HALOTTUNK VAN – megpróbáltatások égen és földön…

„A hozzánk közel állók halála nyilvánvalóan erős történés, de nemcsak a veszteség okán, hanem azért is, mert minden halál (…) kimerevíti, a maguk visszavonhatatlanságában kinagyítja mindazokat a tetteket vagy mulasztásokat, legyenek azok bár csak gesztusok, amelyekkel a halotthoz életében kapcsolódtunk. Azok az emberek, akiknek vannak saját halottaik – akiket nem csak eltemettek, de meggyászoltak -, hordozni fogják halottaik múltját, az az övékbe beépül – talán még erősebben, mint a sajátjuk. (…) Az, aki hozzá közel álló embert eltemetett, többé már nem egészen az, aki előtte volt.” 

Ancsel Éva

Nagycsalád volt a miénk. Gyermekkoromból leginkább az rémlik, hogy az alkalmak során megszámlálhatatlanul sokan verődtünk össze a szülői ház udvarán. Aztán, ahogy múltak az évek, és magam is felnőtt lettem, egyre csak jöttek a hírek, mi meg mentünk búcsúzkodni.

Egyre több lett az alkalom, amikor egy elengedhetetlennek hitt testvér koporsója került a Szent Mihály lovára.

Mentek a saroglyák, hullottak a hantok, lassan fogytak a gyertyák, az itt maradottakra emlékeztető lángocskák. Megfogyatkoztak a megpróbáltatások égen és földön.

Tegnap este jött a hír, hozzánk és hozzá, aki a néhai család utolsó tagjaként végképp magára maradt…

dead-0920_616

Meghalt a mindig mosolygó nővér, aki mindenki számára ismerős, ott él minden jóravaló családban, akkor is tud nevetni, mikor pillanatonként sírni volna jó! A veszteség alig felfogható, majd az idő az egyetlen, amely elrendezi a megsárgult lapokat… Mondják, elaludt csendesen. Hazament a kórházból, az egyszerű emberi méltóságában szeretett volna útra kelni.

Aki valaha megszületett, azt pillanatokra a földre helyezték, aki meghalt, úgyszintén, ha csak pillanatokra is, de a földre helyeztetett. Mindez a tisztelet jele volt, a születő gyermek és a halott iránti végtelen szeretet jele. Hogy elkezdődjenek a földi örömök, és véget érjenek a földi megpróbáltatások… Így volt ez a régmúltban, ma az igazi megpróbáltatások ekkor kezdődnek!

Mert, bár mindenki készül a pillanat utáni feladatokra, a döbbenetet a beinduló gépezet gerjeszti a leginkább… Jön a szégyen! A szegénység! Az a kevés, ami semmire nem elég, de jön az ügynök, a kegyeletben jártas ötletgazda, a minden helyzetre jó ötletekkel bíró számológép! Mert a halottnak meg kell adni a végtisztességet, a méltóságteljes búcsúzás minden pillanatát. Erre találtatott ki a legnagyobb segítségnek álcázott, a „megértő gondoskodásnak” hazudott legnagyobb megszégyenítés, a kegyeletegylet…

-Mert a családjuk halottja Budapesten élt, lakott és aludt el csendesen, ott kell intézni a temetést!  – A halottszállítókkal érkezett, és már mondta is a remek ajánlatokat!

„Napjainkban – különösen Budapesten – egyre többen választják a hamvasztásos temetkezési formát. Sokakat azonban szorongással tölt el, hogy hogyan is zajlik ez az egész. Vajon tisztességes körülmények között szállítják majd? Egyedül hamvasztják? Méltó módon? Jól bánnak vele? Biztos az ő hamvait kapjuk vissza? Számtalan kérdés merülhet fel.”

urnak_lelekhajo_temetkezes_k

„Mindig a legnagyobb körültekintéssel, a kegyeleti szempontok maximális figyelembe vételével járunk el a hamvasztás ügyintézése és lebonyolítása során mi és gondosan megválasztott munkatársaink, alvállalkozóink is. A szállítást, hamvasztást végző, elhivatott kollégáink modern és higiénikus környezetben végzik felelősségteljes munkájukat, tisztelettel bánnak az elhunytakkal.

Nyugodtan ránk bízhatja szerettét, nincs miért aggódnia. De fontos számunkra, hogy – amennyiben szükségét érzi -, erről Ön is meggyőződhessen, hogy szorongás és felesleges aggodalom nélkül vehessen búcsút attól, akit szeret.

335_4

Amennyiben igényli, a hamvasztás folyamatának valamennyi részletével kapcsolatban felvilágosítást nyújtunk. Pontosan nyomon követhető, hogy elhunyt szerettükkel mikor, hol, mi történik. Igény szerint saját szemével győződhet meg arról is, hogy valóban ő és valóban egyedül lesz elhamvasztva. Hamvasztási szolgáltatás csomagjainkat – temetkezési szolgáltatók körében egyedülálló módon – úgy alakítottuk ki, hogy mindenki a számára legkedvezőbb megoldást és szolgáltatást választhassa.

Természetesen van lehetőség a szolgáltatás csomagok kombinációjára is, ezzel kapcsolatban kérje ajánlatunkat.”

Az ügynök a pompás bevezető után készségesen ajánlotta a legújabb, “BIZONYOSSÁG” hamvasztási csomagot…

Kremation

 

„A hamvasztó üzemben előre megbeszélt időpontban, a krematórium egyik munkatársa kíséretében, a családtagok jelen lehetnek a hamvasztás megkezdésénél és meggyőződhetnek arról, hogy valóban szerettüket és valóban egyedül, méltó körülmények között hamvasztják el, ami bizony sok család aggodalma. Saját szemükkel győződhetnek meg arról, hogy a hamvasztás automatizált rendszerben, az elcserélés lehetőségének tökéletes kizárásával, higiénikus környezetben, modern eszközökkel zajlik. A hamvasztó üzem kísérő munkatársa valamennyi felmerülő kérdésükre megnyugtató választ ad. Lehetőség van arra is, hogy a család a krematórium váróhelyiségében várja meg és igény szerint monitoron át kövesse a hamvasztás kb. 2 órás folyamatát.”

…………………………………………………………………………………………………….

Azt hiszem a legnagyobb szégyent választva került kitöltésre végül az űrlap. A rubrikába a „közönséges” szó került, s a hamvakat a legegyszerűbb urnában kértük kiadatásra. „Hazavisszük. Szeretnénk, ha velünk maradhatna” Ez is az űrlapra kerül. Mert a hamvak elvitelét meg kell indokolni. Az ügynök ebben is segített. Aztán elővette a számológépet, felszorzott, összeadott és még ki tudja miféle műveletekre kényszerítette azt az ördöngös masinát. Kijött a végösszeg.

Ennyi.

A halottnak véget ért, a maradóknak megkezdődött a földi pokol…

(…)

„Ha valakit elveszítettünk, akit szerettünk, a lélek azonosulással gyógyul. Egyszer csak észrevesszük, hogy bizonyos tulajdonságait, mozdulatait öntudatlanul is átvettük annak, akit nehéz elengedni. Valami apró gesztust, hangsúlyt vagy mindennapi szokást. Például úgy terítünk, úgy hajtjuk össze a szalvétát, ahogy az elhunyt édesanyánk tette. Valamit föltámasztunk abból, aki elment. A pszichológia ma már tudja: akkor ér véget a gyász időszaka, az elengedés folyamata, amikor az ember azt veszi észre magán, hogy valamit pont úgy csinál, ahogy a számára fontos, általa elveszített személy annak idején, és ráeszmél arra, hogy egy darabkát belőle beépített az énjébe. Őt már nem kapja vissza, de valamit belőle mégis megőrizhet haláláig. Így folyamatosan össze vagyunk kötve mindazokkal, akiket valaha szerettünk, mert a lelkünkben ott van az emlékük, és a viselkedésünkben néhány motívum, amiről tán magunk se tudunk, mert nem tudatosítottuk ezeket. De ha megfigyeljük, rájöhetünk, hogy mit támasztottunk fel azokból, akiket elveszítettünk és megsirattunk.”

Bagdy Emőke