MONDD EL, HOGY ÉRTSEM! – miért kell Szombathelynek és a szombathelyieknek program? I.

Pár héttel a közelgő választások előtt színes füzettel a kezében érkezett hozzám az én „öreg barátom”. Látszott rajta, hogy nagy becsben tartja „kincsét”. Épp, hogy sikerült megszereznie! Féltve fogta a munkától érdessé repedezett ujjai közt, vigyázott a portékára, nehogy véletlenül összegyűrje, míg cipelgeti.

02
.

-Príma papírosra nyomták, van tartása – mondta, s a fedelén végigsimítva, vigyázva az asztalomra helyezte. –Jó volna – kezdte – ha végigolvasnád, aztán elmagyaráznád nekem, miféle program ez itt, mi ez a sok „minőség”? Szokatlan egy kicsit… -Te mégis tanult ember vagy, mi itt, a cipőgyár nyugdíjasai is szeretnénk tudni, mi készül Szombathelyen?

Mi mást tehettem volna? Az öreg mellé ültem, s mint egykor, gyermekeimnél, amikor az olvasást tanulgattuk, próbáltam kiokosítani. A kiadvány kapcsán, melyet a szombathelyi baloldali pártok és civil szervezetek készítettek, s mely a választók bizalma alapján szolgálhatja városunk fejlődését 2014 és 2020 között.

04
.

Mindjárt a cím sokatmondó: Szombathely, a minőségi élet városa. Emlékeimben felsejlik az a két évtizeddel ezelőtti beszélgetés, melyben éppen a barátom kérte számon tőlem, miért beszélek oly sokat az életminőségről, s a „minőség” maga, mit is jelent pontosan.
Akkor és ma sem tudtam másképp fogalmazni: minőségi életet az élhet, aki elégedett mindazzal, ami körbeveszi.

Valaha, az egyetemen úgy tanultam: „Vásárlónk soha nem a terméket veszi meg, hanem az érzést, amit érezni fog, annak használata közben!” A minőségi élet városa programfüzetet olvasva a legszebb álmaink válnak valóra, és valóban úgy érezhetjük, valaki, vagy valakik azon fáradoznak egyre, hogy nekünk, az itt élőknek, a szombathelyieknek jobb legyen!

Sok itt a gond! – kezdi a barátom – mert nem úgy van, mint régen volt!

A programfüzet is éppen így indul. Számba veszi a közelmúlt „állapotait”, a hibákat, tévedéseket, rendszerezi, honnan, hová jutott Szombathely. Ahogy a kiadvány alkotói fogalmazták, „Colonia Claudia Savaria, Szent Márton városa ma már nem egy olyan izgalmas város, mint korábban. Nincsen meghatározott arculata, nincsenek kapcsolódó programok, nincsen érv a városba látogatás mellett. És legalább ennyire fájdalmas, hogy a helyieknek sem adja meg ezt az élményt.”

-Nem jön hozzánk már senki, csak mi költözünk a világba szerteszét! – így látja egy öreg ember, a barátom, ha a minőségi élet hiányában a saját szavaival mondja el mindazt, amit a kiadvány szerkesztői elénk tártak. – Megszűntek a régi munkahelyek, a helyükbe multi költözött, ami van, csak „szocifogi”, nem kell hozzá gondolkozni. Gépek lettünk, csak elvégezni kellünk, a részfeladatokat! Eltűntek a mesterek, a kisiparosok, javítók és szerelők, helyükbe csak idegen szó hallatszik a magasból… Meg csicskáztatás, amit egy ideje közmunkának csúfolnak!

01
.

Olvasom a programfüzetet és sorolom a város gondjait, nehézségeit, melyek az elmúlt négy esztendő, budapesti ukázokra épülő, elképzelések és rendszer nélküli időszakában halmozódtak fel. Elmondom a barátomnak, hogy a városunkban dolgozók bérszintje a Heves megyeiek színvonalán van, messze elmaradva a szomszédos Győr-Moson-Sopron megyeiektől! A nagy átverésről is beszélgetünk, a drasztikusan csökkenő munkanélküliségről, mely a kényszerűségből Ausztriába ingázók seregétől sikerült olyan nagyszerűre!

Beszélgetünk arról, miért kell a helyi vállalkozásoknak a napi életben maradásért küzdeni, miért csökken folyamatosan a nyereségük és ezért miért kénytelenek megválni a munkatársaiktól. Szomorú történet valamennyi!

Kórházaink szakember hiánya, a Szombathelyen évek óta szégyenfoltként emlegetett, üresen tátongó SZTK épülete lehangoló képet nyújtanak Szombathely egészségügyi helyzetéről. Az én barátom öreg már, havonta szorongva indul útnak, amikor vizsgálatokra, receptek felírattatására kényszerül. Hiába dolgozta végig az életét, „minőségi” ellátásra mégsem jogosult!

Mielőtt a mai napra elbúcsúzom, esteledik, magára hagyom a barátomat, még felemlegetjük a régi szép időket, amikor a szomszédból „sógorok” százai ruccantak át hozzánk bevásárolni, frizuráikat, fogsoraikat szépíttetni, vagy éppen egy ízletes ebédet elfogyasztani! Hiányoznak mindahányan! Az elmúlt négy év nélkülük telt, bizony, azt sem tudjuk már megmondani, mikor jártak nálunk, Szombathelyen, a szomszédos Burgenland területének magyarjai!

03

.
Holnap folytatjuk a beszélgetést, kiolvassuk a szombathelyi baloldali pártok és civil szervezetek által készített kiadványból, mely a Szombathely 20+ program elemeit tartalmazza, hogy mit hozhat, mit hoz a jövő Szombathely lakóinak, ha nem üres ígéreteknek, parancsszavaknak és az elmúlt négy évben megszokott hazugságoknak engedelmeskednek!