ÉLŐKÉP 2014! – Karneváli előzetes Magyarországról

Ahogy látom, mindenki karneváli hangulatban van! Feszült várakozás előzi meg az ünnepelhetőt! Orbán jó tanítványai beléptek a „tökéletesen engedelmes” kategóriába. Mindenféle ok nélkül, gyalázatos állapotukra fittyet hányva integetni akarnak, hódolni a hatalomnak!

Olvasom, hogy „…a rómaiak is szenvedélyes játékosok voltak. Kivált a vásári komédiákért, cirkuszi kocsiversenyekért és a gladiátori játékokért tudtak lelkesedni. Az ókori szórakoztatóipar e sajátosan római formái egyszerre elégítettek ki vallási és politikai igényeket, s szolgáltak a nép mulattatására – ily módon a szociális feszültségek feloldásának is hatékony eszközeivé váltak. A római civilizáció ezen alapvető intézményeinek erkölcstelensége és kegyetlensége azonban még a józanabb kortársakat is elrémítette.

”Valamely kormányzat kiválóságát legalább annyira jelzi, milyen gondot fordít a szórakozásra, mint a komoly dolgokra, mert igaz, hogy az utóbbiak terén a hanyagság sokkal inkább elítélendő, az előbbiek esetében viszont nagyobb elégedetlenséget szül: mindent összevetve, a nép kevésbé mohón vágyik a pénzbeli bőkezűségre, mint a látványosságokra” – írta a filozófus-császár Marcus Aurelius nevelője, Fronto.

A római szórakoztatóipar állami monopólium volt. Indokolta ezt a római játékok alapvetően vallási jellege, de még inkább azok tömegbefolyása. A császárság a hatalmi politika eszközévé tette a cirkuszt, erre utal Juvenalis szállóigévé lett ”Kenyeret és cirkuszt!” mondása. Ingyen gabonához ingyen látványosság dukált: a császárkorban tétlenségre kárhoztatott városi csőcseléket el kellett valamivel foglalni, különben energiafeleslegét könnyen a hatalom ellen fordíthatta.

A császárt nemcsak a cirkuszi látványosságok legfőbb rendezőjének tekintették, hanem személyes részvételét, sőt lelkesedését is elvárták. Augustus is rendszeresen megjelent a császári páholyban, hogy végignézze a játékokat. Közben semmi mással nem foglalkozott, mert nem felejtette el, hogy milyen rossz néven vette a nép örökbefogadó apjától, Caesartól, hogy szórakozás közben intézte ügyeit.
A kegyetlenkedéseiről elhíresült Nero annak köszönhette népszerűségét, hogy valósággal őrjöngött a játékokért, ahol egyszerű polgárként viselkedett, és nemegyszer maga is részt vett a küzdelmekben; Titus a gladiátorviadalokon szurkolt, és kedvenceinek ellenfeleit egy külvárosi vagány szókincsével pocskondiázta; Commodus pedig gladiátorként is fellépett, igaz, bölcsen vigyázva arra, hogy ellenfelei fakarddal vívjanak ellene.

A római császárság négyszáz éves fennállása alatt mindössze két császárról jegyezték fel, hogy nem szívelte a cirkuszt: Tiberiusról és Marcus Aureliusról. De a játékokat – ami jár, az jár – ők is megrendezték.”

”Egyesek a mi gladiátori játékainkat kegyetlennek és embertelennek tarthatják, ahogy ezek manapság lejátszódnak, talán azok is. De amikor egy gonosztevő karddal kezében küzd az életéért, akkor talán van a fülnek jobb iskola a fájdalom és halál eltűrésére, de a szem számára biztosan nincs” – írta Cicero, aki néhanapján maga is elszórakozott a gladiátori versenyek látványán.
A római értelmiség közül szinte senki sem emelte fel szavát az embertelenségek ellen.

Nero császár nevelője, a sztoikus Seneca tiltakozott egyedül egy levelében: ”Puszta mészárlás folyik. A harcolóknak semmijük sincs, hogy védjék magukat, egész testük ki van téve a csapásoknak… Reggel oroszlánoknak és medvéknek, délben saját nézőiknek vetik oda az embereket. Gyilkosok gyilkolóknak dobják oda magukat parancsra, s a győztest újabb öldöklésre tartogatják. A küzdőknek nincs más kiútja, csak a halál. Tűzzel-vassal végzik a dolgokat, s ez így folyik, amíg szünetel az aréna.”

0001

0002

0003

0004

0005

Grüll Tibor történész markáns egyszerűséggel így tárta elénk a néhai Róma hangulatát. Miközben lázasan készülődünk a mi kis maszek örömünnepünkre, ahol állítólag megelevenedhetnek e bájosan barbár időszak figurái, merjünk bátran aktualizálni! Adunk némi támpontot! Alkossunk, mondjuk élőképet a magyarországi létminimum alatt élőkről!

„Egy egyedülálló felnőttnek tavaly 87 510 forintra volt szüksége ahhoz, hogy megéljen, míg egy kétgyerekes családnak 253 779 forintra – derül ki a KSH pénteken kiadott, az MTI által azonban nem közölt Létminimum, 2013 című kiadványából. Az idén sem derült ki, hogy hányan élnek a létminimum alatt.
A KSH mintegy negyedszázada minden évben közli, hogy mennyi pénzre lenne szüksége egy átlagos felnőttnek, illetve családnak Magyarországon ahhoz, hogy megéljen: 2013-ban egy egyedülálló felnőttnek 87 510 forint volt a létminimum, egy két felnőttből és két gyerekből álló családnak 253 779 forintra volt szüksége, míg egy egyedülálló nyugdíjas 78 759 forintból tudott volna megélni.
A létminimum értéke 2012-höz képest minimálisan nőtt, akkor 85 960 forintra lett volna szüksége egy felnőttnek a megélhetéshez.

3,285 millió ember kevesebb mint 65 ezer forintból él havonta! Ez Magyarország 2014-ben!

A KSH az élelmiszer-fogyasztás normatívájának meghatározásával, vagyis az élelmiszer-fogyasztás és az élelmiszerárak alakulásának figyelembevételével számolja ki a létminimumot, a számításaik szerint 2013-ban havonta 24 099 forint volt egy aktív korú felnőtt élelmiszer-normatívája.
Az Európai Unió szegénységre és kirekesztődésre vonatkozó összehasonlításaiban a jövedelmi alapú, relatív megközelítés az elfogadott. Ennek során a tagországok az úgynevezett OECD2 ekvivalencia-skálát alkalmazva, a medián jövedelem 60 százalékában határozzák meg azt, hogy a jövedelmei alapján ki számít szegénynek. Ennek értéke 2012-ben 66 399 forint volt, az akkori adatok szerint 14 százalék élt ez alatt.
A minimálbér ma Magyarországon január elseje óta bruttóban kifejezve 101 500 forint, ez azonban nettóban mindössze 66 483 forintot jelent, vagyis még az idei nettó minimálbér is messze alatta marad a KSH által meghatározott egy főre jutó tavalyi létminimum-összegnek.”

Hölgyeim és uraim! 3,285 millió ember kevesebb mint 65 ezer forintból él havonta! Az élőképhez itt különleges “római” jelmezek sem kellenek! Se papucs, se klepetyus! Tessék csak belebújni a hetedik, nyolcadik éve viselt, meglehetősen leélt hacukákba – gy.k.: a naponta viselt ruháikba – és máris lehet vonulni, ünnepelni, ahogy elvárt, felénk, Savariában, nyálat csorgatni a bőségtálak láttán!

Ahogy látom, mindenki karneváli hangulatban van! Feszült várakozás előzi meg az ünnepelhetőt! Orbán jó tanítványai beléptek a „tökéletesen engedelmes” kategóriába. Mindenféle ok nélkül, gyalázatos állapotukra fittyet hányva integetni akarnak, hódolni a hatalomnak!