DERKÓ, A “SZÜLŐFALUM” EMLÉKEI – kisautók és triciklik bűvöletében V.

Ugye, hogy titkon minden Derkós kissrác álma egy pedálos kistragacs volt? Persze, ezt is ki kellett érdemelni, valamiféle különleges ranglétra sokadik állomása lehetett csak a pedálokkal tiporható kisautó, vagy épp a láncos gokart!

0009

(…)

A legkisebb és látszólag legértelmetlenebb járművek, amiket az éppen csak tipegni képes csöppségek lábai közé álmodtak a lelkes apukák, leginkább a bölcsődei, mozgó szemű halacskák bumfordiságára emlékeztettek. Egy fogantyúkkal ellátott, fotellé deformált, citromsárga kutyuska, négy kerékkel. Azt hiszem, ő volt Leó, az első járgányom, amit aztán – mivel ezzel leginkább csak egyhelyben lehetett gurgulázni, előre-hátra – felváltott a megkerülhetetlen baba-tricikli!

0002

Szovjet gyártmány, elnyűhetetlen, eldeformálhatatlan, strapabíró jószág, telekerekekkel, az első kerékre szerelt pedálokkal. Meg persze nyomogatható, visítozó kiabáló eszközzel, mely a duda és a gumiból készült, síppal az alfelén szerelt törpék közös hangelemeit ötvözve igyekezett elterelni a figyelmet. Mindenki szputnyiknak nevezte, a kormányfogantyúkból olykor hosszan virító gumiszalagok lógtak…?… vagány volt, annyi szent!

0005

Nőtt a gyermek, nőttek az igények! Akkoriban a kereskedelemben kapható legfurmányosabb jármű mégis egy előbb tricikliként, tehát háromkerekű jószágként használatos bicaj volt, melyet később a kreativitásuk legjavát kiélni akaró apukák kétkerekűvé alakíthattak! Nyilván sokan meglepődnek, de az ebben az időben apuciként teljesítő férfiak még értettek a kerékpárok szereléséhez!

Ez egyfelől a „gyakorlati foglalkozás” címszó alatt okított tantárgynak, másfelől Kirmer Gyula bácsi, a legendás bicikliszerelő mester áldásos tevékenységének volt köszönhető.

Nyolcas eltávolítás küllőigazgatással, defektszerelés stoppolással, vagy éppen agyzsírzás szinte mind-mind rutinfeladatnak tűnt! Szerszámosláda mindenki pincerekeszében volt, a franciakulcs, meg az olajzó minden lakás természetes velejárójaként, napi használatban állt, így a bringaszerelés valódi férfias tettnek minősült!

0003

 

Nőtt a gyermek, cseperedett, s valahonnan azt is megtudta, hogy a fiúk, bizony, kisautóval közlekednek!

Ezt a hírt amúgy „A vakond és a kisautó” című rajzfilm háromhavonta történt sugárzásával is komolyan segítette a Magyar Televízió!

A zsebes naciról elhíresült csehszlovák állatfigura a Derkó egyik legnépszerűbb sztárja volt, Böbe Baba, Rumcájsz és a feledhetetlen duó, Lolka és Bolka után!

0008A kisvakond autója felkeltette az apróságok érdeklődését és a fővárosban dolgozó apuka egy szép napon hazagurgatta gyermekének a Derkó első tragacsát, az almazöld színű Petrovicsot! Nem Zsiguli, nem Trabant, nem Moszkvics és nem Wartburg, hanem Petrovics volt a jószág neve! A nagyapó nevét viselte, mi mást? A kisvagányok szíve beleremegett, valahányszor végighúztak vele a Szűrcsapó sugárúton! Zörgött, nyikorgott, kattogott, de a mienk volt, mint később a Suzuki…

0004

 

A helyzet sajnos fokozódott, mivel ilyen jármű az egész országban egyetlenegy készült, így a további gyermekek kénytelenek voltak beérni Moszkviccsal, ami szintén a szovjet ipar remekműveként érkezett honunkba, s amely kapható volt az Állami Áruház Játékosztályán! A Moszkvics általában szigorú „Rendőrség” felirattal az oldalán volt itt-ott felfedezhető, s ha elviselhetetlen zaja közben mégis veszedelem adódott a fiatal sofőr ún. „dallam dudával” kurjongathatott az előtte somfordálókra. A „dallam duda” univerzális eszköz volt, szerelhették Camping kerékpárra, Villanyrollerre, meg természetesen az apró Moszkvics kormánykereke mellett kialakított, sebváltót utánzó kallantyúra is! Jó, hogy a „dallam duda” oda került, így a ki és beszálláskor begyűjthető kék és lila foltok száma simán hatványozódhatott!

0006

 

A Derkó ifjú titánjai persze idővel nem érhették be ennyivel! Hamarosan nagy hírveréssel megnyílott a Magyar László Úttörőház kezelésében és mindenki Feri bácsija által működtetett Kresz-Park, a téglavörös víztorony körül! Feri bácsi napestig tudott morogni a huligánokról, meg az általuk előidézett huliganizmusról, s a közlekedési lámpák pillanatokra való be ill. kikapcsolásával a takarékosságról is órákig tudott rendkívül izgalmas történeteket mesélni!

0010

 

Valódi legenda volt ő, stopperül használt Pjobedájával, meg a hatalmas kolomppal, mely mindig a körforgalom legelején szólalt meg, hogy az ez által késedelmesen begurgulázó nebulók tromfolására maradjon némi alap! Feri bácsi imádta a gyermekeket! Legalábbis ő minden apukának és anyukának ezt mesélte, buzgón! Mi, vásott kölykök a Derkóról, szintén szerettük, olykor elmeséltük neki ötöseinket, meg a négyeseket is! Csak a hármasokról hallgattunk, bőszen!

0007A kétszer tizenöt perctől holtfáradt kölyköket aztán hazafuvarozta egy valódi banánzöld Skoda S-100-as, az ablakból még integettünk is Feri bácsinak, meg a szigorú rendben leparkolt kisautóknak és reménykedve vártunk a következő vasárnap délutánra, az útra a Derkótól a Kresz Parkig!

Szombathelyi kisgyermeknek lenni jó volt. A Derkó vásott kölykei felnőttek, a kisautókat komoly, tuningos verdákra cseréltük, jüttek a Rallye Trabik, meg a Super Sport Zaporozsecek, de az már egy másik történet!

0001

 

A “Derkó” korábbi részeit itt érheti el: 

https://www.facebook.com/pages/Revol%C3%BAci%C3%B3s-Zs%C3%A1kutca/134425010029129

(…)

Ezt meg az interneten szörfözgetve találtuk: (köszönjük szépen!)

dögös-tyúkl

 

(…)