szerint az eredmény az volt, hogy ez nem annyira magával a pénzzel kapcsolatos, hanem inkább a mentalitásukkal. „A középosztály azt mondja az embereknek, hogy legyenek boldogok azzal, amijük van. Ráadásul a legtöbben rettegni kezdenek, ha pénzről van szó” – mondta a szerző.

Magyarországon Steve Siebold minden megállapítása remekül érvényesül, nem volt más dolgunk, mint kvázi újra fordítottuk a művet! Kijavítottuk! Az „átlagember” kifejezést behelyettesítettük, ő lett a „szegény magyar ember”, az a közel 8 millió választásra jogosult kisember, aki Magyarországon él, míg a „gazdag ember” kifejezést az „újgazdag”, „oligarcha”, vagy egyszerűen „fidesz közeli” kifejezésekkel váltottuk fel. És, hogy, hogy nem, minden a helyére került! Íme:

Évtizedeken át azt gondoltuk, hogy az „újgazdagok” a maguk módján mind becstelenek, (naná!) de legalábbis fidesz-közeli kapcsolataiknak köszönhetően mázlisták. Nálunk, az alacsonyabb jövedelmű közösségekben – tehát mindenütt – emiatt a meggazdagodásuk valósággal csodának számít. „Az újgazdagok íme tudják,hogy a pénz nem garantálja a boldogságot, de könnyebbé és sokkal élvezetesebbé teszi az életüket” Ez a kevéske becstelenség a bűnük…

Az újgazdagok mennek és mindenáron megpróbálják boldoggá tenni magukat. Nem fogják megjátszani, hogy megmentik a világot, a magyar nemzetet, meg a hazát! Az a baj, hogy a falunk béliek ezt olykor negatívan értékelik, és ez az ami állítólag szegénységben tartja őket! „Ha nem tudsz vigyázni magadra, nem vagy abban a helyzetben, hogy bárki máson segíts. Nem adhatod oda azt, amid nincs…”

an06

A magunkfajta „becsapottak” arra várnak, hogy kihúzzák az ő számaikat, és bőszen imádkoznak a változásért. A kormánypárti erős emberek eközben megoldják a problémákat! Egymás problémáit! Ez a mutyi! A körülöttünk élők várnak valakire, lehet, hogy Istenre, lehet, hogy az új kormányra, a főnökükre vagy a házastársukra. A kifosztott, elszegényedett emberek gondolkodása szüli ezt az életfelfogást, miközben egyre ketyeg az életük órája.

Az átlag magyar ember azt hiszi, a gazdagsághoz vezető út a hivatalos oktatással van kikövezve. A gazdagok a speciális tudás megszerzésében hisznek. Hiába tudják, hogy sok világklasszis csak kevés hivatalos iskolát végzett, és vagyonukat további speciális szaktudás megszerzésével és értékesítésével halmozták fel. A tömegek meg vannak győződve arról, hogy az alapkompetenciák – mit mond a medve? – az érettségi vizsga és diploma megszerzése vezet a gazdagsághoz, többnyire, mert be vannak zárva saját gondolkodásmódjukba. Mert bezárta őket a közmunka program…A újgazdagokat nem érdeklik az eszközök, csak a végeredmény.

Sokan a régi szép idők után vágyódnak. Kádár gulyáskommunizmusa, 3.60-as kenyér… A gazdagok a jövőjükről álmodnak. A persze maguk erejéből milliomossá lett emberek azért lettek kőgazdagok, mert hajlandóak voltak „nagy kockázatot vállalni”, előrevetíteni álmaikat, céljaikat, ötleteiket egy ismeretlen jövőbe! Akik azt hiszik, hogy a legszebb éveik már elmúltak, ritkán lesznek gazdagok, és gyakran boldogtalansággal és depresszióval küzdenek.

De ők tudták:

“Jó kezekben az ország, mert jövőjét azok alakítják, akik valóra váltják álmaikat” 

De ki beszélt itt az egyszerű emberek álmairól?!

A mindössze négy évente fontos magyar emberek a pénzhez érzelmileg viszonyulnak. „Szeretnék…” Az újgazdagok sajátos logikával gondolkodnak róla. Egy többnyire okos, jól képzett és egy korábban más szempontból is sikeres személy egyik pillanatról a másikra volt képes átalakulni egy félelemközpontú személyiséggé, akinek a legnagyobb pénzügyi ambíciója az, hogy elvonulhasson, és egyszer békében vonuljon nyugdíjba. Az újgazdagok látják, mire képes a pénz és mire nem, a logika szemüvegén keresztül. Tudják, hogy döntő fontosságú eszköz, amely választási lehetőségeket és esélyeket kínál. És persze jól tudják, hogy a nyugdíj, a nyugdíj-vagyon, főleg annak eltapsolt része, csak illúzió!

A pro-European protester throws a Molotov cocktail towards riot police near burning tyres during clashes in Kiev

A megnyomorított magyar emberek a multik által eszkábált ázsiai redszerű, nemszeretem dolgokkal keresik a pénzt. Az újgazdagok a szenvedélyeikkel. Az átlagember számára úgy tűnik, mintha az újgazdagok állandóan dolgoznának. Pedig a felső tízezer egyik legokosabb stratégiája, hogy azt csinálja, amit szeret, és talál rá módot, hogy meg is fizessék érte. A másik oldalról, a sok éven át feleslegesen jól- és túl-képzett, de piacképes képesítéssel nyilván soha nem rendelkező magyar ember olyan állásokat fogad el, amelyeket nem szeret, mert a pénzre van szüksége. Az iskolában és a társadalomban ugyanis arra tanították, kondicionálták, hogy a pénzkereset egyenesen arányos a fizikai vagy szellemi erőfeszítéssel.

A magyar emberek alacsony elvárásokat támasztanak, hogy sohase kelljen csalódniuk. Az újgazdagok velük szemben keresik a kihívást. Pszichológusok és más szakemberek gyakran azt javasolják az embereknek, hogy alacsonyra tegyék az élettel szembeni elvárásaikat, hogy biztosan ne érje őket csalódás. Magas elvárások nélkül azonban senki sem vált volna gazdaggá vagy valósította volna meg álmait… Ugyan, mi lett volna a szegény, majdhogynem tönkrement gázszerelővel, ha nem jut eszébe a foci?

A többség azt hiszi, mert ez tolták az arcába folyamatosan, míg gyermek volt, hogy „tenned kell valamit, hogy gazdaggá válj”. Az újgazdagok azt hiszik, hogy lenned kell valakinek hozzá. Ahhoz, hogy valaki lehess, oda is kell tartoznod! Míg a tömegek a teendőkre fókuszálnak és cselekedeteik azonnali eredményére, addig a nagy fülkeforradalomból jött emberek tanultak és minden tapasztalatból tovább gyarapodnak, akár siker volt, akár kudarc. Tudják, hogy a valós jutalmuk az, ha oligarchává válnak, amely státusz egyszer kiemelkedő eredményeket fog produkálni, nekik, gyermekeiknek, unokáiknak… És ez az egyszer már az ajtóban toporog!

Az egyszerű emberek azt hiszik, pénz kell a pénzcsináláshoz. Az újgazdagok mások pénzét használják. Mindenkiéből így lesz az ő pénzük! A lineáris gondolkodás szerint az embereknek először pénzt kell keresniük, hogy még többet kereshessenek, miközben az újgazdagok egy cseppet sem haboznak mások pénzéből megalapozni a jövőjüket. Az újgazdagok tudják, hogy nem számít, hitelképesek vagyunk-e valamihez. Az igazi kérdés az, „megéri-e látszólag pályázni, megvásárolni, befektetni, harcolni érte”?

n02

A magyar emberek azt hiszik, a piacokat a logika és a stratégia irányítja. Az újgazdagok tudják, hogy az érzelem és a kapzsiság. Az újgazdagok tudják, hogy a pénzügyi piacokat elsősorban a félelem és a kapzsiság mozgatják, és ezt a tényezőt figyelembe veszik az EU-s pályázatoknál, a nemzeti dohányboltok megszerzésénél,  vagy a földbérleteknél, meg a többi mutyinál… Ez a tudásuk a magyar emberre jellemző emberi természettel kapcsolatban, és a hatalmaskodásukra átterjedő hatása stratégiai előnyhöz juttatja őket a vagyonuk felépítésénél. Így lesz bűntelen minden újgazdag végül!

Az egyszerű magyar ember a lehetőségein felül él. Az újgazdagok persze lehetőségeiken alul. Az újgazdagok a rendszerváltás óta tudják a titkot: először légy újgazdag, aztán majd megengedheted magadnak. Az újgazdagok nem azért élnek a lehetőségeik alatt, mert annyira okosak. Hanem mert annyi pénzt keresnek, hogy megengedhetik maguknak, hogy kiskirályként éljenek, miközben még mindig van dugiban néhány fél királyságra való pénzük. Kinek más nevén, kinek idegen ország béli bankban… kinek a strómanoknál!

A lecsúszott magyar ember azt tanítja a gyermekeinek, hogyan éljenek túl. Az újgazdagok azt, hogy legyenek gazdaggá. Nyerjenek újabb négy éveket vezérüknek, meg persze maguknak!

Az egyszerű emberek azt mondják, hogy az újgazdagok azt tanítják gyerekeiknek, nézzék le a tömeget, mert azok szegények. Egy amerikai ezzel nem értene egyet, szerinte azt tanítják nekik, hogy az objektív valóság szemüvegén át nézzék a világot – oly módon, amilyen a társadalom valójában. Mert elképzelni sem tudják, ha a magyar gyerekek korán megérthetnék a vagyon jelentését, valószínűbb, hogy később is törekednének a megszerzésére. Az egyszerű magyar ember már feladta… soha, sehol nem tanulhatott mást, csak az odavetett jussból spórolni. Ez a rezsicsökkentés legnagyobb hazugsága!

Az elszegényedett magyar emberek hagyják, hogy stresszelje őket a pénz. Az újgazdagok megnyugvást találnak benne.

Az egyik oka, hogy az újgazdagok több vagyont szereznek, az, hogy nem félnek beismerni: a pénz a legtöbb problémát képes megoldani! Nincs ellenfél, nincs határ – alaptörvényük van, meg kétharmaduk! A sok szerencsétlen a pénzre mint egy szűnni nem akaró szükséges rosszra tekint, amelyet az élet részeként el kell viselni. A meggazdagodott oligarcha, az újgazdag a pénzt mint a nagy felszabadítót látja, amelyből ha elég van, akkor meg lehet vele szerezni a lelki nyugalmat.

És megszerzi! Olykor jachtokon, olykor másutt. Pia, nők, narkó, ugyan, mi kell még?

Bár az újgazdagok nemigen foglalkoznak azzal, hogy a formális (hivatalos) oktatás segítségével növeljék gazdagságukat, mégis nagyra értékelik, ha jóval az iskola után is tanulhatnak. Módszereket például. „Menj be egy újgazdag ember otthonába, és azon dolgok egyike, amelyeket meg fogsz pillantani, egy hatalmas könyvtár lesz, kényelmes fotelok és rekamié körül amelyet – ahogy ők mondják – önképzésre használnak azért, hogy még sikeresebbek legyenek. A kisember ezzel szemben regényeket, bulvárirodalmat, szórakoztató magazinokat olvas”. Hogy mi van a könyvtárak mögött, az maga a titok!

n08

Az szegény magyar ember azt hiszi, az újgazdagok sznobok. Pedig az újgazdagok csak hasonló gondolkodásúakkal akarják körülvenni magukat. A pénzhez való, a népet mérgező negatív mentalitás az, aminek eredményeképp az újgazdagok az újgazdagokkal lógnak. Nem keverednek a szegénnyel!

 „Akinek nincs semmije, az annyit is ér”

Az újgazdagok nem engedhetik meg maguknak a pesszimista, fatalista hozzáállást, gondolatokat, amit gyakran sznobságként értenek félre. A  felső tízezer sznobnak való megbélyegzése egy újabb módszer arra, hogy az egyszerű magyar ember jobban érezze magát saját magával és középszerű életútjával kapcsolatban. Legalábbis ezt gondolják, míg beletörődnek a narancsuralomba….

A tipikus szegény a spórolásra összpontosít. A gazdagok a pénzkeresetre. A fidesz közeli újgazdagok arra fókuszálnak, mit fognak azon nyerni, ha kockázatokat vállalnak, és nem arra, hogy megőrizzék, amijük van. Miközben a vesztes tömegek kuponokat gyűjtögetnek és spórolósan élnek, elszalasztják a nagyobb lehetőségeket. Az újgazdagok még a legnagyobb pénzszűke esetén is elvetik a tömegek filléres gondolkodásmódját. Mesterei annak, hogy ilyenkor is arra fókuszálják szellemi energiáikat, amire kell: a nagy pénzre. Ilyenkor békemenetelnek, naggyűléseken mutatják kiállásukat Paks, a rezsicsökkentés, meg a jobban teljesítő Magyarország mellett…

Míg az egyszerű magyar ember balekként jár el a pénzügyekben, az újgazdagok tudják, mikor kell kockázatot vállalni. A magyar ember törleszt, felvett lakáshitelt nyög egy életen át. Fészket rak, hogy hátha, majd, egyszer…

A tőkeáttétel a gazdagok jelmondata Siebold szerint: „A tőkeáttétel saját tőkénk növelését jelenti idegen tőkével, például kölcsönből, hogy nagyobb értékű üzletet tudjuk kötni. Így a lehetséges nyereség és lehetséges veszteség értéke egyaránt megnövekedik.”

Légy a fidesz feltétlen híve, ápold a kapcsolatokat és neked is jutni fog a háládért!

A kisemberek a nyugalmat szeretnék. Az újgazdagok a bizonytalanságban is megtalálják a békéjüket. Imádják a rezsiharcot, a háborút, mert ezt látják a vezérüktől. A legtöbb embernek nehezére esik, hogy felvállalja a seggnyalást, amellyel milliomossá, újgazdaggá lehet, sokan nem szeretnek ilyen kihívásokkal élni. Fizikai, pszichikai, érzelmi nyugalom, elégedettség áll a kisemberek gondolkodásának középpontjában. A fidesz közeli újgazdagok korán megtanulták, hogy milliomossá válni nem könnyű, és a nyugalom iránti vágy romboló lehet. Megtanulták, hogyan érezzék magukat nyugodtan folyamatos bizonytalanság közepette is. Harcolnak, olykor a puccsokat is vállalva, gyűlölve bárkit, aki az útjukba áll! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

A szerző eredeti műve 21 pontban foglalja össze a gazdagok gazdagságának ismérveit. Az újgazdag, fidesz közeli jómódúak meghatározásához ennyi éppen elég. Magyarország jobban teljesít! Ezt mondják ők, mi meg, hogy milyen gondokkal küzdünk.

Gondolkodjunk egy picit, mert még mindig nem késő!

Valóban ennyit érünk? Ha véletlenül egy szegény magyar ember is olvassa ezt az írást, engedje meg, hogy feltegyünk egy egyszerű kérdést: Költhettek, megtakaríthattak, netán befektethettek már önök, akár egyetlen hónapban is annyi pénzt, amennyit megérdemelnének?

 

 (Elnézést kérünk az újgazdag olvasóktól, hogy mai írásunkhoz az ukrajnai forradalom képeiből válogattunk illusztrációkat!)