KÍSÉRTET JÁRJA BE A MÉDIÁT – Vajon, tényleg cenzorként féltik vélt kényelmüket?

Észre vette már?
A médiamunkások, újságírók, riporterek, de főképp a szerkesztők egy ideje betegesen félnek a baloldal értékrendjéről szóló írásoktól! Nem szólhat semmi a nagy buktáról, a velejéig romlott rezsim eltakarításáról, rendre fiókokban kötnek ki a legjelentősebb hírportálok derék és szorgos firkászainak kritikus anyagai, ha ugyan még igazat mernek szólni!

Az érvényesülés és vele együtt a megjelenés záloga a hazudozás. Valótlan ám igen kellemes semmit mondás ömlik az egykor szebb napokat megélt sajtótermékekből, miközben mégis, egyre csak hullnak a fejek, mintha bizony rosszul végeznék az istenek a dolgukat…

0002

A napokban jutott eszembe egy réges-régi történet, még az első Orbán kormány idejéből. Városunkban járt egy neves, önmagát „érdek-védőnek” tituláló szervezet nagyapó korú, ősz hajú vezére, aki előadást tartott a miniszterelnök „tévelygéseiről”. Kifogásolta, hogy ez a „fiú” bizony nem igazán tartja be az ígéreteit! Hosszasan mesélt találkozásaikról, midőn a szocikkal szemben még együtt toporogtak a Parlament előtt, tüntettek és vonultak, követelve a jussukat. Orbán még ott, a nagy közös téblábolás idején tett könnyelmű fogadalmat: ha egyszer kormányra kerülnek, minden az „érdek-védők” igénye szerint alakul majd…
Aztán, hála bizonyos Torgyán doktornak, – akit később elkergettek persze…- ők valóban vezetővé válhattak, csak a fogadalom tűnt el a süllyesztőben. Amikor a nagy küzdőtárs megkérdezte a már megválasztott hatalmasságot, ugyan, mikor kezdi betartani az ígéretét, a válasz igen hetykére sikeredett: – Csak a mi gúnyánk változott bátyám, az Önök dolga ugyanaz maradt – csak tessék tüntetni hetente, naponta, de most már ellenünk! Ugyanolyan értelmetlen lesz – ígérem – minden, mint azelőtt volt…

A kutyavásár tehát lezajlott. Egyszer volt, többé nem lesz, aki pedig állásában ülhet, s a kényelem szolgálatába szegődött, csak olykor-olykor kérdi, mikor teljesülnek az álmok?

0001

Legyint rá, hogy nyakig ér a víz, a sár, nem kívánja már a menekülés kockázatát! Amint az „érdek-védő”, aki persze soha, senki érdekét nem védte, s nem is védi majd az eljövendő időkben sem, kicsit sértődve, kicsit kajlán egyet tehetett: tudomásul vette a sorsát! De akkor meg mi végre indul újra harc, az állítólag elosztandó jussokért, miért lesz választás, ha lesz, egyáltalán?

Aki ide született, itt vár biztonságot. A gyermek, hogy kíváncsiságát kielégíthesse, a felcseperedő, hogy megélhesse féktelen szabadság vágyát, a kamasz, hogy megtagadva mindent, megválthassa világát! A felnőtt, hogy tudásához méltó munkát, hogy munkájához méltó bért kaphasson, mely alapot teremthet a megélhetéshez! Itt vár jogot a biztonsághoz a baloldali gondolkodású ember is.

0003

„A baloldal, illetve baloldali politika jellemzője, hogy nagy súlyt fektet a társadalmi egyenlőség érvényre juttatására és az általános (szociális) jogokra, szemben a társadalmi hierarchiával, illetve egyenlőtlenséggel. A baloldali politika támogatja a kisebbségek és a hátrányosabb helyzetű csoportok jogait, illetve e jogok érvényre juttatását, támogatja a szabadságjogokat, és általában támogatja a kulturális sokszínűséget, gazdaságilag pedig a nagyobb állami szerepvállalást. A baloldal meghatározása történelmileg és országonként is változó.
Az elnevezés a nagy francia forradalomra vezethető vissza, ahol a Nemzeti Konventben az elnöktől balra foglaltak helyet a monarchiát (és a status quo-t) ellenző és a radikális változásokat támogató képviselők, vagyis az ancien régime elvetői.”

Hogy mi a baj tehát, a bal oldali gondolkodású emberekkel?
Hogy társadalmi egyenlőséget akarnak egy két részre szakadt világban?
Hogy általános szociális jogokat – a megélhetéshez való jogot kívánnak csicskáztatás – vagy ahogy manapság nevezik, közmunka – helyett?
Hogy tevékenységeik nagyobbik részét szolgálatnak tekintik, és a segítség, az adakozás, mások támogatása az egyik legfontosabb alapeszméjük?

0004

No, igen. Ez az amit egyesek gyomorforgatónak tartanak. Ott a tál lencsét, másutt a tűzifát, fenyőt a szeretet ünnepére! Nagy bajban van az az ország, ahol cenzor vigyázza a szívet melengetni képes hírek minden mozdulatát! A fiókok mélye jó meleget kínál, békességet a magunk módján, szanaszéjjel, „csakazértis” író embereknek…

„És vígasztald meg, ha vigasz
a gyermeknek, hogy így igaz.
Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét –
mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó.”

József Attila