MACKÓK HÚSVÉTJA – egy szelíd öregember álma, ha teljesülhetne…

Alighanem az egyik legszebb emberi érzés, az adakozás öröme. Tenni azért, hogy valaki másnak – olykor ismeretlenül – boldogságot okozzunk, úgy adni, hogy nem fontos az adakozó személye, csak a szándék; elég tudni, hogy a „lehetetlen” mégis legyőzhető, s az egyébként esélytelen mégis hozzájuthat az álmok apró morzsáihoz!

Ez a méltóság még ma is csak keveseknek adatik meg, kevesen élhetik át azokat a pillanatokat, amikor kiderül – a segítség jó helyre kerülhetett, a jó szándék elérte a célját! Ami a legszebb, hogy ez még véletlenül sem csak a jólétben élők kiváltsága!” M.S.

A minap egy rég nem látott öreg barátommal találkoztam. A park végében, a padon ült. A sétány legvégén, ahol egykor a kutyáinkat sétáltatva össze-összefutunk. Arcán a szokott bölcs mosoly helyén, most fura töprengés látszott.

öreg

Azt mondta, – kedvesen, mintha tán igaz volna… -, hogy rám várt! Jó tanácsot szeretne kapni, tőlem, segítséget, mert tenni szeretne valakikért, valamit, de nem igazán tudja, hogy álljon neki. Kicsit várt, töprengett, aztán már mondta is, ami a szívét nyomta, megeredt a nyelve…

Azt mondta, megöregedett, már nem sok ideig lesz alkalma a tavaszi virágokban gyönyörködni, hallgatni az óvoda kerítésén túlról jövő gyerekzsivajt, amiben annyi örömét lelte éveken át, nézni, ahogy a nebulók az iskolába igyekeznek, majd délután hazafelé bandukolnak.

Nekik nem születhetett gyermekük, a felesége évekkel ezelőtt meghalt, eltemette szépen, s a szobáját, ahol annyi kedves dolga maradt, könnyek közt gondozza ma is.

– Ott laknak Lilláék! Róluk szeretnék gondoskodni! Meg a gyerekekről! – mondta csillogó szemekkel. Aztán feltápászkodott a padról, és arra kért, kövessem.

A duplán zárt bejárati ajtó mögött egy tágas folyosón keresztül jutottunk a napos kisszobába. A vitrin az ablakok mellett állt. Különleges szekrénynek nem mondhatnám, de az üveg mögötti világ csodálattal töltött el! Ilyet még soha nem láttam! Medvék, plüssmackók, teddyk, megszámlálhatatlan mennyiségben, valamennyien gondos rendben, apró posztamenseken, mint egy jól berendezett múzeumban! Mintha csak óvodába szaladt volna kicsi gazdájuk…

qqq– A párom gyűjteménye! Valamennyit Angliából kapta, a nagynénje küldeményeivel érkeztek! A híres svéd Barbara Bukowski féle manufaktúrából valók. Igazi ritkaság valamennyi! Mióta ellepték az üzleteket a kínai plüssjátékok, felénk már csak alig-alig látható belőlük néhány újabb, de ezek a régebbi darabok igazi különlegességnek számítanak. Itt van például GLORIA! A közelmúltban bukkantam egy hirdetésre, ahol több, mint 170 dollárt kért érte egy gyűjtő! Akad köztük jócskán értékesebb és szerényebb darab is! Az én szívemben mégis felbecsülhetetlen az értékük! Talán érthető…

GLORLA

Glória

– Azt gondoltam, – mert, tudom,  a párom is így szeretné -, hogy pénzzé teszem valamennyit…  A gyűjtemény, vagy egy-egy mackó jobb helyen lesz gyűjtőknél, mint nálam. Gyűjtőknél, akik most majd tőlem, nyilván kedvezőbben juthatnak e becses darabokhoz, mintha aukciókra mennének.

S, hogy mindezt miért gondoltam ki így?

Néhány hónapja megismertem egy kedves családot, beszélgettünk, látom, hogy… nélkülöznek… Szépen élnek, csak szűkösen; azt gondoltam, ami a mackók eladásából befolyik, azt nekik adnám, hadd vegyenek cipőcskéket, ruhácskákat a gyerekeknek, meg, ha futja még, két biciklit, akár húsvétra. A legkisebbeknek, a két legénykének! Meg focilabdát… Aztán, ha marad még, talán utazhatnának is egy keveset belőle… valami állatkertbe. Medvéket nézni…

Nekik adom a mackók árából befolyó összeget. Örömet szeretnék szerezni! Csak nem tudom, hogy kezdjek neki! Nincs erőm…

Néztem az öregembert, ahogy a lelkesedéstől egészen kivirult az arca. Segíteni szeretne. Eladni az „örökséget” és “pénzt csinálni”! Nekem meg úgy érzem, az a kötelességem, hogy segítsek ebben neki! Gondolkoztam…

Aztán kértem, hozza elém őket, egyenként, hogy lefotózhassam valamennyit. Nosza, nyílt a vitrinajtó, jöttek sorban a macik, én meg a mobilommal komótosan lekaptam őket. Nem mocorogtak, jól tűrték a procedúrát…

ANNA

Anna

BANA R

Bana R

BARN BARN

Bana Barn

JUDY

Judy

Amikor elkészültünk, megmutogattam egyenként a képeket, láttam, ahogy könny csordult az öreg szeméből. Láttam, ahogy lélekben elbúcsúzott valamennyitől, pedig még az összes ott várakozik a párja szekrényében. Várnak a küldetésükre!

KOMPISARNA

Kompisarna

LILLA ALSKING

Lilla Alsking

LILLA OLIVER

Lilla Oliver

LILLA PELLB

Lilla Pelb

LILLA TOMTENISSE

Lilla Tomtenisse

ROY

Roy

SIMON

Simon

-Az én nyugdíjamból nem tudok adni, segíteni… pedig szeretnék! De, ha a mackók új gazdáikhoz kerülnek, az árukat összegyűjthetem, és odaadhatnám; az én lelkem, meg a páromé is megnyugszik majd, érzem. A gyűjteményéből szegényeken segíthettem… mint a mesékben a gazdagok!

SLEEPING BEAUTY

Sleeping Beauty

FAMILY

A mackók ezennel útra kelnek… A közelgő húsvét előtt három héttel elindulnak “új gazdát”, új otthont keresni, hogy egy öregember elérhesse a szándékát! Mivel első lépésben nem jutott jobb az eszünkbe, arra kérjük az olvasóinkat, nézzék meg ezt a népes családod, gyönyörködjenek, szeressenek bele bármelyikbe, és, ha tehetik, tegyenek ajánlatot, kinek, mit érnek meg Ernő bácsi és Margit néni mackói!? Ha verseny lesz, az sem baj! ( Ha van jobb ötletük, kérjük, segítsenek! )

Mert mind “eladó”! Több ez, mint vaterázni, nagyobb érték, mint ócskapiacon kincsre lelni – összefogás ez, szeretettel és reménnyel! 

Ha segíteni szeretnének, írjanak! Tegyék bátran, ennyi csak a dolguk! Blogunk e-mail címén keresztül felvehetik velünk és  így öreg barátommal a kapcsolatot, megírhatják, melyik különleges kismedvébe szerettek bele, s mi közvetíteni fogjuk ajánlataikat, „licitjeiket”. Ha egyezség születik, segítünk  akár azonnal postázni a gyűjteményből a mackókat! Így lehet az Önök öröme egy öregember jó szándékának alapja, és a valódi szükséget megélő család meglepetése, nagy segítsége! (Természetesen minden mackóból csak egyetlen darab van, kereskedelmi tevékenységre nem vállalkozhatunk… )

Érdeklődéseiket erre a címre várjuk:    revolucio.blogin@gmail.com

Mert…Alighanem az egyik legszebb emberi érzés, az adakozás öröme. Tenni azért, hogy valaki másnak – olykor ismeretlenül – boldogságot okozzunk, úgy adni, hogy nem fontos az adakozó személye, csak a szándék; elég tudni, hogy a „lehetetlen” mégis legyőzhető, s az egyébként esélytelen mégis hozzájuthat az álmok apró lángjához!

ssssssss

Képeink a mackókról készült képeken túl, csak illusztrációk!

6 thoughts on “MACKÓK HÚSVÉTJA – egy szelíd öregember álma, ha teljesülhetne…”

  1. Engem Judy érdekel! Ha lehet, szeretném megvenni a kislányomnak húsvétra! Elég, ha itt írok? Mindenesetre küldök e-mailt is! Kati

  2. Az öregúr tud még valamit, amit néhányan megtanulhatnánk! Megbeszéljük és én is szívesen vennék, hogy segíthessek az ajándékozásban. Szép írás!

  3. Megöregedett és még mindig hisz az emberi jóságban? Ugyan miért? Egyetlen mackót nem fognak tőle elvinni! Csak úgy teszünk, mintha meghatódnánk, csak úgy teszünk, mintha segítenénk! Szar ez az egész!

  4. Miért lenne szar az egész? Véleményem szerint igenis vannak még jóakaró emberek. Miért ne lehetnének még segítőkész emberek? Igenis biztos vagyok benne, hogy az összeset sikerül eladni.

    1. Igazad van, Attila, bocs, ha kicsit elszóltam magam! Túl sok a gond, de persze, én is szurkolok a bácsinak! Te melyiket szeretnéd? Választottál már? Én a hálósipkásat venném, ha még szabad! Kérem az ajánlatot! És még egyszer bocs, ha bántó voltam! L.Tamás

  5. Hiszek a Bácsi nemes szándékában és annak sikerében 🙂
    Szívesen vásárolnék én is egyet. Amennyiben lehetséges “Anna”-t szeretem, de a “Lillá”-k is szimpatikusak 🙂 Üdvözlettel köszöntöm !

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.