MACKÓK HÚSVÉTJA – egy szelíd öregember álma, ha teljesülhetne…

Alighanem az egyik legszebb emberi érzés, az adakozás öröme. Tenni azért, hogy valaki másnak – olykor ismeretlenül – boldogságot okozzunk, úgy adni, hogy nem fontos az adakozó személye, csak a szándék; elég tudni, hogy a „lehetetlen” mégis legyőzhető, s az egyébként esélytelen mégis hozzájuthat az álmok apró morzsáihoz!

Ez a méltóság még ma is csak keveseknek adatik meg, kevesen élhetik át azokat a pillanatokat, amikor kiderül – a segítség jó helyre kerülhetett, a jó szándék elérte a célját! Ami a legszebb, hogy ez még véletlenül sem csak a jólétben élők kiváltsága!” M.S.

A minap egy rég nem látott öreg barátommal találkoztam. A park végében, a padon ült. A sétány legvégén, ahol egykor a kutyáinkat sétáltatva össze-összefutunk. Arcán a szokott bölcs mosoly helyén, most fura töprengés látszott.

öreg

Azt mondta, – kedvesen, mintha tán igaz volna… -, hogy rám várt! Jó tanácsot szeretne kapni, tőlem, segítséget, mert tenni szeretne valakikért, valamit, de nem igazán tudja, hogy álljon neki. Kicsit várt, töprengett, aztán már mondta is, ami a szívét nyomta, megeredt a nyelve…

Azt mondta, megöregedett, már nem sok ideig lesz alkalma a tavaszi virágokban gyönyörködni, hallgatni az óvoda kerítésén túlról jövő gyerekzsivajt, amiben annyi örömét lelte éveken át, nézni, ahogy a nebulók az iskolába igyekeznek, majd délután hazafelé bandukolnak.

Nekik nem születhetett gyermekük, a felesége évekkel ezelőtt meghalt, eltemette szépen, s a szobáját, ahol annyi kedves dolga maradt, könnyek közt gondozza ma is.

– Ott laknak Lilláék! Róluk szeretnék gondoskodni! Meg a gyerekekről! – mondta csillogó szemekkel. Aztán feltápászkodott a padról, és arra kért, kövessem.

A duplán zárt bejárati ajtó mögött egy tágas folyosón keresztül jutottunk a napos kisszobába. A vitrin az ablakok mellett állt. Különleges szekrénynek nem mondhatnám, de az üveg mögötti világ csodálattal töltött el! Ilyet még soha nem láttam! Medvék, plüssmackók, teddyk, megszámlálhatatlan mennyiségben, valamennyien gondos rendben, apró posztamenseken, mint egy jól berendezett múzeumban! Mintha csak óvodába szaladt volna kicsi gazdájuk…

qqq– A párom gyűjteménye! Valamennyit Angliából kapta, a nagynénje küldeményeivel érkeztek! A híres svéd Barbara Bukowski féle manufaktúrából valók. Igazi ritkaság valamennyi! Mióta ellepték az üzleteket a kínai plüssjátékok, felénk már csak alig-alig látható belőlük néhány újabb, de ezek a régebbi darabok igazi különlegességnek számítanak. Itt van például GLORIA! A közelmúltban bukkantam egy hirdetésre, ahol több, mint 170 dollárt kért érte egy gyűjtő! Akad köztük jócskán értékesebb és szerényebb darab is! Az én szívemben mégis felbecsülhetetlen az értékük! Talán érthető…

GLORLA

Glória

– Azt gondoltam, – mert, tudom,  a párom is így szeretné -, hogy pénzzé teszem valamennyit…  A gyűjtemény, vagy egy-egy mackó jobb helyen lesz gyűjtőknél, mint nálam. Gyűjtőknél, akik most majd tőlem, nyilván kedvezőbben juthatnak e becses darabokhoz, mintha aukciókra mennének.

S, hogy mindezt miért gondoltam ki így?

Néhány hónapja megismertem egy kedves családot, beszélgettünk, látom, hogy… nélkülöznek… Szépen élnek, csak szűkösen; azt gondoltam, ami a mackók eladásából befolyik, azt nekik adnám, hadd vegyenek cipőcskéket, ruhácskákat a gyerekeknek, meg, ha futja még, két biciklit, akár húsvétra. A legkisebbeknek, a két legénykének! Meg focilabdát… Aztán, ha marad még, talán utazhatnának is egy keveset belőle… valami állatkertbe. Medvéket nézni…

Nekik adom a mackók árából befolyó összeget. Örömet szeretnék szerezni! Csak nem tudom, hogy kezdjek neki! Nincs erőm…

Néztem az öregembert, ahogy a lelkesedéstől egészen kivirult az arca. Segíteni szeretne. Eladni az „örökséget” és “pénzt csinálni”! Nekem meg úgy érzem, az a kötelességem, hogy segítsek ebben neki! Gondolkoztam…

Aztán kértem, hozza elém őket, egyenként, hogy lefotózhassam valamennyit. Nosza, nyílt a vitrinajtó, jöttek sorban a macik, én meg a mobilommal komótosan lekaptam őket. Nem mocorogtak, jól tűrték a procedúrát…

ANNA

Anna

BANA R

Bana R

BARN BARN

Bana Barn

JUDY

Judy

Amikor elkészültünk, megmutogattam egyenként a képeket, láttam, ahogy könny csordult az öreg szeméből. Láttam, ahogy lélekben elbúcsúzott valamennyitől, pedig még az összes ott várakozik a párja szekrényében. Várnak a küldetésükre!

KOMPISARNA

Kompisarna

LILLA ALSKING

Lilla Alsking

LILLA OLIVER

Lilla Oliver

LILLA PELLB

Lilla Pelb

LILLA TOMTENISSE

Lilla Tomtenisse

ROY

Roy

SIMON

Simon

-Az én nyugdíjamból nem tudok adni, segíteni… pedig szeretnék! De, ha a mackók új gazdáikhoz kerülnek, az árukat összegyűjthetem, és odaadhatnám; az én lelkem, meg a páromé is megnyugszik majd, érzem. A gyűjteményéből szegényeken segíthettem… mint a mesékben a gazdagok!

SLEEPING BEAUTY

Sleeping Beauty

FAMILY

A mackók ezennel útra kelnek… A közelgő húsvét előtt három héttel elindulnak “új gazdát”, új otthont keresni, hogy egy öregember elérhesse a szándékát! Mivel első lépésben nem jutott jobb az eszünkbe, arra kérjük az olvasóinkat, nézzék meg ezt a népes családod, gyönyörködjenek, szeressenek bele bármelyikbe, és, ha tehetik, tegyenek ajánlatot, kinek, mit érnek meg Ernő bácsi és Margit néni mackói!? Ha verseny lesz, az sem baj! ( Ha van jobb ötletük, kérjük, segítsenek! )

Mert mind “eladó”! Több ez, mint vaterázni, nagyobb érték, mint ócskapiacon kincsre lelni – összefogás ez, szeretettel és reménnyel! 

Ha segíteni szeretnének, írjanak! Tegyék bátran, ennyi csak a dolguk! Blogunk e-mail címén keresztül felvehetik velünk és  így öreg barátommal a kapcsolatot, megírhatják, melyik különleges kismedvébe szerettek bele, s mi közvetíteni fogjuk ajánlataikat, „licitjeiket”. Ha egyezség születik, segítünk  akár azonnal postázni a gyűjteményből a mackókat! Így lehet az Önök öröme egy öregember jó szándékának alapja, és a valódi szükséget megélő család meglepetése, nagy segítsége! (Természetesen minden mackóból csak egyetlen darab van, kereskedelmi tevékenységre nem vállalkozhatunk… )

Érdeklődéseiket erre a címre várjuk:    revolucio.blogin@gmail.com

Mert…Alighanem az egyik legszebb emberi érzés, az adakozás öröme. Tenni azért, hogy valaki másnak – olykor ismeretlenül – boldogságot okozzunk, úgy adni, hogy nem fontos az adakozó személye, csak a szándék; elég tudni, hogy a „lehetetlen” mégis legyőzhető, s az egyébként esélytelen mégis hozzájuthat az álmok apró lángjához!

ssssssss

Képeink a mackókról készült képeken túl, csak illusztrációk!

FOLYTATJUK!

Emlékeznek még azokra az időkre, amikor kisgyermek korunktól a felnőtté válásunkig szinte permanens módon mindenki azt kérdezgette, gondosan, fölénk hajolva: Mi leszel, ha nagy leszel? Emlékeznek, milyen alapos részletességgel megtervezték az előrehaladásunkat? Tipegő, kiscsoport, középső, aztán nagycsoport, ballagás, alsó és felső tagozat; kisdobos, úttörő, KISZ-tagság stb. Pályaválasztás, felvételi, agyonúnt négy év, vizsgák, aztán a nagybetűs élet.

B84BA8B416A51065E040007F010029C3L

Nem lehetett kihagyás, halasztás, szusszanásnyi pihenés! Az életkori szakaszoknak megfelelő programot végre kellett hajtani, évre, hónapra, napra, olykor percre pontosan. Előírás szerint jöttek a védőoltások, a kötelező jelenések a gyermekfogászaton. Engedelmesen mindent, ahogy a gyermekekhez illik! Aztán, hogy a középfokú tanintézmény kapuja komótosan bezárult mögöttünk, örökre lezárva minden örökösnek gondolt brancsot és haverságot, kezdték sunyi módon felkapcsolgatni a villanyokat.

Feltárult minden, amiről annyi szépet hazudtak!

Merthogy mindaddig mindenről azt kellett tudnunk és megjegyeznünk, hogy minden mindennek a következménye, logikus rendszere, folytatása, aztán hirtelen mindennek vége lett, amit addig jó volt készen kapni, elfogadni, megélni. Hirtelen magunkra maradtunk. Magunkra utalva, magunk erejére hagyatkozva! Egy korabeli kabarétréfában a tanerő így búcsúztatta a diákjait: Ha az életben valami problémátok adódna… azt oldjátok meg, szépen, magatok! Viccesnek tűnt, de sajnos később beláttuk, ez bizony így van! A permanens jó után jöttek a bajok, a gondok, a nehézségek, melyekről jókat hallgattak, amikor a várva-várt felnőttkort vetítették. Az addigi törvényeket megváltoztatták, amit mindaddig folytattunk egyre, annak vége szakadt, kezdődtek a nagy újrakezdések, folytonos megtorpanások, zuhanások, meg az erőn felül vállalt ívek, melyeknek viselését, a kockázatok vállalását sehol, senki nem tanította meg!

Aztán jött egy ember, aki felháborodott mindazok érvelésén, akik óvatosságból arra intettek, hogy merjünk még kicsik lenni, barátkozzunk a változó világgal, tudjuk a mértéket, határainkat, lehetőségeinket.

003

Meghirdette a jövőt, amiről egyenesen azt állította, hogy vele, velük kezdődött, s kezdte egyre vehemensebben bizonygatni, hogy nélküle életképtelenek és gyengék lennénk, mert általa érkezünk a szeretethez, meg az összetartozás erejéhez, nélküle minden csak idegenek kezébe kerül, idegen szívűek közé, akik, úgy mondta, időről időre rárontanak az ő népükre…

004

Ő volt az, aki magához rendelte a magyarság, a nemzet, a hitvilág és a művészetek értékeit, észrevétlenül alattvalót varázsolt mindből, azt hazudva, hogy ő emeli magasba egyenként őket, miközben gyalogolt a vállaikon, egyre feljebb.

Ő volt az, aki miután megkaparintotta a nyelvüket, szavaikat és álmaikat, magát a nemzetként aposztrofálva kijelentette – nem lehet ellenzékben.

fidesz_01a

Őt illeti a hatalom, egyedül!

005A nép pedig mindeközben egyre kisebb és egyre megosztottabb lett. A félelem és a bizonytalanság kétszer fosztatta meg a tróntól, ezért kieszelte, miképpen lehet most már csellel, újra a mindenség ura. Csak az alkalomra várt! És az alkalom eljött 2006-ban… Aztán a kimódolt kivéreztetés után 2010-ben a legkisebb megpróbáltatások nélkül ülhetett a miniszterelnöki bársonyszékbe. És nem mondott el semmit!

Nem mondta el, hogy mindent felülír, ami korábban volt.

Nem mondta el, hogy eltörli a köztársaságot, hogy megsemmisíti az alkotmányt.

Nem mondta el, hogy széthordja a magánnyugdíj vagyont, hogy szétzülleszti az oktatást, szétveri a mezőgazdaságot és újraosztja a termőföldeket, hogy helyzetbe hozza oligarcháit és földönfutóvá teszi az őt nem ünneplőket…

Nem volt hajlandó folytatni semmit, ami addig volt!

folytköv

2014. márciusában programot hirdetett. Ez az egyetlen szó a program, a jel.

F O L Y T A T J U K !

Ha valaki rajtunk kívül hasonlóan élte meg az elmúlt időszakot, ha akadt még, aki előbb kisgyermek, majd iskoláit lelkesen végző fiatal volt, akit örökkön arra tanítottak, hogy megkezdett dolgainkat folytatni kell…

Ha akad még, aki ezek után hozzánk hasonlóan ukázt kapott, hogy merjünk nagyok lenni és zárjuk le végre a bűnös múltat…

Szóval, ha van még, aki mindent megtagadni és főleg „nem folytatni” kényszerült, elveszítve a biztonságot, a megkezdett munkát, életpályát, családot, otthont…

Akinek akadnak ismerősei, akik elhagyták ezt az országot, akiknek elárverezték az otthonát, akinek felszámolták a kényszer-vállalkozását… Szóval, ha van még ilyen, kérem szépen, gondolkozzon egy picit!

Mert ezek folytatni akarják!

002

REZSICSÖKKENTÉSI DAEDALON – Figyelem, a hatóanyag csak a választásokig elég!

Szeretnéd tudni, mit gondolnak rólad a szavazataikért éppen, bőszen kopogtató reménybeli politikusok? Kíváncsi vagy arra, vajon miként vélekednek rólad, és a mindennapjaidról? Szerinted valóban érdekli őket, hogy hol, miből és hogyan élsz? Viccelsz? Ne már! Ja, hiszen folyton rád hivatkoznak, amikor a győzelmeikről vizionálnak!? Azt mondják, érted és miattad feszülnek egymásnak, hogy neked legyen jobb és könnyebb! Azt mondják! (Szeretnéd?) Mert szeretnék, ha nekik jó döntést hozhatnál, amikor a szavazófülkében a legmegfelelőbb helyre teszed az egymást pontosan metsző vonalakat, melyeknek éppen a köröcske középpontjára kell esni?

És van, ami talán ennél is fontosabb: szeretnéd tudni, van-e értelme arra a jelöltre szavaznod, aki a legszimpatikusabbá vált végül a számodra? Tehát nem pusztán gyűlöletből, a másik ellen, ahogy megtanították… Hogy eléri-e egyáltalán az áhított küszöböt, vagy megy a levesbe? Egyáltalán: fontos a választásokon való részvételed, úgy, ahogy ők ígérik, elvárják, szeretnék, vagy nélküled is jól eltelik majd az a nap, meg a következő négy év?

Rengeteg a kérdés, ahogy az idő telik és közeleg az állítólag mindent eldöntő pillanat… Közben persze a hangok közül egy, mindig egy(!) egyre arról beszél, hogy már minden kész, egy előre lejátszott cirkuszhoz asszisztálunk, mint rendesen… Lehet tudni a végét? Rezsicsökkentés? Ugyan már… Átverés!

1970836_683565455018966_476242750_n

Magyarország, 2014 áprilisa. Kérdezed, mi a tét? Semmivel sem lett furcsább a helyzet, mint 2002-ben, 2006-ban, vagy 2010-ben! Lassan hozzászokunk az állítólag egyre durvuló kampányhoz, már alig van honatya, meg honanya, akiről ne tudnánk minden szarságot, alja ügyeket, amik bőven kimerítik a disznóságok úri bűvkörét. Tudjuk, – bár nem akadt közülük, máig is csak egy, büszkén vállalni tetteit -, hogy hazudnak reggel, délben, meg este; tudjuk, hogy megszerezték, amihez hozzáférkőzhettek, mutyiztak, harácsoltak, loptak, sokat, olykor többet, mint gondolnánk, voltak piszkos nőügyeik, narkóztak stb. stb. és most megátalkodott módon mégis tiszteletet várnak tőlünk, éppen tőlünk, akiknek mindezt köszönhették! Erkölcsi kötelességeikre hivatkoztak, okosnak, megfontoltnak mondták és mutatták magukat, bár jól tudják, hogy nem ez a lényeg! Hja és mindezt néhányan közülük egyébként az evangéliumokra hivatkozva tették, mint amolyan felkentek! Úgy kétharmada ennek a dicstelen bűnszervezetnek!

( Nem kérek elnézést! )

De van más alternatíva!

Sem elmúlt nyócév, sem négy nem taszít, sem mások ígéreteinek nem dőlök már be; azt hiszem, ezt nevezik menekülésnek, túlélés iránti vágynak, bánomisén!

Felejtsük el a rezsicsökkentést! Mert duma! Semmi más!

Ugyanis ők, az éppen aktuális „ők”, már megfosztottak a közért érzett aggodalmak bennem egykor szunnyadozott szikráitól, lebeszéltek a velük való valahová tartozásról, nevetségessé tették előttem az állítólagos elveiket, a kisajátított lopott holmit… Lejárattak mindent, ami magyar, ami nemzeti, meg ami a három színben pompázott, szóval, hogy a klasszikust idézzem: elkúrták! Azért nem „elkúrtuk”, mert mára világosan látszik, hogy a választópolgárok egészének ehhez az egész megkeseredett katyvaszhoz semmi, de semmi köze nincs! Nem lehetett és nem lehet mindaddig, amíg mindazok hivatkoznak ránk, akik szerint – míg ők lopnak! – a nemzet nem lehet ellenzékben! Főleg, miután a nemzet helyét átmenetileg a nép foglalja el, na persze csak jobb híján! Felettünk döntöttek, a felhatalmazásunkra hivatkozva, hazudva, mennyire akartuk ezt a feje tetejére állított állapotot, a jót, amivel elhalmozni méltóztattak…

Nem igaz, hogy akik helyettük jöhetnek, mindent elrontanak majd, csak azért mert még senki nem mondhatta el, hogy ők már elrontottak mindent!

935150_687644704620319_424979838_n

Törekszem megérteni, mi a jó abban, ha valamiről kiderül, hogy tönkrement!? Meg persze tudni, hogy kik tették tönkre! Számomra, ha valami „tönkrement”, az a további használatra alkalmatlan, javíthatatlan, tehát szemét, amit nem érdemes hurcolni. Ha tehát valami már semmire sem jó, azért miért kell harcolni?

És főleg, mért akarja mindenki, mindenáron éppen azt megszerezni, ami mindezek szerint gáz, gagyi, javíthatatlan, tehát teher és adósság, amivel a „kritikusok” szerint nincs mit kezdeni! Mégis, éppen ezek a „kritikus hangok” szeretnék mindenáron megkaparintani ezt a semmit?

Azt mondják, változás kell és minden jóra fordul. Azok is ezt mondták négy, meg nyolc, meg tizenkét éve, akik a mostani állapotokat hozták létre, s most próbálják bizonygatni a frankót. Mert nem elég, hogy élhetetlen és elviselhetetlen az általuk megalkotott mutatvány, ehhez még ünnepeket, felvonulásokat is tartanak, ahol egyetlen szó megátalkodott verklizésétől kell bambán elfogadni a csodát: rezsicsökkentés.

Miért nem Supercalifragilisticexpialidocious?

Mennyivel könnyebb dolgunk volna elhinni a csodát! Hiszen Mary Poppins esetén – aki maga volt a mondhatni tökéletesség – elég volt a Supercalifragilisticexpialidocious.

Egyetlen szó, ami csodát tett!

Persze ahhoz legalább annyira kellett agyalágyultnak lenni, mint a rezsicsökkentéshez! Elzengeni a jó nagy marhaságot, a publikum transzba esik, kitátja a száját és a hányás elleni DAEDALON zsupsz, már benne is van a nemzet pofazacskójában!

Ez a nagy orbáni ideológia lényege! Az elhülyített emberek, a brummogni tanuló közmunkások, a „fészbukosok”, az ázsiai átlagnál is kevesebbért gürizni képesek, ezért aztán Szaud Arábiában piacképes idióták, tehát a magyarok dolga az éljenzés, a hajrá! Lehet némi kp-ért tapsikolni, Viktort kántálni, mert ennyi méltóság az összes, ami a boldogító újraválasztás előtt kijár a nyelvével verdeső istennek. Hogy később mindent megtorolhasson!

(Mint jó tanítványa, Hende Csaba, aki már most, a választások utáni időkben tőle várható feljelentésekkel, a bírósággal fenyegeti Nemény Andrást, meg Ipkovich Györgyöt!)

Neki, aki szabadidejében Robert D.Hare könyvét olvassa a köztünk élő pszichopaták sokkoló világáról. Aki egy kicsit is ismeri a kedves vezetőt, azt tudhatja, hogy soha semmit nem tanulmányoz hiába – meglátja és hasznosítja a benne rejlő lehetőséget! Kímélet nélkül. Ez a mű címe, és nem csak az említett könyv címe ez, de a megvalósult jövőkép is erről mesél… Nem lesz hozzánk kíméletes!

A viktor

Szeretnéd tudni, mit gondol rólad a szavazatodért éppen, bőszen kopogtató reménybeli politikus? Kíváncsi vagy arra, vajon miként vélekednek rólad, és a mindennapjaidról? Szerinted valóban érdekli őt, hogy hol, miből és hogyan élsz?

Ha fel sem tételezheted, hogy akad ilyen ember, akkor mire vársz? Mi az oka a maradásodnak, s hogy tanulsz és építkezel, spórolsz és családot alapítottál? Miért kerestél és keresel munkát, miért?

Mert, ha minden úgy jó, ahogy eddig volt, maradj veszteg! Ki se mozdulj a választás napján, húzd le a redőnyöket, készítsd elő a kedvenc filmed extra változatát, végy magad elé egy vödör chipset és egy rekesz kólát, aztán bábozódj be, de rendesen! Ha lesz egy kevés szerencséd, ahol élsz, mintha az erdő melletti tisztáson érnéd meg a másnapot, egész nap nem zargatnak majd az aktivisták, nem kell végignézned a pártelnöki véghajrá minden pillanataát…

Mondják, hogy a hatalmat gyakorlók tábora nagyobb. Mondják, hogy ők vannak többen. Ezt mutatják majd  a megvásárolt televíziók és hírportálok, az agyonpénzelt aktivisták a huszonkilencediki menetelésen. Jóval többen lesznek, mint 2002-ben, amikor kínjukban majd szétfeszítették a Kossuth teret. Azt kántálták, hogy „kitörő örömre lelj végre Magyarország”, meg, hogy „napról napra többen vannak, akik hisznek a szeretet és az összetartozás erejében”! Aztán, hogy mindent elveszítettek, nekilódultak a lediktált haragnak, a gyűlöletnek…

Rákosi Mátyás azt mondta: „Aki nincs velünk, az ellenünk van!”. Ezen Kádár finomított egy keveset, ő azt hirdette: “Aki nincs ellenünk, az velünk van.” Nos, Orbán elhíresült mondata a mai napig él: “Aki nincs velünk, az nincs is!”

-Mindenki dobja el a régi telefonkönyvét, újra lesz szükség! – ezt nyilatkoztatta ki 1998-ban rögtön miniszterelnökké válásakor Orbán Viktor, jelezve: „csak a mi hű szövetségeseink és csatlósaink játszhatnak ezen a pályán, mindenki másnak coki”!

Hogy mi lesz április után? A legrosszabb forgatókönyvek szerint ugyanez. Ha elvárásaiknak megfelelően valamennyi hűbéresük, seggnyalójuk és megfenyegetett közmunkásuk ott lesz a fülkékben és, ha mindenki, aki elkeseredett, tönkrement, munka és megélhetés nélkül tengődik, akit megfosztottak az álmaitól, a jogaitól és a lehetőségeitől – otthon marad, akkor jöhet a legújabb telefonkönyv.

Lehet, éppen cirill betűkkel szedve…

ОРБАН ТАКАРОДЙ!!!

Itt és most nekem és neked  jogod és lehetőséged van a kormányváltáshoz! Csak nekem és neked van jogod és lehetőséged a kormányváltáshoz!

FORGATÓKÖNYV SZERINT – aztán eljön közénk a turkáló bérfirkász

…2018-at írunk. Négy évvel a legaljasabb hazugságok ún. jobban teljesítő kampánya következményeként, tizenkét évvel az éppen csak elkezdődött jövő után, s vagy nyolc esztendővel őszöd elviselhetetlen igazságbeszédje mögött egy végsőkig legatyásodott ország ül a végtelen gyóntatófülkében, s az álnok, öreg pap éppen meditál, vajon, mit is válaszoljon?!

0001

Merthogy újabban kérdezni jönnek, egyre az övéi, megtudni, mikor kezdődött volna, s miért késlekedett egyre a folyton csak ígért jólét, az ingyen cirkusz, meg az alaptörvényben lefektetett általános boldogság…

(…)

Két hét múlva tudjuk már az eredményt.

Mint mindig, minden politikus elégedett lesz majd, a maga módján, akik a beton által joggal bízhattak az eredményben, relaxálhatnak végre, akiknek szorossá vált a kicsikart határ, ujjonghatnak sosemvolt dicsőségükről, s a vesztesek nekilódulhatnak az éppen csak zöldülő tereknek, utcáknak, jöhet a csetepaté, az újabb kampány, jogvédők, meg mindenféle izgága aktivisták morgolódásaival.

0002

Nekünk meg jön a juss, a kuss, meg a népmesék meglehetősen fukar konklúziója: aki nem hiszi, járjon utána… Egy másodpercre megpihenhetünk, de már másnaptól újra zargatnak; az EU választások kampányával, s mire a lombok lehullnak, jön a helyhatósági hercehurca. Akkor majd megint szükség lesz ránk, használnak újra belőlünk egy kicsit, amúgy minden marad a régiben… Így maradunk mindannyian arccal a falnak fordítható választópolgárok.

down 2

Cím, név, titulus az örökkévaló értéktelenségben!

Arra gondolok, mi lett volna, ha mégis meghallgatnak?

Ha valakinek fontos lett volna, mit gondolok erről az egészről? Én, a választópolgár…

Ha legalább úgy tettek volna; mintha számított volna egy keveset, hogy mit látok jónak, célravezetőnek! Magam miatt, persze!

0007

Volna, volna… de senkit nem érdekeltek a szavaim, gondolataim. Csak hazudták, hogy kellek. Vigyáztam, nehogy kiöntsem a lelkemet. Hogy ők önthessék ki!

Semmi baj, barátaim, én ezt is túlélem…

A hatalmasságok a nem létező jövedelmem elosztását latolgatták, amikor rezsicsökkentésről hadováztak, megmagyarázták, hogy járok jobban, ha mindenemet elveszik abból a kevésből, amit öregségemre spóroltam, aztán az atomerőművet próbálták velem megszerettetni, bár én beértem volna pár hasábfával a cserépkályhámban.  Naponta százszor elmondták, mennyivel lett jobb a közbiztonság, mennyivel több munkahely jött létre, meg miként apadt el a szomszéd tehenének teje. Még jó, hogy a miénk rég meghalt, szegény!

0005

Büszke lehettem, hogy az azeri baltás gyilkosból általunk nemzeti hős lett, hogy Kínában a diákok zöme magyarul tanul, meg jó volt megtudnom végül, hogy az arabok előtt nagyon menők lettünk a rabszolgaszintű fizetésért való robotolás mezőnyében.

Ősszel a verkli folytatódik… Jön az after party…

shame-300Tudni vélem, helyes úton járok. És a sok süppedt mellű, penésszel benőtt agyú „liberális” és mondvacsinált „humanista”: tehet egy szívességet. Dolgom volna –szóltak már egy páran- írni. Mesélni. Énekelni. Ha már Isten volt, mint mindig és még mindig, kegyes hozzám és tagadhatatlan tehetséggel áldotta meg szemem, fülem és kezem… Ámde: döntve vagyon: csupán annak a sornak, csupán annak a bekezdésnek, annak az oldalnak van nálam értéke, és ezentúl, mely AZUTÁN íródott. Amely abból táplálkozik, amitől a széplelkűek irtóznak-undorodnak: verejték, savanyú izzadtság szag, száradó vér keverve napokig mosdatlan test-láb bűzével…félelem, melyből gyilkos düh lesz –ha legyőzöd-, őrjöngő öröm a legyőzött, végleg mozdulatlan ellenség holtteste láttán…és a szag….az a bizonyos általános szag…mikor minden, mit a civilizáció áldásának nevezünk, együtt perzselődik és elég. A vég bűze..
Írtam, fentebb, hogy tehetnek egy szívességet, és hogy kik, de kihagytam szántszándékkal eddig, az ártalmatlanabb, de ítélkező, szemüket az égre emelő névtelen nézőket…akik gyűlölnek minket, mert irigyek, mert nem merik, mert nem fogják sohasem megtenni AZT a lépést, és elszakadni…de elvárják tőlünk, bolondoktól, harcoljunk helyettük, védjük még gyávaságban eltöltött olcsó perceiket…
0006
Utálni fognak ezekért a sorokért, sőt, gyűlölhetnek is, de eljött az idő. És nincsen visszaút.
És mi tagadás: helyes út ide vagy oda, végül is élvezem.
Mert csak én, és csak az én-félék tudjuk élvezni a csendet a csatazaj után, a bizonytalanság után, a megérdemelt pihenést, jól működő, gyönyörűen csillogó fegyverrel az oldalunkon…Mert az ellenség iránti gyűlöletet, felváltja a napi hekatomba után, a bajtárs iránti szeretet. Aki ott ül melletted, akinek élete tőled függ és ugyanígy a tied őtőle…Ő az, aki látja a szemedben a szikrát, és érti és tudja, az övén is ugyanígy csillog. Ő lesz a világod. Bajtársaid a családod. Rejtekhelyed, ahonnan lesed a bitang ellenséged a palotád.
És ezt csak mi tudjuk. És mi döntünk sorsunk felett és ezért, és ettől, leszünk szabadok és erősek. És ezért vagyunk veszélyesek… Mert aki szerelmes a szabadságba, és halni kész érte, ellenőrizhetetlen, fékezhetetlen, uralkodni nem tudnak felette. Tehát járjuk majd ezentúl is az UTAT. A csak általunk ismert utat. Mint a középkor szent bolondjai…Mi, félelmetes bolondjai a szabadságnak. Az Egy Isten Szerelmének harcosai.u.i:
“Itt fekszünk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak: megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” Szimonidész

R.F.E.

(…)

Nem hiszik el, de én hiszek bennük, s nem ezek ellen, hanem értük szerettem volna tenni! Mert tudom, hogy képesek rá, hogy együtt elérhettük volna... És holnaptól lehetne gondolni a holnapra! Nem spekulálva!

Odatéve! Ahogy kell!

0004

Utóirat:

Mi lesz holnap?

A szaki érkezik, maga! FORGATÓKÖNYV SZERINT! Mert “…kell valaki, aki feltűri az ingujjat, és hajlandó könyékig turkálni a fekáliában.” Nem valószínű, hogy találhattak volna nála autentikusabb szarmerőt! Nála otrombább és bűzösebb fekália túró – ahogy önmagát szerénytelenség nélkül nevezte még 2006-ban – nem is jöhetne közénk. A bérfirkász békamenetelő zsoca!

BayerPontosabban közéjük! Mert „ezek” – ahogy ő szereti nevezni a pórnépet – sőt, ezek a „kicsi cickányok” – szintén tőle -, nem szeretik agyontúráztatni agysejtjeiket. Nekik éppen elég lesz, ha ez a nyomorék végigutálkozza azt a fertály órát, amiért hűbérurai rendesen tejelnek majd. Mert van az a pénz, amiért Bayer prímán turkál! Ő, a profi,  a szarturkász, Orbán Viktor haverja és seggnyalója túráztatja majd primitív lózungjait az övéinek, akik ettől íziben jól teljesítenek majd!

Aztán persze jöhet a feketeleves! Egy darabig, nyilván!

1979607_649233495125531_124232426_n

Na ezt nevezik jobb helyeken forradalomnak!

VÁLASZTÁSI VÉGHAJRÁ, ÍME NAGYKÖLKEDEN – mert hülye azért nem vagyok!

Korszakalkotó felfedezést tettem: hihetetlen iramban közeledik a jövőt eldöntő választás! Ma délután, minden eddigi bizonytalanságom szertefoszlott, amikor Nagykölked kies árokpartján szembetalálkoztam egy fából tákolt kampány-display…objektummal!

35455937

Azok kedvéért, akik a fővárosban élnek és ebből adódóan óriásplakátokhoz szoktak, no meg azok kedvéért is, akik az egyéb nagyvárosok kandeláberek köré lakatolt, fémlábakon ácsorgó plakáttartó alkalmatosságait kerülgetik hetek óta, leírom, hogy a nagykölkedi fatákolmány az kérem tisztelettel, más!

Egészen más! Van némi íze! Népies beütése, folklorisztikus, rusztikus stb. és az út szélén állva, túl a tegnap éjszakai záporon, a farost kellően megvetemedve és megtépázva, rozsdálló zsanérokkal és szintén barnába hajló kötöző deróttal – ellenállhatatlan csemege a választani vágyóknak! Fa, léc, farost. Ahogy kell!

Ehhez hasonlót csak néhanapján a Balcsi partján lelhetünk, tikkasztó melegben, spéci fasza-lángos után kajtatva…

faszalángos

De itt, Nagykölkeden…

Lehet érdeklődve ráközelíteni, belebámulni abba a vénémeti tekintetbe, bambán, aztán akár még kalpagot is lehet előtte emelni kérem, de egy biztos: Nagykölked Szent Mihály útjára beszökött az országgyűlési választás! A Ják-Körmend összekötő út beleremegett!

Nagykölked is nyilván jobban teljesít!

Pista bácsi – mert a környéken mindenki így ismeri – már vagy háromszor elballagott előtte, hosszan stírölte, nézte, nézegette és láthatóan igen elégedetten nyugtázta, hogy lám, lám, azért ez a mostani jóisten mégiscsak akarhat valamit, ha egyszer ide is lehelyezett egy ilyen objektumot, ugye! Miután Pista bácsi sosem látta még ezt a vénémetet, csak néz feléje, egyre…ízlelgeti. Főleg a maszatot ott az ajka alatt…

Laci bácsi – mert a környéken mindenki így ismeri – hozza a jó hírt! Van már itt a faluban, a janikocsma előtt még egy! Az is fatákolmány, dupla zsanérral, négy lábon, billegve, valami varszavapál mered lefele róla… most érkezett, eső után, tehát makulátlan! Laci bá sem igazán tudja, kiféle, miféle ember lehet ez a “varszavás”  pali, de nagyon elégedett a nézésével.

Gusztálja, méregeti őkelmét, ahogy ez már lenni szokott a faluban, ha idegen féle ember közelít. Na, ha idejött, hát idejött! Van itt szíveslátás, meg vendégbarátság!

Ha mostanában viszonylag ritkábban lát a kedves olvasó ún. vidám embert, kérem, látogasson el Nagykölkedre! Pista bácsi boldog és Laci bácsi is boldog!

Van már nekik kampány-display…objektumuk, plakát tartó fatákolmányuk, 2014-ben, na pláne! Nincs már semmi gondjuk, nincs hiányérzetük, bár a két izé megjelenéséig fogalmuk sem volt arról, mi is a valódi hibája az életüknek.

vnm

De most! Most már teljes életet élhetnek, elérte őket a civilizáció, az urbanizáció, meg persze a technika! Megkapták, ami járt nekik. A legteljesebb gondoskodás áradt ki feléjük, valami rendkívüli elme kitalálta a falubarát, jámbor fizimiskájú fatákolmányt, mely elementáris erővel képes belopni magát a nép szívébe! Most már csak az a bökkenő, hogy 1-1!, nem igen lehet eldönteni, ki a jobb, a vénémet, vagy a varszava! Ki tudja, kik azok?

Mielőtt a nyájas olvasó azt gondolná, hogy ez csak felénk van így, Ják és Körmend közt, félúton, hát nagyon tévedni tetszik!

orbi

Az erkölcsi kötelezettség – na az, mint frász az Orbiban, adott! Nekifutásnak éppen elég ez a falvanként egyetlen fatákolmány innen-onnan! Minek a sok faxni! Ennyi jut és kész! …a választásokig adott két hétben tizenkét napja maradt a falu kocsmárosának – szeminárium! -, meg kettő – szakosító! – a plébinek, hogy kommentálja a szerinte ildomos frankót, aztán ama bűvös vasárnapon majdcsak lesz valahogy… az egészet meg úgy egye meg a rosseb, ahogy van!

Aki eddig nyögött, ezután is nyögni fog, Pista bácsi, meg Laci bácsi gondja marad a jószág, meg a föld.

Munka hajnaltól koraestig, túl a hetvenen…

A KÖZMUNKÁSOK, UGYE WHISKAS-T VENNÉNEK?! – az orbáni jólét gasztro csemegéi

Lakótelepi diszkont, szombat délután. Nézelődünk. Az önkiszolgáló élelmiszer áruházak elmagányosodás elleni harcát leginkább a pénztári sorban-állás képes megtestesíteni. Miután mindenféle előképzettség, jogosítvány nélkül bárki súlykorlátozást mellőzve, kedvére tologathatja, manőverezheti a bevásárló kocsikat, az összetartozás és elvegyülés valódi mekkája itt, a kasszák előtt alakul ki. A sor végtelen. Kerülés, besorolás, néha koccanás is belefér, lehet illedelmeskedni, megmosolyogni és lebarmolni, míg a kordé a szalaghoz ér. Nincs mese, itt mindenki kiélheti pajzán kíváncsiságát, na vajon, ki, mit fal, mire fussa, ha egyáltalán futásnak lehet még nevezni némelyek elkorhadt szenvedélyét!

04

Az akció-figyelő nagymama brigádok, a valakivé avanzsált nagypapák, a boltba küldött, listát szorongató férjek, meg persze a profi bevásárlást intéző, logisztikázó nejek között olykor igazi különlegességek is fel-felbukkannak… Állnak, néznek messze, mert a sor, mint a csiga, araszolgat, úgy tűnik, soha nem akar véget érni, nem jön az áhított „pénztártól való távozás” procedúrája. Aztán mégis, feltűnik a szalag vége, jöhet a színvallás, a gondos felpakolás, hogy három méter múlva minden a kosárban köthessen ki, újra. Itt jön a sűrítés szakasza! Nem lehet tökörészni, gyerünk-gyerünk, lássuk be végre, miattunk várakozik a sor! Cash and carry – ahogy sehol a világon! Vagy mégis?

Szóval, vannak itt különleges egyedek, nem kevesen! Akiknek a bevásárlás, a boltba járás már rég nem tartozik a kellemességek köréhez. Földhöz köti őket a keret, a költekezés valószínűtlen örömét rég nem, vagy éppen soha nem élők köre ők, akik porcióznak, beosztanak, filléreznek és osztanak-szoroznak, mielőtt beruházni méltóztatnának. Az életben maradásnak ezen a fokán már nehéz volna költekezésről beszélni, itt a nyomorult holnap, esetleg a holnapután fenntarthatóságához szükséges befektetés az, ami segít – talán nem halnak éhen!

A naponta szajkózott siker propaganda gyümölcse ez is, az orbáni jólét gasztro csemegéi, melyekről nem muszáj beszélni, lehet legyinteni, hogy ez nyilván a világ minden részén így van, csakhogy „a világ minden részén” nem akarnak éppen nem igaz kampánnyal választást nyerni! „NEM IGAZ KAMPÁNNYAL VÁLASZTÁST NYERNI, AZ NEM IGAZ ORSZÁGHOZ VEZET!”

Ha közül nézünk mások bevásárló kosaraiban, a kerekecskéken görgő bevásárló alkalmatosságokban, vagy az éppen legújabb trend, a „hozz egy zöldséges dobozt és pakolj abba” ládáiba, néha bizony összeszorul a szívünk, látva a szegénység mérhetetlen szégyenét. ( Itt akkor most udvariasan elnézést kérünk azon olvasóinktól, akik szerint vérlázító, sőt gyomorforgató dolog a mélyszegénységről, az éhezésről, a nyomorról írni, számukra rengeteg értékes írást rejt az internet, szíveskedjenek a felcsúti labdarúgó szentély, vagy esetleg a helyi polgármester sosemvolt sertéstelepeinek történeteibe merítkezni! Az is Magyarország. Ez is az! )

ures_penztarca_0_0Pár órával a fogyaszthatósági idő lejárta előtt akcióssá címkézett csirkenyakak, leveshúsos tálcák, kiadósnak látszó soványka farhát félkilós adagok, olykor szintén akcióssá csökkentett értékű, bizonytalan összetételű, de bevallottan magas zsírtartalmú darált húsok sorakoznak némi tízesével csomagolt, szottyadt tegnapi zsemle társaságában. 0,1%-os tej ízű italok, gyümölcsrostot foltokban tartalmazó, ízfokozókban bővelkedő üdítők mellett margarinok, és zsugorfóliázott szalámi végek jelentik a dúskálást, de jöhet minden, aminek már rég a szemétben volna a helye, de a jóságos akciószigeti matricázók visszatartották egy utolsó próbára…

A mindennapos vásárlók között, határozott léptekkel érkezik három csoport.

Tolják szekereiket… Mindhárom csapat az akciószigethez robog, aztán pakolni kezdik karton szám a kutyakajás konzerveket. Érdekes, épp a minap olvastunk ezekről az eledelekről, állítólag hatalmas áfa-botrányok útján jut az elemózsia kedvenceink tányérjáig…

05

Az első megpakolt bevásárló kocsi a mozgó-boltokat üzemeltető kereskedő fia előtt gurul. Alaposan bespájzol. Csak a hét végéig kell még néhányat fordulni, a készleteket feltölteni, aztán az utcáikból kimozdulni már alig képes öregeknek eladható lesz a portéka, akár kétszer ennyiért is! Mióta hetente kétszer végigtrombitálják a falvakat, teherautóikról kínálva a portékát, megszűntek a régi, jól bevált üzletek. Vagy náluk vásárolnak a falubeliek, vagy náluk vásárolnak… Ez is az utolsó négy év diadalához tartozik, lassan eltűnik a néhai Áfész, a Coop – tudják, a jó szomszéd…

A második kocsi a sokáig csak „segílesnek” csúfolt család előtt gurul. Őket léptette elő az orbáni teremtés! Ők most a közfoglalkoztatottak.

Közmunkás József, Közmunkás Mária, meg a rengeteg kisded…

03

Tegnap jutottak pénzhez. Ők is vásárolnak három kartonnal. Vesznek egy karton csirkehúsos, egy karton májas, meg egy karton marhahúsos kutyaeledelt. A következő pénzosztásig kitart.

Ugye senkinek sem jut eszébe, azt találgatni, vajon miből telik „ezeknek” kutyát tartani?! Ráadásul ilyen jó étkű kutyát! Bizony, leginkább ők maguk vannak csak olykor kutyául, némi családi tészta, meg kilós fehér kenyér társaságában…

Megeszik!

Az ízével ugyan akadnak gondok, de már viccelődni is megtanultak: A közmunkások Whiskast ennének, de itt csak ez a névtelen van, ennyiért…

Aztán a harmadik kocsi csak jóval utánuk gurul. Már majdnem szem elől tévesztettük. Pedig lassan ő is végez, a pénztárhoz áll…

01Rengereg csirkés kutyaeledel felett még vagy annyi ananász konzerv is csücsül. Darabos ananász, cukros lében. Az illetőt, aki a rengeteg csirkés kutyaeledelt, meg az ananász konzervet tolja, valahol már láttuk. Ázsiai arcát nehéz elfelejteni! Felpakol mindent rendre a szalagra, aztán fizet ő is és sietve távozik…

Aztán késő délután, mikor már el is felejtettük a vásárlás pillanatait, újra látjuk őt. Tálcával a kezünkben állunk, a kínai gyorsétkezde pénztáránál, éppen fizetni szeretnénk. Furcsa tört magyarsággal üdvözöl, aztán hangosan elmondja előttünk a menüt, amit vásárolni készülünk:

02

Otízú ánánászosz cirke!

Kertek meg valamit?

SZOMBATHELYTELEN VISELKEDÉS – blog-olvasói levél

Hallo, R/evolucio!

Zavarni szeretnék, „pofátlankodni”, ha esetleg megtehetem, nyugi, csak néhány percig! Szombathelyről írok. Ahogy Te is – még a múlt században – Szombathelyen születtem! „Bölcsődémet” a Dr. Pető Ernő-féle villában, kisgyermek éveimet a Derkovits Gyula proletárfestőről elnevezett lakótelep óvodájában töltöttem, a Hámán Kató kommunista politikusról elnevezett általánostól a KDG, vagy ahogy akkoriban nevezték, a „leánygimnázium” után a Tanárképző Főiskoláig mindent helyben jártam. Sőt itt voltam katona a Garasin Rudolf ÁVH Jogi, Börtönügyi és Vizsgálati Főosztályvezetőről, a kényszermunka nagy felfedezőjéről elnevezett laktanyában!

Mondhat bárki, bármit, szidhatja bárki azt az időt, én szerettem a városomat!

Itt leltem az első és úgy tűnik utolsó munkahelyemre is…

a5

Aztán el kellett mennem… végleg.

Utoljára négy éve voltam itthon. Így azt sem gondolhatom, hogy jogom volna leírni, de mégis megteszem: ezek itt, szóval „ők” ebben a négy évben iszonyatosan tönkretették a városomat!

klap1

Kilépek az utcára. Mintha nem is itthon volnék!

A lakótelep télen nyakig sáros (írnám, hogy derékig havas, de ez az idén szerencsére elmaradt), tavasszal, nyáron szemetes, ősszel a leveleket hordja a szél, az utcák porosak, nyáron elviselhetetlen a hőség, a fák, virágok egyre fogynak. Szaporodnak az üres virágágyások, a kandelábereken virító cserépkeretek szintén virágtalanok, mondják, évek óta már!

A házak közt egykor gyermekzsivajtól hangos játszóterek helyén kavicsfoltokkal a múltra emlékező sáros grundok terpeszkednek! Ez volt a szülővárosom… Szombathely.

klap2

A lépcsőházak kapui duplán bezárva, a kidobált ablakok, az összerugdalt és összefirkált házfalak már emlékeinket sem kímélik, nincs már hely, ahol jó volna néhány pillanatra leülni, a lépcsőházak padjait, a terek ülő alkalmatosságait eltűntették.

A gúzsba kötött szemetes konténerek az abban hajnalonta turkáló éhezők elleni óvintézkedésekről árulkodnak, az utcai hulladékgyűjtők egyre kevesebben várják el a kulturált életvitelt gyakorlók mozdulatait.

A járdák, kő  burkolatok milliónyi szürkésfehér foltja az életen át kérődző rágógumi zabáló népség képét közvetíti. Íme ez maradt. Ez lett Szombathely!

Üres, tönkrement, bezárt és minden mennyiségben kiadó boltok, üzletek közt olykor az utolsókat rúgja még néhány egykori kedvencünk, néhai kis üzletek a nagy túlélők terpeszkedő bemutató termei között. A belváros legszebb épületein KIADÓ táblák és molinók virítanak, vagy éppen a legsemmitmondóbb AKCIÓ szöveg mindenféle színben pompázva.

A korábbi családias éttermek, vendéglők hűlt helyén bankok, szolgáltató egységek, a kocsmák és presszók kapuin lakatok hirdetik a nagy változást. A forgalomtól elzárt területen egy másféle élet mű-világa porlik… Nincs már Vidám, Gyöngyös, Pannónia, nincs Vaosz, BM klub, (Zöldfa) meg Gödör… se Négyes, se Márvány Taverna, se Fészek, se Keringő, se Pikoló…

Az egykori jelentős üzemeink, gyáraink sorra megszűntek, a munkahelyek rég elengedték dolgozóik kezét… Cipőgyár, Remix, Tejüzem, Latex, Húsipar, mind a múlt részei. Ahogy megszűnt az Elegancia, a Centrum, a Gyöngyös és a Borostyánkő, ahogy mi ismertük, akkor. Bezárt az Isis, a Kovács, meg, ha így haladunk, úgy hírlik, hamarosan a Claudius is…

Nincs már semmi, amiért mi, a srácokkal szerettük a városunkat, minden helyett valami más készült, valami, ami szombathelytelen!

Húsz éve már, hogy itt hagytam Szombathelyt, a szülővárosomat. Elindultam, mint a mesehősök, szerencsét próbálni. Aztán az elmúlt ősszel hazajöttem. Szándékosan nem írtam azt, hogy hazatértem, mert előbb látni szerettem volna, mi maradt mindabból, amibe szerelmesek voltunk egykor…

a4

És most elindult a kampány!

A város pár hete tele van táblákkal. Az egyiken egy kiállhatatlan fickó vigyorog. Felismertem azonnal. Semmit nem változott…

Még kölyök korunkban akaszkodtunk össze először. Kegyetlenül elrugdosta a bokáimat. Mert neki ezt is lehetett. Azután együtt tanultunk, vele mindenki kivételezett, féltek az apjától…később egy helyen dolgoztunk, pontosabban én dolgoztam és ő is ott olvasgatott…nem akadt senki, aki szívesen osztozott volna vele a munkahelyén.

A rendszerváltáskor szinte ölt a hatalomért. Utoljára bőszen szögeket, csavarokat szóró ellentüntetőként lehetett idehaza hallani róla a híres taxisblokád idején. Ő ezzel védte a szombathelyi hatalmát! Aztán lelépett…

Hende

Úgy tűnik, most ő is hazafelé tart!

Hazajön/ne és úton útféle mocskolja az elmúlt idők szombathelyi világát…

Ha ő hazatér, nekem, nekünk megint nem lesz maradásunk. Megyünk, ahová eddig is mennünk kellett! El innen!

Jöttek utánam azóta sokan, korombeliek és rengetegen a fiatalabbak. Amikor megtudták, hogy hazajövök, sorra üzenni kezdtek.

Kérték, hogy mondjam el az eddig Szombathelyhez ragaszkodóknak, hogy ne féljenek útnak eredni!

Mert ezekkel az alakokkal ez már nem az a város, ami volt, és velük az a város nem lesz már soha többé!

Nem Savaria, nem a Nyugat Királynője, leginkább az, aminek a sógorok nevezik: Steinamanger. Hát, csak ezt akartam elmondani, ha nem nagy baj! Vigyázzanak, vigyázzatok magatokra! És gondolkodjatok…ott a fülkében!

Cs.Ferenc

FALAKAT ÉPÍTTET A KAMPÁNY – ez itt az irányított undor, a butaságfaktor legújabb vívmánya! Akarod?

A tények makacs dolgok. Ezért van az, hogy a helyükre olykor látványos hazugság-tenyészetek ömlenek, aljasságok tódulnak. Csak éppen az a bökkenő, hogy – bár nyilván kívánatos és elvárt volna -, még mindig nem mindenki gyengeelméjű! És míg a helyi gondolatrendőrség nyilván fáradhatatlanul teszi a dolgát, akadnak eltűnődni bátrak, tovább-gondolók, akik elő-előhozakodnak bizonyos teóriákkal, elméletekkel a nem megváltoztathatatlan, nem szétrobbanthatatlan léggömbökről! Azok sulykolnak, ezek meg komótosan óvni próbálnak a fertőtől… Megtanítanak kerülőutakon botorkálni!

Ahogy néhány éve még nem is gondoltuk volna, mára jól látszik, hogy az undor, ez a mostani, jól irányított undor milyen erősen befolyásolja viselkedésünket, választási hajlamunkat. Jobban determinálja életünket, mint azt korábban a legelszántabb agyturkászok feltételezhették volna!

0001

Manipulátoraink – mert már nem akadt más eszköz, hát, ezt is bevetették! Ez UNDORÍTÓ!!!!

A tanulható, elsajátítható ún. irányított undor mára a legváratlanabb területeken hat ránk: befolyásolja politikai irányultságunkat, a megjelenített közös ellenségről vallott nézeteinket, de mindennapi családon belüli szokásainkat is. És ennek legtöbbször még csak tudatában sem vagyunk. Alig akad olyan magyar família, ahol a meddő acsarkodás ne vált volna mindennapossá! Aki a nyomorról, a betegségről, a bántásokról szól, tehát gondokkal éli verkli-életét, mára undort vált ki másokból! Akik – lehet – nem élnek jobban, de a fejük helyét bebiztosították a saját kis homokozójukban!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az undor valódi természetéről néhány éve a New Scientist közölt tartalmas összefoglalót. De ami most van terjedőben Magyarországon, az „irányított undor” valószínűleg a legbölcsebb tudósokat is meglepné! „Az általában jellegzetes arckifejezés kíséretében jelentkező undort mindenki ismeri. Egyes elképzelések szerint a betegségekkel szembeni védekezés céljából fejlődött ki. A visszatetszés távol tartott minket a biológiailag veszélyes dolgoktól, mint például a hányás, az ürülék, vagy a rothadó hús…”

orban-pofat-vag-qprAz undorról szóló értekezés idején az ún. irányított undor világa ekkor még nem is létezett! Ez valódi hungarikum! Tömegekkel valakit megutáltatni, őket az illetővel kapcsolatban megvetésre kényszeríteni, belőlük folyamatos undort kiváltani – ez korábban lehetetlennek tűnt volna. Magyarországon ez is sikerült!

„Az undor akkor jutott igazán fontos szerephez, amikor az ember szupertársas fajjá vált. Végül is társaink potenciális betegséghordozók – állítja Valerie Curtis, a londoni higiéniai központ vezetője. Az undor váltja ki, hogy kerüljük – a helyesen vagy helytelenül – betegnek vélt embertársainkat. Emiatt aztán az undor alapvető érzelem zsúfolt bolygónkon az együttműködést megkövetelő élethez.

A kutatók mégis csak nemrégiben kezdtek alaposabban foglalkozni vele. 2001-ben az amerikai Jonathan Haidt publikált egy mérföldkőnek számító cikket, melyből kiderül, hogy ösztönös, zsigeri reakcióink, nem pedig a logikus érvelés határozza meg, hogy mit tartunk helyesnek vagy helytelennek.”

A mai magyar valósághoz göröngyös út vezetett. A választások közeledtével úgy tűnik, mindenki harsogja a „maga igazát”, mely már csak látszólag sem szól a megszerezhető voksokról!

A hatalomban maradni akarók részéről a cél sokkal inkább az undor kiváltása, az ellenszenv, a közöny felépítése, mely a lehető legtöbb potenciális választó tekintetét fordítja el a valódi lehetőségtől, mely maga  a változás!

A „semmi értelme elmenni, szavazni, a meccs eleve eldöntött” érzés mindennapos sulykolása döbbenetes torzulásokat okoz a tömegek lelkében. A társadalom egyik része, a feltétel nélkül elfogadók boldogságról beszélnek, miközben a vezér facebook oldalához csatlakoznak és 252.402. kedvelőként jó példát mutatnak az állítólagos feltétlen ragaszkodásból. Az első feladatuk a feltétlen utálat, a tanult, irányított undor felvállalása, mely számukra komoly összetartó erőt vetít: Szemkilövető Gyurcsány takarodj, Libás Bajnai stb…

0004

Míg a múltban az összetartozást a VELEM VAGY ELLENEM világos döntésére bízták, ma az tartozhat a hatalmon lévőkhöz, aki betanulta, vallja és hangoztatni is képes undorát a teljes ellenzéki oldal valamennyi szereplőjével szemben. A magyar butaságfaktor mindmáig legkimódoltabb demagógiája, A NEMZET NEM LEHET ELLENZÉKBEN, elérte célját, visszafordíthatatlan károkat, sérüléseket okozva.

a1De vajon mi történhet áprilisban, közvetlenül a választások után? Nem kétséges, hogy várhatóan megismétlődik 2002, 2006 agóniája, de ami még ennél is fenyegetőbb, megismétlődhet 2010 is! A két vereség utáni diadalként ünnepeltetett, éppen csak percnyi győzelem tanított mámorából és irányított undorából jut bőven holnapra is.

2010-ben a VÁLASZTÁSRA JOGOSULTAK SZÁMA : 8.034.394 fő volt, ebből a VÁLASZTÁSON RÉSZTVETTEK SZÁMA : 5.172.222 fő volt, ebből, az EREDMÉNYES SZAVAZATOK SZÁMA : 4.936.032 maradt.

2.706.292 választó akaratából alakíthatott kormányt a fidesz.. Ezt az eredményt ma úgy propagálják, hogy a választásra jogosultak 2/3-a akaratából kormányoznak! Ez azt jelentené, hogy a választásra jogosultak közül 5.356.263-an szavaztak volna a fideszre, csakhogy ennyi választó összesen nem járult az urnákhoz!

E csalás nyomatékosításának leghatékonyabb eszköze az irányított undor, mely a nagy szocialista korrupció leleplezésére, a 2006-os meghamisított eseményekre és a főszereplők gyűlöletére épít, miközben szándékosan éppen  a baloldal werberi gyűlöletkampányáról beszélnek.

52,32 százalékos szavazati aránnyal lett a választójogi törvény alapján a parlamenti több mint kétharmad! És a Fidesz eltakarító gépezete beindult, eltaposva a magyar kisembert már az elején. Emlékeznek még, mit mondott Gyurcsány Ferenc, a 2006-os Orbán–Gyurcsány tv-vita idején?

„NEM IGAZ KAMPÁNNYAL VÁLASZTÁST NYERNI, AZ NEM IGAZ ORSZÁGHOZ VEZET!”

Felsorolni is nehéz volna a fidesz ígéreteit a kampányban! A következmény: következmények nélküli ország maradtunk!

Az új választójogi törvényt a kétharmad jóváhagyta, amit természetesen saját fazonra igazította a Fidesz. A parlamenti létszámcsökkenés miatt kieső országgyűlési képviselőkre vár a járási hivatalok vezetői posztja.

FALAKAT ÉPÍT A KAMPÁNY – ez itt az irányított undor, a butaságfaktor legújabb vívmánya! 2014-ben ezzel szerez magának újabb időt a fidesz!?

0003

„Hipnózissal előidézett enyhe tudatalatti undor következtében a vizsgált személyek sokkal súlyosabb vétségnek ítélték a bolti lopásokat, vagy a politikai vesztegetéseket, morálisan visszataszító cselekményeket. Azóta már sokan beszámoltak hasonló eredményekről, és kiderült, egy tett megítélésénél nem az érvek és ellenérvek meghallgatása és értékelése vezeti ítélőképességünket. Talán nem meglepő, hogy minél könnyebben viszolyog valaki, annál konzervatívabb politikailag – állítja David Pizarro, aki szellentésaromával vizsgálta a kutatásaiban részt vevőket. Azt is megállapította, hogy minél konzervatívabb valaki, annál szigorúbb ítéletet mond viszolyogtató inger jelenlétében.

Ezek az eredmények persze számos érdekes és egyben aggasztó kérdést is felvetnek például az emberek előítéletével kapcsolatban. Vajon nem lehet ítélőképességünket ily módon befolyásolni, netán szándékosan manipulálni? De igen! Pizarro és Yoel Inbar a holland Tilburg Egyetemen a már említett aromát használva kiderítették, hogy a büdös szobában tartózkodók negatívabban ítélték meg a homoszexuális férfiakat, mint a kontrollszobában tartózkodók, és az eredmény azonos volt a politikailag liberális és konzervatív személyek körében. Kórokozókat ábrázoló képek nézegetése után a megkérdezett vizsgálati alanyok sokkal kedvezőtlenebbül ítéltek meg idegen csoportokat, például nigériai bevándorlókat.

Idén áprilisban – némi republikánus segítséggel – felröppent a hír, hogy Barack Obama gyerekkorában kutyahúst evett. A kissé szürreális, ám tipikus támadás undorra épülő pszichológiája talán komolyabban befolyásolja a szavazókat, mint azt a demokraták feltételezik. Amerikában egyébként nem ez volt az egyetlen undorra épülő szavazótábor-manipulálás, tehát a politikusok már próbálnak hasznot húzni a pszichológiai kutatások eredményeiből.”  (Oravesz Elvira, NOL)

A tények makacs dolgok. Ezért van az, hogy a helyükre olykor látványos hazugság-tenyészetek ömlenek, aljasságok tódulnak. Csak éppen az a bökkenő, hogy – bár nyilván kívánatos és elvárt volna -, még mindig nem mindenki gyengeelméjű! És míg a helyi gondolatrendőrség nyilván fáradhatatlanul teszi a dolgát, akadnak eltűnődni bátrak, tovább-gondolók, akik elő-előhozakodnak bizonyos teóriákkal, elméletekkel a nem megváltoztathatatlan, nem szétrobbanthatatlan léggömbökről! Azok sulykolnak, ezek meg komótosan óvni próbálnak a fertőtől… Megtanítanak kerülőutakon botorkálni! Mi a megoldás? Már az ókorban Marcus Aurelius így írt a Rossz érzések ellenszere című művében:

“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre a még nem létezőt, s ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt.

Marcus Aurelius Head

Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg, hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?

Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád – neked csak járnod kell rajta.”

2014-ben a helyes értelmezésre a fülkékben kerülhet sor. Félelem és undor nélkül, csak néhány másodperc szükségeltetik a megszabaduláshoz! Mindössze a fidesz által álnok módon megtanított receptet kell követni és ellenük voksolni…

RECEPT A VALÓDI ÖRÖMHÖZ – március 20 már két éve a boldogság világnapja

Az ENSZ 2012. június 28-i Közgyűlésén döntöttek arról, hogy ezentúl minden év március 20-án tartják a Boldogság Világnapját az A/RES/66/281 sz. indítvány alapján.

Smiley Flower Happy!

„A Közgyűlés, elismerve azt, hogy a boldogság alapvető emberi cél, elismerve azt is, hogy szükség van egy átfogó, igazságos és kiegyensúlyozott hozzáállásra a gazdasági növekedéshez, amely elősegíti a fenntartható fejlődést, a szegénység felszámolását, és megalapozza minden nép boldogságát és a jól-létét, ezért úgy határoz, hogy kihirdeti: március 20. a Nemzetközi Boldogság Napja! Felhívja a tagállamok, az ENSZ és más nemzetközi regionális szervezetek, valamint a civil társadalmak, beleértve a nem kormányzati szervezeteket és magánszemélyeket, hogy tartsák be a Nemzetközi Boldogság Napját a megfelelő módon, többek között az oktatással és a nyilvánosság felé történő figyelemfelkeltő tevékenységek révén…”

A Boldogság Világnapjának az ötlete állítólag egy kicsike ország királyától, a buddhista Bhután uralkodójától származik .

Bhutan_CIA_WFB_2010_map

A világon először itt vezették be – még 1970-ben. Bhután 4. Királya, Jigme Singye – az un. GNH-t, a Gross National Happiness, azaz a Bruttó Nemzeti Boldogság fogalmát, mellyel egy ország lakosainak jóllétét lehet elvileg mérni, kilenc tényező alapján:

1. az ország mentálhigiénés állapota;

2. oktatás;

3. időgazdálkodás;

4. ökológiai folyamatok;

5. kulturális folyamatok;

6. közösségi élet;

7. egészségügy;

8. általános életszínvonal;

9. kormányzat.

happiness-dda76

Nézzük, mit gondolnak ezekről a fontos tényezőkről a szakemberek:

1./ „A mentálhigiéné tehát leginkább a lelki egészségpromóció értelmében használt összetett, nehezen meghatározható fogalom, amely egyszerre vonatkozik célokra, módszerekre, megközelítésmódra, szemléletre és konkrét tevékenységi területekre. Magában foglalhat mindent, ami a lelki egészséget javítja, annak minden vetületében és szintjén, az egyén és környezet viszonyának hagyományos megelőzési viszonyától a személyiség fejlődésének elősegítésén át azokig a szociális  képességekig és kapcsolatokig, együttműködésekig, amelyek a nehéz élethelyzetek, stresszek leküzdését segítik, amelyek a személyiséget és a szociális segítő hálózatokat aktiválják.” (Buda Béla)

2./ „Ha az állam – vagy a párt vagy bármely más kollektívum – tudja, tudni véli, hogy milyen alattvalókat akar a maga számára “faragni” az iskolai “gyerekanyagból”, akkor mindent el fog követni, hogy korlátozza a tanszabadságot, illetve hogy egyáltalán ne hagyja érvényesülni (miközben esetleg szép frázisokat mond a tanulás és a tanítás szabadságáról). Az ilyen iskolát mindig jellemezni fogja a többféle – és mint tudjuk, teljesen hatástalan – ellenőrzés, modernebb formában a mérések, feladatlapok tömege. (Vekerdy Tamás)

3./ „Sokan azért nem boldogulnak, mert kis dolgokban visznek véghez nagy tetteket. Ne téveszd össze a tetteket a teljesítménnyel. Könnyen megtéveszthet az, ha elfoglaltnak érzed magad. A kérdés az: Mivel foglalod el magad? A napjaid drágák. Miután eltelik egy nap, eggyel kevesebb napot tudsz még eltölteni.

Töltsd hát bölcsen a napjaidat. Néha egyszerre kell elérhetőnek és elérhetetlennek lenned. Az idő a legértékesebb vagyonunk, mégis gyakran pazaroljuk és elfecséreljük azt, ahelyett, hogy befektetnénk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy kis dolgokra szenteljünk sok időt, mivel így kevés időnk marad a fontos dolgokra. Az idő értékesebb, mint a pénz.

Screen-shot-2013-07-15-at-9.27.48-PM

Lehet több pénzed, de sohasem lehet több időd. Soha ne kezdd el a napot addig, amíg elméletben be nem fejezted azt. Tanulj meg nemet mondani. Ne hagyd, hogy a szavaid terhet rakjanak a válladra. Az idő a gazdag emberek legféltettebb kincse.” (Jim Rohn)

4./ „A természet nem a vagyontárgyunk: úgy kell átadnunk gyermekeinknek, ahogy kaptuk.” (Oscar Wilde)

5./ „Egy könyvet elolvasni, megemészteni komoly erőfeszítést igényel. De odaülni a televízió elé – kikapcsolódás, lazítás. A test és a lélek kényelme. A fotelkultúra ajándéka… A régi görögök márvány- és kőszínházakat építettek maguknak. Nem sajnálták értük az áldozatot. Tudták, hogy katarzisok nélkül fölfoghatatlan, érthetetlen az emberi lét. Ma csak igen kevés ember érzi ennek a szükségességét, a többség jobbára csak szórakozni, nevetni, bámészkodni akar. Nézni a szakadatlanul zajló “világszínházat”. Nem megrendülésre vár, csupán bennfentes óhajt lenni. A bennfentesség pedig nem más, mint a szabadság ellenpontja. Önárulás. Légyfogó-filozófia. Mi csapja be ennyire az emberek zömét? Az, hogy a kép, a látvány sokkal inkább valóságosnak látszik, mint a szó. Igaz, hiszen látjuk – gondolják sokan. Holott értelmezés nélkül a látvány akár absztrakció is lehet. (Csoóri Sándor)

aa-happy-people-2

6./ „Ha nehezünkre esik is, de csodálnunk kell a méhkirálynő kegyetlen, ösztönös gyűlöletét, amellyel születésükkor elpusztítja a kis méhkirálynőket, a tulajdon lányait, vagy pedig a küzdelemben ő maga pusztul el. Nem vitás, hogy ez előnyös a közösség számára. Anyai szeretet vagy anyai gyűlölet, noha szerencsére utóbbi a ritkább – a természetes kiválasztás kérlelhetetlen elve szempontjából egyre megy.” (Charles Darwin)

happy3

7./ „Az egész-ség, ahogy a szó üzeni, azt jelenti, hogy “egész” vagy, teljes. Önmagaddal és a világgal egységben élsz. Harmóniában van a tested a lelkeddel, lelked a szellemeddel. Gondolataid és érzéseid segítik a szerveid és sejtjeid működését. Egész lényed harmóniában, vagyis szeretetben él a többi emberrel és az egész természettel. Alapvető létélményed ilyenkor a boldogság.” (Müller Péter)

8./ „Az életszínvonal olyan mint a léghajó, ha azt akarod hogy emelkedjen, ki kell belőle dobálni mindent, és amikor a legmagasabban vagy akkor jössz rá hogy nem maradt semmid ! “ (Hofi Géza)

happy_feet-wide

9./ „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba …” (Gróf Széchenyi István)

Nos, akinek ennyi bölcsesség sem elég az öröm forrásához, annak csak egyetlen ajánlatunk marad: televíziót, rádiót kikapcsolni, újságokat messze elkerülni, kibírni mindenféle hírforrás nélkül április hetedikéig.

Aznap pedig nem kérdezősködni, csak vigyorogni bambán, mint a többi kilenc és fél millió!

SÁNDOR ? JÓZSEF ? BENEDEK ? – népi kalendáriom, rezsicsökkentő változat

Ugyan, mi keresni valótok e tájon, Sándor, József, meg Benedek? Népi regulák, megfigyelések? Mi a szösz! El veletek! Lássátok be végre, itt akkor van szél, vihar, meg förgeteg, ha a NER úgy intézi! Holmi kormányváltók, meg egyéb silány szervezetek esőben, hóban, zivatarban tökörészhetnek, de a NER, a méltóságoséknak simán elintézi a jó időt!

tavasz

Ragyogó napsütés, lágy ringatózó fuvallatok alaptörvényileg tutira csak nekik járnak, őket éltetik! Így lesz békességet adó langymeleg 29-én is, naná, amikor majd a moszkvai nagy cirkuszt éltetők békamenetelnek, s így lesz hurrikán, meg cunami másnap, március harmincadikán, hogy a tönkretevők triásza hívja prérire az övéit! A kormányváltók hívei jobb, ha gumicsizmát, meg viharkabátot visznek magukkal, a zuhé programozva vagyon!

vers_harom-vandor_pre_image_6373

Pár száz éve, amikor itt még szimpla istenverte s áldotta időket éltünk, e napokról mást gondolhattak az alkalmazkodni tudó s nem restellő népek. Lámsza! Kalendáriom a boldog békeidőkből:

Március 18. Sándor napja

mn_1300438327tavaszAz első meleghozó nap. A népi tapasztalat Sándor, József és a hivatalos tavaszkezdés, Benedek napjához fűződő hiedelmet így fogalmazza meg: “Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget.”

(Ám ha üres ez a zsák, nem kapod csak a harmadát – fűzik hozzá a Muravidéken.)

Március 19. József napja

제비-29732A gyermek Jézus gondviselőjének, Józsefnek az ünnepe. A három jeles nap közül (Sándor, József, Benedek) szokásokban és hiedelmekben a leggazdagabb József napja. E naphoz fűződik az időjárás – és természetjóslás, sőt a haláljóslás is.

Ezen a napon érkeznek a fecskék. Ide kapcsolódik ez a kedves mondás: “Fecskét látok, szeplőt hányok!”

Március 21. Benedek napja

741px-Ciconia_ciconia_juv_smallA bencés rendet alapító Szent Benedek ünnepe. Benedek napján zsírt és fokhagymát szenteltek, amelynek gyógyító erőt tulajdonítottak.

A tavasz első hivatalos napja. Ünnepén a Nap erőre kap, diadalútját kezdi el. A tavaszi napéjegyenlőség ideje ez, amikor is egyforma hosszúak a nappalok és az éjszakák.

A földek méhében születésre feszül már minden csíramagzat, s a rügyek is pattanni készülődnek; de még várniuk kell, amíg a Nap égi társa a Hold megtelik, erőre kap a fönti bába is, aki világra segíti a Naptól fogant életet.

Majd húsvét hajnalon, amikor halottaiból támad föl az Úr, legyőzve a pusztulást, szinte varázsütésre megújul a határ, a kert, az erdő; zöld-arany színe ragyog föl a mindeneknek, s vele ragyog a rítusát, dolgát tevő ember lelke is.”

…………………………………………………….

Úgy 1998-at írhattunk. Szombathely Fő terén, még a régin, egy fázós nagy-gyűlésre érkezett a fiatal demokraták elnöke. A nap sütött – csak úgy, a nép ünnepelt és gajdolta egyre a viktor-viktort, a szokásos folklórműsor tartott vagy két órán át, sírt a hegedű, szólt a nyenyere, a lyányok fején billegett a butykos, aztán végre, valahára feltogyogott a pulpitusra a kis ő, és mesélt, anekdotázott, dakotált az ő édesded erőlködő szopránján, amit, direkt ilyen alkalmakra tartogat!

Felidézte a tradíciókat, mondta a nép bölcseleteit a hármasságokról, mint Sándor, József, Benedek… magyarázta a magyarság kötődéseit jobbra-balra, cifrázta mindenféle nyugati politikusok aranyköpéseivel, idézeteivel, alátámasztva hamuban sült ígéreteit.

Akkoriban így járta, s így volt ez egészen 2006. október 6-ig, amikor a Kossuth téri összejövés népieskedése után kifogyott a dáridó program, s jött a nagyon morci megmondorbán, meg az ő agyonkonstruált diadalmenete, mely -naná!hogy- a fülkeforradalomban teljesedett ki. Megjelentek a divatos unalomblokkok, megjöttek a derék győzedelmi-röttyök, a „kiszidtaazanyámat” orbáni lendületével.

Ez van most is. Még éppen…  A jobban teljesítés, meg a rezsicsökkentés. A múzeumkertben, meg az otthonainkban is… Meg persze a tavaszvárás Sándor, József, Benedeke helyett az össznépi félelem, a hallgatás, a bezárkózás! Megtette hatását a Dicsőséges Gyűlöletkeltés „azon hármakkal” szemben. Elbizonytalanítás, tehetetlenség és tanácstalanság érzéseivel… ez jutott!

Rettegés a hatalomtól, munka és jövedelem elvesztésétől, a retorzióktól. Mindentől, amit a régiek annyira gyűlöltek a kommunista időkben, a vezetőikben.

Sándor, József, Benedek ünnepén, a tavasz kapujában eszembe jutott az 1998-as esemény fő gondolata, amit akkoriban följegyeztem. Gondoltam, nem árt megőrizni! Akkor még nem is sejtettük, mivé lesz a kis ő, ha egyszer beleöregszik az örökös legyőzésbe!? Nos, nem nehéz kitalálni!

Neki sikerült éppen azzá lenni, amiről akkora utálattal tudott kommunistázni…

Íme az orbáni adoma, a pontosság kedvéért:

orban-pofat-vag-qpr

„Három dolog az emberrel soha nem fordulhat elő egyszerre. Valaki nem lehet ugyanis egyszerre becsületes, okos és kommunista. Aki okos és kommunista, az ugye, nem lehet becsületes, (mert lopni, szerezni – sajátos életmód). Aki annak ellenére, hogy kommunista, nem lehet okos, (mert ahogy ők mondják, nincs meg a magához való esze), így becsületes. De aki becsületes és még okos is, az bizonyosan nem lehet kommunista…”