HIDEG NAPOK JÖNNEK – Magyarország, ingerküszöbökön innen és túl

Feszült figyelemről írnak a lapok.
Azt tudatják a birkalelkű néppel, hogy vezérük már tűkön ül, szeretné befejezni művét, felcicomázni a nagy és dicsőséges fülkeforradalmat, a soha nem látott dicső diktatúrát… – s ez bizony a világ urai körében némelyeknek elérte az ingerküszöbét.
Most éppen Barack Obama tombol, beszólt Orbánnak és tudatta a világgal, hogy kezd elege lenni!

Ő egyébként az Amerikai Egyesült Államok, – hazánk legfőbb stratégiai partnerének – az elnöke…a president, aki, ha bepöccen, illik megírni, világgá kürtölni!

Azt mondják…Lélektani jelentősége van, ha ő, az USA elnöke úgy dönt, nekiront egy másik ország miniszterelnökének, most éppen Orbánnak; összerezzennek a fontosak és fontoskodók, mert e lódulás nem jót jelent! Szankciók következnek, jön a „hatalmas ejnye-bejnye dorgálás”, meg persze rengeteg vesztes magyar, no nem éppen a magyar miniszterelnök holdudvarából! Megszoktuk, megszokhattuk, hogy vezérünk fölé még pihenni is ritkán járnak fellegek.

Orbán Viktor
(…)

A Cinege utcában mindig ragyogó az ég, a Felcsúti stadion-liget fölött meg örökké a Nap ragyog! Az eső, csak olykor, udvariasságból permetezi a kiskert végébe álmodott gyepszőnyeget…

A hírportálok a mi ingerküszöbünkről elfelejtenek írni. Pontosítok! A mi ingerküszöbünkről nem szólhatnak híradások! Nem szólhatunk tehát, sőt, az a legjobb, ha nem is hozzuk nehéz helyzetbe a „felületet”… A helyet, mely ugyan nem szolgáló, mégis, olykor szemlátomást „kiszolgáló módon retteg és remeg”, éppen úgy, ahogy arról Barack Obama beszélt! Ez hát a dolgok rendje. Ezért izzadt annyit a „hajrámagyarok” vezére, Viktor, Viktor, Viktor…

Izzadni, lében főni persze szűkebb pátriánkban is lehet. Lehetne! Írhatnánk úgy, hogy kell, vagy kellene! Persze, dacból még mindig egyszerűbb negédesen somolyogni, elnézni, hosszan, marha messze, aztán bölcsen kummogni, mintha bizony minden a legsimábban menne! Mert ez egy másik dimenzió! Felénk ez a polgármesteri lét dimenziója, az apró fogaskerekekkel, másoknak: valahol egy városkában a nyugati határszélen. Kerekekkel, amik megkoptak, kihullott fogaik által értelmetlen a javításuk. Jön a csere, mondják, híresztelik, aztán újra a semmitmondó somolygás!

Itt van az, hogy nincs ingerküszöb! Itt kuss van! Jó nagy kuss! Ez itt a miniszterelnök által elvárt pofabe!

Így is lehet, ha már a fiúk elszúrták a mutatványt! A polgármester dolga, hogy kimosolyogja az egész trutymót! Egy ideig még ő a testület, kinyilatkoztat, avat, szimbolizál és megtestesít, aztán holtfáradtan nekilódul a holnapnak – mintha bizony ez volna a dolga. Semmi „emelt fővel való távozás”, semmi „megérdemelt pihenés”. Talán még ama kegyes hazugság is belefér, hogy a köz majd újrázásra kéri fel, mert megszerették, belebolondultak ebbe a gesztikuláló, gügyörgő marionettbe… egyszerűen megzabálják a figuráját! Puskás kicsinységét.

001

Ingerküszöbről szólt a mai nap híre is. Voltak, akik azt gondolták, a bőrdzsekis ingerküszöbéről. Nem csak gondolták, kimondták és rögtön cáfolni is próbálták az alig elhangzottakat. Ütni és karmolni, apró darabokra kezdték tépni a fickót, szokásos szólamokkal és blokkokkal támadva.
Csak éppen azt nem vették észre, hogy itt mindannyiunk ingerküszöbéről van szó. Kollektív érzés, az elkeseredés, a kimondhatatlan düh, mivel szokás szerint megpróbáltak hülyének nézni. Engem és téged, mindenkit, aki csak rábólintott a folytatólagos álnokságra. Ekkor szólalt meg helyettünk, valaki lelkiismerete.

Hetek múlva lehetőséget kapunk ítélkezni. Egyfajta igazság-szolgáltatás kerül mindenki közelébe, ott, azon az egyetlen négyzetméteren, a függöny mögött. Soha senki nem fogja kutatni, vajon kinek, mi jutott túl az ingerküszöbén.

003
(…)

Azt mondják, hideg napok jönnek.

Akadnak barátaink… s most először ebben az életben tétlenül várakoznak. Lassan lebénulnak, olykor bottal a kezükben baktatnak. Tudják, hogy hamarosan kopogtat a fagy, jön az ősz után a tél, vele a rengeteg hideg nap. A kamrájuk üres. Se fa, se szén, csak a tavalyi tüzelő “kihűlt helye”. Mert nincs tehetségük tüzelőt venni!

S a hidegben egyre az ingerküszöbre gondolnak… a saját ingerküszöbükre!