A DOLGOK ÁLLÁSA – öregecske feleségek (bibircsókkal a képükön)

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy csomó öreg halász*. Volt nekik, mindnek, egy-egy nagyravágyó, ámbár öregecske felesége.

Egyszer, mint rendesen, elmentek az öreg halászok a tengerre, halászni. Hamarosan fogtak egy-egy gyönyörű szép, nagy pontyot. És csodák csodája egyszer csak megszólaltak mind a pontyok:

oreghalasz-300x223– Ti szegény halászemberek, engedjetek el minket! Úgy megjutalmazunk benneteket, hogy nem bánjátok meg soha életetekben. Minden kívánságotok teljesül.

Hát az öreg halászok a nagy könyörgésre a pontyokat szépen visszaengedték mind a tengerbe.

Hazamennek, kérdezi tőlük a feleségük:

– No, mit fogtál? Hoztál-e valamit?

– Fogtam én egy nagyon szép pontyot.

– Hát miért nem hoztad haza?

– Úgy könyörgött szegény, hogy engedjem el. Minden kívánságunkat teljesíti.

– Hát akkor eredj vissza hozzá, és mondd meg neki, hogy egy nagyon szép házat szeretnék. Mert csak egy kis kunyhóban laktak a tenger partján.

Visszaballagtak a halászemberek a tenger partjára. Odaálltak a víz szélére, és hangosan ezt mondták:

– Hallod-e, te ponty! Az én feleségem azt üzeni, hogy a tenger partján teremts egy szép kis házat!

Kisvártatva felbukkantak a pontyok, és megszólaltak:

– Eredj haza, jó ember! Úgy van, amint kívánta!

003

Hát valóban, ahogy hazaértek, gyönyörű szép házuk lett. Az öregecske feleségeik ott sürögtek-forogtak a konyhában. Egy ideig nagyon boldogok voltak. De egyszer csak megint azt mondja a szegény halászemberek sok-sok felesége:

– Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, mondd meg neki, hogy a házat meguntam, adjon egy kastélyt, és hogy grófok lehessünk!

Ismét elmentek az emberek a tenger szélére. Azt kiáltották:

– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem!

Egy kis idő elteltével felbukkantak a halak, azt kérdezték:

– Hát mit akar a te feleséged?

– Kastélyt akar, meg hogy grófok legyünk!

– Eredj haza, úgy van, amint kívánta!

Ponty

Hát ahogy hazaértek, látták a gyönyörű szép kastélyt, és a feleségeik mint grófnők lettek, ott kényeskedtek egyik szobából a másikba.

– Most már csak meg vagy elégedve? – kérdezték az öregecske feleségeiket

A feleségeik nagyon boldogok voltak. Másnap reggel, alighogy megébredtek, azt mondták ezek az asszonyok:

– Hallod-e! Eredj ahhoz a pontyhoz, és mondd neki, hogy királyné szeretnék lenni, és palotában lakni.

A szegény halászemberek, mit volt nekik mit tenni, ismét elballagtak szomorúan a víz szélére. Azt kiáltották:

– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem.

Eltelik egy kis idő, előjöttek a halak:

– Hát most mit akar a te feleséged?

– Királyné szeretne lenni, palotában lakni!

– Eredj haza! Úgy van, amint kívánta!

002

Ahogy hazaértek a szegény emberek, nem győztek csodálkozni: a gyönyörű palotákon, a sok fényes katona majd elvette szemevilágukat. Mind vigyázzba vágták magukat a szegény halászok előtt, amikor elhaladtak előttük. Mikor végre bejutottak a hosszú lépcsőn, sok szobán keresztül, azt kérdezték az öregecske feleségeiktől:

– No, asszony, meg vagy-e már elégedve a sorsoddal?

– Meg – felelték az öregecske asszonyok boldogan.

Alighogy megvirradt másnap, azt mondták az asszonyok:

– Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, és mondd meg neki, hogy most már császárné szeretnék lenni, és olyan palotát, várakat akarok, amilyen a világon sincs.

Hát csak addig erősködtek, hogy vissza kellett mennie a szegény halászoknak a víz szélére. Mondták is nagy szomorúan:

– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem.

Zavaros lett a tenger vize, hullámzott, és csak sokára jöttek elő a pontyok, mérgesen:

– Hát mit akar a te feleséged?

– Most meg császárné szeretne lenni, és olyan palotát és várakat, amilyen a világon sincs.

– Igaz, hogy ezért sem dolgozott – mondták a pontyok –, nem is érdemli, de menj haza, úgy van, ahogy kívánta!

001

Hazamentek a szegény emberek. Alig tértek magukhoz a nagy ámulattól, olyan fényes paloták, várak és udvari népség volt mindenütt. Azt kérdik az öregecske feleségeiktől:

– Most már csak meg vagy elégedve, mert én többet nem megyek vissza a pontyhoz!

Az asszonyok nagyon boldognak is látszottak…

De másnapra kelve ismét csak azt mondták az uraiknak:

– Hallod-e! Eredj vissza ahhoz a pontyhoz, és mondd neki, hogy én a világ úrnője szeretnék lenni Azt akarom, hogy mindenki nekem hódoljon, és leboruljanak az emberek a lábam előtt. A birodalmam a világ egyik végétől a másikig érjen!

Hiába tiltakoztak, szabódtak a szegény halászok, csak vissza kellett menniük.

Mondták is szomorúan:

– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem.

Ott kellett állniuk nagyon sokáig. A tenger haragos lett, hányta a habot, tajtékzott, és úgy hullámzott, mint még soha. Egy helyen zavaros lett a víz, és nagyon-nagyon sokára felbukkantak mind a halak.

– Mit akar a te feleséged?

– A világ úrnője akar lenni, és hogy a világon mindenki a lába elé boruljon.

– Jól van – mondták a halak –, ha azt hiszi, hogy munka nélkül élhet, és másokon uralkodhatik, hát legyetek ismét halászok. Eredjetek haza, megtaláljátok öregecske feleségeiteket a halászkunyhóban!

pisztrang-sult-burgony-korettel

Úgy is lett. Ott találták a szegény halászok a kis halászkunyhóikat, és benne az öregecske feleségeiket. Akik rendre hadban állnak bal-sorsukkal. Bibircsókkal a képükön…

(…)

Lassan időszerűbb, mint anno! És most már talán érthető is Gyurcsány Ferenc egykori gondolata. Tíz esztendő nagy idő! Íme:

“Aki egyszobás lakással rendelkezik, kétszobásat akar, aki kettővel, az hármat, aki hárommal, az családi házat szeretne. És akinek egy öregecske felesége van, annak joga van egy fiatalabbra.”  

*csomó öreg halász – nem tévesztendő össze 200.000 közmunkással!