NEM BESZÉLÜNK RÓLA – miféle anyagi megfontolások vezetnek a gyermektelenséghez?

„Egy régi filmben arról mesélt a riporternek a gyermekotthonaival világhíressé vált szerzetes, hogy személyes kalkulációi szerint, valójában megéri „embert nevelni”. Ahogy hangosan számolgatta: egy gyerek, napi egy euró… hirtelen átfutott rajtam, miféle megfontolások alapján nevel fel valaki két, netán három kölyök helyett, esetleg hatszázat, három, vagy négy ezret? Valójában, milyen „befektetés” ma gyermeket nevelni, mennyi kockázattal jár és egyáltalán, vajon megéri-e, tehát, mennyi a vállalkozás hozadéka?”

A minap a gyermekbántalmazásokról írtunk. Magunk is, évek óta szenvedő alanyként üvöltöttünk róla egy hermetikusan lezárt szobában… Folytatás gyanánt, most körbejárjuk a gyermeknevelés, vagy inkább gyermekvállalás egy igen különös aspektusát, amiről természetesen szintén nem illik beszélni! Mert ez is tabu, mint a verés, rúgás, kukoricán térdepeltetés. Előre szólunk: nem kevésbé veszélyes erről – velünk- gondolkozni, mint azt mérlegelni, vajon mi lesz a folyton bántalmazások közt, félelemben élő gyermekekből? Nézzük, vajon mit okoz majd egy felnövekvő ember, a fiaink, lányaink lelkében a nyomor, a nélkülözés? ( Amiről korábban csak száz éves könyvekből volt alkalmunk értesülni…) Látni, megélni, hogy a szülő, aki adna, nem tud adni; mert vagy nincs munkája, vagy dolgozik, de a munkáltatója nem  értékeli a képességeit, és olykor egyszerűen nem kap a megélhetéshez szükséges fizetést, bért a létminimumhoz! Ha pedig mégis éhbéréhez juthat, döntenie kell, miből, kiéből vesz el, hogy másnak adhasson?! Ez ma Magyarországon valamivel több, mint négy millió embert érint… a lakosság felét! Érthető, hogy nem beszélünk róla…

Az itt következő dolgozat olvasása előtt, kérjük, nézzék el, hogy ma sem csak önfeledten szórakoztathatunk…

FamilyLivingPictureA 168 órának nyilatkozott a napokban Dr. Czeizel Endre genetikus professzor. „A politika hatalma kapcsán emlékeztet arra, miként halt el az 1996-ban bevezetett „felkészülés a családi életre” nevű tantárgy. Magyar Bálint, Pokorni Zoltán még értette, miért fontos, hogy a gyerekek tudják, mi a fogamzásgátlás, mi a felelősség. Majd egyszer csak a téma átkerült Harrach Péterhez, aki azt kiabálta neki, hogy megrontják a fiatalokat, mit képzelnek, hogy szexről meg óvszerről beszélnek. A professzor nem adta fel. Elment Hoffmann Rózsához is, aki azt mondta: Ő hiszi, hogy ez fontos, ám van egy ideológiai párthatározat, amely szerint most az etika és a hittan a lényeg.”

Czeizel a „kevés gyermek” problémája mögött a családi életre való felkészületlenséget határozta meg. De vajon, mit ér az általa megálmodott humánus és tudományos tervezés, a lelkiismeretes felvilágosító munka, ma pedig az azt felváltó „erkölcsök és hittan” tökéletes ismerete, az anyagiak hiányában?

0002

A felnövekvő generációk szembetalálták magukat a gazdasági válsággal, megismerkedhettek a feleslegesség érzésével, aztán a nélkülözés egyre brutálisabb következményeivel, a kallódással, ma pedig nyíltan kénytelenek beszélni a megfontolás tárgyává vált gyermekvállalásról – a gyermektelenség a magyar társadalom egyik legfontosabb kórtünetévé lépett elő. Tudatlanság, az élet-tervezés képességének teljes hiánya, a megélhetési gondok és a torz társadalmi elvárások a spekulációk világáig vezették a magyarokat. Gyermekeik maguk is kárvallottak, megnyomorítottak lesznek, hosszú évekre kódolva a kilátástalanságot, vagy elhagyják a hazájukat, viszik a pereputtyot, mennek cselédnek, prostituáltnak, alattvalónak, mert a megalázottság könnyebb teher az éhségnél…

personal-budgeting-3

Nyilván ezerszer kiszámolták már, mennyibe kerül egy ház, egy otthon megteremtése, hány évig dolgozunk egy jobb kocsiért, mi mindenről mondunk le az átlagos kényelem érdekében? Erről szól minden napunk…

Elgondolkoztak már azon mibe kerül ma egy gyermek felnevelése? Ki vállalhatja ezt fel a felelőssége teljes tudatában? Kijelenthetjük, hogy ma a nagycsaládi létforma, mely egykor a magyarság meghatározó családmodellje volt, gyakorlatilag eltűnőben van?

20121115_AMERICAN_FAMILY_LARGE

A közelmúltban bukkantunk egy biztosító társaság összesítésére, mely A várható kiadások a gyermek életszakaszaiban munkacímet viseli. „Talán sokkolóan hangzik, de egy közelmúltban készült felmérés alapján átlagosan alsó hangon is legalább 13-15 millió forintba kerül egy gyermek felnevelése. A kutatások szerint egy csecsemőre nagyjából havonta 30 ezer, egy középiskolásra 50 ezer, míg egy egyetemistára 90 ezer forintot költenek szüleik…

Csecsemő: havi 24. 721 Forint

Igaz, hogy a gyermekvállalás kezdetén több újonnan felmerülő költségelemmel is számolni kell, de nagy valószínűséggel a kisbaba nem csak a márkás rugdalózóban és babakocsiban tudja majd jól érezni magát. Éppen ezért, a csecsemőhöz köthető kiadások mértékét befolyásolhatja, hogy a baba a ruhákat, illetve játékokat mástól megörökli-e, illetve a szülők mindenből újat vásárolnak. Nem nehéz viszont elképzelni, hogy a babaszoba berendezése, a pelenka, a tápszer majd a bébiételek, az ápolószerek, havonta akár a GYES teljes egészét is felemészthetik.

Bölcsődés: havi 27. 644 Forint

A gyermek bölcsődés korában kerülhetnek a szülők az első válaszút elé, hiszen dönteni kell arról, hogy a gyermeknevelést valamelyik szülő, nagyszülő megoldja-e, vagy a gyermeket a bölcsődei dajka gondjára bízzák. Az állami bölcsődék limitált befogadóképessége miatt azonban könnyen előfordulhat, hogy a gyermek csak magán bölcsödében kaphat helyet, aminek plusz költsége akár a havi 60-80 ezer forintot is elérheti.

0004

Óvodás: havi 30.093 Forint

Nagyjából 3 éves korában a gyermek óvodába megy, amely egy komoly fordulópontot jelent a család életében. A költségek szempontjából pedig nem mindegy, hogy a szülők az állami vagy valamilyen költséges magánóvoda mellett teszik le a voksukat. Az óvodában a gyermek egyre több olyan készségfejlesztő játékot ismer meg, amit maga is szeretne megkapni, valamint a rendszeres óvodai étkezés és kirándulások árát sem lehet már kihagyni a költségvetési számításból.

Általános iskolás: havi 36.970 Forint

Az első, anyagi szempontból igen csak megterhelő időszak a gyermek iskolás kora, amikor egyszerre több nagyobb költségelem is felbukkanhat. A szülők itt már a gyermek jövője szempontjából létkérdésnek tekintik azt, hogy a csemete a közoktatásba kerül-e, vagy a család egy drágább, a gyermek nyiladozó tehetségéhez igazodó magániskolát is megengedhet-e magának. Általános iskolás korban viszont nem csak maga a taníttatás jelenhet kiadást, hanem terítékre kerülnek a tankönyvek, az ebédbefizetés, a ruházkodás és a különböző kirándulások és különórák díjai is.

Középiskolás: havi 48.734 forint

Ha középiskolás gyermekről van szó, már tényleg igen mélyen a pénztárcájába kell nyúlnia minden szülőnek. Ilyenkor merülnek fel az igazán sordöntő kérdések, hogy állami vagy magángimnáziumba, esetleg szakközépiskolába járjon-e a gyerek, de döntést kell hoznia a családnak arról is, hogy milyen egyetemi, főiskolai előkészítő, vagy éppen nyelvi tanfolyamot engedhetnek meg maguknak. Egy gimnazistának ráadásul már kiemelkedő igényei is lehetnek a tekintetben, hogy milyen ruhát hajlandó hordani, hol étkezik és megkapja-e a legújabb laptopot, vagy okostelefont.

Egyetemista/főiskolás: havi 90.163 Forint

Nem véletlen, hogy a gyermek, jövőjét a felsőoktatásban képes a leginkább megalapozni, így ez jár a legnagyobb kiadással is. Évek óta megfigyelhető tendencia, hogy az államilag finanszírozott helyét átveszik a költségtérítéses képzések, így ha nem szeretné, hogy gyermeke jelentős hátránnyal induljon, érdemes már jó előre kalkulálnia azzal, hogy egy adott felsőoktatási intézményben több szemeszter mennyibe fog majd fájni. Természetesen az egyetemi évek alatt az ifjú felnőtt nem csak a nagybetűs Élet szépségeivel, hanem buktatóival is találkozhat, így mindennél jobban rászorul majd a szülői támogatásra. Az egyetemista ifjú igyekszik ugyan függetlenedni, de a lakhatását és a mindennapos étkezést, a sportolást, más szabadidős tevékenységet vagy éppen a szórakozást is nagy valószínűséggel szülői anyagi támogatással képes csak finanszírozni.”

0003

Ahogy konklúzióként írni szokták: a számok makacs dolgok. Belegondoltak valaha is abba, hogy akik két, három gyermek felnevelését vállalják, gyakorlatilag 30-45 millió forint biztos előteremtésére tesznek felelőtlen ígéretet? Ma, amikor egy átlagos, használt ingatlan 5-10 milliónál indul, egy kb. még 5 évig strapálható használt gépjármű másfél milliónál kezdődik, egy átlagos háztartás havi rezsiköltségei a téli hónapokban elérhetik a 100 ezer forintot és egy házaspár havi bevétele alig haladja meg az ezer eurot, forintban a háromszáz ezret?

0005

Tegyenek velünk egy kísérletet! Képzeljék el, hogy hónapok, évek óta nincs rendes, a végzettségüknek megfelelő jövedelmük; táplálkozniuk, munkába utazniuk és egészségük megőrzése érdekében gyógyulásra fordítaniuk kellene a hiányzó összeget! Ami nincs, hogy nekilódulhassanak, kifelé az egyre mélyülő gödörből, akár egyetlen gyermek boldog felneveléséhez…

Azt kérdezzük, nem politizálva! amit tegnap is: Tényleg nincs, aki segíthetne?

One thought on “NEM BESZÉLÜNK RÓLA – miféle anyagi megfontolások vezetnek a gyermektelenséghez?”

  1. Tisztelt, kedves Olvasók! Ez így ilyen formában még akár egy elégségesen megkoreografált, a teljesség igénye nélkül készült szösszenetnek is lehetne nevezhető. A dolog igazi szépséghibája ott kezdődik, hogy egy – mindennemű luxust nélkülöző abszolút átlagos családra vonatkoztatott esetben is – egy gyermek felnevelése az adott különböző korszakaiban alsó felhangon sem jön ki a “cikkben” megfogalmazott összegekből – hacsak nem a 15-17 évvel ezelőtti termékárakkal és közüzemi díjakkal kalkulálunk. Ami pedig iromány végén olvasható (ki tudja honnan jött) házastársak fizetésére vonatkozó túlzó állítást illeti; kérdem én: ugyan kinek éri el a havi kézhez kapott átlagkeresete a 150.000 Ft-t / fő?! Ez nyilván a hétköznapi emberek közt is csak a kiváltságosok privilégiumának mondható. Mily sajnálatra méltó, hogy ez, az ország lakosainak közel a 3/4-ről nem mondható el. Szíves elnézését kérem (amely bocsánat jellegű kérést természetesen nem gondolom komolyan) azoknak, akik nem értenek velem egyet. Ez (nem) csak az én szerény kis véleményem – melyben nyilván még minimum 7-8 millióan osztoznak. Amondó vagyok, hogy elég volt – számomra minden bizonnyal. Akinek pedig a továbbiakban is birka türelemmel képes tolerálni a mindennapi gyötrődéseket, nos Nekik kitartást kívánok! Ciao! Egy 25 éves éppen csomagoló lány

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.