ÜNNEP BOSSZÚBÓL – a katolikus egyház óriási küzdelme a világkommunizmus ellen

„Az ünneptől főként azt várnánk, hogy legyen! Végre valami ne tőlünk függjön, ne a jókedvünknek, szerencsénknek, boldogságunknak legyen kiszolgáltatva, hanem legyen: mint a természet. Mint a napsütés. Mi meg ülnénk a kerti fehér karosszékekben, valaki talán még könnyen mellettünk, és arcunkat a fénybe tartjuk. Ez volna az ünnep – jön, amikor ideje van, harmónia és jóság nő a nyomában, és nemcsak jobbá változunk, de a másik jóságára is rálátunk.”    Esterházy Péter

A munka ünnepét kísérő vurstlik, mulatságok láttán nyilván csak kevesek gondolnák, mennyi gyűlölet és gonoszság mentén szerveződhetett valaha, de akár most is az együttlét, a dolgozó ember méltóságának öröme. Ünnep, mely nem a Vatikán elrendeléséből, kinyilatkoztatásaiból ered, szinte alig létezhetett és létezhet ma is; az pedig, hogy a népszokások képesek voltak kiteljesedni a feudalizmust váltó kapitalista, sőt később a szocialista világrend megerősödésével, egyenesen fertőként volt megélhető a katolikus egyház vezetése számára.

CRI_194142

Nyilván, sokat kellett töprengenie XI. Pius pápának (1922-39), hogy az alábbi kinyilatkoztatását megfogalmazhassa:

„az egyház óriási küzdelmét a világkommunizmus ellen Szent Józsefnek, az egyház legfőbb oltalmazójának zászlaja alá helyezzük. Ő a munkásosztályhoz tartozott és viselte a szegénység terhét magáért és a Szent Családért”.

Jáki Szaniszló OSB (1924) Templeton-díjas tudós. Teológiából Rómában, fizikából New Yorkban doktorált. A hatvanas évek óta a Seton Hall Katolikus Egyetem (New Jersey) tanára. A Pápai Tudományos Akadémia tagja. Az ő dolgozatából, -melynek a címe: „Kézművesek példaképe”- tudjuk: „Az Egyház, hogy bevésse Szent Józsefnek ezt a státusát a hívők értelmébe, a legerősebb eszközeit használta egy ünnep elrendelésével. Május első napja, amelyen egykor az ateista szocializmus ünnepelte önmagát, most Szent Józsefnek, a munkásnak az ünnepe. Munkás minősége valóban időtálló.”

Szintén ebből a rövidke dolgozatból tudhatjuk meg azt is: „ …a pápa (XIII. Leó) kereken kijelentette, hogy a legrosszabb szolgálatot a munkásosztálynak az teszi, aki a jövőt úgy festi le, mint bőséget mindenki számára…” ( Jáki Szaniszló frappáns munkáját érdemes végigolvasni mindazoknak, akik szeretik feldolgozni az efféle turpisságokat! Itt megtalálják!)

Végül álljék itt példaként XII. Piusz pápa imája:

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA„Ó, dicsőséges Szent József pátriárka, alázatos és igaz názáreti kézműves, légy mindennapi fáradozásainkban mellettünk, hogy mi, katolikus kézművesek is megtaláljuk munkálkodásunkban az Isten dicséretének alkalmas eszközét, hogy megszentelődjünk, és hasznossá váljunk a társadalom számára, amelyben élünk. Hiszen minden cselekvésünknek ezek a legfőbb eszményeik. Könyörögd ki számunkra Istentől, ó legszentebb pártfogónk, a szív alázatát és egyszerűségét, azt, hogy örömet találjunk a munkában, és jóakarattal legyünk azok iránt, akik társaink benne. Add, hogy a munkát, amely elkerülhetetlen, ebben az életben, az isteni akaratnak megfelelően, vidáman végezzük, tudatában különleges szociális helyzetünknek és küldetésünknek, felelősségünknek. Add meg nekünk a fegyelem és imádság szellemét, a kedvességet és a tiszteletet a felettesek, a testvéri érzést a velünk egyenrangúak, az alázatot és türelmet az alattvalókkal szemben. Ámen.”

Sajnos, mint látható, a fenti idézetek csak a katolikus kézművesek munkálkodására vonatkozik, mely figyelembe véve a világ összlakosságát, 2014. január 1-én  7 202 951 000 ember volt, ebből katolikus vallásúként nyilvántartott (2009-es adat!) 1 180 665 000 ember, tehát a világ összlakosságának 2009-ben mért 17,42%-a, meglehetősen bizarr felvetés!

Bár lassan hozzá kell szoknunk, hogy hazánk újközépkori sötétségének legfontosabb megnyilvánulásai közé tökéletesen beilleszthető a katolikus egyház pöffeszkedése!

Csak, hogy pontosítsunk, a legutóbbi népszámláláskor (2011) Magyarország lakóinak száma 9 937 628 fő, ebből katolikus 3 871 000 fő volt, ünnepekről szinte már csak akkor érkeznek hírek, amikor a katolikus egyház ünnepelni méltóztatik!

Ha tehát olvasóim közt akadnak néhányan a 6 066 628 fő közül, az nem jelent betegséget, vagy abnormális állapotot, de úgy tűnik, ez most nem sokat számít Magyarországon!

Mindezek után próbáljunk szelídebb vizekre evezni és egy jól összefogott dolgozat idézeteit felhasználva nézzük, mi vezetett május 1. a munka ünnepének nemzetközi megemlékezéseihez!  ( http://fn.hir24.hu )

„Május elején eleinte a természet megújulását ünnepelték. Erre a napra estek egyes kereszténység előtti pogány ünnepek, mint például az ír Beltane, amely az esztendő „napos” felének eljövetelét jelentette, és ekkor hajtották ki az állatokat a nyári legelőkre. A babona szerint a vándorlás kezdetekor a pásztorok a csordát két tűzrakás között terelték át, ezzel védelmezték az állatokat a betegségektől, gonosz szellemektől. A legendák szerint „Danu istennő népe”, azaz az ír és a skót mitológiai alakok, istenek és hősök is május 1-jén érkeztek Írországba. Az ünnepnek a kiemelkedően fontos kezdetekhez is köze van: a hagyomány szerint május 1-jén célszerű belevágni nagy vállalkozásokba, amelyek így sikeresek lesznek. Május jelentette a házasodási időszak végét, és a házasság szempontjából május 1-je nem számított szerencsés napnak.

latvanyterv

A májusfa is a természet újjászületésének szimbóluma, és nem csak magyar szokás. Csoportba szerveződve állították a legények a lányoknak, ez nagy megtiszteltetést jelentett. Magas, sudár fák voltak erre alkalmasak, melyeket a kerítésoszlophoz rögzítettek éjjel vagy kora hajnalban. Általában színes szalagokkal, étellel-itallal dekorálták. Általában az udvarló legény vezetésével állították a fát, de egyes területeken a legények a rokonlányoknak is kedveskedtek vele. A két háború között divatba jött a szerenád, az éjjelizene is május elsején. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély, táncmulatság kísérte.

A ködös Albionban még mindig „májusünnepet” tartanak

Az Európai Unió országai közül csak négyben nem a munka ünnepe május elseje. Dániában és Hollandiában nincs munkaszüneti nap ekkor.

Nagy-Britanniában és Írországban ugyan nem kell dolgozni menni, ők azonban a „májusünnepen” nem a munkásokat, hanem a tavaszt ünneplik. Érdekesség, hogy a két országban, ha az ünnep épp hétvégére esik, akkor a következő munkanapra helyezik át – így a britek és az írek sem dolgoznak május 2-án. Szlovéniában is dívik ez a szokás, így ők hétfőn ünneplik a munkát.

A májusi munkaszüneti napon a Beatrice által is megénekelt 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás elvének bevezetéséért vívott küzdelmet ünneplik világszerte. A szervezett munkások – azaz a későbbi szakszervezetek – első sikeres megmozdulása 1857-ben, Ausztráliában volt: a melbourne-i építőmunkások sztrájkkal kiharcolták a nyolcórás munkaidőt. Csaknem harminc évvel később, 1886. május 1-jén a chicagói munkások szakszervezetei sztrájkba kezdtek – szintén a nyolcórás munkaidőért. A május 4-ei tüntetésen anarchisták egy bombát dobtak a rendőrök közé, akik közül heten haltak meg, és négy munkás is életét vesztette – olvashatjuk a Wikipedián. A merénylet miatt nyolc embert állítottak bíróság elé, többüket életfogytig tartó börtönre, illetve halálra ítélték.

mc3a1jus1

Ennek emlékére döntött úgy a II. Internacionálé (a munkásság szervezeteinek nemzetközi egyesülése) Párizsban, hogy 1890. május 1-jén – a chicagói események négyéves évfordulóján – a szakszervezetek együtt vonulnak fel, követelve a 8 órás munkaidőt. Egy évvel később május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították. 1904-ben pedig egy felhívást adtak ki: „Minden ország összes szociáldemokrata pártja, és hasonló kötődésű bármilyen szervezete nagy erőkkel demonstráljon május elsején a nyolcórás munkaidő bevezetéséért, a proletariátus osztályszükségleteiért és az egyetemes békéért”. Erre a legjobb eszköz a munkabeszüntetés volt, ezért hozzátették, hogy „a Föld összes országában kötelező minden munkás-proletár szervezetnek május elsején felfüggeszteni a munkát mindenhol, ahol az a munkások testi épségének veszélyeztetése nélkül csak lehetséges”.

A nemzetközi szocialista és munkásmozgalmak térnyerésével és növekedésével együtt bővültek a munkások jogai és lehetőségei is. A hagyományos munkásünnep lassan nemzeti ünneppé nőtte ki magát, először a Szovjetunióban, majd a szocialista-kommunista keleti blokk országaiban. Hazánkban 1945-től munkaszüneti nap.

Magyarország most is készül az ünnepre. Olyan lesz minden, mintha ünnep volna! Nem kell aznap dolgozni. Ennyi!

A baloldal kitelepül, sátras rendezvényeket tart, felvonulás, díszszemle, integetés persze szóba sem jöhet! A közmunkások sörözhetnek egy keveset, már, ha a választások miatt felturbózott kifizetések óta még maradt pár garasuk!

„Tevékeny részvételünk nélkül az ünnep csak halott forma, merev díszelgés valami előtt, ami tiszteletet érdemel, az ünnep mint jólneveltség, mint imamalom, mint hatalom, mint kötelességtudás (mert rend a lelke mindennek), elhárítás, elkerülés, megúszás, konzerválás, ilyen az az ünnep, amelyből elvesszük a személyes tétjeinket. Az ünnep nem ünnepség, ahol mindent előkészítettek már, s csak be kell vonulnunk, hogy legyen végre valaki, aki értékelje a hidegtálakat és a ragtime-zenekart.”      Esterházy Péter

MUNKÁT KERESŐK TÍZPARANCSOLATA – a munka ünnepe közeledtével…

Rossz világ van, mert munkanélküli, bizonytalan sorsú emberek üveggyűjtögetésből élnek… Jó világ van, mert a szemetesládák, a bokrok alja, az árkok tele vannak pezsgősüveggel, s még a szemétben guberálók is autón járnak.”  Bertha Bulcsu

1./ Soha ne indítsd azzal a napodat, hogy végignézed az összes álláshirdetést! A munkát kínáló címek nyolcvan százalékánál olyan elvárások jelennek meg, amit úgysem tudnál teljesíteni, hét százalékuk a távolság, vagy az időbeosztás miatt leküzdhetetlen, a maradék három százalék hasonlít ugyan mindahhoz, amit keresel, de légy erős, a munkahelyet már betöltötték, pusztán a formaságok miatt hirdették meg!

06.28.11-LinkedIn-Strategies-that-Keep-You-Unemployed

2./ Ha mégis rátalálnál, ne kapkodj! Nem kell, most azonnal megírnod és elküldened az önéletrajzodat. Az előre megírt, apró módosításokkal újrahasznosított 345. önéletrajzodról jól fog látszani, hogy ez csak egy előre megírt, apró módosításokkal újrahasznosított 345. önéletrajz! A kép, amit alkalmaznál, ugyan minden barátodnak és barátnődnek tetszett a facebookon, de itt, az önéletrajzodon semmit nem ér! Végül írj keveset, a lényegről beszélj, és ne akarj jó benyomást kelteni! A képedet és a soraidat egy szívtelen bürokrata elé teszik, aki pontokba gyűjtve értékeli majd. A kérdés, hogy 234 pontból te, a 124. hányat érhettél el…

3./ Légy készenlétben! Ha az önéletrajzodban megadtad a telefonszámodat, néhány dolog felettébb hasznos lehet: töltsd fel a mobilod egyenlegét, mert „a hívott szám átmenetileg nem kapcsolható” nem túl jó ajánlólevél! Tehát töltsd fel, természetesen az akkumulátort is. Hihetetlenül kellemetlen a hívó fél számára, ha a második mondatnál azt vagy kénytelen közölni, hogy „bocsi, asszem lemerülök!”

unemployed-real-reason

4./ Ne számold a napokat! Tegnap küldted el a 344. önéletrajzot és még senki nem jelzett vissza? Ne ess kétségbe, az életed eddig és ezután is erről szól. Az álláspályázatokat feladó „szakemberek” jól tudják, mekkora bajban vagy, de ugye, „nem tehetnek róla”, és ők nem is egy segélyszervezet! Vedd lazán, hogy senkit nem érdekel a gondod, akihez pedig mindig is fordulnál, már a legkevésbé sem akarja meghallgatni a gondjaidat! Betelt a mókus, a hócipő, ami most van, csak a folyamat része, nincs ebben semmi új, nyugodj le stb.

5./ Ne készítsd elő a bizonyítványaidat, senkit nem érdekelnek a diplomáid, a szakképesítéseid, ami vagy, az teljesen értéktelen! Ha mégis találsz majd egy helyet, ahol szóba állnak veled, először úgyis átképeznek, betanítanak, végiggürized a betanulási időt, mely három hónap hitegetés, aztán végül közlik, hogy nem értik, miért erőlködsz, az adott munka nem neked való, nincs hozzá érzéked, sem érdeklődésed. Jól látják, hogy csak muszájból vagy ott, kínlódsz, az időt töltöd stb.

Brooklyn Academy Of Music Hosts Career Fair For Job Seekers

6./ Ne készülj előre a mondókáddal! Ne gondolkozz el azon, milyen értékeid lehetnek, mit tudsz felmutatni! És főleg ne gondolkozz azon: vajon a hülyék és szerencsétlenek, akik láthatóan unják a munkájukat, akik naponta többször is arról próbálnak meggyőzni, hogy elegük van az egészből, miért dolgoznak, miközben te otthon ülsz? Ne akarj igazságot osztani! A tehetségtelen és tehetetlen, a dolgukhoz a legkevésbé sem értő szerencsések már mind révbe értek, dolgoznak! Te, aki képes volnál jóval eredményesebb lenni, úgyszólván senkit nem érdekelsz, és ahogy telik az idő, ez egyre rosszabb lesz. Fogalmazd meg magadnak és törődj bele: felesleges vagy! Aztán egyszer csak…

7./ Révbe érsz! Megcsörren a telefon! Behívnak! Kiválasztási interjúnak nevezik, pedig csak csődítés. Ott tolongtok mind a tizenkilencen. Stírölnek. Pofavizit ez a javából, de a lényeg, hogy láthassák, az egyébként értéktelen és megalázó munka megszerzésére is képesek emberek és lesz köztük egy, aki végelgyengülésében a legmegalázóbb, legértéktelenebb rabszolgaságra is képes, elvállalja, mert már minden mindegy… Ha te leszel az, akkor rajtad röhögnek majd, ha más, akkor máson. Balek. Így hívják a befutót. Lassan megérted, miért nem szabad bedőlni az olyan álláshirdetéseknek, ahol először megkérdezik tőled: Ugye, sikeres akarsz lenni?! Képes volnál megváltani a világot? Van benned kitartás, hogy megküzdj a lehetetlennel? Szereted a kihívásokat? stb. stb.

8./ Ki a barátod? Nagy dilemma, hogy vajon a barátaid és ismerőseid mit tudnak tenni érted! Hogy ki az igazi barát? Nos, évek alatt rájöhettél már, a tőled elfordulók létszámából, hogy mindenkinek csak addig kellettél, amíg adni tudtál, amíg hasznodat látták, volt biztonságod, munkád, jövedelmed, amíg nem szabódtál minden hétvégén, mivel nincs kedved, nincs mulatni való pénzed, nincs egy rongyod, és persze megállás nélkül magadat sajnálod. Az arcodra van írva! Azok, akik dolgoznak, terveznek, vásárolnak és utazgatnak, sehogy nem értik, miért maradsz el tőlük. Aztán egy szép napon nem hiányzol már senkinek. Na, ők voltak a haverok, a brancs, akikkel annyi görbe estét tölthettél együtt, míg volt rá tehetséged… Ha teheted, ne számíts rájuk! Ez most egyedül a te kalandod, magadra maradtál, pajti, itt nincs csapatjáték! Akárhogy is fáj, ők, akikkel valaha voltál, most éppen nagy ívben kerülik a veled való találkozást. Így jártál, ez van…

9./ Láss holnap utánig! Mint az éhező, aki ráveti magát a végre meglelt élelemre, aztán órákig szenved majd a gyomorbántalmaktól, ne légy mohó! Számolj! Nem minden munka és nem minden jövedelem jelenthet megoldást a számodra. Ha két hónapja vagy munka nélkül, két hónap hiánnyal küszködsz, ha négy éve vagy állástalan, már kimondhatatlan a veszteséged! A tönkrement háztartási gépek, a viseltes ruhatárad helyébe nem tudsz majd másikat teremteni, ha olyan munkát vállalsz, amihez elutazod a jövedelmedet, amiből törlesztve a napi minimum sem fedezhető, vagy amit elvisz a tartozásaid fejében a végrehajtó. Nincs annál bosszantóbb egy munkaadó számára, mint látni rajtad, hogy az igyekezeted hiábavaló, egész nap meditálsz, miből fogod fedezni a holnaputáni kiadásokat, hiszen már a holnap is nehézséget okoz! Látni, hogy a talpra állás nem fog sikerülni önerőből! Kölcsönök, hitelek után fogsz szaladgálni és kezdődik minden elölről…

10./ Törődj bele a helyzetedbe! Igaz, hogy minden munkát keresők számára készült brosúra, tankönyv és ismertető füzet azzal van tele, hogy nevess, örülj és bízz, aztán tégy többet magadért, ne ámítsd magad! Ez Magyarország, ahol a közmunkaprogramok álomfelhőit lassan messze viszi a szél, egyre többen és többen lesztek, akik kényelemből és vakságból vártatok a végletekig. Bíztatok a csodában, hogy majd minden megváltozhat, hiszen a teljes foglalkoztatásról zengtek a rádiók és televíziók, ezt ígérték a politikusok, akik mint tudjuk, mindig, mindent korrekt módon megígérnek!

ugynok080828_170Holnap majd megérkezik a megváltó. Egy stabil helyzetben évtizedek óta magas szinten teljesítő közvetlen értékesítő cég, egy izgalmas piramisjáték, ahol szórakozva kereshetsz akár milliárdokat, vagy jön egy befektetési vállalkozás. Aranyat kínálhatsz, bár magad az arany valódi színét sem láthatod soha! De most ez a tuti! Egy biztosító társaságnál rábeszélhetsz néhány tehetős vállalkozót a legújabb életbiztosításra, lehetsz porszívóügynök, edénygarnitúrák bemutatója. Te hozod el másoknak az örök élet reményét, végigkóstoltathatod a lekvárokat, a vitamincseppeket, meg az energia porokat, bemutatod és felkenheted a testápolókat, parfümöket, meg tapaszokat, amiknek megvásárlásával persze jótékonykodhatnak a vásárlóid. Meg utálni, nagyon, mikor végre magukra hagyod őket!

Vállalkozó leszel, persze kényszer-vállalkozó. Mit sem sejtve az adózás és járulék fizetés rejtelmeiről, melyekbe néhány hónap múlva bevezet a neked ajánlott könyvelő, aztán beláthatod, hogy amit addig kerestél a felére nem elég mindannak, amivel mindaddig tartozol. Az adóssággal, mely hónapról hónapra növekszik! Kezdődhet a bujkálás, a telefon kikapcsolása, a redőnyök lehúzása.

Vagy elmehetnél külföldre! Eredj, ha tudsz! De ez már egy másik történet!

RUBIK BŰVÖS KOCKÁJA – amit majdnem sikerült Orbánnak kirakni…

Napokkal az organikus építészet műremekeként megálmodott felcsúti, ( kerti budim menti ) „Sancho Panza” stadion átadási ünnepsége után; karnyújtásra az 1955. május 1-jén XII. Piusz pápa által elrendelt munkás Szent József ünnepe előtt, mondhatni a zsufi kellős közepén, – majd elfeledtem! – Kedves Vezetőnk római magánlátogatása mentén, rendes heti ünneplés-sorozatába préselve kipipálhattuk a Rubik kocka megálmodásának negyvenedik évfordulóját.

Így, prímán! Letudtuk!

Orbán Viktor

Nem volt túl nagy felhajtás, a miniszterelnök kegyeskedett találkozni a XX. század egyik meghatározó gondolkodójával, az idegenben egyébként világhírű Rubik Ernővel, aki ez alkalomból megtudhatta, hogy a duplázó kormányfőnek csak majdnem sikerült kirakni anno a bűvös kockát, de ez nem von le túl sokat, annak állítólagos értékéből. Hamarosan lesz Duna parti kockapalota, meg egy időre vándorkiállítás is, bár a mi Viktorunk néhai sikertelensége azért árnyékként vetül erre a mihaszna kis szerkentyűre, ami ráadásul se nem labda, se nem árvíz. Mert azokhoz piszkosul ért a mi lángoszlopunk!

26087_1_other_wallpapers_rubiks_cube

A világ különböző pontjain, lassan negyedik évtizede már, hogy emberek millióit köti le, foglalkoztatja az őrület, a Rubik’s Cube – leánykori nevén Bűvös kocka – melyről a Wikipédia a következő szabatos leiratot adja: „mechanikus, egyéni logikai játék. A kocka oldalai különféle színűek és elforgathatók a lap középpontja körül. A forgatás során a szomszédos oldalak színe megváltozik. A rendszertelen forgatással az oldalak színösszeállítása összekeverhető. Bizonyították, hogy elméletileg bármely keverés után legfeljebb 20 tekerésből kirakható, de az összetettsége miatt összesen 43 252 003 274 489 856 000-féle (leírva: negyvenháromtrillió-kétszázötvenkétbilliárd-hárombillió-kétszázhetvennégymiliárd-négyszáznyolcvankilencmillió-nyolcszázötvenhatezer; kb. 4,3·1019) eltérő állás hozható létre.”

43 252 003 274 489 856 000!

blind_rubik

Nem nagy ügy!

Ezért aztán nem is akkora katasztrófa, hogy népünk nagy vezérét úgyszólván döntetlenre kényszerítette ez a kis szörnyecske!

( Merthogy intézkedései következményeként őt legyőzni, megverni nem lehet! )

Minden csak megítélés kérdése, majdnem olyan, mint a jobban teljesítés a legnagyobb eladósodás idején, vagy, mint a kirobbanó foglalkoztatottsági mutatók fölemlegetése, karnyújtásnyira a közmunkások éhbér-munkálkodásainak kényszerű befejezése előtt. Ne legyenek kétségeik, ez a kudarc sem kudarc, a marketing mindenre vetít jó megoldást!

SONY DSC

Nyilván a statisztikák alapján vált indokolttá a stadionépítési fóbia is: Magyarország azon kevés nemzetek egyike, melynek 1986 óta egyetlen labdarúgó világbajnokságon nem lőttek gólt. Igaz, azóta csapataink a vb közelébe sem jutottak, de ez már a kisbetűs rész!

Rubik hazájában, semmi nem lehetetlen! Jogtipró csókosok szántják hantok alá Kishantos világhírű gabonáját! A néhai MIÉP-es Csurka színi direktor Dörnerje fakeresztet állít Budapest belvárosában a színházába, amit az ötszáz ezredik külhoni magyarral, Böjte Csabával fog felszenteltetni! Mészáros Lőrinc a tehetségének, meg haverjainak köszönheti tehetősségét, ahogy mondja, semmi köze a miniszterelnökhöz, neki Csányi, meg Demján a pajtása, velük üzletel! A magyarországi történelem-tanítás valamennyi jelentős szereplője által történelemhamisításnak bélyegzett náci megszállás emlékműve épülget, s csak a kordonjait veszítheti el… Felesleges tovább sorolni! Ugyan, még nem derült ki, mi a fenével foglalatoskodtunk április hatodikán – mert a legutóbbi választásról utóbb kiderült, hogy bizony fülke-forradalom zajlott – a közvélemény kutatók keresik a válaszokat!

Nem 43 252 003 274 489 856 000 választ, csak egyet, hogy mégis mi történt azzal a rengeteg, meggyőződésből kormányváltást sürgető egyénnel, aki, miután a választások után újra kérdezték, kire voksolt, egyre csak azt feleli, szinte mind: nem a hatalmon lévőkre szavaztunk! Akkor kire? Mert a választások megkérdőjelezhetetlen végeredménye mégiscsak összehozta az újabb kétharmadot, s az ellenzék, amennyiben az új parlament megalakulásakor felesküszik, végképp elismeri az alaptörvény legitimitását.

rubik-cube A Rubik kockát kirakni képesek között akad egy, akinek elég hat másodperc, mindegy kik és hogyan keverik össze a játékot! Magyarország rendbe rakásához talán évszázadnyi idő sem lesz elég.

A jóslatok most már 2018-ról, meg 2022-ről szólnak, s a joker mindig ugyanaz a felcsúti játékos…

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA

A dolog pedig úgy áll, hogy Orbán most először, persze csak négyszemközt, elismerte valakinek, hogy nem tudott győzni, hogy kifogtak rajta a színes kockalapok. De vajon, mikor lesz erre képes több millió magyar, akik szintúgy próbálkoznak ezzel-azzal, aztán, hogy nem sikerült, beletörődtek elb……tt életükbe. Mikor lesznek képesek bevallani, hogy emberhez méltatlan életükért egy életen át gürizve odúban élnek, nélkülöznek, langymeleg télben megfagynak, felkészültségük helyett segédmunkára kárhoztattak, s ha meghalnak a szociális temetés testedzésében osztozva, akár megáshatják önmaguk sírját???

tumblr_ltso63ijKl1qmpptko1_1280

Rubik Ernő világhírű magyar ember. Bárhol fordul meg e Földön, mindenhol büszkeséggel szól a hazájáról, pedig iszonyú megpróbáltatásokon át mutathatta be zseniális alkotását, még annak idején.

Miniszterelnöke, aki hadban áll a világ összes országával, mert mindenkinél okosabb, szebb és tökéletesebb, magát egyszerűen Magyarországnak nevezi és nem hagyja magát…

Találkoztak a héten. Talán, még jókor, így negyven évvel a nagy feltalálás után. Ha Rubik Ernőnek nem fontos, én a helyében nem szorgalmaznám a majdani fél évszázad megünneplését. A diktátorok különös fejlődéstörténetének ugyanis van egy bizonyos pillanata, ami után a kimagasló képességű egyéneket egyszerűen lefejezik!

“KABÁTLOPÁS A TISZTELT HÁZBAN!” – holokauszt tagadás a közgyűlésben?

“Fellélegezhetnek a disznók, elmúltak az ünnepek! Akinek eddig megkegyelmeztek, minden bizonnyal húzza még egy darabig, esetleg végelgyengülésben fog kimúlni, ki tudja!”

Mi pedig, – mostanáig tisztelt választópolgárok -, akik a disznókon túl, mostantól szintén csendesebb napokat élünk, lassan hozzászokhatunk, hogy már több mint két hete senki semmit nem avat idehaza, sőt, a főméltóságú befutó, ahogy az várható volt, egy időre törli városunk nevét a mindennapos úti célok közül. Minek jönne! Haza? Ugyan már! 0002 A maradék tegnap szokás szerint összejött, közgyűlt a bamba eufóriában, meggratulálta önmagát, aztán néhány pillanatra megsértődött, mert kevesen ünnepelték, de végül nekilódult, s lezavarva az áprilisi gyötrelmeket, a penzumot.

És önmagától, meg a leendő nagyon nagy tettétől mélységesen meghatódva megszavaztatta polgármesterünk az ő kabátlopásuk hősi emlékhelyét a böcsület házában.

0007 Szobrunk lesz, nagyon szép és nagyon megható. Annyira, hogy a tanácsnok asszony szinte elájult, már magától a gondolat fölemlegetésétől, hogy lógnak majd ott a kabátok, valami fának tetsző ajtóra vetve, nagy sárga csillaggal. És ez az egész bizony borzasztóan elgondolkoztató, magával ragadó módon fogja a nagyvilágot emlékeztetni az elhurcolt Szombathelyiekre!!! A város udvari szobrásza, aki annyi értékkel ajándékozta meg már városunkat, megálmodta, felskiccelte egy ánégyesre és mert kiváló szakember, még a pontos árát is elárulta „tudjukminek”.

Párszáz ezerrel lesz csak több, mint hatmillió, de persze pályázat, zsűriztetés, meg lelkes szombathelyi lokálpatrióták morfondírozása nélkül.

A terveket, a makettet senki nem látta, nem bírálta, nem ízlelgette, merthogy tervek nincsenek, még nem készültek, csak az árcédula ismert! Minek az, ilyen bagatell tételnél. Minek az ilyen bagatell témánál! A zsidók, meg persze a nem zsidók meg majd méltóztatnak örülni; aki meg nem örül, az nyilván holokauszt tagadó – slussz-passz -, minek ezt tovább ragozni, sietni kell, jön a nyár, a július, meg az avatás!

A Czeglédy meg persze megint ágált, ezért ő nyilván holokauszt tagadó! Mind azok volnánk…

A közgyűlés prímán megszavazta. Lesz és kész! Ugyanúgy és ugyanolyan módon, mint a Szabadság téri náci emlékmű, csak itt éppen az áldozatokra emlékezve, direktben.

Mert, ha valakinek esetleg nem esett volna le, a két szögön lógó kabát, csillaggal, ugyanaz mint a Gábriel a birodalmi sassal, csak az aspektus, meg a körülmények mások! Szombathelynek amúgy ez is éppen jó lesz!

0001

Mondták ugyan, egyesek, egykor, – ha emlékezni méltóztatnak még páran -, hogy a temetőben tankkal átlőtt, rozsdás lemez a legkevésbé sem az 56-os forradalmárokra emlékeztet, hanem a ruszkikra; mondták, hogy talán mégsem az oroszok bevonulása napján kellett volna felavatni! Az 56-os emlékhely ott mérgezi a temető sarkát, azóta is, megannyi hős porló tetemétől karnyújtásnyira…

Most akkor ugyanő, a mester, – akinek nagyságával eszünk ágában nincs vitatkozni, nem őt, az eljárást minősítjük! – megalkot egy újabb csodát, fix összegért, úgyszólván a meglepetés erejével! Egy senki előtt nem ismert alkotásra bólintott a plénum, lesz avatás, szalagvágás, beszéd, szavalat, gyertyagyújtás, ki lehet pipálni ezt is, ami a korábbi “szoci” garnitúráknak persze nem jutott az eszébe!

És ez a lényeg! Hazajöhet, szúrópróba szerűen meglátogathatja megválasztóit a nagyúr… Kicsinyes bosszúból készül egy újabb búcsújáróhely, kabátok bronzból, szögön lógva, csillaggal. Mert állítólag ez a legtöbb, mi adható. Ennyi volt a legmarkánsabb gondolat!

A szobor jól illik majd az utóbbi idők megmagyarázhatatlan förmedvényei közé, méltó folytatása lesz mindannak, ami sem megszégyenülni, sem megbukni nem tud városunkban. Szombathely a sznob kispolgárok gyűjtőhelye ismét kap egy pitykét a kalapjára!

Men in Black Én meg majd – mert firkantani merészeltem –  szokás szerint címkéket kapok, mert nem bírtam hallgatni. Ha Mikszáthnak jó volt, nekem sem méltatlan kabátozni! De egyszer, olyan jó érzés volna, ha engem, meg még pár ezer társamat, úgyszólván Szombathely lakóit, a demokratikus úton megválasztott vezetőik, a szolgálatra felkentek emberszámba vennének!

Még, ha csak arra a rövidke időre is…

LEVÉL A BARÁTOMHOZ – nagyapáinkra emlékezve április vége felé…

Beszélgettünk már sokat, sok mindenről. Az élet dolgai, a gondok, valahogy mindig előbbre valók voltak, és lesznek, mint az emlékezés. Pedig egy ideje már tudom, ez a nap mindkettőnknek fontos. Az elmúlás, a búcsú dátuma, amiért írok…

„Az ember csak akkor jön rá, hogy egész élete emlékekből áll, amikor elkezdi elveszteni az emlékeit, akárha pillanatokra is. Emlékek nélkül nem élet az élet… Emlékezetünk fűzi össze a bennünk meglevő dolgokat, emlékezetünk határozza meg az értelmünket, a cselekedeteinket, az érzelmeinket. Emlékezet nélkül nem létezünk.”      Luis Bunuel

Gyertyákkal a zsebünkben indulunk a szombathelyi temetőbe, a sírjaik felé – te és én. Nem tudva egymás útjáról, céljáról. Visz a lábunk, meg a lelkiismeretünk. A gyufaskatulya zörgése, a lélekharang kongása kísér mindkettőnket, próbáljuk felidézni az arcvonásaikat, szavaikat, gondjaikat, gondolataikat. Öregapám harminc évnél is régebb óta, nagyapád ma éppen tizenegy éve már, hogy az égi hadak útjára lépett. Ők, akik valaha együtt indultak a nagy háborúba. Úgy bizony, hiszen szinte egy faluból valók voltak, talán még a vagon is közös volt… mindketten a tavaszt hagyták maguk mögött…

002

Az én öregem után alig maradt emlékezet, a tiéd szinte mindent megörökített. Ha fölütöm – számomra képzelet béli, az internetnek köszönhetően mégis elérhető – könyveit, naplóit, feljegyzéseit, egy kicsit, mintha mindazt átélhetném, amit az én jóságos nagyapám is megérhetett… Magyarok voltak ők, egy ideig legalább magyar katonák, a világháború harcosai, hősei, akik megjárva a Don poklát, hazatértek építeni, családot, szeretetet adni a szűkebb pátriának.

( Jó volna elmesélni, elmesélnünk ennek a bomlott tudatú országnak, mi volt a háborúban, mit éltek meg a magyarok, a magyar katonák, mielőtt a Szabadság téri emlékműnek engedelmeskedve átírják az összes történelemkönyveinket… amíg még nem késő, mert nagyapáink emléke erre is kötelez! )

„Szeretünk bolyongani a történelemnek romjai felett, meg-meg állunk, behunyom a testi szemeimet, mereven nézek belülről kifelé… „mi az ami a kétes távolba vezet?”… merengeni mit ér?… mégis úgy érzem, hogy a jelen a múlton épül és emlékezem…

…Valahogyan ilyen… az élet. Hordoz magában örömet, bút, bánatot, reményt, kacagást, könnyet, s ki tudja még mennyi mindent, amit egy embernek el kell viselni. Hordozni kell, mint Jézus hordozta a nehéz keresztet, s a nagy súly alatt, ha földre roskadt is, újra és újra felegyenesedett, vállára emelte a durván faragott nehéz bitófáját, és indult felfelé a Golgota magaslatara… Szóval az élet tele van golgotai úttal, hol könnyedén hordozzuk az élet keresztjét, hol már úgy érezzük elesünk alatta, a fáradtság földre súlyt,… de, nem lehet összetörni, kínzó fájdalmak mellett újra és újra talpra kell állni, gondjaink, bújaink, könnyeink áradata mellett kell az élet útján csoszogni. ÉS EZ AZ EMBER, amikor nem marad a földön siránkozó, könnyekkel áztatott arccal, erős lélekkel, hittel, akarattal föl kell állni, s tovább botorkálni a reményteljes jövő felé…