SZÉGYELLJÉK MAGUKAT! – fél évszázad szolgálat után megbélyegezve

A parlamenti választások hevében olykor el-elszólják magukat a biztos befutók, meg bérenceik. A bumburnyákok! Már nem lehettek olyan könnyelműek, hogy a demokrácia eszköztárában bízva vártak volna a választók döntésére, jobb belátására. Nem mutatnak sok hajlandóságot a versenyre. Úgy intézték, úgy alakították, hogy az átlagember áprilisban átélhesse ugyan, hogy voksával a jövőről dönt, de mivel csak nagyon sok munkával lehetett volna új célokat megfogalmazni, most a „jobban teljesítés” hevében mindössze az újabb és újabb rezsicsökkentés falkáiba lehet és kell becsatlakozni.

rogan

Ők az alternatíva. Aki mást mond, vagy mást gondol, az bélyeget kap, szélsőség, felesleges lény, egy önmagát mindentől és mindenkitől megvédeni kész állig felfegyverzett hadsereg előtt.

A rosszabb, hogy azok is elítéltetnek, akik csak egyszerűen nem értik, mi lett, mi van! Mert akár a rádiót kapcsolják be, akár az újságokat olvassák, csak a siker és gazdagság örömmámorának dagályát tapasztalhatják, miközben a pénzük értéktelen, nyugdíjuk, fizetésük a hónap felénél egyszerűen elfogy, tartozásaikat próbálják megadni és szinte semmi másra nem várnak, csak, hogy elmúljék ez a nem is igazán tél, ami bár nem hozott rengeteg förgeteget, a gázszámlákat rendre feldagasztotta. Megöregedtek… köröttünk élnek.

Jönnek, folyton és egymás után a betegségeik, az egyre drágább gyógyszerek, egyik a másik után. A másik után, aminek mellékhatásait csak egy harmadik, még drágább orvosolhat! És egyre komorabbak, lassan a napjaik nagyobbik részében csak szégyenkeznek. Az magyar öregemberek többsége tradícióként örökölte, hogy a nyakába szakadó nehézségek során ne segítséget kérjen, hanem szégyellje magát!

Nem szólnék én! Hallgatnék, ahogy mindenki, ha nem a bőrömön érezném a fájdalmat, ami a minap Szombathelyen egy körzeti rendelőben történt.

Szombathelyen, egy orvosi rendelőben! Ahol a város fideszes polgármestere maga is orvos!

Hallgatnom kéne róla, de egyre az jár a fejemben, vajon rajtam, rajtunk kívül még hány szombathelyi ember éli, élheti meg ugyanezt? Ahogy a ma aktívkorúak többségének, úgy nekünk is „akkor” dolgoztak a szüleink, amikor a mai hatalom szerint csak a szégyen, a ránk maradt terhek születtek…

De magamért, magunkért nyilván nem nyavalyoghatok!

Tehát ők…Szombathelyen élők… egykor lakótelepeket, iskolákat, utcákat, tereket és kórházakat építettek, tanítottak, vízvezetéket szereltek, rendőrként szolgálatot teljesítettek…  abban az időben, amikor a Magyar Népköztársaság területén a szocializmus időszaka virágzott, örültek a gyarapodásnak, ünnepeiket pedig örömben élték meg, önfeledten, közösségeik részeként…

002

Ha így jobb, mert ezzel senkit nem sértek, mostantól tehát, kizárólag a  m á s o k  szüleiről írok! Öregek, betegesek.

A minap felvették rendesebb ruháikat, és elballagtak a lakótelepi orvosi rendelőbe, a beutalóért, ami nélkül nincs rendelőintézeti vizsgálat és kórház. Mivel előjegyzett időpontra érkeztek, csak másfél órát kellet várakozniuk! Ugyan, hová sietnének! Az orvos egyenként megvizsgálta őket, felöltözhettek, aztán  most már együtt, kettejükkel közölte, hogy bizony nem sok értelmét látja a beutalóknak, merthogy „nagyon meg tetszettek öregedni”!

 Nagyon meg tetszettek öregedni!

Az évtizedeket becsülettel végigdolgozó bácsi és néni megtudhatta, hogy a mostani, jobban teljesítő világnak már nem igazán van kedve meghosszabbítani az életüket. Ahogy az öreg járgányt, a hűtőszekrényt, a vasalót nem érdemes megjavítani, úgy a hetvenen túl még mindig élő magyar ember sem jó befektetés. Nem gazdaságos, meg aztán a várólisták alapján igen bizonytalan megérni magát a lehetőséget is!

old_hospital_by_tombusby-d5ruqvr

A bácsi ekkor nekibátorodva előhozakodott nálánál is jóval idősebb ismerősének történetével, akit a minap nagyműtéten erősítettek fel, hogy a kilencvenharmadik születésnapja után is aktív maradhasson. Ő odaát él, burgenlandban…

doctor_angryAz orvos – miközben látszólag irományaiba feledkezett – úgy tett, mintha érdekelné, mintha hallaná is igazán a történetet, aztán, mert a bácsi kissé nagyot hall, összeszedve erejét tagolt mondatokkal, az arcába hajolva, jó hangosan, rövid kortes beszédet tartott:

Nem kellett volna itt a kommunistákkal jóban lenni! Maguknak is minden volna, ha nem hagyták volna, hogy az a szar szocializmus tönkretegyen itt mindent!

004Szégyellhetik magukat… s most tessék, ihatják annak a fene nagy jólétnek a levét! A Kádárjuk miatt jutottunk ide. Tudhatták volna! Most meg itt nekem az osztrákokkal példálózik…

A bácsi leforrázva, felsegítette felesége hátára a nagykabátot, kicsit még mélyebbre nézve, alázattal behúzta maguk után a rendelő ajtaját, s már alig hallotta, de valahogy mégis elért a tudatáig az orvos utolsó hangos mondata: Nem szégyellik magukat, osztrákoznak itt! Aztán üres kézzel, a megoldhatatlan és legyőzhetetlen biztos tudatában hazaindultak. Mentek, mennek, ki tudja meddig és hová?

Fél évszázad szolgálat után megbélyegezve, meghalni van már csak joguk, mindazoknak, akik az előző időszakban dolgoztak, tették a feladatukat?

A szüleinknek!

S akik most alkotnak, építenek és annyit, de annyit szenvednek a múlt hibáinak kijavításáért, akik a zelmúltnyócévután minden erejükkel “a tönk széléről visszahozták ezt az országot”, méltó jövőjüket várva teljesítenek egyre jobban…

10_rogan_antal_nemeth_szilard_reszi_csokkentes_forum

Mehetünk szavazni ezekre a jobban teljesítő rezsicsökkentőkre! Ők egytől egyig tiszták, szüleik, sőt a nagyszüleik is patyolatfehér üldözöttek voltak korábban, vagy egyenest a marsról érkeztek. Van idejük. Megvárják, míg az utolsó bolsi is kihal, míg eltűnnek ebből a derék országból ezek a rettenetes “szociforma” emberek, aztán jön Viktor kánaánja!

 

(Az orvosról készült kép csak illusztráció!)