BAJBAN VAGYUNK – angolosan távozók, meg a maradék

Bajban vagyunk! Így határozzák meg a helyzetüket a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők. Ha megkérdik, így írják körül az állapotukat a betegek, hiszen tudják jól, mit jelent az élettel összeegyeztethetetlen folyamatok elburjánzása. Mit jelent nekik és velük mindazoknak, akik a közvetlen hozzátartozók körébe tartoznak, akik családtagok, barátok, vagy akár munkatársak. Mert nem csak a betegséggel küzdő éli meg a kínokat, de mindazok megszenvedik a fájdalmait, akik számítanak rá, akikért felelősséget vállalt, akikhez tartozik.

00003

A végigélt betegség, a gyógyulási folyamatok, vagy rosszabb esetben a haldoklás hosszú időszaka alapjaiban változtatja meg az összetartozó emberek életét. A legnagyobb küzdelmek és végül a halál soha nem egyetlen ember sorskérdése! Ezért pontos a magyar nyelv, amikor többes szám első személyben határozza meg egy családban bekövetkező, vagy éppen beteljesedett tragédia leírását: bajban vagyunk. Ez az oly sokat hangoztatott „összetartozás” lényege!

Bajban vagyunk! Mióta a bajok kutatása, az okok feltárása mindössze arról szól, hogy kutatni kezdjük a mindig „tőlünk kívül álló” elkövetők rendjét, vizsgáljuk, „ki a hibás”, mintha megfeledkeznénk erről az összetartozásról! A legújabb idők magyar társadalma megelégedni látszik a bűnös felkutatásával, úgy tűnik, elég megnevezni egy baj forrását, elegendő bűnbakot keresni, megbüntetésével példát statuálni és a gondok megoldódnak! Az”egy” elviszi a balhét. Valami miatt ez jutott nekünk. Az évtizedeken át sulykolt, mindenre jó válasz megtette a hatását! A válasz, ami ugyan semmit nem jelent, semmit nem old meg, de kiválónak tűnő lehetőséget ad a nagy kinyilatkoztatóknak a gondok szőnyeg alá söprésére. Ahol egyre kevesebb a hely!

00002

Bajban vagyunk tehát, még akkor is így van ez, ha van, aki felrúghatja a magyar nyelv szabályait, és azt mondja, sokat harcolt, hogy elérhessük álmainkat! Különösen akkor baj ez, ha valójában az az igazság, hogy nekünk kell és kellett harcolnunk, sokat, ahhoz, hogy ő az álmai közelébe érhessen!

wBajban vagyunk! Előbb csak a „bizonyára megesett történet”, majd az igazságot kendőző igazságszolgáltatás tette a dolgát – meghökkentünk. Megszokásainknak megfelelően kutatni kezdtük, nem tévedhettek-e a leleplezők, a valóság felkutatásával megbízottak, nem lehetséges-e, hogy csak egy szokásos „koholt” teherrel, kampányfogással állunk szemben! Menteni, fényezni próbáltuk a leleplezetteket, akik persze mindent tagadva lebegtették az „ártatlanság vélelmét” elváró tónusokat – ők mindenről másképp emlékeztek… Nem gondolták, hogy bármit be kellene vallaniuk, mert ez is egy lehetőség! Besározva ezzel az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett közösségi hitet! A „megélhetési politikus” lét tipikus megnyilvánulása ez, az „egyenlőbbeket” megillető kegy! Ami jár, de csak nekik!

00001

Bajban vagyunk! Mert ők bajban vannak!

Bajba kerültek és bár még most sem képesek megbirkózni az igazsággal, eszeveszett menekülésbe kezdtek. Menekülnek, de közben a szép jövő ígéretét gurgatva zsolozsmáznak. A hazugságaikhoz keresnek és találnak társakat. Cinkosokat! Mert valójában eszük ágában nincs bármit töredelmesen bevallani, vezekelni, vagy akár megbánni.

qA megélhetési politikustól mindez idegen! Úgy tesznek, mintha távoznának, pedig csak átrendeződnek. Meg persze gondosan kiürítik a kondért, kizabálják amit megfőztek, mert meggyőződésük szerint az őket illeti! Visznek mindent az utolsó pillanatig, az utolsó morzsáig. Akik pedig utánuk jönnek, csak a helyet kapják majd, a lyukas zsák szájánál. A lyukon át továbbra is nekik ömlik majd a profit!

Mert a főhatalmasság legújabb világra szóló kinyilatkoztatásában azt mondja, sokat harcolt, hogy elérhessük álmainkat! …valójában az az igazság, hogy nekünk kell és kellett harcolnunk, sokat, ahhoz, hogy ő az álmai közelébe érhessen!

(…)

Bajban vagyunk! Szombathely vezetői is ezt játsszák, közben „más irányú elfoglaltságot” keresnek. Marton, Lazáry, …kérem a következőt! Mielőtt találgatni kezdenénk, vajon melyik MLM csapat piramisába menetelnek, gyorsan ki kell ábrándulnunk: nem bűnhődni készülnek az urak!

00005

Csak az okozott bajt hagyják meg nekünk! Amit voltak szívesek összedobni! Haldoklásaik legvégén egyedül ők lesznek a túlélők! Mi pedig a terhet, a bélyeget tovább cipelők, akik előtt ott díszeleg majd a maradék, akik a legfőbb hatalmasság bizalmát élvezve szemvillanás alatt megújulnak majd. A nagy letéteményesek. Akik nem beszélnek többé a távozókról, „mintha mise történt volna”! Elvégre erre valók a gyóntató fülkéik!

00007

Bajban vagyunk! Szombathely nem hálás publikum! Az itt élőknek nem az a dolguk, hogy elfeledjék a megbotlottakat, s új eséllyel halmozzák el a semmittevőket! A dolog lényege az expanziós mátrix! Hajdanán, amikor az efféle flancos idegen szavak még nem voltak divatban, úgy mesélték, hogy nem elég a bútorokat cserélni! Akkoriban a dolgokat a nevükön nevezték, s azt tartották, a kurvákkal együtt a madamnak is távozni kell!

Bajban vagyunk! Így határozzák meg a helyzetüket a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők. Ha megkérdik, így írják körül az állapotukat a betegek, hiszen tudják jól, mit jelent az élettel összeegyeztethetetlen folyamatok elburjánzása. Mit jelent nekik és velük mindazoknak, akik a közvetlen hozzátartozók körébe tartoznak, akik családtagok, barátok, vagy akár munkatársak.

00004

Mert nem csak a betegséggel küzdő éli meg a kínokat, de mindazok megszenvedik a fájdalmait, akik számítanak rá, akikért felelősséget vállalt, akikhez tartozik. A végigélt betegség, a gyógyulási folyamatok, vagy rosszabb esetben a haldoklás hosszú időszaka alapjaiban változtatja meg az összetartozó emberek életét. A legnagyobb küzdelmek és végül a halál soha nem egyetlen ember sorskérdése! Ezért pontos a magyar nyelv, amikor többes szám első személyben határozza meg egy családban bekövetkező, vagy éppen beteljesedett tragédia leírását: bajban vagyunk. Ez az oly sokat hangoztatott „összetartozás” lényege!