GYERMEKNAP – a felnőtt gonoszság egyetemes emléknapja

„A gyermek nem egy dolog, nem egy szék, nem egy kocsi. Nem tehetsz vele azt, amit akarsz. Általad lett, de nem a tulajdonod, nem tartozik hozzád. A létezéshez tartozik. Te legfeljebb a gondviselője lehetsz; ne akard birtokolni.”  Osho

0002

Május első vasárnapja az édesanyáké. Az utolsó a gyermekeké. Még jó, hogy mindkettő egyazon hónapban letudható, ebben a mindent pénzben mérő világban! Az elsőre még, a másodikra már nem jut más, csak makogás! A kapzsi ingatlanmilliárdosok már vagy háromszor felparcellázták és eladták a Holdat, miért ámulnánk az emberiség gigantikus és kifogyhatatlan ötletein az emléknapok kapcsán? Minden és mindenki eladható, megvehető, a felnőtt gonoszság tárháza pedig kifogyhatatlan.

0006

Mi, fölnőttek…Ha öregekről, betegekről, netán halottakról szólunk, írunk, megpróbáljuk elhitetni a bennünk lakozó mindenféle jóság megnyilvánulásait. Szépelgünk. Soha nem hibázunk. Képmutató módon átírjuk a valóságot, kozmetikázunk, aztán megveregetjük vállainkat: lám, azért mégiscsak emberek tudunk mi maradni, ha kell, összefogunk az „ügyek mentén”. Bőszen gondolunk mindenkire!

Gyermekekre gondolni más!

0005

Olyan, mint amiről azt gondoljuk, nyilván nem lehet elrontani, mert a gyermek az ráér elnőni, elfelejteni; felfogni sem tudja, amint kifosztják, megalázzák! Csak felnőtt eszelhetett ki olyan gazemberséget, mint önmaga megünneplését. Ez a diadal a gyermeknap!

A felnőtt, aki beleszólhat a gyermekek fogantatásába, dönthet a megszületésükről, elhatározhatja, mivé „lehessen” aki egyszer már világra jött, megfenyítheti, ha nem neki tetsző a viselkedése, megfontolhatja, miféle szabadságot ad neki, végül elvárhatja tőle, kötelezheti, akár törvények útján is a hálára, elvégre, megengedte, hogy gyermekből felnőtté váljék. Egyszer egy évben mégiscsak eljátszhatja, hogy ünnepli!

A gyermekkor történeteit meséknek nevezzük. Úgy építjük valamennyit, hogy a hallgatóság kicsiny szívét melegség járhassa át, együtt érezve a történetek szereplőivel, hőseivel, hogy megélhessék gyermekeink az igazság győzelmét. Mert jól tudjuk, ravasz módon, hogy a való életben „igaz” nem leselkedik ránk… Azt hazudjuk mindegyre, hogy a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig a méltó büntetését, miközben tudjuk jól, hogy az egész csak átverés, hazugság, aljas gonoszság! A fölnőttek büntető törvénykönyvei ugyan megemlítik a csalás kategóriáit, melyek a tudatos félrevezetésen alapulnak, a mesék mindössze a „kegyes hazugság” kategóriába esnek. Ez illeti meg a gyermekeinket!

0004

A mában játszódó mesék korát éljük. Amikor bocsánatos bűnök, és kizárólag mások által elkövetett hibák között zötyög a szekerünk. Mindenért más a hibás, mindenről más tehet, önhibánkon kívül válunk szörnyeteggé és nem áll módunkban változni, változtatni! Kipusztítjuk az életterünket, feléljük a jövőt, műanyagokkal, pótlókkal és kiegészítőkkel éljük a „mi lenne, ha” világát. Közben tartunk egy jó kis gyermeknapot, lesz bábelőadás, táncbemutató, vattacukor, meg dupla hamburger, nagyvárosainkban égnek eresztünk halott és elveszett gyermekekre emlékező lámpás lufikat, lesz rengeteg koncert, meg tűzijáték, csupa ámulat és bámulat, s ha nem volnánk túl az országgyűlési választásokon, még békemenet is kígyózna a gyermekeinkért… mert persze, most minden értük és róluk szól!

Miközben több százezer gyermek naponta éhes. Egymásról lemaradt, szakadt ruhácskákban, sokszor lábbeli nélkül tolonganak a mélyszegénységben élő milliók gyermekei 2014-ben Magyarországon, miközben a „Lakjon jól minden gyermek” gúny-szlogen mögé bújt fővédnök boszorkány, koromfekete Audijával tekergi körbe e szégyenletes tartományt… Ha betegség, szükség, vagy éhség ront rájuk, egyre több és több hatalmasságot irritál a puszta jelenlétük, látványuk, alig győzik eltakarni szemeiket, önmagukat óvón, ezek a hétpróbás gazemberek! Ők, akik most majd az ünnepségekre autóztatják magukat, beszédekben emlékeznek meg a jobban teljesítésről, a kirobbanó formáról, meg az atyaúristenről, aki senkit nem hagyott az út szélén! Aztán vetnek némi koncot az ötszázezredikként megvásárolt ferences atya nyomában sírdogáló nyomorultaknak és lám, kipipáltatik a gyermeknap!

A véleményünkön túl, kérjük, olvassanak el figyelmesen egy cikket, ami már majdnem két éve jelent meg, így a helyzet azóta – gyanítjuk – sokkal rosszabb:

„A hétvége után éhesen iskolába induló, a nyári szünetben meleg ételhez csak alig-alig jutó gyerekeket nem csak a harmadik világban készült felvételeken láthatunk, hazánkban is még mindig létezik – és egyre nagyobb méretű – a probléma: mintegy húszezer gyermek szó szerint éhezik, további félmilliónak pedig rendszeresen nélkülöznie kell.

0001

Az alultápláltság, illetve a rossz minőségű élelmiszerek rendszeres fogyasztásából adódó túltápláltság is főképpen a szegénységben élő családok gyerekeit érinti. Hazánkban túlnyomórészt minőségi éhezésről beszélhetünk, ugyanakkor egyre több helyen jelenik meg a mennyiségi éhezés is, főleg azokban leszakadó a térségekben, ahol a legtöbb család él a létminimum alatt, mélyszegénységben: „Korábban azt tapasztaltuk, ha egyszer-kétszer kimaradt a vacsora, vagy a gyerek akár többször is éhes maradt, nem állt össze nekik, hogy ez valójában az éhezés állapota. Ma már sajnos ők is tisztában vannak azzal, hogy ezt éhezésnek hívják” – nyilatkozta Király Gábor, a Gyermekétkeztetési Alapítvány elnöke a Népszabadságnak, aki az elszegényedést már a középosztálynál is érzékeli.

Az éhezést, alultápláltságot és a gyermekszegénységet lehetetlen egymástól függetlenül vizsgálni vagy kezelni.

„A magyar gyermekek 20 százaléka él az EU-ban általánosan elfogadott szegénységi küszöb alatt. Az EU mérések szerint a 2,2 millió gyermek közül 430 ezren nagyon szegénynek tekinthetők, de a szociológusok szerint a jelenlegi válságban már 600 ezer gyermek súlyosan érintett.” – derül ki a KSH létminimum-számításának elemzéséből. Egy tavalyi, az ENSZ Élelmezési Világnapja alkalmából tartott konferencián a Magyar Szociális Fórum arra hívta fel a figyelmet: „ Magyarországon 23 százalékos azoknak a súlyos anyagi nélkülözésben élőknek az aránya, akik nem tudnak megfelelően táplálkozni, vagyis – nemzetközi normák szerint – alultápláltak. Ez azt jelenti, hogy nem jutnak hozzá minden második nap húshoz vagy halhoz”.

0003

A Tárki Monitor 2012-es évre vonatkozó, Egyenlőtlenség és polarizálódás a magyar társadalomban c. jelentésében a szegénység olyan mélységeit mutatja, amire senki sem számított: számításaik szerint ma Magyarországon több mint 4 millióan (!) élnek valamilyen mértékű nélkülözésben. „A szegénység kiterjedtségével párhuzamosan növekedett annak mélysége is, tehát a szegények nemcsak többen lettek az elmúlt időszakban, de távolabb is kerültek attól, hogy ebből a helyzetből kikerülhessenek. (…) A szegénységi profilt vizsgálva az első és legfontosabb jellemző, hogy a szegénységben élők több mint negyede (28 százalék) gyermek, további 14 százalék pedig fiatal, 18-24 éves.” A statisztikák elkeserítőek: a gyermekes családok 41%-a, nagycsaládosok 60%-a, az egyszülős csonka családok 45%-a szegény. Ráadásul „A szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők felülreprezentáltak a gyermekek (52 százalék), (…) a női háztartásfővel élők (58 százalék), a legfeljebb általános iskolát (73 százalék) vagy szakmunkásképzőt (53 százalék) végzett háztartásfővel élők, (…) az egyedülálló szülős (73 százalék) és a pár 3 vagy több gyermekkel típusú háztartásban élők (61 százalék), valamint a roma háztartásfővel élők (92 százalék) között.” Láthatók tehát azok a tényezők, amik a legmagasabb szegénységi kockázatot jelentik: a háztartásfők alacsony végzettsége, munkanélkülisége, a több gyermek, az egyszülős háztartás, ill. a roma származás.

A KSH létminimum-számításai alapján „ma a lakosság 30%-a, mintegy 3 millió ember él a létminimumon (73 ezer forint/fő/hónap) és az alatt. Az EU módszertana alapján – eszerint a szegénységi küszöb az átlagjövedelem 60%-a – a szegények aránya 17% (ami 1,7 millió főt jelent). A 10 milliós Magyarországon – a KSH szerint – 1,1 milliónyian tartósan leszakadtak a társadalomról, többszörösen hátrányos helyzetben, kirekesztettségben élnek.”

Ezeknek a családoknak a helyzete egyértelműen meghatározza gyermekükét is, esélyeiket, kilátásaikat (vagy inkább kilátástalanságukat). Az érintett gyerekek állami segítség és társadalmi összefogás nélkül, egyedül biztosan nem tudnak kitörni az – egyébként újratermelődő – nyomorúságból.

Ők igen gyakran csak az iskolában, óvodában jutnak meleg ételhez, a gyermekétkeztetés viszont ugyancsak problémás terület. A Gyerekesély Közhasznú Egyesület számításai szerint „mintegy 500 ezer rászoruló gyermek nem jut hozzá a nyári gyermekétkeztetés lehetőségéhez, elsősorban azért, mert a pályázati feltételek változásával a települési önkormányzatok egyre csökkenő számban élnek ezzel a lehetőséggel. (…) Pályáztatás helyett az önkormányzatok számára kötelezően előírt és a központi költségvetésből finanszírozott szolgáltatásnyújtás lenne a legmegfelelőbb.” További hiányosság a gyermekétkeztetés alulfinanszírozottsága is: „A mostani napi legfeljebb 440 forint/fős költség, amit az állam biztosít 2012-ben ugyanennyi, 2011-ben 370 forint volt. A központi költségvetésben erre a célra elkülönített 2,4 Mrd forint 2009 óta nem változott. Ez összességében jelentős reálérték csökkenést jelent.” Az Egyesület egyébként erről szóló állásfoglalásában megfontolandó lépések sorát teszi közzé.

kisangyal-scaled1000

Mindezeken túl valószínűleg a jelenlegi családpolitika, segélyezési politika tovább mélyíti majd kilátástalanságot, hiszen ott, ahol az önkormányzat dönthet arról, ki „érdemes” a támogatásokra, kinek van ehhez kellőképpen rendben tartva a portája, ki mehet el közmunkára, szubjektív megítélés alá esnek majd a rászoruló szülők, ennek függvénye lesz az ő és gyerekeik megélhetése. Egyre kevesebb „segély” jár egyre rövidebb ideig, egyre szűkebb rétegnek – még Európai Uniós viszonylatban is -, miközben a rendszerváltás óta ma él hazánkban a legtöbb szegény család és gyermek.  Bár Magyarország valóban sokat költ családtámogatásra, ezek inkább csak azokat a családokat célozzák és segítik, ahol a szülők legalább egyike dolgozik. Ugye értjük: ha a „nem elég dolgos” családokat büntetjük, a gyerekeik jövőjét vesszük el.

Az a nagyjából – a KSH számítása alapján is – félmillió gyerek meg valahogy folyton kimarad a számításból.”

(Forrás: http://www.csagyi.hu/Gyerekszegénység és alultáplált gyerekek itthon)

2 thoughts on “GYERMEKNAP – a felnőtt gonoszság egyetemes emléknapja”

  1. Munkát kenyeret! Hazaáruló orbánviktátornak és fosztogató parazita maffia-söpredékének egytől-egyig kötelet! Meddig tűrünk még? Ébredj végre magyar!

  2. Felkavaró, de sajnos minden sora igaz! Több, mint harminc éve tanítok, egyre több nyomorult gyereket látva. Nem igaz, hogy tehetetlenek vagyunk! Mi felnőttek tesszük tönkre a gyermekeink élet-terét, miközben lelkes környezet védőként, lokálpatriotaként tetszelgünk. Felelőtlenül feléljük, elpusztítjuk, ami van, de nem gondoskodunk semmi pótlásáról! Nézzenek szét Szombathelyen, a lakótelepek házai közt mi maradt az egykori játszóterek helyén! Sétálgathatnak a gyerekek, de sehol egy mászóka, egy hinta. Vajon miért haragszunk rájuk? Nem szeretem a gyermek napi hacacárét, mert képmutató és valóban hazúg!

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.