A KÖZMUNKÁSOK, UGYE WHISKAS-T VENNÉNEK?! – az orbáni jólét gasztro csemegéi

Lakótelepi diszkont, szombat délután. Nézelődünk. Az önkiszolgáló élelmiszer áruházak elmagányosodás elleni harcát leginkább a pénztári sorban-állás képes megtestesíteni. Miután mindenféle előképzettség, jogosítvány nélkül bárki súlykorlátozást mellőzve, kedvére tologathatja, manőverezheti a bevásárló kocsikat, az összetartozás és elvegyülés valódi mekkája itt, a kasszák előtt alakul ki. A sor végtelen. Kerülés, besorolás, néha koccanás is belefér, lehet illedelmeskedni, megmosolyogni és lebarmolni, míg a kordé a szalaghoz ér. Nincs mese, itt mindenki kiélheti pajzán kíváncsiságát, na vajon, ki, mit fal, mire fussa, ha egyáltalán futásnak lehet még nevezni némelyek elkorhadt szenvedélyét!

04

Az akció-figyelő nagymama brigádok, a valakivé avanzsált nagypapák, a boltba küldött, listát szorongató férjek, meg persze a profi bevásárlást intéző, logisztikázó nejek között olykor igazi különlegességek is fel-felbukkannak… Állnak, néznek messze, mert a sor, mint a csiga, araszolgat, úgy tűnik, soha nem akar véget érni, nem jön az áhított „pénztártól való távozás” procedúrája. Aztán mégis, feltűnik a szalag vége, jöhet a színvallás, a gondos felpakolás, hogy három méter múlva minden a kosárban köthessen ki, újra. Itt jön a sűrítés szakasza! Nem lehet tökörészni, gyerünk-gyerünk, lássuk be végre, miattunk várakozik a sor! Cash and carry – ahogy sehol a világon! Vagy mégis?

Szóval, vannak itt különleges egyedek, nem kevesen! Akiknek a bevásárlás, a boltba járás már rég nem tartozik a kellemességek köréhez. Földhöz köti őket a keret, a költekezés valószínűtlen örömét rég nem, vagy éppen soha nem élők köre ők, akik porcióznak, beosztanak, filléreznek és osztanak-szoroznak, mielőtt beruházni méltóztatnának. Az életben maradásnak ezen a fokán már nehéz volna költekezésről beszélni, itt a nyomorult holnap, esetleg a holnapután fenntarthatóságához szükséges befektetés az, ami segít – talán nem halnak éhen!

A naponta szajkózott siker propaganda gyümölcse ez is, az orbáni jólét gasztro csemegéi, melyekről nem muszáj beszélni, lehet legyinteni, hogy ez nyilván a világ minden részén így van, csakhogy „a világ minden részén” nem akarnak éppen nem igaz kampánnyal választást nyerni! „NEM IGAZ KAMPÁNNYAL VÁLASZTÁST NYERNI, AZ NEM IGAZ ORSZÁGHOZ VEZET!”

Ha közül nézünk mások bevásárló kosaraiban, a kerekecskéken görgő bevásárló alkalmatosságokban, vagy az éppen legújabb trend, a „hozz egy zöldséges dobozt és pakolj abba” ládáiba, néha bizony összeszorul a szívünk, látva a szegénység mérhetetlen szégyenét. ( Itt akkor most udvariasan elnézést kérünk azon olvasóinktól, akik szerint vérlázító, sőt gyomorforgató dolog a mélyszegénységről, az éhezésről, a nyomorról írni, számukra rengeteg értékes írást rejt az internet, szíveskedjenek a felcsúti labdarúgó szentély, vagy esetleg a helyi polgármester sosemvolt sertéstelepeinek történeteibe merítkezni! Az is Magyarország. Ez is az! )

ures_penztarca_0_0Pár órával a fogyaszthatósági idő lejárta előtt akcióssá címkézett csirkenyakak, leveshúsos tálcák, kiadósnak látszó soványka farhát félkilós adagok, olykor szintén akcióssá csökkentett értékű, bizonytalan összetételű, de bevallottan magas zsírtartalmú darált húsok sorakoznak némi tízesével csomagolt, szottyadt tegnapi zsemle társaságában. 0,1%-os tej ízű italok, gyümölcsrostot foltokban tartalmazó, ízfokozókban bővelkedő üdítők mellett margarinok, és zsugorfóliázott szalámi végek jelentik a dúskálást, de jöhet minden, aminek már rég a szemétben volna a helye, de a jóságos akciószigeti matricázók visszatartották egy utolsó próbára…

A mindennapos vásárlók között, határozott léptekkel érkezik három csoport.

Tolják szekereiket… Mindhárom csapat az akciószigethez robog, aztán pakolni kezdik karton szám a kutyakajás konzerveket. Érdekes, épp a minap olvastunk ezekről az eledelekről, állítólag hatalmas áfa-botrányok útján jut az elemózsia kedvenceink tányérjáig…

05

Az első megpakolt bevásárló kocsi a mozgó-boltokat üzemeltető kereskedő fia előtt gurul. Alaposan bespájzol. Csak a hét végéig kell még néhányat fordulni, a készleteket feltölteni, aztán az utcáikból kimozdulni már alig képes öregeknek eladható lesz a portéka, akár kétszer ennyiért is! Mióta hetente kétszer végigtrombitálják a falvakat, teherautóikról kínálva a portékát, megszűntek a régi, jól bevált üzletek. Vagy náluk vásárolnak a falubeliek, vagy náluk vásárolnak… Ez is az utolsó négy év diadalához tartozik, lassan eltűnik a néhai Áfész, a Coop – tudják, a jó szomszéd…

A második kocsi a sokáig csak „segílesnek” csúfolt család előtt gurul. Őket léptette elő az orbáni teremtés! Ők most a közfoglalkoztatottak.

Közmunkás József, Közmunkás Mária, meg a rengeteg kisded…

03

Tegnap jutottak pénzhez. Ők is vásárolnak három kartonnal. Vesznek egy karton csirkehúsos, egy karton májas, meg egy karton marhahúsos kutyaeledelt. A következő pénzosztásig kitart.

Ugye senkinek sem jut eszébe, azt találgatni, vajon miből telik „ezeknek” kutyát tartani?! Ráadásul ilyen jó étkű kutyát! Bizony, leginkább ők maguk vannak csak olykor kutyául, némi családi tészta, meg kilós fehér kenyér társaságában…

Megeszik!

Az ízével ugyan akadnak gondok, de már viccelődni is megtanultak: A közmunkások Whiskast ennének, de itt csak ez a névtelen van, ennyiért…

Aztán a harmadik kocsi csak jóval utánuk gurul. Már majdnem szem elől tévesztettük. Pedig lassan ő is végez, a pénztárhoz áll…

01Rengereg csirkés kutyaeledel felett még vagy annyi ananász konzerv is csücsül. Darabos ananász, cukros lében. Az illetőt, aki a rengeteg csirkés kutyaeledelt, meg az ananász konzervet tolja, valahol már láttuk. Ázsiai arcát nehéz elfelejteni! Felpakol mindent rendre a szalagra, aztán fizet ő is és sietve távozik…

Aztán késő délután, mikor már el is felejtettük a vásárlás pillanatait, újra látjuk őt. Tálcával a kezünkben állunk, a kínai gyorsétkezde pénztáránál, éppen fizetni szeretnénk. Furcsa tört magyarsággal üdvözöl, aztán hangosan elmondja előttünk a menüt, amit vásárolni készülünk:

02

Otízú ánánászosz cirke!

Kertek meg valamit?