VIGYÁZAT, SZTANIOL! – az aggódva mocskolódás helyi cicerója nekilódult?

Pánikbeszéd? Azt hiszem, ez a legjobb szó mindarra, amit a legnagyobb megdöbbenésünkre olvashattunk a minap, a néhai szombathelyi szélsőjobbos rendszerváltók egyik, mára – vajon, ki tudja miért? – a leginkább helyzetbe hozott figurájának tollából. A „gyűlölet-beszéd” szóösszetétel után lassan ehhez is ideje hozzászoknunk: Pánikbeszéd mocskolódásokkal. Címkéző hatalmuk ezt az ájtatoskodásnak látszó arroganciát is elbírja!

Az ezüstpapírba gondosan becsomagolt szavak még látszólag aggodalmat, féltést hordoznak, valójában széles nyelvcsapások mentén megírt, rettegő szösszenete szinte belefúl sajátosan míves szitkaiba. Erre kapott felhatalmazást! Most ezért tartják!

A pánikbeszéd jól bevált módszereit, struktúráját éppen nagy példaképe, Orbán bérfirkásza, a nagy „párttagkönyves haver” honosította meg, de mint tudjuk, Zsóti hátországa kissé biztonságosabb, miután olykor egy tálból tortázik a vezérrel… Az ő prédikációi ezért másról is szólhatnak…

„A tét nem kicsi.”

002

Bizony, ezt írja a derék, “öreg szilvágyi róka“, s mindjárt a röpdolgozat legelején, markáns retorikával, egyenesen a Szózat szófordulataihoz nyúlva kelt félelmes közhangulatot, mintha bizony valami rendkívüli volna készülőben:

„Az nem lehet, hogy a jobbközép politika, a helyi választásra készülve ismét helyzetfelismerési nehézségek foglya legyen. Ahogy azt 1990 óta már megélhettük egyszer-kétszer.” Ha valaki előtt nem volna tiszta, az erre kényszerített helyi bértollnok, a tisztes munkavégzés helyett kurvázó, és kokózó városvezetés miatt felfordult gyomrú városlakók kiábrándultságát így nevezi: helyzetfelismerési nehézség. De finom!

Aztán a húrok közé csap, mert kár soká sopánkodni, hiszen a gyökerek, az ok-okozat most is remekül torzítható, ha már a helyzet úgy kívánja:

„A probléma most az, hogy míg a polgármester körüli fiatal politikusok egyikének sem sikerült utódjelöltté kinőnie magát, addig a helyi baloldali Keresztapa (az ifjúfideszesekhez hasonlóan pragmatikus, de náluk is célirányosabb habitusú Czeglédy Csaba) egyetlen félelmetes húzással többük morális hitelét megingatta olyannyira, hogy politikusként egyelőre nem folytathatják pályájukat.”

Ha valaki nem értené pontosan, mit is ravaszdiskodik a mi cicerónk, hát foglaljuk össze! Az a probléma, hogy a Czeglédy nem volt szíves elég mélyen aludni, miközben a triász, a mi szippantós barátaink éppen szerették volna magukat kinőni! Ha tehát valaki merészel valamit észre venni, az bizony „félelmetes húzás”! Mi több, az illető maga a Keresztapa, nyilván – nem csak – e tettéért elvetemült gazember, bűnöző, ahogy ezt tőlük évek alatt megszokhattuk!

Az ezt követő sorok – bár logikailag furcsán hatnak, de, hát a glossza rövid és rajta van a sor -, az egyébként kivételes tehetségű csellista muzsikust, a helyi aktuális  sikerembert próbálják tisztára mosni:

„Sajnos a szórásba belekerült – mint Pilátus a Krédóba – Mérei Tamás zenekar-igazgató is, aki pedig, ha vállalja, valószínűleg esélyes polgármesterjelölt lehetett volna ősszel.” Mérei, mint Pilátus? Szinte láthatjuk lelki szemeink előtt, amint elegáns Audijának oldalán megjelenik a reklám:

Pilátus Taxi – örömlányok és por célirányos utaztatása, jutányos áron!

A hónapokon át spekulált polgármesteri álmai, amit rendre tagadtak persze, most megsemmisültek a nyavalyás Krédó miatt!

Ami ezután jön, az a kétségbe esés mintairománya: „Ki maradt talpon? A polgármesteren kívül például a Pro Savaria Egyesület két formátumos alakja (Prugberger, Molnár), akik azonban a jelek szerint külön fognak indulni, holott ha súlynövekedést tudnának elkönyvelni, bizonyára szíves-örömest maradnának koalícióban a Fidesszel. Érdemes volna kompromisszumra jutni velük – amint szerintem a városban az országoshoz képest mérsékeltnek mondható Jobbik bevonása a választási szövetségbe is hasznos lehetne.”

001

Kétségbeesés, és persze rögtön a mindenáron való kompromisszum, a csatlósok körében keresgélve! Persze ez is sztaniolba burkolva, mert így elegáns! Meglelni Prugbergert, Molnárt és Balassát, lapot osztani nekik, akkor, amikor ők hárman éppen távolodnának a süllyedő narancssárga csatahajó környékéről is, meglehetős arcátlanság, már-már provokáció! A Pro Savaria és a Jobbik éppen jobbnak látja, ha új, önálló irányokat kutat, ha nem akar Puskásék „Dugovics-i” karmai közé keveredni, erre a mi rókánk nekilát velük és róluk spekulálni! Üzengetni…

A dolgoknak persze muszáj hasonlítani az országos ravaszkodásokhoz! Hátha!

Aztán jő egy elvétett mondat, amit egyszeriben leírt, de elmúlasztott korrektúrázni, aztán valahogy így sikeredett: „Ipkovich György a dolgok mai állása szerint nem esélytelen a balatoni hajó-üggyel támadott Fidesszel szemben, annak ellenére, hogy utóbbi leghitelesebb személyisége, Puskás polgármester az ellenkező híresztelésekkel szemben állítólag vállalja az újabb megmérettetést.” No comment!

A következő fuvallat előtt, kérem, próbáljuk együtt elképzelni, amint a mi ravaszdink odasomfordál az ő lapigazgatójához, tesz némi udvariassági tántorgást, aztán bőszen szavalni kezd: „Új arcokról szólva: biztos, hogy a médiaközpont igazgatója, Koczka Tibor korrekt politikus lesz, de más húzónevekre is szükség lenne. (Közben a félreállított képviselők felfelé-bukását a közvélemény érezhetően nem díjazza. Ez már csak így szokott lenni, kérdés, megéri-e.)” Hogy a kedves olvasó ezt szimpla seggnyalásként fogja fel, vagy esetleg némi álságos önmérséklet tanúsítást bír felfedezni a sorok mögött, talán, már mindegy is! Koczka nyilván tuti ötlet, az is nyilvánvaló, hogy lojális, hiszen egész jól él a köré teremtett média birodalmából, melynek kiváló ágyasa lett a mi jó Cicerónk is! A kritikát ezért és csak ezért kötelező zárójelek közé dugni!

Nos a röppentyű konklúziója már a legkevésbé sem tartalmazhat meglepetéseket, inkább csak tovább fényezi az ezüstpapír burkot!

„Összegezve, ha a Fidesz-KDNP szövetséges nélkül indul, s Puskás Tivadar karizmájához fogható más jelölteket alig mutat fel, akkor a baloldal esélyei megnövekednek. Ezért a Fidesznek mielőbb meg kellene egyeznie Prugbergerékkel, a Jobbikkal és néhány fontos civil egyesülettel; ugyanakkor több jelentős személyiséget indítania a képviselői helyekért (vállalva a kockázatot, hogy több önálló nézettel állnak elő), és persze értelmes és célirányos kampányt folytatnia. A tét nem kicsi.”

Kár volt!

A fenti szösszenetet megírni, a mindenáron való ravasz ragaszkodást ilyen módon tupírozni igazán nagy kár volt! Ha ráadásul megpróbáljuk azt is feldolgozni, hogy ez az írás pontosan kitől származik, még azon is eltűnődhetünk, hogy vajon a jelenlegi hatalom még mi mindenre képes, maga alá gyűrve az értékeket, számolatlanul!

VIGYÁZAT! SZTANIOL! –  az aggódva mocskolódás helyi cicerója nekilódult, de talán még semmi nem késő! Ahogy a lapigazgatónak, úgy neki is elérhető közelben van még a túlélés. Csak a vízoszlop magasságát illenék figyelembe venni!

003

Gyurácz Ferenchez méltatlan feladat, amire manapság kárhoztatják, kényszerítik! Amit tennie kell, az a jelenlegi városvezetés arcpirító aljasságainak része!

Írói, politikusi munkásságához, kiadói, szerkesztői múltjához méltatlan, amit ma művelni kényszerül, féltve a megélhetés biztonságát, elviselve a kiemelkedő értékeket felmutatni képes és hagyományokat őrző, egyetlen folyóirat, a Vasi Szemle létét! Kár érte!

(…)

Ahogy ő maga is látja és írja, „Ipkovich György a dolgok mai állása szerint nem esélytelen”. Így van ez rendjén, Szombathely megérdemli a változást!

 

lejegyezte: Elek Benedek