FOLYTATJUK!

Emlékeznek még azokra az időkre, amikor kisgyermek korunktól a felnőtté válásunkig szinte permanens módon mindenki azt kérdezgette, gondosan, fölénk hajolva: Mi leszel, ha nagy leszel? Emlékeznek, milyen alapos részletességgel megtervezték az előrehaladásunkat? Tipegő, kiscsoport, középső, aztán nagycsoport, ballagás, alsó és felső tagozat; kisdobos, úttörő, KISZ-tagság stb. Pályaválasztás, felvételi, agyonúnt négy év, vizsgák, aztán a nagybetűs élet.

B84BA8B416A51065E040007F010029C3L

Nem lehetett kihagyás, halasztás, szusszanásnyi pihenés! Az életkori szakaszoknak megfelelő programot végre kellett hajtani, évre, hónapra, napra, olykor percre pontosan. Előírás szerint jöttek a védőoltások, a kötelező jelenések a gyermekfogászaton. Engedelmesen mindent, ahogy a gyermekekhez illik! Aztán, hogy a középfokú tanintézmény kapuja komótosan bezárult mögöttünk, örökre lezárva minden örökösnek gondolt brancsot és haverságot, kezdték sunyi módon felkapcsolgatni a villanyokat.

Feltárult minden, amiről annyi szépet hazudtak!

Merthogy mindaddig mindenről azt kellett tudnunk és megjegyeznünk, hogy minden mindennek a következménye, logikus rendszere, folytatása, aztán hirtelen mindennek vége lett, amit addig jó volt készen kapni, elfogadni, megélni. Hirtelen magunkra maradtunk. Magunkra utalva, magunk erejére hagyatkozva! Egy korabeli kabarétréfában a tanerő így búcsúztatta a diákjait: Ha az életben valami problémátok adódna… azt oldjátok meg, szépen, magatok! Viccesnek tűnt, de sajnos később beláttuk, ez bizony így van! A permanens jó után jöttek a bajok, a gondok, a nehézségek, melyekről jókat hallgattak, amikor a várva-várt felnőttkort vetítették. Az addigi törvényeket megváltoztatták, amit mindaddig folytattunk egyre, annak vége szakadt, kezdődtek a nagy újrakezdések, folytonos megtorpanások, zuhanások, meg az erőn felül vállalt ívek, melyeknek viselését, a kockázatok vállalását sehol, senki nem tanította meg!

Aztán jött egy ember, aki felháborodott mindazok érvelésén, akik óvatosságból arra intettek, hogy merjünk még kicsik lenni, barátkozzunk a változó világgal, tudjuk a mértéket, határainkat, lehetőségeinket.

003

Meghirdette a jövőt, amiről egyenesen azt állította, hogy vele, velük kezdődött, s kezdte egyre vehemensebben bizonygatni, hogy nélküle életképtelenek és gyengék lennénk, mert általa érkezünk a szeretethez, meg az összetartozás erejéhez, nélküle minden csak idegenek kezébe kerül, idegen szívűek közé, akik, úgy mondta, időről időre rárontanak az ő népükre…

004

Ő volt az, aki magához rendelte a magyarság, a nemzet, a hitvilág és a művészetek értékeit, észrevétlenül alattvalót varázsolt mindből, azt hazudva, hogy ő emeli magasba egyenként őket, miközben gyalogolt a vállaikon, egyre feljebb.

Ő volt az, aki miután megkaparintotta a nyelvüket, szavaikat és álmaikat, magát a nemzetként aposztrofálva kijelentette – nem lehet ellenzékben.

fidesz_01a

Őt illeti a hatalom, egyedül!

005A nép pedig mindeközben egyre kisebb és egyre megosztottabb lett. A félelem és a bizonytalanság kétszer fosztatta meg a tróntól, ezért kieszelte, miképpen lehet most már csellel, újra a mindenség ura. Csak az alkalomra várt! És az alkalom eljött 2006-ban… Aztán a kimódolt kivéreztetés után 2010-ben a legkisebb megpróbáltatások nélkül ülhetett a miniszterelnöki bársonyszékbe. És nem mondott el semmit!

Nem mondta el, hogy mindent felülír, ami korábban volt.

Nem mondta el, hogy eltörli a köztársaságot, hogy megsemmisíti az alkotmányt.

Nem mondta el, hogy széthordja a magánnyugdíj vagyont, hogy szétzülleszti az oktatást, szétveri a mezőgazdaságot és újraosztja a termőföldeket, hogy helyzetbe hozza oligarcháit és földönfutóvá teszi az őt nem ünneplőket…

Nem volt hajlandó folytatni semmit, ami addig volt!

folytköv

2014. márciusában programot hirdetett. Ez az egyetlen szó a program, a jel.

F O L Y T A T J U K !

Ha valaki rajtunk kívül hasonlóan élte meg az elmúlt időszakot, ha akadt még, aki előbb kisgyermek, majd iskoláit lelkesen végző fiatal volt, akit örökkön arra tanítottak, hogy megkezdett dolgainkat folytatni kell…

Ha akad még, aki ezek után hozzánk hasonlóan ukázt kapott, hogy merjünk nagyok lenni és zárjuk le végre a bűnös múltat…

Szóval, ha van még, aki mindent megtagadni és főleg „nem folytatni” kényszerült, elveszítve a biztonságot, a megkezdett munkát, életpályát, családot, otthont…

Akinek akadnak ismerősei, akik elhagyták ezt az országot, akiknek elárverezték az otthonát, akinek felszámolták a kényszer-vállalkozását… Szóval, ha van még ilyen, kérem szépen, gondolkozzon egy picit!

Mert ezek folytatni akarják!

002