ÜNNEP BOSSZÚBÓL – a katolikus egyház óriási küzdelme a világkommunizmus ellen

„Az ünneptől főként azt várnánk, hogy legyen! Végre valami ne tőlünk függjön, ne a jókedvünknek, szerencsénknek, boldogságunknak legyen kiszolgáltatva, hanem legyen: mint a természet. Mint a napsütés. Mi meg ülnénk a kerti fehér karosszékekben, valaki talán még könnyen mellettünk, és arcunkat a fénybe tartjuk. Ez volna az ünnep – jön, amikor ideje van, harmónia és jóság nő a nyomában, és nemcsak jobbá változunk, de a másik jóságára is rálátunk.”    Esterházy Péter

A munka ünnepét kísérő vurstlik, mulatságok láttán nyilván csak kevesek gondolnák, mennyi gyűlölet és gonoszság mentén szerveződhetett valaha, de akár most is az együttlét, a dolgozó ember méltóságának öröme. Ünnep, mely nem a Vatikán elrendeléséből, kinyilatkoztatásaiból ered, szinte alig létezhetett és létezhet ma is; az pedig, hogy a népszokások képesek voltak kiteljesedni a feudalizmust váltó kapitalista, sőt később a szocialista világrend megerősödésével, egyenesen fertőként volt megélhető a katolikus egyház vezetése számára.

CRI_194142

Nyilván, sokat kellett töprengenie XI. Pius pápának (1922-39), hogy az alábbi kinyilatkoztatását megfogalmazhassa:

„az egyház óriási küzdelmét a világkommunizmus ellen Szent Józsefnek, az egyház legfőbb oltalmazójának zászlaja alá helyezzük. Ő a munkásosztályhoz tartozott és viselte a szegénység terhét magáért és a Szent Családért”.

Jáki Szaniszló OSB (1924) Templeton-díjas tudós. Teológiából Rómában, fizikából New Yorkban doktorált. A hatvanas évek óta a Seton Hall Katolikus Egyetem (New Jersey) tanára. A Pápai Tudományos Akadémia tagja. Az ő dolgozatából, -melynek a címe: „Kézművesek példaképe”- tudjuk: „Az Egyház, hogy bevésse Szent Józsefnek ezt a státusát a hívők értelmébe, a legerősebb eszközeit használta egy ünnep elrendelésével. Május első napja, amelyen egykor az ateista szocializmus ünnepelte önmagát, most Szent Józsefnek, a munkásnak az ünnepe. Munkás minősége valóban időtálló.”

Szintén ebből a rövidke dolgozatból tudhatjuk meg azt is: „ …a pápa (XIII. Leó) kereken kijelentette, hogy a legrosszabb szolgálatot a munkásosztálynak az teszi, aki a jövőt úgy festi le, mint bőséget mindenki számára…” ( Jáki Szaniszló frappáns munkáját érdemes végigolvasni mindazoknak, akik szeretik feldolgozni az efféle turpisságokat! Itt megtalálják!)

Végül álljék itt példaként XII. Piusz pápa imája:

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA„Ó, dicsőséges Szent József pátriárka, alázatos és igaz názáreti kézműves, légy mindennapi fáradozásainkban mellettünk, hogy mi, katolikus kézművesek is megtaláljuk munkálkodásunkban az Isten dicséretének alkalmas eszközét, hogy megszentelődjünk, és hasznossá váljunk a társadalom számára, amelyben élünk. Hiszen minden cselekvésünknek ezek a legfőbb eszményeik. Könyörögd ki számunkra Istentől, ó legszentebb pártfogónk, a szív alázatát és egyszerűségét, azt, hogy örömet találjunk a munkában, és jóakarattal legyünk azok iránt, akik társaink benne. Add, hogy a munkát, amely elkerülhetetlen, ebben az életben, az isteni akaratnak megfelelően, vidáman végezzük, tudatában különleges szociális helyzetünknek és küldetésünknek, felelősségünknek. Add meg nekünk a fegyelem és imádság szellemét, a kedvességet és a tiszteletet a felettesek, a testvéri érzést a velünk egyenrangúak, az alázatot és türelmet az alattvalókkal szemben. Ámen.”

Sajnos, mint látható, a fenti idézetek csak a katolikus kézművesek munkálkodására vonatkozik, mely figyelembe véve a világ összlakosságát, 2014. január 1-én  7 202 951 000 ember volt, ebből katolikus vallásúként nyilvántartott (2009-es adat!) 1 180 665 000 ember, tehát a világ összlakosságának 2009-ben mért 17,42%-a, meglehetősen bizarr felvetés!

Bár lassan hozzá kell szoknunk, hogy hazánk újközépkori sötétségének legfontosabb megnyilvánulásai közé tökéletesen beilleszthető a katolikus egyház pöffeszkedése!

Csak, hogy pontosítsunk, a legutóbbi népszámláláskor (2011) Magyarország lakóinak száma 9 937 628 fő, ebből katolikus 3 871 000 fő volt, ünnepekről szinte már csak akkor érkeznek hírek, amikor a katolikus egyház ünnepelni méltóztatik!

Ha tehát olvasóim közt akadnak néhányan a 6 066 628 fő közül, az nem jelent betegséget, vagy abnormális állapotot, de úgy tűnik, ez most nem sokat számít Magyarországon!

Mindezek után próbáljunk szelídebb vizekre evezni és egy jól összefogott dolgozat idézeteit felhasználva nézzük, mi vezetett május 1. a munka ünnepének nemzetközi megemlékezéseihez!  ( http://fn.hir24.hu )

„Május elején eleinte a természet megújulását ünnepelték. Erre a napra estek egyes kereszténység előtti pogány ünnepek, mint például az ír Beltane, amely az esztendő „napos” felének eljövetelét jelentette, és ekkor hajtották ki az állatokat a nyári legelőkre. A babona szerint a vándorlás kezdetekor a pásztorok a csordát két tűzrakás között terelték át, ezzel védelmezték az állatokat a betegségektől, gonosz szellemektől. A legendák szerint „Danu istennő népe”, azaz az ír és a skót mitológiai alakok, istenek és hősök is május 1-jén érkeztek Írországba. Az ünnepnek a kiemelkedően fontos kezdetekhez is köze van: a hagyomány szerint május 1-jén célszerű belevágni nagy vállalkozásokba, amelyek így sikeresek lesznek. Május jelentette a házasodási időszak végét, és a házasság szempontjából május 1-je nem számított szerencsés napnak.

latvanyterv

A májusfa is a természet újjászületésének szimbóluma, és nem csak magyar szokás. Csoportba szerveződve állították a legények a lányoknak, ez nagy megtiszteltetést jelentett. Magas, sudár fák voltak erre alkalmasak, melyeket a kerítésoszlophoz rögzítettek éjjel vagy kora hajnalban. Általában színes szalagokkal, étellel-itallal dekorálták. Általában az udvarló legény vezetésével állították a fát, de egyes területeken a legények a rokonlányoknak is kedveskedtek vele. A két háború között divatba jött a szerenád, az éjjelizene is május elsején. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély, táncmulatság kísérte.

A ködös Albionban még mindig „májusünnepet” tartanak

Az Európai Unió országai közül csak négyben nem a munka ünnepe május elseje. Dániában és Hollandiában nincs munkaszüneti nap ekkor.

Nagy-Britanniában és Írországban ugyan nem kell dolgozni menni, ők azonban a „májusünnepen” nem a munkásokat, hanem a tavaszt ünneplik. Érdekesség, hogy a két országban, ha az ünnep épp hétvégére esik, akkor a következő munkanapra helyezik át – így a britek és az írek sem dolgoznak május 2-án. Szlovéniában is dívik ez a szokás, így ők hétfőn ünneplik a munkát.

A májusi munkaszüneti napon a Beatrice által is megénekelt 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás elvének bevezetéséért vívott küzdelmet ünneplik világszerte. A szervezett munkások – azaz a későbbi szakszervezetek – első sikeres megmozdulása 1857-ben, Ausztráliában volt: a melbourne-i építőmunkások sztrájkkal kiharcolták a nyolcórás munkaidőt. Csaknem harminc évvel később, 1886. május 1-jén a chicagói munkások szakszervezetei sztrájkba kezdtek – szintén a nyolcórás munkaidőért. A május 4-ei tüntetésen anarchisták egy bombát dobtak a rendőrök közé, akik közül heten haltak meg, és négy munkás is életét vesztette – olvashatjuk a Wikipedián. A merénylet miatt nyolc embert állítottak bíróság elé, többüket életfogytig tartó börtönre, illetve halálra ítélték.

mc3a1jus1

Ennek emlékére döntött úgy a II. Internacionálé (a munkásság szervezeteinek nemzetközi egyesülése) Párizsban, hogy 1890. május 1-jén – a chicagói események négyéves évfordulóján – a szakszervezetek együtt vonulnak fel, követelve a 8 órás munkaidőt. Egy évvel később május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították. 1904-ben pedig egy felhívást adtak ki: „Minden ország összes szociáldemokrata pártja, és hasonló kötődésű bármilyen szervezete nagy erőkkel demonstráljon május elsején a nyolcórás munkaidő bevezetéséért, a proletariátus osztályszükségleteiért és az egyetemes békéért”. Erre a legjobb eszköz a munkabeszüntetés volt, ezért hozzátették, hogy „a Föld összes országában kötelező minden munkás-proletár szervezetnek május elsején felfüggeszteni a munkát mindenhol, ahol az a munkások testi épségének veszélyeztetése nélkül csak lehetséges”.

A nemzetközi szocialista és munkásmozgalmak térnyerésével és növekedésével együtt bővültek a munkások jogai és lehetőségei is. A hagyományos munkásünnep lassan nemzeti ünneppé nőtte ki magát, először a Szovjetunióban, majd a szocialista-kommunista keleti blokk országaiban. Hazánkban 1945-től munkaszüneti nap.

Magyarország most is készül az ünnepre. Olyan lesz minden, mintha ünnep volna! Nem kell aznap dolgozni. Ennyi!

A baloldal kitelepül, sátras rendezvényeket tart, felvonulás, díszszemle, integetés persze szóba sem jöhet! A közmunkások sörözhetnek egy keveset, már, ha a választások miatt felturbózott kifizetések óta még maradt pár garasuk!

„Tevékeny részvételünk nélkül az ünnep csak halott forma, merev díszelgés valami előtt, ami tiszteletet érdemel, az ünnep mint jólneveltség, mint imamalom, mint hatalom, mint kötelességtudás (mert rend a lelke mindennek), elhárítás, elkerülés, megúszás, konzerválás, ilyen az az ünnep, amelyből elvesszük a személyes tétjeinket. Az ünnep nem ünnepség, ahol mindent előkészítettek már, s csak be kell vonulnunk, hogy legyen végre valaki, aki értékelje a hidegtálakat és a ragtime-zenekart.”      Esterházy Péter

MUNKÁT KERESŐK TÍZPARANCSOLATA – a munka ünnepe közeledtével…

Rossz világ van, mert munkanélküli, bizonytalan sorsú emberek üveggyűjtögetésből élnek… Jó világ van, mert a szemetesládák, a bokrok alja, az árkok tele vannak pezsgősüveggel, s még a szemétben guberálók is autón járnak.”  Bertha Bulcsu

1./ Soha ne indítsd azzal a napodat, hogy végignézed az összes álláshirdetést! A munkát kínáló címek nyolcvan százalékánál olyan elvárások jelennek meg, amit úgysem tudnál teljesíteni, hét százalékuk a távolság, vagy az időbeosztás miatt leküzdhetetlen, a maradék három százalék hasonlít ugyan mindahhoz, amit keresel, de légy erős, a munkahelyet már betöltötték, pusztán a formaságok miatt hirdették meg!

06.28.11-LinkedIn-Strategies-that-Keep-You-Unemployed

2./ Ha mégis rátalálnál, ne kapkodj! Nem kell, most azonnal megírnod és elküldened az önéletrajzodat. Az előre megírt, apró módosításokkal újrahasznosított 345. önéletrajzodról jól fog látszani, hogy ez csak egy előre megírt, apró módosításokkal újrahasznosított 345. önéletrajz! A kép, amit alkalmaznál, ugyan minden barátodnak és barátnődnek tetszett a facebookon, de itt, az önéletrajzodon semmit nem ér! Végül írj keveset, a lényegről beszélj, és ne akarj jó benyomást kelteni! A képedet és a soraidat egy szívtelen bürokrata elé teszik, aki pontokba gyűjtve értékeli majd. A kérdés, hogy 234 pontból te, a 124. hányat érhettél el…

3./ Légy készenlétben! Ha az önéletrajzodban megadtad a telefonszámodat, néhány dolog felettébb hasznos lehet: töltsd fel a mobilod egyenlegét, mert „a hívott szám átmenetileg nem kapcsolható” nem túl jó ajánlólevél! Tehát töltsd fel, természetesen az akkumulátort is. Hihetetlenül kellemetlen a hívó fél számára, ha a második mondatnál azt vagy kénytelen közölni, hogy „bocsi, asszem lemerülök!”

unemployed-real-reason

4./ Ne számold a napokat! Tegnap küldted el a 344. önéletrajzot és még senki nem jelzett vissza? Ne ess kétségbe, az életed eddig és ezután is erről szól. Az álláspályázatokat feladó „szakemberek” jól tudják, mekkora bajban vagy, de ugye, „nem tehetnek róla”, és ők nem is egy segélyszervezet! Vedd lazán, hogy senkit nem érdekel a gondod, akihez pedig mindig is fordulnál, már a legkevésbé sem akarja meghallgatni a gondjaidat! Betelt a mókus, a hócipő, ami most van, csak a folyamat része, nincs ebben semmi új, nyugodj le stb.

5./ Ne készítsd elő a bizonyítványaidat, senkit nem érdekelnek a diplomáid, a szakképesítéseid, ami vagy, az teljesen értéktelen! Ha mégis találsz majd egy helyet, ahol szóba állnak veled, először úgyis átképeznek, betanítanak, végiggürized a betanulási időt, mely három hónap hitegetés, aztán végül közlik, hogy nem értik, miért erőlködsz, az adott munka nem neked való, nincs hozzá érzéked, sem érdeklődésed. Jól látják, hogy csak muszájból vagy ott, kínlódsz, az időt töltöd stb.

Brooklyn Academy Of Music Hosts Career Fair For Job Seekers

6./ Ne készülj előre a mondókáddal! Ne gondolkozz el azon, milyen értékeid lehetnek, mit tudsz felmutatni! És főleg ne gondolkozz azon: vajon a hülyék és szerencsétlenek, akik láthatóan unják a munkájukat, akik naponta többször is arról próbálnak meggyőzni, hogy elegük van az egészből, miért dolgoznak, miközben te otthon ülsz? Ne akarj igazságot osztani! A tehetségtelen és tehetetlen, a dolgukhoz a legkevésbé sem értő szerencsések már mind révbe értek, dolgoznak! Te, aki képes volnál jóval eredményesebb lenni, úgyszólván senkit nem érdekelsz, és ahogy telik az idő, ez egyre rosszabb lesz. Fogalmazd meg magadnak és törődj bele: felesleges vagy! Aztán egyszer csak…

7./ Révbe érsz! Megcsörren a telefon! Behívnak! Kiválasztási interjúnak nevezik, pedig csak csődítés. Ott tolongtok mind a tizenkilencen. Stírölnek. Pofavizit ez a javából, de a lényeg, hogy láthassák, az egyébként értéktelen és megalázó munka megszerzésére is képesek emberek és lesz köztük egy, aki végelgyengülésében a legmegalázóbb, legértéktelenebb rabszolgaságra is képes, elvállalja, mert már minden mindegy… Ha te leszel az, akkor rajtad röhögnek majd, ha más, akkor máson. Balek. Így hívják a befutót. Lassan megérted, miért nem szabad bedőlni az olyan álláshirdetéseknek, ahol először megkérdezik tőled: Ugye, sikeres akarsz lenni?! Képes volnál megváltani a világot? Van benned kitartás, hogy megküzdj a lehetetlennel? Szereted a kihívásokat? stb. stb.

8./ Ki a barátod? Nagy dilemma, hogy vajon a barátaid és ismerőseid mit tudnak tenni érted! Hogy ki az igazi barát? Nos, évek alatt rájöhettél már, a tőled elfordulók létszámából, hogy mindenkinek csak addig kellettél, amíg adni tudtál, amíg hasznodat látták, volt biztonságod, munkád, jövedelmed, amíg nem szabódtál minden hétvégén, mivel nincs kedved, nincs mulatni való pénzed, nincs egy rongyod, és persze megállás nélkül magadat sajnálod. Az arcodra van írva! Azok, akik dolgoznak, terveznek, vásárolnak és utazgatnak, sehogy nem értik, miért maradsz el tőlük. Aztán egy szép napon nem hiányzol már senkinek. Na, ők voltak a haverok, a brancs, akikkel annyi görbe estét tölthettél együtt, míg volt rá tehetséged… Ha teheted, ne számíts rájuk! Ez most egyedül a te kalandod, magadra maradtál, pajti, itt nincs csapatjáték! Akárhogy is fáj, ők, akikkel valaha voltál, most éppen nagy ívben kerülik a veled való találkozást. Így jártál, ez van…

9./ Láss holnap utánig! Mint az éhező, aki ráveti magát a végre meglelt élelemre, aztán órákig szenved majd a gyomorbántalmaktól, ne légy mohó! Számolj! Nem minden munka és nem minden jövedelem jelenthet megoldást a számodra. Ha két hónapja vagy munka nélkül, két hónap hiánnyal küszködsz, ha négy éve vagy állástalan, már kimondhatatlan a veszteséged! A tönkrement háztartási gépek, a viseltes ruhatárad helyébe nem tudsz majd másikat teremteni, ha olyan munkát vállalsz, amihez elutazod a jövedelmedet, amiből törlesztve a napi minimum sem fedezhető, vagy amit elvisz a tartozásaid fejében a végrehajtó. Nincs annál bosszantóbb egy munkaadó számára, mint látni rajtad, hogy az igyekezeted hiábavaló, egész nap meditálsz, miből fogod fedezni a holnaputáni kiadásokat, hiszen már a holnap is nehézséget okoz! Látni, hogy a talpra állás nem fog sikerülni önerőből! Kölcsönök, hitelek után fogsz szaladgálni és kezdődik minden elölről…

10./ Törődj bele a helyzetedbe! Igaz, hogy minden munkát keresők számára készült brosúra, tankönyv és ismertető füzet azzal van tele, hogy nevess, örülj és bízz, aztán tégy többet magadért, ne ámítsd magad! Ez Magyarország, ahol a közmunkaprogramok álomfelhőit lassan messze viszi a szél, egyre többen és többen lesztek, akik kényelemből és vakságból vártatok a végletekig. Bíztatok a csodában, hogy majd minden megváltozhat, hiszen a teljes foglalkoztatásról zengtek a rádiók és televíziók, ezt ígérték a politikusok, akik mint tudjuk, mindig, mindent korrekt módon megígérnek!

ugynok080828_170Holnap majd megérkezik a megváltó. Egy stabil helyzetben évtizedek óta magas szinten teljesítő közvetlen értékesítő cég, egy izgalmas piramisjáték, ahol szórakozva kereshetsz akár milliárdokat, vagy jön egy befektetési vállalkozás. Aranyat kínálhatsz, bár magad az arany valódi színét sem láthatod soha! De most ez a tuti! Egy biztosító társaságnál rábeszélhetsz néhány tehetős vállalkozót a legújabb életbiztosításra, lehetsz porszívóügynök, edénygarnitúrák bemutatója. Te hozod el másoknak az örök élet reményét, végigkóstoltathatod a lekvárokat, a vitamincseppeket, meg az energia porokat, bemutatod és felkenheted a testápolókat, parfümöket, meg tapaszokat, amiknek megvásárlásával persze jótékonykodhatnak a vásárlóid. Meg utálni, nagyon, mikor végre magukra hagyod őket!

Vállalkozó leszel, persze kényszer-vállalkozó. Mit sem sejtve az adózás és járulék fizetés rejtelmeiről, melyekbe néhány hónap múlva bevezet a neked ajánlott könyvelő, aztán beláthatod, hogy amit addig kerestél a felére nem elég mindannak, amivel mindaddig tartozol. Az adóssággal, mely hónapról hónapra növekszik! Kezdődhet a bujkálás, a telefon kikapcsolása, a redőnyök lehúzása.

Vagy elmehetnél külföldre! Eredj, ha tudsz! De ez már egy másik történet!

RUBIK BŰVÖS KOCKÁJA – amit majdnem sikerült Orbánnak kirakni…

Napokkal az organikus építészet műremekeként megálmodott felcsúti, ( kerti budim menti ) „Sancho Panza” stadion átadási ünnepsége után; karnyújtásra az 1955. május 1-jén XII. Piusz pápa által elrendelt munkás Szent József ünnepe előtt, mondhatni a zsufi kellős közepén, – majd elfeledtem! – Kedves Vezetőnk római magánlátogatása mentén, rendes heti ünneplés-sorozatába préselve kipipálhattuk a Rubik kocka megálmodásának negyvenedik évfordulóját.

Így, prímán! Letudtuk!

Orbán Viktor

Nem volt túl nagy felhajtás, a miniszterelnök kegyeskedett találkozni a XX. század egyik meghatározó gondolkodójával, az idegenben egyébként világhírű Rubik Ernővel, aki ez alkalomból megtudhatta, hogy a duplázó kormányfőnek csak majdnem sikerült kirakni anno a bűvös kockát, de ez nem von le túl sokat, annak állítólagos értékéből. Hamarosan lesz Duna parti kockapalota, meg egy időre vándorkiállítás is, bár a mi Viktorunk néhai sikertelensége azért árnyékként vetül erre a mihaszna kis szerkentyűre, ami ráadásul se nem labda, se nem árvíz. Mert azokhoz piszkosul ért a mi lángoszlopunk!

26087_1_other_wallpapers_rubiks_cube

A világ különböző pontjain, lassan negyedik évtizede már, hogy emberek millióit köti le, foglalkoztatja az őrület, a Rubik’s Cube – leánykori nevén Bűvös kocka – melyről a Wikipédia a következő szabatos leiratot adja: „mechanikus, egyéni logikai játék. A kocka oldalai különféle színűek és elforgathatók a lap középpontja körül. A forgatás során a szomszédos oldalak színe megváltozik. A rendszertelen forgatással az oldalak színösszeállítása összekeverhető. Bizonyították, hogy elméletileg bármely keverés után legfeljebb 20 tekerésből kirakható, de az összetettsége miatt összesen 43 252 003 274 489 856 000-féle (leírva: negyvenháromtrillió-kétszázötvenkétbilliárd-hárombillió-kétszázhetvennégymiliárd-négyszáznyolcvankilencmillió-nyolcszázötvenhatezer; kb. 4,3·1019) eltérő állás hozható létre.”

43 252 003 274 489 856 000!

blind_rubik

Nem nagy ügy!

Ezért aztán nem is akkora katasztrófa, hogy népünk nagy vezérét úgyszólván döntetlenre kényszerítette ez a kis szörnyecske!

( Merthogy intézkedései következményeként őt legyőzni, megverni nem lehet! )

Minden csak megítélés kérdése, majdnem olyan, mint a jobban teljesítés a legnagyobb eladósodás idején, vagy, mint a kirobbanó foglalkoztatottsági mutatók fölemlegetése, karnyújtásnyira a közmunkások éhbér-munkálkodásainak kényszerű befejezése előtt. Ne legyenek kétségeik, ez a kudarc sem kudarc, a marketing mindenre vetít jó megoldást!

SONY DSC

Nyilván a statisztikák alapján vált indokolttá a stadionépítési fóbia is: Magyarország azon kevés nemzetek egyike, melynek 1986 óta egyetlen labdarúgó világbajnokságon nem lőttek gólt. Igaz, azóta csapataink a vb közelébe sem jutottak, de ez már a kisbetűs rész!

Rubik hazájában, semmi nem lehetetlen! Jogtipró csókosok szántják hantok alá Kishantos világhírű gabonáját! A néhai MIÉP-es Csurka színi direktor Dörnerje fakeresztet állít Budapest belvárosában a színházába, amit az ötszáz ezredik külhoni magyarral, Böjte Csabával fog felszenteltetni! Mészáros Lőrinc a tehetségének, meg haverjainak köszönheti tehetősségét, ahogy mondja, semmi köze a miniszterelnökhöz, neki Csányi, meg Demján a pajtása, velük üzletel! A magyarországi történelem-tanítás valamennyi jelentős szereplője által történelemhamisításnak bélyegzett náci megszállás emlékműve épülget, s csak a kordonjait veszítheti el… Felesleges tovább sorolni! Ugyan, még nem derült ki, mi a fenével foglalatoskodtunk április hatodikán – mert a legutóbbi választásról utóbb kiderült, hogy bizony fülke-forradalom zajlott – a közvélemény kutatók keresik a válaszokat!

Nem 43 252 003 274 489 856 000 választ, csak egyet, hogy mégis mi történt azzal a rengeteg, meggyőződésből kormányváltást sürgető egyénnel, aki, miután a választások után újra kérdezték, kire voksolt, egyre csak azt feleli, szinte mind: nem a hatalmon lévőkre szavaztunk! Akkor kire? Mert a választások megkérdőjelezhetetlen végeredménye mégiscsak összehozta az újabb kétharmadot, s az ellenzék, amennyiben az új parlament megalakulásakor felesküszik, végképp elismeri az alaptörvény legitimitását.

rubik-cube A Rubik kockát kirakni képesek között akad egy, akinek elég hat másodperc, mindegy kik és hogyan keverik össze a játékot! Magyarország rendbe rakásához talán évszázadnyi idő sem lesz elég.

A jóslatok most már 2018-ról, meg 2022-ről szólnak, s a joker mindig ugyanaz a felcsúti játékos…

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA

A dolog pedig úgy áll, hogy Orbán most először, persze csak négyszemközt, elismerte valakinek, hogy nem tudott győzni, hogy kifogtak rajta a színes kockalapok. De vajon, mikor lesz erre képes több millió magyar, akik szintúgy próbálkoznak ezzel-azzal, aztán, hogy nem sikerült, beletörődtek elb……tt életükbe. Mikor lesznek képesek bevallani, hogy emberhez méltatlan életükért egy életen át gürizve odúban élnek, nélkülöznek, langymeleg télben megfagynak, felkészültségük helyett segédmunkára kárhoztattak, s ha meghalnak a szociális temetés testedzésében osztozva, akár megáshatják önmaguk sírját???

tumblr_ltso63ijKl1qmpptko1_1280

Rubik Ernő világhírű magyar ember. Bárhol fordul meg e Földön, mindenhol büszkeséggel szól a hazájáról, pedig iszonyú megpróbáltatásokon át mutathatta be zseniális alkotását, még annak idején.

Miniszterelnöke, aki hadban áll a világ összes országával, mert mindenkinél okosabb, szebb és tökéletesebb, magát egyszerűen Magyarországnak nevezi és nem hagyja magát…

Találkoztak a héten. Talán, még jókor, így negyven évvel a nagy feltalálás után. Ha Rubik Ernőnek nem fontos, én a helyében nem szorgalmaznám a majdani fél évszázad megünneplését. A diktátorok különös fejlődéstörténetének ugyanis van egy bizonyos pillanata, ami után a kimagasló képességű egyéneket egyszerűen lefejezik!

“KABÁTLOPÁS A TISZTELT HÁZBAN!” – holokauszt tagadás a közgyűlésben?

“Fellélegezhetnek a disznók, elmúltak az ünnepek! Akinek eddig megkegyelmeztek, minden bizonnyal húzza még egy darabig, esetleg végelgyengülésben fog kimúlni, ki tudja!”

Mi pedig, – mostanáig tisztelt választópolgárok -, akik a disznókon túl, mostantól szintén csendesebb napokat élünk, lassan hozzászokhatunk, hogy már több mint két hete senki semmit nem avat idehaza, sőt, a főméltóságú befutó, ahogy az várható volt, egy időre törli városunk nevét a mindennapos úti célok közül. Minek jönne! Haza? Ugyan már! 0002 A maradék tegnap szokás szerint összejött, közgyűlt a bamba eufóriában, meggratulálta önmagát, aztán néhány pillanatra megsértődött, mert kevesen ünnepelték, de végül nekilódult, s lezavarva az áprilisi gyötrelmeket, a penzumot.

És önmagától, meg a leendő nagyon nagy tettétől mélységesen meghatódva megszavaztatta polgármesterünk az ő kabátlopásuk hősi emlékhelyét a böcsület házában.

0007 Szobrunk lesz, nagyon szép és nagyon megható. Annyira, hogy a tanácsnok asszony szinte elájult, már magától a gondolat fölemlegetésétől, hogy lógnak majd ott a kabátok, valami fának tetsző ajtóra vetve, nagy sárga csillaggal. És ez az egész bizony borzasztóan elgondolkoztató, magával ragadó módon fogja a nagyvilágot emlékeztetni az elhurcolt Szombathelyiekre!!! A város udvari szobrásza, aki annyi értékkel ajándékozta meg már városunkat, megálmodta, felskiccelte egy ánégyesre és mert kiváló szakember, még a pontos árát is elárulta „tudjukminek”.

Párszáz ezerrel lesz csak több, mint hatmillió, de persze pályázat, zsűriztetés, meg lelkes szombathelyi lokálpatrióták morfondírozása nélkül.

A terveket, a makettet senki nem látta, nem bírálta, nem ízlelgette, merthogy tervek nincsenek, még nem készültek, csak az árcédula ismert! Minek az, ilyen bagatell tételnél. Minek az ilyen bagatell témánál! A zsidók, meg persze a nem zsidók meg majd méltóztatnak örülni; aki meg nem örül, az nyilván holokauszt tagadó – slussz-passz -, minek ezt tovább ragozni, sietni kell, jön a nyár, a július, meg az avatás!

A Czeglédy meg persze megint ágált, ezért ő nyilván holokauszt tagadó! Mind azok volnánk…

A közgyűlés prímán megszavazta. Lesz és kész! Ugyanúgy és ugyanolyan módon, mint a Szabadság téri náci emlékmű, csak itt éppen az áldozatokra emlékezve, direktben.

Mert, ha valakinek esetleg nem esett volna le, a két szögön lógó kabát, csillaggal, ugyanaz mint a Gábriel a birodalmi sassal, csak az aspektus, meg a körülmények mások! Szombathelynek amúgy ez is éppen jó lesz!

0001

Mondták ugyan, egyesek, egykor, – ha emlékezni méltóztatnak még páran -, hogy a temetőben tankkal átlőtt, rozsdás lemez a legkevésbé sem az 56-os forradalmárokra emlékeztet, hanem a ruszkikra; mondták, hogy talán mégsem az oroszok bevonulása napján kellett volna felavatni! Az 56-os emlékhely ott mérgezi a temető sarkát, azóta is, megannyi hős porló tetemétől karnyújtásnyira…

Most akkor ugyanő, a mester, – akinek nagyságával eszünk ágában nincs vitatkozni, nem őt, az eljárást minősítjük! – megalkot egy újabb csodát, fix összegért, úgyszólván a meglepetés erejével! Egy senki előtt nem ismert alkotásra bólintott a plénum, lesz avatás, szalagvágás, beszéd, szavalat, gyertyagyújtás, ki lehet pipálni ezt is, ami a korábbi “szoci” garnitúráknak persze nem jutott az eszébe!

És ez a lényeg! Hazajöhet, szúrópróba szerűen meglátogathatja megválasztóit a nagyúr… Kicsinyes bosszúból készül egy újabb búcsújáróhely, kabátok bronzból, szögön lógva, csillaggal. Mert állítólag ez a legtöbb, mi adható. Ennyi volt a legmarkánsabb gondolat!

A szobor jól illik majd az utóbbi idők megmagyarázhatatlan förmedvényei közé, méltó folytatása lesz mindannak, ami sem megszégyenülni, sem megbukni nem tud városunkban. Szombathely a sznob kispolgárok gyűjtőhelye ismét kap egy pitykét a kalapjára!

Men in Black Én meg majd – mert firkantani merészeltem –  szokás szerint címkéket kapok, mert nem bírtam hallgatni. Ha Mikszáthnak jó volt, nekem sem méltatlan kabátozni! De egyszer, olyan jó érzés volna, ha engem, meg még pár ezer társamat, úgyszólván Szombathely lakóit, a demokratikus úton megválasztott vezetőik, a szolgálatra felkentek emberszámba vennének!

Még, ha csak arra a rövidke időre is…

LEVÉL A BARÁTOMHOZ – nagyapáinkra emlékezve április vége felé…

Beszélgettünk már sokat, sok mindenről. Az élet dolgai, a gondok, valahogy mindig előbbre valók voltak, és lesznek, mint az emlékezés. Pedig egy ideje már tudom, ez a nap mindkettőnknek fontos. Az elmúlás, a búcsú dátuma, amiért írok…

„Az ember csak akkor jön rá, hogy egész élete emlékekből áll, amikor elkezdi elveszteni az emlékeit, akárha pillanatokra is. Emlékek nélkül nem élet az élet… Emlékezetünk fűzi össze a bennünk meglevő dolgokat, emlékezetünk határozza meg az értelmünket, a cselekedeteinket, az érzelmeinket. Emlékezet nélkül nem létezünk.”      Luis Bunuel

Gyertyákkal a zsebünkben indulunk a szombathelyi temetőbe, a sírjaik felé – te és én. Nem tudva egymás útjáról, céljáról. Visz a lábunk, meg a lelkiismeretünk. A gyufaskatulya zörgése, a lélekharang kongása kísér mindkettőnket, próbáljuk felidézni az arcvonásaikat, szavaikat, gondjaikat, gondolataikat. Öregapám harminc évnél is régebb óta, nagyapád ma éppen tizenegy éve már, hogy az égi hadak útjára lépett. Ők, akik valaha együtt indultak a nagy háborúba. Úgy bizony, hiszen szinte egy faluból valók voltak, talán még a vagon is közös volt… mindketten a tavaszt hagyták maguk mögött…

002

Az én öregem után alig maradt emlékezet, a tiéd szinte mindent megörökített. Ha fölütöm – számomra képzelet béli, az internetnek köszönhetően mégis elérhető – könyveit, naplóit, feljegyzéseit, egy kicsit, mintha mindazt átélhetném, amit az én jóságos nagyapám is megérhetett… Magyarok voltak ők, egy ideig legalább magyar katonák, a világháború harcosai, hősei, akik megjárva a Don poklát, hazatértek építeni, családot, szeretetet adni a szűkebb pátriának.

( Jó volna elmesélni, elmesélnünk ennek a bomlott tudatú országnak, mi volt a háborúban, mit éltek meg a magyarok, a magyar katonák, mielőtt a Szabadság téri emlékműnek engedelmeskedve átírják az összes történelemkönyveinket… amíg még nem késő, mert nagyapáink emléke erre is kötelez! )

„Szeretünk bolyongani a történelemnek romjai felett, meg-meg állunk, behunyom a testi szemeimet, mereven nézek belülről kifelé… „mi az ami a kétes távolba vezet?”… merengeni mit ér?… mégis úgy érzem, hogy a jelen a múlton épül és emlékezem…

…Valahogyan ilyen… az élet. Hordoz magában örömet, bút, bánatot, reményt, kacagást, könnyet, s ki tudja még mennyi mindent, amit egy embernek el kell viselni. Hordozni kell, mint Jézus hordozta a nehéz keresztet, s a nagy súly alatt, ha földre roskadt is, újra és újra felegyenesedett, vállára emelte a durván faragott nehéz bitófáját, és indult felfelé a Golgota magaslatara… Szóval az élet tele van golgotai úttal, hol könnyedén hordozzuk az élet keresztjét, hol már úgy érezzük elesünk alatta, a fáradtság földre súlyt,… de, nem lehet összetörni, kínzó fájdalmak mellett újra és újra talpra kell állni, gondjaink, bújaink, könnyeink áradata mellett kell az élet útján csoszogni. ÉS EZ AZ EMBER, amikor nem marad a földön siránkozó, könnyekkel áztatott arccal, erős lélekkel, hittel, akarattal föl kell állni, s tovább botorkálni a reményteljes jövő felé…

001

…Amikor valaki megszületik, akkor mindenki megkapja a maga élet csomagját… /predestináció, felfogás/ amikor a Mikulás átadja az ajándékcsomagot a gyereknek, aki reszketve nyúl feléje, de óriási örömmel fogja a kezébe ezt a mikulási csomagot… vajon mi is lehet benne? Nagy kérdőjel előtt áll, és epedve várja azt a pillanatot, amikor már külsőleg teljesen végigpásztázta, leste, forgatta az ajándéknak tűnő adományt, nézzük meg mi van belülről… Boncolgatás közben rezdülnek meg benne az érzelmeknek ideghúrjai, amik a boldogságnak, a szeretetnek harmóniáját rezegtetik meg benne a kis kíváncsiság emberében…

Tehát mindenki kap egy csomagot születésének a pillanatában,.. ezt a csomagot kezdi bontogatni élet éveinek sorában, ki-ki meddig bontogathatja ez a titok, van aki csak pár évig… van aki évtizedekig bontogatja és mindig jön elő a csomagból olyam valami, aki ezideig titokzatos volt számára, és ez a csomag emberenként mindenkinél mást és mást tartalmaz.

Nincsen egyforma életcsomag, nincs egyensúlyban a javak, örömök, bánatok, ahogyan nincsen egyforma levél a fán, nem egyformák az ujjaink, úgy mindenkinek a csomagja más és más lelki testi érzelmekkel van megrakva…

Ez a jövő titka, mert senki sem tudja, mit is hoz a holnap… mi lesz az, amivel meg kell harcolni, elviselni, vagy orvosolni,… főleg ha már az ember családos, gyermekei vannak, akkor pedig a csomag tartalma nagyon is változatos lehet,… erre a biblia is felkészíti az embert. Sok fájdalmad lesz gyermekeiddel… de ez sem egyenlőképpen van elosztva… ha a történelem lapjait olvasgatjuk, hányszor kellet egy- egy szülőnek édesanyának a kereszt, vagy a bitófa tövében összeroskadni, látva fiának vért verejtékező fájdalmait… Valahogyan úgy képzelem el, hogy ha válogatás nélkül gyűjtünk, azaz már valaki által gyűjtött magvakat igyekszünk termőtalajra szórni,… ki tudja előre melyik magból résünkre hasznos vagy káros növény csirázik és nő meg.

Ilyenkor eszembe jut egy igen kedves, de ellenben érdekes történet… Sík Sándor papköltőhöz fűződik ez a megfigyelés, aki a vonaton utazik, és vele szemben ül egy boldog állapotban, szépen domborodó hassal egy nő… és Sík Sándorban ekkor fellobban a találgatásnak az ismeretlenje, ugyan mit is rejteget ez has, mi lesz ebből a magzatból? Lángoló talentum? Vagy világot felgyújtó forradalmár?… vagy az emberiség megváltója?… földi jóság, vagy akasztófavirág? Így kergeti agyában a gondolatokat a költő, persze ő maga sem tudja a jövőt, mert ha tudnánk, mint ahogyan az elültetett magvakból felismerjük a gazt, a jót, a nemest,… ki tudja előre mi domborodik ki az anyai szív alatt,… majd tán s születés után évek, évtizedek adják meg rá a választ…”

003

„Az első fiúgyermekünk születése előtt 1940-ben nősültem semminemű nagy megpróbáltatás az életemben, tán egyedül amikor 1942-ben Kőszegről elindultam egy puskásszázaddal, az orosz honba Don kanyarba, a 7. hadosztályhoz… ez nov-dec. havát jelentette… Brianski erdő rémes partizán támadásai, vonatok felrobbantása, majd vagy háromszáz km gyaloglás Bjelgorogdtól ki a 7. hadosztályhoz nyári ruházatban,… Fegyenceket kísértem vagy 160-at. Éles lövedékkel felszerelve mindegyik, hát bizony ez az út nem volt nászút… de tudva, hogy a végállomást elérve indulhatok vissza, haza… ez valamiképpen elviselhetőbbé tette az akkori nyomorúságos helyzetemet… láttam a véget, az alagútnak a végét, … habár egy ilyen menetszázad kíséretének ideje alatt is nagyon sokan elvesztek egy-egy vonatrobbantáskor sok lett a sebesült a halott.

005

…………………………………………………………………………………………………

004

Ezt az erőltetett és főleg „TÉL” tábornok /kegyetlensége engem is megostromolt, így ízelítőt kaptam az orosz télnek kegyetlenségéből, s a vele járó élet pusztító hatásáról. Hajszálon múlott, hogy nem lettem örökre foglya a Brianszki erdőnek,… épen-egészségben megúsztam ezt a kirándulást, tele tapasztalattal.”

Nagyapám tíz évvel volt fiatalabb, mégis hússzal elébb távozott. Sem ideje, sem tehetsége nem volt hozzá, hogy elmesélje, mit éltek át, együtt a nagy háborúban. /Elveszett mintegy 100-120 ezer ember. Az elesettek és fogságba esettek pontos számát megállapítani nem lehet…/ Éppen ezért és éppen ma, az ő nevében is arra kérlek, ha gondolsz rá, ha szólítod a nagyapádat, mondd el neki, hogy köszönöm a rengeteg igaz történetet!

Jó volna végre olvasni egy nagyszerű néptanító visszaemlékezéseit, úgy, ahogy ígérted…

„Az emlékek ápolása a folyamatosság érzését és tudatát adja; a múlt beépítése a jelenbe és a gyermekeken át a jövőbe. A gyökértelenség a mai ember egyik nagy baja, sérülékennyé teszi “énünket”. Beszéljünk azokról, akik meghaltak, hogyan éltek, milyenek voltak, hogyan gondolkoztak, miben hittek, mit “tettek” az életükkel, mit hagytak a következő nemzedékre.”   Polcz Alaine

HALOTTUNK VAN – megpróbáltatások égen és földön…

„A hozzánk közel állók halála nyilvánvalóan erős történés, de nemcsak a veszteség okán, hanem azért is, mert minden halál (…) kimerevíti, a maguk visszavonhatatlanságában kinagyítja mindazokat a tetteket vagy mulasztásokat, legyenek azok bár csak gesztusok, amelyekkel a halotthoz életében kapcsolódtunk. Azok az emberek, akiknek vannak saját halottaik – akiket nem csak eltemettek, de meggyászoltak -, hordozni fogják halottaik múltját, az az övékbe beépül – talán még erősebben, mint a sajátjuk. (…) Az, aki hozzá közel álló embert eltemetett, többé már nem egészen az, aki előtte volt.” 

Ancsel Éva

Nagycsalád volt a miénk. Gyermekkoromból leginkább az rémlik, hogy az alkalmak során megszámlálhatatlanul sokan verődtünk össze a szülői ház udvarán. Aztán, ahogy múltak az évek, és magam is felnőtt lettem, egyre csak jöttek a hírek, mi meg mentünk búcsúzkodni.

Egyre több lett az alkalom, amikor egy elengedhetetlennek hitt testvér koporsója került a Szent Mihály lovára.

Mentek a saroglyák, hullottak a hantok, lassan fogytak a gyertyák, az itt maradottakra emlékeztető lángocskák. Megfogyatkoztak a megpróbáltatások égen és földön.

Tegnap este jött a hír, hozzánk és hozzá, aki a néhai család utolsó tagjaként végképp magára maradt…

dead-0920_616

Meghalt a mindig mosolygó nővér, aki mindenki számára ismerős, ott él minden jóravaló családban, akkor is tud nevetni, mikor pillanatonként sírni volna jó! A veszteség alig felfogható, majd az idő az egyetlen, amely elrendezi a megsárgult lapokat… Mondják, elaludt csendesen. Hazament a kórházból, az egyszerű emberi méltóságában szeretett volna útra kelni.

Aki valaha megszületett, azt pillanatokra a földre helyezték, aki meghalt, úgyszintén, ha csak pillanatokra is, de a földre helyeztetett. Mindez a tisztelet jele volt, a születő gyermek és a halott iránti végtelen szeretet jele. Hogy elkezdődjenek a földi örömök, és véget érjenek a földi megpróbáltatások… Így volt ez a régmúltban, ma az igazi megpróbáltatások ekkor kezdődnek!

Mert, bár mindenki készül a pillanat utáni feladatokra, a döbbenetet a beinduló gépezet gerjeszti a leginkább… Jön a szégyen! A szegénység! Az a kevés, ami semmire nem elég, de jön az ügynök, a kegyeletben jártas ötletgazda, a minden helyzetre jó ötletekkel bíró számológép! Mert a halottnak meg kell adni a végtisztességet, a méltóságteljes búcsúzás minden pillanatát. Erre találtatott ki a legnagyobb segítségnek álcázott, a „megértő gondoskodásnak” hazudott legnagyobb megszégyenítés, a kegyeletegylet…

-Mert a családjuk halottja Budapesten élt, lakott és aludt el csendesen, ott kell intézni a temetést!  – A halottszállítókkal érkezett, és már mondta is a remek ajánlatokat!

„Napjainkban – különösen Budapesten – egyre többen választják a hamvasztásos temetkezési formát. Sokakat azonban szorongással tölt el, hogy hogyan is zajlik ez az egész. Vajon tisztességes körülmények között szállítják majd? Egyedül hamvasztják? Méltó módon? Jól bánnak vele? Biztos az ő hamvait kapjuk vissza? Számtalan kérdés merülhet fel.”

urnak_lelekhajo_temetkezes_k

„Mindig a legnagyobb körültekintéssel, a kegyeleti szempontok maximális figyelembe vételével járunk el a hamvasztás ügyintézése és lebonyolítása során mi és gondosan megválasztott munkatársaink, alvállalkozóink is. A szállítást, hamvasztást végző, elhivatott kollégáink modern és higiénikus környezetben végzik felelősségteljes munkájukat, tisztelettel bánnak az elhunytakkal.

Nyugodtan ránk bízhatja szerettét, nincs miért aggódnia. De fontos számunkra, hogy – amennyiben szükségét érzi -, erről Ön is meggyőződhessen, hogy szorongás és felesleges aggodalom nélkül vehessen búcsút attól, akit szeret.

335_4

Amennyiben igényli, a hamvasztás folyamatának valamennyi részletével kapcsolatban felvilágosítást nyújtunk. Pontosan nyomon követhető, hogy elhunyt szerettükkel mikor, hol, mi történik. Igény szerint saját szemével győződhet meg arról is, hogy valóban ő és valóban egyedül lesz elhamvasztva. Hamvasztási szolgáltatás csomagjainkat – temetkezési szolgáltatók körében egyedülálló módon – úgy alakítottuk ki, hogy mindenki a számára legkedvezőbb megoldást és szolgáltatást választhassa.

Természetesen van lehetőség a szolgáltatás csomagok kombinációjára is, ezzel kapcsolatban kérje ajánlatunkat.”

Az ügynök a pompás bevezető után készségesen ajánlotta a legújabb, “BIZONYOSSÁG” hamvasztási csomagot…

Kremation

 

„A hamvasztó üzemben előre megbeszélt időpontban, a krematórium egyik munkatársa kíséretében, a családtagok jelen lehetnek a hamvasztás megkezdésénél és meggyőződhetnek arról, hogy valóban szerettüket és valóban egyedül, méltó körülmények között hamvasztják el, ami bizony sok család aggodalma. Saját szemükkel győződhetnek meg arról, hogy a hamvasztás automatizált rendszerben, az elcserélés lehetőségének tökéletes kizárásával, higiénikus környezetben, modern eszközökkel zajlik. A hamvasztó üzem kísérő munkatársa valamennyi felmerülő kérdésükre megnyugtató választ ad. Lehetőség van arra is, hogy a család a krematórium váróhelyiségében várja meg és igény szerint monitoron át kövesse a hamvasztás kb. 2 órás folyamatát.”

…………………………………………………………………………………………………….

Azt hiszem a legnagyobb szégyent választva került kitöltésre végül az űrlap. A rubrikába a „közönséges” szó került, s a hamvakat a legegyszerűbb urnában kértük kiadatásra. „Hazavisszük. Szeretnénk, ha velünk maradhatna” Ez is az űrlapra kerül. Mert a hamvak elvitelét meg kell indokolni. Az ügynök ebben is segített. Aztán elővette a számológépet, felszorzott, összeadott és még ki tudja miféle műveletekre kényszerítette azt az ördöngös masinát. Kijött a végösszeg.

Ennyi.

A halottnak véget ért, a maradóknak megkezdődött a földi pokol…

(…)

„Ha valakit elveszítettünk, akit szerettünk, a lélek azonosulással gyógyul. Egyszer csak észrevesszük, hogy bizonyos tulajdonságait, mozdulatait öntudatlanul is átvettük annak, akit nehéz elengedni. Valami apró gesztust, hangsúlyt vagy mindennapi szokást. Például úgy terítünk, úgy hajtjuk össze a szalvétát, ahogy az elhunyt édesanyánk tette. Valamit föltámasztunk abból, aki elment. A pszichológia ma már tudja: akkor ér véget a gyász időszaka, az elengedés folyamata, amikor az ember azt veszi észre magán, hogy valamit pont úgy csinál, ahogy a számára fontos, általa elveszített személy annak idején, és ráeszmél arra, hogy egy darabkát belőle beépített az énjébe. Őt már nem kapja vissza, de valamit belőle mégis megőrizhet haláláig. Így folyamatosan össze vagyunk kötve mindazokkal, akiket valaha szerettünk, mert a lelkünkben ott van az emlékük, és a viselkedésünkben néhány motívum, amiről tán magunk se tudunk, mert nem tudatosítottuk ezeket. De ha megfigyeljük, rájöhetünk, hogy mit támasztottunk fel azokból, akiket elveszítettünk és megsirattunk.”

Bagdy Emőke

KÖSZÖNŐVISZONY – a németek filmjéből megint kiderül a magyar valóság!

A falra festett ördög eltakarja a falra hányt borsót?

Akiben hónapokon keresztül érlelődik a vágy, hogy elmondja sokaknak, amit gondol, vagy érez a süppedő Magyarországról, a legnagyobb slamasztikába akkor kerül, ha el kell döntenie, melyik fórumnak, lapnak, lapoknak küldje – küldheti – észrevételeit, gondolatait. Magam is hosszasan eltűnődtem. Mégsem részletezhetem, miért a Nyugat.hu mentén viruló blogin felülete mellett döntöttem, ma két éve éppen!

Köszönöm, annak, akit megillet, hogy itt lehetek, ez éltet, ez tart életben!

S hogy most miért írok itt szívesen a fenti sor reményén túl? Talán, mert a megújulás után még inkább bejön! Mindenkinek! Ezt tapasztalom! Legyen elég annyi, hogy egy realista, olykor még fiatal és a világmegváltási terveire tisztán emlékező ember felháborodásainak ez lehet a legjobb színtere. Írok. Ha kell közlik, ha nem, fiók…

Hogy a kedvem miért éppen mostantól növekszik? Talán mert már nem feszélyez a lehetetlen, Marquez legyőzhetetlensége…

igen_magyarorszag_gyozott

Tudod, ahhoz, hogy ma Magyarországot megpróbáljam megérteni, a lehetőségeimnél is messzebb kell mennem… Ahogy valaha mondták volna, ott jártam, túl, hét határon. Ott, ahol már nem fontosak igazán a szelek szárnyán érkezett hírek, a mendemondák, s ahol talán két dolgot még soha senki nem próbált a másiknak megmagyarázni: mi a falra hányt borsó és főleg, mi a falra festett ördög? Gondolkoztál már azon, vajon, a falra festett ördög, képes eltakarni a falra hányt borsót? Mert ez a kérdések kérdése! Aki nem hiszi, járjon utána!

A szöveg amúgy nem tőlem származik. Egy mindenre elszánt oldal, a gyakorikerdesek.hu éppen négy éve borzolja olvasói idegeit ezzel a címsorral, de mostanáig nem igazán akadt, számukra és a kérdező számára is helyes válasz. Mindenki tréfának, átverésnek gondolja a felvetést, ami ugyanakkor jóval több, ha akarjuk, és persze mindenkit megmozgat! Téged is!

Falra hányt borsó. Ez egy hasonlat, mégpedig azt jelenti, hogy hatástalan, amit mond az ember. Nekünk, magyaroknak ezt jelenti, mert tudjuk, megszoktuk, hogy nem voltunk, nem vagyunk híján azoknak, akik képesek végiggondolni, meghatározni és kimondani helyzetünket, azt a valóságot, ami leginkább jellemzi magyarságunkat. Süket füleknek magyaráznak. Mondják a magukét, mint Kellér, meg Komlós, anno, a függöny előtt. Csakhogy, ők mulattatni akartak. A mai szövegesek nem élcelődnek, nem riogatnak, nem keltenek félelmet. Elemeznek. Felvázolják a fenntartható fejlődés képleteit, a kockázatok ésszerű csökkentésének szükségszerűségét, üzleti tervekről, meg hosszú távú prognózisokról beszélnek.

torpe2

Igyekeznek közérthetővé tenni a mondataikat, melyek a magyar iskolarendszer jóvoltából egy átlagos fülnek meghallhatatlanok. Amiről beszélnek, az a közös jövő. A tiéd, az enyém, a miénk. Felsorolják, mi az, ami veszélyben van, mi ment tönkre és mit kell cserélni, pótolni, hogy a működésünk zavartalan lehessen. Jót akarnak neked és nekünk! Így aztán senkit nem érdekel, amit mondanak, senki nem hallgat rájuk. Vannak, mint a horgolt terítő a vitrin tetején. Tulajdonképpen mondókájuk besimul a közbeszédbe, alapzajjá válik, így idővel elillan.

A falra festett ördög az más! Az harap! A riogatás, a stressz, a bizonytalanság ma mindennek a mozgatórugója. Egy egészségesnek mondható, felnőtt korú, magyar ember napi fogyasztása messze felülmúlja az európai átlagot! Bródy János meghatározása szerint: Időtlen idők óta / festik a falra az ördögöt. / Nem csoda, hogy megjelent / beomló tűzfalak között. / Minden téren hirdeti / hogy elég egy hűségnyilatkozat. / A szolgáltatás beindul / és máris megnézheted magad. /Az ördög sohasem alszik / csak elbújik a részletekben. / És úgy veszi el a lelked / hogy a jó isten sem éri tetten.

plakatcsere5254

Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik, vagy ahogy a latin közmondás eredetileg jegyzi: Lupus in fabula, a farkas a mesében van! Akár elfogadjuk, akár nem, az erőtlenségünk okait vizsgálva soha nem feledkezhetünk meg a falra festett ördögről!

Valamivel több mint két hete választók sokasága fogadott hűséget, a néhai parancsszónak megfelelően, szívére hallgatva. Csak az eszét nem használva döntött a jövőjéről, így mindaz, amit most megbánhat, hasonlatos egy divatjamúlt ruhadarabhoz, mely ugyan meleget ad, de gáz! Soha nem vennéd fel szívesen!

Hogy szólt a kérdés tehát?

A falra festett ördög eltakarja a falra hányt borsót? Ezek után nyilvánvaló a válasz! Igen, sőt, a borsó lassan az emlékezetünkből is kikopik! Nem lesz már szükség a közmunkások taníttatásának nevezett gügyögésekre, nem lesz szükség a közmunkásokra! Nem kell többé gondolnunk a kiskirályok trafikjaira, szégyenkezve Ócsára, Kishantosra! Már iparkodni sem muszáj, hogy Mészáros Lőrinc akár egyetlen disznót is hizlaljon!

Ha van negyed órád, kérlek, nézd meg ezt a rövidke filmet! Ma találtam. Ha akarod, ez az én húsvéti ajándékom! Németek készítették, rólunk, magyarokról. Megtakaríthatod az út költségeit Németországig, és ami ennél is jobb, a végén sem kell körülnézned, vajon lát-e valaki, mielőtt észvesztő gyorsasággal hazaspurizol! Amúgy falra hányt borsó, ez is…

Vigyázni kell az ördöggel / mer’ a szerződést, ha megkötötted / Lemondani már nem tudod / és mindörökre övé a lelked /Az ördög sohasem alszik / és elbújik a részletekben / És úgy terel a pokol felé / hogy a jó isten sem éri tetten!

BOCSÁNAT! – Húsvéti ének, Dickens után…

A Húsvétok szellemétől kérek segítséget… Hozzád fordulok most!

„Az a szó, hogy megbocsátani, görögül úgy hangzik, hogy aphiémi. Azt is jelenti, hogy elengedni, elbocsátani, figyelmen kívül hagyni, maga mögött hagyni. Amikor az ember feloldja magában a kötelékeit, amikor nem tapad valamire vagy valakire érzelmileg, sem gondolatilag, amikor fájdalmát és sértettségét maga mögött hagyva elengedi az egészet: az aphiémi. Amikor nem nézünk utána, mert nem a miénk többé: ez megbocsátás.”  

                                                                                                                             Müller Péter

0002

Nem hiszem, hogy létezik ennél fontosabb szó. És éppen aznap, amikor meghalt; akit megöltünk. Évről évre, valahányszor megemlékezünk az elhagyottságunkról, ahogy fölemlegetjük, amint magára hagytuk, húzunk egy képzeletbeli strigulát. Az önsajnálathoz tartozik ez is, meg, ahogy mindeközben „boldoghúsvétot” kurjongatunk.

Itt ez az ünnep, zsebre dugott kézzel állok, mert a tétovaságtól már képtelen vagyok bármi másra, és ünnepet mímelek. Pedig csak hallgatni van okom. Úgy tűnik, jogom is. A kérdéseimtől már megszabadultam. Nincsenek miértek, hogyanok. Olyan fájdalommal szakadtak ki belőlem, hogy már értelme sincs a felidézésüknek. csak kérni, egy egyszerű szóval kérni szeretnék. Bocsánatot!

0003

Amikor a kisgyermek elszalad a tilalomhatáron túlra, aztán megtorpan, mert érzi a ziháló édesanya kérlelő hangját, amint futva, rohanva közelít. Bocsánat!

Amikor a tanító, talán nyolcadszor éppen, újra kezdi a magyarázatot, és írja egyre a táblára a függvényt, jó kimondani, feltartóztatni a megérthetetlent. Bocsánat!

Amikor éhségünktől alig látva, persze csak véletlenül, felfaljuk más elől a tál cseresznyét. Bocsánat!

Amikor későn, már túl későn érkezünk, s szavainkat nem hallhatja már, aki a karján tartott… Bocsánat!

„A megbocsátás a Biblia nyelvén elengedést jelent, de amíg gyenge vagy, nem tudsz elengedni semmit, mert gyógyulatlan seb van a sérelmed helyén, és fáj. Addig nem felejted el, amíg meg nem erősödsz. A valódi önbizalom sérthetetlen.”   

                                                                                                                                  Müller Péter

0001

Létezik a világon egyféle fájdalom, az elkövetett bűn fájása, melyet olykor csak a tátongó seb látványa, a kín jelez; olykor talán azt sem vesszük észre, amint elkövetjük; mert önnön fájdalmunk hevesebbnek tűnik. Amikor reszketve rettegünk, félünk, hogy hibázunk, de mégis, mégis tesszük a dolgunk, s várjuk, hogy annak is fájjon, aki semmit sem lát!

Vajon, ki árulhatná el, hogy csak a szeretetünk vált tonnányi kősziklává?

Húsvét van. Ünnep és mérhetetlen csönd. Amikor semmi mást nem mondhatok, csak kérhetek, áhíthatok… bocsáss meg! Nem, nem akartam vétkezni, nem akartam bántani, mert vak és süket és béna vagyok, ha többé nem nyújthatsz kezet!

…Valahogy így, ennyit jelent felfogni a nagypénteki vétket, mely lehet, nem is pénteken történt…

kisangyal-scaled1000

“Mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek… Nem, nem olyan könnyű, néha lehetetlen. Hogy az idő segít. Biztosan. De nem olyan egyszerű a dolog; a megbocsátás nem pusztán lelki diszpozíció, erősen függ a körülményektől. Könnyebbé válik, ha a károsodás következményei életünkben megszűntek.

Könnyebbé válik akkor is, ha a rossz következmények nem szűntek meg ugyan, de sikerült másban, máshol kárpótolni magunkat. Boldog ember könnyen megbocsát. Ha pedig ehhez a két lehető körülményhez egy harmadik is járul – most már csakugyan lelki tényező -, az úgynevezett lelkiismeret, a jóvátétel szándéka és cselekvése a vétő részéről, akkor a megbocsátás természetessé válik.

Megkönnyebbüléssé, majdnem örömmé, mintha valami fájdalmas betegségből, keserű fekélytől szabadultunk volna meg.”

Nemes Nagy Ágnes

KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET! – Varga Miska jóslata végre beteljesedett…

Emlékeznek még az írásra? LEROBBANÓ HŰTŐKTŐL VÁRJUK A FELLENDÜLÉST – 2012.09.22-én született!

„Hiába várja a gazdasági csodát Varga Mihály tárca nélküli miniszter, nem vesznek tömegével új hűtőt és tévét a magyarok. Pedig a fideszes politikus szerint ez lesz a gyógyír a vergődő gazdaság számtalan bajára.

Előbb-utóbb a hűtőszekrény elromlik, előbb-utóbb lehet, hogy a tévét is ki kell cserélni. Attól, hogy valaki két évig nem vesz meg valamit, mégiscsak eljön az az idő, amikor meg kell ezt tennie. Azt gondolom, hogy az emberek két évig a válság okozta sokk és bizonytalanság miatt kivártak, de 2013-ban ez már változhat – ezt mondta Varga Mihály tárca nélküli miniszter a Duna Tv ­Köz­beszéd című műsorában arra a kérdésre, hogy mitől indulhat be a fogyasztás, ha azon az egykulcsos adó sem segített.

varga-hutoszekreny-d0001759F926815be1c4b

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2006-ban összesen 117 milliárd forintot költöttek a magyar vásárlók tartós elektromos háztartási gépekre, azaz többek között hűtőkre, tévékre. A kiadások a 2008-ban kitört gazdasági válság miatt alaposan visszaestek, 2009-ben csupán 69 milliárd forintot tettek ki. Ha van is növekedés, az még nominálértéken, vagyis az ­áremelke­dések hatását figyelmen kívül hagyva is rendkívül lassú: tavaly 77 milliárd forintot, idén az első félévben 36 milliárd forintot költöttek elektromos háztartási gépekre az emberek.

Varga szerint azért fordulhat meg ez a trend, mert az elromlott gépek helyett kénytelenek leszünk újat vásárolni. A szakember tapasztalata azonban mást sugall. Egy névtelenségét kérő hűtőgépszerelő a Borsnak elmondta: nincs annyi pénzük az embereknek, hogy akár négy-öt évente új hűtőt vegyenek. – Ha elromlik, akkor javíttatják, akár többször is. Egy átlag hűtő egyébként márkától függően nagyjából tíz évig bírja, de persze sokszor ez idő alatt is kell javítani – tette hozzá.

h

A KSH adataiból az is kiderül, hogy miközben a tartós fogyasztási cikkekre keveset tudunk költeni, más termékekre sokkal több pénz megy el, mint 2006-ban. A tisztítószerek, az élelmiszerek, az üzemanyagok, a gyógyszerek, a cigaretta és az alkohol az, amire többet vagyunk kénytelenek költeni, hiszen ezeknek az ára jelentősen megnövekedett. A családok egy jelentős részében ma sajnos luxusberuházásnak számítana egy új tévé.”

Varga Mihály a barátom – volt!

Ő időközben Nemzetgazdasági Miniszter lett, én gyakorlatilag – senki…

Ez utóbbi titulus a lakosság körében igen lendületes mértékben növekszik! Állítólag, már több, mint négymillió emberre igaz. Senkik vagyunk…

Ahogy nyilván Miska jóléte is nődögél, bár a velem szinte napra pontosan egykorú karcagi származású fiú ma már aligha bíbelődhetne a magáé mentén az én létezésemmel. Nyilván, hiába üdvözölném, ahogy egykor, az egyetem lépcsőit koptatva… amikor még a „közös platformról” beszélgettünk. Ezért, ahogy két éve tettem, most is, csak úgy képletesen, illuzórikus álmodozással szólítom meg:

– Igazad lett, Miska! Nagyszerű volt a prognózis!

Mert nyilván, sokan azt gondolhatták, a Varga Mihály szövege, a korábbi tárca nélküli miniszter szövege csak kósza mondolat! Elmúlik! Nem kell vele foglalkozni! De kérem, a jóslat bejött! Jobban és biztosabban, mint azt maga Varga Miska gondolhatta volna! Alig másfél héttel az ő dicsőséges győzelmük után, napokkal Húsvét ünnepe előtt kijelenthetem, Varga Mihálynak igaza lett!

Elérkezett az „egyszer csak”!

Mondhatnám büszkén és boldogan – ha ugyan volna okom büszkeségre és boldogságra – hogy az „egyszer csak” beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és az én drága jó hűtőszekrényem – mely egy ideje amúgy is a majdhogynem kihasználatlanság agóniáját viselte – befejezte pályafutását! Ahogy azt Varga Mihály lassan két esztendeje vizionálta. A gazdasági lendület – meg nyilván a jobban teljesítés jegyében – összekacsintva a mosógéppel, bemondta az unalmast!

b

Pusztán a statisztikusok kedvéért, meg, hogy a két évvel ezelőtti iromány minden mondata beteljesedhessen, szerelőt invitáltam a két becsületben megőszült jószág mellé, aki rövid idő alatt, pár szavas búcsú után visszatekerte a csavarokat. Mint mikor a gyógyíthatatlan beteget összevarrják, mert nincs mit tenni, mivel a nevezett állapota az élettel összeegyeztethetetlen…

Miska szerint „az elromlott hűtőszekrények helyett kénytelenek leszünk újat vásárolni.” Hát igen, Miska, kénytelenek lennénk, volnánk, de egy ideig úgy tűnik, nem leszünk! Mert akadnak prioritások! Na, nem, mintha az élelmiszerek hűtőben tárolása nem volna talán a legfontosabb motívum egy XXI. századi háztartás berkeiben, de csendben megsúgom, nálunk a bojler elsőbbséget élvez! Meg aztán előbb is romlott el, jó két héttel a mosógép előtt. Azt hiszem ezt nevezik dinamizmusnak!

Yawning-rabbit-3-634x399

Boldog Húsvéti Ünnepeket kívánva innen üzenem a nemzetgazdagság miniszterének, hogy mi itt a nemzetszegénység hátországában lassan egészen jól mosunk kézzel, a bojler hő érzékelőjét kissé átalakítva, bár naponta életveszélyben, képesek vagyunk temperálni a fürdővizet, a téliesre fordult áprilisban az ablakba pakoltuk a hidegért rajongó parizert, a televíziót amúgy sem igen kívánjuk már nézni. Lesz ugyan sok ünnep, meg beiktatási ceremónia, kinevezésekkel, előléptetésekkel, de sajnos „nem áll módunkban” odafigyelni ezekre a fontos aktusokra! Szóval a húsvéti tojásokat apránként megettük, így festeni sem kellett. Sonkára, kalácsra nem gondolunk, így az sem hiányzik már!

Vártuk, pontosabban vártátok, hát eljött a fellendülés! Lám, ez lett a gyógyír a vergődő gazdaság számtalan bajára. A mi fránya frizsiderünk végre kimúlt! Elhárult az utolsó akadály is, mely akár, ha pillanatokra is beárnyékolhatta volna a húsvétra időzített felcsúti mulatságot… Csak remélem, Miska, hogy Te ott leszel! Az alapítók is nyilván, jó sokan! Üdvözlöm a néhai harcostársakat…

Yawning-rabbit-4

A KSH vezetőit azóta nyilván elzavartátok! A sok ostobaság helyett elhoztátok a rezsicsökkentést, ami – látod, milyen nagyszerűen kiteljesedik a terved? – végre kicsúcsosodhat a mi szerény hajlékunkban is!

Tudod, Te, Varga Miska, kedves karcagi barátom, milyen hihetetlen mennyiségű rezsit csökkenthettek miközben sem a hűtőszekrény, sem a mosógép nem fogyaszt már semmit?

Hát ez a mi jussunk, Húsvét ünnepén… tudod, a nép! Békesség!

AKIKBŐL KISZERETETT A GÓRÉ – alvállalkozók, akik megtették a dolgukat

Mehetnek. Ami ezután jön, már nélkülük is príma! Nem kellenek az újabb forradalmaikhoz, indoklásokhoz, alátámasztásokhoz, egykori „emblematikus alakjuk” szétmállott, elhasználódott, elfuserálódott, már semmire nem jó emberek, nem fontosak, akkor meg mehetnek, oda, ahol többé soha nem fogjuk látni őket… A nagy színjáték első felvonása bevezetéséhez mosolyukon, könnyeiken, nevükön és néhai tetteiken át vezetett az úthenger ösvénye, de mert „győzve győz a győzhetetlen majomész…”, a napnál is világosabb fejlemények következnek.

parla

Lehetett tudni előre…, így azt is hogy a további szolgálat alól mentesülni fognak! A sztrádán már nincs helyük, kiszeretett belőlük a főnök, leamortizálta őket az ő istenük, már nincs szüksége arra, hogy a drága időt húzzák, arcukkal az összképet rontsák a kegyesék kénye-kedve szerint átszabott űrben, no és az összement üléstermében. Valaha annyian voltak, mint ahányan ma összesen alkotják a képviselői létszámot…

„A gyáva ember nem vállalja a tetteiért a felelősséget. Mert fél. És könnyebb és egyszerűbb a többiekkel együtt ordítani, mert még azt is csak tömegben meri. A gyereket felállítjuk a hisztiből és szembesítjük a tetteivel. Mi felnőttek, és okosok, és bátrak, és egyenesek és becsületesek, mikor fogunk szembesülni tetteinkkel?”                                                                                                     Alföldi Róbert

A lakájmédiák persze most is csak a bukott távozókat sorolják. ( A győztesek levetett göncét soha! ) Rajtuk gúnyolódnak, mert tudják jól, ez a nagyságosék örömére való, őkövérsége diadalmenetének fontos része.

Nemhogy véget nem ér a dörgölődzés, a java most következik, aki eddig hányingerről, meg képmutatásról beszélt, jobb, ha több tucat „öcsi-zsák” után néz… Mert akik maradnak, nos ők szimplán a dicsőséges „maradék”, melynek jócskán akad azért súlytalan föle, mely alighanem mélán úszik majd…

001a

„A félelemtől nem lehet megszabadulni, de nem is kell. Nem ismerek egyetlen olyan embert sem, aki ne félne – én is félek. Az azonban már baj, ha mindig elkerülöm az olyan helyzeteket, ahol esetleg félni kell, mert akkor nagyon leszűkítem az életteremet, és a saját félelmemnek a foglya leszek. Nem merek semmit sem csinálni, mert esetleg félni kell. A legtöbb esetben tehát nem az a baj, hogy félek, hanem az, hogy félek félni.”      Feldmár András

Jó volna tudni, kiben mi maradt az első találkozásról, ki mit gondol az akkori önmagáról, most, amikor menni kell? És vajon mit gondol a nagy eleresztő, aki nem ismeri a pótolhatatlan embert, csak az elhatározásainak engedelmeskedik. Dönt és vége! Lám, lezabálta a maradék húst a halálraítéltről…

005a

Vakmerő vállalkozásként magához vonta a médiáknak már nagyon terhes és általában nagyon nedves néhai műsorvezetőt, méretes lovat vezényelt alá, aztán az idővel alaposan megroggyant gebét kivontatta az ő Pistája alól… Mehet! A zsokéra várnak a derék krimók…de nehogy valaki azt merje mondani, hogy egy képviselő, ha KDNP-s, akkor lehet alkoholista!

004a

Aranka – bár nem volt országgyűlési képviselő – tuti befutó volt, most mehet végre zumbázni! KLIK-tákolmánya is másé lesz, nem kell gondolkozni a feltárt hibák javítgatásán! Ő is győztesnek tűnt, mindent úgy ígért, ahogy elvárták, átszabott és megreformált, nyílt vízre eresztette a gólemet, és közben építette egyre a panelblokkokat. Csak a tükröt, a megmérettetést kerülte rendre, mert elhitte, hogy minden örök! Ugyan, honnan tudhatta volna, hogy épp csatanyerés után válik majd feleslegessé?

003a

 „A félelem nem az ördögtől való, hanem az emberi létünk alapvető és fontos tulajdonsága, amivel elindulhat a fejlődés. (…) Az egyik út: bedugom a fejem a homokba, és habzsolom, falom a külsőségeket, hogy majd a segítségükkel jobban érezzem magamat. A másik út: ki merem mondani azt, hogy gyáva vagyok kockáztatni, vagyis elfogadom, hogy a gyávaság ott lakik bennem. Csakhogy azt is tudom, hogy csak rajtam áll, hogy másként döntök-e.”                                                                    Csernus Imre

A megfakult tanárember is – látszólag – önként távozott. A neki előnyösebb pozíció béna zakóját húzták rá, mert érteni merészelt a mesterségéhez! Nincs szükség a további megbánásra, merengésre, apja elrontott öröksége felett. Nincs szükség pedagógiai, didaktikai, logikai ismeretekre, nem kell a pedagógusi múlt! Mehet! Megküzdhet a polgármesteri címért, a legrosszabb esetben pedig sértődött tanárember lehet, a hátralévő idejében…

006a

Eltűnhet a parlamentből – mert kellett a helye a legnagyobb “megbecsült semmitmondónak” – és eltűnhet megbízatása végén, már egy hónap múlva az államtitkári székből is a nagy igazságmondó. Szégyellheti magát, de nem lesz munkája! Ennyit ért a házastársat, leánykát mozgósítani képes pártigazolvány, meg a számtalan összevihogás a nyugdíjvagyont elherdáló barátnőjével…

008a

Az úthenger a földdel teszi egyenlővé a távozók helyét, akik persze még egyszer, utoljára kapnak majd némi végkielégítést, zsírbőnek vélhető pótlékot, irodát, párnás széket, meg hangzatos hatalmat, de a leépülés, az út a vállalhatatlan semmi felé mégis megteszi majd következményeit! Arctalanul, hangtalanul válnak majd eggyé az eddig lenézett szürke tömeggel.  Olyan is, aki hátat fordítva korábbi pártjának a góré mellé szegődött, s most mégis feleslegessé vált…

007a

Minél távolabb menekülünk félelmeinktől, annál nagyobbaknak és fenyegetettebbeknek látszanak. Ha közel megyünk hozzájuk – jelentéktelenné zsugorodnak. Az átélés és a megismerés a reális szintre szállítja le a túlértékelt eseményeket, a félelmek enyészni kezdenek. Átéltem, kibírtam, túl vagyok rajta – ez a félelem igazi eloszlatója.                                                                               Popper Péter

Aki mindezek után veszteségekről beszél, valószínűleg csak az ostoba félelmeit próbálja kompenzálni. A manipuláció ezerrel teszi a dolgát és szedi az áldozatokat! Akkor is így van ez, ha a mostani történéseknek semmi köze nincs a tisztuláshoz!  A rendeleti kormányzáshoz szinte nem is kellenek majd… A minap egy érdekes okfejtéssel lettünk gazdagabbak; valahogy így:

“Az április 6-i szabad és fair választásnak becézett cirkusz végeredménye nem csak a magukat baloldali kormányváltóknak nevező formáció bukását jelenti. Elbukott itt mindenki, és a bukás nem most kezdődött, hanem a rendszerváltással egy időben. Akkor a magyar társadalom ölébe hullott a szabadság, a jogállamiság, az alkotmányos rend, a demokrácia, a piacgazdaság, majd később az uniós tagság – és nem tudott mit kezdeni vele. Nem értette és nem is volt rá igénye. Az elmúlt 25 évből egyedül O. Viktor és tettestársai profitáltak. Ők megértették a magyar néplélek igazi természetét, – a meghunyászkodást, a szervilizmust, az opportunizmust, az igazodási kényszert, a megalkuvást, a törleszkedést. Felismerték, hogy ez kell a magyar társadalom többségének. És erre megadták a lehetőséget nekik. A magyar szavazók többsége igent mondott a „folytatás” programjára. A trafikosok, a tanárok, a közmunkások, a földjeiket elvesztők, a devizahitelesek, a négy millió létminimum környékén élő ember, a több százezer éhező gyerek nem érdekli a magyar szavazók többségét. A folytatást áhítják.”                  Markó Beáta

A fent felsoroltak és még “sokan mások” pedig…Mehetnek. Ami ezután jön, már nélkülük is príma! Nem kellenek az újabb forradalmaikhoz, indoklásokhoz, alátámasztásokhoz, egykori „emblematikus alakjuk” szétmállott, elhasználódott, elfuserálódott, már semmire nem jó emberek, nem fontosak, akkor meg mehetnek, oda, ahol többé soha nem fogják látni őket… Csak mi! Vasiak, Szombathelyiek.  A kegyvesztettek hazatérnek, ki a miniszteri székből hazapottyantva, ki pedig “az órákig tartó kiváló felszólalások” ülésterméből… Mindketten vesztesek a győzelmükkel!

1539_7604_IMG_6326

Valljuk be, kevéssé váltak a góré javára, míg léteztek villanásaik, jobb lesz ez így mindenkinek! Mindenki azt kapja, amit érdemel. Mi az itthon maradottak, őket… Akiket megérdemlünk! Merthogy féltünk félni!

“Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. –
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.”

Petőfi Sándor