FRISSSEN FACSART NARANCS – az erőlködés dicsőséges fogalmazványa bumburnyákéknál

Nem természetem az ok nélkül való pocskondiázás. Jól tűrő fajta lettem…Tegye mindenki a dolgát! Ha az a feladat, hogy fogalmazást kell írni, hát hagyom; veselkedjen csak neki T. Kolléga, aztán majd persze elolvasom, tanulmányozom a kész művet! Nem mondom, hogy gyötör a kíváncsiság, de néhai magyartanárom arra tanított, hogy csak akkor szidjam Berkesi Andrást, vagy Szilvásy Lajost, ha legalább egy-két könyvüket elolvastam. Na, de akkor nagyon…

0004

Valami efféle gerjedelem vezetett, amikor értelmezni próbáltam az írást, ott a zöld prüssssszenet felületén, elmerülni, evickélni benne, megmeritkezve sorai közt, vágyva az új ismeretekre, a versenytárs véleményére, de bevallom, elszontyolodtam. A delikvens, valami jóféle oktatás után, – tehát kellő instrukciókkal felvértezve – nekiült, a gép mellé vont némi rágni valót, langymeleg kólát és eszeveszett tempóban írni kezdte ragyogó sorait.

Szinte látom…

Először egy tuti címet kellett fogalmazni, amitől megszédül az oldalra látogató, szemei foszforeszkálni kezdenek, a címsor, mint egy porszívó magával rántja az éppen csak arra bandukoló tekintetet. Tudják, olyan ez, mint amikor a szófosó Lendvai-Horváth duó kommunikációs tréninget tart a városháza szökőkútja előtt!

A döbbenettől, ugyebár, megszólalni is nehéz!

Szóval itt a cím, mely örkényi tömörséggel, nem vacakol, a lényegre tör, s tudatja, hogy bizony feladták a szocialisták Szombathelyt! A mester itt mindjárt eltűnődött, vajon, miként adhatna nyomatékot e dicső sornak, így élve a kádári hagyományokkal, a sor végére, némi szünet után odabiggyesztette: is! Na, így mindjárt maga a tökély! Aki ezek után képes lenyelni a ropit, vagy akár rágni, ahelyett, hogy falni kezdené e nemes röpdolit, az bizony nem érdemel említést sem!

A rendkívül figyelemfelkeltő címsor után aztán indulhat a banzáj, muszáj pontosan idéznem:  „Több, egymást megerősítő információnk, amelyek között magukat megnevezni nem kívánó szocialista politikusok is vannak, arra engednek következtetni…” Tessék figyelni erre a hallatlanul kifinomult és precíz forrásmegjelölésre! Ez nem holmi „Azt beszéli már az egész város…”, ez nem pletyka, ez kérem maga az archívum kincse, lám, ők azok, akik magukat megnevezni nem kívánják! Hmmm! Nem tudom, olvastak-e már olyan írást, ahol azok, akik magukat kívánják köpködni, előbb sorban bemutatkoznak, elmondják a lakcímüket, születési dátumukat, anyjuk nevét, aztán jól elintézik magukat! Életszerű, ugye? Aztán a folytatás sem semmi! A vélelem a tökéletes és stabil tudás alapja: arra engednek következtetni, hogy az MSZP feladta választási reményeit.

Nem leveleket, nem is a csomagokat adta fel az MSZP, hanem a reményeket, s talán az irányítószámokat sem feledte pontosan felírni! Hogy miként kell reményeket feladni, arról a továbbiakban sem szól a fáma, de ez talán nem is lényeges! Van ennél itt sokkal szebb sor, ami önmagáért beszél: „Már nem csak az országos eredményeket illetően, hanem Szombathelyen is.” A feladott remény, mint országos eredmény, nem semmi teljesítmény! Csak sejtjük, mit szeretett volna alkotni a mester, de kérem a magyar nyelv nem túl egyszerű, valljuk be! Nem születhet mindenki Bayernak!

Ami ezután következik, az felér egy rövidített iskolai kötelező olvasmány élményével: „Visszafogott kampánybüdzsé, szerény sajtómegjelenés, unalmas sajtótájékoztatók.” Mondhatta volna szebben kis lovag! Mondjuk így: turituri más brifkójában, cenzúra ezerrel aztán vihogás a levegő után kapkodóról, avagy „ami Simicska után maradt”, és persze predesztinált rottyanatok mindenről, ami nem rezsiböffentés! Ugye, mennyivel változatosabb volna így!

0005

Ami ezután következik az még Marsiné Palik Laci agyszintjét is felülmúlja: „megkérdőjelezhetetlen ugyanis dr. Hende Csaba nagyarányú győzelme a térségben, a Jobbik képviselőjelöltje pedig a baloldali közös jelölttől alig lemaradva kapaszkodik fel második helyre.” Tudják, itt már semmi más kérdés nem jut az eszünkbe, csak a szokásos: de hová lett Damon Hill? Erre a megkérdőjelezhetetlenségre amúgy a rávezetés sem kevésbé ravaszdi, hogy azt mondja: „…mindkét nagy politikai párt rendelkezik a legfrissebb helyi közvélemény-kutatási adatokkal, amelyek az általunk megkérdezett politikusoktól származó információk alapján meglehetősen hasonló képet festenek fel áprilisra.” Bravó!

Gondoljanak bele, ha mindezt mondjuk éhgyomorra kellet így létretojni!

Ami pedig az MSZP rendkívüli elkeseredését illeti, irodalmi nobel esélyes publicistánk olyan füzért állított össze, ami, minden eddigi állításra koronát helyez: „A csapból is Hende folyik, és nehéz elmagyarázni az embereknek, hogy a miniszter által Szombathelyre hozott sokmilliárdos kormányzati támogatás miért nem jó a vasi megyeszékhely lakóinak” – így összegezte forrásunk az MSZP politikusainak szűkre szabott helyzetértékelését, aki azt is hozzátette, hogy „nem marad más, mint a stadionépítés körül kialakult bizonytalan megítélésre rájátszani, és azt ütni-vágni”.

0003

Nesze neked MSZP! Nem marad más, mint ütni-vágni! Nyilván! Amúgy nem tudom, tetszettek-e már látni élőben, amint az MSZP nekilódul ütni-vágni?! A következő olimpián lehet, már versenyszámként is jegyzik majd, ha addig jól begyakorolják a fiúk!

Szomorúságunkra az írás további részéhez érve, mintha kissé elfáradt volna a derék zsurnaliszta, lehet, elfogyott a ropi, meglangyosodott a bubitvesztett kóla, már-már a dögunalom felé gurulna az írásmű, amikor – nyilván benyitott egy aktivista, vagy egy alpolgármester – s az írás újabb lendületet vett: „A Fidesz kampánygépezetének hatékonyságát mutatja, hogy nem álltak meg a szükséges ajánlóív mennyiségnél, folyamatosan a „terepen” vannak, és kopogtatnak a rezsicsökkentés vívmányainak megvédéséért. Ami valljuk, meg – nem nehéz feladat.”

Csak a vénebbek emlékezhetnek azokra az időkre, amikor a János Vitéz előtt minden moziban büntető híradót vetítettek. Ilyen magasztos gondolatok akkor ömlöttek utoljára felénk, s mi tűrtük, vártuk, hogy vége legyen!

És íme, a mi derék bértollnokunk is érzi már az estve közeledtét, a célegyenesre fordul, fickándozva az utánozhatatlan stílus és nyelvi bravúr birtokában. Bár ez az idézet kicsit hosszabb, nem volt szívünk lecsípni belőle:

0001

„A pártok vezetői nem szívesen osztják meg alacsonyabb szinteken a belső közvélemény-kutatási adatokat, mert azok motiválatlanságot okozhatnak – erősítették meg értesüléseinket mindkét politikai oldalon. Viszont nehéz titokban tartani olyan adatokat, amelyeket kettőnél több ember tud – mondják forrásaink. A szocialistákat azonban fejbe vágta a legfrissebb kutatási eredmény, mert azt hitték, sokkal jobban állnak Szombathelyen – fejezte be értékelését baloldali informátorunk.”

Valahogy így, így kell ezt csinálni, hogy a buksira később barackot nyomhasson Hendeapó, meg Puskáspapi, a két fiatal demokrata. Így kell ezt csinálni, hogy a láttamozás után legalább a kettes alá ott viríthasson, mint fenyő alatt a cipősdoboz, melyre Balogbácsi kedvéért rápingálták: 13-14 éves fiú. A véghajrá előtt kell ünnepelni, gratulálni a jól megérdemelt győzelemhez, amihez persze nem férhet kétség!

Őszintén szólva sajnáljuk, (sic!) hogy nem iparkodtunk eléggé, s nem pályáztuk be magunkat a nívós önkormányzati hírcsárdához. Mondjuk, segédfogalmazónak…

20040623hendecsabMost lassan két hete ünnepelhetnénk, a jó módtól nem látva szarhatnánk efféle ocsmányságokat azok fejére, akiknek négy év alatt nem volt elég százszor elmondani, hogy a hely meglehetősen sűrűn lakott a Marton által befogott verebek, galambok, meg egyéb kopott jómadarak által!