A SZOMBATHELYI VILLAMOS – a múlt meséje és a jövőbeni realitás

A „régi” szombathelyiek még használták, nívós közlekedési eszközük volt, rengeteget meséltek róla, amint a remíztől, a belvároson át a piacig, vagy éppen a vasútállomásig zötyögve múlatták az időt, költötték napjaikat. A minőségi életről, mindennapjaikról meséltek! Eszköz volt, hasznos és jellegzetes, a virágzó parkjairól híres városka elvitathatatlan értéke, amolyan békés örökség, ami felett aztán, hogy, hogy-nem, szép lassan eljárt az idő.

0002

Mit volt mit tenni, a modern kor autóbuszaival váltották fel, a bizonyára csak jelentős ráfordítással újjá tehető villamosokat. A síneket felszedték, a felsővezetékek tartóoszlopait rendre kidöntögették, évek múltával már csak a Forradalmi Múzeum, meg a MÁV udvar adott alkalmat a találkozásra.

0003

Megszűntették, hogy azóta nosztalgiázhassunk! Egyre fürgébb és egyre sárgább lett az összes villamos, álmaink szerelvénye, mely valójában ütött-kopott, rozsdás, rengeteg hibával alig mocorogni bíró tragacs volt, mely ma nyilván képtelen volna lépést tartani a felgyorsult közlekedéssel! Az új kocsik beszerzése, a felújított sínhálózat, meg a biztonságosabb felsővezeték oszlopok felállítása töredékéért sikerült autóbuszokat beszerezni, s ez a változtatás máig is él.

0001

Sokáig nem volt bátorság bennünk és vezetőinkben, hogy előhozakodjunk egy új villamos ötletével, Szombathelynek! Egy újra, üde színfoltként megjelenő, de most már szélsebesen suhanni képes, biztonságos villamossal, melyre nem csak álmodozók igénye, de általános és komoly „szükség” is volna, főleg, ha a légszennyezettségre, vagy éppen az egyre dráguló üzemanyagokra gondolunk! A tömegközlekedés mindmáig az együttlétek különös színtere. A falvakból, lakótelepekről naponta ingázók minduntalan kénytelenek átélni azt a semmivel össze nem hasonlítható szardínia-feelinget, amit munkából jövet, vagy éppen menet kénytelenek elviselni. A megöregedett és lassú és büdös és koszos autóbuszokon…

Megérett az idő a változtatásra! Minden szempontból, így a közlekedés megreformálásának tekintetében is!

A szombathelyi baloldali pártok és civil szervezetek összefogásának programja, mely a minőségi élet jövőjét hivatott bemutatni, csendes szerénységgel éppen csak érinti azt a nagy formátumú elképzelést, amiről Szombathelyen egyre többen beszélnek, suttognak! Nem bizonyos rétegeket érintő, a többség számára értelmetlennek tűnő stadionfejlesztésekről, meg templomok renoválásáról zengedeznek! Nyilvánvaló, hogy ezek a változtatások csak egyeseknek fontosak! A közlekedés reformja ma, ha lehet a legsürgetőbb, legfontosabb feladat! Mert mindenki szeretne kényelmesebben, olcsóbban közlekedni! Ehhez pedig olyan eszközt kell keresni, mely nem a régi buszok átpingálásával, reparálásával válik álságos megoldássá!

Igen, a szombathelyi polgárok körében egyre népszerűbb az az elképzelés, amit Ipkovich György, a polgármesteri feladatokra ismételten felkért, most még csak polgármester-jelölt már több fórumon is hangoztatott! Szombathelynek villamosra van szüksége, komoly villamos hálózatra, mely nem pusztán a város különböző pontjait kötné össze, de kiteljesedne egy rég dédelgetett álommal!

0004

Tessék elfogadni, hogy az EU fontos részét képező Magyarország egyik legfontosabb közlekedési fejlesztése előtt állunk, mely végre nem a magunkba zárkózást hivatott előmozdítani! Összekötni, a Szombathely lakóinak jelentős munkahelyeket biztosító Burgenland városait megyeszékhelyünkkel – ez volna igazán történelmi tett, legalább olyan mértékű, mint évekkel ezelőtt a közkedvelt Fő tér rekonstrukciója, vagy a több évtizede vágyott kőszínház megteremtése!

Az ilyen és efféle gondolatok megvalósításához olyan szakemberre van szüksége városunknak, aki mer bólintani a fejlesztésekre, mivel képes felmérni a város erejét, tűrőképességét! Ipkovich György évek óta tervezi, hogy egy szép napon Felsőpulya és Kőszeg, Szombathely és Felsőőr újra összeköttetésbe kerülhet, hogy Oberpullendorftól Oberwartig, Szombathelyt érintve egy modern villamoshálózat kiépítésével juthatunk! Ehhez az elképzeléshez szívesen ad támogatást az EU, örömmel látják, hogy a fejlesztési koncepciók végre újra Európa felé viszik a hajdan virágzó Nyugat Királynőjét!

0005

Két hét sincs már, hogy Szombathely polgárai bizakodni kezdhessenek. Ahogy felénk, Vas megyében ezt mondani szokták: azt már állva is kibírjuk! A villamos közlekedés csak egy a rengeteg ötlet közül, amelyek megvalósításához bizalomra és közakaratra van szükség.

Tapasztalataink szerint egy olyan városvezető személyére, aki már bizonyította, hogy képes eredményes együttműködéssel a komoly fejlesztésekre!

Hogy ne csak tespedjen és talán sohasem-volt múltjáról álmodozzon, de újra minőségi életet Éljen Szombathely!

2016

2016 – Szombathely Boldog Új Éve !/?

Már csak hármat kell aludnunk! Három évet! Állítólag! Azután Szombathelyen végre kimondhatatlanul boldogok lesznek mindazok, akik fontosak – a szorgos templomba járó hívek, vagy éppen a megrögzött focirajongók.

penn_class2016_final_lowres-3

Lesz ligetes sétatér a forgalmas főút városba torkolló csomópontja helyén, amúgy templomtól templomig; meg bazi nagy stadion, sőt komplexum, amiben mégiscsak jobb lesz álmodozni, mondjuk a foci – másodosztályról! Lepapírozták, közvetlenül a választások előtt…! Itt már minden fix!, A Haladás – sportlétesítmény szerződésére aláírások kerültek, Jorge Mario Bergoglio jön-jön-jön és kész! s Veres püspök szerint az állam kötelezettsége is kötelesség, fizetni fognak mindent, amit Szent Márton, meg Ferenc nevében lehet felcicomázni!

8230412-444312-billboard-advertising-new-year-2016

Már csak hármat kell aludnunk! Három évet! Állítólag! Azután Szombathelyen végre kimondhatatlanul boldogok lesznek mindazok, akik fontosak – a szorgos templomba járó hívek, vagy éppen a megrögzött focirajongók.

Szombathely lakosságának az az egyébként jóval nagyobb része, akik sem nem hívő katolikusok, sem nem vehemens sport – és focirajongók, elbújhatnak, vagy jobb, ha szedik a sátorfájukat, a továbbiakban semmi keresnivalójuk ebben az örömmámorban úszó városban! Kár volna elrontani “azok” szépen kitervelt játékát.

10450836_278817892326218_788912199725905152_n

2016 – az élettel összeegyeztethetetlen sérülések utáni újabb újraélesztési kísérlet

Az újjáélesztés az „orvosi szakma” különleges területe. A legkülönösebb és talán a legfelelősségteljesebb ág, mely olykor hihetetlen magasságokba emeli művelőjét. Mivel, csak pillanatok maradnak a döntésre. A felelősségről és a szakmai felkészültségről szól itt minden. A laikus számára ez kétségtelenül csak egy akció.

A szakember képes különbéget tenni az élet és a halál között.
„Az élet biztos jelei: Alapvető életműködések: a légzés és a keringés. Valójában ide tartozik a központi idegrendszer vegetatív szintű működése is, mivel azonban ez egyrészt közvetlenül alig befolyásolható, másrészt a spontán légzés és keringés a központi idegrendszer legalább részlegesen ép funkcióját amúgy is bizonyítja, többnyire nem említik. A halál biztos jelei: az élettel összeegyeztethetetlen sérülés (pl. törzstől elválasztott fej), hullafoltok, hullamerevség, rothadás és bomlás, mumifikáció…”

2014 – októberi választás (?)

Azt mondják, az a tét, hogy lesz-e stadionunk, meg sétatér a pápának! Azt mondják, ez csak abban az esetben valósulhat meg, ha Szombathely polgárai elfelejtik, hogy négy éve nem történt jelentős fejlesztés, hogy a városvezetés három jelentős tagja vállalhatatlanná vált a miniszterelnök számára, s velük – ugyan csak időlegesen – de vállalhatatlannak tűnt a polgármester személye is.

stock-footage--new-year-celebration-background-this-file-runs-in-a-seamless-loop

Szóval, az a fejlesztések egyedüli biztos pontja, ha Puskás Tivadar vezetheti tovább a várost! Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy sem stadion, sem pápalátogatás nem lesz Szombathelyen, ha nem a fidesz garnitúra győzedelmeskedik október 12-én. Sőt, azt is lehet tudni – a magyar parlament elnökének előadásaiból a leginkább – hogy a narancsszínt váltani merészelő önkormányzatok az ellehetetlenülés rémével fognak küzdeni.

És éppen ez az, amiért lehetetlen elfogadni, hogy ami október 12-én lehet és lesz az demokratikus, és választás!

087

Szombathely megérdemli a biztonságot!
Szükségtelen, hogy a bukott triász után újabb neveket rejtő hangfelvételek tartsák bizonytalanságba a választópolgárokat! Szükségtelen, hogy az októberi választások után lapátra kerülő honvédelmi miniszter „hazatérési kísérletei” miatt kelljen számtalan feszültséget vállalni a következő öt esztendőben!

sparkling_2016

Szükségtelen, hogy Szombathely lakói félelemből, tájékozatlanságból, vagy éppen a folyamatos hazugságok miatti manipulációk áldozataként a bezárt szobákban töltsék október 12-ét!

„Odakünn, még a bezárt ablakon keresztül is, hidegnek látszott a világ. Lenn kis szélörvények port és papírfoszlányokat kavartak csigaformákba, s jóllehet sütött a nap, s az ég metsző kék volt, a mindenfelé kiragasztott plakátokon kívül mintha semmilyen szín sem lett volna az utcán. A fekete bajuszos arc minden sarkon ott meresztette a szemét. Ott volt a szemközt álló ház homlokzatán is. NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART – hirdette alatta a felirat, s a sötét tekintet mélyen Winston szemébe fúródott. Lenn az utca szintjén egy másik, leszakadt sarkú plakát csapkodott szeszélyesen a szélben, s hol eltűnt, hol látható lett rajta ez az egyetlen szó: ANGSZOC. A távolban helikopter szállt le a tetők közé, egy pillanatig úgy lebegett ide-oda, mint egy dongó, aztán nagy ívben ismét elrepült. A rendőrőrjárat volt, amely beles az emberek ablakán. Az őrjáratban azonban még nem volt semmi rossz. Rosszat csak a Gondolatrendőrség jelentett.” (G.Orwell.1984)

HIDEG NAPOK JÖNNEK – Magyarország, ingerküszöbökön innen és túl

Feszült figyelemről írnak a lapok.
Azt tudatják a birkalelkű néppel, hogy vezérük már tűkön ül, szeretné befejezni művét, felcicomázni a nagy és dicsőséges fülkeforradalmat, a soha nem látott dicső diktatúrát… – s ez bizony a világ urai körében némelyeknek elérte az ingerküszöbét.
Most éppen Barack Obama tombol, beszólt Orbánnak és tudatta a világgal, hogy kezd elege lenni!

Ő egyébként az Amerikai Egyesült Államok, – hazánk legfőbb stratégiai partnerének – az elnöke…a president, aki, ha bepöccen, illik megírni, világgá kürtölni!

Azt mondják…Lélektani jelentősége van, ha ő, az USA elnöke úgy dönt, nekiront egy másik ország miniszterelnökének, most éppen Orbánnak; összerezzennek a fontosak és fontoskodók, mert e lódulás nem jót jelent! Szankciók következnek, jön a „hatalmas ejnye-bejnye dorgálás”, meg persze rengeteg vesztes magyar, no nem éppen a magyar miniszterelnök holdudvarából! Megszoktuk, megszokhattuk, hogy vezérünk fölé még pihenni is ritkán járnak fellegek.

Orbán Viktor
(…)

A Cinege utcában mindig ragyogó az ég, a Felcsúti stadion-liget fölött meg örökké a Nap ragyog! Az eső, csak olykor, udvariasságból permetezi a kiskert végébe álmodott gyepszőnyeget…

A hírportálok a mi ingerküszöbünkről elfelejtenek írni. Pontosítok! A mi ingerküszöbünkről nem szólhatnak híradások! Nem szólhatunk tehát, sőt, az a legjobb, ha nem is hozzuk nehéz helyzetbe a „felületet”… A helyet, mely ugyan nem szolgáló, mégis, olykor szemlátomást „kiszolgáló módon retteg és remeg”, éppen úgy, ahogy arról Barack Obama beszélt! Ez hát a dolgok rendje. Ezért izzadt annyit a „hajrámagyarok” vezére, Viktor, Viktor, Viktor…

Izzadni, lében főni persze szűkebb pátriánkban is lehet. Lehetne! Írhatnánk úgy, hogy kell, vagy kellene! Persze, dacból még mindig egyszerűbb negédesen somolyogni, elnézni, hosszan, marha messze, aztán bölcsen kummogni, mintha bizony minden a legsimábban menne! Mert ez egy másik dimenzió! Felénk ez a polgármesteri lét dimenziója, az apró fogaskerekekkel, másoknak: valahol egy városkában a nyugati határszélen. Kerekekkel, amik megkoptak, kihullott fogaik által értelmetlen a javításuk. Jön a csere, mondják, híresztelik, aztán újra a semmitmondó somolygás!

Itt van az, hogy nincs ingerküszöb! Itt kuss van! Jó nagy kuss! Ez itt a miniszterelnök által elvárt pofabe!

Így is lehet, ha már a fiúk elszúrták a mutatványt! A polgármester dolga, hogy kimosolyogja az egész trutymót! Egy ideig még ő a testület, kinyilatkoztat, avat, szimbolizál és megtestesít, aztán holtfáradtan nekilódul a holnapnak – mintha bizony ez volna a dolga. Semmi „emelt fővel való távozás”, semmi „megérdemelt pihenés”. Talán még ama kegyes hazugság is belefér, hogy a köz majd újrázásra kéri fel, mert megszerették, belebolondultak ebbe a gesztikuláló, gügyörgő marionettbe… egyszerűen megzabálják a figuráját! Puskás kicsinységét.

001

Ingerküszöbről szólt a mai nap híre is. Voltak, akik azt gondolták, a bőrdzsekis ingerküszöbéről. Nem csak gondolták, kimondták és rögtön cáfolni is próbálták az alig elhangzottakat. Ütni és karmolni, apró darabokra kezdték tépni a fickót, szokásos szólamokkal és blokkokkal támadva.
Csak éppen azt nem vették észre, hogy itt mindannyiunk ingerküszöbéről van szó. Kollektív érzés, az elkeseredés, a kimondhatatlan düh, mivel szokás szerint megpróbáltak hülyének nézni. Engem és téged, mindenkit, aki csak rábólintott a folytatólagos álnokságra. Ekkor szólalt meg helyettünk, valaki lelkiismerete.

Hetek múlva lehetőséget kapunk ítélkezni. Egyfajta igazság-szolgáltatás kerül mindenki közelébe, ott, azon az egyetlen négyzetméteren, a függöny mögött. Soha senki nem fogja kutatni, vajon kinek, mi jutott túl az ingerküszöbén.

003
(…)

Azt mondják, hideg napok jönnek.

Akadnak barátaink… s most először ebben az életben tétlenül várakoznak. Lassan lebénulnak, olykor bottal a kezükben baktatnak. Tudják, hogy hamarosan kopogtat a fagy, jön az ősz után a tél, vele a rengeteg hideg nap. A kamrájuk üres. Se fa, se szén, csak a tavalyi tüzelő “kihűlt helye”. Mert nincs tehetségük tüzelőt venni!

S a hidegben egyre az ingerküszöbre gondolnak… a saját ingerküszöbükre!

AVATÓBESZÉD 28 PAD FELÚJÍTÁSA ALKALMÁBÓL – Á la Puskás Tivadar…

Tisztelt, őőőőő szombathelyi pol polgárok!
Kedves, az újjá/választásunkra nyilván gondolkodás nélkül is őőőő elszánt városlakók!
Felebarátjaim, mindezek után tehát! őőőőő

Elégedett szívvel állok, állok itt, a Perintparti Sétány felújított padjai közt, (ahol, szinte biztos, hogy egykoron, őőőőő Szent Márton is megpihent,(sic!)) s amint a piros és zöld desz deszkákon végigsimít a tekintetem, eszembe ötlik, őőő, mennyi komoly tervezés, álmodozás előzte meg ezt a munkát, is, amelybe végül, végül sikerült lelkes nézőként bekapcsolódnunk!

001

És bár a munkálatokhoz elfelejtettünk hozzá hozzájárulni, úgy érezzük, őőőő, mégis a miénk az ünneplés joga, az öröm, mely felőlünk az önök, önök irányába terjeng, őőő s legott visszaüzen felénk!
( Az ikszet kérjük a nevünk mellé, ahogy a püspökú…. plébános úr mondta! )
Így szoktuk ezt mi, valljuk meg, meg, nem kis elfogódottsággal! Kihúzzuk magunkat, s bátran ünneplünk bármit, őőő, amihez az égvilágon semmi közünk!

Nyiszáljuk a trikolort bátran! Mariskámmal pedig különösképpen! Ámen!

Kedves lakótelepiek! Mielőtt őőőő, rátelepednének ezekre a felújított padokra, amiket természetesen a jobban teljesítő kormányunknak köszönhetnek, őőőőőőőőőő kérem idézzük fel együtt, és véssék jól az eszükbe jóságos, jóságos vezérünk örökbecsű mondatait, melyeket a minap volt szíves elénk tárni, valahogy így:

„Nem szabad, hogy az emberekben egy hamis kép éljen a jó királyról, akinek rossz tanácsadói vannak, mindenféle gyerekrabló, adócsaló és okirat-hamisító börtöntöltelékek, miközben ő makulátlan marad.”

003

Hende Csaba, őőőőőőőő a mi lángelménk és lángoszlopunk szavait szeret, szeretném ném most kiegészíteni, úgy is, mint e gyönyörűségesen felújított padok őőőőő, tiszteletbeli gazdája, a nyilván makulátlan négy esztendő polgármestere. Én. Mert én is úgy gondolom, őőőőő, nem szabad, hogy az emberekben hamis kép éljen!

Szégyen és gyalázat, hogy Ipkovich György nyolc évnyi polgármestersége alatt felvállalta és felújíttatta a belváros magját, a Fő teret. Becstelen ember ő, mert a szombathelyiek több évtizedes álmát, a színház intézményét és épületét nem csak megálmodta, de az ország színész óriását felkérve, annak megvalósulását is elérte. Gyalázat, hogy megújult a szombathelyi vasútállomás, hogy elkészült az Aréna Savaria, hogy elkészülhetett az Iseum, mely az évezredes város világhírű jelképe…

Nem sorolhatom, ennyi is elég! Elég…. Ezekért a tetteiért bártan kijelenthetjük, őőőő hogy Ipkovich György egy becstelen ember! Mi más! Más. Kérem, nézzenek körül és lássanak tisztességes, igaz, igaz, igaz keresztény embereket, akiknek makulátlanságához őőőő, nem férhet kétség! Itt vannak az én hűs, hűséges gyermekeim! Marton Zsolt, Szakály Gábor, és a legkedvesebb, Lazáry Viktor, aki annyiszor volt hajlandó vizeletmintát adni, őőőőő ahányszor csak ráértek a médiák képviselői, ezzel is bizonyítva, hogy életében őőőőőőő, még egyetlenegyszer sem sikerült kur, kurvák közt kábítószert szippantani egy nevezetes bárka fedélzetén.

002

Tisztelt szombathelyi polgárok! Őőőőőő, Kedves, a választásunkra nyilván gondolkodás nélkül is elszánt városlakók!
Felebarátjaim, tehát!

Huszonnyolc pad előtt állva, bátran és önfeledten jelentem, őőőőő, Szombathely polgárai ismét sokkal gazdagabbak lettek.

Tapasztalatokkal mindenképpen…

Maradt még néhány napunk a nagy alkalomig, addig a napig, őőőőő, amikor e padok előtt újra összegyűlhetünk, hogy, hogy, hogy szeretett vezérünk, Hende Csaba is átadhassa, újra, újra, ugyanezeket a padokat.
… még október 12. előtt őőőőőőőőőőő, bizonyára …
………………………………………………………………………………

Újsághír:

wHétfőn délelőtt egy zöld és piros lécekkel, valamint mindenféle szerszámmal megrakott kisteherautó gurult be a Perintparti sétányra.

A helyszínen megtudtuk, hogy a körzet városi képviselője, Czeglédy Csaba saját pénzéből újíttat fel 28 padot és festet le egy játszótéri hintát.
Kampány ide vagy oda, a környéken lakók ismét gyarapodnak…

MONDD EL, HOGY ÉRTSEM! – miért kell Szombathelynek és a szombathelyieknek program? II.

Pár héttel a közelgő választások előtt színes füzettel a kezében érkezett hozzám az én „öreg barátom”. Látszott rajta, hogy nagy becsben tartja „kincsét”. Épp, hogy sikerült megszereznie! Féltve fogta a munkától érdessé repedezett ujjai közt, vigyázott a portékára, nehogy véletlenül összegyűrje, míg cipelgeti…

005

Ültünk a sokat látott műhely sarkában és beszélgetni kezdtünk a kiadványról, melyet a szombathelyi baloldali pártok és civil szervezetek készítettek, s mely a választók bizalma alapján szolgálhatja városunk fejlődését 2014 és 2020 között.

A minőségi munkahely városa – az a város kíván lenni Szombathely, ahová munkáért, hivatásért költöznek távolból a jól felkészült szakemberek, s a helyiek sem kívánnak elmenni, elvinni magukkal az itt megszerzett tapasztalatokat. Helyi vállalkozások tárják majd szélesre a kapuikat, ahol magas munkakultúrával várhatják az ott dolgozni tudókat, s a jó földrajzi adottságainknak köszönhetően Szombathely újra megbecsült és irigyelt nagyvárosa lehet a környező régiónak!

002
.

-Volt itt messze földön híres szőnyeg és takarógyár, mi készítettük a környék legjobb cipőit, amik évek hosszú során sem vástak el, öltönyeinkben feszített a fél ország… most meg a munkáért órákon át buszoznak és embertelen körülmények között vacakolnak, mintha beszélő robotok volnának! – mondja nem kevés szomorúsággal a hangjában, a megfáradt, öregember.

„Graz és Kaufbeuren irányába műszaki, kutatási és oktatási szövetség létrehozása. Közép-Burgenland és Szlovénia felé turisztikai fókuszú együttműködés kialakítása, míg Győr, Zalaegerszeg felé felsőoktatási hálózat megteremtése.”

Ezek a céljaink – vidítom a barátomat. Az ezer éves város, Savaria, mely a területén áthaladó, kereskedelmi utak miatt fejlődhetett, újra bekapcsolódhat az európai vérkeringésbe.
Fontos lépésként az éveken át újra és újra álmodott közlekedésfejlesztési programok révén összekapcsoljuk a szombathelyi vasútállomást a buszpályaudvarral. Nem lesz több zsúfoltság, elérhetetlen település.

Ez is a minőségi életet szolgálja! A minőségi munkahely városában mindenki könnyen célhoz érhet, a munkába járás nem lesz idegőrlő, időrabló melléktevékenység!
Az induló vállalkozások ráadásul beköltözhetnek a városban tátongó, évek óta üres üzlethelyiségekbe!

Eltűnhetnek a lépten nyomon látható „KIADÓ” táblák, helyükbe újra díszes cégérek, mutatós cégtáblák kerülhetnek! Mindez csak a gondoskodó és együttműködő új városvezetés eredménye lehet! Most minden csak az üzletről szól – mit lehet pénzzé tenni, kótyavetyélni? A holnap az építkezés jegyében telik majd.

„A hagyományosan legnagyobb mennyiségben foglalkoztató kisvállalkozások vannak a legnehezebb helyzetben. Miközben adófizető tevékenységet végeznek, foglalkoztatnak, szolgáltatnak, rendkívül kevés figyelem esik rájuk. Szombathely városának kötelessége, hogy odafigyeljen az igényeikre – ld. ingyenes parkolási övezetek, szolgáltató inkubátorház, népszerűsítés (szakmák napja), tematikus programok (pl. divatbemutató, termékvásár) és segítse azok megvalósulását.”

001
.

Mi, Szombathelyiek, szeretjük a szülővárosunkat! Itt tanultunk, itt szeretnénk családot alapítani, ezért nagyon fontos, hogy itt találjunk munkát is, mely tartalmas életet, megélhetést biztosít
Öreg barátom felhúzza a szemöldökét, azután látom, amint végre elmosolyodik:
-A minőségi munkahely olyan, mint amilyen valaha a mi cipőgyárunkban volt. Remek kollektíva, összetartó csapat, felkészült vezetők, akik között biztonságban érezhettük magunkat. Vidáman, jó körülmények között teltek a napok, szinte észre sem vettük, hogy dolgozunk. Csak a kezeink közül kikerülő portékát meséltek a minőségről! Lehet, hogy szombathelyen újra lesz valami hasonló?

A kiadvány, melyet a szombathelyi baloldali pártok és civil szervezetek készítettek erről szól, ezt olvashatjuk, ha felütjük a minőségi munkahely városa címet viselő fejezetet. A minőségi munkahelyek előtt azonban a minőségi képzésről, oktatásról is gondoskodni kell. Időutazásunkat ezekkel a fejezetekkel folytatjuk!

Öreg szombathelyi barátom láthatóan elégedett, amióta beszélgetünk a füzetkéről. Amikor összecsukjuk, megilletődötten a kezébe veszi, s csak ennyit mond:

004
.

– Milyen kár, hogy a Hendének fogalma sincs minderről! Azt olvasom, hogy egy gyűlésen becstelen embernek nevezte Ipkovich polgármester urat, miközben egy ilyen kiadvánnyal a szúnyogokat hajkurászta maga körül. Kár azért az emberért! Talán egyszer majd ő is talál magának, valami jól látható, minőségi munkahelyet…

MONDD EL, HOGY ÉRTSEM! – miért kell Szombathelynek és a szombathelyieknek program? I.

Pár héttel a közelgő választások előtt színes füzettel a kezében érkezett hozzám az én „öreg barátom”. Látszott rajta, hogy nagy becsben tartja „kincsét”. Épp, hogy sikerült megszereznie! Féltve fogta a munkától érdessé repedezett ujjai közt, vigyázott a portékára, nehogy véletlenül összegyűrje, míg cipelgeti.

02
.

-Príma papírosra nyomták, van tartása – mondta, s a fedelén végigsimítva, vigyázva az asztalomra helyezte. –Jó volna – kezdte – ha végigolvasnád, aztán elmagyaráznád nekem, miféle program ez itt, mi ez a sok „minőség”? Szokatlan egy kicsit… -Te mégis tanult ember vagy, mi itt, a cipőgyár nyugdíjasai is szeretnénk tudni, mi készül Szombathelyen?

Mi mást tehettem volna? Az öreg mellé ültem, s mint egykor, gyermekeimnél, amikor az olvasást tanulgattuk, próbáltam kiokosítani. A kiadvány kapcsán, melyet a szombathelyi baloldali pártok és civil szervezetek készítettek, s mely a választók bizalma alapján szolgálhatja városunk fejlődését 2014 és 2020 között.

04
.

Mindjárt a cím sokatmondó: Szombathely, a minőségi élet városa. Emlékeimben felsejlik az a két évtizeddel ezelőtti beszélgetés, melyben éppen a barátom kérte számon tőlem, miért beszélek oly sokat az életminőségről, s a „minőség” maga, mit is jelent pontosan.
Akkor és ma sem tudtam másképp fogalmazni: minőségi életet az élhet, aki elégedett mindazzal, ami körbeveszi.

Valaha, az egyetemen úgy tanultam: „Vásárlónk soha nem a terméket veszi meg, hanem az érzést, amit érezni fog, annak használata közben!” A minőségi élet városa programfüzetet olvasva a legszebb álmaink válnak valóra, és valóban úgy érezhetjük, valaki, vagy valakik azon fáradoznak egyre, hogy nekünk, az itt élőknek, a szombathelyieknek jobb legyen!

Sok itt a gond! – kezdi a barátom – mert nem úgy van, mint régen volt!

A programfüzet is éppen így indul. Számba veszi a közelmúlt „állapotait”, a hibákat, tévedéseket, rendszerezi, honnan, hová jutott Szombathely. Ahogy a kiadvány alkotói fogalmazták, „Colonia Claudia Savaria, Szent Márton városa ma már nem egy olyan izgalmas város, mint korábban. Nincsen meghatározott arculata, nincsenek kapcsolódó programok, nincsen érv a városba látogatás mellett. És legalább ennyire fájdalmas, hogy a helyieknek sem adja meg ezt az élményt.”

-Nem jön hozzánk már senki, csak mi költözünk a világba szerteszét! – így látja egy öreg ember, a barátom, ha a minőségi élet hiányában a saját szavaival mondja el mindazt, amit a kiadvány szerkesztői elénk tártak. – Megszűntek a régi munkahelyek, a helyükbe multi költözött, ami van, csak „szocifogi”, nem kell hozzá gondolkozni. Gépek lettünk, csak elvégezni kellünk, a részfeladatokat! Eltűntek a mesterek, a kisiparosok, javítók és szerelők, helyükbe csak idegen szó hallatszik a magasból… Meg csicskáztatás, amit egy ideje közmunkának csúfolnak!

01
.

Olvasom a programfüzetet és sorolom a város gondjait, nehézségeit, melyek az elmúlt négy esztendő, budapesti ukázokra épülő, elképzelések és rendszer nélküli időszakában halmozódtak fel. Elmondom a barátomnak, hogy a városunkban dolgozók bérszintje a Heves megyeiek színvonalán van, messze elmaradva a szomszédos Győr-Moson-Sopron megyeiektől! A nagy átverésről is beszélgetünk, a drasztikusan csökkenő munkanélküliségről, mely a kényszerűségből Ausztriába ingázók seregétől sikerült olyan nagyszerűre!

Beszélgetünk arról, miért kell a helyi vállalkozásoknak a napi életben maradásért küzdeni, miért csökken folyamatosan a nyereségük és ezért miért kénytelenek megválni a munkatársaiktól. Szomorú történet valamennyi!

Kórházaink szakember hiánya, a Szombathelyen évek óta szégyenfoltként emlegetett, üresen tátongó SZTK épülete lehangoló képet nyújtanak Szombathely egészségügyi helyzetéről. Az én barátom öreg már, havonta szorongva indul útnak, amikor vizsgálatokra, receptek felírattatására kényszerül. Hiába dolgozta végig az életét, „minőségi” ellátásra mégsem jogosult!

Mielőtt a mai napra elbúcsúzom, esteledik, magára hagyom a barátomat, még felemlegetjük a régi szép időket, amikor a szomszédból „sógorok” százai ruccantak át hozzánk bevásárolni, frizuráikat, fogsoraikat szépíttetni, vagy éppen egy ízletes ebédet elfogyasztani! Hiányoznak mindahányan! Az elmúlt négy év nélkülük telt, bizony, azt sem tudjuk már megmondani, mikor jártak nálunk, Szombathelyen, a szomszédos Burgenland területének magyarjai!

03

.
Holnap folytatjuk a beszélgetést, kiolvassuk a szombathelyi baloldali pártok és civil szervezetek által készített kiadványból, mely a Szombathely 20+ program elemeit tartalmazza, hogy mit hozhat, mit hoz a jövő Szombathely lakóinak, ha nem üres ígéreteknek, parancsszavaknak és az elmúlt négy évben megszokott hazugságoknak engedelmeskednek!

SZOMBATHELY FELETT AZ ÉG… – amikor az ernyő sem segít

Esik.

Napok, sőt, hetek óta.

A városlakók „ember-emlékezet óta nem látott” esőkről beszélnek.

001

A patakok, a mi „folyóink” partfalig áradnak, a földeket víz borítja, latyak és sár, járhatatlan utak kígyóznak mindenfelé. Persze az „ember-emlékezet” olykor a túlzások világához vezet, ha belegondolunk, a „régiek” számára az eső, – mely olykor lehet néha kiadósabb a kelleténél -, még „égi áldásnak” minősült. Az elhúzódó esők pedig csak egy azt követő termékenyebb időszak eljövetelét tették lehetővé…

Nem volt meglepetés, hogy esik.