“KABÁTLOPÁS A TISZTELT HÁZBAN!” – holokauszt tagadás a közgyűlésben?

“Fellélegezhetnek a disznók, elmúltak az ünnepek! Akinek eddig megkegyelmeztek, minden bizonnyal húzza még egy darabig, esetleg végelgyengülésben fog kimúlni, ki tudja!”

Mi pedig, – mostanáig tisztelt választópolgárok -, akik a disznókon túl, mostantól szintén csendesebb napokat élünk, lassan hozzászokhatunk, hogy már több mint két hete senki semmit nem avat idehaza, sőt, a főméltóságú befutó, ahogy az várható volt, egy időre törli városunk nevét a mindennapos úti célok közül. Minek jönne! Haza? Ugyan már! 0002 A maradék tegnap szokás szerint összejött, közgyűlt a bamba eufóriában, meggratulálta önmagát, aztán néhány pillanatra megsértődött, mert kevesen ünnepelték, de végül nekilódult, s lezavarva az áprilisi gyötrelmeket, a penzumot.

És önmagától, meg a leendő nagyon nagy tettétől mélységesen meghatódva megszavaztatta polgármesterünk az ő kabátlopásuk hősi emlékhelyét a böcsület házában.

0007 Szobrunk lesz, nagyon szép és nagyon megható. Annyira, hogy a tanácsnok asszony szinte elájult, már magától a gondolat fölemlegetésétől, hogy lógnak majd ott a kabátok, valami fának tetsző ajtóra vetve, nagy sárga csillaggal. És ez az egész bizony borzasztóan elgondolkoztató, magával ragadó módon fogja a nagyvilágot emlékeztetni az elhurcolt Szombathelyiekre!!! A város udvari szobrásza, aki annyi értékkel ajándékozta meg már városunkat, megálmodta, felskiccelte egy ánégyesre és mert kiváló szakember, még a pontos árát is elárulta „tudjukminek”.

Párszáz ezerrel lesz csak több, mint hatmillió, de persze pályázat, zsűriztetés, meg lelkes szombathelyi lokálpatrióták morfondírozása nélkül.

A terveket, a makettet senki nem látta, nem bírálta, nem ízlelgette, merthogy tervek nincsenek, még nem készültek, csak az árcédula ismert! Minek az, ilyen bagatell tételnél. Minek az ilyen bagatell témánál! A zsidók, meg persze a nem zsidók meg majd méltóztatnak örülni; aki meg nem örül, az nyilván holokauszt tagadó – slussz-passz -, minek ezt tovább ragozni, sietni kell, jön a nyár, a július, meg az avatás!

A Czeglédy meg persze megint ágált, ezért ő nyilván holokauszt tagadó! Mind azok volnánk…

A közgyűlés prímán megszavazta. Lesz és kész! Ugyanúgy és ugyanolyan módon, mint a Szabadság téri náci emlékmű, csak itt éppen az áldozatokra emlékezve, direktben.

Mert, ha valakinek esetleg nem esett volna le, a két szögön lógó kabát, csillaggal, ugyanaz mint a Gábriel a birodalmi sassal, csak az aspektus, meg a körülmények mások! Szombathelynek amúgy ez is éppen jó lesz!

0001

Mondták ugyan, egyesek, egykor, – ha emlékezni méltóztatnak még páran -, hogy a temetőben tankkal átlőtt, rozsdás lemez a legkevésbé sem az 56-os forradalmárokra emlékeztet, hanem a ruszkikra; mondták, hogy talán mégsem az oroszok bevonulása napján kellett volna felavatni! Az 56-os emlékhely ott mérgezi a temető sarkát, azóta is, megannyi hős porló tetemétől karnyújtásnyira…

Most akkor ugyanő, a mester, – akinek nagyságával eszünk ágában nincs vitatkozni, nem őt, az eljárást minősítjük! – megalkot egy újabb csodát, fix összegért, úgyszólván a meglepetés erejével! Egy senki előtt nem ismert alkotásra bólintott a plénum, lesz avatás, szalagvágás, beszéd, szavalat, gyertyagyújtás, ki lehet pipálni ezt is, ami a korábbi “szoci” garnitúráknak persze nem jutott az eszébe!

És ez a lényeg! Hazajöhet, szúrópróba szerűen meglátogathatja megválasztóit a nagyúr… Kicsinyes bosszúból készül egy újabb búcsújáróhely, kabátok bronzból, szögön lógva, csillaggal. Mert állítólag ez a legtöbb, mi adható. Ennyi volt a legmarkánsabb gondolat!

A szobor jól illik majd az utóbbi idők megmagyarázhatatlan förmedvényei közé, méltó folytatása lesz mindannak, ami sem megszégyenülni, sem megbukni nem tud városunkban. Szombathely a sznob kispolgárok gyűjtőhelye ismét kap egy pitykét a kalapjára!

Men in Black Én meg majd – mert firkantani merészeltem –  szokás szerint címkéket kapok, mert nem bírtam hallgatni. Ha Mikszáthnak jó volt, nekem sem méltatlan kabátozni! De egyszer, olyan jó érzés volna, ha engem, meg még pár ezer társamat, úgyszólván Szombathely lakóit, a demokratikus úton megválasztott vezetőik, a szolgálatra felkentek emberszámba vennének!

Még, ha csak arra a rövidke időre is…

One thought on ““KABÁTLOPÁS A TISZTELT HÁZBAN!” – holokauszt tagadás a közgyűlésben?”

  1. Szeretném tudni, mikor tüntetik már el végre ennek a hazug, Szombathelyt eláruló “képviselőnek” az undorító megállító tábláit, aki szájára merte venni Éhen Gyula szavait. Ő semmit nem tett a városért, még a váti repülőtér elvitelével is csak kárt okozott, amennyiben nem létesültek ott munkahelyek.
    Csak a “nagyvezír” futball őrületét, stadionépítő, pénz pocsékoló hobbiját népszerűsítette itt is. Kell stadion, de jelenleg vannak ennél fontosabb dolgok is.
    Megérdemli a sorsát az az ország, az a nemzet, amelyik ilyen hinta-politikusokra bízza magát.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.