AKIKBŐL KISZERETETT A GÓRÉ – alvállalkozók, akik megtették a dolgukat

Mehetnek. Ami ezután jön, már nélkülük is príma! Nem kellenek az újabb forradalmaikhoz, indoklásokhoz, alátámasztásokhoz, egykori „emblematikus alakjuk” szétmállott, elhasználódott, elfuserálódott, már semmire nem jó emberek, nem fontosak, akkor meg mehetnek, oda, ahol többé soha nem fogjuk látni őket… A nagy színjáték első felvonása bevezetéséhez mosolyukon, könnyeiken, nevükön és néhai tetteiken át vezetett az úthenger ösvénye, de mert „győzve győz a győzhetetlen majomész…”, a napnál is világosabb fejlemények következnek.

parla

Lehetett tudni előre…, így azt is hogy a további szolgálat alól mentesülni fognak! A sztrádán már nincs helyük, kiszeretett belőlük a főnök, leamortizálta őket az ő istenük, már nincs szüksége arra, hogy a drága időt húzzák, arcukkal az összképet rontsák a kegyesék kénye-kedve szerint átszabott űrben, no és az összement üléstermében. Valaha annyian voltak, mint ahányan ma összesen alkotják a képviselői létszámot…

„A gyáva ember nem vállalja a tetteiért a felelősséget. Mert fél. És könnyebb és egyszerűbb a többiekkel együtt ordítani, mert még azt is csak tömegben meri. A gyereket felállítjuk a hisztiből és szembesítjük a tetteivel. Mi felnőttek, és okosok, és bátrak, és egyenesek és becsületesek, mikor fogunk szembesülni tetteinkkel?”                                                                                                     Alföldi Róbert

A lakájmédiák persze most is csak a bukott távozókat sorolják. ( A győztesek levetett göncét soha! ) Rajtuk gúnyolódnak, mert tudják jól, ez a nagyságosék örömére való, őkövérsége diadalmenetének fontos része.

Nemhogy véget nem ér a dörgölődzés, a java most következik, aki eddig hányingerről, meg képmutatásról beszélt, jobb, ha több tucat „öcsi-zsák” után néz… Mert akik maradnak, nos ők szimplán a dicsőséges „maradék”, melynek jócskán akad azért súlytalan föle, mely alighanem mélán úszik majd…

001a

„A félelemtől nem lehet megszabadulni, de nem is kell. Nem ismerek egyetlen olyan embert sem, aki ne félne – én is félek. Az azonban már baj, ha mindig elkerülöm az olyan helyzeteket, ahol esetleg félni kell, mert akkor nagyon leszűkítem az életteremet, és a saját félelmemnek a foglya leszek. Nem merek semmit sem csinálni, mert esetleg félni kell. A legtöbb esetben tehát nem az a baj, hogy félek, hanem az, hogy félek félni.”      Feldmár András

Jó volna tudni, kiben mi maradt az első találkozásról, ki mit gondol az akkori önmagáról, most, amikor menni kell? És vajon mit gondol a nagy eleresztő, aki nem ismeri a pótolhatatlan embert, csak az elhatározásainak engedelmeskedik. Dönt és vége! Lám, lezabálta a maradék húst a halálraítéltről…

005a

Vakmerő vállalkozásként magához vonta a médiáknak már nagyon terhes és általában nagyon nedves néhai műsorvezetőt, méretes lovat vezényelt alá, aztán az idővel alaposan megroggyant gebét kivontatta az ő Pistája alól… Mehet! A zsokéra várnak a derék krimók…de nehogy valaki azt merje mondani, hogy egy képviselő, ha KDNP-s, akkor lehet alkoholista!

004a

Aranka – bár nem volt országgyűlési képviselő – tuti befutó volt, most mehet végre zumbázni! KLIK-tákolmánya is másé lesz, nem kell gondolkozni a feltárt hibák javítgatásán! Ő is győztesnek tűnt, mindent úgy ígért, ahogy elvárták, átszabott és megreformált, nyílt vízre eresztette a gólemet, és közben építette egyre a panelblokkokat. Csak a tükröt, a megmérettetést kerülte rendre, mert elhitte, hogy minden örök! Ugyan, honnan tudhatta volna, hogy épp csatanyerés után válik majd feleslegessé?

003a

 „A félelem nem az ördögtől való, hanem az emberi létünk alapvető és fontos tulajdonsága, amivel elindulhat a fejlődés. (…) Az egyik út: bedugom a fejem a homokba, és habzsolom, falom a külsőségeket, hogy majd a segítségükkel jobban érezzem magamat. A másik út: ki merem mondani azt, hogy gyáva vagyok kockáztatni, vagyis elfogadom, hogy a gyávaság ott lakik bennem. Csakhogy azt is tudom, hogy csak rajtam áll, hogy másként döntök-e.”                                                                    Csernus Imre

A megfakult tanárember is – látszólag – önként távozott. A neki előnyösebb pozíció béna zakóját húzták rá, mert érteni merészelt a mesterségéhez! Nincs szükség a további megbánásra, merengésre, apja elrontott öröksége felett. Nincs szükség pedagógiai, didaktikai, logikai ismeretekre, nem kell a pedagógusi múlt! Mehet! Megküzdhet a polgármesteri címért, a legrosszabb esetben pedig sértődött tanárember lehet, a hátralévő idejében…

006a

Eltűnhet a parlamentből – mert kellett a helye a legnagyobb “megbecsült semmitmondónak” – és eltűnhet megbízatása végén, már egy hónap múlva az államtitkári székből is a nagy igazságmondó. Szégyellheti magát, de nem lesz munkája! Ennyit ért a házastársat, leánykát mozgósítani képes pártigazolvány, meg a számtalan összevihogás a nyugdíjvagyont elherdáló barátnőjével…

008a

Az úthenger a földdel teszi egyenlővé a távozók helyét, akik persze még egyszer, utoljára kapnak majd némi végkielégítést, zsírbőnek vélhető pótlékot, irodát, párnás széket, meg hangzatos hatalmat, de a leépülés, az út a vállalhatatlan semmi felé mégis megteszi majd következményeit! Arctalanul, hangtalanul válnak majd eggyé az eddig lenézett szürke tömeggel.  Olyan is, aki hátat fordítva korábbi pártjának a góré mellé szegődött, s most mégis feleslegessé vált…

007a

Minél távolabb menekülünk félelmeinktől, annál nagyobbaknak és fenyegetettebbeknek látszanak. Ha közel megyünk hozzájuk – jelentéktelenné zsugorodnak. Az átélés és a megismerés a reális szintre szállítja le a túlértékelt eseményeket, a félelmek enyészni kezdenek. Átéltem, kibírtam, túl vagyok rajta – ez a félelem igazi eloszlatója.                                                                               Popper Péter

Aki mindezek után veszteségekről beszél, valószínűleg csak az ostoba félelmeit próbálja kompenzálni. A manipuláció ezerrel teszi a dolgát és szedi az áldozatokat! Akkor is így van ez, ha a mostani történéseknek semmi köze nincs a tisztuláshoz!  A rendeleti kormányzáshoz szinte nem is kellenek majd… A minap egy érdekes okfejtéssel lettünk gazdagabbak; valahogy így:

“Az április 6-i szabad és fair választásnak becézett cirkusz végeredménye nem csak a magukat baloldali kormányváltóknak nevező formáció bukását jelenti. Elbukott itt mindenki, és a bukás nem most kezdődött, hanem a rendszerváltással egy időben. Akkor a magyar társadalom ölébe hullott a szabadság, a jogállamiság, az alkotmányos rend, a demokrácia, a piacgazdaság, majd később az uniós tagság – és nem tudott mit kezdeni vele. Nem értette és nem is volt rá igénye. Az elmúlt 25 évből egyedül O. Viktor és tettestársai profitáltak. Ők megértették a magyar néplélek igazi természetét, – a meghunyászkodást, a szervilizmust, az opportunizmust, az igazodási kényszert, a megalkuvást, a törleszkedést. Felismerték, hogy ez kell a magyar társadalom többségének. És erre megadták a lehetőséget nekik. A magyar szavazók többsége igent mondott a „folytatás” programjára. A trafikosok, a tanárok, a közmunkások, a földjeiket elvesztők, a devizahitelesek, a négy millió létminimum környékén élő ember, a több százezer éhező gyerek nem érdekli a magyar szavazók többségét. A folytatást áhítják.”                  Markó Beáta

A fent felsoroltak és még “sokan mások” pedig…Mehetnek. Ami ezután jön, már nélkülük is príma! Nem kellenek az újabb forradalmaikhoz, indoklásokhoz, alátámasztásokhoz, egykori „emblematikus alakjuk” szétmállott, elhasználódott, elfuserálódott, már semmire nem jó emberek, nem fontosak, akkor meg mehetnek, oda, ahol többé soha nem fogják látni őket… Csak mi! Vasiak, Szombathelyiek.  A kegyvesztettek hazatérnek, ki a miniszteri székből hazapottyantva, ki pedig “az órákig tartó kiváló felszólalások” ülésterméből… Mindketten vesztesek a győzelmükkel!

1539_7604_IMG_6326

Valljuk be, kevéssé váltak a góré javára, míg léteztek villanásaik, jobb lesz ez így mindenkinek! Mindenki azt kapja, amit érdemel. Mi az itthon maradottak, őket… Akiket megérdemlünk! Merthogy féltünk félni!

“Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. –
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.”

Petőfi Sándor