LEKAPCSOLTÁK A VILLANYT! – Orbán elrendelte a jóléti állam végét!

T. a „hetvenes, nyolcvanas években”, egy dunántúli város lakótelepének kétszobás lakásában élte meg a gyermekkorát. Egy szoba jutott a szülőknek, egy a két gyermeknek. A családi élet fontos része volt a „rend”, ami bizonyos sarokpontokhoz igazította az ott élők mindennapjait.

E szabályok egyike volt az esti „takarodó”, ami után a gyermekeknek egyetlen dolga lehetett, az alvás, a szülők pedig megbeszélték a napi intézni valókat – „elemezték” a megtörtént dolgokat, meg a döntést kívánó feladatokat.

Így volt ez “rendjén”, ezért idővel kialakult a „füles”, a lehallgatási rendszer családi változata! Mint karácsony előtt az ajándékok felkutatása, ez sem számított bűnnek, inkább a gyermeki kíváncsiság és kreativitás egyfajta megnyilvánulásaként emlékezhetünk rá.

A szülők „termelési értekezletet” tartottak, a gyerkőcök meg hallgatóztak. Ennyi történt! Aztán a gyermekek – mert akkoriban még így volt szokás – másnap úgy tettek, mintha mit sem tudnának semmiről, bár értelmük fejlődésével olykor birizgálta őket a „fokozódó helyzet”.

002

Semmi egyéb nem történt Tusványoson. A családfő szerepében tetszelgő V. elbandukolt Romániába az övéihez, az itthoniakat jóformán szunyókálni sem küldte, jól kibeszélte a holnapot, az ő megmásíthatatlan döntéseit, meg teóriáit, mi meg – mert úgy intézte, hogy a világ minden részében hallgatózhassanak… – füleltünk, és azóta azon spekulálhatunk: vajon mi lesz most? Lekapcsolták a villanyt, vaksötétben tapogatózhatunk, szombattól nincs jóléti állam, és punktum!

005

Úgy jártunk, mint a gyermek, akinek egy szép napon a szemétdombra hordták a játékait a gyerekszobából. Megsemmisítették a kincseit, az addig féltőn dugdosott titkait, ami után nem maradt szinte semmi más, csak a szekrény tetejére rejtett fül, a jétékmackó leszakadt fülecskéje, amit később szeretett volna felvarrni az öreg maci fejére… A szoba üresen állt, benne az ággyal, íróasztallal, meg a rengeteg tankönyvvel, füzettel. Meg az örök és megmásíthatatlan mondattal: nem nekem tanulsz!

Akkor, ott véget ért a gyermekkor. Lehúzták a rolót, esély sem volt a vissza táncra…

Tudják, mi (volt) a jóléti állam?

„A jóléti állam a polgárok elemi jólétének biztosítására irányuló állami felelősségvállalás. A liberális európai jóléti állam lényege, hogy az egyéneknek alapvető joguk van az állam által nyújtott juttatásokra, mint életesélyeik alapvető elemeire. A biztonság és az egyenlőség a jóléti állam központi célja. Kísérlet, hogy elvben a lakosság életesélyeit stabilizálják, és elosztásukat egyenlőbbé tegyék.”

006

Ennyi a definíció, a lényeg, a dolog maga, a jóléti állam, amit V. szíveskedett visszafordíthatatlanul megsemmisíteni:

Nincs több ellátás, nincs több gondoskodás, nincs állam által nyújtott ingyenes juttatás, nincs biztonság és stabilitás, aki eddig elmulasztotta volna megtanulni a technikát, holnaptól az is kerékpáron köteles közlekedni! Egykerekűn! Nem számít, mi lesz vele!

004

 

V. szerint a munkaalapú állam korszaka következhet. „Mint mondta, azt várják el a polgárok a magyar vezetőktől, hogy dolgozzák ki azt az új államszerveződést, amely a liberális államszerveződés korszaka után – a kereszténységet, szabadságot, az emberi jogokat tiszteletben tartva – ismét versenyképessé teszi a magyar közösséget.”

Később ugyan megjegyezte, hogy az emberi jogok kérdésköre és deklarációja felett eljárt az idő, a szabadságot pedig értelmezni illik és kell, így gyakorlatilag a mostanáig vacillálók, a kivárók és halogatók, akik még mindig nem gondoltak a távozásra, utolsó esélyként elmenekülhetnek, persze üres zsebekkel! Vagy maradhatnak, és tevékenyen részt vállalhatnak a következő évtizedek közmunka programjaiban. A csicskásai lehetnek V. udvarának! Ennyi…

Így járt T., meg még kb. kilenc millió…

(…)

001

„Tavasszal és nyáron hatvan óra volt a heti munkaidő, aztán augusztusban Napóleon bejelentette, hogy ezentúl vasárnap délutánonként is dolgozni kell. Ez a munka szigorúan önkéntes volt, de aki kihúzta magát belőle, annak felére csökkentették a fejadagját.”

008

„Elvtársak! – kiáltotta Süvi. – Remélem, nem képzelitek, hogy mi, disznók, ezt önzésből csináljuk, vagy előjogokat akarunk biztosítani magunknak? Sokan közülünk egyenesen utálják a tejet meg az almát. Én sem szeretem. Egyedüli célunk az, hogy megóvjuk egészségünket. A tej és az alma (ezt bizonyítja a Tudomány, elvtársak) olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek nélkülözhetetlenek a disznók egészséges táplálkozásához. Mi, disznók, szellemi munkások vagyunk. Ennek a tanyának az egész vezetése és szervezése a mi vállunkon nyugszik. Éjjel-nappal a ti jóléteteken őrködünk. A ti kedvetekért isszuk a tejet és esszük meg az almát.”

„Mármost ha egyáltalán volt valami, amiben az állatok tökéletesen biztosak voltak, akkor az az volt, hogy nem kívánják vissza Jonest. Amikor ebben a megvilágításban mutatták meg nekik a dolgot, nem volt több mondanivalójuk. Túlságosan is nyilvánvaló lett, mennyire fontos a disznók egészségének megóvása. Így aztán minden további vita nélkül beleegyeztek abba, hogy a tej és a hullott alma (és az érett alma java része is) kizárólag a disznókat illesse.”

„Tizenkét hang üvöltözött dühösen, és a hangok mind teljesen egyformák voltak. Most már nem volt kérdéses, hogy mi történt a disznók arcával. Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó.”

( Aki a jóléti állam végének részleteire is kíváncsi, itt elolvashatja: http://mek.oszk.hu/00600/00620/00620.htm )

 

A képek John Halas emlékezetes animációs filmjéből valók!