ÜNNEP BOSSZÚBÓL – a katolikus egyház óriási küzdelme a világkommunizmus ellen

„Az ünneptől főként azt várnánk, hogy legyen! Végre valami ne tőlünk függjön, ne a jókedvünknek, szerencsénknek, boldogságunknak legyen kiszolgáltatva, hanem legyen: mint a természet. Mint a napsütés. Mi meg ülnénk a kerti fehér karosszékekben, valaki talán még könnyen mellettünk, és arcunkat a fénybe tartjuk. Ez volna az ünnep – jön, amikor ideje van, harmónia és jóság nő a nyomában, és nemcsak jobbá változunk, de a másik jóságára is rálátunk.”    Esterházy Péter

A munka ünnepét kísérő vurstlik, mulatságok láttán nyilván csak kevesek gondolnák, mennyi gyűlölet és gonoszság mentén szerveződhetett valaha, de akár most is az együttlét, a dolgozó ember méltóságának öröme. Ünnep, mely nem a Vatikán elrendeléséből, kinyilatkoztatásaiból ered, szinte alig létezhetett és létezhet ma is; az pedig, hogy a népszokások képesek voltak kiteljesedni a feudalizmust váltó kapitalista, sőt később a szocialista világrend megerősödésével, egyenesen fertőként volt megélhető a katolikus egyház vezetése számára.

CRI_194142

Nyilván, sokat kellett töprengenie XI. Pius pápának (1922-39), hogy az alábbi kinyilatkoztatását megfogalmazhassa:

„az egyház óriási küzdelmét a világkommunizmus ellen Szent Józsefnek, az egyház legfőbb oltalmazójának zászlaja alá helyezzük. Ő a munkásosztályhoz tartozott és viselte a szegénység terhét magáért és a Szent Családért”.

Jáki Szaniszló OSB (1924) Templeton-díjas tudós. Teológiából Rómában, fizikából New Yorkban doktorált. A hatvanas évek óta a Seton Hall Katolikus Egyetem (New Jersey) tanára. A Pápai Tudományos Akadémia tagja. Az ő dolgozatából, -melynek a címe: „Kézművesek példaképe”- tudjuk: „Az Egyház, hogy bevésse Szent Józsefnek ezt a státusát a hívők értelmébe, a legerősebb eszközeit használta egy ünnep elrendelésével. Május első napja, amelyen egykor az ateista szocializmus ünnepelte önmagát, most Szent Józsefnek, a munkásnak az ünnepe. Munkás minősége valóban időtálló.”

Szintén ebből a rövidke dolgozatból tudhatjuk meg azt is: „ …a pápa (XIII. Leó) kereken kijelentette, hogy a legrosszabb szolgálatot a munkásosztálynak az teszi, aki a jövőt úgy festi le, mint bőséget mindenki számára…” ( Jáki Szaniszló frappáns munkáját érdemes végigolvasni mindazoknak, akik szeretik feldolgozni az efféle turpisságokat! Itt megtalálják!)

Végül álljék itt példaként XII. Piusz pápa imája:

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA„Ó, dicsőséges Szent József pátriárka, alázatos és igaz názáreti kézműves, légy mindennapi fáradozásainkban mellettünk, hogy mi, katolikus kézművesek is megtaláljuk munkálkodásunkban az Isten dicséretének alkalmas eszközét, hogy megszentelődjünk, és hasznossá váljunk a társadalom számára, amelyben élünk. Hiszen minden cselekvésünknek ezek a legfőbb eszményeik. Könyörögd ki számunkra Istentől, ó legszentebb pártfogónk, a szív alázatát és egyszerűségét, azt, hogy örömet találjunk a munkában, és jóakarattal legyünk azok iránt, akik társaink benne. Add, hogy a munkát, amely elkerülhetetlen, ebben az életben, az isteni akaratnak megfelelően, vidáman végezzük, tudatában különleges szociális helyzetünknek és küldetésünknek, felelősségünknek. Add meg nekünk a fegyelem és imádság szellemét, a kedvességet és a tiszteletet a felettesek, a testvéri érzést a velünk egyenrangúak, az alázatot és türelmet az alattvalókkal szemben. Ámen.”

Sajnos, mint látható, a fenti idézetek csak a katolikus kézművesek munkálkodására vonatkozik, mely figyelembe véve a világ összlakosságát, 2014. január 1-én  7 202 951 000 ember volt, ebből katolikus vallásúként nyilvántartott (2009-es adat!) 1 180 665 000 ember, tehát a világ összlakosságának 2009-ben mért 17,42%-a, meglehetősen bizarr felvetés!

Bár lassan hozzá kell szoknunk, hogy hazánk újközépkori sötétségének legfontosabb megnyilvánulásai közé tökéletesen beilleszthető a katolikus egyház pöffeszkedése!

Csak, hogy pontosítsunk, a legutóbbi népszámláláskor (2011) Magyarország lakóinak száma 9 937 628 fő, ebből katolikus 3 871 000 fő volt, ünnepekről szinte már csak akkor érkeznek hírek, amikor a katolikus egyház ünnepelni méltóztatik!

Ha tehát olvasóim közt akadnak néhányan a 6 066 628 fő közül, az nem jelent betegséget, vagy abnormális állapotot, de úgy tűnik, ez most nem sokat számít Magyarországon!

Mindezek után próbáljunk szelídebb vizekre evezni és egy jól összefogott dolgozat idézeteit felhasználva nézzük, mi vezetett május 1. a munka ünnepének nemzetközi megemlékezéseihez!  ( http://fn.hir24.hu )

„Május elején eleinte a természet megújulását ünnepelték. Erre a napra estek egyes kereszténység előtti pogány ünnepek, mint például az ír Beltane, amely az esztendő „napos” felének eljövetelét jelentette, és ekkor hajtották ki az állatokat a nyári legelőkre. A babona szerint a vándorlás kezdetekor a pásztorok a csordát két tűzrakás között terelték át, ezzel védelmezték az állatokat a betegségektől, gonosz szellemektől. A legendák szerint „Danu istennő népe”, azaz az ír és a skót mitológiai alakok, istenek és hősök is május 1-jén érkeztek Írországba. Az ünnepnek a kiemelkedően fontos kezdetekhez is köze van: a hagyomány szerint május 1-jén célszerű belevágni nagy vállalkozásokba, amelyek így sikeresek lesznek. Május jelentette a házasodási időszak végét, és a házasság szempontjából május 1-je nem számított szerencsés napnak.

latvanyterv

A májusfa is a természet újjászületésének szimbóluma, és nem csak magyar szokás. Csoportba szerveződve állították a legények a lányoknak, ez nagy megtiszteltetést jelentett. Magas, sudár fák voltak erre alkalmasak, melyeket a kerítésoszlophoz rögzítettek éjjel vagy kora hajnalban. Általában színes szalagokkal, étellel-itallal dekorálták. Általában az udvarló legény vezetésével állították a fát, de egyes területeken a legények a rokonlányoknak is kedveskedtek vele. A két háború között divatba jött a szerenád, az éjjelizene is május elsején. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély, táncmulatság kísérte.

A ködös Albionban még mindig „májusünnepet” tartanak

Az Európai Unió országai közül csak négyben nem a munka ünnepe május elseje. Dániában és Hollandiában nincs munkaszüneti nap ekkor.

Nagy-Britanniában és Írországban ugyan nem kell dolgozni menni, ők azonban a „májusünnepen” nem a munkásokat, hanem a tavaszt ünneplik. Érdekesség, hogy a két országban, ha az ünnep épp hétvégére esik, akkor a következő munkanapra helyezik át – így a britek és az írek sem dolgoznak május 2-án. Szlovéniában is dívik ez a szokás, így ők hétfőn ünneplik a munkát.

A májusi munkaszüneti napon a Beatrice által is megénekelt 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás elvének bevezetéséért vívott küzdelmet ünneplik világszerte. A szervezett munkások – azaz a későbbi szakszervezetek – első sikeres megmozdulása 1857-ben, Ausztráliában volt: a melbourne-i építőmunkások sztrájkkal kiharcolták a nyolcórás munkaidőt. Csaknem harminc évvel később, 1886. május 1-jén a chicagói munkások szakszervezetei sztrájkba kezdtek – szintén a nyolcórás munkaidőért. A május 4-ei tüntetésen anarchisták egy bombát dobtak a rendőrök közé, akik közül heten haltak meg, és négy munkás is életét vesztette – olvashatjuk a Wikipedián. A merénylet miatt nyolc embert állítottak bíróság elé, többüket életfogytig tartó börtönre, illetve halálra ítélték.

mc3a1jus1

Ennek emlékére döntött úgy a II. Internacionálé (a munkásság szervezeteinek nemzetközi egyesülése) Párizsban, hogy 1890. május 1-jén – a chicagói események négyéves évfordulóján – a szakszervezetek együtt vonulnak fel, követelve a 8 órás munkaidőt. Egy évvel később május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították. 1904-ben pedig egy felhívást adtak ki: „Minden ország összes szociáldemokrata pártja, és hasonló kötődésű bármilyen szervezete nagy erőkkel demonstráljon május elsején a nyolcórás munkaidő bevezetéséért, a proletariátus osztályszükségleteiért és az egyetemes békéért”. Erre a legjobb eszköz a munkabeszüntetés volt, ezért hozzátették, hogy „a Föld összes országában kötelező minden munkás-proletár szervezetnek május elsején felfüggeszteni a munkát mindenhol, ahol az a munkások testi épségének veszélyeztetése nélkül csak lehetséges”.

A nemzetközi szocialista és munkásmozgalmak térnyerésével és növekedésével együtt bővültek a munkások jogai és lehetőségei is. A hagyományos munkásünnep lassan nemzeti ünneppé nőtte ki magát, először a Szovjetunióban, majd a szocialista-kommunista keleti blokk országaiban. Hazánkban 1945-től munkaszüneti nap.

Magyarország most is készül az ünnepre. Olyan lesz minden, mintha ünnep volna! Nem kell aznap dolgozni. Ennyi!

A baloldal kitelepül, sátras rendezvényeket tart, felvonulás, díszszemle, integetés persze szóba sem jöhet! A közmunkások sörözhetnek egy keveset, már, ha a választások miatt felturbózott kifizetések óta még maradt pár garasuk!

„Tevékeny részvételünk nélkül az ünnep csak halott forma, merev díszelgés valami előtt, ami tiszteletet érdemel, az ünnep mint jólneveltség, mint imamalom, mint hatalom, mint kötelességtudás (mert rend a lelke mindennek), elhárítás, elkerülés, megúszás, konzerválás, ilyen az az ünnep, amelyből elvesszük a személyes tétjeinket. Az ünnep nem ünnepség, ahol mindent előkészítettek már, s csak be kell vonulnunk, hogy legyen végre valaki, aki értékelje a hidegtálakat és a ragtime-zenekart.”      Esterházy Péter