ÖREG JÁRGÁNY SZÍVATÓVAL INDUL! – …induuuul, vagy bikázni kéne?

Várunk. Több, mint egy hete, olykor beletörődve, olykor meg dühödten, számlálgatva magunkban az eltékozolt időt. Talán már az sem tűnik fel senkinek, hogy ami most van, meg ami mostanáig volt, lényegében változatlan. Hónapokon át vezetői nélkül, üresben gurult a járgány, aztán alig ért célba, mert persze győzött egy fitos orrhosszal, máris elkezdődhetett az újabb üresjárat.

Hogy mégis megy, gurul?

Nos, minderre a csekély fizikai ismereteinket előbányászva csak egyetlen válaszunk lehet: a lejtmenet! …igen, a lejtmenet viszi, az ostoba gravitáció húzza egyre… lejjebb! Ez az a mozgás, ami egyben a kényszerképzeteinknek is az alapja.
Emlékeznek, ugye? Fizikai értelemben munkavégzésről akkor beszélünk, ha egy test erő hatására elmozdul. Naná, hogy rémlik!

Rusty Old Car
.

Megy, mendegél, döcög lefelé egyre…
Hogy mibe kerül mindez nekünk? Mindazoknak, akik győztek, veszítettek, meg tojtak az egészre? Hamarosan ezt is megtudhatjuk, de minek úgy sietni! Szombathely megkapja a magáét! Amit megérdemel! Nyilvánvaló, hogy deficitet termel a semmittevés, az is nyilvánvaló, hogy az életfunkciók szimpla fenntartása semmivel nem olcsóbb, mint a tényleges működés, de, ha kicsit is fontos, ami van, jól látszik, hogy az állóvíz éppen egyetemleges.

Csak itt és most mindezt még felülírja a patt, ami azért cseppet sem barátságos közeg! Olyan ez, mint közgyűlésen az elrendelt bünti-szünet. Amolyan „kiüríttetem a termet” féle regula, amely ugyan bizonyítottan értelmetlen, de ha megtehetik, meg kell tenni.

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy Szombathely “újjáélesztését” készítik elő, ideje lehűteni a kedélyeket! Semmi nem indokolja a változást! Minek bütykölni! Öreg járgány szívatóval indul, s a helyzet leginkább egy kiadós alvázkezelésre kezd hasonlítani! A tragacsot lassanként feltolják egy emelvényre, a szakik alámászhatnak, s kezdődhet a gányolás. Derékig kenik a jószágot a sűrű, kátrányom matériával, az oldalán tixóval adják meg a mélység magasságát, a lukakba pedig gitt kerül, jókora adag. A zaft majd befedi azt egészet. Ami itt és most a legfontosabb: sikerült a művelet végrehajtásához egy igazán dilettáns teamet összedobni, nincs gyenge láncszem! Az ellendrukkerek meg csak lihegjenek, „majd megunják és hazamennek…”

Még két nap és csütörtök. Amikor ünnepi közgyűlésre váltva lehet a túloldaliakba fojtani a szót. Mert ugye, mégsem járja, hogy ötvenhat hőseire emlékezve valódi, a megoldásra váró feladatokra élezett együttlét alakulhasson! De jól ki van ez fundálva! T., L. meg Tsa., megszámlálhatatlanul sokadjára végigskandálja a mélyen megrendítő történeteket, leginkább illúziókat, a valódi szemtanúk szerint soha meg nem történt izgalmakat, azután lehet nyomatni némi folklórműsort, meg egyperces némaságokat! De a lényeg, hogy a rosszvas továbbra is rosszvas maradhat. Szó sem eshet a rohanásról! Munkáról…

Rusty Old Car
.

Csak bambán, döcögve közeleg egyre a mély…

Felénk a fenti ehetőségre felkészülve, mindig akad a szerszámosláda mélyén két izmos drótköteg, fekete, meg piros csipeszekkel a végén. A bika! Roppant eredményes munkára bírható jószág. Energiákat kölcsönöz, beavatkozva egy az élettel összeegyeztethetetlen funkciókat cipelő gólem vergődéseibe.

Ha ugyan a máz mögött van még motor…