HA… ÉN VOLNÉK A MÁSODIK – szabálytalan portré Dr.Ipkovich Györgyről

A „szabályos” portrék általában egy „kávéházi szegleten”, rengeteg akta közt egy zsúfolt irodában, vagy az interjú főszereplőjének nappalijában, egy kényelmes kanapén ülve, kávét kortyolgatva születnek. A fotós igyekezete szerint a legjobb pillanatokat próbálja elcsípni, míg az őt faggató zsurnaliszta végigzongorázza az általa előre összekészített kérdések közül a legütősebbeket. A szabályos portrék tehát így zajlanak, amikor a „győztes”, meg az őt interjúvoló megalkotják a lebilincselő olvasmányt. A majdan lapot böngészők azután többször is végigolvashatják a gondolatokat, hogy rajongásuk, szeretetük, megbecsülésük kiteljesedhessen. A legjobban sikerült portrék azután egy-egy hatalmas fiókba kerülnek, ahol családi emlékeket, barátságaink becses darabjait őrizgetjük, olykor egy életen át.

Az én írásom nem szabályos portré. Nem készültem rá napokig, nem egyeztettem alanyommal időpontot, nem hívtam profi fotográfust, s még izgatottan, a megfelelő ruházatomról sem kellett gondoskodnom. Ha találkozunk, biztos lehettem volna az ő pontosságában, a nyugalomhoz szükséges helyszín biztosításában, s megjelenésével, kisugárzásával is segített volna, hogy beszélgetésünk őszintévé és elevenné sikeredhessen…

004

A választások után két héttel szinte már mindent megírtak az eredményről. Az utcákon még mindig, mindenhol látszanak a plakátok, melyekről hol csak ránk pillant, hol ránk mosolyog, hol meg csak észrevétlenül vigyázza a lépteinket. A híradások szikársága okán megtudhattam, hogy elveszítette a polgármesteri székért vívott harcot. Holott a második helyet szerezte meg, megelőzve két másik jelöltet, sokszorosan ledolgozva a négy évvel ezelőtti hátrányt.

Éppen csak egy lépcsőháznyi szombathelyi polgár hiányzott, hogy beválthassa megfontolt ígéretét a szombathelyi városlakóknak.

Mindazoknak, akiket meggyőzött a szombathelyi baloldal pártjainak, együttműködő szervezeteinek kiegyensúlyozott és okos kampánya, a már bizonyított egykori polgármester üzenetei.
Aki ismeri őt, tudja, hogy minden lehetséges eshetőségre felkészült. Mint naponta, ügyvédként, amikor a tárgyalóterem előtt összefoglalja védence előtt a történéseket, hogy a tisztelt bíróság számára értelmezhető, feldolgozható egésszé váljék egy kusza ügy, úgy készült a versenyre, a várható eredmények mindegyikére.

Tudott volna győzni és képes volt elfogadni a szűk többség akaratát is, mely számára a második hely tisztességét adta. Persze, egyszerűbb volna a vereségről írni, de amíg a választók akarata mindössze a lehető legkisebb különbséget eredményezte közte és kihívója közt, helytelen volna bukásról faggatóznom. Tudom, hogy abban a pillanatban feldolgozta az eredményt. Feldolgozta és közben kizárólag társai örömében osztozott. Másoknak örült, s ezt sokan a legkevésbé sem képesek megélni a mindennapok kihívásai közben.

001

A munka, amíg az eljövendő választásokon való indulás nehéz elfogadásától a választás napjáig eljutott, ember feletti erőfeszítésekkel járt. Felkérték, a legalkalmasabbnak találták az „övéi” és ő hosszú töprenkedés után igent mondott. Sokszor elismételte – nem a harcért indult! Szerette volna megkísérelni, hogy újra láthassa a szolidaritás, az összefogás gondolatában megerősödni képes szombathelyieket.

Látni akarta, hogy képesek bízni mindazok, újra, akikkel együtt gyermekeskedett, együtt nőtt fel, akikkel együtt dolgozott a két polgármesteri ciklusa alatt, akiknek négy esztendőn át kellett nyelni a mérget, míg a korábban elért eredményeket tiporták egyre az ellenfelek.

Nem volna könnyű a versenyről beszélnünk! Nem voltak ellenfelei, ellenségei a legkevésbé. Ő mindenkire versenytársként tekintett, szeretett volna velük beszélgetni, vitatkozni, eszmét cserélni, de nem tett semmit, amikor elvtelen támadások közben még csak védekezni sem volt esélye. Felidéznénk a városi televízió perceit, amikor a műsorvezető álmodozni invitálta, s ő a tapasztalatairól és alaposan előkészített terveiről beszélt.

Nem bántódott meg, inkább segíteni próbálta a gazdái utasításait végrehajtani próbáló szpíkert, akinek azt a hálátlan szerepet szánták, hogy a sok, apró dárda egyikét ellene fordítsa. Nem bántódott meg, hogy a róla szóló, érte íródott cikkek, bejegyzések rendre a semmibe futottak. A félelem cenzorai körbevették, s gáncsolni próbálták minden lépését.

003

Nem keserítette el a városunkban képviselőként és ügyvédként egyaránt levitézlett, majd sértődötten elvonult, s később miniszterként diadalmasan visszatántorgott versenytárs arroganciája. Tudta, mennyi keserű percet okoz neki a hallgatása.

A „jobbágy” újbóli csörtéi, a folyamatos avatási ceremóniák közben árasztott gyűlölet monoton dübörgése alatt is tudott bölcs mosollyal legyinteni, s nem törődni egy újabb, a megbízatását teljesítő, kisstílű emberrel.

Ha beszélgetnénk, nem szólnánk Budapestről, meg a „helyzetről”, mely a baloldalnak jutott. Nem beszélgetnénk az egykori egypártrendszert megvető, mára egypártrendszert, diktatúrát építő államfőről, nem beszélnénk a pártján belül elszabadult rossz szellemekről, a tévhitekről és a szánalmas civódásokról. Ahogy mondaná, előbb a saját portánkon kell rendet tenni, azután láthatunk a nagyobb falatnak. Inkább a helyi erőkről szólna, Celldömölk és Répcelak sikeréről, meg kilenc szombathelyi képviselő helytállásáról. Elmondaná, milyen munka vár Csabára, Andrásra, Attilára, Somára és a többiekre. Akiknek vezetője, városunknak polgármestere kívánt lenni.

Míg készült, sokszor hangoztatta: Most, vagy soha! Két hete tudja, milyen döntést hoztak a szombathelyiek. Tudja, hogy ebben a hihetetlenül értékes helyzetben nincs helye az alternatíváknak. Most kell végigcsinálni az eltervezett és megvalósítható programot.

Találkozni kell, többször és több helyen a választókkal, a nehéz sorban élőkkel, a szociálisan rászorulókkal, azokkal, akik gyermekeket nevelve próbálnak csakazértis talpon maradni, nem eliszkolni, a távolban a könnyebb biztonságot várva. Sokszor és sokféle emberrel kell találkozni, mindazokkal, akiket magára hagyott a rohanás és a rengeteg hangzatos ígéret. Harag, sértődöttség és gyűlölet nélkül, ahogy mindeddig.

Talán a legfontosabb feladat a tanítás lehet. Nem csak a kiutat mutatni, de segíteni a talpra állást, a lehetséges új győzelmek hitét visszaadni mindazoknak, akik valaha felépítették a városunkat. Tanítani kell az életesélyek erősítését, tanítani az eligazodást a rohanás közben. E tanítások vezethetnek új szerveződésekhez, közösségekhez, melyek újjáépíthetik és erősíthetik a baloldalt, a “baloldali értékrendet” Szombathelyen és később talán Magyarországon.

A beszélgetésünk legvégén megkérdezné, – mert ez is ő, ezt is tudja… – hogy vagyok. Nem úgy, ahogy udvariasságból szokás, hanem, ahogy az élet minden pillanatában felelősséggel másokért gondolkodni, gondoskodni tudó ember teszi. Nem panaszkodnék, ő így is tudná, mi a dolga. Aztán, hogy elköszönnék, megszorítaná a kezem. Így tenne ma és holnap is, minden választóval, aki megtisztelte őt a szavazatával. És így tenne azokkal is, akik rendíthetetlenül bíznak a kormánypárt igazában, s ezért jobbnak látták fenntartani az elmúlt négy esztendő folyamatait. Akik félezerrel több voksot gyűjtöttek Dr.Puskás Tivadarnak.

002

A „szabályos” portrék általában egy „kávéházi szegleten”, rengeteg akta közt egy zsúfolt irodában, vagy az interjú főszereplőjének nappalijában, egy kényelmes kanapén ülve, kávét kortyolgatva születnek. A fotós igyekezete szerint a legjobb pillanatokat próbálja elcsípni, míg az őt faggató zsurnaliszta végigzongorázza az általa előre összekészített kérdések közül a legütősebbeket.

Az én szabálytalan portrém Dr. Ipkovich Györgyről készült. Dolgozat, egy elképzelt beszélgetés alapján az én polgármesteremmel..

2 thoughts on “HA… ÉN VOLNÉK A MÁSODIK – szabálytalan portré Dr.Ipkovich Györgyről”

  1. Sajnálom,hogy nem sikerült megnyernie a választást , pedig Kiválló Polgármester volt és lett volna !Majd legközelebb !

  2. Sok igazságot irt le a cikkiró.
    Tanulság:Későn nyitott hajrát-sajnos-és több személyes kapcsolat,beszélgetés kellett volna -szinte minden városlakóval! Ebben bőven verte volna Puskást.
    De:A 2.hely is kötelezi a kemény, a város épitéséért,emberi élet szinvonalának emeléséért,munkások és más “dolgozók” megbecsüléséért és a város egészséges környezetéért folytatandó,könyörtelen és nyilt harcra!
    Ezzel tud legtöbbet tenni egy uj,baloldal megteremtéséért is!

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.