MACKÓK HÚSVÉTJA – egy szelíd öregember álma, ha teljesülhetne…

Alighanem az egyik legszebb emberi érzés, az adakozás öröme. Tenni azért, hogy valaki másnak – olykor ismeretlenül – boldogságot okozzunk, úgy adni, hogy nem fontos az adakozó személye, csak a szándék; elég tudni, hogy a „lehetetlen” mégis legyőzhető, s az egyébként esélytelen mégis hozzájuthat az álmok apró morzsáihoz!

Ez a méltóság még ma is csak keveseknek adatik meg, kevesen élhetik át azokat a pillanatokat, amikor kiderül – a segítség jó helyre kerülhetett, a jó szándék elérte a célját! Ami a legszebb, hogy ez még véletlenül sem csak a jólétben élők kiváltsága!” M.S.

A minap egy rég nem látott öreg barátommal találkoztam. A park végében, a padon ült. A sétány legvégén, ahol egykor a kutyáinkat sétáltatva össze-összefutunk. Arcán a szokott bölcs mosoly helyén, most fura töprengés látszott.

öreg

Azt mondta, – kedvesen, mintha tán igaz volna… -, hogy rám várt! Jó tanácsot szeretne kapni, tőlem, segítséget, mert tenni szeretne valakikért, valamit, de nem igazán tudja, hogy álljon neki. Kicsit várt, töprengett, aztán már mondta is, ami a szívét nyomta, megeredt a nyelve…

Azt mondta, megöregedett, már nem sok ideig lesz alkalma a tavaszi virágokban gyönyörködni, hallgatni az óvoda kerítésén túlról jövő gyerekzsivajt, amiben annyi örömét lelte éveken át, nézni, ahogy a nebulók az iskolába igyekeznek, majd délután hazafelé bandukolnak.

Nekik nem születhetett gyermekük, a felesége évekkel ezelőtt meghalt, eltemette szépen, s a szobáját, ahol annyi kedves dolga maradt, könnyek közt gondozza ma is.

– Ott laknak Lilláék! Róluk szeretnék gondoskodni! Meg a gyerekekről! – mondta csillogó szemekkel. Aztán feltápászkodott a padról, és arra kért, kövessem.

A duplán zárt bejárati ajtó mögött egy tágas folyosón keresztül jutottunk a napos kisszobába. A vitrin az ablakok mellett állt. Különleges szekrénynek nem mondhatnám, de az üveg mögötti világ csodálattal töltött el! Ilyet még soha nem láttam! Medvék, plüssmackók, teddyk, megszámlálhatatlan mennyiségben, valamennyien gondos rendben, apró posztamenseken, mint egy jól berendezett múzeumban! Mintha csak óvodába szaladt volna kicsi gazdájuk…

qqq– A párom gyűjteménye! Valamennyit Angliából kapta, a nagynénje küldeményeivel érkeztek! A híres svéd Barbara Bukowski féle manufaktúrából valók. Igazi ritkaság valamennyi! Mióta ellepték az üzleteket a kínai plüssjátékok, felénk már csak alig-alig látható belőlük néhány újabb, de ezek a régebbi darabok igazi különlegességnek számítanak. Itt van például GLORIA! A közelmúltban bukkantam egy hirdetésre, ahol több, mint 170 dollárt kért érte egy gyűjtő! Akad köztük jócskán értékesebb és szerényebb darab is! Az én szívemben mégis felbecsülhetetlen az értékük! Talán érthető…

GLORLA

Glória

– Azt gondoltam, – mert, tudom,  a párom is így szeretné -, hogy pénzzé teszem valamennyit…  A gyűjtemény, vagy egy-egy mackó jobb helyen lesz gyűjtőknél, mint nálam. Gyűjtőknél, akik most majd tőlem, nyilván kedvezőbben juthatnak e becses darabokhoz, mintha aukciókra mennének.

S, hogy mindezt miért gondoltam ki így?

Néhány hónapja megismertem egy kedves családot, beszélgettünk, látom, hogy… nélkülöznek… Szépen élnek, csak szűkösen; azt gondoltam, ami a mackók eladásából befolyik, azt nekik adnám, hadd vegyenek cipőcskéket, ruhácskákat a gyerekeknek, meg, ha futja még, két biciklit, akár húsvétra. A legkisebbeknek, a két legénykének! Meg focilabdát… Aztán, ha marad még, talán utazhatnának is egy keveset belőle… valami állatkertbe. Medvéket nézni…

Nekik adom a mackók árából befolyó összeget. Örömet szeretnék szerezni! Csak nem tudom, hogy kezdjek neki! Nincs erőm…

Néztem az öregembert, ahogy a lelkesedéstől egészen kivirult az arca. Segíteni szeretne. Eladni az „örökséget” és “pénzt csinálni”! Nekem meg úgy érzem, az a kötelességem, hogy segítsek ebben neki! Gondolkoztam…

Aztán kértem, hozza elém őket, egyenként, hogy lefotózhassam valamennyit. Nosza, nyílt a vitrinajtó, jöttek sorban a macik, én meg a mobilommal komótosan lekaptam őket. Nem mocorogtak, jól tűrték a procedúrát…

ANNA

Anna

BANA R

Bana R

BARN BARN

Bana Barn

JUDY

Judy

Amikor elkészültünk, megmutogattam egyenként a képeket, láttam, ahogy könny csordult az öreg szeméből. Láttam, ahogy lélekben elbúcsúzott valamennyitől, pedig még az összes ott várakozik a párja szekrényében. Várnak a küldetésükre!

KOMPISARNA

Kompisarna

LILLA ALSKING

Lilla Alsking

LILLA OLIVER

Lilla Oliver

LILLA PELLB

Lilla Pelb

LILLA TOMTENISSE

Lilla Tomtenisse

ROY

Roy

SIMON

Simon

-Az én nyugdíjamból nem tudok adni, segíteni… pedig szeretnék! De, ha a mackók új gazdáikhoz kerülnek, az árukat összegyűjthetem, és odaadhatnám; az én lelkem, meg a páromé is megnyugszik majd, érzem. A gyűjteményéből szegényeken segíthettem… mint a mesékben a gazdagok!

SLEEPING BEAUTY

Sleeping Beauty

FAMILY

A mackók ezennel útra kelnek… A közelgő húsvét előtt három héttel elindulnak “új gazdát”, új otthont keresni, hogy egy öregember elérhesse a szándékát! Mivel első lépésben nem jutott jobb az eszünkbe, arra kérjük az olvasóinkat, nézzék meg ezt a népes családod, gyönyörködjenek, szeressenek bele bármelyikbe, és, ha tehetik, tegyenek ajánlatot, kinek, mit érnek meg Ernő bácsi és Margit néni mackói!? Ha verseny lesz, az sem baj! ( Ha van jobb ötletük, kérjük, segítsenek! )

Mert mind “eladó”! Több ez, mint vaterázni, nagyobb érték, mint ócskapiacon kincsre lelni – összefogás ez, szeretettel és reménnyel! 

Ha segíteni szeretnének, írjanak! Tegyék bátran, ennyi csak a dolguk! Blogunk e-mail címén keresztül felvehetik velünk és  így öreg barátommal a kapcsolatot, megírhatják, melyik különleges kismedvébe szerettek bele, s mi közvetíteni fogjuk ajánlataikat, „licitjeiket”. Ha egyezség születik, segítünk  akár azonnal postázni a gyűjteményből a mackókat! Így lehet az Önök öröme egy öregember jó szándékának alapja, és a valódi szükséget megélő család meglepetése, nagy segítsége! (Természetesen minden mackóból csak egyetlen darab van, kereskedelmi tevékenységre nem vállalkozhatunk… )

Érdeklődéseiket erre a címre várjuk:    revolucio.blogin@gmail.com

Mert…Alighanem az egyik legszebb emberi érzés, az adakozás öröme. Tenni azért, hogy valaki másnak – olykor ismeretlenül – boldogságot okozzunk, úgy adni, hogy nem fontos az adakozó személye, csak a szándék; elég tudni, hogy a „lehetetlen” mégis legyőzhető, s az egyébként esélytelen mégis hozzájuthat az álmok apró lángjához!

ssssssss

Képeink a mackókról készült képeken túl, csak illusztrációk!

FOLYTATJUK!

Emlékeznek még azokra az időkre, amikor kisgyermek korunktól a felnőtté válásunkig szinte permanens módon mindenki azt kérdezgette, gondosan, fölénk hajolva: Mi leszel, ha nagy leszel? Emlékeznek, milyen alapos részletességgel megtervezték az előrehaladásunkat? Tipegő, kiscsoport, középső, aztán nagycsoport, ballagás, alsó és felső tagozat; kisdobos, úttörő, KISZ-tagság stb. Pályaválasztás, felvételi, agyonúnt négy év, vizsgák, aztán a nagybetűs élet.

B84BA8B416A51065E040007F010029C3L

Nem lehetett kihagyás, halasztás, szusszanásnyi pihenés! Az életkori szakaszoknak megfelelő programot végre kellett hajtani, évre, hónapra, napra, olykor percre pontosan. Előírás szerint jöttek a védőoltások, a kötelező jelenések a gyermekfogászaton. Engedelmesen mindent, ahogy a gyermekekhez illik! Aztán, hogy a középfokú tanintézmény kapuja komótosan bezárult mögöttünk, örökre lezárva minden örökösnek gondolt brancsot és haverságot, kezdték sunyi módon felkapcsolgatni a villanyokat.

Feltárult minden, amiről annyi szépet hazudtak!

Merthogy mindaddig mindenről azt kellett tudnunk és megjegyeznünk, hogy minden mindennek a következménye, logikus rendszere, folytatása, aztán hirtelen mindennek vége lett, amit addig jó volt készen kapni, elfogadni, megélni. Hirtelen magunkra maradtunk. Magunkra utalva, magunk erejére hagyatkozva! Egy korabeli kabarétréfában a tanerő így búcsúztatta a diákjait: Ha az életben valami problémátok adódna… azt oldjátok meg, szépen, magatok! Viccesnek tűnt, de sajnos később beláttuk, ez bizony így van! A permanens jó után jöttek a bajok, a gondok, a nehézségek, melyekről jókat hallgattak, amikor a várva-várt felnőttkort vetítették. Az addigi törvényeket megváltoztatták, amit mindaddig folytattunk egyre, annak vége szakadt, kezdődtek a nagy újrakezdések, folytonos megtorpanások, zuhanások, meg az erőn felül vállalt ívek, melyeknek viselését, a kockázatok vállalását sehol, senki nem tanította meg!

Aztán jött egy ember, aki felháborodott mindazok érvelésén, akik óvatosságból arra intettek, hogy merjünk még kicsik lenni, barátkozzunk a változó világgal, tudjuk a mértéket, határainkat, lehetőségeinket.

003

Meghirdette a jövőt, amiről egyenesen azt állította, hogy vele, velük kezdődött, s kezdte egyre vehemensebben bizonygatni, hogy nélküle életképtelenek és gyengék lennénk, mert általa érkezünk a szeretethez, meg az összetartozás erejéhez, nélküle minden csak idegenek kezébe kerül, idegen szívűek közé, akik, úgy mondta, időről időre rárontanak az ő népükre…

004

Ő volt az, aki magához rendelte a magyarság, a nemzet, a hitvilág és a művészetek értékeit, észrevétlenül alattvalót varázsolt mindből, azt hazudva, hogy ő emeli magasba egyenként őket, miközben gyalogolt a vállaikon, egyre feljebb.

Ő volt az, aki miután megkaparintotta a nyelvüket, szavaikat és álmaikat, magát a nemzetként aposztrofálva kijelentette – nem lehet ellenzékben.

fidesz_01a

Őt illeti a hatalom, egyedül!

005A nép pedig mindeközben egyre kisebb és egyre megosztottabb lett. A félelem és a bizonytalanság kétszer fosztatta meg a tróntól, ezért kieszelte, miképpen lehet most már csellel, újra a mindenség ura. Csak az alkalomra várt! És az alkalom eljött 2006-ban… Aztán a kimódolt kivéreztetés után 2010-ben a legkisebb megpróbáltatások nélkül ülhetett a miniszterelnöki bársonyszékbe. És nem mondott el semmit!

Nem mondta el, hogy mindent felülír, ami korábban volt.

Nem mondta el, hogy eltörli a köztársaságot, hogy megsemmisíti az alkotmányt.

Nem mondta el, hogy széthordja a magánnyugdíj vagyont, hogy szétzülleszti az oktatást, szétveri a mezőgazdaságot és újraosztja a termőföldeket, hogy helyzetbe hozza oligarcháit és földönfutóvá teszi az őt nem ünneplőket…

Nem volt hajlandó folytatni semmit, ami addig volt!

folytköv

2014. márciusában programot hirdetett. Ez az egyetlen szó a program, a jel.

F O L Y T A T J U K !

Ha valaki rajtunk kívül hasonlóan élte meg az elmúlt időszakot, ha akadt még, aki előbb kisgyermek, majd iskoláit lelkesen végző fiatal volt, akit örökkön arra tanítottak, hogy megkezdett dolgainkat folytatni kell…

Ha akad még, aki ezek után hozzánk hasonlóan ukázt kapott, hogy merjünk nagyok lenni és zárjuk le végre a bűnös múltat…

Szóval, ha van még, aki mindent megtagadni és főleg „nem folytatni” kényszerült, elveszítve a biztonságot, a megkezdett munkát, életpályát, családot, otthont…

Akinek akadnak ismerősei, akik elhagyták ezt az országot, akiknek elárverezték az otthonát, akinek felszámolták a kényszer-vállalkozását… Szóval, ha van még ilyen, kérem szépen, gondolkozzon egy picit!

Mert ezek folytatni akarják!

002

REZSICSÖKKENTÉSI DAEDALON – Figyelem, a hatóanyag csak a választásokig elég!

Szeretnéd tudni, mit gondolnak rólad a szavazataikért éppen, bőszen kopogtató reménybeli politikusok? Kíváncsi vagy arra, vajon miként vélekednek rólad, és a mindennapjaidról? Szerinted valóban érdekli őket, hogy hol, miből és hogyan élsz? Viccelsz? Ne már! Ja, hiszen folyton rád hivatkoznak, amikor a győzelmeikről vizionálnak!? Azt mondják, érted és miattad feszülnek egymásnak, hogy neked legyen jobb és könnyebb! Azt mondják! (Szeretnéd?) Mert szeretnék, ha nekik jó döntést hozhatnál, amikor a szavazófülkében a legmegfelelőbb helyre teszed az egymást pontosan metsző vonalakat, melyeknek éppen a köröcske középpontjára kell esni?

És van, ami talán ennél is fontosabb: szeretnéd tudni, van-e értelme arra a jelöltre szavaznod, aki a legszimpatikusabbá vált végül a számodra? Tehát nem pusztán gyűlöletből, a másik ellen, ahogy megtanították… Hogy eléri-e egyáltalán az áhított küszöböt, vagy megy a levesbe? Egyáltalán: fontos a választásokon való részvételed, úgy, ahogy ők ígérik, elvárják, szeretnék, vagy nélküled is jól eltelik majd az a nap, meg a következő négy év?

Rengeteg a kérdés, ahogy az idő telik és közeleg az állítólag mindent eldöntő pillanat… Közben persze a hangok közül egy, mindig egy(!) egyre arról beszél, hogy már minden kész, egy előre lejátszott cirkuszhoz asszisztálunk, mint rendesen… Lehet tudni a végét? Rezsicsökkentés? Ugyan már… Átverés!

1970836_683565455018966_476242750_n

Magyarország, 2014 áprilisa. Kérdezed, mi a tét? Semmivel sem lett furcsább a helyzet, mint 2002-ben, 2006-ban, vagy 2010-ben! Lassan hozzászokunk az állítólag egyre durvuló kampányhoz, már alig van honatya, meg honanya, akiről ne tudnánk minden szarságot, alja ügyeket, amik bőven kimerítik a disznóságok úri bűvkörét. Tudjuk, – bár nem akadt közülük, máig is csak egy, büszkén vállalni tetteit -, hogy hazudnak reggel, délben, meg este; tudjuk, hogy megszerezték, amihez hozzáférkőzhettek, mutyiztak, harácsoltak, loptak, sokat, olykor többet, mint gondolnánk, voltak piszkos nőügyeik, narkóztak stb. stb. és most megátalkodott módon mégis tiszteletet várnak tőlünk, éppen tőlünk, akiknek mindezt köszönhették! Erkölcsi kötelességeikre hivatkoztak, okosnak, megfontoltnak mondták és mutatták magukat, bár jól tudják, hogy nem ez a lényeg! Hja és mindezt néhányan közülük egyébként az evangéliumokra hivatkozva tették, mint amolyan felkentek! Úgy kétharmada ennek a dicstelen bűnszervezetnek!

( Nem kérek elnézést! )

De van más alternatíva!

Sem elmúlt nyócév, sem négy nem taszít, sem mások ígéreteinek nem dőlök már be; azt hiszem, ezt nevezik menekülésnek, túlélés iránti vágynak, bánomisén!

Felejtsük el a rezsicsökkentést! Mert duma! Semmi más!

Ugyanis ők, az éppen aktuális „ők”, már megfosztottak a közért érzett aggodalmak bennem egykor szunnyadozott szikráitól, lebeszéltek a velük való valahová tartozásról, nevetségessé tették előttem az állítólagos elveiket, a kisajátított lopott holmit… Lejárattak mindent, ami magyar, ami nemzeti, meg ami a három színben pompázott, szóval, hogy a klasszikust idézzem: elkúrták! Azért nem „elkúrtuk”, mert mára világosan látszik, hogy a választópolgárok egészének ehhez az egész megkeseredett katyvaszhoz semmi, de semmi köze nincs! Nem lehetett és nem lehet mindaddig, amíg mindazok hivatkoznak ránk, akik szerint – míg ők lopnak! – a nemzet nem lehet ellenzékben! Főleg, miután a nemzet helyét átmenetileg a nép foglalja el, na persze csak jobb híján! Felettünk döntöttek, a felhatalmazásunkra hivatkozva, hazudva, mennyire akartuk ezt a feje tetejére állított állapotot, a jót, amivel elhalmozni méltóztattak…

Nem igaz, hogy akik helyettük jöhetnek, mindent elrontanak majd, csak azért mert még senki nem mondhatta el, hogy ők már elrontottak mindent!

935150_687644704620319_424979838_n

Törekszem megérteni, mi a jó abban, ha valamiről kiderül, hogy tönkrement!? Meg persze tudni, hogy kik tették tönkre! Számomra, ha valami „tönkrement”, az a további használatra alkalmatlan, javíthatatlan, tehát szemét, amit nem érdemes hurcolni. Ha tehát valami már semmire sem jó, azért miért kell harcolni?

És főleg, mért akarja mindenki, mindenáron éppen azt megszerezni, ami mindezek szerint gáz, gagyi, javíthatatlan, tehát teher és adósság, amivel a „kritikusok” szerint nincs mit kezdeni! Mégis, éppen ezek a „kritikus hangok” szeretnék mindenáron megkaparintani ezt a semmit?

Azt mondják, változás kell és minden jóra fordul. Azok is ezt mondták négy, meg nyolc, meg tizenkét éve, akik a mostani állapotokat hozták létre, s most próbálják bizonygatni a frankót. Mert nem elég, hogy élhetetlen és elviselhetetlen az általuk megalkotott mutatvány, ehhez még ünnepeket, felvonulásokat is tartanak, ahol egyetlen szó megátalkodott verklizésétől kell bambán elfogadni a csodát: rezsicsökkentés.

Miért nem Supercalifragilisticexpialidocious?

Mennyivel könnyebb dolgunk volna elhinni a csodát! Hiszen Mary Poppins esetén – aki maga volt a mondhatni tökéletesség – elég volt a Supercalifragilisticexpialidocious.

Egyetlen szó, ami csodát tett!

Persze ahhoz legalább annyira kellett agyalágyultnak lenni, mint a rezsicsökkentéshez! Elzengeni a jó nagy marhaságot, a publikum transzba esik, kitátja a száját és a hányás elleni DAEDALON zsupsz, már benne is van a nemzet pofazacskójában!

Ez a nagy orbáni ideológia lényege! Az elhülyített emberek, a brummogni tanuló közmunkások, a „fészbukosok”, az ázsiai átlagnál is kevesebbért gürizni képesek, ezért aztán Szaud Arábiában piacképes idióták, tehát a magyarok dolga az éljenzés, a hajrá! Lehet némi kp-ért tapsikolni, Viktort kántálni, mert ennyi méltóság az összes, ami a boldogító újraválasztás előtt kijár a nyelvével verdeső istennek. Hogy később mindent megtorolhasson!

(Mint jó tanítványa, Hende Csaba, aki már most, a választások utáni időkben tőle várható feljelentésekkel, a bírósággal fenyegeti Nemény Andrást, meg Ipkovich Györgyöt!)

Neki, aki szabadidejében Robert D.Hare könyvét olvassa a köztünk élő pszichopaták sokkoló világáról. Aki egy kicsit is ismeri a kedves vezetőt, azt tudhatja, hogy soha semmit nem tanulmányoz hiába – meglátja és hasznosítja a benne rejlő lehetőséget! Kímélet nélkül. Ez a mű címe, és nem csak az említett könyv címe ez, de a megvalósult jövőkép is erről mesél… Nem lesz hozzánk kíméletes!

A viktor

Szeretnéd tudni, mit gondol rólad a szavazatodért éppen, bőszen kopogtató reménybeli politikus? Kíváncsi vagy arra, vajon miként vélekednek rólad, és a mindennapjaidról? Szerinted valóban érdekli őt, hogy hol, miből és hogyan élsz?

Ha fel sem tételezheted, hogy akad ilyen ember, akkor mire vársz? Mi az oka a maradásodnak, s hogy tanulsz és építkezel, spórolsz és családot alapítottál? Miért kerestél és keresel munkát, miért?

Mert, ha minden úgy jó, ahogy eddig volt, maradj veszteg! Ki se mozdulj a választás napján, húzd le a redőnyöket, készítsd elő a kedvenc filmed extra változatát, végy magad elé egy vödör chipset és egy rekesz kólát, aztán bábozódj be, de rendesen! Ha lesz egy kevés szerencséd, ahol élsz, mintha az erdő melletti tisztáson érnéd meg a másnapot, egész nap nem zargatnak majd az aktivisták, nem kell végignézned a pártelnöki véghajrá minden pillanataát…

Mondják, hogy a hatalmat gyakorlók tábora nagyobb. Mondják, hogy ők vannak többen. Ezt mutatják majd  a megvásárolt televíziók és hírportálok, az agyonpénzelt aktivisták a huszonkilencediki menetelésen. Jóval többen lesznek, mint 2002-ben, amikor kínjukban majd szétfeszítették a Kossuth teret. Azt kántálták, hogy „kitörő örömre lelj végre Magyarország”, meg, hogy „napról napra többen vannak, akik hisznek a szeretet és az összetartozás erejében”! Aztán, hogy mindent elveszítettek, nekilódultak a lediktált haragnak, a gyűlöletnek…

Rákosi Mátyás azt mondta: „Aki nincs velünk, az ellenünk van!”. Ezen Kádár finomított egy keveset, ő azt hirdette: “Aki nincs ellenünk, az velünk van.” Nos, Orbán elhíresült mondata a mai napig él: “Aki nincs velünk, az nincs is!”

-Mindenki dobja el a régi telefonkönyvét, újra lesz szükség! – ezt nyilatkoztatta ki 1998-ban rögtön miniszterelnökké válásakor Orbán Viktor, jelezve: „csak a mi hű szövetségeseink és csatlósaink játszhatnak ezen a pályán, mindenki másnak coki”!

Hogy mi lesz április után? A legrosszabb forgatókönyvek szerint ugyanez. Ha elvárásaiknak megfelelően valamennyi hűbéresük, seggnyalójuk és megfenyegetett közmunkásuk ott lesz a fülkékben és, ha mindenki, aki elkeseredett, tönkrement, munka és megélhetés nélkül tengődik, akit megfosztottak az álmaitól, a jogaitól és a lehetőségeitől – otthon marad, akkor jöhet a legújabb telefonkönyv.

Lehet, éppen cirill betűkkel szedve…

ОРБАН ТАКАРОДЙ!!!

Itt és most nekem és neked  jogod és lehetőséged van a kormányváltáshoz! Csak nekem és neked van jogod és lehetőséged a kormányváltáshoz!

FORGATÓKÖNYV SZERINT – aztán eljön közénk a turkáló bérfirkász

…2018-at írunk. Négy évvel a legaljasabb hazugságok ún. jobban teljesítő kampánya következményeként, tizenkét évvel az éppen csak elkezdődött jövő után, s vagy nyolc esztendővel őszöd elviselhetetlen igazságbeszédje mögött egy végsőkig legatyásodott ország ül a végtelen gyóntatófülkében, s az álnok, öreg pap éppen meditál, vajon, mit is válaszoljon?!

0001

Merthogy újabban kérdezni jönnek, egyre az övéi, megtudni, mikor kezdődött volna, s miért késlekedett egyre a folyton csak ígért jólét, az ingyen cirkusz, meg az alaptörvényben lefektetett általános boldogság…

(…)

Két hét múlva tudjuk már az eredményt.

Mint mindig, minden politikus elégedett lesz majd, a maga módján, akik a beton által joggal bízhattak az eredményben, relaxálhatnak végre, akiknek szorossá vált a kicsikart határ, ujjonghatnak sosemvolt dicsőségükről, s a vesztesek nekilódulhatnak az éppen csak zöldülő tereknek, utcáknak, jöhet a csetepaté, az újabb kampány, jogvédők, meg mindenféle izgága aktivisták morgolódásaival.

0002

Nekünk meg jön a juss, a kuss, meg a népmesék meglehetősen fukar konklúziója: aki nem hiszi, járjon utána… Egy másodpercre megpihenhetünk, de már másnaptól újra zargatnak; az EU választások kampányával, s mire a lombok lehullnak, jön a helyhatósági hercehurca. Akkor majd megint szükség lesz ránk, használnak újra belőlünk egy kicsit, amúgy minden marad a régiben… Így maradunk mindannyian arccal a falnak fordítható választópolgárok.

down 2

Cím, név, titulus az örökkévaló értéktelenségben!

Arra gondolok, mi lett volna, ha mégis meghallgatnak?

Ha valakinek fontos lett volna, mit gondolok erről az egészről? Én, a választópolgár…

Ha legalább úgy tettek volna; mintha számított volna egy keveset, hogy mit látok jónak, célravezetőnek! Magam miatt, persze!

0007

Volna, volna… de senkit nem érdekeltek a szavaim, gondolataim. Csak hazudták, hogy kellek. Vigyáztam, nehogy kiöntsem a lelkemet. Hogy ők önthessék ki!

Semmi baj, barátaim, én ezt is túlélem…

A hatalmasságok a nem létező jövedelmem elosztását latolgatták, amikor rezsicsökkentésről hadováztak, megmagyarázták, hogy járok jobban, ha mindenemet elveszik abból a kevésből, amit öregségemre spóroltam, aztán az atomerőművet próbálták velem megszerettetni, bár én beértem volna pár hasábfával a cserépkályhámban.  Naponta százszor elmondták, mennyivel lett jobb a közbiztonság, mennyivel több munkahely jött létre, meg miként apadt el a szomszéd tehenének teje. Még jó, hogy a miénk rég meghalt, szegény!

0005

Büszke lehettem, hogy az azeri baltás gyilkosból általunk nemzeti hős lett, hogy Kínában a diákok zöme magyarul tanul, meg jó volt megtudnom végül, hogy az arabok előtt nagyon menők lettünk a rabszolgaszintű fizetésért való robotolás mezőnyében.

Ősszel a verkli folytatódik… Jön az after party…

shame-300Tudni vélem, helyes úton járok. És a sok süppedt mellű, penésszel benőtt agyú „liberális” és mondvacsinált „humanista”: tehet egy szívességet. Dolgom volna –szóltak már egy páran- írni. Mesélni. Énekelni. Ha már Isten volt, mint mindig és még mindig, kegyes hozzám és tagadhatatlan tehetséggel áldotta meg szemem, fülem és kezem… Ámde: döntve vagyon: csupán annak a sornak, csupán annak a bekezdésnek, annak az oldalnak van nálam értéke, és ezentúl, mely AZUTÁN íródott. Amely abból táplálkozik, amitől a széplelkűek irtóznak-undorodnak: verejték, savanyú izzadtság szag, száradó vér keverve napokig mosdatlan test-láb bűzével…félelem, melyből gyilkos düh lesz –ha legyőzöd-, őrjöngő öröm a legyőzött, végleg mozdulatlan ellenség holtteste láttán…és a szag….az a bizonyos általános szag…mikor minden, mit a civilizáció áldásának nevezünk, együtt perzselődik és elég. A vég bűze..
Írtam, fentebb, hogy tehetnek egy szívességet, és hogy kik, de kihagytam szántszándékkal eddig, az ártalmatlanabb, de ítélkező, szemüket az égre emelő névtelen nézőket…akik gyűlölnek minket, mert irigyek, mert nem merik, mert nem fogják sohasem megtenni AZT a lépést, és elszakadni…de elvárják tőlünk, bolondoktól, harcoljunk helyettük, védjük még gyávaságban eltöltött olcsó perceiket…
0006
Utálni fognak ezekért a sorokért, sőt, gyűlölhetnek is, de eljött az idő. És nincsen visszaút.
És mi tagadás: helyes út ide vagy oda, végül is élvezem.
Mert csak én, és csak az én-félék tudjuk élvezni a csendet a csatazaj után, a bizonytalanság után, a megérdemelt pihenést, jól működő, gyönyörűen csillogó fegyverrel az oldalunkon…Mert az ellenség iránti gyűlöletet, felváltja a napi hekatomba után, a bajtárs iránti szeretet. Aki ott ül melletted, akinek élete tőled függ és ugyanígy a tied őtőle…Ő az, aki látja a szemedben a szikrát, és érti és tudja, az övén is ugyanígy csillog. Ő lesz a világod. Bajtársaid a családod. Rejtekhelyed, ahonnan lesed a bitang ellenséged a palotád.
És ezt csak mi tudjuk. És mi döntünk sorsunk felett és ezért, és ettől, leszünk szabadok és erősek. És ezért vagyunk veszélyesek… Mert aki szerelmes a szabadságba, és halni kész érte, ellenőrizhetetlen, fékezhetetlen, uralkodni nem tudnak felette. Tehát járjuk majd ezentúl is az UTAT. A csak általunk ismert utat. Mint a középkor szent bolondjai…Mi, félelmetes bolondjai a szabadságnak. Az Egy Isten Szerelmének harcosai.u.i:
“Itt fekszünk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak: megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” Szimonidész

R.F.E.

(…)

Nem hiszik el, de én hiszek bennük, s nem ezek ellen, hanem értük szerettem volna tenni! Mert tudom, hogy képesek rá, hogy együtt elérhettük volna... És holnaptól lehetne gondolni a holnapra! Nem spekulálva!

Odatéve! Ahogy kell!

0004

Utóirat:

Mi lesz holnap?