LEGYŐZNI ORBÁNT KELL! – Lesz, akit az övéi kergetnek el!

Megint egy „beszéd”!

Elemzik napok óta. Megállapítják, hogy aki erre volt képes, az nyilván beteg, idióta, hazaáruló, stb. Fel sem merül bennük, hogy mi van, ha tévednek! Ha az, amit feltételes módban kínál egy kvázi hétpróbás gazember, nem feltétlenül a bizonytalanság jegye:

001

 

„Könnyen lehet, hogy eljön a mi időnk.”

Ezt mondja, miközben senki másnak nem jutott hely a jelenükben. Minden az övé, övüké lett, mivel a győzelmének, győzelmüknek nem lehetett alternatívája. Elintézte. Most akkor minek itt spekulálni?

Magukat „kihívónak” mondó emberek keresik a helyet túlméretes vállaiknak, miközben semmit nem tudnak, vagy nem akarnak megtudni az ellenfélről. Csak önmaguk esélyeiről regélnek, miközben fogalmuk sincs, kit kell legyőzni a tíz hét múlva esedékes választásokon. Legyőzni Orbánt kell! …és lehet!

007

 

Úgy tűnik elég volna egyetlen emberre hallgatni! Mert van ilyen ember! Egyetlen! Mielőtt azt gondolnák, hogy most dicsérem, dicsérni kezdem őt, nagyon tévednek! Csak Cordelia módszerét követve tisztelem: „sem többé, sem kevésbé”! És nem is szidom őt, vagy nem éppen eleget. Nem ad rá alkalmat, hogy szemtől szembe tegyem! Csak ritkán…

Pedig elmondhatnám neki, milyen Orbán Viktort kell legyőzni! Elmondanám, ki az az „ember” valójában. Mert se nem beteg, se nem sportszerű. Az ellenségeivel él és olykor kibelezi őket. Ez szórakoztatja napestig! Ehhez kell ismerni őt! Nem elég hallani róla!

Hazajövünk!

002

 

A mi főhősünk köteleit úgy tűnik elhajigálták. Volt már rá másutt is példa! Tegnap éppen a Dunakanyarban…Hálátlan dögökkel kezdett. Az is! Már nem fontos nekik a konfrontáció, vagy ahogy régebben mondtuk volna, elegancia – elhúzták a belüket! A város hivatala – nem tudom, ki, hogy van ezzel, de engem – a leginkább egy kaposvári lakásra emlékeztet… A kaposvári lakásra!

„A történet június 7-én kezdődött, legalábbis a nyilvánosság előtt, amikor hónapokkal halála után találtak rá egy középkorú férfira saját lakásában egy kaposvári társasházban. Miután a tűzoltók bejutottak a lakásba, erős látvány fogadta őket: a férfi évek óta műanyag flakonokba és zacskókba gyűjtötte saját vizeletét és ürülékét. A férfit elszállították, a többit másfél hónapig nem.”

009A felületes hírolvasók – tehát az összes legkevesebb 99%-a – mindössze eddig olvasnak és értékelnek egy hírt. Eddig tart egy brutális gyilkosság, eddig egy milliárdos csalás. Pont. A többi nem számít. Nincs miért tovább rágni! Pedig fontos volna eltakarítani mindazt, ami útban van. Aki Kaposvártól tisztes távolságban él, az is beleborzong az ott történtekbe. Gépiesen. A szomszéd, akinek a válaszfalon keresztülszivárogtak a szagok, miután eltávolították a hullát, heteken át nem tett, nem tehetett semmit. Egy átlag magyar ember. Felfoghatatlan, amit mondott a riporternek a helyzetről:

„Az egyik szobában aludt, ott van egy heverő, meg egy szekrény. Volt olyan rafinált, hogy ott nincs húgy meg szar. De a mellette lévő szobában már van vagy száz-kétszáz lezárt flakon. A lakás másik részén, ahol az ablakok az udvarra néznek, ahol a konyha is van , ott sorakoznak a hugyok, a fürdőszoba pedig annyira tele van húggyal meg szarral, hogy az ajtót már nem lehet kinyitni. A húgy nagy része lezárt flakonokban van, de van olyan, aminek a teteje le van vágva, talán azért, mert így kényelmesebb volt. A székletét nejlonzacskóba ürítette. Amit beletett egy másikba, és elkötötte a száját. A vécében egy rakás ilyen zacskó van”

Az olvasók többsége itt be is fejezi az olvasást. Ezzel vet véget ennek a szörnyűségnek. Kifordul a gyomrunk, dobunk egy hátast stb. Pedig a lényeg csak jóval ezek után derül ki! A jókora megállapítások után érkezik a feketeleves!

005

 

„A férfiról is kérdeztük a szomszédokat. Egyikük szerint régebben gimnáziumi történelem tanár volt, majd dolgozott az önkormányzatnál is. Az édesanyjával élt, de ő 11 éve meghalt. Ekkor kezdett el látványosan „megcsúszni”: elkezdett inni, lefogyni, ruházata, megjelenése elkezdett romlani. „Régebben volt vagy 80-90 kiló is, a végére ha 45 lehetett” – mondták, és hozzátették, hogy sokszor kéregetett piára, cigire, de néha még munkája is volt, például a kórház éjszakai ügyeletén igazította el a betegeket, hogy kinek hová kell mennie.

Az utóbbi időben már elkezdett magában beszélni. Mások úgy tudják, újságot is árult, és szerette a kvízjátékokat. Sokat olvasott, sokat járt könyvtárba.”                                               Forrás: Index

Magukat „kihívónak” mondó emberek keresik a helyet túlméretes vállaiknak, miközben semmit nem tudnak az ellenfélről. Csak önmaguk esélyeiről regélnek, miközben fogalmuk sincs, kit kell legyőzni a tíz hét múlva esedékes választásokon.

Legyőzni, megváltoztatni mindent ami mostanáig volt.. Ez a felépítmény, akár Kaposváron, akár Szentendrén, akár Szombathelyen… mindenhol ugyanarról szól.

Az az ember, az egyetlen, azt gondolom, tudja jól, mit kellene tenni. Egyedül vívja a szélmalomharcát. Mégis! Mert senkit nem enged önmaga mellé. Ezért nem lesz méltó kihívó. Ha naponta kergetem, sem talál utat a hangom… Talán, ha egyszer, egyetlen pillanatra hátradőlhetne, befejezve vélt művét…

SONY DSC

 

A jelentős mondatokhoz mindig, minden időben csend kellett. Meghallgatás! Ma úgy tűnik a hősök idejét éljük. Ha segíteni próbálunk, rossz néven veszik!

„Könnyen lehet, hogy eljön a mi időnk.” Ez a legújabb, legfenyegetőbb mondat, beszéd foszlány, amihez hasonló mostanáig nem csurrant, talán a hallgatók, olvasók többsége észre sem vette. A királyi többest sem! Úgy vagyunk ezzel a mondattal, hint a kaposvári hullával. Meg a rengeteg őt körülvevő, vizelettel teli palackkal, meg bélsárral teli zsákkal! Valahogy a lényeg sikkad el. Az ember maga, akit pedig komolyan kellett volna venni. A sorsa. Talán meglátni kellett volna, amint a folyamatok, az idő egyre tovább görgették, egyre mélyebbre! „Az utóbbi időben már elkezdett magában beszélni.” Ezt mondták az oszló hullává vált történelem tanárról. És ezt hallottuk a tusványosi beszédből is. Orbán bizony magában beszél! Ahogy annak idején kijelentette, hogy a haza nem lehet ellenzékben, most azt mondja:

008

 

„Könnyen lehet, hogy eljön a mi időnk.”

A magam részéről mindent megtennék azért a másik emberért! Akkor is, ha ez most – szerinte – a legkevésbé sem időszerű! Szólnék neki, hogy ne fecsérelje az idejét a tehetségtelen, láthatóan zavart öreg emberre, meg a hatalomvágytól részeg, “hófehér”, vagy inkább hótól fehér önjelöltekre.

006

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

LEGYŐZNI ORBÁNT KELL! – Most, ősszel! Lesz, akit az övéi kergetnek el! Ez a dolgok rendje! Könnyen lehet, hogy ütött az óra!

http://www.atv.hu/belfold/20140728-tamas-gaspar-miklos