RUSZKIK HAZA! – ahány ház, annyi ötvenhat… (különben is, jön a hosszúhétvége!)

Történelmet hamisítani a legegyszerűbben úgy lehet, ha jobban teljesítünk, tehát, nem veszünk tudomást a tényekről. A végeredmény tetszeni fog a hatalmon civakodóknak! Lesz, akinek a dolog csak aprót terem, lesznek akik elégedetten cuccolhatnak új kéglibe, s lesznek jócskán, akik a világ végéről még hazatérve templomot emeltetnek a megmaradásért, amiből közért, vagy magtár lesz, amint jól végzik a dolgukat. (A „hálátlan utódkor” aztán majd sajnálgathatja, hogy csak ennyi az annyi!) A megunt, de pénzzé tehetetlen csontokról, meg az éppen csak nagykorúvá vált ember szabálytalan maradványairól nem is beszélve…

Most, hogy a ruszkik bátran jöhetnek haza – mert ragozhatjuk prímán a jelmondatot, ma csak ennyit jelent -, Putyin elvtárs akár emléktúrára is benevezhet, felelevenítve 1956 szovjet dicsőségét! Végigjárhatja Debrecentől Budapestig a harckocsik útját, tehet egy vagány látogatást a néhai Kisfogházban, célba dobálhat benzines palackokkal a Corvin sétányon, s ha úgy van úri kedve, ölebével könnyíttethet Falábú Jancsi kopjafája tövében. A paktum ezt is elbírja! Szinte haza jönnek, jöhetnek az elvtársak, megcirógatni a dörgölődzők buksiját!

001

Ott és akkor is „csak” embereknek, magyaroknak kellett megnyomorodni, ahogy kétezer hatban a SZABADSÁG betűi előtt! Ott és akkor is akadtak bőven felhecceltek, ahogy ezrével a fél évszázad után pofátlanul megveretettek! Ott és akkor is akadtak bőven, akik a hullákon átgázolva kispekulálták a bamba eljövőt! Meg persze ötven év múltán, sőt ma is akadnak megvilágosodottak, akik úgy vélik, ott voltak, ők voltak, s megilleti valamennyit a mártír titulus. Csoda, hogy köpni kell?

Mivel a diktátor újfent szarrá nyerte magát, már nincs szükség a múlt felidézésére. Kész mázli, mert a valódi Corvinisták, meg Széna tériek sorra meghaltak…Lassan bestoppolhatóvá válnak a lyukas zászlók. A paksi szállítmányokhoz pakkolhatnak némi megmaradt, hímzett sarlókalapácsos veres selymet, most már ráér a drága varrónő is, majd befoltozhatja vele az éppen általuk elárultak lobogóit. Ünnep virrad az általuk hangzatosan gyűlölt, Gyurcsány teremtette, máig egyetlen és elbonthatatlan vaskefe égre meredő fogai között. Ünnep, hosszúhétvége, négy nap féktelen zabálás, meg némi wellness hétvégi bugyborgás. Így gyászol Viktor népe! Azok unokái, akiknek elei pár hónappal a fegyverek dörgése után véresre tapsikolták tenyereiket ötvenhétben, Kádár május elsejei szónoklatán!

A revolúció kiteljesedett. Íme, Magyarország majmai lassan visszaköltözhetnek a fákra! Már igazán nincs miért fiatalt és főleg demokratát játszani! Most, amikor Dr.Torgyán Józsi a szétzüllesztett elmegyógyintézet helyett „bajtársai”előtt vallja meg, hogy tulajdonképpen ő nemzetőrként harcolta végig a forradalmat, majd expozéja után, mérhetetlen hősiességéért kitűntetik, elgondolkozhatunk, vajon, mi jöhet még?

Október huszonharmadikán elég vacak idő lesz. Otthonülős hétvége jön. Ugyan, miért is volna értelme felidézni a forradalmat, meg a megtorlást, benne egy alig 18 éves fiú, a szabadságharcos kivégzését?

002

„Az ítélet végrehajtásának hagyományos módja az, hogy a nyilvánosság kizárásával, hivatalos személyek jelenlétében (ügyész, bíró, orvos stb.) két hóhérsegéd bevezeti az elítéltet az akasztófa alá. Itt felolvassák az ítéletet, majd utasítják a hóhért az ítélet végrehajtására. Ekkor az elítéltet a bitófa alatti kis emelvényre állítják, nyakába teszik a kötelet, majd kirántják a lába alól a dobogót, és a két hóhérsegéd az elítélt lábához kötött kötéllel egy a bitófa oldalán lévő csiga segítségével megnyújtja a testet. Így a koponya elemelkedik az utolsó nyakcsigolyától. A főhóhér ezután egy létra segítségével az elítélt mögé kerül, és egy erőteljes félfordulattal elcsavarja az elítélt fejét. Így a nyúltagy azonnal elszakad, és az elítélt már nem érez semmit. Ezután néhány perc múlva bekövetkezik a halál.

Mansfeld Petinél ez nem így történt! A kivégzésen a hivatalos személyek mellett ott voltak a nyomozók is, hogy kiélvezhessék „munkájuk” eredményét, az „édes bosszú” perceit. Kivezényelték a rendőrtiszti iskola egy szakaszát is, hogy a hallgatók lássák, hogyan számol le az „igazságszolgáltatás” a szocialista haza ellenségével. Ezután a szokásos módon kivezették az elítéltet, a bitófa elé állították, és felolvasták a halálos ítéletet. Pétert ezután felállították a bitófa előtti dobogóra, nyakába akasztották a kötelet, és kirántották a lába alól a dobogót. Azonban a hóhérsegédek nem nyújtották meg a testet, és a főhóhér sem szakította el a nyúltagyat. Ezért Péter nem vesztette el az eszméletét, hanem fuldokolni kezdett, és az életéért küzdő test önkéntelen vonaglásba, rángatózásba kezdett mindaddig, míg el nem vesztette az eszméletét.

Peti 13 percig szenvedett és vívta haláltusáját, míg meg nem szűnt a szíve dobogni. Ez a látvány nem rázta meg a szocialista igazságszolgáltatás bajnokait (legalábbis látszólag), csak a kivezényelt tisztiiskolások közül lett rosszul egyik a látványtól, akit ki kellett vezetni. Ezután ½ órát kellett a holttestet a bitófán hagyni, és csak ezután lehetett leemelni és elvinni.”
(Szalay Róbert történelemtanár)

Lejegyeztük mindezt mindazoktól elnézést kérve, akiket ezekkel a „gyomorforgató” részletekkel megzavartunk a hosszúhétvégi édes semmittevésben! Azok kedvéért, akiknek még mindig ”nem eladó”…